Dupla meghajtó, remek hardver, ezt csak nem lehet elrontani.
Kicsomagolás és a szoftver használata
Bevezető
Az utóbbi hónapokban, hetekben a megszokottnál jóval több fülhallgató járt nálam. Voltak jobbak és voltak rosszabbak is. Szerencsére a nagyon rosszak elkerültek.
A megfizethető árszintű Bluetooth-os, agyba dugós fülhallgatóknál ma már nehéz nagyot villantani. Remek akkumulátoros üzemidőket kapunk, az aktív és jól működő zajcsökkentés szinte már alap, ahogy lassan alap lesz a telefonos applikáció is a fülhallgatók mellé.
Ebbe a mezőnybe robbant (?) be a Tronsmart az Onyx Prime nevű megoldásával. A gyártó nem ígér kevesebbet, mint igazi hifi, audiofil hangzást, nem csak könnyű, hanem komolyzene esetén is. Ezek komoly vállalások, ebben a cikkben megpróbálom igazolni vagy cáfolni az állításokat!
Csomagolás, tartozékok
A Tronsmart a csomagolás feketeöves bajnoka. Az olcsóbb cucccai esetén is alapértelmezett a vastag, mágneses zárral ellátott kartondoboz. Nem félnek szép képeket és grafikákat használni. Ezek a dobozok azok, amiket bármilyen üzlet polcára ki lehet tenni, lehet, hogy a patikában is ehhez mennék oda elsőként.
Az Onyx Prime egy menőbb darab, így természetesen dukál neki is a felsőkategóriás csomagolás. A dobozt felnyitva elég sok mindent találunk.
Elsőként a tojásalakú dokkoló/töltődoboz, amit a forma miatt egy börtönbe is könnyű lehet becsempészni, már ha értitek mire gondolok. Találunk különböző fülméretekhez gumiharangot, de nem csak azt, vannak itt gumigyűrűk is, amik kitámasztják a fülkagylóban a cuccot, hogy ne essen ki olyan könnyen.
Itt jegyzem meg, hogy a gyártó sportoláshoz is ajánlja a fülest.
A maradék tartozékok a töltőkábel és a leírások. Ennyi, nincs más, de nem is kell!
Külső
Alapvetően kétfajta fülest gyártanak manapság. Az egyik fajtának kisebb a feje, de cserébe van lelógó kis szár. A másiknál nagyobb a fej, de cserébe nincs szár. Azt, hogy ki melyiket szereti az ízlésünktől függ, nekem a kis fejjel és szárral szereltek jobban bejönnek. Mondanom sem kell, az Onyx Prime pont a másik fajta. Vagyis inkább valahol a kettő között helyezkedik el, mert egy lapos szárrész van azért, de a forma mégis inkább a szárnélküli.
Szerencsére nem kényelmetlen. A tömege rendben van. Elsőre valahogy nehezen találtam be a hallójáratomba a dugóval, de másodikra már a jó szögben állt a csuklóm. Szóval ez is csak megszokás, tanulás kérdése, nem pedig hiba.
Alapvetően jól néz ki, nekem szép fekete dugók jutottak, amik majdhogynem elegánsak. Az a tipikus zongoralakk fényezés a műanyag hatása, vagyis szép.
Van diszkrét Tronsmart logó és nagy lapos rész, hogy tudjuk hol kell tapogatni, ha vezérelni akarjuk.
A doboz formáját fent már említettem, ezt az elég szar poént nem ismétlem meg. Szép áramvonalas, tojásdad forma. A tető zsanérja határozottan tart, de nem nehéz a nyitás. A füleseket természetesen mágnes tartja a helyükön. Nem túl erős a mágnes, így kivenni nem kényelmetlenül nehéz, cserébe, ha nyitott tetővel megrázom van rá esély, hogy kipotyogjanak a dobozból.
Tudás
Van egy csomó olyan képesség, ami manapság már alaphangon elvárható. Ilyen a TWS vagy az újabb Bluetooth verzió, valamint a rengeteg jól hangzó Bluetooth profil. Szóval ezekkel nem is akarok túl sokat foglalkozni.
Az első dolog, amit érdemes említeni, az aptX Adaptive támogatás megléte. A második a Bluetooth 5.2, ami tényleg a legjobb manapság, és lényegében késleltetésmentes zenét tesz lehetővé. Sőt, némi plusz fogyasztásért kapunk game módot is, ezzel állítólag közel nullára csökken a késleltetés. Ezt műszerrel valószínűleg be lehetne bizonyítani, simán, füllel, semmit nem vettem észre a dologból.
Ami viszont tényleg érdekes a dupla driver. A driver ebben az esetben nem a sofőrt jelenti, hanem a meghajtót, vagyis a fülhallgatónak azt a részét, ami a levegőt mozgatja, hogy halljuk a zenét.
Már eleve az is ritkaság, ha egy ilyen kis fülesbe két meghajtót tesznek, az meg végképp az, ha ez a két meghajtó nem egyforma. Ebben az esetben pedig így van, utoljára ilyet a kedvenc Xiaomi vezetékes fülesemben hallgattam.
Ahhoz, hogy pontosan érthető legyen, hogy mitől lesz jobb egy ilyen megoldás, utána kell olvasni néhány dolognak, olyanoknak, mint a kiegyensúlyozott armatúra vagy a dinamikus vezérlés.
Az utóbbi a kevésbé érdekes, hiszen ezt használják a legtöbb fülesben, előnye, hogy a teljes hangtartományban javítja a minőséget. Az előbbi viszont egy kicsit érdekesebb. Ezt a megoldást elsőként hallókészülékekben használták. A dinamikus hangszórók esetén egy tekercs mozog a házban, a mágneses térben, ez mozgatja meg a membránt, alakítja ki a hallható hangot.
Viszont a kiegyensúlyozott armatúra esetén a tekercs áll, a tekercsben pedig egy tű mozog, ami a membránhoz kapcsolódik. Ez a megoldás sokkal precízebb hangzást biztosít, amellett, hogy nagyon könnyű és nagyon kis helyet foglal. Ez lehetővé teszi, akár több armatúra elhelyezését is egy fülhallgatóban, vagy megteheti a gyártó azt is, hogy mellé más technológiát, például dinamikus meghajtót is telepít.
Na kérem, a Tronsmart pont ezt tette. Állításuk szerint a dinamikus meghajtó jól lefedi a teljes hangtartományt és remek basszust ad, a kiegyensúlyozott armatúra viszont csodás magas hangokat és remek beszéd visszaadást biztosít.
Szóval papírforma szerint itt valami igazán különleges dolgot kell majd hallanunk!
Miről nem szóltam még?
Nem árultam el, hogy a két külön driver miatt a frekvenciatartomány szokatlanul széles, 10 Hz és 25 KHz közötti. Nem árultam el azt sem, hogy a mostanában (nem ok nélkül) nagyon kedvelt Qualcomm QCC3040-es lapkakészlet dolgozik a fülesben. Arról sem beszéltem, hogy a fülesek egy töltéssel akár 7 órán át képesek működni, de a töltődoboz kapacitásával együtt elérhetjük a 40 órát is (50 százalékos hangerő mellett). Igazán finom!
Szoftver
Mint minden valamirevaló füleshez, úgy ehhez is kapunk telefonos szoftvert, amivel tudunk ezt-azt állítgatni. Mondanom sem kell, ez a Tronsmart saját szoftvere, így kell keresnünk az oprendszerünk szerinti szofveráruházban.
A Tronsmart programjában három lényeges dolgot tudunk állítani. Az első a game mód, ahogy fent említettem extra alacsony késleltetést kapunk.
A második az érintésérzékeny felülethez kapcsolódó funkciók. Alapértelmezetten a következő beálltásokat kapjuk:
- Egyérintés baloldalon: Hangerő le
- Egyérintés jobb oldalon: Hangerő fel
- Kétérintés bármelyik oldalon: elindítás/pillant állj
- Érintés és tartás mind a két oldalon: Hangasszisztens
- Tartás 2 másodpercig baloldalon: Előző szám
- Tartás 2 másodpercig jobb oldalon: Következő szám
- Háromérintés bármelyik oldalon: Game mód ki/be
A harmadik lényeges pont az EQ, vagyis a hangszín állítása. Sajnos, ahogy sok más gyártónál, itt is csak előre beállított profilokat találunk. Szerencsére ezek a profilok akár jelentősen is eltérhetnek egymástól, így lényegében minden féle zenéhez találhatunk megfelelőt. Mondjuk akkor is értékelnék egy manuális beállítást, de ez legyen az én problémám.
A szoftver egyébiránt csak angulol beszél, magyarul nem. A beállítás ennek ellenére nem nehéz, nagyon-NAGYON alap angollal már el lehet boldogulni.
A lényeg tehát, hogy az appból olyan dolgokat is tudunk állítani, amit anélkül nem tudnánk, ez pedig jó. A felület áttekinthető, egyszerű, funkcionális. Ennél többet írni róla mr unalmas lenne, nézzük inkább hogy szól a füles!
Tapasztalatok
Van zajcsökkentés. Jó a zajcsökkentés. Nem kiugróan jó, inkább valahol a jó és a közepes között félúton. Zajos környezetben elég furán működik, mert alapértelmezetten a partner nem hallja, vagy csak kicsit az utca zaját vagy a szelet. Ám, amikor megszólalok visszajön a környezet zaja is, így engem annyira már nem lehet hallani. Ha elhallgatok megint letompul az utca zaja is. Fura.
A mikrofon minőségét közepesre teszem, még zárt, csendes helyen sem kiemelkedő a teljesítménye.
A telefonálás tök jó, legalábbis annak az oldalon, akinek a fülében az Onyx Prime van. A kiegyensúlyozott armatúra teszi a dolgát. Nem véletlenül használják hallókészülékekben is ezt a megoldást. Jól érthető a másik fél, de a hangból szinte minden melegség kiveszik. Száraz, de legalább érthető a beszéd.
És akkor ami számomra mindent eldönt, a zene!
Rengeteg zenét hallgattam rajta, bár a klasszikusokat kihagytam. Szerintem, aki klasszikus zenét hallgat, az tegye vagy hangfalból, vagy minimum egy teljes fület fedő, minimum 5 centis membránnal szerelt fejhallgatóval.
Szóval nem volt klasszikus zene, nem volt jazz sem most, cserébe jegyzeteltem zenehallgatás közben, íme az eredmény:
- Led Zeppelin: Starways to Heaven
Ennél a zenénél a Default mód jött be leginkább. A mélyek és a magasak nem voltak túltolva, szépen szólt minden. Az énekhang kifogástalan volt!
- Elton John: Rocketman
Érdekes módon a Default olyan se íze se szaga élményt produkált. Viszont Az Original beálltás rögztön kiegyensúlyozottá tette a zenét, és Elton énekhangja is kellemesen melegre változott (nem úgy meleggé).
- Guns vagyis Fegyverek és Rózsák: November Rain
A Guns nálam brutál nagy favorit, szerencsére élőben is hallottam őket, és minden, ami lemezen kijött szarrá lett hallgatva szóval nincs olyan szám, amit nem hallok tökéletesen a fejemben, még akkor is, ha csak odaképzelem a zenét.
Ezt csak azért írtam le, mert végig zongoráztam az összes beállítást, és nem találtam megfelelőt. Elviselhetőt igen, de ez a legszebb, amit mondani tudok a hangzásra. Az Original tompa volt, Default csikorgott, mint egy rozsdás fogaskerék, a rock meg szétcsörömpölte a fülemet.
- Rolling Stones: Angie
A Default és a Rock elég kiegyensúlyozott az énekhang szép, a zene nincs túltolva. A többi előre beállított profil majdnem bántóan rossz volt.
- U2: I still haven’t found what I’m looking for
Érdekes módon, az igazi rocknál a Rock beállítás szar volt, a U2 meg ezzel szólt a legjobban. Talán még a Default volt élvezhető valamelyest.
- Duran Duran: Ordinary world
És melyiknél volt a legjobb a Deep bass beállítás? Hát igen pont itt, ahol aztán nagyon nem számítottam rá. Ez amúgy egy olyan zene volt, ami egész tűrhetően szólt majd minden beállítással. Persze egyes esetekben az eredetihez köze sem volt, de legalább nem bántotta a fülemet.
- Dire Straits: Your latest trick
Nem az a tipikus rockzene, de mégis a Rock profilnál tetszett a legjobban. Az énekhang itt nagyon lényeges, a zene és a fúvósok is fontosak a műben, de az ének viszi a hátán az egészet. Az énekhang pedig briliáns volt a Rock beállítással, és mellette a fúvósok meleg, kicsit karcos baritonja is jól működött.
Nagyjából ennyi a gyakorlati tapasztalatokból. Mit írhatok összegzésképpen?
Ha átlagolnom kéne a zenéket, akkor azt kell mondanom, hogy iszonyat tisztán szólnak a dalok, az ének, de valahogy túl steril számomra az egész. Elég furcsa, hogy szinte minden zenéhez más beállítást kellett használnom, ahogy az is, hogy egyes zenéknél bántó csörömpölést kaptam, aztán ugyanazzal a profillal egy másik zene szépen szólt.
Ilyen különbségeket nem szoktam az előre beállított profilok között tapasztalni.
Az egyetlen igazi kudarcnak a Gunst tekintem, ez gyakorlatilag fájdalmas élmény volt. A többi esetben a jó és a nagyon jó között dolgozott a füles. A kiegyensúlyozott armatúra munkája tényleg kihallatszik a zenéből, de talán egy kicsit túlságosan is. Ha engem kérdeztek volna azt mondom, hogy jobban előtérbe hoztam volna a hagyományos membránt erejét, és kicsit hátrébb toltam volna a kiegyensúlyozott armatúrát.
Összegzés
Jó füles a Tronsmart Onyx Prime? Egyszóval a válasz igen. Telefonálni lényegében tökéletes, főleg, ha nem utcán vagyunk, zenét hallgatni pedig jó. Nem pont az ízlésem szerint való, de biztos vagyok benne, hogy sokan lesznek, akiknek ez a stílus fog bejönni. Nem vagyunk egyformák.
Amit nem lehet elvitatni a Prime-tól, az a tiszta hangok megléte. Elképesztően éles, metsző a hang. Ezt ne úgy értsétek, hogy bántó. A különbséget úgy tudnám képletesen leírni, mintha egy rajz esetén valaki kemény ceruzával alkotna tökéleteset, egy másik művész pedig ugyanezt tenné de szénnel. Mind a két mű tökéletes, de az egyik kicsit elmosódott, a másik pedig éles vonalakkal alkotott. Szóval van akinek ez, másnak pedig a másik eset jön be jobban.
Egy a lényeg, hogy az Onyx Prime tényleg jól sikerült.
Vásárlás a NNNTSOPRE kuponkóddal 22 ezer forint helyett 15 ezer forintért, EU raktárból itt: