Bakeey BT016 fejhallgató teszt – olcsón ígér sokat

Jól néz ki, a tudás is rendben van, nem is kérnek érte sokat, na de milyen a hangja?

Bakeey BT016 fejhallgató – Bevezető

Bluetooth fülhallgatókkal Dunát lehet rekeszteni. Tagadhatatlan, hogy a fülbe dugós apróságuk igazán népszerűek, bár véleményem szerint ennek oka nem az, hogy ennyire jók lennének, inkább csak praktikusak.

A praktikum oltárán pedig feláldozunk egy csomó mindent, többek között a hang minőségét. Persze ez egy elég hosszú trend egyik, remélhetőleg talán már végső állomása. Igazán jó lenne, ha innen már csak felfelé vezetne az út, de ebben a kérdésben eléggé szkeptikus vagyok.

A folyamat elég rég elkezdődött, sokak szerint a bakelit lemezek kikopásával, mások a CD lemezek eltűnésétől datálják a dolgot (hogy csak a populárisabb hanghordozókat említsem), de az biztos, hogy az MP3 erősen odacsapott. Aztán jött a Bluetooth, a streaming, az apró, nulla belső térrel és miniatűr driverekkel szerelt fülbe dugós fülesek. Ma ott tartunk, hogy normális minőségben már szinte senki nem hallgat zenét.

Pont emiatt úgy döntöttem, hogy ebben a hónapban, legalább egy picivel jobbat szeretnék végre kipróbálni, mint egy tipikus agylövéses füles. Emiatt egy olyan fejhallgatót kerestem, ami nem túl drága, a papírforma alapján sokat tud, és ami m fontos, hogy DIVATOS (is) legyen.

Így esett a választás a Bakeey BT016-ra, amiről most olvashattok.

Csomagolás és külső

Na, ezekre a dobozokra szoktam mondani, hogy polcra teremtették őket. Mármint az áruházak polcára, mert elég csalogatóan néz ki ahhoz, hogy a kosarunkba kössön ki anélkül, hogy kipróbálnánk.

A csomagolást kinyitva a füles mellett találunk két kábelt, az egyik egy elég rövid jack-jack, a másik pedig egy USB töltőkábel. Ezen kívül kapunk még egy rövid leírást, szerencsére nem csak kínaiul, hanem angolul is.

A fülhallgatóra egy jelzőt mindenképpen ráakasztanék, ez pedig a divatos. Ahogy jeleztem, ez fontos szempont volt a kiválasztásnál, vagyis sikerült a képek alapján jót rendelnem.

Maga a szerkezet nagyon könnyű. A fülre kerülő rész kerek, vagyis a párna nem veszi körbe a fülünket, inkább betakarja azt. A jobb és baloldalt megkülönböztető jelzést apró R és L betűk jelzik a szár belső oldalán. Kerestem egy darabig, mire meglett, hogy melyik oldal melyik fülemre kerüljön.

Ha már a kezelőszervek, akkor vegyük végig, hogy mit találunk még a cuccon, a gombokon kívül. Találunk mikrofon bemenetet, találunk memóriakártya olvasót, és találunk egy jack csatlakozót. Ebből már sejthetitek, hogy több módon is hallgathatunk zenét a fejhallgatóval.

A kezelőszervek, amik ebben az esetben három nyomógombot jelentenek, a baloldalon vannak. Ez számomra, jobbkezesként öröm, mert úgy tudom nyomkodni, hogy jobb kézzel, ami az ügyesebb például kormányozom a biciklit, nyomkodom a telefonom. Szóval ez eddig jó.

Lényegében az egész füles fehér, ami nekem tetszik, csak egy apró részen van benne egy kis eleganciát (vagy csicsát, kinek milyen az ízlése) tükröző „aranyozott” rész. Ha Te valami még menőbbet szeretnél, akkor rendeld a piros vagy kék verziót, ha konzervatív vagy, akkor pedig a feketét.

Természetesen nem csak a fülre, hanem a fejtetőre símúló rész is párnázott. Elsőre nem tűnik túl puhának, de majd a használat közben eldől, elegendő-e ez a puhítás.

Tudás

Na kérem, tudás, az van bőven. Kezdjük a technikai adatokkal. A Bluetooth 5.0 verzió, ami jót szokott tenni a kapcsolat minőségének, a késleltetés csökkenésének, és az üzemidőnek is. Vagyis ezt a Bluetooth verziót használva elég nagy hatótávot kapunk, a hang nehezebben szakad meg, és, ha játszunk vagy telefonálunk, akkor nem lesz idegesítő, ha a hang a telefonunk és a fejhallgató között csúszni fog, mert hát ezen nem fog csúszni, vagy legalábbis nem szabad neki.

Ezeknél a cuccoknál fel szokták sorolni, hogy milyen profilokat ismernek, mintegy kihangsúlyozva a high-end mivoltukat. Persze a HSP, HFP, A2DP, AVRCP profilok lényegében nem is hagyhatók el, ettől lesz a fej/fülhallgató az ami, vagyis ha ezeket a profilokat nem ismerné nem hallgathatnánk zenét, nem használhatnák telefonálásra őket, stb. stb. stb. Az viszont gyanús, hogy se a leírásba, se az áruház oldalán nem említenek egyetlen HD hangmódot sem, igaz a Bakeey BT016 ára sem indokolja ezt.

Lássuk a papírformát! A Bluetooth hatótáv 20 méter, ami nekem kicsit soknak tűnik, de Isten ege alatt egy mező közepén lehet, hogy meg lesz ennyi. A hangsugárzók 40 milliméteresek, ez persze nem a sugarukat, hanem az átmérőjüket jelenti. Van mikrofon, állítólag zajcsökkentett és van hangerőszabályzás (még jó). A frekvenciatartomány 20-20 kHz között van, ami nyilván elírás lesz, a helyes érték inkább 20 Hz – 20 kHz lehet. A beépített akkumulátor 250 mAh kapacitású, ezt 2 óra alatt tudjuk fullra tölteni, és 8 óra alatt tudjuk csutkára meríteni.

Zenét több módon hallgathatunk. A legkézenfekvőbb a Bluetooth kapcsolat a telefonunkkal, így mehetünk az utcára divatoskodni a fülhallgatónkkal. Ha szeretnél profibbnak tűnni, akkor használhatsz audiókábelt, aztán mindenkinek elmondhatod, hogy a kábelen mennyivel több adat megy át, mennyivel kevesebb a tömörítés. Bluetooth 5.0 esetén már nem biztos, hogy igazad lesz, de azért mondani lehet.

Ha nem akarsz magaddal telefont se vinni, akkor jön el a memóriakártyára másolt zenék ideje. Ez jót tesz az akkumulátoros üzemidőnek is, nem kell az elektronokat a Bluetooth rádió működésére pazarolni. Ha otthon felejtetted a memóriakártyát is, akkor marad az utolsó, az FM mód. Bizony, rádiót is hallgathatunk, ami néha azért tényleg jól jön.

Használat

Ahogy feljebb írtam, a kezelőszerveket ebben az esetben három nyomógomb jelenti. Nincs érintésérzékeny felület, ami miatt a divatosság szenved egy kis csorbát, viszont a véletlen érintések ellen pont jó. Utálom, amikor a fülemen matatva keresem a gombot, amivel felvehetem a hívást, de mivel az nem áll ki a felületből garantáltan a hívás elutasítására fogok véletlenül kattintani. Szóval jók ezek a mechanikus gombok.

Ezekkel tudjuk be- és kikapcsolni a fülest, állítani a hangerőt, váltani az üzemmódok között, felvenni és letenni a bejövő hívásokat, szóval mindent tud, amit kell. A nyomásérzékenység jó, nem kell a dobhártyáig nyomni az ujjunkat, hogy történjen végre valami, de annak sem áll fenn a veszélye, hogy a divatos füleshez felvett divatos sapival megnyomjuk véletlenül valamelyik gombot.

Na kérem a papírformát átvettük, olvashattatok néhány szót a használatról, végre jöhet a lényeg, a tapasztalatok.

Tapasztalatok

Ahogy feljebb írtam, a fülesnek lényegében nincs súlya (tömege). A viselés kényelmes, bár magam részéről jobban szeretem a teljes fület körbe ölelő megoldásokat, de belátom, a kisebb méret és a könnyebb használhatóság miatt van létjogosultságuk a kisebb párnáknak is. Szóval, a kényelemmel nincs baj. Talán egy picivel jobban szorította rá a pánt a fülemre a párnákat, mint az nekem jól esett volna, de ez egyrészről csak akkor tudatosult bennem, amikor a 34 fokban már negyedik órája próbálgattam a cuccot, más részről meg nagy a fejem, szóval egy tini fejre vagy egy hölgy fejére valószínűleg jobban passzol, mint egy meglett ötvenesére.

Ahogy arra feljebb utaltam, a vezérelhetőséggel nekem nem akadt gondom, főleg, mivel szeretem a nyomkodható gombokat. A három gombocskával minden funkció elérhető. Válthatunk a Bluetooth és az FM mód között, ha pedig memóriakártyát használunk, akkor semmit nem kell váltogatni, automatikusan onnan szól a muzik.

Na, és ami mindenkit érdekel, hogy szól a kicsike. Megpróbálom óvatosan, mert a zene minőségére háklis vagyok nagyon, ez talán már kiderült az eddigi cikkeimből.

Szóval, a prospektus sok mindent megígér. Olyanokat, hogy kapunk kiemelkedő basszust, jó minőségű mélyhangokat meg ilyeneket. Nos, ezeket pont nem kapunk. Pontosabban van a fülesben valami kettősség. Elektronikus zenénél szinte rezgeti a fülemet a mély, vagy ahogy mondani szokták a tuctuc, de rocknál a dobos és a basszeros eltűnik valahova hátra a színpad mögé.

Őszintén megmondom, ilyet eddig nem tapasztaltam, vagy volt mély vagy nem, de hogy az egyik fajta zenénél legyen a másiknál nem… Persze lehet, hogy a probléma gyökerét abban kell keresni, hogy a Big Gun-t meg a Reckless Life-ot ritkán hallgatom fejhallgatóval, és más minőséghez vagyok szokva.

Ami viszont mindig és inden stílusn van, az a közép, abból kapunk bőséggel, ami mondjuk a szövegértésnek jót tesz, az igényes zenehallgatásnak kevésbé.

Javít valamelyest a dolgon, hogy a magas tartomány elég erős, de nem túl erős, vagyis nem ezzel akarták a túl sok közepet ellensúlyozni. Feljebb írtam, hogy a kábel valamivel jobb lehet, legalábbis elméletben. Hát ebben az esetben nem. Valószínű, hogy a füles képességei miatt semmi különbség nincs a kábeles és a Bluetooth között, legyen bármilyen veszteségmentes formátum, amit hallgatunk.

Szóval mit is mondhatnék. A füles hangja nem bántó, elektronikus zenére kimondottan kellemes, rockra meg nem annyira. Klasszikusokat nem hallgattam most sem, így ebben a kérdésben nem nyilatkozom.

Összegzés

Ajánlom-e megvételre a Bakeey fejhallgatóját, és ha igen, akkor kinek? Az ára okán ajánlom, annyit bőven tud, amennyit elkérnek érte. Ha viszont igényes zenére vágysz, akkor ne ezt vedd, igaz, akkor nem is ebben az árkategóriában kell keresgélned a neked való hardvert. Valahol ennek az árnak a duplájáért kaphatsz már egészen normális darabokat – most az audiofil olvasóim a térdüket csapkodják a röhögéstől.

A Bakeey BT016 arra mindenképpen jó, hogy behajtogassuk a táskánkba, és a villamoson, vonaton, buszon inkább ezt hallgassuk, mint a kerekek dübörgését. Utcai sportoláshoz nem ajánlom, mert a külvilágpont zajait teljesen elnyomja, így finoman szólva is balesetveszélyes ezzel a fejünkön futni vagy kerékpározni.

Szóval a lényeg. Praktikus, jól néz ki, divatos, sokat tud, kényelmes és csak 8000 forintot kérnek érte, és pont úgy szól, ahogy az ára miatt elvárható tőle. Ha ez a csomag így rendben van, akkor ne félj a kosaradba tenni itt:

BAKEEY BT016 BLUETOOTH FEJHALLGATÓ