Bevezető

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba érdemes egy picit körül járni a témát, mit is várhatunk egy alsó kategóriás Xiaomi telefontól. Megszokhattuk, hogy a gyártó, bár külsőre, anyaghasználatra korrekt készülékeket dob össze nekünk kevés pénzért is, azért a spórolás sok területen szembeötlő. A külső nem annyira mutatós, inkább az egyel régebbi dizájnt követi, gyenge, akár négymagos processzort kapunk, és hát valljuk be, a kamerák sem remekelnek. Legalábbis ez volt a helyzet eddig.

Amikor a Redmi 7 specifikációját olvastam a szívemhez kaptam. Azt gondoltam, hogy ezzel a telefonnal a Xiaomi learatja az olcsó telefonok piacát. A legolcsóbb kiépítés ára alig van 100 dollár felett, a külső csodás, a hardver erős.

Ha a neten most utána néztek, akkor sok oldal írja, hogy a Redmi 7 egy alsó-középkategóriás telefon, pedig nem az! Az alsó középkategória valahol 150-200 dollár között indul, ami alatta van, az eddig is és most is a belépő szintnek számít. És ez a durva a dologban, mert a telefon a képességei miatt tényleg lehetne a középkategória alján, de az ára annyira alacsony lett, hogy a Xiaomi egyértelműen a belépő szintre szánta.

Ezek után nagyon kíváncsi voltam, hogy kézben milyen lesz, és bár már most lelövöm a poént leírom, pont olyan, mint amire vártam. Bomba jó!

Csomagolás, tartozékok

Az új telefon a Xiaomi újra dizájnolt dobozában érkezik. Már nem a régebbi narancs kartont kapjuk, hanem egy jóval diszkrétebb világos színűt.

A fedelet felnyitva rögtön megtaláljuk a készüléket, alatta pedig példás rendben sorakoznak a tartozékok. Jelen esetben egy töltőfejet, egy USB kábelt, SIM-tálca tűt, egy hátlapot (szilikon tok) és egy leírást kapunk. A megszokott pakk ebben a kategóriában, de feljebb sincs sokkal több minden, esetleg egy plusz fólia az előlapra vagy a még drágább modelleknél egy vezeték nélküli töltő. Szóval eddig semmi különleges, minden van, amire szükségünk lehet, hogy használatba vegyük az új telefonunkat.

Külső

Amikor a telefont kiemelem a dobozból az első gondolatom az, hogy a méretéhez képest meglepően könnyű. A 158,7 x 75,6 x 8,5 milliméteres külsőhöz 180 grammos tömeg tartozik csak, ami köszönhető annak, hogy ezen a modellen nincs se üveg, se kerámia hátlap, sok a műanyag. Persze belül fém vázat találnánk, ha lebontanánk a burkolatot, szóval a merevséggel nincs baj. Az összeszerelés is példás, olyan Xiaomis érzés. Ha valaki fogott már a kezébe ilyen kategóriájú Xiaomi telefont tudja miről beszélek. Érződik, hogy nem prémium, de valahogy ettől még sem lesz rossz a kedvünk.

Bár elsőre keret nélkülinek tűnik a mobil, azért alul egy picit vastagabb kávát találunk. Ami rögtön feltűnik, hogy a kategóriához képest nagyon jó a kijelző előlap arány. A gyártó 86,83 százalékos értéket adott meg, ami ugye azt jelenti, hogy az előlap több mint 86 százaléka a hasznos, kijelző által elfoglalt terület. A panel felső részéről végre eltűnt az általam rendkívül utált notch, vagyis a kamera és szenzorsziget, ami a felső részbe nyúlt bele. Most már csak egy pici csepp alakú kameraszigetet találunk, a közelségérzékelő és a fényérzékelő szenzorok pedig ügyesen el vannak rejtve a felső perem mellé.

A készülék háza hátul kerekített. Ez egy szemre nagyon tetszetős megoldás, mert oldalról nézve a mobil becsapósan vékonynak tűnik, ráadásul kézben is kényelmesebb így tartani. A kezelőszervek, a hangszórók és a mikrofon mind a megszokott helyen vannak. Szemből nézve jobbra a gombok, balra a SIM- és memóriakártyák tálcája. Ez utóbbi esetén nem megszokott, de örömteli, hogy a két SIM-kártya mellé betehetünk egy memóriakártyát is, így nem kell azon gondolkoznunk melyik ujjunkba harapjunk, legyen két SIM, de kevés háttértár, vagy legyen sok a tár, de csak egy kártyát használjunk telefonálásra.

A hátlapot nézve sem fogunk semmi szokatlannal találkozni. Középen az ujjlenyomat szenzor, balra a két kamera és a villanó. Alul viszont már nem a Xiaomi, hanem a Redmi embléma a meghatározó, igaz, kisbetűvel, de ott van alatta, hogy bár Redminek hívják, azért a Xiaomitól érkezett!

Bár a hardverhez tartozik, mégis inkább a külsőhöz írom, hogy a Redmi 7 kapott egy infra portot is, ami jó hír, használható vele a Xiaomi távirányító alkalmazása, ami kismillió eszközt ismer. Ezt jó helyen, a felső peremen találjuk, ahol a jack csatlakozó is lakik. Alul a mikrofon és a multimédiás hangszóró mellett egy micro USB portot pakoltak. Ez picit fáj, igazán megérkezhetne ebbe a kategóriába is a Type-C! Az állapotjelző LED a kijelző alatti területre került, szinte a peremre.

Hardver

Processzor, memória, háttértár

A telefon szíve egy nyolcmagos Qualcomm Snapdragon 632, ami egy modern, energiatakarékos belépő szintű lapka. Igaz, inkább a belépő szint tetején helyezkedik el, hiszen a beépített nyolc darab Kyro 250 mag jól hasít, ahogy a mellé telepített Adreno 506 grafikus gyorsító is kellemes darab!

Memóriából és háttértárból több kiépítés közül választhatunk. Ha úgy döntünk, hogy az erős hardver mellé elég lesz a kevés memória, akkor maradhatunk a 2GB RAM, 16 GB háttértár megoldásnál, de felmehetünk egészen 4 GB RAM-ig és 64 GB háttértárig is. A legjobb, a telefon kategóriájához illő választás talán a 3/32 GB lesz.

Kijelző

Az egyetlen dolog, ami miatt kicsit húztam a szám a specifikációt nézegetve az a kijelző felbontása volt. Nem kellett volna, és nem csak azért, mert ezért az árért teljesen rendben van, hanem azért is, mert a színek, a dinamika mind a helyükön vannak, a fényerőre sem lehet panasz, szóval összességében a felbontás hiába „csak” HD+, erre egy szava sem lehet senkinek. A teszt során megkérdeztem néhány embert, akinek a Redmi 7-nél jóval drágább készüléke van, hogy mit gondol, milyen felbontású panel van a termékben és mennyi lehet az ára: Kivétel nélkül mindenki Full HD-s kijelzőnek gondolta, és a telefonra 70-80 ezer forint körül vételárat saccolt… Hiába, az IPS technológia ismét bizonyított, nem véletlenül szeretjük!

A kijelző a legújabb trendeknek megfelelően 19:9 oldalarányú, így a 6,26 colos képátló ellenére sem kezelhetetlenül széles. Persze, ahogy az ilyen méretű telefonoknál az egykezes használatot elfelejthetjük, hacsak be nem kapcsoljuk a MIUI egykezes módját. Én nem annyira szeretem, de tény, megoldja, hogy a nagy kijelzőt egy kézzel is használni tudjuk.

A felbontás, ahogy írtam HD+, pontosan 1520 x 720 pixel, ami ilyen képátló mellett 269 ppi képpont sűrűséget fog eredményezni. Túl sokat nem érdemes a dolgot ragozni, ezt a kijelzőt látni kell, tényleg nagyon rendben van!

Egyéb képességek

Sok szót erre sem fogok pazarolni. Minden van, ami egy ilyen telefonban elvárható, és semmi nincs, ami a drágábbakra jellemző. Talán csak a navigáció emelkedik ki a sorból, mert nem csak a megszokott GPS rendszerrel boldogul, hanem a GLONASS és Galileo műholdak is használhatók vele (egy gyors teszt erejéig feldobtam a Waze-t, amely telepítést és indítást követően kb. 10 másodperc alatt megtalálta és mutatta a pozíciót. Hibátlan).

A többi dologban a megszokott. A wifi n szabványig boldogul, sajnos a kétcsatornás üzemmód kimaradt. Van 4,2-es Bluetooth, gyorsulásmérő és giroszkóp, meg persze ujjlenyomat olvasó. NFC nincs, pedig jó lenne, cserébe viszont ott van az infra port, ami viszont ott lehetne a drágább mobilokon is!

Végül érdemes megemlíteni még az akkumulátort, ami nem kevesebb, mint 3900 mAh kapacitású. Nem kicsi, ráadásul a hardver sem egy energiazabáló szörnyeteg. Ez azt eredményezi, hogy még aktívabb használat mellett is elég másfél- két napra egy töltésnyi energia, de ha nem nyomkodod sokat a mobilt lazán összejöhet egy három napos akkumulátoros üzemidő is. Nagy piros pont!

Kamera

A telefonon három kamerát találunk. Hátul egy 12 megapixeles fő-, és egy 2 megapixeles segédkamera dolgozik, utóbbi a mélységszenzor szerepét tölti be. Az előlapon a szelfikamera 8 megapixeles lett. Nem kiemelkedő értékek ezek, ahogy a lencserendszerhez tartozó rekeszértékek sem azok, elől f/2.0, hátul F/2.2 az adat.

A kamera szoftvere a megszokott MIUI megoldás, kapunk AI, vagyis mesterséges intelligencia támogatást is, de persze a szuper lassú felvétel és az éjszakai mód itt még nem található meg, ezek csak a felső kategóriát illetik egyelőre.

A képeket nézegetve látható, hogy a minőség teljesen elfogadható. Az várható volt, hogy a kamera szeretni fogja, ha sok a fény, olyankor szép, részletgazdag képek születnek. A sötét, fényszegény fotózás nem a telefon erőssége. Viszont a képek nem torzítanak, a sarkokban is kellően élesek, ha van elég fény akkor a fák lombja sem olvad masszává. Összességében a számok nem hazudnak, használható, de nem csúcsminőségű a kamera. Viszont a mélység elmosás tökéletesen működik, a portré mód is rendben van, és a választható Pro menüpontban mi is finomíthatunk az automata beállításokon.

Tesztvideók:

Szoftver

A telefonon az Android 9 verzióra épülő MIUI 10.2 global változata futott, vagyis a készülék nem a kínai belpiacos, hanem a nemzetközi piacra szánt darab. Ez egyben azt is jelenti, hogy tud magyarul, és persze azt is, hogy támogatja a hardvernél nem említett B20 800 MHz-es LTE sávot, így pedig az itthon használatos 4G mobilnetet is használhatjuk.

A MIUI rendszer a megszokott, meglepetések itt sincsenek meglepetések. A magam részéről imádom ezt a szoftvert, mert barátságos, jól átlátható, könnyen beállítható, egyszóval tökéletes.

Hardver tesztek

Bár a Snapdragon 632 közel sem egy csúcsprocesszor, azért a mindennapi életben bőven megállja a helyét. Ezt igazolják a szokásos tesztekben elért pontszámok is. Nem csak simán netezésre, Facebookra ajánlható a mobil, a relatív kis felbontás miatt a teljesítmény bőven elég akár frissebb játékok futtatásához is.

Összegzés

Napok óta nyomkodom a telefont és még mindig tetszik! Kényelmes, gyors és olcsó. A kijelző ragyogó, talán a kamerák lehetnének picit jobbak, de ahogy a tesztképeken látszik a helyzet egyáltalán nem szörnyű, sőt!

A lényeg tehát, hogy ez a telefon, ahogy a bevezetőben is írtam, egy igazi főnyeremény. Alsó kategóriás ár egy középkategóriás hardverért, amit ráadásul a Xiaominál pakoltak össze. Mi bajunk lehet?

Nem hallgattam el e hiányosságokat sem. Jó lenne, ha lenne NFC és a kétcsatornás wifi sem ártana, ahogy az USB Type-C és a gyorstöltés is jól esne. Ezek azonban nem olyan hiányosságok, amik nélkül ne lehetne élni. Más minden van, ami kellhet, sőt, kapunk infra portot is, amivel aztán minden távirányítót kiválthatunk a lakásban.

Mindent egybevetve nehéz elképzelni a Redmi 7-ről, hogy ne tudná meghódítani/leigázni a 100-150 dollár körüli ársávot. Egyetlen indok szólhat csak a vásárlás ellen, az pedig a méret, valakinek ez a képátló egyszerűen már túl nagy, és e tekintetben megszűnt a különbség a “sima” Redmi és a Redmi Note kategória között, amit joggal sajnálhatunk. A kezdeti, újdonságból adódó magasabb árak kezdenek beállni arra a szintre, ahol a Redmi 7 igazán veszélyes fegyverré válik, és egyelőre nem látni, erre melyik gyártónak lehetne ilyen szintű érdemi válasza. A legjobb ajánlatokért érdemes folyamatosan figyelemmi kísérni oldalunkat, illetve facebook csoportunkat.