Meghökkentő megoldások és kimagaslóan jó képminőség, ezt kapjuk az AOC monitorától.

Bevezető

Az MMD-vel, az AOC és a Philips monitorok gyártójával jó a kapcsolatunk, amit valószínűleg Ti is észrevehetettek, hiszen az utóbbi évben meglehetősen sok kijelző érkezett hozzánk tesztre, sőt, ma már egy kitűnő Philips monitoron dolgozom, amiről természetesen bemutatót is írtam.

Minden hónapban megkapjuk a tesztelhető kijelzők listáját, amiből szabadon válogathatunk, hogy aztán néhány hétig egy szuper kijelzőn dolgozhassunk. Választottunk már gamer monitort, hajlított kijelzős monitort, belépő szintű monitort és irodai monitort is, most pedig egy igazi különlegességre csaptunk le. Ez a kijelző nem fog elkápráztatni senkit, ha csak a technikai specifikációt nézzük, nem dobjuk magunkat hanyatt a felbontástól vagy a kontrasztaránytól sem, mégis, így néhány hétnyi használat után meg merem kockáztatni, az egyik legjobb hardver volt ez, amin dolgozhattam.

Lássuk hát mire számíthat az, aki nem csak egy egyszerű kijelzőt, hanem egy igazi különlegességet szeretne az asztalára, olyat, ami a Porsche mérnökeinek munkáját dicséri!

Csomagolás, tartozékok

Az AOC PDS241 esetén már a dobozon is látszik, hogy nem egy átlagos darabbal van dolgunk. A sötét színű kartonon nem túl hivalkodóan láthatjuk a kijelzőt, valamint az össze-vissza tekergő állványt, ami a monitor egyik jellegzetessége.

Ha a főbb hardveres képességeket szeretnénk a csomagolásról leolvasni, akkor csalódni fogunk. Ilyeneket nem nagyon találunk, bár azért a csatlakozó fajtája (HDMI), illetve a panel technológiája (IPS), már fel van tüntetve és azt is látjuk, hogy teljes HD, vagyis 1920 x 1080 pixel a felbontás. Ezen kívül csak az aszimmetrikus állvány és a rendkívül vékony kijelző az, amire felhívják figyelmünket.

A dobozt kibontva nem hullik az ölünkbe a tartozékok és kábelek sokasága, de azért rögtön találkozunk néhány érdekességgel. Az egyik a külső táp, ami szép, mattosított fém borítást kapott. A másik érdekesség, hogy tápkábelen (nálunk borotvakábel a neve) kívül két HDMi madzagot kapunk. Az egyik a megszokott fajta, de a másik egy mini HDMI, aminek szerepéről később írok. Kapunk még egy CD-t is, őszintén szólva meg sem néztem mi van rajta, kicsit feleslegesnek is érzem a műanyag adathordozót a mai világban, amikor mindent elérünk az interneten, legyen az beüzemelési leírás vagy meghajtó program.

A monitor vastag hungarocell (nikecel?) borításban pihen, ami megóvja attól, hogy szállítás közben sérülés érje. A talpat, állványt ebben az esetben nem kell csavarozgatni, szépen összeszerelve kapjuk, amin, ha megnézitek a képeket nem fogtok csodálkozni.

Külső és dizájn

Teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a monitort a neten fellelhető képek miatt választottam. A Porsche dizájn elnevezés jól cseng, sok éve kapunk különféle hardvereket, amik a cég tervezőműhelyéből kikerülő dizájnnal készülnek. Ezek közös jellemzője a végtelen elegancia és egyszerűség, amik így együtt igazán csodás termékekké válnak.

Bár a képek alapján az emberfia számít rá, hogy valami egészen egyedi dolgot emel ki a dobozból, az érzés mégis mellbevágó. Sokszor írtam már, hogy számomra egy műszaki terméknél kell az a bizonyos whoaa érzés, amikor először kézbe veszem. Fontos ez, ha tesztre kapok valamit, de még fontosabb, ha saját pénzemet költöm valamire. Ez az érzés alapozza meg, hogy fogom-e szeretni a hardvert vagy kütyüt, vagy már az első pillanattól olyan érzésem lesz, hogy túl sok pénzt dobtam ki rá.

Nos, az AOC PDS241 esetén ez a whoaa érzés hatványozottan érkezett meg. A monitor pillekönnyű, és egészen elképesztően szép. Ne haragudjatok ezért a sok jelzőért, de képtelen vagyok másképp leírni az érzést, amit akkor éreztem, amikor először kézbe fogtam az AOC termékét.

Az állvány egészen különleges, ahogy a dobozon is olvashattuk aszimmetrikus. Ahogy a kijelző hátuljához csatlakozik, a zsanér megoldása csodás, a teljesen fém borítás miatt első ránézésre nem is érti az ember, hogy mi és hogyan forog el, amikor a dőlésszöget állítjuk. Persze nincs ebben semmi trükk, a hengeres rész a monitorral együtt fordul, de a teljesen egy anyagból készülő hengeren nem látszik, hogy fordítjuk.

A kijelző kapcsán az első, ami feltűnik, hogy mennyire vékony. A felső részen a vastagság a műanyag borítással együtt is csak 5 milliméter, alul, a vastagabb részen sem éri el a két centit. hihetetlenül kecses és könnyed az egész, a vékony lábon olyan érzés, mintha az asztal felett lebegne.

A kijelző hátlapján egyetlen csatlakozót sem találunk. A felső mattosított részen egy AOC embléma található csak, az alsó vastagabb, fényes részen pedig semmi. Az egyetlen látható csatlakozó a kijelző alsó peremén található ez pedig egy normál jack, amihez fejhallgatót csatlakoztathatunk. Igen ám, kérdezhetitek, de akkor hol jut be a kép a dobozba. Ez egy picit még maradjon titok, néhány mondat múlva beavatlak Titeket a titokba.

Nem vettük még szemügyre a kijelző elölről. Nos, innen nézve is nagyon rendben van a produktum. Az alsó vastagabb, másfél centis sávon kívül csak egy nagyjából két milliméteres keretet látunk a panel körül, ráadásul ez a vékony keret is olyan színű, vagy legalábbis nagyon hasonló, mint a panel. Vagyis nyugodtan mondhatjuk, ez bizony egy három oldalról keret nélküli monitor.

Az egész kijelző, a talp, az állvány, a burkolat teljes összhangban van, és élőben ezerszebb szebb, mint a képeken, pedig úgy sem kutya. A képek nem adják vissza az érzést, maximum sejtetik, hogy mit érezhet, aki ezt a monitort megveszi, hazaviszi és az asztalára helyezi.

Működés, tapasztalatok

Ahogy a fentiekből kiderült, az AOC monitora nem átlagos darab, és szerencsénkre nem csak a külső miatt nem az. A gyártó, vagy talán a Porsche dizájn csapata azt mondta, hogy bár kellenek a monitorhoz a kábelek próbáljuk ezt úgy megoldani, hogy ne látszanak. Nagyjából sikerült is nekik!

A tartozékoknál már láthattátok, hogy külső tápot kapunk a kijelzőhöz. Ez nem csak amiatt fontos, hogy a monitor ne legyen túl vastag, hanem azért is, mert az AOC azt találta ki, hogy ebbe a tápba kössük a képet továbbitó HDMI kábelt és a borotvakábelt is amin az áram jön, majd a túloldalon egy Mini HDMI kábelen keresztül adjuk ki a tápfeszültséget és a képet is. Meglehetősen furcsa megoldás ez. Nem azért, mert a HDMI nem lenne alkalmas a működéshez szükséges tápfeszültség továbbítására, hanem azért, mert pont hasonló feladatokra tervezték az USB Type-C csatlakozót. Ezen keresztül képet, hangot és tápfeszültséget is átvihetünk, szóval talán kicsit modernebb lett volna. Azt nem mondom, hogy feltétlenül jobb vagy alkalmasabb, és persze azt sem tudom, hogy milyen más, esetleg anyagi okai lehettek a Mini HDMI használatának.

A lényeg azonban nem is az, hogy milyen kábelen megy az adat és az áram, hanem az, hogy egy kábelen megy, ami pedig a talp hátra nyúló részébe van dugva. A csatlakozó ráadásul még rejtett is. Szóval, ha ezt az egykábelt bedugjuk, a tápot lelógatjuk hátul az asztalon, akkor tényleg kábelmentes(nek tűnő) monitort kapunk.

Emiatt a megoldás miatt a hátlap teljesen üres, egyetlen csatlakozó sincs rajta. A feljebb már említett jack a monitor kávájának alsó peremén van, mellette pedig megtaláljuk a Philips-AOC vonalról már ismerős apró joysticket, amit nyomkodva, előre-hátra és jobbra-ballra billentve használhatjuk a menüt. Ez a menü amúgy eltér a megszokottól, nincs külön gyorsmenü és hagyományos, csak ez az egy. A használat is eltér annyiban a szokásostól, hogy miután megfelelő menüpontot kiválasztjuk nem kell újra gombot nyomni, az opciók egy rövid idő után maguktól jelennek meg.

A monitort néhány hétig élesben használhattam, így aztán volt időm kipróbálni, beállítani ízlésem szerint, illetve elegendő időt kaptam rá, hogy kialakulhasson egy úgy gondolom megalapozott vélemény a minőség tekintetében.

Elsőként mindig azt soktam nézni, hogy mennyire egyenletes a háttérvilágítás erőssége. Szinte minden monitornál megfigyelhetők világosabb területek, amik túlnyomó részt a sarkok és a szélek felé erőteljesebbek. Nos, az AOC PDS241 ebből a szempontból az egyik legjobban teljesítő monitor volt, pedig láttam már néhány fajtát közelről. Túlzás lenne azt állítani, hogy tökéletes volt, de normál fényerő mellett, teljesen fekete háttérrel, éjszakai viszonyok között, vagyis teljes sötétségben alig volt észrevehető eltérés a háttérvilágításban. Más kérdés, hogy magasabb, vagy inkább túl magas fényerőn már látványos különbségek voltak, de hát ez ilyen pálya, nincs rajta mit csodálkozni.

Ha már a fényerőnél tartunk meg kell jegyeznem, hogy a cég 250 cd/m2 fényerőt ír a specifikációban, de amit ez a monitor tud, az biztos nem ennyi, hanem jóval több. Kicsit feleslegesen sok a fényerő. Ez persze nem tragédia, csökkenteni lehet a maximum alá, de növelni nem a maximum fölé, szóval inkább legyen több, mint kevesebb.

Még maradjunk a fényerőnél. Mivel grafikai munkára is használom a jelenlegi monitoromat a színeket pontosan kellett belőni. Próbáltam az AOC PDS241 színeit a Philipshez állítani, és azt vettem észre, hogy a fényerő változásával drasztikus módon változott a színhűség. A gyári értékek szerint az sRGB színtér lefedettsége 100 százalék, míg az AdobeRGB 87. Ezek nem jó vagy rossz értékek, IPS paneleknél, legalábbis az olcsóbb fajtáknál ezt az értéket kapjuk meg. Mivel az AOC PDS241 egyértelműen nem grafikai munkára készült meglehetősen kevés lehetőséget kapunk a finomhangolásra. Első bekapcsoláskor nem is voltam elégedett a színekkel, számomra jelentős különbségek voltak a két monitor között. A fényerő növelésével viszont a színek melegebbé váltak és a színhűség, vagyis jelen esetben a referencia monitor és a teszt monitor közötti színeltérés drasztikusan csökkent.

Ez nagyjából azt jelenti, hogy 90 százalék körüli fényerőn érdemes a monitort használni, ilyenkor a háttérvilágítás egyenetlensége nem lesz zavaró, a színhűség viszont akár hobbi szintű grafikai munkára is alkalmassá teszi a kijelzőt.

Természetesen kipróbáltam a monitort játékokkal is, ezután pedig határozottan állítom, találunk erre a célra jobbat olcsóbban. Persze mostanában a játékra szánt kijelzők szinte kivétel nélkül a régi „jó” TN+Film technológiát használják, ami szinte minden szempontból pocsék, kivéve egyet, a válaszidőt. Persze ezekbe a játékos monitorokba beleépítenek olyan technológiákat, mint például a Freesync, ami az AOC PDS241-ből természetesen kimaradt. Nincsenek támogatva a magasabb képfrissítési beállítások sem, a válaszidő is túl magas, így játékok közben, persze csak gyors mozgásoknál szemmel is látható utánhúzás figyelhető meg.

Konklúzió

Az AOC PDS241 egy érdekes monitor. Rengeteg hiányosságát a meglepően jó minőségű kép és a feledhetetlenül szép külső feledteti.

Kinek ajánljuk ezt a kijelzőt? Első sorban irodai munkára, például egy cégvezető asztalára tudjuk elképzelni. A külső annyira jól sikerült, annyira egyedi és különleges, hogy szemből is, hátulról is az iroda díszévé teszi.

Az AOC PDS241 határozottan nem játékosok számára készült, de az IPS panel és a beállításokkal előcsalogatható szinte tökéletes színhűség lehetővé tesz általános célú otthoni felhasználásra. Ez jelenthet multimédia felhasználást, tehát nézhetünk rajta filmeket, de nyugodt szívvel merem ajánlani nem professzionális szintű grafikai munkára, vagy akár weboldal építésre.

Az alapfeladatok akadályát természetesen könnyedén veszi, tehát a napi átlag feladatokra, mint a szövegszerkesztés, internetes böngészés és társaik maradéktalanul megfelel.

Ami nem tetszett benne, hogy a kvázi vezetékmentes megjelenítés oltárán feláldozták a különböző bemeneteket, csak HDMI-t használhatunk. A menü kezelése sem volt könnyű, szinte garantálom, hogy egyszer fogja mindenki beállítani magának, aztán igyekszik azt is elfelejteni, hogy hol a gomb, amivel a menüt előcsalta.

Ami nagyon tetszett az a külső volt, szinte maradéktalanul elégedett voltam a színek pontosságával és a színegyensúllyal, de a háttérvilágítás egyenletessége is átlagon felül. Mondhatjuk tehát, hogy a nem túl mellbevágó specifikáció ellenére a kijelző kiemelkedő minőséget produkál, így aki együtt tud élni azzal, hogy csupán egy HDMI kaput talál, aki nem játszani akar rajta, annak jó választás lesz az AOC PDS241.