ATI CrossFire: képek, technológiák, előnyök, hátrányok

Bár a korábban ATI Multi-Rendering néven emlegetett technológiáról eleinte azt csiripelték a madarak, hogy mivel a kártyák között nincs szükség külön összekötő hídra, ezért elvileg bármilyen olyan alaplapban működhetnek, melyen két PCI Express ×16 foglalat található, sajnos hamar egyértelművé vált, hogy ezt nem tudják megvalósítani. Tehát a jelenlegi alaplapokkal hiába próbálkozunk.  

 

Tehát az ATI CrossFire-höz Radeon Xpress 200 CrossFire Edition lapkakészlettel szerelt alaplapra lesz szükségünk, ez már mind AMD, mint Intel platformra elérhető, és mivel a két videokártya támogatását leszámítva azonos a hagyományos Radeon Xpress 200-zal, biztosak lehetünk benne, hogy sem teljesítményével, sem szolgáltatásaival nem lesz gondunk.

 

Új alaplap tehát biztosan szükséges, de mi a helyzet a meglévő grafikus vezérlőkkel? Nos, itt már jóval kellemesebb a helyzet: meglévő PCI Express csatolófelülettel szerelt Radeon X800, X800 XL, X800 Pro, X800 XT, X800 XT PE, X850, X850 XT és X850 XT PE típusú kártyánk tökéletesen felhasználható, annak ellenére, hogy elvileg ezeket még nem készítették fel a páros életre. Itt kapcsolódik a képbe az ATI teljesen új hozzáállásának nagy előnye: miszerint a kártyák összehangolását az NVIDIA-val ellentétben nem szoftveresen, nem az illesztőprogramokkal oldották meg, hanem egy külön kis lapkával.

 

 

 

Ezt a vezérlőegységet pedig az új Radeon X800 CrossFire Edition videokártyák tartalmazzák, melyekből három változatra számíthatunk. A Radeon X850 CrossFire Edition gyakorlatilag egy 256 MB memóriával szerelt Radeon X850 XT, amit megtoldottak az előbb említett kiegészítő lapkával. Ennek ára 549 amerikai dollár, de két olcsóbb kivitelre is számíthatunk: a Radeon X800 CrossFire Editionből elérhető 256 és 128 MB-tal szerelt kiadás is, áruk rendre 299, illetve 249 dollár.

 

Ami a párosítást illeti, a megkötések lényegesen lazábbak, mint korábban ígérték. Azt hallhattuk, hogy csak két teljesen egyforma kártya köthető össze, de ez szerencsére nem így valósult meg. Még akár különböző gyártótól származók is lehetnek, mindössze két szabályt kell betartanunk: mindkét kártyának ugyanannyi képpontfeldolgozó csővezetékkel és ugyanannyi memóriával kell rendelkeznie. Tehát megfelelő CrossFire Edition kiadást kell választanunk a hagyományos kártya mellé, és kész. Az órajelekre nincs megkötés, és attól sem kell tartanunk, hogy a lassabb példányhoz igazodik a gyorsabb, mert egy megfelelő gyorsítótár használatával megoldották, hogy az erősebb példány ereje is érvényesülhet.

 

 

Végül nézzük, hogyan is dolgozhatnak együtt a kártyák. A sakktáblaszerű módról már hallhattunk, ennek lényege, hogy a képet 32×32 képpontos, tehát meglehetősen kis négyzetekre bontja az összehangolásért felelős lapka, és felváltva adja ki őket az egyes kártyáknak. E megoldás nagy előnye a meglehetősen egyenletes terheléselosztás, hiszen kellőképpen véletlenszerű részek jutnak egy-egy kártyának ahhoz, hogy ne alakuljon ki komoly eltérés a terhelések között. E technológia a SuperTiling nevet kapta, csak Direct3D alatt működik, és Direct3D alatt ez az alapértelmezett megoldás.

 

A második, Scissor névre hallgató mód az NVIDIA Split Frame Renderinghez hasonlít, a képet függőlegesen vagy vízszintesen kettéosztja, az osztási arányt az egyes felek bonyolultsága határozza meg. Az egyes kártyák egy-egy félképen dolgoznak, melyeket végül természetesen a vezérlőlapka egyesít.

 

A harmadik változat az Alternate Frame Rendering: ez is önmagáért beszél: az egyik kártya a páros, a másik a páratlan sorszámú képkockákért felelős. Nagy hátránya, hogy nem tud kellőképpen egyenletes terhelést biztosítani.

 

És mikor melyik mód üzemel? Az NVIDIA SLI-jénél ezt az illesztőprogram dönti el, ezért a ForceWare-ek fejlesztésénél rengeteg időt és energiát kell arra fordítaniuk, hogy a lehető legtöbb játékot kipróbálgassák, melyik esetén melyik eljárás bizonyul hatékonyabbnak. Ez nyilvánvalóan egy nem túl életképes megoldás, hiszen egyszrészt rengeteg energiát igényel, másrészt statikus, futás közben nem változik, így nem optimális. Szerencsére az új kiadásokban már a felhasználó is felülbírálhatja az alapértelmezett beállításokat, de így meg rájuk hárul a próbálgatás nem túl kellemes, és még kevésbé hatékony feladata.

 

Az ATI hardveres megközelítése itt is előnyösebbnek tűnik: a CrossFire Edition kártya folyamatosan figyeli a 3D-s programok futását, és mindig a lehető legjobb megoldást választja úgy, hogy ebből a felhasználó semmit sem érzékel, tehát nincs vele gondja.

 

Végezetül nézzük a látványjavítók igen érdekes kérdését. Azért érdekes, mert az ATI úgy döntött, hogy a kétkártyás feldolgozás előnyeit nemcsak a sebesség növekedésére, hanem a kép minőségének javítására is kihasználja. Így teljesen új élsimítási és anizotróp szűrési módokat kaptunk, méghozzá meglehetősen összetetteket. A legegyszerűbb megoldás, amikor mondjuk 4×-es élsimítást választunk: ekkor mindkét kártya más mintavétellel simít, így a Temporal Antialiasingnál megismert trükknek köszönhetően a végeredmény 8×-os élsimítás képminősége lesz, de ehhez még hozzáadhatjuk az “ingyenes” Temporalt is. Tehát így összesen négyszeres élsimítás áráért tizenhatszorosat kapunk, ami egészen elképesztő képminőséget eredményez.

 

 

De ezzel még nincs vége. Az élsimítási korszak hajnalán a ma használatos MultiSampling eljárással szemben SuperSamplinget alkalmaztak, ami úgy működött, hogy a kártya a képet valójában a kiválasztott felbontás többszörösében állította elő, majd visszakicsinyítette a beállított értékre. Ez az átlagolási mód lényegesen szebb képminőséget eredményez, valamint olyan esetekben is hatékonyan simít, amikor a MultiSampling nem, cserébe viszont jóval teljesítményigényesebb. Az CrossFire esetén azonban mindkét megoldás előnyeit ötvözhetjük: míg az egyik kártya az igen sok erőforrást felemésztő 2×-es SuperSamplinggel bajlódik, a másik törődhet a megszokott MultiSamplinggel, és a kettőt egyesítve minden eddiginél élethűbb képet kaphatunk.

 

A két eljárás egyesítése

 

A Super AA névre keresztelt összetett élsimítás ezenfelül azt is kihasználja, hogy a két GPU egy-egy fél képpontnyi távolsággal eltolt képet simít, így picit “más szögből” néznek a képre, ami még simább végeredményt ad. Így hát az új 10×-es és 14×-es Super AA mód a 2×-es SuperSamlinget kombinálja rendre 4×-es, illetve 6×-os MultiSamplinggel. A SuperSamplinget kihasználva az anizotróp szűrés is továbbfejlődött, így már ott is egészen 32×-esig növelhetjük a minőséget.

Az ATI CrossFire tehát jóval több egyszerű teljesítménynövelő, rekorddöntő alkalmatosságnál, de amíg nem látjuk a gyakorlatban bizonyítani, nem ítélkezhetünk fölötte. Papírforma szerint mindenesetre igen biztató.