Kipróbáltuk: Arctic Sound, a jégmezők hangja

Meglehetősen régen írtunk már számítógépes hangfalakról, így ideje behoznunk a lemaradást. Pont jókor érkeztek ehhez az Arctic hangsugárzói!

Úgy gondolom, hogy az elmúlt hónapok Arcticos cikkei után már egyetlen olvasónk sem lepődik meg azon, hogy nem számítógépes hűtésekkel, hanem egyéb kütyükkel foglalkozunk. A svájci gyártó továbbra sem bír magával, és a már a tavalyi év végén is elég széles portfólióját tovább szélesíti. Az előző velük foglalkozó tesztünkben is hangkeltőikkel foglalkoztunk, akkor két féle fejhallgatót próbáltunk ki. A mostani eszközök esetében viszont senkinek sem ajánljuk, hogy a füléhez szorítsa a hangsugárzókat, mert csúnya halláskárosodás lehet belőle.

Ebben a cikkben három termékkel ismerkedünk, ismerkedtek meg. Ezek egytől egyig háromutas sugárzók, vagyis a két szatellit mellé egy mélynyomó is társul minden esetben. Három doboz, három féle típus jelzés. Arctic Sound S151, -S161, S361.

Természetesen megpróbáltuk úgy összeválogatni a hangfalakat, hogy azok három különböző kategóriát fedjenek le, így egészen olcsó, és drágább kütyü is asztalunkra kerül majd. Ahogy az lenni szokott a legolcsóbbtól a legdrágább felé haladunk majd, de ahhoz, hogy ezt elkezdhessük most lapoznotok kell!

{jospagebreak_scroll title=A hangsugárzók — Arctic S161}

A legkisebbel, legolcsóbbal indítunk tehát, mely az S161 elnevezést kapta. Mivel 2.1-es rendszerről van szó teljesen egyértelmű, hogy a két szatellit mellett egy „mélynyomó” is helyet kapott. Ez utóbbi egy mini hordóra, még a szatellitek gömbökre hajaznak. A forma nem rossz, a műanyagok burkolatok minősége sem az a szint, amibe érdemes lenne belekötni. A szatellitek esetén annyi pluszt kapunk, hogy a hangsugárzón körbe kék fény világít, ami talán arra figyelmeztet, hogy ne hallgassuk túl hangosan a zenét, mert elvisznek a rendőrök.

Igaz, hogy ezen szett esetén ennek túl sok esélye nincs, hiszen az összes teljesítmény 18 watt (11+3,5+3,5), így ha a rendőr visz az nem a hangerő miatt lesz, hanem azért mert teljesen feltekerve a hordón található csavarantyút meglehetős torzítást kapunk cserébe, amit a vájtfülű szomszéd zaklatásnak vehet. Persze mit várunk egy 3,5 wattos sugárzótól? Nem is igazán ajánlott teljesen feltekerni a hangerőt, mert félő, hogy a gömböcöket hamar az örök vadászmezőre küldjük.

Alacsonyabb hangerőn viszont egész normális hangminőséget kapunk. Nem egy Hi-Fi, de nem is rossz. Arra figyelni kell, hogy a mélynyomót a maximumon használjuk, mert a kis szatellitek dinamikája nem valami combos. Összességében egy teljesen átlagos, és alacsony hangerőn tisztán szóló rendszer ez, ami ráadásul nem is néz ki rosszul! Van benne megfelelő közép, a maximumon már a mélynyomót is rendesen hallani. Talán a magas hangokból lehetne több, de ne legyünk telhetetlenek!

Lássuk a száraz adatokat. A mélynyomó 8-, míg a szatellitek 4 ohmos impedanciával bírnak. A teljesítményt feljebb már olvashattátok. A szatellitek membránja 3,5-, míg a mélysugárzóé 9 centiméteres, ezen felül a mélynyomó teteje egyben egy nagy reflexnyílás is. A gömböcök és a hordó is gumírozott talpat kaptak, így az asztalon nem csúcsnak el, és a zene hangjait sem próbálják az asztallapnak átadni.

{jospagebreak_scroll title=A hangsugárzók — Arctic S151}

Bár a típus számozása alapján azt kéne gondolnunk, hogy egy gyengébb egységgel állunk szemben ez még sem így van. Az S151 már egy sokkal hagyományosabb dizájn alapján lett megépítve. A mélynyomó már a megszokott dobozforma, ami egyben azt is jelenti, hogy a műanyagot elfelejthetjük, itt bizony már pozdorja lapokkal dolgozott a tervező. Ez amúgy a hangján is hallatszik, és nem csak azért, mert pont 1 wattal többet tud, mint az S161. Ami viszont némi csalódásra adott okot, az a szatellitek. Bár a doboz nagyobb, mint a gömböc, a benne lévő sugárzó semmit sem változott.

Ami viszont igazi pozitívum, hogy ha megnézzük az árcédulát, azt látjuk, hogy ez a csomag nagyjából ezer forinttal olcsóbb, mint a műanyag ruhát kapott tesó. Így már indokolt a szatellitek esetén a változatlan hangszóró használata, viszont a komolyabb mélynyomó miatt, megítélésünk szerint inkább többet ér.

A hangminőség terén nagyjából azt kapjuk, amit az S161-től, plusz némi minőségbeli javulást a jobb mélynyomó miatt. Ez a javulás leginkább azon érhető tetten, hogy a középhangokra kellemesen rásegít a doboz, a mély hangok pedig torzítás nélkül szólnak. Igaz, lehetne ebből a mélyből kicsit több is, mert ezt is maximumra kell tekerni ahhoz, hogy elfogadható szinten szóljon. Amúgy erre a problémára némi megoldást jelent a szoftveres equalizer, amit egy magas minőségű cuccnál már nem szívesen használnék, de ezeknél az asztali sugárzóknál még nem gond igénybe venni.

A száraz adatok a következők: Az összeteljesítmény 17 watt (10+3,5+3,5). A mélynyomó 6-, míg a sugárzók 4 ohmos impedanciával bírnak.

{jospagebreak_scroll title=A hangsugárzók — Arctic S361}

Elérkeztünk a legnagyobb dobozhoz. Ezen az S361 jelölést találjuk. A befogadó doboz mérete, és tömege is bizakodásra ad okot, és nem is kell csalódnunk! A nikecell csomagolásból egy igen nagyméretű mélynyomó és kellemes tömeggel bíró szatellitek kerülnek elő. A szatellitek immár kétutasak, amit két közép és egy csipogó hármasa alkot. A mélynyomón is két hangsugárzó tányérját láthatjuk.

Ezek gyaníthatóan megegyeznek a kistesókban található hangszóróval, ám kettő van belőle, ami sokat nyom a latba. A reflexnyílás a mélynyomó oldalán kapott helyet, és a két hangszóró miatt itt már érzékelhetünk némi légmozgást is. Ha már reflexnyílás, akkor meg kell említeni, hogy örömmel fedeztünk fel ilyen képződményeket a szatellitek hátulján is, amikről ne felejtsük el leírni, hogy nem műanyag, hanem fa dobozban kaptak helyet.

A dizájn kapcsán fontos megjegyezni, hogy hagyományos felépítésű, kialakítású cuccról van szó. Semmi felesleges cicoma. Az egyetlen apró dizájn elemet a dobozok elején látható Arctic Sound feliratok jelentik.

Ennél a csomagnál van még egy extra amiről beszélnünk kell. Ez nem más, mint egy, az asztalra helyezhető vezérlő. Ezen ki- illetve be tudjuk kapcsolni az egységet, tudjuk szabályozni a hengerőt, és külön a mély és magas hangok mennyiségét, találunk rajta némító gombot, az elején pedig egy fejhallgató ki- és egy mikrofon bemenetet.

Külön figyelmesség a gyártótól, hogy a jelet a mélynyomóba nem csak mini-Jack, hanem RCA csatlakozókon is bevihetjük, ami egyben azt is jelenti, hogy rá köthetjük egyéb Hi-Fi cuccra is.

Ha már Hi-Fi, akkor szóljunk a hang minőségéről! Ha azt írjuk, hogy pont olyan, mint amire számítottunk, akkor az nem ledegradálja a minőséget, éppen ellenkezőleg, dicséri azt. Hangerőben és hangterjedelemben is annyit kapunk ettől a csomagtól, amit egy ilyen fadobozos cucctól elvárhatunk. Sőt, a magas hangok terén még kicsit sokat is, de ezt persze könnyen orvosolhatjuk, hiszen ezt a tartományt külön is gyengíthetjük a mélyhangoktól függetlenül. Hogy egy kis rosszat (de tényleg csak kicsit, nehogy túl csöpögős legyen az írás) is írjunk, azt megjegyeznénk, hogy a mély hangok dinamikája itt is, ahogy a kicsiknél is, lehetett volna kicsit több. Csutkára tekert hangerő mellett – aminél nem volt torzítás! – már számítottunk némi dobogásra a tüdőnkben, ám ez elmaradt. Ettől függetlenül a mélyhangok valóban szépen szólnak, és ami talán a nagyobb varázslat, hogy a magas és a középhangok is elkülönülnek rendesen. Ez talán triviálisnak hangzik, de egy számítógépes asztali hangszóró szett esetén egyáltalán nem az!

A végére megint a száraz adatok maradtak. Impedancia a mélynyomónál 4- a szatelliteknél 8 ohm/szatellit. Az összes teljesítmény már komoly 76 watt! Jó mi? Egy asztali rendszertől igazán szerethető képesség! Az első két szettnél nem tartottam fontosnak leírni, itt azonban igen, hogy a csomag tömege majd 10 kilogramm, ami azért elmond valamit a minőségről is.

Összegezzünk!

{jospagebreak_scroll title=Összegzés}

Cikkünk végére értünk, összegezzük a tapasztalatokat! Három csomagot kaptunk, melyek első ránézésre három különböző szegmenst fedhettek volna le, ám még sem így volt.

Az első csomag egy meglehetősen egyszerű szettet tartalmazott. Teljesen műanyag burkolat, szerény teljesítmény, és még elfogadható hangminőség jellemezte. Ez a belépő szint a 2.1-es rendszerekbe. Olcsó, de a mélynyomó miatt jóval több dinamikát kapunk, mint egy szimpla sztereo megoldás esetén.

A második csomagtól azt vártuk, hogy a középkategóriába repít minket, de nem így történt. A tévedésünk oka az lehetett, hogy fából készült a mélynyomó doboza. A tévedésünket az árcédula is megerősítette, hiszen kiderült, hogy bár fából készült a mélynyomó váza, az ára alacsonyabb, mint a műanyag társáé. Az első, az S161 a belépő szint alja, míg az S151 a belépőszint közepe, teteje lehetne, ha a Svájciak úgy nem gondolták volna, hogy pont a műanyag szett lesz a drágább (jobb?). Ha nem varázsolt volna el minket a legnagyobb csomag tartalma, akkor azt mondanánk, hogy ez a szett érdemelte ki a legjobb ár/teljesítmény arány miatt járó plecsnit.

Azonban ez nem így lett, mivel kicsomagoltuk a legnagyobb dobozt, összekötöttük a számítógéppel és csodát hallottunk. Azért, hogy még teljesebb véleményt tudjunk mondani nem is egy, hanem két fajta zenével próbáltuk ki. Az egyik Robbie Williams koncertfelvétele volt, a másik a Sigue Sigue Sputnik nevű, rég kimúlt, punk formációnak csúfolt együttes halál steril stúdió albuma. A szett ez utóbbi esetén mutatta meg igazi értékeit. Az egészen apró cicergéstől, a mély basszusokig mindent hallottunk rajta keresztül. A koncert felvétel esetén a közép hangok egy picit tompának tűntek, de lehet, hogy a felvétel maga sem túl jó ilyen szempontból, magyarán túl sok benne a közép, és elnyomja a magas hangokat.

Az igazi döbbenet azonban nem a minőség, hanem az ár kapcsán ért bennünket. Azt sejtettük, hogy a kisebb csomagok nem kerülnek sokba, de az S361-et a dobozok és a hang minősége miatt olyan nettó 20-25 ezres kategóriába tettük, ám a kiskeresdelmi ár sem több, mint bruttó 17 ezer forint. Egészen megdöbbentő.

Emiatt aztán ennek a próbának nem csak a minőség, hanem az ár/teljesítmény arány okán is a legdrágább szettet kell jelölnünk. Míg a kicsik a teljesen átlagos, bár az árukhoz képest jó kategóriát képviselik, ez a nagyobb cucc egész egyszerűen főnyeremény! A cikk végére nem maradt más, mint a kiskereskedelmi árak ismertetése. Ez az alábbi képről olvasható le. Ha valaki szeretné megvásárolni valamelyik „sarki hangot”, az kattintson csak a képre, és máris a megfelelő helyen találja magát!