„Joel, itt Marty. Mobiltelefonról hívlak, egy igazi kézben hordozható mobiltelefonról” – negyven éve, 1973. április 3-án ez a mondat és hívás beírta magát a digitális történelembe. 
Negyven éve, 1973. április 3-án Martin Cooper, a Motorola cég mérnöke a New York-i 56. utca és a 6. sugárút sarkán állva a kezében tartott mobiltelefonról felhívta Joel S. Engelt, a konkurens AT&T Bell Labs társaság kutatórészlegének vezetőjét – e hívásával kezdetét vette a mobilkommunikáció forradalma.
A vezeték nélküli kommunikáció ötlete negyedszázaddal korábban, 1947-ben a Bell Labs társaságnál vetődött fel. Ők az Egyesült Államok nagyvárosaiban korlátozott számban már az 1930-as évektől használt, autóba szerelt hordozható telefonok továbbfejlesztésében gondolkodtak, így a technológiai áttörés versenytársuknak, a Motorolának és fejlesztőmérnökének, Martin Coopernek sikerült. Cooper álma ugyanis sokkal merészebb volt: a személyes használatra kifejlesztett, kézben hordozható mobiltelefon, amelynek száma nem egy helyhez, egy íróasztalhoz vagy egy otthonhoz, hanem egy személyhez kötődik, és amellyel tulajdonosa bárhonnan telefonálhat és bárhol elérhető.
