3D nyomtató a jövőből – Biqu Hurakan teszt

Az otthon történő 3D nyomtatás már nem fog senkinek meglepetést okozni. 10-15 éve persze még teljesen más volt a helyzet, de napjainkra a 3D nyomtatók egyszerűbb fajtái alig kerülnek többe, mint egy hagyományos, jobb minőségű tintás nyomtató.

Természetesen készítettem videót is a nyomtatóról, kattintsatok, és nézzétek meg működés közben a videós bemutatómban. Ha tetszett iratkozzatok is fel a csatornámra!

Jómagam is évek óta használok itthon 3D nyomtatót, de maradjon köztünk, a mai napig csak kapargatom a lehetőségek tetejét. Egyszer már majdnem beszippantott a dolog, elkezdtem 3D modelleket alkotni pl. Google Maps adatokból, de aztán rá kellett jönnöm, hogy ez a hobbi várhat, amíg nyugdíjas leszek. Egyszerűen nincs rá elegendő időm.

Szóval maradtam az egyszerű nyomatoknál, amik a neten elérhetők. Igaz, közben azért tanultam is sokat, és rá kellett jönnöm, hogy a 3D nyomtatás, ha jól akarjuk csinálni nem egyszerű feladat.

Ismerni kell a nyomtatásra használt anyagokat, tudni kell jól beállítani a hőértékeket az ágynál és a fúvókánál. Nem mindegy milyen hőmérséklettel és sebességgel készítjük a tutajt (ezen áll majd a nyomtatandó tárgy), és az sem, hogy a tutaj elkészítése után milyen hőmérséklettel és sebességgel nyomtassuk a munkadarabot. Sőt az sem lényegtelen, kell-e egyáltalán tutajt nyomtatnunk.

És ezek a kérdések tényleg csak a felszín, a legalapvetőbb tudás, ami ahhoz kell, hogy normálisabb nyomatokat tudj készíteni.

Ebben a cikkben azonban nem egy egyszerű 3D nyomtatót szeretnék nektek bemutatni, hanem egy olyat, aminek a normális használatához szerintem, ha nagyon intenzíven foglalkozol a témával hetek, amúgy meg hónapok kellenek.

Őrültem, hogy megérkezett hozzám, örültem, hogy kipróbálhattam, örültem, hogy sikerült vele valamit kinyomtatnom.

A Biqu Hurakan nem egy hétköznapi nyomtató, még, ha első pillantásra annak is látszik. Kívülről nagyon hasonlít a saját nyomtatóimra. Persze itt-ott vannak eltérések, de ezek nem jelentősek.

Az extruder és a fej az olcsóbb nyomtatókhoz hasonlóan nincs egybeépítve, de van már például filament érzékelő, ami lehetővé teszi, hogy a filamentet lényegében az utolsó centiig el tudjuk használni, mert ha kifogy, akkor könnyedén betölthetjük a következő tekercset.

Az külön jó hír, hogy ez az érzékelő az extruderen lett elhelyezve, így a filament normális szögben érkezik az őt mozgató motorhoz, nem törik meg.

Vannak még egyéb érdekességek is, ezek egy része inkább csak érdekes, más részük kimondottan hasznos is. Előbbire jó példa, hogy a munkadarabot megvilágító LED RGB, így mi határozhatjuk meg, hogy milyen színnel világítson. Utóbbira jó példa az ágy, aminek a fűtése két fokozatban kapcsolható. Ha kicsi a munkadarab elég a középső területet fűteni (~100 watt), ha nagy, akkor fűthetjük a teljes tálcát (~240 watt).

Ez utóbbi pontnál ragadjunk is le egy kicsit! Érdekesség, hogy a fűthető felület nagyságát egy kis billenőkapcsolóval változtathatjuk, azonban, ahogy megfigyeltem hiába kapcsolunk alacsonyabb teljesítményre, az ágy külső része is melegszik, és annál jóval erősebben, mint amit a hővezetéstől várnék. Vagyis gyanús, hogy a kapcsolóval csak a fűtés teljesítménye kapcsolható. Ez szerencsére nincs hatással a működésre, a belső 10 x 10 centis felület eléri a kívánt hőmérsékletet, vagyis a spórolás működik. Kisebb tárgyaknál megspórolunk kb. 140 wattot ezzel az ügyes megoldással.

Ezeken kívül persze ott van a mágneses ágy, amire a tárgylemez kerül, ott van az automatikus asztalszintezés, a kijelző, de igazi érdekességnek a webes, böngésző alapú kezelőfelületet is említhetem, de ezzel már belecsúszok a kicsit komolyabb dolgokba, szóval erre inkább később visszatérek!

A cikk címéből szerintem egyértelmű, hogy a Biqu Hurakan jóval többet kínál, mint egy hagyományos nyomtató, ugyanis ennek a gépnek a lelke a Klipper firmware. A Klipperrel működő gépek már a profibb szerkezetek közé tartoznak, emiatt az áruk is jóval magasabb, de a Biqu-nál úgy döntöttek, hogy egy olcsóbb gépbe építik bele a megfelelő hardvert és persze kapja meg a megfelelő szoftvert.

Ebben az olcsó kategóriában jelenleg egyetlen másik Klipperes gép van, ez az FLSUN V400, aminek ára bőven a Hurakan árának duplája felett van, és még így is olcsónak mondhatjuk.

Ahhoz, hogy egy gépen Klipper tudjon futni nem sok minden kell, „csak” annyi, hogy beleépítsenek egy Linuxot futtatni képes számítógépet. Ez több féle is lehet, a Biqu egy saját fejlesztésű hardveren futtatja a rendszert, amivel sikerült elérniük a nagyon alacsony bekerülési költséget. Ez a hardver amúgy külön is elérhető, megvásárolható, ha valakit esetleg érdekel a dolog.

Azért ne tessenek valami őrült erős hardverre gyanakodni, ide felesleges is lenne. Elegendő egy Allwinner H616 SoC, egy Mali G31 MP2 GPU-t OpenGL3.2 támogatással és 512 MB DDR3 RAM-mal. Ez már elegendő a rendszer futtatásához, és ahhoz, hogy a felhasználók elérjék, kezeljék és figyeljék a rendszert egy asztali gépről a Mainsail UI-n keresztül

Itt az idő, hogy visszakanyarodjunk a böngészőben futtatható felülethez, aminek most már tudjuk, Mainsail UI a neve.

Ez szoftver lényegében egy teljes távfelügyeleti szoftver, hiszen akárhonnan is tudjuk a gépet irányítani, ahol van valamilyen netes elérés, és persze az otthoni hálózatunk is fel van készítve rá, hogy a gép kilásson a hálóra.

Elindíthatjuk és leállíthatjuk a nyomtatást, állíthatunk a beállításokon, elvégezhetjük az ágy szintezését, feltölthetünk újabb G-Code fájlokat, sőt, ha csatlakoztatunk az egyik hátsó USB portra egy sima webkamerát, akkor a böngészős felületen, a kamera képén keresztül nyomon követhetjük a nyomtatási feladat haladását is.

Persze ezeken felül is van még funkció, például a fent említett RGB világítás színének beállítása vagy a szoftver frissítése is lehetséges.

A program, a kezelőfelület remekül átlátható, nagyon sok nyelvet ismer, köztük a magyart is. Persze, azt hiszem, hogy ez csak az első időben lesz lényeges, mert a dokumentáció, a rengeteg oktatóanyag (tényleg őrült mennyiségű) angolul érhető el, így engem kifejezetten zavar, ha egy leírásban angol nevén hivatkoznak egy menüre, nekem meg totóznom kell, hogy vajon mi lehet a magyar felületen a név.

Kanyarodjunk vissza a Hurakanhoz, mert tartogat még néhány kellemes meglepetést! Ilyenek például az ultra-csendes működésű TMC2209 léptetőmotorok, amik tényleg szinte hangtalanul működnek. Kapunk kétventilátoros hűtést a nyomtatófejre, ami hatékonyan hűti vissza a nyomtatóanyagot. Nagyon jól és könnyen használhatók a szíjfeszítők, így már nem kell villáskulccsal bohóckodnunk, kézzel, nagyon finoman állíthatjuk be a bordásszíjak feszességét.

Az előnyök között a gyártó kiemeli még az automatikus ágybeállításhoz használt érzékelőt (szenzort). Ez a nyomtatófej elején található, állítólag mindössze hat gramm a cucc, és a ismét a gyártói adat szerint 10 millió érzékelésre is képes lehet hiba nélkül. Mondjuk sokat jelent szerintem, hogy az érzékelő tüskéje nem gagyi műanyag, mint az olcsó gépeknél.

Mi az, ami nem tetszett?

Az első, hogy a Z tengelynek nincs felső rögzítési pontja. Ez olyan hogyismondjam finoman… Na, inkább nem is mondok semmit. Nem mondom, hogy nálam befolyásolt volna bármit is, de tudom, hogy hosszabb távon azért lényeges a kopás miatt a rögzítés hiánya. Mondjuk, ha jól láttam a gyártónál lehet ilyen rögzítést kapni külön.

A másik az operációs rendszert tartalmazó memóriakártya elhelyezése. Pont ott van, ahol normál esetben a G-Code-os kártyákat szoktuk a nyomtatókba bedugni. Persze nem feledkeztem el róla, nem kevertem össze a teszt alatt, de azért ennek a kártyának, ha már az oprendszer van rajta, és ha már nem szabad kihúzogatni működés közben találhattak volna jobb helyet is.

A harmadik, ami már inkább csak meglepetés volt, hogy a rendszer elég lassan akar elindulni. Már azt hittem valami gond van, de azután egyszer csak betöltődött és ment minden flottul.

Hát, kb. ennyi a rossz, szerintem emészthető!

Na, de milyen a használat?

Az összeszerelés nem egy őrület, nagyjából 10 perc. Sokat elmond a dologról, hogy összesen 8 csavart kapunk, ebből 4 a keretet tartja, kettő a kijelzőt kettő pedig a filament tartót. Ennyike.

A szerelés kapcsán kevéssé meggyőző a kábelek elvezetése. Ez sem okozott gondot, de azért a korbácsok hozzáérnek ehhez-ahhoz, és ha valaki évekig használja a gépet azért nem lehetetlen, hogy kikopnak a szigetelések a vezetékeken. Szóval, erre oda kell figyelni.

Ha a szerelés kész, akkor még annyi dolgod lesz, hogy az operációs rendszert tartalmazó kártyán megszerkeszted a cfg fájlt, megadod benne, hogy mi a wifi neve ahova a gépnek csatlakozni kell, és megadod ehhez a jelszót is. Ismét csak ennyike, bedugod a kártyát a gépbe, elindítod a masinát, a kijelzőn megkeresed az IP címet, amit kapott. Ezt a címet beírod a böngésző címsorába, és hipp-hopp meg is jelenik a kezelőfelület, indulhat a munka!

A Klippernek hála olyan műveleteket is el tudunk végezni a beállítás, kalibrálás során, mint nyomásnövelés illetve a lineáris előrelépés beállítása. A nyomásnövelés például nem igényel különösebb képzettséget vagy spéci szerszámokat, nem kell kernelt sem fordítanunk, szóval finoman szólva is egyszerűsödik a mutatvány.

Ha további finomítást szeretnél elérni, akkor lehetőséged van megvásárolni a géphez egy gyorsulásmérőt, amivel kiküszöbölheted például a rezgésekből adódó felületi egyenetlenségeket.

Alapvetően azonban az mindenképpen elmondható, hogy a használható nyomatokhoz nem kell varázsolnunk, nem kell gyorsulásmérő sem. Minimális beállítás után (szíjak és görgők feszessége pl.) az átlag, olcsó nyomtatóknál jobb nyomatok készíthetők a géppel.

Igaz, hogy bár sok helyen hivatkoznak a gép gyorsaságára egy hagyományos Marlin nyomtatóhoz képest, azért az teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a sebesség növelésével a minőség romlani fog. Összességében, azért elmondható, hogy azonos sebesség mellett némileg finomabb munkák készülhetnek, de azért ez nem egy őrült különbség.

Persze, ha egy 10-12 órás nyomaton spórolunk 10 százalék időt, az nem kevés!

Összegzés

Ajánlom-e megvásárlásra a Biqu Hurakant? Egyértelműen igen, hiszen árban versenyképes a Marlin gépekkel, de ott van benne a Klipper nyújtotta plusz. Rengeteg kiegészítő vásárolható hozzá, amikkel már félprofi szint is elérhető.

Szóval amellett, hogy a Hurakan egy egész jó képességű nyomtató, hiszen az automatikus ágyszintezéstől a filament érzékelőn át mindent tud, amit egy ilyen kategóriájú géptől elvárunk, ott vannak még az „apróbb” figyelmességek, mint a két fokozatban kapcsolható ágyfűtés vagy a munkadarabot megvilágító RGB LED.

Persze nyilvánvalóan a Hurakan legnagyobb erényei mégsem ezek, hanem a Klipper és a Mainsail UI, amik lehetővé teszik az otthoni hálózaton keresztüli működtetést, megszabadítanak a memóriakártyán hurcolt G-Code fájloktól, és persze a Klipper adta további lehetőségek is várnak minket, csak legyen elég időd, türelmed és tudásod mindent megtanulni, és kiaknázni a Huarakanban rejlő lehetőségeket.

Nekem sajnos időm nem sok volt erre, legalábbis annyi semmiképp, hogy rendesen beleássam magam a témába. Ahogy írtam, talán majd, ha nyugdíjas leszek.

Ha viszont Te érzed magadban az elszántságot, akkor igenis gondold meg, hogy egy normál, egyszerű 3D nyomtató helyett a Klippert futtató Hurakant veszed meg, szerintem nem fogsz csalódni benne, és olyan hobbit találsz, ami évekre lefog kötni.

Szóval, Kliperre fel!

Lássuk mennyi az annyi!

A gépet cseh raktárból rendelhetjük meg. Természetesen kértem hozzá kupont is, hogy valamivel (nagyjából 8000 forinttal) olcsóbban vehessétek meg néhány napig a cikk megjelenése után. Ez azt jelenti, hogy a BG93fe16 kuponkóddal ~ 93 000 forint lesz az ára, az alábbi hivatkozáson:

BIQU Hurakan 3D nyomtató