Noctua
Egy ventilátorteszt nem lehet teljes az osztrák gyártó termékei nélkül. A Noctua alig néhány éve robbant be a köztudatba halk ventilátoraival. A légkergetők különlegessége a csapágyazás, mely a Sony folyadékcsapágyas technológiájával lényegében megegyező módon működik. Ami más, az a technológia neve, hiszen nyugati szomszédjainknál SSO-nak (Self-stabilising oil-pressure bearing) hívnak. Amit e tény kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a ventik ára alacsonyabb a Scythe megoldásainál.
A kis kanyar után térjünk vissza a Noctua termékeihez! A ventilátorok nem hasonlítanak egyik konkurens megoldásra sem. A különbség már a színnél kezdődik, hiszen nem a megszokott fekete vagy áttetsző műanyagokat találunk, a színezés itt a barna árnyalataira korlátozódik. Az, hogy mutatós vagy sem, mindenki döntse el maga. Az biztos, hogy a ventilátorokat nem színük, szaguk miatt szeretjük vagy nem szeretjük. Az eltérések folytatódnak a rotornál, aminek lapátjai szemlátomást kisebbek a megszokottnál, és a dőlésük is meredekebb. Kicsit bénán néznek ki, de ezen ne akadjunk fenn. Ez az eltérés a legjobban a lassú fordulatú 12 centiméteres darabokra igaz leginkább, a kilences és nyolcas méretekre kevésbé, illetve, hogy legyen kivétel is, létezik egy 1300 fordulatú példány, ami a megszokott rotort kapta.
A tesztre érkezett ventilátorok közül a Noctua mellékeli a legtöbb „extrát”. A légkergetők mindegyike mellé alapfelszereltségként járnak a rögzítéshez használható szilikon bakok és egy előtétellenállás, amely segítségével alacsonyabb fordulaton üzemeltethetjük ventilátorunkat.
Most érkezett el az idő, hogy bekapcsoljuk a barna ventiket. Összességében nagy meglepetés nem ért minket, ezek a ventilátorok halkak. Azonban mégis van közöttük némi különbség. A nyolc és kilenc centiméteres darabok halkan ciceregnek, és a hang magassága valahogy pont olyan, hogy ez az egyébként halk cicergés nemcsak közvetlen közelről hallható. Ezen némileg javít, ha a csomagban kapott előtétellenállást bekötjük, mert emiatt csökken a fordulatszám, de azért egy csöppet így is hallható. Talán nem túlzunk akkor, ha azt mondjuk, a hang tekintetében ezek a darabok nagyjából a Coolink nyolc centiméteres ventijeivel vannak egy szinten, azonban nem szabad elfelejteni, hogy azokban golyóscsapágy van. A következő kategória a „hagyományos” 12 centiméteres ventilátorok működése. Ezek halkabbak, mint kisebb testvéreik, de itt is szól a háttérből egy kicsit mély percegés. Sajnos nehéz ezeket a hangokat a megfelelő jelzővel illetni, igazából hallani kéne őket, de reméljük, azért érthető így is, mire gondolunk.
Van azonban egy ventilátor, amiről csak jót mondhatunk, ez pedig pont az a hagyományoshoz közelítő rotorral rendelkező, amiről feljebb írtunk. Ennek a darabnak a hangja végre összevethető az Englide ventikével, azonban itt nem árt megjegyezni, hogy azokban hagyományos csúszócsapágy van, míg ebben folyadékcsapágy. Itt szinte semmilyen csapágyhangot sem hallunk, és a lapátok speciális kialakítása miatt a szélzaj sem számottevő. Ez a ventilátor a Noctua család igazi favoritja! Eddig ez tesztünk (fülre) leghalkabb darabja.
A Noctua termékeivel kapcsolatban újra kiemelnénk egy fontos momentumot, még pedig azt, hogy minden ventilátor mellett találunk szilikon bakokat, amelyek segítségével a légkergetőket csavarmentesen építhetjük be. Persze itt nem a csavarmentesség a lényeg, hanem az, hogy a ventilátorokból származó rezgés nem jut át a házra. Ilyen bakokat eddig csak az Englide n.zero termékénél találtunk.
Scythe
A végére maradt az egyik legnevesebb gyártó, a Scythe. Az ő termékeikről meglehetősen sokat cikkezünk, szeretjük is őket, ez pedig köszönhető az S-Flex néven futó ventillátorainak is.
A Scythe természetesen nemcsak folyadékcsapágyas ventikkel foglalkozik, portfóliójukban megtalálhatók a hagyományos siklócsapágyas és golyóscsapágyas darabok is. Tesztünkben az előbbi vonalat a Kaze-Jyuni, utóbbit pedig a Gentle Typhoon család képviseli. A folyadékcsapágyas 12 centiméteres S-Flex ventik mellett érkezett még a Sony S-FDB technológiájával szerelt 8 és 9 centiméteres megoldás is, ezek KAMA-Flex néven találhatóak meg az üzletek polcain. Lássuk akkor a medvét, vagyis hallgassuk meg őket!
A vizsgálódást a kicsikkel kezdtük. Ezekről elmondható, hogy nagyon szépen szólnak, pontosabban nem szólnak. A csapágy felől se cicergés, se ciripelés, se semmi ehhez hasonló hang nem hallható. Halk, egyenletes és cseppet sem zavaró búgást hallunk csak, mely jó részben a szélzajnak köszönhető. Ezek a ventilátorok külön kategóriát képviselnek a maguk területén.
A következő áldozatunk a siklócsapágyas Kaze-Jyuni 12 centiméteres megoldás volt. Azt kell mondanunk, hogy ismét igazi csemegével találkoztunk. Hang tekintetében ez is összevethető már az Englide-dal. A hangja annál egy picit mélyebb, így egy hajszálnyit jobban hallható, viszont ahhoz hasonlóan nem találjuk meg benne az olcsóbb megoldásokra jellemző ciccegést. Kifejezetten tetszett!
Folytassuk a golyóscsapágyas Gentle Typhoonnal. Ez kérem egy műszer. Az 500-as és 800-as darabok hihetetlenül halkak, a golyóscsapágyas megoldásokra abszolút nem jellemző csendes működéssel bírnak. Már kézbe véve is feltűnik, hogy mennyivel nagyobb a tömege a konkurenseknél, ami a motor nagyobb mérete miat nem is meglepő. Azt kell mondanunk, hogy ez az a ventilátor, ami minden igényt kielégít. Hosszú élettartam a golyóscsapágy miatt és rendkívül halk működés, hogy otthon is használhassuk. A legmagasabb fordulatú, mely percenként 1150-et pörög már kicsit zajos. A zajmérésnél ugyan nem produkált kiugró értéket, ám valahogy a hangfekvése egy picit zavaró.
Bemutatónk végére maradt az S-Flex a maga folyadékcsapágyas megoldásával. Erről a ventiről nem igazán tudunk mit írni, rossz szavunk végképp nincs rá. Egyenletes és nagyon halk hangot hallunk csak, azt is csak alig kivehetően. Továbbra is szeretjük! Azonban a korrektséghez hozzátartozik leírnunk, hogy a magasabb fordulat itt is meghozza a hangot. Úgy érezzük, hogy az S-FDB egy jó technológia, de talán érdemes lenne egy kicsit a lapátprofilon is finomítani, hogy a szélzaj kisebb legyen.
