1333 MHz-es rendszersín az Inteltől
Az 533 MHz-es rendszersín 800 MHz-re gyorsítása óta a világ legnagyobb félvezetőgyártója nem foglalkozott túl sokat az adatátviteli csatorna sebességének növelésével, az 1066 MHz mindmáig nem terjedt el tömegesen. Most újabb, nagyobb reményt keltő ugrásra készülnek, bár az 1333 MHz eleinte a kiszolgálókhoz készült Xeonok kiváltsága lesz.
Az 1333 MHz-es Quad Pumped Bus elsőként minden bizonnyal a 65 nanométeren készülő Dempsey magos Xeon DP-k utódjával, a Woodcresttel lesz elérhető. Szerencsére ezúttal az egyszerű órajel-emelésnél jóval többről van szó: az új központi egységhez teljesen új lapkakészlet készül, mely egyszerre két teljesen különálló rendszersínt fog kezelni.
Azt egyelőre nem tudjuk, hogy az ezzel járó hatalmas lábszám-növekedést hogyan oldják meg, de erre a kérdésre várhatóan hamarosan választ kapunk, ugyanis a nemsokára megjelenő Blackford, mely az előbb említett Dempsey kétmagos változata, már ezt az újdonsült technológiát fogja alkalmazni. A két független rendszersín bevezetése igen jelentős teljesítménynövekedést okozhat többszálú feldolgozásra képes rendszerek esetén, hiszen így a két processzor vagy a két processzormag nem osztozik az erőforráson.
A hír azért nagy jelentőségű az átlagfelhasználók számára is, mert az Intel Xeon processzorai nem különböznek sokban az asztali megoldásoktól, ami egyben azt is jelenti, hogy nincs akadálya egy 1333 MHz-es QPB-vel üzemelő Pentium D, Pentium 4 vagy akár Pentium M bemutatásának a jövő évben.
Mivel az asztali processzorok piacán az utóbbi időben meglehetősen éles verseny alakult ki a két fő rivális között, az Intelnek minden apró előrelépés jól jöhet a harcban. Mint tudjuk, egyértelműen megerősítették, hogy a Pentium 4 által 2000-ben bevezetett, és azóta is használatos Netburst architektúra a végnapjait éli, így a hamarosan nyugdíjba vonuló termékvonal utódlása egyre inkább központi kérdés.
Mint az előző bekezdésben jelzett hírünkben már beszámoltunk róla, a Merom rövidebb, 14 szakaszú csővezetékkel dolgozik, ami igen jelentős csökkenés a jelenlegi Prescott 31 lépcsőjével szemben. Mint ismeretes, bizonyos határok között a rövidebb csővezeték órajelenként több végrehajtott utasítást ígér, így hatékonyabb működéshez vezet kisebb frekvenciák használata mellett is. Ez a 14-es szám meglehetősen közel áll az AMD64-es központi egységek 12 lépcsős felépítéséhez, így várhatóan azonos órajelen hasonló teljesítményre lesz képes, mint vetélytársa. A jóval erősebb lebegőpontos feldolgozó egysége pedig befoltozza az utolsó lyukat is, amit a NetBurst megjelenésével az Intel magával hozott.
A Merom mellett a Conroe és a Woodcrest is a hatékonyabb architektúrát alkalmazza majd, és támogatja a LaGrandét, az iAMT2-t és természetesen a Vanderpool kódnévre hallgató virtualizációt. A LaGrande az Intel hosszútávú biztonságcsomagja. A 2-3 éven belül elterjesztendő csomag a külső támadásoktól és a belső meghibásodásoktól egyaránt védeni próbálja a számítógépeket. Az egyes alkalmazásoknak egy saját futási környezetet határoz meg, így engedély nélkül nem hathatnak egymára a különböző programok, nem tudnak kárt tenni egymásban, vagy adatot lopni a másiktól.
Emellett a fent említett három processzortípus kihasználja az Intel Active Management Technology nyújtotta lehetőségeket is. E technológia feladata a távoli kezelés biztosítása olyankor is, amikor a célszámítógép működésképtelen vagy ki van kapcsolva. Ennek segítségével a vállalati rendszerek teljes mértékben irányíthatók távolról akkor is, ha komoly gond merül fel. Így a hiba gyorsabban elhárítható, a karbantartás egyszerűbb, nem igényel személyes ottlétet.
