10 éves kihívás HOC módra!

A közösségi oldalakon terjed az új őrület, amit bizonyára már senkinek sem kell bemutatnunk,

Nem szoktam felülni az ilyen kihívásos vonatokra, igazából rendkívül unalmasnak tartom őket, de ezen most elgondolkoztam. Elgondolkoztam, mert szinte hihetelne milyen változások történtek az utóbbi 10 évben, mennyi mindenen ment át oldalunk, és vele persze mi magunk is.

10 évvel ezelőtt éppen a befejezéséhez közeledett a HOC aranykora. Sok százezer látogatónk volt hónapról hónapra, és egyszer megéltem azt is, hogy messze Borsodban egy rendezvényen a parkolás közben odajött hozzám az egyik parkolóőr, hogy ismer engem, nézi a műsorainkat a weben, sőt az autómat is ismeri, mert látta az egyik műsorban. Mondanom sem kell milyen meglepetés volt ez, mennyire jól esett.

10 évvel ezelőtt…

10 évvel ezelőtt már tudtam, hogy megforgatták a kést a cégemben és a weboldalamban. Súlyos sebet kaptunk, olyan gyomrosat, amiből nem lehet felgyógyulni, csak nyomni az ágyat sokáig, hogy aztán vége legyen. Vége is lett, 2013 elején nem bírtam tovább, képtelen voltam fenntartani, elfogyott a bevétel, és elfogytak a szponzorok, támogatók is, én pedig konkrétan hajszál híján egy híd alatt találtam magam. Vége lett, akkor azt gondoltam örökre.

Azonban az élet másképp akarta. Mondhatnám, hogy a saját rendíthetetlenségem és hitem volt, ami újra életre keltette az oldalt, de ez így nem lenne igaz. Nyugodtan kimondhatom, szerencsém volt, óriási szerencsém, ami nem egyik pillanatról a másikra hatott. Visszagondolva 2016-ra és 2017 elejére azt kell mondanom, hogy valahogy minden körülmény, minden esemény és történés arra felé hatott, hogy az oldal életre kelljen. Persze ezeket a jeleket nem ismertem fel, de így utólag nyilvánvalóvá válik, hogy ha az apró kis kövek és téglák nem akkor, nem olyan sorrendben kerülnek egymásra, akkor most nem írnám ezt a hírt sem.

Nem vagyok hívő ember, de sokszor meglep az élet, az, hogy hányszor érzem úgy előre elrendeltetett dolgok történnek velem. Persze azt is érzem, hogy mennyire igaz a mondás, segíts magadon és az Isten is megsegít. Mert ezek a felismerhetetlen apró lépések mind a saját a lépéseim voltak. Saját elhatározásból indultam el, és ha azt akkor nem teszem nem teljesült volna a mondás másik fele sem, vagyis Isten, a sors vagy nevezzük akárhogy sem segített volna rajtam.

…és most

A végeredményt látjátok, itt van előttetek. Sok éves haldoklás, a kimúlás, a feltámadás és az erősödés. Itt tartunk most. Sőt, ahogy már írtam, idén, hat év után ismét főállásommá válik az oldal igazgatása. Nincsenek már cégeim, nem is lesznek, nem is kívánok már újra szerkesztőséget és mindent ami ezzel jár. A világ megváltozott, én is megváltoztam, szeretném ezt az oldal jövő hónaptól jókedvemből csinálni, úgy mint egy hobbit, egy olyat, amiből mellesleg megél a család is.

Szóval eltelt 10 év. Érdekes, mozgalmas, sokszor nagyon fájdalmas, de végeredményben a lehető legpozitívabban záruló 10 év, ami szakmailag és a magánéletben is a lehető legnagyobb teljességet adta. Ezt szeretném februártól Nektek is tovább adni, hogy élvezetes, érdekes írásokkal, videókkal szórakoztassalak Titeket. Már csak az kell, hogy Ti is itt legyetek, és hozzatok még egy embert. 😉