Ötletgazdag Scythe újdonságok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Most, hogy az első hó már el is olvadt, kezdhetünk félni szeretett számítógépünk túlmelegedésétől. Persze ez azért túlzás, a tavasz még odébb van, s rendszerint nem is a kertben tároljuk a szabad ég alatt. Ettől függetlenül a megfelelő hőmérsékletet biztosítani kell, és ahogy az lenni szokott, a Scythe időközönként (igen gyakran) meglep minket az aktuális újdonságaival. A következő oldalakon láthatjuk az új fejlesztésű GentleTyphoon ventilátorokat, a szokatlan kialakítású Kama Angle processzorhűtőt, a Musashi videokártya-hűtőt, a 3,5"-os Kama Panelt, és egy csomag kiegészítő hűtőbordát.

Scythe újdonságok:

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 500 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 800 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 1150 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 1700 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 2150 rpm

Kama Angle

CPU hűtő

Musashi

VGA hűtő

Kama Panel 3,5

Előlapi panel

VGA Chip Heatsinks

Kiegészítő hűtőbordák


GentleTyphoon

A Scythe nem is lenne hű a nevéhez, ha nem rukkolna elő újabbnál újabb ötletekkel. Teszi ezt a mondhatni legegyszerűbb termékeknél is, a ventilátoroknál. A KAMA Flex család révén megismerkedhettünk a Sony Fluid Dynamic Bearing (S-FDB) kifejezéssel, mellyel a légforgatók jelentős tulajdonságait kedvező értékekkel vethettük papírra. A zajszint csökkentése és a légszállítás maximalizálása ezzel nem ért véget. A GentleTyphoon ventilátorok új fejlesztésű motort kaptak, s a lapátok kialakítása is különbözik a megszokottól; ennek eredménye egy kissé más, kevésbé zavaró zaj kibocsájtása. A légforgatók mechanikájában lévő rezgéseket rugós csillapítással csökkentették. Az új motort és az innovatív technológiát a japán Nideco Servo Corporation fejlesztette ki.

Specifikációk:

Scythe GentleTyphoon 92 mm-es ventilátorok

Sorozatszám

D0925C12B1AP-12

D0925C12B2AP-13

Fordulatszám

1700 RPPM

2150 RPM

Zajszint

13 dB(A)

20 dB(A)

Légszállítás

44 mł/h

58 mł/h

Csapágyazás

Dupla golyós csapágy

Méretek

92 × 92 × 25 mm

Tömeg

100 g

Élettartam

100 000 óra/35°C, 60 000 óra/60°C

Kiegészítők

4 tűs molex adapter, 4 csavar

Gyártó

Nidex Servo Corporation

Scythe GentleTyphoon 120 mm-es ventilátorok

Sorozatszám

D1225C12B1AP-11

D1225C12B2AP-12

D1225C12B3AP-13

Fordulatszám

500 RPM

800 RPM

1150 RPM

Zajszint

5 dB(A)

9 dB(A)

16 db(A)

Légszállítás

31 mł/h

48 mł/h

63 mł/h

Csapágyazás

Dupla golyós csapágy

Méretek

119 × 119 × 25 mm

Tömeg

200 g

Élettartam

100 000 óra/35°C, 60 000 óra/60°C

Kiegészítők

4 tűs molex adapter, 4 csavar

Gyártó

Nidex Servo Corporation


Kama Angle

A SCANG-1000 sorozatszámú Angle processzorhűtő elnevezése magyarul nagyjából sarkot jelent, ami a dobozon látható kép alapján már logikussá válik. A V-alakú felépítés a légáramlás speciális irányításáért felelős. A legtöbb processzorral kompatibilis, ráadásul négy irányból szerelhető fel, természetesen ahogy a légáramlás iránya megkívánja. A tartozék 1200-as fordulatszámú 120 mm-es ventilátort szintén több irányból szerelhetjük fel.

Specifikációk:

  • Kompatibilitás:
    • Intel:
      • Socket 478 minden modell
      • Socket T (LGA 775) minden modell
    • AMD:
      • Socket 754 minden modell
      • Socket 939 minden modell
      • Socket AM2 minden modell
      • Socket AM2+ minden model
  • Méretek: 123 × 123 × 160 mm
  • Ventilátor méretei: 120 × 120 × 25 mm
  • Fordulatszám: 324 ~ 1,200 rpm ±1 0%
  • Zajszint: 6,4 ~ 24 dB(A)
  • Légszállítás: 14.43 ~ 68.54 CFM = = 24.52 ~ 116.45 mł/h
  • Talp anyaga: nikkel bevonatú réz
  • Tömeg: 640 g
  • Ventilátor tömege: 115 g

Kama Panel 3,5"

Az általában hajlékonylemezes (flopi) meghajtónak fenntartott 3,5"-os helyet sok felhasználó hasztalannak érzi az elavult technológia már-már feledésbe merülő jelenléte miatt, de léteznek az úgynevezett előlapi panelek, melyeken több, gyakorta használt lehetőségek közül csemegézhetünk. Ilyenek a kártyaolvasóként szolgáló slotok, a mikrofonbemenet, vonalkimenet, USB 2.0, de láttunk már FDD-vel kiegészített panelt is. A Kama Panel 3,5" támogatja a legelterjedtebb memóriakártyákat, a kettő darab kék megvilágítású tekerhető vezérlővel két ventilátort szabályozhatunk. Bal oldalt mikrofonbemenetet és vonalkimenetet, alattuk egy USB, míg mellette egy SATA csatlakozót találunk.

Specifikációk:

  • Sorozatszám: SCKMPN-1000-35-BK
  • Tömeg: 104 g
  • Méretek: 102 × 95 × 25 mm
  • Támogatott operációs rendszerek: Windows 2000/XP/Vista
  • Támogatott memóriakártyák: SD Card, SDHC Card, MMC Card, miniSD Card, microSD Card, CompactFlash Media, Micro Drive, Memory Stick (Pro, Duo, Pro-Duo), xD Card, RS-MMC, MMC micro, Memory Stick micro
  • Kétcsatornás ventilátorvezérlő
  • Csatlakozások:
    • 1× USB
    • 1× S-ATA
    • 1× Front Audio (fejhallgató, mikrofon)
  • Kiegészítők:
    • Audio kábel (Jack/tűs csatlakozó),
    • USB 2.0 kábel,
    • S-ATA táp- és adat kábel
    • 2× három tűs ventilátor kábel

Musashi

A videokártyák gyári hűtését hivatott leváltani/fokozni a Musashi, ami önmagában egy a VGA-t teljes egészében lefedő hűtőborda, kettő darab 10 centis légkavaróval. A lamellákat speciálisan alakították ki, ezt fokozza a tartozék 23 darab kompatibilis kiegészítő hűtőborda, így akár a passzív hűtéssel is megfelelő hőfokot érhetünk el. A Kaze Jyu Slim ventilátorok külön potméterrel rendelkeznek, így a fordulatszám és az abból adódó zajszint, illetve teljesítmény szabályozhatóvá válik.

Specifikációk:

  • Kompatibilitás:
    • Ati: Radeon 9*** / X*** / X1300 / X1600 / X1650 / X1800 / X1900 / X1950 / HD2600 / HD2900XT / HD3650 / HD3850 / HD3870 / HD4850 / HD4870
    • nVIDIA: GeForce FX5900 / 6600 / 6800 / 7300 / 7600 / 7800 / 7900 / 8500 / 8600 / 8800GT / 8800GTS / 9600 / 9800GT / 9800GTX / 9800GTX+
  • Méretek: 104 × 250 × 35 mm
  • Ventilátor:
    • Méretek: 100 × 100 × 12 mm
    • Fordulatszám: 800 ~ 2,000 rpm
    • Zajszint: 12.50 ~ 29,22 dB(A)
    • Légszállítás: 11,45 ~ 27,60 CFM = 20 ~ 48 m3/h
  • Tömeg: 375 g

Kiegészítő hűtőbordák (VGA Chip Heatsinks)

A Musashi dobozába rejtett hűtőbordák külön vásárolható kiadása. Öntapadós hővezető felülettel rendelkeznek, a videokártyák kisebb melegedő részein használandók. A csomagban 23 db borda található. A szett szinte minden VGA-ra felszerelhető, optimális a VRAM-okra és MOSFET-ekre.

Specifikációk:

  • Sorozatszám: SCVCH-1000
  • A dobozban található bordák:
    • 16 x nagyobb méretű borda (VRAM)
    • 1 x HSI lapka borda
    • 4 x vékony lapkára való borda
    • 1 x kicsi lapkára való borda
    • 1 x ultra keskeny borda

Összegzés

A Kama Angle felépítésén látszik a Scythe kreativitása, de a dizájn mögött átgondolt technológia rejlik. A Musashi tökéletes megoldás lehet videokártyánk optimális hűtésére, s a kiegészítő hűtőbordák ezt fokozhatják. Az előlapi panel kompatibilitása és rengeteg lehetősége mindenképpen hasznos lesz az eddig üresen fenntartott 3,5"-os rekeszben. A légforgatók a gyári értékek alapján kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, mi ugyan megpróbáltunk utánajárni a dolgoknak saját zajszintmérővel, de mivel a szoba alapzaja a venti megadott értékének kb. hat-hétszerese volt, így nem tudtuk kideríteni az igazságot. Hogy ennél halkabb, és nagyobb teljesítményű adott fordulatszámú ventilátorokra szükségünk lesz-e, azt nem tudni, de kíváncsian várjuk a Scythe hogyan fogja felülmúlni saját egyéni rekordját. Végezetül lássuk a végfelhasználói árakat.

Scythe bruttó végfelhasználói árak

GentleTyphoon 120mm, 500rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 120mm, 800rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 120mm, 1150rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 92mm, 1700rpm

2 190 Ft

GentleTyphoon 92mm, 2150rpm

2 190 Ft

Kama Angle

9 990 Ft

Musashi

10 590 Ft

Kama Panel 3,5

7 790 Ft

VGA Chip Heatsink

2 500 Ft

LC-Power újdonságok: HTPC-kuckó és merevlemezházak

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A LC-Power márkát lassacskán visszatérő vendégnek tekinthetjük köreinkben, hiszen már jópár termékük megfordult nálunk, igen széles választékban. Most újra házak érkeztek, mégpedig kétféle értelmezésben. Néhány hónapja mutattunk be merevlemezek számára gyártott LC-Power tárolókat, ez alkalommal pedig egy újabb típust van szerencsénk felkonferálni, melybe 2,5"-os HDD-ket költöztethetünk. A másik delikvens egy számítógépház, mellyel a HTPC kedvelőinek szeretne kedveskedni a gyártó.

Konkrétabban:

Cikkszám

Megnevezés

HT-1001B

Házimozi számítógépház, fekete

HT-1001S

Házimozi számítógépház, ezüst

EH25BU

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fekete

EH25BW

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fehér


HT-1001B házimozi számítógépház

LC-Power alsókategóriás számítógépházak a nyár közepén érkeztek hozzánk; elégedettségünket bemutató cikkünkben meg is jegyeztük. A következő kuckó kissé más kategóriát érint, de reméljük nem fog csalódást okozni. A kategória nem más, mint a HTPC világa. E négy betű Olvasóink számára nem lesz idegen, mégis meg kell jegyezni, hogy egy olyan számítógépet takar, melyet kifejezetten multimédiás feladatokra állítanak össze, mint zenehallgatás, filmnézés -- a jelenlegi összes létező formátumban. A mozaikszó a Logika által teremtetett: Home Theater PC, melyet a "németeseknek" eláruljuk, hogy magyarul házimozi számítógépet jelent.

tipikus "LC-Power-színű" doboz

A HT-1001B kódnévvel illetett termék egy ilyen kiépítendő konfiguráció háza. Pontosabban majd csak lesz, mi csak meglessük a nagyítóval. Nos, az "LC-Power-színű" dobozból (értsd: kék, világító füstfelhő fekete háttérrel) egy fekete házikót emeltünk ki, mely első pillantásra szolid és elegáns; könnyen be lehet álmodni a nappaliba, ami egy HTPC-nél alapelv. A lemezek acélból készültek (kivéve az előlapot, ami szálcsiszolt alumínium), éleit igényesen munkálták meg, nem vágnak, ahogyan a belső szerkezetben sem. A felülső lapon három szellőzőrácsot is láthatunk, így a levegő cserélődése valószínűleg nem fog fejtörést okozni. Ezt fokozza az oldallapon felfedezett hat centiméteres ventilátornak kialakított rács. Két oldalsó sarkán egy-egy lekerekített oszlopszerűség van, tetején és alján ezüstszínű korong, melyet lepattinthatunk az esetleges helyigény miatt.

A moziház innen és onnan túl

Az elülső részre tekintve látjuk, hogyan festene nappaliban a számára kiszabott polcozaton. Beépítésre került baloldalt egy iMON VFD kijelző, melyhez hasonló önmagában már járt szerkesztőségünkben; természetesen cikk formájában elemzésre is került. Jobboldalt a DVD logó egy lehajtható lemezen van, e mögé kerül az optikai meghajtó.

Alatta az elülső csatlakozások sorakoznak; a rózsaszín jackdugó a mikrofonbemenet, a zöld pedig a vonalkimenet (fejhallgató, fülhallgató, hangszóró). Ezek mellett egy kártyaolvasó található, mely kezeli az MMC, SD, és MS adathordozókat. A sor kettő darab USB aljzattal zárul. A házimozi PC kerek bekapcsológombja ezüst színével elfeledteti az újraindítógomb abszolút hiányát...

Előlapi csatlakozások és a "POWER"

A kicsikét szétkapva érződik a tátongó üresség, ami egy még össze nem állított konfiguráció házától teljesen megszokott dolog. A jövendőbeli microATX típusú alaplapra maximum négy low-profile bővítőkártyát csatlakoztathatunk. Sajnos mindössze egy darab merevlemeznek hagytak helyet, bár egy HTPC-nek nem is az adattárolás az elsődleges feladata, valamint optikai meghajtóból is egy kerülhet beépítésre. A speciális fekete 400 wattos tápegység szintén LC-Power termék LC-420TFX cikkszámmal. A kábelek az alábbi csatlakozási felületű meghajtók feszültségét szolgálhatják:

  • 20/24 tűs (alaplapra)
  • 1×6 tűs PCI Expressz 2.0
  • 5× SATA
  • 2× PATA
  • floppy

Oldalsó ventilátor rácsozata, fekete doboz, és a kábelhalom


HT-1001B

A dobozban megtaláljuk a szokásos egyéb kábeleket és csavarokat, emellett az iMON távirányítóját, melyről annak idején úgy nyilatkoztunk, hogy "láttunk már jobbat és rosszabbat egyaránt. Inkább picit olcsó benyomást kelt, minősége azonban nem mondható rossznak. Az "easy jog" elnevezésű négyirányú tárcsagomb véleményünk szerint túlságosan fentre került, így kevésbé kényelmes kezelni az iránygombokat a számokkal kombinálva. De legalább nem a közepén találhatjuk az entert, hanem alatta egy külön gomb formájában". A két hozzá tartozó AAA elemet a szoftver mellett megtaláljuk.

Amit még érdemes megjegyeznünk, hogy a fekete házon kívül a hazai forgalmazónál is megvásárolható az ezüstszürke színű változat, természetesen ugyanazon az áron. Specifikációit tekintve megegyezik a fent bemutatottal, döntésünket leginkább a célkörnyezetbe való illeszkedés fogja befolyásolni.

Az ezüstszürke változat

A fontosabb tudnivalókon túlvagyunk, lezárásként az alábbi specifikációs táblázatban összegeztük tulajdonságait és főbb paramétereit:

Specifikációk:

Cikkszám:

HT-1001B

HT-1001S

Típus:

HTPC ház

Alaplap:

micro-ATX

5,25” meghajtóhely:

1

3,5” meghajtóhely:

1

Ventilátoroknak hely:

1 db 60 mm-es

Méretek:

112 × 356 × 430 mm

Anyaga:

Alumínium

Színe:

Fekete

Ezüst

USB 2.0 port:

2 db

Audio port:

HD audio

PCI kártyahelyek:

4

Beépített tápegység:

  • LC-420TFX
  • 400 W max. TFX tápegység
  • 1×6 tűs PCI Expressz 2.0
  • 5× SATA
  • 2× PATA
  • Floppy

Jellemzők:

  • szellőzőrácsok
  • iMON VFD
  • távirányító
  • kártyaolvasó
  • szoftver CD

2,5" külső SATA merevlemezházak

Van még két kisebb dobozunk, melyek egy-egy HDD-házat rejtenek. Az eszközök célja mobillá varázsolni 2,5"-os SATA típusú merevlemezünket. LC-Power márkajelzésű külső merevlemezházak -- ahogy említettük -- szintén jártak már szerkesztőségünkben. A 2,5"-os PATA-s házak kifejezetten elegánsak voltak, és minőségük is megfelelőnek bizonyult. A most érkezett kettő ház külsőleg már-már futurisztikusra sikeredett, igazán impozáns dizájnt kaptak.

A dobozban a házon kívül találunk egy szoftverlemezt, melyen a szükségtelen driverek vannak, egy kicsi zöld csavarhúzót két csavarral, egy telepítési leírást és egy bőr hordtáskát; ez utóbbi mérete tökéletesen passzol a házhoz.

A ház vékony kialakítású, passzol az ing felső zsebébe. Finom tapintású felületén kerek mélyedések sorakoznak a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ezek alatt, elöl egy LC-Power logó látható. Az alsó leválasztható rész ezüstszürke színű és anyaga fém.

A két termék között egyetlen különbség van, ez pedig nem más mint a szín; az LC-PRO-25BU fekete, míg az LC-PRO-25BW hófehér borítást kapott. Ezen felül minden más tulajdonságuk megegyezik, mind az anyag, a külcsín, a méretek, vagy tömeget illetően is.

Specifikációk:

Cikkszám:

LC-PRO-25BU

LC-PRO-25BW

Típus:

USB 2.0 Külső merevlemezház

Anyag:

műanyag és alumínium

Szín:

fekete

fehér

Méretek:

12 × 85 × 130 mm

Tömeg:

230 gramm

Tartozékok:

  • LC-PRO-25BU ház
  • USB kábel
  • csavarok
  • csavarhúzó
  • szoftver CD
  • bőr hordtáska
  • felhasználói kézikönyv

Szétszerelve és bezsákolva

A doboz tartalma, és Samsung-gal felvértezve

A külcsín nem az egyetlen tényező ami befolyásolja vásárlási szándékunkat. Adataink másolgatásának sebessége is van; ennek milyenségére voltunk kíváncsiak. Tesztünket az MSI notebookon végeztük a DiskBench szoftverrel, illetve a HDD-alany egy 80 GB-os Samsung merevlemez volt.

Az átlagos eredmény láttán megfigyelhető, hogy ezek a házak gyorsabb adatátvitelre képesek, mint elődjeik, hiszen közel 2 MB/s gyorsulás történt mind az olvasás, mind az írás terén.


Konklúzió

A házimozi számítógépház külsőleg rendben van, az egyszerű dizájn tervezésével a cél valószínűleg a több szobával való "kompatibilitás" volt. Azonban a belső kialakítás nem ad nagy lehetőségeket a konfigurációnak, a fejlesztés és a bővítés teljesen korlátozott. A merevlemezházak szépsége minket meggyőzött, legalább ilyen színvonalat remélünk az USB 3.0 elterjedésével is. Végezetül lássuk a bruttó végfelhasználói árakat:

LC Power
Bruttó végfelhasználói árak:

Cikkszám

Megnevezés

Ár

HT-1001B

Házimozi számítógépház, fekete

41 900 Ft

HT-1001S

Házimozi számítógépház, ezüst

41 900 Ft

EH25BU

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fekete

3 120 Ft

EH25BW

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fehér

3 120 Ft

A HTPC házat és a 2,5"-os merevlemezházakat a Night Computertől kaptuk bemutatásra, ezúton is köszönjük!

Kondor Péter

P55 teszt előzetes - Gigabyte P55-UD6 bemutató

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

 

Idő közben a végleges cikk is elkészült. 11 oldalon rengeteg képpel és grafikonnal, érthetően magyarul!

 

Ahogy a bevezetőben olvasható volt hamarosan, egészen pontosan a holnapi napon indul a P55 szezon. Természetesen mi is bőszen készülünk, íródik a cikk, futnak a mérőprogramok, hogy a holnapi nap folyamán be tudjuk mutatni mit tudnak az új lapok az Intel Core i5 processzor társaságában.

Az alábbi írás tehát valóban csak egy apró kedvcsináló, hogy holnyp minél többen jöjjetek, és vessétek rá magatokat a friss cikkre. Lássuk tehát mit írunk a Gigabyte P55-UD6-ról!

A Gigabyte lapjánál is megpróbáljuk követni az MSI produktumánál bevált utat, vagyis a részletes lista a képességekről az oldal alján, előtte a rizsa, ahogy annak lennie kell.


Szerencsére a Gigabyte-nál sem kell a szavakkal spórolni, van miről írni. Ahogy előzőleg is, most is kézbe vesszük a lapot, egy alapos szemrevételezéshez. Az már rögtön feltűnik, hogy az északi híd (helyesen most már P55 PCH) itt a helyén van, ahol várjuk, hogy legyen. Azonban – hogy legyenek meglepetések is – rögtön feltűnik, hogy a hőt vezető cső ami a MOSFET-ektől indul nem ér véget az északi hídnál, hanem tovább kanyarog a déli híd felé, ami pedig ugye nincs is. Ezen a lapon mégis úgy tűnik, hogy van, hiszen még borda is van rajta. Persze sejthetjük, hogy itt is van valami turpisság. A bordát leszerelve rögtön rájövünk, hogy alatta két darab SATA vezérlő lapul. Azt, hogy ezeket miért kell ilyen módon hűteni, nem tudjuk. Az egyetlen épkézláb ötletünk, hogy a hosszabb cső, a fizikailag lejjebbről induló párolgás a csőben javítja a teljes hűtőrendszer hatékonyságát.


Ezen a problémán túllépve felfedezhetjük, hogy a felső bordák alatt töménytelen mennyiségű lapka lapul. Ez még rímel is, milyen szép szófordulat. Szóval, és lényegében arról van szó, hogy a Gigabyte lapján, ahogy a dobozon is hirdetik, az iparág első 24 fázisú feszültség-szabályzó áramköre rejtőzik. Itt sem a hagyományos D-PAK MOSFET-eket, hanem PowerPAK MOSFET-eket találunk. Ezek részei a Ultra Durable 3-nak nevezett csomagnak.


Ha már itt tartunk, tisztázzuk is gyorsan, hogy mit jelent az Ultra Durable 3. Négy különböző minőségi komponens összességéről van szó. A doboz – így mi is – elsőként a hagyományos alaplapokhoz képest dupla mennyiségű réz jelenlétét említi. Ez számszerűen 1 uncia helyett két uncia réz felhasználását jelenti a nyomtatott áramköri lapban, ami az alkalmazott rézrétegeknél (a tápellátásért és a földelésért felelős rétegek) 35 µm helyet 70 µm rézvastagságot eredményez. A több réz használatának köszönhetően csökken az alaplap hőmérséklete, csökken a nyomtatott áramköri lap ellenállása, és javul a jelminőség is, összességében javul a túlhajtási képesség. A csomag második eleme a Japánban készülő szilárd elektrolitos kondenzátorok, melyekre 50 ezer óra élettartamot garantálnak, a harmadik az alacsony előfeszítést igénylő tranzisztorok, a negyedik pedig a vasmagos tekercsek. Az Ultra Durable 3 technológia összességében tehát nem más, mint egy olyan csomag, ami javítja az alaplap működésének stabilitását, és eredményesebb túlhajtást tesz lehetővé.

 


Lássuk az alaplap további érdekességeit címszavakban. A SATA csatlakozók ezen a alaplapon is merőlegesek a nyákra. Mellettük két darab hétszegmenses kijelző található, ami a hibakeresést könnyíti meg, ha a gép nem indul. Érdekes, hogy ezt a Gigabyte (általában a többi gyártó is) mint Debug LED-et említi. Ami még feltűnő, a meglehetősen buta helyen elhelyezett, ám annál feltűnőbb bekapcsoló gomb. Azt már megszokhattuk, hogy az alsó fertályon találunk apró gombocskákat, mint reset és power switch, de a Gigabyte tovább ment, és rábiggyesztett a lapra egy méretes kék gombot. Ennek legnagyobb baja nem a mérete, mert az senkit nem érdekel, hanem az elhelyezése, ami miatt normál méretű házaknál pont az optikai meghajtókhoz futó kábelek mögé kerül. Sebaj, látni nem kell, elég kitapogatni. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a kivezetések között a két darab kombinált eSATA/USB csatlakozót. Ezek, ahogy a név is mutatja, felhasználhatók eSATA és USB eszközök csatlakoztatására is, persze nem egyszerre, hanem vagy ez vagy az módon.


A hardvert lényegében kivégeztük, az oldal alján persze ott lesz még a táblázat is, amit érdemes végigböngészni, mert sok olyan képességet tartalmaz, amit mint érdekességet nem tudtunk kiemelni, mégis komolyan gazdagítja az alaplap képességeit.

Térjünk rá inkább a szoftverekre! A cikkíró nem lehet szubjektív, de én most kikapcsolom a többes számot, és néhány mondat szubjektivitásra ragadtatom magamat. Szóval, meg kell vallanom, hogy soha egyetlen egy Gigabyte alaplapos gépemre sem telepítettem fel Gigabyte szoftvert. Miért? Mert nekem nem kellettek. Ez rossz pont a szoftvereknek? Nem! Jó pont a gyártónak? Igen, mert sok Gigabyte alaplapom volt. A lényeg, sokáig úgy éreztem, hogy a rengeteg Gigabyte szoftver csak a marketing része. Aztán egyszer csak megvilágosodtam, rájöttem, hogy van egy csomó olyan ember is, aki nem szerkesztő egy online hardveroldalnál, és bizony, a Gigabyte szoftverei úgy vannak összeválogatva, hogy mindenki, hangsúlyozom mindenki úgy érezhesse a használatuk közben, hogy ért ahhoz amit csinál, és ami nagyon fontos, eközben nem teszi taccsra a gépét. Ez ezekben a szoftverekben az okosság. Szubjektivitás kikapcsolva! Tehát a Gigabyte -- ahogy azt már megszokhattuk --, rengeteg szoftverrel kényeztet el minket. Természetesen itt is van vírusvédelem, de ez nem fontos most. Fontos viszont a Smart 6-nak nevezett csomag.


A jelszó az egyszerűen! A hatos szám jelzi, hogy 6 különféle szoftvert tartalmaz a csomag. Lássuk mik ezek!

Smart Quick Boot

Ahogy a neve is mutatja a gyorsabb rendszerindítást segíti elő. Két részre bontható. Az egyik komponens a BIOS útján gyorsít abban az esetben, ha nem raktunk be a leállás közben új hardvert, vagy nem raktunk át hardvert más portba. A másik komponens is a BIOS beállításait használja, ám ez már a konkrét operációs rendszer betöltődését gyorsítja fel az S3 (standby) és S4 (hibernation) beállítások engedélyezésével. Ahogy említettem feljebb, ne érts hozzá, használd!

Smart Quick Boost

A tuning lakik itt. Nincs más dolgunk, mint három opció közül választani. Ezek a Faster, a Turbo és a TwinTurbo módok. Lényegében automatikus túlhajtásról van szó.
 

Smart Recovery

Egyszerű adatmentés és visszaállítás. Nem is lehet róla többet írni, csak ismételni, ne érts hozzá, használd!

Smart Dual BIOS

Akinek volt már Gigabyte lapja, az tudja, hogy nem valami nagy különlegességről van szó, legalábbis a Gigabyte alaplapjai között. Fizikailag is két BIOS lapka található az alaplapon, aminek hála akkor is életre kelthetjük gépünket, ha a BIOS megsérül.

Smart Recorder

A Smart Recorder egy monitorozó program, mely a gépen történő fájlmozgásokat, ki- és bejelentkezéseket, fájlok külső hordozóra történő másolását, valamint hálózati eseményeket detektál és rögzít. Hasznossága munkahelyi környezetben nagy, otthon kisebb, bár nem árthat tudni, hogy öcsikénk vagy anyukánk mit matatott gépünkön.

Smart TimeLock

A funkció leginkább munkahelyi környezetben lehet hasznos. Beállíthatjuk, hogy gépünkön milyen időszakban dolgozunk, ezen időszakon kívül jelszóval tudjuk csak használni a szerkezetet. Munkamániások figyelem! Beállítható, hogy a gép a munkaidő végén kapcsoljon ki. Fontos funkció, előre megakadályozhatjuk, hogy túlórára adjuk a fejünket!

Akár hogy is számolgatjuk, a Smart hat funkciójának végére értünk. Nem maradt más hátra, mint még egy szolgáltatást megemlíteni, amivel energiát takaríthatunk meg, óvhatjuk a földet és persze pénztárcánk tartalmát, már persze, ha van benne valami. Ez a funkció a nevezetes Dynamic Energy Saver 2. Ehhez kapunk egy Windows alatt futó programot, amin grafikus felületen kapcsolgathatjuk a különböző funkciókat. A szolgáltatás egyébiránt képes a processzor és a processzor tápellátó áramköreinek dinamikus szabályzására. Ez a CPU esetén a feszültség szabályzását, míg a tápellátó áramkörök esetén az áramkörök ki- illetve bekapcsolását jelenti több lépcsőben.

Az érdekességek végére értünk, következzen a táblázat!

 

Specifikáció  
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 6 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889A codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, Dolby® Home Theater támogatás,
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1), 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1), 1 x PCI-Express x16 (PCIEX4_1), 2 x PCI Express x1, 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • GIGABYTE SATA2 - 1 x IDE (ATA-133/100/66/33) 2 x SATA 3 Gb/s,
  • 2 x JMB362 - 2 x eSATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD), 2 x SATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD)
  • iTE IT8720 - Floppy meghajtó
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 10 darab a hátlapon
IEEE 1394 TSB43AB23
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet és egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 2 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 2 x eSATA/USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack

 

 

A mai napra ennyi jutott. Holnap jön a java, további alaplapokat mutatunk be, és érkeznek a teszteredmények is. Anélkül, hogy bármi részletet elárulnék, érdekes eredményekről számolhatunk majd be.

Se oldala, se teteje, mi az? Antec Skeleton házbemutató!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Amikor a PC Gear stábja megkeresett minket, hogy egy új Antec házról írjunk bemutatót, még nem sejtettük, hogy mit fogunk kapni. Számítógépházakkal lassan Dunát lehet rekeszteni. Léteznek olcsó és csúnya, olcsó és szép, drága és haszontalan, és drága, ám de kiváló házak is, ám lényegi különbség ezek között, legalábbis a formájukat tekintve nem nagyon van.

Ha néhány évvel ezelőtt valaki maga elé képzelt egy házat, akkor szinte biztos lehetett benne, hogy valami tört fehér, esetleg vajszínű hasábról van szó, amibe bele tudjuk csavarozni a hardvert. Aztán ahogy telt az idő a gyártók rájöttek, hogy ez kevés az üdvösséghez. Megjelentek a fekete, majd a különböző extrém színű házikók, jöttek a króm csíkok, a hatalmas ventilátorok. Amikor már ez sem volt elég, akkor következtek a gyárilag „moddolt” házak. Ezeknél már alapértelmezett volt a plexis oldallap. Találkoztunk már hidraulikusan nyíló előlapokkal, lefelé nyíló optikai meghajtókkal, és ezerféle jópofa megoldással.


Antec Nine Hundred - gamer ház

Azt gondolhattuk, hogy lassan végére érünk az újításoknak, hiszen mi mást lehet még kitalálni a fentieken kívül. Tévedtünk, létezik még extrémebb megoldás is. Olyannyira extrém, hogy azt már háznak is nehezen tudjuk nevezni, bár ami tény, hogy ez sem szolgál másra, mint arra, hogy hardverünket belecsavarozzuk, és használjuk.

Az Antec Skeleton új távlatokat nyitott, hiszen megoldása nem illeszthető be szinte egyik eddig ismert kategóriába sem. Semmiképp nem mondhatjuk elegánsnak. Nincsenek benne hidraulikus elemek, és plexiből sem találunk egy grammot sem, mégis, ez az első olyan gyári szerkezet, melyben gépünk minden porcikája láthatóvá válik. Ha nagyon erőszakosak akarunk lenni, akkor talán a „moddolt” házak közé sorolhatjuk, hiszen ehhez hasonló megoldást csak a valóban elmeroggyant modderek tudtak eddig kitalálni.

Megkezdődött az Antec P190 számítógépház forgalmazása
Antec P190 - elegancia és minőség

Az Antecről egy dolgot biztosan elmondhatunk, még pedig azt, hogy bátrak, hiszen a Skeleton nagyjából akkora áttörést a számítógépházak között, mintha valamelyik autógyártó azzal állna elő, hogy Ő bizony utcai használatra tervezett gokartot akar gyártani, és eladni, mert bizony a Skeletont nyugodtan nevezhetjük a számítógépházak gokartjának.

Az Antec indulásáról az Antec bemutató című cikkünkben olvashattok.

Hogy miért, az a következő oldalak elolvasása után mindenkinek világossá válik. 


Az Antecről elmondhatjuk, hogy minden tekintetben a piacvezetők közé tartoznak, ha számítógépházakról van szó. Termékeik közös jellemzője a remek anyagválasztás, a precíz összeszerelés, és a mutatós külső. Gyártanak házakat irodai felhasználásra ahol az elegancia a fontos, és gyártanak játékosoknak tervezett, remek hűtéssel rendelkező kuckókat, ahol fontos szempont a tuning kivitelezhetősége. Talán Ők voltak az elsők, akik zongoralakkhoz hasonló bevonatot adtak házaiknak, és sok egyéb tekintetben is úttörő megoldásokat alkalmaztak. Nincs ez másként a Skeleton esetében sem.

Mégis miben különbözik ez a ház a többitől? A válasz egyszerű, mindenben, ez a szerkezet ugyanis nem ház, hanem egy szépen kivitelezett beépítő keret, ahol minden hardverünk megtalálja a helyét. A keretet tessék szó szerint értelmezni, ami nem lesz nehéz ránézve a cikkben található képekre.

Ami nagyon lényeges, hogy bár a szerkezet egyszerűnek tűnik mégsem az. Az Antectől megszokott módon egy rendkívül jól átgondolt, és remek anyagokból épített szerkezetet kapunk, amely ráadásként még nagyszerű hűtéssel is rendelkezik. A hűtés nagyszersége egyrészt a teljesen nyitott szerkezetnek, másrészt a levegő áramlását segítő nagyméretű ventilátornak köszönhető, mely a „ház” tetején kapott helyet. Ez a ventilátor, illetve az általa keltett légáram eljut lényegében az összes hardverhez, kivéve az alsó szinteken található háttértárakat, és az optikai meghajtót, igaz a merevlemezek hűtéséről sem feledkezett el a gyártó, de erre később kitérünk még.

Amitől mégis számítógépháznak mondhatjuk a szerkezetet az a tény, hogy a falakon és a tetőn kívül mindent megtalálunk benne és rajta, amitől egy ház házzá válik, és itt most nem a kéményre gondoltunk.

Lássuk tehát a Skeletont részletesen, szintről-szintre átvizsgálva, és bemutatva! 


A Skeleton arányait tekintve leginkább egy barebone házhoz hasonlít. Talpai négyzet alapot zárnak körbe, és magassága is nagyjából megegyezik, bár kicsit kisebb, mint az alap négyzetének oldala. Alapvetően egy kétszintes megoldásról van szó, ahol az alsó szinten találjuk a meghajtókat és a tápegységet, a felsőn pedig az alaplapot, és az alaplapba illeszkedő hardvereket, bővítőkártyákat.

A ház anyaga a műanyagok és a fém egy érdekes ötvözetét mutatja. A hardverek beszerelésére szolgáló szintek mindegyike fémből készült (még jó hogy), az egészet egységgé varázsoló keret viszont műanyag.

A fémrészek vastagsága lényegében mindenhol meggyőző, az egyetlen kivétel talán a tápegység beépítő kerete, de ez sem gond, hiszen a tápegység amúgy is megadja majd neki a megfelelő stabilitást. A műanyagok mindegyike az Antectől elvárható minőségű matt, illetve egy helyen víztiszta. A keretet alkotó részek matt, karcra kevéssé érzékeny anyagok, melyek vastagsága a fémrészekhez hasonlóan bőven elegendő stabilitást nyújtanak. Igaz ez a felső ventilátort tartó részre is, így a légkergető garantáltan nem fogja a szerkezetet rázni. A műanyagok kicsit barnás, kicsit platinás beütést kaptak, a fémrészek pedig kivétel nélkül feketére lettek fényezve. Itt persze nem találunk sem zongoralakkot, se krómot, ám ettől eltekintve ez az egyszerű fekete fényezés sok gyártónak becsületére válna. A festésen nem találunk megfolyást, és narancsosodást sem, egyszerűen kifogástalan.

A számítógépházaknál fontos szempont a szerelhetőség, és ahogy nyájas olvasóink sejthetik itt ezzel sem lesz probléma. A merevlemezek, és az optikai meghajtók egyszerű sínes rendszerrel csúsztathatók a helyükre, és hasonló módon szerelhető be a tápegység is. Meghajtókból egyébiránt összesen nyolc darabot használhatunk. Ebből két 3,5- és két 5,25 colos egység a házon belülre kerül, négy darab 3,5 colos háttértárat pedig az oldallapokra akaszthatunk fel. Nem tévedés, nem elírás, fel kell ezeket akasztani a beépítő keretekkel együtt, arról pedig, hogy ne essenek le, két-két csavar gondoskodik vinyónként.

Az alaplapot is könnyedén be tudjuk csavarozni, hiszen két csavar oldásával a teljes alsó beépítő keret egyben kicsúszik a ventilátor alól. A beépítő tálcát két csavar tartja a helyén, ezeket eltávolítva a tálca kiemelhető, majd az alaplap felcsavarozása után egyben helyezhetjük vissza. A házban található kábelek hossza elegendő arra, hogy mindent még kicsúsztatott fiókkal dugdossunk a helyére, és utána az egész beszerelt szerkezetet egyben visszatoljuk.

A kártyákat viszont csak akkor tudjuk beszerelni, ha az alaplap a helyére került. A kártyákat tartó víztiszta rögzítőt két csavar tartja, így a könnyebb beszerelés kedvéért ezt is könnyen el tudjuk távolítani addig, amíg a hardverek a slotokba kerülnek.

Ha ezeken túl vagyunk kész is vagyunk a szereléssel. Nézzük, mit találunk még a házon, pontosabban a kereten. Először is két ventilátort, amelyek közül a nagyobb 250 milliméteres, ráadásként még világít is. Ezt a ventit egy pici kapcsoló segítségével pedig három fokozatban állíthatjuk a fordulatszámot. Legmagasabb fordulat esetén 800-at forog percenként, ilyenkor a gyártó adatai szerint 157 köbláb levegőt mozgat meg, és 32 dBA zajt termel. Középső állásban 600-as fordulat mellett a légszállítás 118 köblábra, a zaj 26 dBA-re csökken, míg a legcsendesebb üzemmódban a fordulat 400 percenként, a légszállítás 78 köbláb, a zaj pedig mindössze 17 dBA. A második ventilátort a „házhoz” mellékelt dobozban találjuk. Ez egy 92 milliméteres légkergető, és semmi más dolga, mint a merevlemezek hűtése. A ventilátoron mutatós rácsot találunk, mely dizájnban illeszkedik a házikó többi részéhez. Ez percenként 1100-at forog, és 12,7 dBA mellett 15 köbláb levegőt mozgat meg. A ventilátor mellett még egy kapcsolót találunk, aminek a nyomogatásával a venti fényének színét választhatjuk meg. Ez lehet kék, zöld, piros, vagy ezen színek keveréke (piros-zöld, kék-piros, stb.), illetve van egy állás ahol teljesen kikapcsolhatjuk a fényt, és egy, ahol automatikusan váltogatja a színeket az elektronika.

A keret „előlapján” találjuk a bekapcsoló és a reset gombot, valamint itt helyezkednek el a különféle ki- és bemenetek. Az Antecnél ezeken sem spóroltak, megtalálunk mindent, amire manapság szükségünk lehet. A két USB kapu mellett IEEE 1394, és külső SATA csatlakozó is van, de természetesen nem hiányozhat a fejhallgató kimenet, illetve a mikrofon bemenet.


Azt, hogy az Antec Skeleton szép-e, tetszik-e valakinek erősen befolyásolja az illető ízlése. Itt a szerkesztőségben is megoszlanak a vélemények a szépséget, hasznosságot illetően, egy dologgal azonban nem tudunk ellenkezni, ez pedig a formabontó forma által nyújtott újdonság érzése. Vitathatatlan, hogy az Antec kemény fába vágta fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy ház helyett vázat ajánl a vásárlóknak. Gyanítható, hogy ahogy minket, úgy vevőket is megosztja a ház, hiszen lehet nagyon szeretni, nagyon utálni is azért amilyen.

Sajnos a cikkre jutott kevés idő miatt tesztelésre nem volt lehetőségünk, így a net bugyraiban próbáltunk mérések eredményeire bukkannunk. A talált számok meggyőzőek, hiszen hőmérsékleti értékek tekintetében mindenképpen nyerő a Skeleton a hagyományos megoldásokkal szemben. Ez persze nem is csoda, hiszen a nyitott kivitel, a hatalmas ventilátor verhetetlen teljesítményt nyújt.

A külső felemás megítélése tehát csak az ízlésünket mutatja, ami azonban biztos, hogy az Antec nem hazudtolta meg magát. A remek anyagok, a szép fényezés, a praktikus, kitűnően átgondolt szerkezet egyetlen hibát sem mutat. Amit talán hiányolhatunk, az Antecnél megszokott rezgéscsillapítás a merevlemezeknél, illetve az optikai meghajtóknál. Nem találtunk gumibakokat, és ez egy Antec háznál már negatívum. További gondot jelenthet a gép kábelezése, hiszen ahhoz, hogy mutatós konfigunk legyen elengedhetetlen, hogy a kanócokat szépen vezessük el, rendesen kötegeljük, mert a kábelekből szőtt pókháló csúnyán elronthatja az összképet. Ez a hátránya a nyitott kivitelnek, de annyi az előnye, hogy ezt a kis mínuszt könnyedén pozitívba fordíthatja.

És akkor a sok pozitívum után következzen a legnagyobb rossz pont, ez pedig a CPU hűtése. Sajnos a ventilátor olyan alacsonyra került, hogy jószerével egyetlen brutál léghűtő sem fér be alá, ez pedig egy ilyen, kifejezetten tuningosok által kedvelhető „ház” esetében nagy hiba. Persze szóba jöhetnek a régi Zalmanok, vagy esetleg valami HTPC hűtő, de lássuk be ez elég nyögvenyelős megoldás. Ami még elképzelhető, hogy egy Scythe Mugen ventilátor nélkül kerül a procira, a hűtést pedig rábízzuk a felülről jövő tekintélyes légáramra. Esetleg lehet egy Ninja Mini, aminek a teljesítménye még éppen elégséges. Bár ez a kérdés erősen lerontja az összértékelést mégsem hagyhattuk ki az írásból, hiszen kardinális kérdés a processzor hűtése.

Ha egyéb negatívumot akarunk említeni, akkor a dokumentáció szinte teljes hiányát említhetjük. Ezt orvosolja a net, hiszen az Antec oldalán egy részletes leírást találunk PDF formátumban. Mindenképen ajánlatos a szerelés előtt ezt letölteni és kinyomtatni. A kérdésre, hogy javasoljuk-e a házat megvásárlásra egyszerű. Ha tetszik, vedd meg! A minőségben nem fog senki csalódni, és asztalunk díszévé válhat. Vagy szerelem első látásra, vagy őszinte utálat, köztes állapotot nem igazán tudunk elképzelni, ahogy azt sem, hogy akinek most nem tetszik, később majd megszokja.

Végezetül lássuk a száraz adatokat, amelyek a „házat” jellemzik!

Szín

Metál-ezüst

Méretek

33,02 x 37,6 x 41,9 cm

Tömeg

7 Kg

Hűtés

1 db 250 mm-es, 1 db 90 mm-es ventilátor

Meghajtó helyek

2 db belső 5,25", 2 db belső 3,5", 4 db külső 3,5"

Alaplap kompatibilitás

Mini-ITX, MicroATX, ATX

Előlapi ki- bemenetek

1 db Firewire, 1 db eSATA, 2 db USB, AC97/HD ki- bemenet

Végső értékelésünk szerint a fenti negatívumok mellett is mindenképpen az ajánlott kategóriába sorolható a ház! A hardver komponensek, különösen a CPU hűtő vásárlása előtt mindenképpen mérjük le mi fog beférni a keret alá, nehogy feleslegesen dobjunk ki pénzt egy hatékony, ám a házhoz használhatatlan darabra. Minden más pontot tekintve egy lényegében hibátlan, jól átgondolt házikóhoz jutunk.

Az Antec Skeletont a PC Gear-től kaptuk a bemutató idejére. A mostanában erősen változó árfolyamok miatt azt ajánljuk olvasóinknak, hogy az aktuális ár miatt látogassák meg a PC Gear oldalát!

P55 alaplap teszt Intel Core i5 processzorral

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ahogy az új Intel processzorok esetében az utóbbi években tettük, úgy most sem tudunk kitérni némi történelmi visszatekintés elől. Nem árt ismét elismételni, hogy az Intel napjainkban is tapasztalt uralma a CPU-k területén nem volt örök és állandó, hiszen évekkel ezelőtt olyan zsákutcába sétáltak bele, amiből a kitolatás nem volt egyszerű manőver. Ez a zsákutca nem volt más, mint a Netburst architektúra.

538 i5

Az Intel abban az időben a megaherzek bűvöletében leledzett, és ebből nem is nagyon akart kitörni. Eközben az AMD műhelyeiben elindult a fejlesztés egy új iránya, mely előtérbe helyezte az órajel folyamatos emelésével szemben a többszálú feladatvégrehajtást, vagyis a párhuzamos adatfeldolgozást. Az új gondolatok, új ötletek aztán a friss Athlon, Athlon X2 processzorokban testesültek meg.

A piac jól reagált, az AMD eladásai növekedésnek indultak, eközben az Intel csak vergődött a saját csapdájában, hiszen kiderült, hogy az órajel állandó növelése az technológia akkori állása szerint nem volt folytatható. Elérkeztek a skálázhatóság egy olyan határához, amit átlépni nem tudtak. Akkoriban kezdtek elterjedni a hírek egy teljesen új fejlesztésről, mely sutba dobja az addig csodának kikiáltott Netburstot, és egy olyan központi egységet jövendöltek, mely a sikeres mobil Intel processzorokra épül.

És a csoda bekövetkezett! Az Intel piacra dobta a Core, majd Core 2 processzorokat, amiket a nem túl távoli múltban a Core i7 követett. Ha már az új architektúrák váltásánál tartunk, akkor ismét meg kell említenünk Tick-Tock elvet, mellyel az Intel mintegy kötelezte magát arra, hogy a fejlesztésekkel ne akarjon ismét 6-8 évet várni, mint a Netburst esetében történt. Ezen új filozófia szerint az Intel kétévente új architektúrát dob piacra, a közbenső években pedig ezen architektúrák továbbfejlesztett változataival találkozhatunk.

Itt jön egy kis zavar az erőben, hiszen, ha a Tick-Tocknak hiszünk, akkor most egy olyan processzorral kéne találkoznunk, mely a tavaly novemberben bemutatkozott Core i7 tovább fejlesztése. Esetünkben – mint a cikk további részében látható lesz – a fejlődés valóban nyomon követhető, ám nem a megszokott csíkszélesség csökkentés, alacsonyabb fogyasztás vetületben. A most bemutatkozó Core i5, és a hozzá adott P55 ennél nagyobbat változott, de persze a szokásos csíkszélesség váltás sem marad el, csak kissé eltolódik időben, várhatóan 2010 első negyedévére.

Azt, hogy miben változott a teljes architektúra a Core i7-hez, és az őt befogadó X58-hoz képest a következő oldalon tárgyaljuk. 


Ahogy a bevezetőben már említettük, tavaly ősszel dobta piacra az Intel a Core i7 processzorokat. Ez a CPU egy teljesen új architektúrát vezetett be a Nehalem néven. A központi egység egy sor újdonságot hordozott az elődökhöz képest, új fogalmakat tanultunk, és megismerkedtünk a háromcsatornás integrált memóriavezérlővel is.

A Core i7 azonban, ahogy az Inteltől már megszokhattuk, az új család legdrágább tagjaként debütált. Nem csak a processzor, hanem a körítés is arcpirítóan sokba került, így nem sokan engedhettek a csábításnak. Az Intel a felső kategóriát tehát betöltötte új processzorával, ám ott maradt a közép- és az alsó kategória, amivel valamit kezdeni kellett. Az AMD ugyan nem jelentett komoly veszélyt, de a régebbi Core architektúrát lassan cserélni kellett. Itt lép be a képbe az LGA1156, ami az LGA775-öt, és az új Core i7/i5/i3 család, mely a felső közép-, közép- és belépőszintet fogja váltani.

A most bemutatkozó processzorok tehát a Core i7-800, és a Core i5-700-as családok tagjai, név szerint a Core i7-870, a Core i7-860 és a Core i5 750-es modellek. Jövő év elejére várjuk a Clarkdale-re épülő Core i5-600 és a Core i3-500-as modelleket.

Mivel lassan kezdünk elveszni a sok Core processzor között vegyük sorra őket, hogy lássuk a különbségeket. A legdrágább szegmens tehát a Core i7-900-as család, mely Bloomfield magra épül, 3 csatornás integrált memória vezérlővel rendelkezik, valamint 4 magot és Hyper-Threading technológiát tartalmaz, vagyis 8 szálat, hogy pontosak legyünk. A következő, most debütáló Core i7-800-as széria már Lynnfield magra épül. A különbség többek között a memóriavezérlőben található, a 800-as család kétcsatornás vezérlőt kapott. Szintén most mutatkozik be a Core i5-700-as kategória, mely kétcsatornás memóriavezérlővel és Hyper-Threading nélkül érkezik, vagyis négy mag összesen négy szálat jelent. A Core i5-600-as család jövő év elejére várható, ez már Clarkdale alapokra épül majd, két maggal, Hyper-Threadinggel, vagyis két mag és négy szál felállásban. Végül az ugyancsak év elejére várható Core i3-500-as sorozat következik, szintén két maggal és négy szállal, ám ezek a processzorok már egyértelműen a belépő szintet célozzák meg. Ez utóbbi a Turbo Boost technológiát sem kapja meg, ami viszont minden Core i7 és Core i5 modellben megtalálható lesz.

Akik olvasták cikkünket a Core i7 tavalyi debütálásakor, azok már kezdenek képben lenni a változásokkal kapcsolatban. Most következnek azonban az igazi érdekességek!

Az Intel a most bemutatkozó P55 lapkakészlettel bevezet egy új fogalmat, ez pedig nem más két lapkás architektúra. A most lecserélésre kerülő P45 és G45 lapkakészletek még három lapkásak voltak, felépítés szerint CPU + (G)MCH + ICH. Ezzel szemben az új struktúra a CPU + PCH párosból áll. Ismét új fogalom a PCH, ami az angol Platform Controller Hub rövidítése. Az új egység tartalmaz mindent, amit eddig a déli híd tartalmazott. Kis különbségek azért vannak, növekedett a támogatott USB kapuk száma 12-ről 14-re, és immár 8 darab PCI-Express x1 sínt használhatnak a gyártók az eszközeik illesztésére, vagy külső sín elhelyezésére az alaplapon.

Az új rendszer esetében elfeledkezhetünk a QPI-ről mint buszrendszerről, legalábbis a processzoron kívüli kapcsolat esetén. A tavaly debütált Core i7 esetén ez volt az egyik nagy ütőkártya, hiszen jóval nagyobb sávszélességet biztosított, mint korábbi Front Side Bus technológia. Az új processzorok és a PCH között a hagyományos DMI (Direct Media Interface) teremt kapcsolatot. A DMI 2 GB/s-os sávszélessége nem éri el a QPI sebességét, azonban erre nem is lesz szükség, hiszen a processzor és az új PCH között nem lesz akkora adatforgalom, mint a régi architektúránál lett volna. Miért? Azért, mert az új processzorok uncore területén az integrált memóriavezérlő mellett már megtaláljuk az integrált PCI-Express 2.0 vezérlőt is, ami képes egy kártyát x16-os, két kártyát pedig kétszer ×8 módban vezérelni, a QPI pedig itt teljesít szolgálatot. Ez egyben azt is jelenti, hogy a régi északi híd lényegében a processzorba költözik, a régi déli híd pedig fizikailag, az alaplapok tervezésétől függően vagy felkerül az északi híd helyére, vagy marad a lap alsó fertályán.


Bloomfield


Lynnfield

Itt némi visszalépést is tapasztalhatunk, hiszen az x58 esetén az északi híd PCI-Express vezérlője képes volt két x16-os sín egyidejű támogatására, vagyis ebben az esetben a Quad-SLI (4-Way SLI) támogatás is jelen volt négy darab ×8-as sín esetén. Erről az új lapkakészlet – ami már fizikailag nem is lapkakészlet – esetén le kell mondanunk, hiszen ahogy feljebb írtuk csak egy ×16-os vagy két darab ×8-as sínt támogat. Ugyan akkor a P55 esetén a 3-Way SLI kialakítása lehetséges maradt, még ha elég nyögvenyelősen is. Ehhez a gyártóknak a déli híd 8 darab ×1-es sínjéből négyet egy videokártya csatolójára kell áldozni. A csatornák száma már önmagban is kevés, ám ott van még problémának a QPI lecserélődése a DMI-re, amire pedig szükségünk lesz, hiszen ez a buszrendszer köti össze a processzort és a déli hidat, amiből „kilophatók” a szükséges sínek. Végezetül egy mondat erejéig térjünk vissza a memóriavezérlőhöz. A blokkdiagramokon jól látszik, hogy az LGA1366-os Core i7 processzorok esetén három, míg az LGA1156-osok esetén kétcsatornás a memóriavezérlő, ám az is látszik, hogy az új vezérlő nagyobb sávszélességet biztosít, vagyis gyorsabb memóriákat támogat, mint elődje.

Ahogy látható tehát, az Intel bár architektúrát nem cserélt, mégis nagy lépést tett előre az integráció irányába. Nagyon nem akarunk előre szaladni, de jó tudni, hogy a következő lépés a központi egységbe integrált grafikus mag lesz (Clarkdale), és itt ismét bizton számíthatunk a QPI-re, ami a hírek szerint a CPU és a GPU közötti kapcsolat bonyolításáért is felelős lesz. A fejlődés tehát nem állt le, de erre valljuk be nem is számítottunk. 2010 elején újabb processzorok és alacsonyabb csíkszélesség köszönt be, hogy aztán a következő lépésben újabb architektúrát üdvözölhessünk, és tovább ketyeghessen az Intel órája. Tick-Tock-Tick-Tock.

Következő oldalainkon a teszthez használt alaplapokat mutatjuk be. 


Az MSI-tól a Gaming szériába tartozó P55-GD65 érkezett a tesztre. Az alaplap, ahogy a neve is mutatja a teljesítményre éhező felhasználók számára készült, ám az MSI gondolt azokra is, akik nem értenek különösebben a tuning rejtelmeihez, ám mégis szeretnék a legtöbbet kihozni a hardverükből.

Mielőtt azonban nagyon előre szaladnánk fogjuk kézbe a lapot! A technológiára már sem itt, sem a következő alaplap leírásokban nem térünk ki, remélhetőleg elegendő információt kaptak olvasóink az előző oldalakon.
 

Az MSI lapja teljes ATX méretű, és felépítésű, tehát a processzor és memória foglaltok, valamint a kártyák bővítő sínjeinek helye adott. A régi, hagyományos csatlakozók közül egy a floppy, egy pedig a már kifutó félben lévő IDE eszközök számára jelent csatlakozási lehetőséget. Ez utóbbi csatlakozó, ahogy a SATA csatlakozók is, a napjainkban megszokott divat szerint a nyákra merőlegesen helyezkednek el. Azt, hogy ez jó vagy rossz nehéz eldönteni. Az alaplapon több hely marad az egyéb komponenseknek, viszont egyes házakba a helyszűke miatt nehezebb a kábeleket csatlakoztatni. Ráadásként az MSI lapjához mellékelt SATA kábelek csatlakozói nem 90 fokosak, a kábel pedig, ahogy már megszokhattuk nem köthető könnyedén csomóra.

A részletes specifikációra nem akarunk sok szót vesztegetni, a lap alján található táblázatból kiderül úgyis minden. Van azonban néhány olyan érdekesség a lapon, amiről szólnunk kell, és amikhez a leírt betűk valóban fontosak.

Elsőként kezdjük azzal, hogy a lapról eltűnt az északi híd. Hohoho, mondhatják szemfüles olvasóink, ilyen butaságot nem lehet állítani, és valóban. A lap kialakítása alapján azt gondolhatjuk, hogy az északi híd felszívódott, ám mégsem, ahogy azt az előző oldalon írtuk a szerepek rendeződtek át kicsit.

Ha már hidak, akkor hűtés. Megszokhattuk, hogy a komolyabb lapoknál a hidakat és a MOSFET-eket bordák takarják, és ezeket a bordákat hővezető csövek kötik össze. A hidak hűtése természetesen elengedhetetlen, ahogy a MOSFET-eké is, hiszen ez garantálja, hogy a processzor tápellátása egyenletes maradjon.

Az MSI lapjánál azonban a hidak – pontosabban a híd – és a MOSFET-ek – igazából a sima MOSFET-nél itt többről van szó, de erre később kitérünk -- nincsenek összekötve csövekkel. Hőcsöves hűtést csak a MOSFET-ek kaptak. A dobozon a gyártó kiemeli, hogy a cső nem a megszokott 6-, hanem 8 milliméteres, ami szerintük 50 fokkal alacsonyabb hőmérsékletet eredményez.

A következő érdekesség a lapon a Check Points-nak nevezett kék csatlakozó. Ezzel sem találkozunk sűrűn más lapoknál. Földi halandó valószínűleg soha az életben nem is fogja használni. Funkciója szerint arra szolgál, hogy multimétert csatlakoztatva ellenőrizni tudjuk például a processzorra és a memóriára jutó feszültséget.

Ahogy a Check Points, úgy a OC Genie kapcsoló is a tuningosokat segíti, ám míg az előző a képzett túlhajtóknak, addig az utóbbi a kevésbé hozzáértő felhasználóknak ad segítséget. Az alaplap doboza bőszen hirdeti, hogy megérkezett a világelső tuning processzor az OC Genie személyében.

Az elnevezés egy gombnyomásra működő intelligens tuning megoldást takar. A gép bekapcsolása előtt az OC Genie gombot megnyomva aktiválhatjuk a szolgáltatást. A gép indulása után a rendszer ellenőrzi, és beállítja a legjobb, az elérhető leggyorsabb memória és CPU beállításokat, így a képzetlen, ám tuningra vágyó felhasználónak jó esetben nincs más dolga, mint évezni a gépből kicsikart plusz lóerőket. Azok számára, akik nem elégszenek meg ezzel sem rendelkezésre áll további két gomb az alaplapon. A + és – jelű gombokkal a rendszer betöltődése után 1 MHz-es lépésekben állíthatjuk a processzor buszsebességét.

Bár azt ígértük, hogy a specifikációk részleteibe nem megyünk bele, egy dolgot mégis megemlítünk, ami a hátlaphoz, kivezetésekhez tartozik, ez pedig a Power eSATA csatlakozó. Ez nem más, mint egy olyan eSATA csatlakozó, mely képes a megfelelő tápfeszültséggel is ellátni az eSATA eszközöket.

A nyers adatok előtt a hardvert érintően még egy momentumra érdemes kitérni. Ez nem új már, de érdekes, és az MSI lapok sajátja, ez pedig nem más, mint a DrMOS-nak elnevezett technológia. Ha nem akarunk belemenni a részletekbe, hanem csak a marketinggel foglalkozunk, akkor a DrMOS nem más, mint egy olyan technológia, mellyel alacsonyabb energia felvételt, alacsonyabb zajt, és jobb teljesítményt értek el. Mi azonban vagyunk olyan kukacosak, hogy belemegyünk a részletekbe. A három említett pontot sokkal inkább érdemes 2 pontként kezelni. Az alacsonyabb zaj az egyszerűbb dolog, hiszen ezen nem mást érthetünk, mint a hőcsöves, ventilátormentes hűtést. Sokkal érdekesebb azonban a másik két pont.

A gyártók többsége a feszültség stabilitásának javítása véget úgy gondolja, hogy érdemes a fázisok és ezzel együtt a MOSFET-ek számát növelni. Mint később olvasható lesz a Gigabyte és az ASUS egymásra licitál ebben a kérdésben. Nem úgy az MSI. Az ő álláspontjuk szerint a jövő útja nem ez, hanem a DrMOS, ami mint betűszó a DRIVER és a MOSFET szavakból tevődik össze. Az MSI lapján nem a hagyományos D-PAK vagy Power-PAK MOSFET-eket találjuk, hanem egy olyan lapkát, mely tartalmaz egy vezérlőlapkát és két MOSFET-et. A DrMOS a hagyományos MOSFET-eknél mintegy 30 százalékkal kevésbé melegszik, és csaknem 30 százalékkal alacsonyabb a fogyasztása is. Itt már meg is érkeztünk a marketing szövegben említett alacsony fogyasztáshoz. Egy pont van még hátra, ez a sebesség. A hagyományos MOSFET-ekhez képest a DrMOS négyszer gyorsabb, a kapcsolási frekvencia a hagyományos eszközöknél megszokott 250 kHz-ről 1000 kHz-re emelkedett, így az MSI állítása szerint teljesítményben felveszi a konkurensekkel, mivel teljesítményben azonos képességekkel bír, mint 8 MOSFET és a hozzájuk tartozó 4 vezérlő.

Lassan tényleg következhet a specifikációs táblázat, de előtte néhány szó még a szoftverkörítésről. Szinte már természetes, hogy a túlhajtáshoz, a vírusvédelemhez kapunk szoftvereket, így ezekre nem is térnénk ki. Ami viszont az MSI sajátja az a Winki, pontosabban esetünkben a Winki 2.0 elnevezésű operációs rendszer. Ez nem más, mint egy Linux alapú szoftver, mely pillanatok alatt betöltődik, és rajta keresztül elérjük az internetet. Az internet elérés alatt itt értjük annak lényegében minden közkeletű formáját, vagyis tudunk böngészni, levelezni, használhatunk Skype-ot és Instant Messengert. Ezeken kívül van még óra, fájlmenedzser és képnézegető szoftver is. A rendszert DVD-ről vagy USB flash meghajtóról indíthatjuk el.

Amikor "őrlángon" lobog a P55-GD65...

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889 codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111DL chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 2 x PCI-Express x1,
  • 1 x PCI-Express x4,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • 1 x IDE Ultra DMA 66/100/133 (JMIcron 363)
  • 1 x SATA II. (JMicron 363)
  • 1 x eSATA/USB port hátlapon
  • 1 x Floppy meghajtó
USB 16 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 8 darab a hátlapon
IEEE 1394 VIA VT6315N
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet csatlakozó
  • 1 x PS/2 egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 1 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


A Gigabyte lapjánál is megpróbáljuk követni az MSI produktumánál bevált utat, vagyis a részletes lista a képességekről az oldal alján, előtte a rizsa, ahogy annak lennie kell.


Szerencsére a Gigabyte-nál sem kell a szavakkal spórolni, van miről írni. Ahogy előzőleg is, most is kézbe vesszük a lapot, egy alapos szemrevételezéshez. Az már rögtön feltűnik, hogy a déli híd (helyesen most már P55 PCH) itt a helyén van, ahol várjuk, hogy legyen. Azonban – hogy legyenek meglepetések is – rögtön feltűnik, hogy a hőt vezető cső ami a MOSFET-ektől indul nem ér véget az északi hídnál, hanem tovább kanyarog a déli híd felé, ami pedig ugye nincs is. Ezen a lapon mégis úgy tűnik, hogy van, hiszen még borda is van rajta. Persze sejthetjük, hogy itt is van valami turpisság. A bordát leszerelve rögtön rájövünk, hogy alatta két darab SATA vezérlő lapul. Azt, hogy ezeket miért kell ilyen módon hűteni, nem tudjuk. Az egyetlen épkézláb ötletünk, hogy a hosszabb cső, a fizikailag lejjebbről induló párolgás a csőben javítja a teljes hűtőrendszer hatékonyságát.


Ezen a problémán túllépve felfedezhetjük, hogy a felső bordák alatt töménytelen mennyiségű lapka lapul. Ez még rímel is, milyen szép szófordulat. Szóval, és lényegében arról van szó, hogy a Gigabyte lapján, ahogy a dobozon is hirdetik, az iparág első 24 fázisú feszültség-szabályzó áramköre rejtőzik. Itt sem a hagyományos D-PAK MOSFET-eket, hanem PowerPAK MOSFET-eket találunk. Ezek részei a Ultra Durable 3-nak nevezett csomagnak.


Ha már itt tartunk, tisztázzuk is gyorsan, hogy mit jelent az Ultra Durable 3. Négy különböző minőségi komponens összességéről van szó. A doboz – így mi is – elsőként a hagyományos alaplapokhoz képest dupla mennyiségű réz jelenlétét említi. Ez számszerűen 1 uncia helyett két uncia réz felhasználását jelenti a nyomtatott áramköri lapban, ami az alkalmazott rézrétegeknél (a tápellátásért és a földelésért felelős rétegek) 35 µm helyet 70 µm rézvastagságot eredményez. A több réz használatának köszönhetően csökken az alaplap hőmérséklete, csökken a nyomtatott áramköri lap ellenállása, és javul a jelminőség is, összességében javul a túlhajtási képesség. A csomag második eleme a Japánban készülő szilárd elektrolitos kondenzátorok, melyekre 50 ezer óra élettartamot garantálnak, a harmadik az alacsony előfeszítést igénylő tranzisztorok, a negyedik pedig a vasmagos tekercsek. Az Ultra Durable 3 technológia összességében tehát nem más, mint egy olyan csomag, ami javítja az alaplap működésének stabilitását, és eredményesebb túlhajtást tesz lehetővé.

Lássuk az alaplap további érdekességeit címszavakban. A SATA csatlakozók ezen a alaplapon is merőlegesek a nyákra. Mellettük két darab hétszegmenses kijelző található, ami a hibakeresést könnyíti meg, ha a gép nem indul. Érdekes, hogy ezt a Gigabyte (általában a többi gyártó is) mint Debug LED-et említi. Ami még feltűnő, a meglehetősen buta helyen elhelyezett, ám annál feltűnőbb bekapcsoló gomb. Azt már megszokhattuk, hogy az alsó fertályon találunk apró gombocskákat, mint reset és power switch, de a Gigabyte tovább ment, és rábiggyesztett a lapra egy méretes kék gombot. Ennek legnagyobb baja nem a mérete, mert az senkit nem érdekel, hanem az elhelyezése, ami miatt normál méretű házaknál pont az optikai meghajtókhoz futó kábelek mögé kerül. Sebaj, látni nem kell, elég kitapogatni. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a kivezetések között a két darab kombinált eSATA/USB csatlakozót. Ezek, ahogy a név is mutatja, felhasználhatók eSATA és USB eszközök csatlakoztatására is, persze nem egyszerre, hanem vagy ez vagy az módon.


A hardvert lényegében kivégeztük, az oldal alján persze ott lesz még a táblázat is, amit érdemes végigböngészni, mert sok olyan képességet tartalmaz, amit mint érdekességet nem tudtunk kiemelni, mégis komolyan gazdagítja az alaplap képességeit.

Térjünk rá inkább a szoftverekre! A cikkíró nem lehet szubjektív, de én most kikapcsolom a többes számot, és néhány mondat szubjektivitásra ragadtatom magamat. Szóval, meg kell vallanom, hogy soha egyetlen egy Gigabyte alaplapos gépemre sem telepítettem fel Gigabyte szoftvert. Miért? Mert nekem nem kellettek. Ez rossz pont a szoftvereknek? Nem! Jó pont a gyártónak? Igen, mert sok Gigabyte alaplapom volt. A lényeg, sokáig úgy éreztem, hogy a rengeteg Gigabyte szoftver csak a marketing része. Aztán egyszer csak megvilágosodtam, rájöttem, hogy van egy csomó olyan ember is, aki nem szerkesztő egy online hardveroldalnál, és bizony, a Gigabyte szoftverei úgy vannak összeválogatva, hogy mindenki, hangsúlyozom mindenki úgy érezhesse a használatuk közben, hogy ért ahhoz amit csinál, és ami nagyon fontos, eközben nem teszi taccsra a gépét. Ez ezekben a szoftverekben az okosság. Szubjektivitás kikapcsolva! Tehát a Gigabyte -- ahogy azt már megszokhattuk --, rengeteg szoftverrel kényeztet el minket. Természetesen itt is van vírusvédelem, de ez nem fontos most. Fontos viszont a Smart 6-nak nevezett csomag.


A jelszó az egyszerűen! A hatos szám jelzi, hogy 6 különféle szoftvert tartalmaz a csomag. Lássuk mik ezek!

Smart Quick Boot

Ahogy a neve is mutatja a gyorsabb rendszerindítást segíti elő. Két részre bontható. Az egyik komponens a BIOS útján gyorsít abban az esetben, ha nem raktunk be a leállás közben új hardvert, vagy nem raktunk át hardvert más portba. A másik komponens is a BIOS beállításait használja, ám ez már a konkrét operációs rendszer betöltődését gyorsítja fel az S3 (standby) és S4 (hibernation) beállítások engedélyezésével. Ahogy említettem feljebb, ne érts hozzá, használd!

Smart Quick Boost

A tuning lakik itt. Nincs más dolgunk, mint három opció közül választani. Ezek a Faster, a Turbo és a TwinTurbo módok. Lényegében automatikus túlhajtásról van szó.
 

Smart Recovery

Egyszerű adatmentés és visszaállítás. Nem is lehet róla többet írni, csak ismételni, ne érts hozzá, használd!

Smart Dual BIOS

Akinek volt már Gigabyte lapja, az tudja, hogy nem valami nagy különlegességről van szó, legalábbis a Gigabyte alaplapjai között. Fizikailag is két BIOS lapka található az alaplapon, aminek hála akkor is életre kelthetjük gépünket, ha a BIOS megsérül.

Smart Recorder

A Smart Recorder egy monitorozó program, mely a gépen történő fájlmozgásokat, ki- és bejelentkezéseket, fájlok külső hordozóra történő másolását, valamint hálózati eseményeket detektál és rögzít. Hasznossága munkahelyi környezetben nagy, otthon kisebb, bár nem árthat tudni, hogy öcsikénk vagy anyukánk mit matatott gépünkön.

Smart TimeLock

A funkció leginkább munkahelyi környezetben lehet hasznos. Beállíthatjuk, hogy gépünkön milyen időszakban dolgozunk, ezen időszakon kívül jelszóval tudjuk csak használni a szerkezetet. Munkamániások figyelem! Beállítható, hogy a gép a munkaidő végén kapcsoljon ki. Fontos funkció, előre megakadályozhatjuk, hogy túlórára adjuk a fejünket!

Akár hogy is számolgatjuk, a Smart hat funkciójának végére értünk. Nem maradt más hátra, mint még egy szolgáltatást megemlíteni, amivel energiát takaríthatunk meg, óvhatjuk a földet és persze pénztárcánk tartalmát, már persze, ha van benne valami. Ez a funkció a nevezetes Dynamic Energy Saver 2. Ehhez kapunk egy Windows alatt futó programot, amin grafikus felületen kapcsolgathatjuk a különböző funkciókat. A szolgáltatás egyébiránt képes a processzor és a processzor tápellátó áramköreinek dinamikus szabályzására, de ugyan így a VGA és memória fázisok is vezérelhetők, sőt figyeli a merevlemezt, a ventilátorokat és a perifériákat. Ez a CPU esetén a feszültség szabályzását, míg a tápellátó áramkörök esetén az áramkörök ki- illetve bekapcsolását jelenti több lépcsőben. Utolsóként a maradt az XHD-nek nevezett technológia, mely a merevlemezek gyorsításáért felelős.

Az érdekességek végére értünk, következzen a táblázat!

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 6 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889A codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, Dolby® Home Theater támogatás,
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX4_1),
  • 2 x PCI Express x1,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • GIGABYTE SATA2 - 1 x IDE (ATA-133/100/66/33) 2 x SATA 3 Gb/s,
  • 2 x JMB362 - 2 x eSATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD), 2 x SATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD)
  • iTE IT8720 - Floppy meghajtó
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 10 darab a hátlapon
IEEE 1394 TSB43AB23
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet és egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 2 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 2 x eSATA/USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


Következhet a teszt legkisebb alaplapja. A kicsit ebben az esetben természetesen nem csak a méretre, hanem a felszereltségre is érthetjük. A lapot kézbe fogva rögtön feltűnik, hogy nem felsőkategóriás termékkel van dolgunk, de ezzel együtt hiányérzetünk nem lehet.

Az alaplap szoftver terén lényegében a nagyobb testvérrel van egy szinten, a spórolás a hardver tekintetében érhető nyomon. Ez jelenti, hogy „csak” tíz fázisú a feszültségszabályzás, „csak” két x16-os PCI-Express sínt találunk, és memóriából is „csak” négy modult helyezhetünk bele. A sok kevesebb után következzen egy több, ezen a lapon érdekes módon találunk egy LPT portot is. Ez a csatlakozó lassan olyan lesz, mint a tasmán tigris, vagyis teljesen kihal.

A fenti hiányosságok mellett viszont talán ez a lap lesz az átlag által kedveltebb megoldás. Igazából mindent tud amit egy átlag felhasználó kívánhat, sőt annál kicsit többet is. Találunk rajta Fire-Wire csatlakozót, két gigabites hálózati csatolót, felleljük az optikai és a koaxiális kimenetet a többcsatornás hangnak, egyszóval azt mondhatjuk, hogy akinek ennél több szolgáltatás kell, az már valóban vagy komoly tuningra vágyik, vagy túl sok pénz lapul a pénztárcájában és nem tudja mire költeni.

A P55-UD4P-nek a hűtés tekintetében sem kell szégyenkeznie. Igaz, hogy a hőt vezető cső nem éri el az ál déli híd bordát, de a valódi déli hidat, és a MOSFET-eket ez is összeköti. Érdekesség, hogy az alsó borda azért itt is meg van, bár mint írtuk déli híd nyomokban sem lelhető fel alatta. Találgattuk egy ideig, hogy mire is kell a plusz borda, mert a SATA vezérlők ritkán igényelnek ilyet, a végén arra jutottunk, hogy a mezei felhasználó megszokása miatt van. Értsd úgy, hogy az átlag népek megszokták, hogy az alaplapokon két borda csücsül, és megzavarná őket, ha az egyik hiányozna. Milyen olcsó vacak lap lehet az, amiről még azt a bordát is lespórolták ami ott szokott lenni. Oké, nem biztos, hogy ez a megoldás, de nekünk jobb nem jutott eszünkbe.

Alapvetően ethát egy rendkívül szimpatikus megoldással van dolgunk, mely a „lespórolt” alkatrészek miatt várhatóan jóval olcsóbban kerül a boltok polcaira, mint a nagytestvér, a P55-UD6. Magunk részéről bizton ajánlanánk akár ismerőseinknek is, ha azok P55-re és Core i5-re, vagy később Core i3-ra, vagy újabb Core i7-re vágynak.

Szokás szerint következhet ismét a specifikációs táblázat!

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889A codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, Dolby® Home Theater támogatás,
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX4_1),
  • 3 x PCI Express x1,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • GIGABYTE SATA2 - 1 x IDE (ATA-133/100/66/33) 2 x SATA 3 Gb/s,
  • 2 x JMB362 - 2 x eSATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD), 2 x SATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD)
  • iTE IT8720 - Floppy meghajtó
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 10 darab a hátlapon
IEEE 1394 TSB43AB23
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet és egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 2 x IEEE 1394
  • 10 x USB port
  • 2 x eSATA/USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


A végére maradt az ASUS P55-ös deszkája. Ez az utolsó hely azonban semmiképpen sem jelenti, hogy ez a lap lenne a legkevésbé érdekes, hiszen felszereltségét tekintve a nálunk lévő lapok között a középmezőnyben helyezkedik el.

Ami rögtön feltűnik, ha a dobozt kézbe vesszük, hogy az ASUS ennél a termékénél jóval kevesebb teret engedett az önfényezésnek, mint konkurensei. Ez nem is csoda, hiszen a a P7P55D középkategóriás deszka. Nem találunk sem különleges bordákat, sem hőt vezető csöveket, még álbordát sem. Találunk viszont minden mást, ami ahhoz kell, hogy jó alaplapunk legyen. Lássuk sorban mit látunk, ha kézbe fogjuk!

Az alaplap – nem túl érdekes módon – ATX felépítésű. Kialakítása szerint az új vonalat követi, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a déli híd a régi helyén van, az északi híd helye pedig üresen maradt, mindössze két darab kondenzátor kacsint ránk.

Elfogultak vagyunk az alaplapra merőleges SATA csatlakozókkal, ezen a lapon meg is kapjuk őket. Mind a 7 csatlakozó felfelé néz, az egyedüli kivétel az IDE port, de annál ez nem nagy probléma, lévén a szalagkábel végén mindenképpen 90 fokos a csatlakozó.

Hűtés szempontjából sok érdekességet nem tudunk felfedezni. Az északi hidat, ahogy a MOSFET-eket is alumínium borda takarja. Nem túl nagy, nem túl kicsi, valószínűleg pont elég.

A tápellátás terén az ASUS maradt a jól kitaposott úton. A fázisok számában a se nem túl sok, se nem túl kevés elvén maradtak, szám szerint 14 darab amit összeszámlálhatunk. Tapasztalatunk szerint ennek is elégnek kell lennie egy kis tuninghoz, a Gigabyte fázisai számát érezzük inkább kicsit túlzónak. A mondás úgy tartja, hogy jóból is megárt a sok, de talán a tápellátás fázisainál még sem lesz így.

Tuning

Bár az ASUS a dobozán nem hirdeti olyan bőszen mint társai, azért igyekszik a tuningosok kedvébe is járni. Nekik 4 különlegességet sorol fel a leírás. Lássuk ezeket szép sorjában!

  • A TurboV EVO lapkát, mely a kezdők számára automatikus tuningot biztosít. Figyeli a processzor és a memóriák beállításait, és a lehetőségekhez képest legjobb beállítási módokat keresi meg. Haladó túlhajtók természetesen ezzel nem elégedhetnek meg, nekik ott van a BIOS, mint újabb lehetőség a finomhangolás még finobbra hangolásához. Ehhez kapcsolódóan meg kell említenünk az ASUS P7P55D alaplapot, mely Premium kivitelű, és amihez jár egy vezetékes távirányító is, melyen el lehet a finomhangolásokat végezni.
  • Másodjára a T.Probe elnevezésű technológiára, mely egy intelligens hűtési megoldást takar. Egy speciális lapka figyeli a processzor körül található lapkák hőmérsékletét, és szükség szerint osztja el a terhelést a fázisok között. AZ eljárás segítségével jóval optimálisabban lehet elosztani a terhelést és az ezzel együtt járó hőtermelést a lapkák között. Az eredmény akár 8 fokkal is alacsonyabb hőmérséklet a processzor környékén. Ezt most sikerült úgy leírnom, mintha valami szenzáció hajhász reklámszöveg lenne, pedig a tény tény marad, a T.Probe működik.
  • Harmadjára a MemOK memória tesztre hívnánk fel olvasóink figyelmét. Ez egy MemOK felirattal illetett gomb, melyet megnyomva letesztelhetjük memóriáinkat, a helyes működést egy LED mutatja. LED-ekre kitérve érdemes megemlíteni, hogy az alaplapon több fényforrást is találunk, melyek többek között a videokártya működését is jelzik. Hiba keresésénél jól jöhetnek ezek a LED-ek.
  • A negyedik a memória tuning lehetősége. Az ASUS 2133 MHz-ig látja biztosítva a túlhatjtást ezen az alaplapján.

ASUS Q Design

Az alaplapot kézbe véve még egy dolog biztos feltűnik mindenkinek, ez pedig a memória modulok, és a videokártyák rögzítése. A memóriáknál csak a csatlakozó egyik végén találjuk meg a kipattintható rögzítést. Ez nem azért készült így, hogy fél kézzel is elbánjunk a modullal, hanem azért, mert nagyobb videokártyáknál a belső fület egyszerűen nem lehet a kártya nyákjától kinyitni. Az ASUS lapján erre nem is lesz szükség. A videokártya rögzítése sem szokványos. A hátsó rögzítő az ASUS fejlesztése, és a hagyományosnál biztosabb rögzítést tesz lehetővé. Emellett azt gondoljuk, hogy letörni sem túl egyszerű, szóval a rögzítő élettartamára is jó hatással van. Ezeket a változások az ASUS-nál a Q Design csomagba pakolják, tehát, ha valaki egy ASUS dobozon a nagy Q betűt felfedezi, akkor bizton számíthat rá, hogy a LED-ek és a javított rögzítők ott lesznek az új alaplapján.

Express Gate

A hardverek bemutatójának a végére értünk, de mielőtt a specifikációs táblázatra tekintenénk egy szoftvert is meg kell említenünk, ez pedig nem más, mint az Express Gate. Ez nem más, mint egy Linux alapú operációs rendszer, mely segítségével 5 másodperc alatt internetképes lesz gépünk. A drágább lapoknál az alaplapra integrált csak olvasható Flash memória meghajtóról töltődik be, olcsóbbaknál a merevlemezen alakít ki magának a telepítő egy saját tárterületet, ahonnan be tud töltődni. Ez utóbbi megoldás természetesen valamivel lassabb, mint az SSD-s megfelelője, de annál sokkal gyorsab, mintha a Windowst akarnánk betölteni.

Az Express Gate , ahogy írtuk, alapvetően internetezésre szolgál. Segítségével böngészhetünk, vagy Skype klienst használhatunk. Elboldogul lényegében minden videokártyával és hangkártyával, nem igényel különösebb beállítást. Használatát a BIOS-ban egy külön kapcsolóval engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le.

Az érdekességek végére érve jöhet ismét az összefoglaló táblázat!
 

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang VIA® VT1828S codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, DTS Surround Sensation UltraPC
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 2 x PCI Express x1,
  • 3 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • JMB363 - 1 x eSATA 3 Gb/s, 1 x SATA 3 Gb/s, 1 x UltraDMA 133/100/66
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 8 darab a hátlapon
IEEE 1394 VIA® 6308P
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet csatlakozó
  • 1 x PS/2 egér csatlakozó
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 1 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 1 x eSATA port
  • 1 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


Tekintsük át részegységeink listáját:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F8)
    • GIGABYTE GA-P55-UD6 (BIOS: F4)
    • GIGABYTE GA-P55-UD4P (BIOS: F3)
    • MSI P55-GD65 (BIOS: 1.41)
    • ASUS P7P55D (BIOS: 0501)
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2.66 GHz (133×20) (ES)
    • Intel Core i5 750 2.66 GHz (133×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • GeiL EVO ONE DDR3 1800 MHz 8-8-8-28 3 × 1 GB 1.65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártya: 2 × Leadtek GeForce GTX 280
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP2 X64
    • Intel INF 9.1.1.1015
    • NVIDIA GeForce 190.62 WHQL x64

Alaplapok:

GIGABYTE GA-EX58-UD4P és MSI P55-GD65

GIGABYTE GA-P55-UD6

GIGABYTE GA-P55-UD4P és ASUS P7P55D

A Core i7-es konfigot kétféle kiépítésben használtuk, az első alkalommal három memóriamodult helyeztünk el benne (háromcsatornás üzemmód), még a második alkalommal kettőt (kétcsatornás üzemmód). Mindkét esetben a memóriák az Intel ajánlásának (és az ES CPU korlátozásának) megfelelően 1066 MHz-en üzemeltek, 7-6-6-20 időzítésekkel. A P55-ös alaplapoknál sem változtattunk semmit (CPU alapórajelen, az hivatalosságnak eleget téve a memóriák 1333 MHz-en, 7-7-7-24 időzítésekkel), kivéve egy valamit. Egy apró trükköt észleltünk a GA-P55-UD6 esetében, ugyanis az alaplap gyári beállítás szerint az alapfrekcenciát (BCLK) nem 133, hanem 136,7 MHz-re állítja be. A többi alaplap sem tartotta tizedes pontossággal az alapórajelet (P55-UD4P: 133,2 MHz; P55-GD65: 133,7 MHz; P7P55D: 133,7 MHz), ám ezeket elhanyagolható különbségnek éreztük. A pontosabb mérés érdekében az P55-UD6 BCLK-ját manuálisan visszaállítottuk 133 MHz-re. A tesztek alatt az összes konfigurációban kikapcsolásra kerültek a CPU-k energiagazdálkodási funkciói, és letiltottuk a Turbo Mode-ot is.

Fogyasztás:

A rendszer összfogyasztását a teljes konfiguráció + GIGABYTE -GA-EX58-UD4P + I7-920 és a teljes konfiguráció + MSI P55-GD65 + I5-750 viszonylatában vetettük össze, kikapcsolva mindkét lap energiagazdálkodási funckióját.

Core i7 rendszer fogyasztása üresjáratban: 196 W
Core i7 rendszer fogyasztása terhelve: 452 W
Core i5 rendszer fogyasztása üresjáratban: 175 W
Core i5 rendszer fogyasztása terhelve: 434 W

Oldalunk zárásaként tekintsük át az alkalmazott szoftverek listáját:

  • 3DMark06 1.1
  • 3DMark Vantage 1.1
  • Cinebench R10 x64
  • Devil May Cry 4
  • World in Conflict v10.10 b34
  • Crysis Warhead 1.1
  • DiskBench 2.5.3.1
  • Everest 5.02.1750
  • POV-Ray 3.7 béta 34
  • SuperPI 1.5 mod XS
  • WinRAR 3.9 beta 5
  • Kribibench 1.1

A tesztelést mivel mással, mint az Everest legújabb verziójával kezdhetnénk.

Elsőként az egyes alaplapok memóriakezelését vizsgáltuk. Ez persze helytelen megfogalmazás, hiszen a memóriavezérlő már a processzorban helyezkedik el, ennek ellenére előfordult, hogy egyes modelleknek nem nyerték el a tetszését a GeiL EVO ONE modulok.

A folytatásban az Everest beépített mérőalkalmazásai következtek. Összességében ezekben a statikus tesztekben a Core i7 erősebbnek bizonyult, helyenként pedig megmagyarázhatatlan eredményekbe is ütköztünk.

A SuperPI állandó tagja a mezőnynek, ezúttal sem maradhatott ki. Az 1M-es futás nem elég arra, hogy kijöjjenek a valódi különbségek, a 32M-es módban az I7-920-at vártuk befutónak, azonban érdekes módon az I5-750 az MSI lappal karöltve ámokfutásba kezdett, és sikerült az élre kerülnie.

A WinRAR beépített sebességmérője egy gyors alkalmazás, mely természetesen a többszálú utasításvégrehajtás kihasználásának is a birtokában van. Ennek megfelelően a 8 szálon dolgozó I7-920-szal nem tarthatták a lépést az i5 rendszerek.

A DiskBench segítségével az alaplapok USB kapuinak áteresztőképességét szerettük volna vizsgálni, azonban néhány meglepő adatot kivéve (elképzelhető hogy mérési hibáról van szó) kijelentő, hogy a lapok gyakorlatilag azonos sebességet nyújtanak.


Renderelésben is arra számítottunk, hogy Bloomfield CPU a HT-nek köszönhetően előnyben lesz a Lynnfield ellen.

A Cinebench R10 64 bites verzióját futtatva 1 CPU-s módban még nem, azonban az összes szálat használva már megmutatkozott az I7-920 erőfölénye.

A Kribibench alkalmazásban a Splonge Explode-ot töltöttük be, majd rendereltettük le az egyes rendszerekkel. Habár az i5 az ASUS lappal izmosnak tűnt, egy kevéssel így is elmaradt az i7 mögött.

Utolsó renderelési programunk a POV-Ray, melyből a jelenleg elérhető legfrissebb próbaverziót használtuk. A tendencia gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a Cinebenchnél láttunk, az összes magot és a Bloomfield CPU esetében a HT-t kihasználva egyértelművé vált annak fölénye. Az i5 rendszerek gyakorlatilag egyformán teljesítettek.

Fények az éjszakában


A mérések befejező oldalára a 3D-s alkalmazások kerültek, kezdjük mindjárt a 3DMarkokkal!

Láthatjuk, hogy egyik verzió esetén sincsenek nagy különbségek, azoban az I5-750 nem csak hogy tartja a lépést az I7-920-szal, hanem mindvégig meg is előzi azt, az alkalmazott alaplaptól függetlenül.

Végezetül lássuk a játékokat:

Az egyes játékprogramokban nagy a felfordulás, hol az egyik, hol a másik teljesít egy hajszálnyival jobban, de jelentős különbségekről nem beszélhetünk. Ezen oldal tanúságaként azt vonhatjuk le, hogy az új processzor azonos órajelen a 3D-s alkalmazásokban és a játékokban nem csak hogy nem lassabb, hanem még gyorsabb is, mint a Bloomfield, habár újra ki kell hangsúlyozunk, nincsenek nagy eltérések.

SLI

A tesztkonfigurációkat bemutató oldalunkon már jeleztük, hogy a mérések során két darab GeForce GTX 280 VGA-t használtunk. Ennek nem az volt a célja, hogy minél több FPS-t préseljünk ki a gépekből, hanem hogy saját szemünkkel is megbizonyosodhassunk arról, hogy az SLI teljesen működőképes a P55-ben is. Nos, így is történt, a grafikus meghajtó telepítése után azonnal elérhetővé válik az SLI profil, és már düböröghet is a kétkártyás rendszerünk. Ez azért örömteli, mert végre Intel fronton is (Intel lapkával) leköltözhet az olcsóbb szegmensbe a technológia.


Sajnos ismét elérkeztünk az utolsó oldalra. Egy érdekes és egyben kimerítő teszten és cikken vagyunk túl, reméljük olvasóink is ugyan úgy élvezték az első oldaltól az utolsóig ahogy mi, miközben készült.

A cikkből kiderült, hogy az Intel ismét komoly változtatásokkal lepett meg minket. Bővültek a processzorok képességei, ezzel egyidejűleg pedig egyszerűsödtek az alaplapok. Igaz, ez az egyszerűsödés „csak” egyfajta átrendeződést jelent, de ezt nem is fejtenénk ki újra, hiszen a technológiával foglalkozó oldalon bőven található információ.

A tesztre kapott alaplapokról összességében jó kép alakult ki bennünk. A Gigabyte két deszkával mutatkozott be. A P55-UD6 a tuningosok álma lehet, míg a P55-UD4P azok számára készült, akik sok extrával szerelt, ám megfizethető árú lapot keresnek. A Gigabyte lapokkal kapcsolatban semmilyen gigszer sem merült fel a tesztek alatt, jól vizsgáztak, sebességben sem maradtak el a vetélytársaktól.

Az MSI lapja a Gaming sorozatba tartozik. Nem a legdrágább alaplap P55 fronton, a képzeletbeli dobogó második helyét foglalja el. Az alaplap extrái mind a túlhajtóknak segítenek, de ami lényeg azoknak is, akik nem szeretnének komolyabb tanulmányokat folytatni a témában. Az egygombos tuning jó opció!

Az ASUS lapja a maga nemében nagyon szimpatikus megoldás. A Q design, és a tuningot segítő opciók közel sem lettek úgy kihangsúlyozva ahogy a másik két gyártónál, ám ennek ellenére ott vannak, működnek. Ez a visszafogottság jellemző az egész lapra és a csomagolásra is. Látszik, hogy az ASUS bízik abban, hogy a nevével jelzett termékekre akkor is lesz kereslet, ha nem buszgarázsnyi fényes dobozban érkeznek, mi pedig csak bíztatni tudjuk olvasóinkat, hogy próbálják ki e termékeket.

Természetesen ez az ajánlás a teszt többi résztvevőjére is vonatkozik, hiszen a maguk nemében egytől egyig kiváló darabok, megérdemlik, hogy forintjainkat rájuk költsük.

A grafikonokról is érdemes néhány szót szólni. Ahogy a mérésekből látszik az alaplapok közel egyformán teljesítettek. Valahogy úgy érezzük, hogy az integráltság növekedése ezt a trendet fogja erősíteni, vagyis a különböző gyártók termékei leginkább szolgáltatásaikban, a tuning lehetőségében és a mellékelt szoftverekben fognak egymástól eltérni. Ezeken kívül a különbségek elenyészőek lesznek, és a vásárláskor a döntést a fentieken kívül leginkább az egyes gyártók felé megnyilvánuló szimpátia vagy unszimpátia fogja befolyásolni.

SLI - A P55-öt használva sem kell elbúcsúznunk tőle

A Core I5-750 teljesítménye meggyőző volt. A renderelés területén a HT hiányában és az egyéb technológia csorbítások révén nem veheti fel a versenyt az I7-920-szal, de ez így van rendjén, nem is vártuk el tőle. A többi területen viszont, beleértve a játékokat is, impozáns eredményeknek lehettünk tanúi - a nálunk járt retail példány átlagosan azonos, vagy némileg jobb teljesítményt tudott nyújtani, mint az I7-920 ES. Vételára azonban messze elmarad a nagytestvértől (az 750 kb. 45 000 Ft, míg a 920 kb. 65 000 Ft-ba kerül), és habár az új alaplapok ára most még elég borsos, a kedélyek lecsillapodása után jóval kevesebb pénzből építhetünk majd majdnem olyan erős számítógépet, mintha az I7-920-at és az X58-at választanánk. Sajnos a tuningra az idő röbidsége miatt most nem tudtunk kitérni, de nem kell megijedni, tervbe van véve a Lynnfield megrángatása.

Összegzésképpen még annyit ismét leírnánk, hogy izgalmas feladat volt az új technológiákkal ismerkedni, és tényleg kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a közeli és a távolabbi jövő. Az utóbbi évek munkája az Intelnél már beérni látszik, az integráltság növekedése, a valószínűleg tavasszal érkező CPU-ba kerülő grafikus mag komoly előrelépés lesz. Persze tudjuk, hogy kezdetekben óriási teljesítményre nem számíthatunk az integrált megoldásoktól, de akkor is, ez egy új úton megtett első lépésnek számít majd, és mint ilyen történelmi lesz a maga területén.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy az AMD mit lép, fel tudják-e venni még a kesztyűt, hiszen annak idején hasonló célok vezettek az ATI felvásárlásához is. Nem lenne jó, ha az Intel vetélytárs nélkül maradna, még akkor sem, ha most úgy tűnik rendesen megdolgoznak a pénzünkért. Mit is mondhatnánk még? Legyen végre tavasz!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A tesztben használt Leadtek videokártyákat és GeiL memóriákat a Computer Emporium számítástechnikai nagykereskedéstől kaptuk. Az Intel Core i5 processzort Scythe Ninja 2 rev.B processzorhűtővel hűtöttük. Köszönjük!

A cikket írta: Tárnok Zoltán (s3nki) és Pintér Gábor (gabi123)