A tökéletes mozizás kulcsa a Popcorn!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Jelen cikkünket hasonlóképpen kell kezdenünk az előző, e témakörben született tesztünkkel. Az elmúlt időszakban a háttértáras (vagy akár anélküli) multimédiás szerkezetek hatalmas rohamba fogtak, számos gyártó számtalan terméke közül lehet választani. Oldalainkon is már nem egy, nem kettő ilyen eszköz vendégeskedett, legutóbb olyanok is, melyeknek multimédiás tudása már hálózati képességekkel is elegyedett. Azt viszont kijelenthetjük, hogy ezek a lejátszók eddig az alsó- és a középkategóriából kerültek ki, most azonban van szerencsénk egy olyan produktumot bejelenteni, melynek tudása és minősége egyértelműen a felsőkategória felé tendál, ő pedig nem más, mint a Popcorn Hour Networked Media Tank A-110!

A Popcorn Hour NMT A-110 a cég másodikgenerációs terméke, az A-100 utódja. Birtokában van a teljes HD felbontás ismeretének (1920 × 1080), rendelkezik ethernet vezérlővel és külső/belső (USB és SATA/ATA) merevlemezeket egyaránt kezel. Ennek értelmében egy hálózati médialejátszóról beszélhetünk, amelyet a legújabb, Sigma Designs SMP8635 ("mkv-s") lapkával szereltek fel. A csatlakozókat illetően sem kényszerülünk kompromisszumokra, HDMI, komponens, S-video és kompozit kép-, valamint sztereó analóg és digitális hangkimenetekkel egyaránt el van látva az A-110. Mielőtt belemélyülnénk a külső vizslatásba és a csomag tartalmának elemezgetésébe, összefoglaljuk az összes paramétert és jellemzőt, amit az eszköz tudásával kapcsolatban el lehet mondani. Nem lesz rövid a lista...

A Popcorn Hour médialejátszó jellemzői:

Hálózati kapcsolatok:

  • Bonjour
  • UPnP SSDP
  • DLNA
  • Windows Media Connect
  • Windows Media Player NSS
  • SMB
  • NFS
  • HTTP szerver programok: myiHome, WizD, SwissCenter, MSP Portal
  • BitTorrent alkalmazás (2 féle)
  • Newsgroup letöltő alkalmazás
  • NAS kiszolgáló: SMB, NFS, FTP, UPnP

Web szolgáltatások:

  • Video: YouTube, Google Video, MetaCafe, VideoCast, DL.TV, Cranky Geeks
  • Audio: iPodcast, Radiobox, ABC News, Jamendo
  • Kép: Flickr, Picasa
  • RSS feed: Yahoo! Weather, Yahoo! Traffic alerts, Yahoo! Stock, Cinecast, Traffic Conditions
  • Peer-to-peer TV: SayaTV
  • Internet Radio: Shoutcast

Támogatott médiafájlok:

  • Video konténer formátumok:

    o MPEG1/2/4 Elementary (M1V, M2V, M4V)
    o MPEG1/2 PS (M2P, MPG)
    o MPEG2 Transport Stream (TS, TP, TRP, M2T, M2TS, MTS)
    o VOB
    o AVI, ASF, WMV
    o Matroska (MKV)
    o MOV (H.264), MP4, RMP4

  • Video kodekek:

    o XviD SD/HD
    o MPEG-1
    o MPEG-2
    + MP@HL
    o MPEG-4.2
    + ASP@L5, 720p, 1-point GMC
    o WMV9
    + MP@HL
    o H.264
    + BP@L3
    + MP@L4.0
    + HP@L4.0
    + HP@L4.1
    o VC-1
    + MP@HL
    + AP@L3

  • Audio konténer formátumok:

    o AAC, M4A
    o MPEG audio (MP1, MP2, MP3, MPA)
    o WAV
    o WMA

  • Audio kodekek:

    o FLAC
    o WMA, WMA Pro
    o AAC
    o MP1, MP2, MP3
    o LPCM

  • Térhangzás a digitális és a HDMI kimeneten: DTS, AC3, DTS HD-HR, DTS HD-MA, Dolby Digital Plus és Dolby TrueHD
  • Fotó formátumok: JPEG, BMP, PNG, GIF
  • Egyéb formátumok: ISO, IFO
  • Felirat formátumok: SRT, SMI, SUB, SSA (méret, szín, pozíció, időeltolás beállítással)

DRM:

  • Cardea DRM (WMDRM-ND)

Chipset:

  • Sigma Designs SMP8635

Memória:

  • 256 MB DDR SDRAM, 32 MB Flash

Audio/Video kimenetek:

  • HDMI kimenet (1080p-ig): HDMI v1.3 [AC3, DTS, DTS HD-HR, DTS HD-MA, Dolby Digital Plus és Dolby TrueHD átvitele]
  • Komponens Video (1080p-ig)
  • S-Video
  • Kompozit Video (RCA)
  • Sztereó analóg hangkimenet (RCA)
  • Digitális hangkimenet: Toslink optikai kimenet

Csatolók:

  • USB 2.0: 2 × USB 2.0 host (elöl és hátul) és 1 × USB 2.0 slave (hátul)
  • Merevlemez (opcionális): Serial ATA 3,5" vagy 2,5"

Hálózat:

  • Ethernet 10/100 Mbit/s

Tápfeszültség:

  • 12 V DC, 3 A külső adapterrel

Méretek:

  • 270 mm × 132 mm × 32 mm (szélesség × mélység × magasság)

Tömeg:

  • 1 kg (tápegységgel)

Miután magunkhoz tértünk a lista láttán, nézzük meg testközelből eme gyöngyszemet! A gyártó még arra is ügyelt, hogy a Popcorn A-110 doboza ne sérülhessen a szállítás során, ennek elérésére egy filces anyagból készült tárolótáskában bocsátja a terméket a boltok polcaira. Ez a kis kellék bőven bele is fér abba az árba, amit az eszközért kérnek, a figyelmességet ettől függetlenül mindenképpen díjazhatjuk egy apró piros ponttal.

Természetesen maga a doboz is hozza a szintet, a fénylő fekete karton kellő eleganciát nyújt, megpillantásakor már kezdett megszületni bennünk az érzés, hogy itt bizony valami mást rejt a belső, mint amit eddig megszokhattunk. A külső védőréteget eltávolítva csupán maga a lejátszó és az első ránézésre is igen korrekt távirányító látványa tárul elénk, a további kellékek alattuk bújnak meg.

Szokásunkhoz hűen ezt követően kipakoltunk mindent, amit csak találtunk.

A doboz tartalma:

  • POPCORN HOUR NMT A-110 (merevlemez nélkül)
  • 100~240 V tápegység hálózati kábellel
  • 1,5 m HDMI kábel
  • USB 2.0 kábel
  • Távvezérlő (2 darab "AAA" elem mellékelve)
  • Üzembehelyezési útmutató
  • Csavarok a merevlemez rögzítéséhez

Minden megvan tehát, amire csak szükségünk lehet, és a hozzáadott kellékek szintén nem a pár forintos polcról lettek leemelve, elég csak például a HDMI kábelre pillantanunk.

A Popcorn megjelenése tekintélyt parancsoló, elegáns. A Networked Media Tank kifejezés az előlapon emlékeztet arra, hogy vele bizony olyan fegyver került a kezünkbe, amely eldöntheti a háborút -- esetünkben ez annyit jelent, hogy nem kell tovább keresnünk, hiszen az A-110-ben olyan termékre találtunk, amely az összes igényünket kielégíti. Az előlapon egyébként a felirat mellett (egész pontosan a másik oldalon) találunk egy apró reset gombot, egy USB csatlakozót és három LED-et, melyek a készenléti, az aktív állapotot és USB-n csatlakoztatott külső eszközt hivatottak jelezni.

Most következik a leglényegesebb terület, a hátlap. A rend kedvéért a felsorolást illetően balról jobbra haladunk. Manuális bekapcsológomb, komponens videokimenet, S-Video, kompozit videokimenet (ezek voltak a kizárólag kép kivitelére alkalmas csatlakozók); analóg audió jobb- és bal csatorna, illetve optikai kimenet (ez a hanggal kapcsolatos részleg); majd a HDMI (ez ugyebár egy ilyen kaliberű lejátszónál alapkövetelménynek számít), az USB-PC és az USB következik; a sort pedig az RJ45-ös LAN és a tápcsatlakozó zárja.

A ház formája alapvetően téglatest, az előlapi oldalba azonban egy kis ívet vittek bele a tervezők. A fedlapon a hatalmas Popcorn Hour "graffiti" virít, ezzel is mosolyt csalva arcunkra és jó érzéseket keltve elménkben, hiszen ezt a képet látva mindig tudatosul majd bennünk, hogy valami kellemes és szórakoztató következik. Nálunk az ezüst-metál változat járt, de természetesen feketében is elérhető. Az, hogy ki melyiket választja, kizárólag szimpátia dolga, illetve ez a két szín lehetőséget ad arra, hogy a lejátszót könnyű szerrel integrálhassuk meglévő szórakoztatóelektronikai részlegünkbe, hiszen jelenleg a piacon az ezüst és a fekete szín a domináns. A ház mellesleg alapvetően masszív fém, ez nem is meglepő, elvégre egy "Királytigrissel" van dolgunk. A két szélen szellőzőrácsokat találunk, melyek -- amennyiben a négy csavar kitekerését követően eltávolítottuk a fedlapot -- kiemelhetőek az állványzatból (ugyanúgy, mint az első és a hátsó panel).

Nézzük a tank belsejét, mely igen letisztult! A baloldali NYÁK-on pihen az agy, azaz a Sigma Designs SMP8635 lapka, és az egyéb elektronikus komponensek meghatározó része. A kisebbik nyomtatott áramkörre kerültek fel a kimenetek, a fennmaradó üres területre pedig a belső merevlemezt rögzíthetjük, melyről az első oldal alapján már tudjuk, hogy 3,5"-os és 2,5"-os egyaránt lehet. Ha rögzítettük a meghajtót, helyezzük vissza a fedelet, és rákészülhetünk az üzembe helyezésre!

A távirányító nagy méretű, igényes, az alja gumírozott, a fehér gombok eltárolják a begyűjtött fényt, amivel sötétben zölden világítanak. Nem nagyon kell részleteznünk, komoly eszközhöz komoly távkapcsoló dukál...


Loading... Így kezdődik történetünk a Popcorn NMT A-110 bekapcsolásával. A boot szerkesztőségünkben némileg hosszú időt vett igénybe (legalább fél perc), ennek valószínűleg TV-nk volt az oka, mely bár LCD, eléggé a kezdeti időszakból való, és nem rendelkezik HDMI bemenettel. Az összeköttetéshez jobb híján az S-Video csatolót használtuk, ennek azonosítását és kalibrálását minden hidegindításnál elvégezte a lejátszó, ez okozta a lassúnak tűnő rendszerfelállást.

Nézzük a paramétertengert:

Miután minden kész, a főmenüben találjuk magunkat, mely egyszerű, átlátható; az egész rendszer alapszíne a kék. Minden médiaforrásra igaz, hogy négy kategóriában listázhatjuk ki a tartalmát, ez látszik a négy kis ikonon a főmenüben:

  • Videoanyag
  • Hanganyag
  • Képanyag
  • Összes fájl

Mielőtt azonban bármelyik média tartalmát böngészni kezdenénk, szaladjunk át a beállításokon, melyhez értelemszerűen Kezdőoldal, Beállítások menüpontra kattintva juthatunk el. Itt az első részleg szintén Beállítások névre hallgat, ahol a nyelvvel, a feliratokkal és a lejátszási módokkal kapcsolatos lehetőségeket találjuk.

Mivel a lista rendkívül hosszú, ezért a további menüpontokat és az azokban található opciókat a képek segítségével adjuk közre:

Audio / Video:

Hálózat:

Hálózati tárhelyek:

NMT programok:

DVD / Zenei CD:

A Beállítások menüt elhagyva és visszatérve a Kezdőoldalra, további két kiemelt menüpont áll rendelkezésre:

Internet / Webes szolgáltatások:

Médiaforrás:

Legtöbbször ezt a menüpontot fogjuk látogatni, ez a lista tartalmazza a Popcornhoz csatlakoztatott, illetve a hálózat segítségével elérhető eszközöket, forrásokat. A Network Browser állandó elem (VIA, a V és a NAS egyedileg hozzáadott), azonban például ha belső vagy külső merevlemezt, pendrive-ot, USB-s optikai egységet csatlakoztatunk a lejátszóhoz, az frissítés után automatikusan bekerül a listába.


A konfigurálást követően az egyes médiákról történő lejátszásokkal tettük próbába az NMT A-110 képességeit.

Lejátszás DVD-ről

Első blikkre nem tűnik akkora számnak az optikai korongokkal való mozizás, azonban ha jobban belegondolunk, nagyon is hasznos lehet. Sok felhasználó a hatalmas merevlemez-alapú háttértárak felhalmozása helyett szereti DVD-kre vetni gyűjteményét, esetleg azt felcímkézni majd nyomtatott tokba helyezni, az így folyamatosan bővülő állomány egyben a szoba díszévé is válhat. Ebben az esetben elég macerás lenne, ha a már kiírt filmet először fel kellene másolnunk a külső vagy belső merevlemezre, és csak ezután kezdhetnénk bele a szórakozásba. A probléma kiküszöbölése egyszerű: egy eleve külső házba bújtatott és USB-csatolóval ellátott DVD-ROM-ot szerzünk be, vagy egy bármilyen belső modellt csatlakoztatunk valamilyen USB-s áthidaló megoldás segítségével (például KamaConnect). Mi az utóbbi módszer szerint jártunk el, egy szokványos, LG DVD-vel kínáltunk meg a Popcornt. Megelégedésünkre egy újraindítást követően korongpásztázónk azon nyomban megjelent a Médiaforrás listában.

Próbaként a Star Wars III - A Sithek bosszúja 1080p MKV formátumú videot helyeztük a tálcába. A lemez beolvasását követően annak tartalma azonnal tallózhatóvá vált. Amennyiben a fájl kiválasztása után a távirányítón megnyomjuk az ENTER vagy a Play gombot, elindul a lejátszási művelet.

A folyamat rövid puffereléssel kezdődik a memóriába, eztán hátradőlhetünk a fotelben Popcornnal a tévé alatt és popcornnal a kezünkben.

A lejátszás zökkentőmentesen indult, és úgy is folytatódott, és -- bár szerkesztőségi teszttelevíziónk nem egy friss darab, ráadásul az S-Video kapcsolat sem a piramis csúcsa -- olyan képet láttunk, mint azon az LCD-n még eddig sosem (persze ehhez kellett a megfelelő minőségű forrás is, mellyel eddig a szükséges eszköz híján nem tudtuk megkínálni a képernyőt). Az egyéb funkciók is tökéletesen működtek, a tekerés 2×, 4×, 6×, 8× sebességben lehetséges (ez talán lehetne kicsivel gyorsabb), és egy Popcorn-szintű lejátszó esetén alapkövetelmény a folytatólagos lejátszás, ami nem is hiányzik a repertoárból.

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor korongunk tartalmával bizonyos mozgatási műveleteket szeretnénk végezni, például átmásolni a filmet a DVD-ről a belső merevlemezre. Amatőr hiba lenne az A-110 részéről, ha erre nem adna lehetőséget, ő azonban intelligensebb annál, mint hogy ilyen hibát elkövessen. A művelet első lépéseként ki kell választanunk a fájlt, amelyet (esetünkben: Star.Wars.III.A.Sith-ek.Bossuja.1080p.dual.x264.runner.DVD.001.mkv) másolni szeretnénk. Következő mozzanatként keressük meg a távirányítón a File Mode gombot (bal felső sarok), és nyomjuk meg!

A kép jobb felső sarkában egy apró menüben ekkor megjelenik az Add file to list opció. Válasszuk ki, majd lépjünk vissza a Médiaforrás menübe, és tallózzuk ki azt a helyet, ahova az állományt másolni szeretnénk! Ez próbánk során a Hard Disk volt, ha megérkeztünk, ismét nyomjuk meg a File Mode gombot, a felugró menüből pedig értelem szerűen válasszuk a Copy Listed Items Here-t! Ha mindent jól csináltunk, hamarosan megjelenik a belső felső sarokban egy százalékos számláló, mely a művelet állapotáról informál. Ha a Popcorn végzett, a videó bekerül a listába.

A feliratkezeléssel minden rendben volt, tökéletesen kezelte a lejátszó az MKV-ba muxolt feliratokat, ennek részleteivel nemsokára bővebben foglalkozunk. Hasznos gomb még lejátszás közben az INFO, ennek lenyomásával a képernyő alsó traktusában minden lényegesebb információ megjelenik az adott anyagot illetően.

A DVD-s lejátszást kipróbáltuk XviD-del is a Heroes második évadjának segítségével. Továbbra is csak pozitív tapasztalatokról számolhatunk be, a Popcorn azonnal felismerte a lemez mappáit, benne az epizódokkal, és rendben ment a lejátszás is. Minősége természetesen észrevehetően gyengébb volt, mint egy 1080p-s MKV-nek.


A továbbiakban kipróbáljuk, mi a helyzet, ha a maradék kétféle fizikai háttértárról, merevlemezről vagy pendrive-ról kezdeményezzük a lejátszást.

Lejátszás merevlemezről

Tesztünk idejére a Qwerty jóvoltából sikerült beszereznünk egy 500 GB-os Samsung F1 SATA2 HDD-t, melyet be is szereltünk az NMT A-110-be. A formázás és az NMT rendszer installálása és konfigurálása után (ezt a gyártó honlapjáról tölthetjük le, másoljuk fel egy pendrive-ra, és az utasítás kiadása után a Popcorn ennek segítségével automatikusan elvégzi a továbbiakat) a tár üzemkész, és megjelenik a Médiaforrás listában. A DVD-s próbálkozások előtt felmásoltuk a merevlemezre a DL DVD-t kitöltő Rambo 4 1080p MKV-t, így ennek a fázisnak ő lett a próbaalanya.

Bár sajnos a képek itt sem adják át a lényeget (a csíkozódás élőben nem tapasztalható, az a fotógépünk szüleménye), legalább olyan minőségű képet kaptunk (ugyanazokkal a feltételekkel), mint a Star Wars III esetében.

Tekintsük meg az INFO gomb átal megtudott részleteket:

Feliratkezelés:

Jöjjön most egy igen fontos tulajdonság, amelyről eddig bővebben nem esett szó. A Popcorn eddigi produkciója alapján nem féltünk attól, hogy pont ennél a résznél kéne negatív élményekbe ütköznünk. A távkapcsoló alján található SUBTITLE gomb segítségével varázsolhatjuk elő a testreszabható opciókat, melyek az időeltolás; felirat be- és kikapcsolása, egyúttal a nyelv kiválasztása; a színösszeállítás; a méret és a pozíció. Az egyes opciók között a SUBTITLE gomb ismételt megnyomásával választhatunk, az értékeket a négyirányú vezérlő jobb és bal részével tudjuk módosítani.

Példa az alap és egy variált feliratra:

Lejátszás USB-ről

A flash alapú tárolókról történő lejátszás ma már alapfunkciónak számít. A működtetés pofonegyszerű, gyakorlatilag megegyezik az USB-n csatlakoztatott DVD-ROM-nál tapasztaltakkal, tehét az eszköz valamely USB-kapujára csatlakoztatjuk a pendrive-ot, melyet a Popcorn egy üzenettel nyugtáz, ezt követően a tároló már meg is jelenik a Médiaforrás listában.

Flashceruzás próbánkhoz egy átlagos 2 GB-os Kingston penit és a Rescue Me harmadik évadjának tizedik epizódját húztuk elő a kalapból. Megnéztük azt is, hogyan viszonyul az A-110 a külön fájlos (srt) feliratkezeléshez. Az eredmény az lett, amit vártunk, a feliratozás tökéletesen működött, ugyanazokkal a variálási lehetőségekkel, mint a beégetett változat esetén.


Bár valószínűleg sokkal ritkábban fogjuk képnézegetésre és zenehallgatásra használni az eszközt, mint filmezésre, attól még ezek a funkciók részei a tudástárnak. Amikor pedig szükségünk van rájuk, akkor nagyon jól jönnek.

Képnézegetés

A Popcorn természetesen képes bármilyen médiáról vagy helyről képet megjeleníteni, legyen az HDD, pendrive, DVD vagy akár a hálózat. Mi a flash meghajtón helyeztünk el néhány fotót. A listából egy konkrét képet kiválasztva az ENTER megnyomásával kis várakozás után az teljes képernyőre töltődik.

Második oldalunkon a képnézegetés beállításaival kapcsolatban közöltünk információkat, melyeket itt használhatunk ki. A diavetítésszerű nézegetéshez (slideshow) a fájlt kijelölve ne az ENTER-t, hanem a Play gombot nyomjuk meg! Ha így járunk el, a fotók a megadott időtartam után automatikusan váltokoznak.

A teljes képernyős módban az INFO gomb (többszöri) megnyomásával a képekről is kaphatunk adatokat:

Zenehallgatás

A muzsikaszó előcsalásának szisztémája ugyanez. Tallózzuk ki a zenefájlokat tartalmazó könyvtárat! Ha az állományra ENTER gombbal kattintunk, akkor kizárlólag a kijelölt szám kerül lejátszásra, ha viszont a Play gombbal indítunk, akkor az összes egymás után lejátszásra kerül a könyvtárban.

Hálózati lejátszás

Miután a hálózati kábel segítségével létrehoztuk a kapcsolatot a Popcorn és a routerünk között, a Beállítások, Hálózat menüpont alatt megadtuk a szükséges változókat, IP, gateway, DNS stb. Ezt követően az A-110 gyakorlatilag a hálózat részéve vált, a gépek felismerték a hálózati térképen. A lejátszást illetően mi a WMP-NSS (Windows Media Player Network Sharing Service) szolgáltatást próbáltuk ki. Ehhez annyira volt szükség, hogy a kliensgépen is elvégezzük a szükséges beállításokat, engedélyezzük a hozzáféréseket, ezután a gép meg is jelent a Médiaforrás listában, és tallózhatóvá vált.

A kipróbáláshoz megelégedtünk a Windows Media Playerhez gyártott mintavideókkal, melyek a kikeresés után rövid pufferélést követően teljesen rendben megjelentek és elindultak a képernyőn.

Használat HDMI-vel

A XXI. század egyértelműen a digitális világ diadalát fogja elhozni mindannyiunk számára, éppen ezért fontosnak éreztük a HDMI próbára tételét is. Ebből kifolyólag a Popcornt elcipeltük egy full HD-s Samsung plazma és egy "full-extrás" Onkyo házimozi erősítő társaságába, ahol megmutathatta igazi kvalitásait.

Persze egyből nem talált egymásra a lejátszó és a képmegjelenítő, de előszedtük tarsolyunkból (újfent) a TVmode + 0 gombkombinációt, és láss csodát: pár másodperc múlva a főmenü lett a jutalmunk. A szükséges beállítások után már kezdődhetett is a mozizás. Először teljes HD felbontású anyaggal kínáltuk meg az áramfogyasztókat, melynek részletességével és mozgáskövetésével semmi gondunk nem akadt. Feltűnően jó volt a feketeszint, mely tény mindenképpen egy piros pontot érdemel. 720p-re váltva bizony áldoztunk pár "bárányfalkát" a minőség oltárán. A Popcorn a felskálázást mintha egy hajszálnyival gyengébben oldotta volna meg egy HTPC-hez viszonyítva, de ez még bőven az élvezhető kategóriába tartozik.

A feliratkezelés e csatlakozási mód mellett is tökéletes volt -- mondjuk a különböző menüvisszajelzések és -ikonok lehetnének szebbek/nagyobb felbontásúak --, egyszerűen lehet elérni lejátszás közben az alapvető funkciókat. Természetesen a hangot is HDMI-n küldtük ki, melyet AVR-ünk zokszó nélkül meg is evett - minőségi problémáról szerencsére nem tudunk beszámolni.


A Popcorn rengeteg online szolgáltatást is kínál az internet segítségével, ezeket a Kezdőoldal Internet opciója alatt találhatjuk meg.

MSP - Media Service Portal

Rengeteg hasznos dolog gyűjtőhelye, az élén a YouTube-bal. Alapesetben 43 féle különböző lehetőség közül választhatunk. Mi részletesebben az előbb említett, legismertebb videomegosztó portált próbáltuk ki. Mivel a listában első helyen találjuk, nem kell sokáig keresnünk, és az ENTER megnyomását követően már töltődik is. A keresést a jobb oldali lista legalján találjuk, a távirányító segítségével beírhatjuk a kulcsszavunkat, a megerősítést követően már láthatjuk is a találatokat. Egyszerű, gyors, kényelmes.

MSP Communicity

További rengeteg érdekes és hasznos tartalom gyűjtőhelye kategóriákba rendezve, legyen az videó, kép, zene, játék vagy akármi más.

Torrent

Mi a gyors próba érdekében a torrentoldalról letöltött torrentfájlt a pendrive-ra másoltuk fel, ezt csatlakoztattuk a Popcornhoz, és kitallóztuk róla az állományt. Az A-110 már első látásra érzékelte, hogy itt bizony torrenttel van dolga, és mikor az ENTER megnyomásával nyomatékot adtunk akaratunknak, a felbukkanó megerősítési kérelem után a letöltendő állomány bekerült a listába.

Szükség van alapvető beállítási lehetőségekre is a klienst illetően, ezeket a Setting gomb alatt találjuk. Megadhatjuk a portot, valamint a maximális és a minimális sebesség limitjét is. A Scheduler menüben naptárszerűen kialakított környezetben programozhatjuk be letöltési és feltöltési feladatainkat.

Fogyasztási adatok

Merevlemez nélkül:

  • Nem aktív főkapcsoló: 0 W
  • Készenléti állapot (aktív főkapcsoló): 8 W
  • Bekapcsolt állapot, menü, fájlműveletek, tallózás, stb.: 8 W
  • XviD lejátszás pendrive-ról: 11 W

Merevlemezzel:

  • Nem aktív főkapcsoló: 0 W
  • Készenléti állapot (aktív főkapcsoló): 15 W
  • Bekapcsolt állapot, menü, fájlműveletek, tallózás, stb.: 15 W
  • XviD lejátszás merevlemezről: 18 W

Összegzés

Mit is mondhatnánk ennyi jó után? Nem vita tárgya, hogy a Popcorn NMT A-110 a legjobb lejátszó, amit eddig valaha láttunk, és a legjobb az egészben, hogy messze nem csak egy lejátszó! Valóban egy tank, mely a mai kor legmodernebb fegyvereivel van felszerelve, egy ízig-vérig szórakoztatásra szánt remekmű. Végre először láttunk tökéletesen működő MKV-támogatást, nemcsak amolyan "félmegoldást", beígért működést. Az NMT A-110 csont nélkül játszotta az összes MKV fájlt, amit a rendelkezésére állítottunk! Nem csak a kép, de hangzás terén is ott van a topon, szabályos szabványrengeteg sorakozik fel a háta mögött, melyeket mind támogat. Jó volt látni azt is, hogy a hatalmas tudás mellett nem vétettek hibákat a részletekben, a feliratkezelés minden lehetséges formája gond nélkül működött, nem voltak fagyások, hibásan működő funkciók, egyáltalán bármi olyan, amit hiányoltunk volna. Ha nagyon negatívumot akarnánk keresni, akkor a néha kicsit hosszú töltési időt és a lassúnak érzett tekerési sebességet említenénk, azonban ezek nem túlzóan zavaró dolgok, és új firmware-rel javíthatóak.

Azt is el kell mondanunk, hogy messze nem tudtuk kipróbálni a Popcorn NMT A-110 összes szolgáltatását, melyből annyi van, mint a tenger, valószínűleg nem is fogjuk majd az összeset használni. Mindenképpen kiemelendő azonban a hálózati kapcsolatnak (alapesetben LAN, USB-s WiFi-vel wireless is létrehozható) köszönhetően a (többféle) hálózati lejátszás és a torrentkliens, ezek többet kerülhetnek elő. Emellett ott van még a rengeteg beépített online szolgáltatás, de gyakorlatilag tetszőleges weboldalakat is megtekinthetünk, a böngészés gyorsaságát jóformán csak a távirányítós billentyűzet lassítja. A Popcorn A-110 a gazdag kimenetkínálatnak köszönhetően szinte -- akár a képet, akár a hangot tekintve -- mindennel összeköthető, de lejátszási képességeinek maximumát egy jó LCD-vel vagy plazmával, és egy jó hangrendszerrel tudja megmutatni. Az NMT A-110 amellett, hogy a legjobb, a legdrágább ilyen jellegű termék, ami eddig nálunk járt, mégis azt kell, hogy mondjuk, ez az ár egyáltalán nem magas egy ilyen tudású készülékért, ilyet pedig már régen éreztünk! Összességében amellett, hogy nagyon tetszett, bátran ajánlhatjuk is az eszköz megvásárlását, valójában nincs olyan érv, amiért ne tehetnénk ezt, sőt, minden tényező amellett szól, hogy ezt tegyük! A legnagyobb bánatunk csak annyi, hogy meg kell válnunk a kis ezüst csodadobozunktól, legszívesebben örökké magunkhoz láncolnánk! :)

Bruttó végfelhasználói ár:

Popcorn Hour NMT A-110

69 900 Ft

alt alt

Popcorn Hour Networked Media Tank A-110

Hivatalos weboldal
Networked Media Tank fórum
NFS kompatibilitás Windows-hoz
EXT fájlrendszer támogatás Windows-hoz

Cikkünkhoz fórumunkban szólhattok hozzá!

A cikkben szereplő ezüst színű Popcorn Hour NMT A-110-hez a Lejátszó.hu jóvoltából juthattunk hozzá, köszönjük!

Czabaj Gábor (Skipper) és Pintér Gábor (gabi123)

GIGABYTE GeForce GTS 250 - csere a középpályán

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az elmúlt hetekben néhány egyéb történésen kívül a GeForce GTS 250 megjelenése kavarta fel az állóvizet a kaliforniai gyártó házának tájékán. E cikkünkben főként arra keressük a választ, mi változott -- vagy éppen mi nem változott -- e termék piacra kerülésével, ezenkívül érdekességként bemutatunk egy -- a zöld szellemiség jegyében megalkotott -- GIGABYTE 9600 GT-t is.

Az élet körforgása

Ahelyett, hogy az NVIDIA névmegújító tevékénységét minősítenénk, csupán a tényeket közöljük. A GeForce GTS 250 gyakorlatilag egy bizonyos termék -- 8800 GTS 512 (G92) -- negyedik vagy inkább három és feledik reinkarnációja. A 8800-as család a 9-es szériában élt tovább, a 8800 GTS-ből pedig egy új egymagos csúcskártya, a 9800 GTX született. Habár a legfontosabb technikai paraméterek nem változtak (GPU típusa, árnyalók száma, memória alapértelmezett mennyisége, memóriabusz sávszélessége és típusa), a cél eléréshez szükség volt az órajelek jelentősebb megnövelésére. Ezzel akkoriban nem is nagyon volt probléma, a termék szép volt és erős, valamint a G92-es GPU-k ekkor még amúgy is sikerszériában voltak (egészen a HD 4xxx család megjelenéséig).

Főszereplőnk fontosabb adatai

A név alapján amolyan felezett újjáélesztésnek tekinthetjük a 9800 GTX+ megszületését, azonban a kártya talán ennél a pontnál változott meg leginkább, mivel a G92 G92b-re, azaz 65 nm-ről 55 nm-re frissült. Ez lehetővé tette az órajelek megemelését, miközben némileg csökkent a fogyasztás is. A 9800 GTX és 9800 GTX+ példányokkal még ma is bármikor találkozhatunk a boltok polcain, azonban ez a jövőben hamarosan megváltozik. Az NVIDIA úgy látja, jobb a régi termékeit -- legalább is név szerint -- integrálni a GTX szériába vagy azzal hasonlóvá tenni -eme elgondolás alapján született meg a 9800 GTX+-ból a GeForce GTS 250.

GeForce GTS 250 GIGABYTE módra

Egy kis újítás azonban most is vegyült a dologba, és innentől kezdve konkrétan a GIGABYTE modelljét elemezzük. A kék nyomtatott áramkör drasztikusan lerövidült az elődökéhez képest, ez a tény már önmagában kizárja a gyári hűtés alkalmazását. Érzésünk szerint a gyártó jól döntött akkor, mikor a Zalman hűtőmegoldása mellett tette le a voksát, ennek a teszt alatt kétséget kizáróan a végére járunk majd. A kártya kimenetkínalata is örömködésre ad okot, hiszen az analóg D-Sub és a digitális DVI mellett jelen van a natív HDMI csatalakozó is. Utóbbi egyébként aranysárga színű, így nem elképzelhetetlen, hogy kémiai tesztnek alávetve nemesfém származékot vélnénk felfedezni, de az is lehet, hogy egy csak egy festékpisztoly ártatlan trükkje az egész.

Kimenetkínálat

Mint azt pár sorral feljebb említettük, a hűtő a Zalman kezének gyümölcse, a méretes és tetszetős borda anyagát tekintve -- melyet egyébként négy darab hőcső szel keresztül -- nikkelezett rezet sejtünk. A középen elhelyezett ventilátor 8 cm-es. A kártya táplálására immár a két darab hat pines PCI Express csatlakozó helyett elegendő egy darab alkalmazása, ez további erősíti azt a sejtést, hogy az újdonság energiaéhsége valamilyen módon csökkent. A NYÁK-on elterülő 1024 MB-nyi memória GDDR3 típusú Hynix gyártmány, a lapkák sorozatszáma H5RS1H23MFA - egyelőre nem sokat tudni róluk.

Impozáns látványt nyújtanak a nikkelezett hőcsővek és lamellák

A GIGABYTE egyik saját újítása, hogy a videokártyák területén is bevezeti az Ultra Durable technológiát Ultra Durable VGA néven. Ez annyit jelent, hogy mostantól a videovezérlőkön is még jobb minőségű komponensekkel találkozunk, mint eddig. Japán szilárdelektrolit kondenzátorokra, jobb vasmagos tekercsekre és drágább MOSFET-ekre számíthatunk, emellett a NYÁK gyártásához már a VGA-k esetében is két uncia rezet használnak fel.

Összképek felülről és alulról

Specifikációk:

GPU típusa:

GeForce GTS 250 (G92b)

Árnyalók száma:

128 darab

Memória mennyisége:

1024 MB

Memória típusa:

GDDR3

Memória sávszélessége:

256 bit

Csatoló típusa:

PCI Express 2.0 16×

Kimenetek:

DVI, D-Sub, HDMI

Habár a NYÁK-on a típusról informáló matricán OC betűk díszelegtek, és a kártya dobozán is virít egy "Memory Overclock" plecsni, azt kell, hogy mondjuk, tudomásunk szerint a GPU-Z-vel is leellenőrzött 740 MHz/1836 MHz/2200 MHz-es órajelek változatlanok, azaz a 9800 GTX+ gyári ajánlásával egyeznek meg. Némi ellentmondások vannak tehét az órajelekkel kapcsolatban, egyes gyártók az 1 GB-os változatoknák 2000 MHz-es frekvenciát -- ennek fényében a 2200-at valóban tekinthetjük OC-nek --alkalmaznak, míg mások a már említett 2200 MHz-et, ami a GTS 250 NVIDIA által ajánlott értéke.

A szép színű HDMI és az egy darabra csökkent 6 tűs PCI Express csatlakozó


GIGABYTE 9600 GT "Green"

E típusszámot viselő kártya személyében az új divathullámba illeszkedő 9600 GT Green Editiont köszönthetjük. Az energiafogyasztás csökkentésének szellemében fejlesztett kártya szimpatikus egységet alkot. Jelen van a szokásos kék NYÁK, melyre a GIGABYTE a SilentCell családba tartozó teljesen passzív hűtést szerelt. Tekintve azt, hogy a kártyán az 55 nm-es, csökkentett üzemfeszültségű, 600 MHz-en járatott G94-350-B1 GPU dohog, ez logikus lépésnek tűnik a gyártó részéről.

Kimenetkínálat: megegyezik a GeForce GTS 250-ével

Erre a káryára is 1 GB-nyi GDDR3 memória került, ezúttal Samsung gyártmány, a lapkák modellszáma K4J1032400-HJ1A. A tápellátásra egy darab 6 pines PCI Express tápcsatlakozó szolgál. A borda mérete hatalmas, gyakorlatilag az egész nyomtatott áramkört elfedi, viszonylag ritkán lamellázott; a hőt három darab réz hőcső hivatott eloszlatni. A kimeneteket tekintve örvendetes a tény, hogy a GTS 250-en látott csatlakozók köszöntek vissza ránk ezen a kártyán is, tehát rendelkezésre áll a D-Sub, a DVI és a HDMI is.

Hatalmas passzív borda hőcsövekkel tarkítva

Specifikációk:

GPU típusa:

9600 GT G94-350-B1

Árnyalók száma:

64 darab

Memória mennyisége:

1024 MB

Memória típusa:

GDDR3

Memória sávszélessége:

256 bit

Csatoló típusa:

PCI Express 2.0 16×

Kimenetek:

DVI, D-Sub, HDMI

alt

6 pines PCI Expressz táp és a kedvenc HDMI-nk


Nem sokban változott tesztkonfigurációnk a múltkori óta:

  • Alaplap: GIGABYTE GA-EX58-UD5 (ES, BIOS: D1)
  • Processzor: Intel Core i7 920 (ES) @3,6 GHz
  • Processzorhűtő: Scythe Mugen 2
  • Memória: BUFFALO Select DDR3-1333 CL9 1 GB × 3 (@1080 MHz CL7)
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 80 GB SATA2 (HDS720808PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • GIGABYTE GeForce GTS 250 1 GB
    • NVIDIA GeForce 9800 GT 512 MB
    • NVIDIA GeForce 9800 GTX+ 512 MB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP1 X86
    • Intel INF 9.1.0.1007
    • NVIDIA GeForce 180.48 WHQL
    • NVIDIA GeForce 182.02 WHQL (GTS 250)

A fenti lista már ismerős lehet, úgy látszik hosszútávra rendezkedett be nálunk az X58-as konfiguráció - szerencsére. Érdekes lehet majd a tesztek során megfigyelni azt is, hogy 2-3 hónap alatt mennyit változtak a GeForce meghajtók.

A használt alkalmazások listája alant olvasható:

  • 3DMark06 1.1.0
  • 3DMark Vantage 1.0.1
  • Call of Duty 4 v1.7
  • Call of Juarez DX10 Benchmark
  • Company of Heroes: Opposing Fronts v2.301
  • Crysis 1.2.1 (Guru3D bench)
  • Devil May Cry 4
  • Enemy Territory: Quake Wars v1.5 (HOCbench 1.1.1.0)
  • Far Cry 2 v1.01
  • FRAPS 2.9.6
  • FurMark 1.5.0
  • GPU-Z 0.3.2
  • Half-life 2: Episode TWO
  • Need for Speed: Undercover
  • Race Driver: GRID v1.2
  • Rivatuner 2.24
  • Unreal Tournament III v1.3 (HOCbench 1.3)
  • World in Conflict 1.006


Gyorsan szaladjunk át szintetikus mérőprogramjainkon, elsőként a 3DMark Vantage-et állítjuk csatasorba:

Az új GTS ugyanúgy teljesít, mint a GTX+, valamint a 9800 GT 25-30 százalékkal van lemaradva - jól jegyezzük meg ezt az "állást", hiszen a további grafikonokra is nagyrészt ez lesz a jellemző.

A 3DMark06-ban nem ért minket meglepetés:

Nézzük, mi a helyzet az OpenGL-lel, vagyis következzék az Enemy Territory: Quake Wars:

A zöld és a fekete fej-fej mellett, tőlük picit lemaardva a 9800 GT tanyázik.


Váltsunk D3D-re, először vegyük szemügyre az "öregecske" 9-es verziót a Half-Life 2: Episode TWO segítségével:

Legmagasabb felbontásban majd' 10 százalékot ver a 250-es GeForce kiöregedett "hasonmására" - talán a megfejtést az újabb meghajtó tájékán kell keresnünk.

Ideje egy kis autókázásnak -- úgyis jön a tavasz --, terítéken a Race Driver: GRID:

Itt is van egy kis különbség a két legjobb között, azonban ez talán még belefér a FRAPS-es mérés bizonytalanságába (vagy nem).

Ne nagyon távolodjunk el a szélvésgyors négykerekűektől, vagyis következzék a Need for Speed: Undercover:

Itt főszereplőnk elhúzott a mezőnytől, mely egyértelműen a friss meghajtó érdeme.


Kezdjük a "modern" időszámítást a Call of Juarezzel:

Itt FPS-re pontos eredmény produkált apja és fia - a 9800 GT csak bő 20 %-kal maradt le a többiektől.

Folytassuk a sort a Devil May Cry 4-gyel:

A már megszokott kép fogad minket - kisebb-nagyobb eltérésekkel az élmezőnyben.

Zárjuk oldalunkat a Crysisszel:

Az új meghajtóban végre javították a hibát, miszerint magas felbontás mellett indokolatlan mértékben esett vissza a teljesítmény.


Nyissuk utolsó tesztoldalunk a Company of Heroes: Opposing Frontsszal:

Helyreállt a világ rendje: zöld és fekete egymás nyakán - mögöttük 30 %-kal lemaradva a 9800 GT.

Folytassuk a sort a Far Cry 2-vel:

Ez esetben is egyértelműen tetten érhető a jobb szoftveres támogatottság.

Ne váltsunk műfajt, csak nézetet, vagyis következzék a World in Conflict:

Most sem tudott közelebb férkőzni a nagyokhoz a 9800 GT, hiszen kart karba öltve tartja magát a két testvér.

Befejezésként pedig henteljünk egy keveset az Unreal Tournament III-mal:

Sokat nem tudunk hozzáfűzni: az elvárt kép fogad minket.


Természetesen most sem hagyhattuk ki a fogyasztásmérést:

Jól látszik, hogy némiképpen módosult a G92b mag, hiszen a GTS 250 átlagosan 30 wattal eszik kevesebbet a 9800 GTX+-nál; így hozzávetőlegesen a 9800 GT szintjén fogyaszt.

Essék néhány szó a GIGABYTE hűtéséről is! Az nem titok, hogy egy Zalman által gyártott megoldással találhatjuk magunkat szemben, vagyis maga a bordázat, a hőcsövek és a légkavaró összehangolt triót alkotnak. Azonban érdemben nem tudunk nyilatkozni mégsem róla, hiszen a ventilátor egy fix -- vélhetően teljes -- fordulaton pörgött állandóan. Sajnos ez nem egyedi probléma, és mindez azt eredményezte, hogy jóval nagyobb volt a szélzaj, mint kellett volna, illetve ilyen sebesség mellett igen jó hőmérsékleti értékek jöttek ki: 35/57 °C.

Persze ez a tuningot illetően kapóra jött, hiszen a gyári értékekhez képest (738/1836/2200 MHz) bizony nem kevés pluszt sikerült előcsalnunk a VGA-ból: 825/2020/2600 MHz, mely kiváló eredménynek számít! Vessünk is egy pillantást ezirányú méréseinkre:

Jól látszik, hogy százalékosan hozzávetőlegesen annyit növekedtek az értékek, mint amennyit az órajelemelés kapcsán elvárhatunk, vagyis akinek pont ez a 15 % körüli többletteljesítmény hiányzik, annak érdemes tuningra adni a fejét.


Nem vagyunk nehéz helyzetben főszereplőnk értékelését illetően, hiszen nem egy vadonatúj termékkel állunk szemben. Teljesítményben semmi különbség sincs az elődmodellhez képest, mely persze a specifikációk alapján nem jelent semmiféle meglepetést. Azonban, ha konkrétan a GIGABYTE GV-N250ZL-1GI-ről beszélünk, észrevehetjük: pár változtatást eszközölt a gyártó. Itt elsősorban az áttervezett NYÁK-ról és az egyedi hűtésről, valamint a szorosan idekapcsolódó UDV-ről van szó (lásd az első két oldalt). Amellett sem mehetünk el, hogy bizony a GTS 250 átlagosan 30 wattal kevesebbet fogyaszt a 9800 GTX+-nál, mely mindenképpen örvendetes tény.

Méréseinkből továbbá az is kiderül, hogy fejlődnek a GeForce meghajtók (is), érdemes mindig a legfrissebb, WHQL minősítéssel ellátott verziót feltelepíteni - feltéve ha megszállottak vagyunk a játékokat illetően.

Végszó előtt egy negatívumot is el kell mondani sajnos a GIGABYTE kártyájáról, mely döntően befolyásolja véleményünket. Ez pedig nem más, mint a hűtés, pontosabban a légkavaró állandó fordulatszáma, mely nem kis szélzajjal jár. Amíg ezt a hibát nem orvosolja valahogy a gyártó, nem tudunk plecsnit adni főszereplőnknek, amit nagyon sajnálunk, hiszen elnyerte tetszésünket a VGA. Így csak azoknak ajánlhatjuk teljes szívből a GIGABYTE GTS 250-esét, akik kevésbé érzékenyek a zajra, illetve akik fontosnak érzik a kiváló tuningteljesítményt.

Ami tetszett:

+ UDV
+ alacsonyabb fogyasztás
+ natív HDMI
+ kiváló túlhajtás

Ami nem tetszett:

- ventilátor állandó fordulatszámon üzemel (magas szélzaj)

A VGA-kat a GIGABYTE bocsátotta rendelkezésünkre, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

A cikket írta: Pintér Gábor (gabi123) és Czabaj Gábor (Skipper)

ASUS GeForce GTX 275 - logikus válaszlépés

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az ezt megelőző videokártyás cikkünkben debütáló Radeon HD 4890 képességeit és újdonságait fürkésztük, és már akkor említés szintjén szóba hoztuk a GTX 275-öt, mint az NVIDIA válaszlépését. A kártya befutott, így most az ő számára adtuk meg az esélyt a bizonyításra.

NVIDIA GeForce GTX 275

GeForce GTX 275 - új vagy nem új?

Sokak már tisztában vannak vele, hogy a GTX 275 nem hoz semmi lényegi újítást, csupán úgy alalakították ki a GT200b magot, hogy az pont a megfelelő ellenfél legyen a HD 4890 számára. Túl nagy munkára még ehhez sem volt szükség, ugyanis ha elődterméket akarunk keresni a GTX 275-nek, furcsa mód a duálmagos GTX 295-öt kell felhoznunk. Az új GeForce gyakorlatilag a csúcsmonstrum kettéhasítása. Az árnyalók száma megmaradt 240 darabnak (ebben a GTX 285-re hasonlít), de az aktív ROP-blokkok száma csak hét (ebben a GTX 260 a rokon). Ennek megfelelően a memóravezérlő az előbb említett kistestvérével megegyezően 448 bites, jellemzően 896 MB-nyi GDDR3 lapkákkal szerelve (egyes gyártók gyakorlatilag reális indok nélkül meghagyják a GTX 295 1792 MB-os mennyiségét). Az órajelek magasabbak, mint a két NYÁK-os csúcsmodellnél, erre szükség is van a megfelelő teljesítmény eléréséhez; a GTX 275 esetében -- egy NYÁK-os modell révén -- ennek már nem akadálya a másképp kezelhetetlen hőtermelés. Konkrétan a GPU 633 MHz-en, az árnyalók 1404 MHz-en, míg a memóriák 2268 MHz-en ketyegnek.

GeForce GTX 275 specifikáció

Lényegében ennyi, amit a GeForce GTX 275 lelki világáról tudni érdemes, lássuk most azt, hogy fest a való életben!


Tesztkártyánkat ismét az ASUS jóvoltából sikerült beszerezni, mely így egy ASUS ENGTX275 lett. A termékre a szokásos 896 MB-nyi memóriát forrasztották fel, mely lapkák sorozatszáma K4J52324QH-HJ08, melyek a Samsung szülöttei. A gyártó által specifikált maximális órajelük 2400 MHz, ennek tudatában számíthatunk még némi tartalékra.

A kártya hűtése -- és valójában a teljes megjelenése -- a GTX 285-re hasonlít, sőt, első ránézésre teljesen megegyezik azzal. Apróbb különbségeket a NYÁK hátoldalán fedezhetünk fel (annak köszönhetően, hogy mint a GTX 285-nél, itt sem került fel a fekete takarólemez); a ventilátor alatti terület, tehát a nyomtatott áramkör hátsó szegmense jóval kihaltabbnak tűnik (kevesebb alkatrészt tartalmaz), mint a GTX 285 ugyanazon területe. Változás van a tápellátásban is, a GTX 285 8 + 6 tűs PCI Express tápcsatlakozói helyett elég a két darab 6 tűs változat.

A GTX 275 nem szab határt a tehetősebb felhasználók azon törekvéseinek, hogy nagyon erős és méregdrága, kettő vagy akár három kártyából álló rendszert építsenek, magyarul rendelkezésre áll a két darab SLI csatlakozó. A kimeneteket tekintve maradt a jól bejáratott szokásos NVIDIA-s GTX-recept, tehát a két darab dual-link DVI (ebből az egyiket a csomagban található átalakítóval HDMI-vé varázsolhatjuk) és az egy darab S-Video kimenet.

A csomagolás és a körítés tagadhatatlanul ASUS a szokásos küllemjegyekkel, belül az elegáns fekete-arany kartondobozkákkal.

Az ENGTX275 mellé az alábbi kiegészítőket találjuk a pakkban:

  • Használati útmutató
  • A meghajtót és a segédprogramokat tartalmazó telepítőlemez
  • Többnyelvű használati útmutatókat tartalmazó lemez
  • 10 % kedvezményt biztosító kupon 5 darab játékhoz vagy CUDA alkalmazásokhoz
  • S/PDIF átvezetőkábel
  • DVI - HDMI átalakító
  • DVI - D-Sub átalakító
  • Molex - PCI Express 6 tűs tápcsati átalakító
  • S-Video - Komponens átalakító

Lássuk konfigurációnkat:

  • Alaplap: GIGABYTE GA-EX58-UD5 (ES, BIOS: D1)
  • Processzor: Intel Core i7 920 (ES) @3,5 GHz
  • Processzorhűtő: Scythe Mugen 2
  • Memória: BUFFALO Select DDR3-1333 CL9 1 GB × 3 (@1080 MHz CL7)
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 80 GB SATA2 (HDS720808PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • ASUS GeForce GTX 260 (216 SP) 896 MB
    • ASUS GeForce GTX 275 896 MB
    • ASUS GeForce GTX 280 1024 MB
    • ASUS Radeon HD 4870 Matrix 512 MB
    • ASUS Radeon HD 4890 1 GB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP1 X86
    • Intel INF 9.1.0.1007
    • ATI Catalyst 8.592.1 RC1 (HD 4890)
    • ATI Catalyst 9.3
    • NVIDIA GeForce 182.02 WHQL
    • NVIDIA GeForce 182.50 WHQL (GTX 275)

Minthogy viharos gyorsasággal toppant be hozzánk főszereplőnk, ezért csak arra volt időnk, hogy gyorsan lemérjük őkelmét, és "hozzácsapjuk" az így kapott eredményeket előző cikkünk adataihoz. Ebből kifolyólag tartsuk szem előtt, hogy az ellenlábas, a HD 4890 még mindig nem kapott társul hivatalos Catalyst meghajtót. (Többek között ezért is tervezünk még egy cikket a témában, mely szándékaink szerint bő egy hónap múlva jelenne meg főoldalunkon.)

Összefoglaló táblázat

A használt alkalmazások listája alant olvasható:

  • 3DMark06 1.1.0
  • 3DMark Vantage 1.0.1
  • Call of Duty 4 v1.7
  • Call of Juarez DX10 Benchmark
  • Company of Heroes: Opposing Fronts v2.301
  • Crysis 1.2.1 (Guru3D bench)
  • Devil May Cry 4
  • Enemy Territory: Quake Wars v1.5 (HOCbench 1.1.1.0)
  • Far Cry 2 v1.01
  • FRAPS 2.9.6
  • FurMark 1.6.0
  • GPU-Z 0.3.3
  • Half-life 2: Episode TWO
  • Need for Speed: Undercover
  • Race Driver: GRID v1.2
  • Rivatuner 2.24
  • Unreal Tournament III v1.3 (HOCbench 1.3)
  • World in Conflict 1.006


Méréseink bevezetéseként szaladjunk végig a 3DMarkokon:

Egy "újoncnak" bizony nem rossz teljesítmény, ha négy számból egyből hármat megnyer...

No de mi a helyzet az OpenGL-lel? Választ ad nekünk az Enemy Territory: Quake Wars:

Itt (is) hozzávetőlegesen a GTX 280 teljesítményét hozza főszereplőnk - persze ezen az API-n a Radeonok a jobbak.


Evezzünk más vizekre, következzék a Direct3D világa! Ezen oldalunkat a 9-es verziónak szenteljük szokás szerint, első a sorban a Half-Life 2: Episode TWO:

Itt picit érdekes viselkedik a 275-ös GeForce, teljesítménye a másik két GTX közé tehető.

Úgy érezzük, kis száguldásra van szükségünk a Race Driver: GRID-del:

Itt megint kissé más arcát mutatja tesztalanyunk, azonban az nem változott, hogy a GTX 280 nyakán lohol.

Oldalunkat zárjuk a Call of Duty 4-gyel:

Az új GeForce megszerezte az első helyet - ez nem vitás.


Lépjünk egy szinttel feljebb, kapcsoljunk DX10-be a Crysis segítségével:

Gyakorlatilag a két legnagyobb számozással bíró NVIDIA-szülemény között semmi különbség sincs.

Folytassuk a "testvérprogrammal", a Far Cry 2-vel:

A GeForce-ok táborában a helyzet nem változott az előzőekhez képest, azonban a pirosak egyértelmű fölényben vannak ebben a versenyszámban.

Nyúljunk egy kis stratégia után, vagyis jöjjék a Company of Heroes: Opposing Fronts:

E játék esetében is a sárga színből kellett a legtöbbet elhasználnunk (a kék hátteret most hagyjuk ki) - a meleg színekből elég kevés fogyott.

Az előbbi grafikont ellensúlyozandó közöljük a Call of Juarez eredményeit:

A Radeon-uralom egyértelmű, még a legjobban teljesítő GeForce, a 275-ös sem tudott hozzászólni érdemben a küzdelemhez.


Ezt az oldalt egy igazi klasszikussal nyitjuk, az Unreal Tournament III-mal:

Az elején nagyon belehúzott főszereplőnk, de aztán a HD 4890 igencsak megszorongatta - azonban első helyéhez így sem férhet kétség.

Folytassuk a sort a World in Conflicttal:

A pirosak ismét kissé hátrébb vannak, a GTX 275 a 280-as szintjén teljesít.

Méréseink sorozatát zárjuk a Devil May Cry 4-gyel:

Főszereplőnk gyakorlatilag itt is a 280-as GTX eredményeit hozza - a béta 4890-esnél egyértelműen jobban teljesít.


Nézzük, melyik kártya milyen mértékben terheli villanyóránkat:

Ahogy az várható volt, terhelés alatt a két GTX közé ékelődött főszereplőnk, valamint üresjáratban nem igazán mutat eltérést társai mellett.

A GeForce GTX 275 hűtése semmi váratlant nem tartogatott számunkra, ezért mi sem tudunk meglepetéssel szolgálni:

A mérések alatt bizony ő is forrófejű volt, de cserébe alig pörgött fel a ventilátora, vagyis a körülményekhez képest még terhelés közben is viszonylag csendesnek volt mondható; üresjáratban pedig abszolút halknak nevezhető.


Sok újdonságot nem tudunk mondani utolsó oldalunkon, ezért viszonylag rövidre is fogjuk mondókánkat.

A GTX 275, tudjuk, mire jött létre: a HD 4890 ellenfeleként (most a tyúk és a tojás kérdését ne feszegessük). Ennek megfelelőek voltak az elvárásaink, melyeknek meg is felelt az új kártya. Mindkét fél célja az volt, hogy a felső régióban egy modernebb, jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkező terméket jelentessen meg, és ez -- mi legalábbis így érezzük -- sikerült is.

A GTX 275 végérvényesen nyugdíjba küldte a 280-as bátyót, hiszen egy fejlettebb, olcsóbb megoldásról van szó, és a teljesítményük a legtöbb esetben teljesen azonos. Az NVIDIA palettáján jelenleg a két legjobb vételnek a GTX 260 és 275 tűnik. De mi a helyzet a konkurenciával?

A GTX 275 és a HD 4890 teljesen egy kategória, pillanatnyi teljesítményük leginkább az épp futtatott alkalmazástól függ. (Az ne tévesszen meg senkit, hogy többször produkált nagyobb FPS-eket nálunk az új GeForce a friss Radeonnal szemben, hiszen ez utóbbinál figyelembe kell vennünk a béta meghajtót.) Ha a gyári állapotot szeretnénk összehasonlítani, akkor számunkra a hűtés -- és fogyasztás -- miatt egyértelműen az NVIDIA megoldása a szimpatikusabb, habár sokaknak a Radeonba épített audiovezérlő már régóta elengedhetetlen kelléknek számíthat.

Az árcéduláról nagyjából azonos számsor köszön vissza ránk, az ASUS jelenlegi ajánlott végfelhasználói árai: 79 275 és 82 435 forint (az AMD megoldása az olcsóbb). Aki ebben a kategóriában keres magának VGA-t, bármelyiket választhatja, valószínűleg a személyes preferenciák fognak dönteni. Mi mind az ASUS GeForce GTX 275-öt, mind az ASUS Radeon HD 4890-et nyugodt szívvel ajánljuk a lehetséges vásárlók figyelmébe.

Főszereplőnket az ASUS-tól kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

A cikket írta: gabi123 (Pintér Gábor) és Skipper (Czabaj Gábor)

QWERTY SLIM - a sokoldalú kisgép

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Egyik álmos hétfő reggelen egy Modecom Feel 302 dobozt találtunk a szerkesztőség ajtaja előtt - egy Zotac kartonmaséval együtt. Itt valami kis integrált cuccról lehet szó -- gondoltuk egyből --, és valóban, egy miniITX-es megoldásról van szó. A forgalmazó szerint elsősorban kisirodai és multimédiás felhasználásra készült e kis kütyü - természetesen majd erre is fényt derítünk majd írásunk keretében.

A nem túl nagy dobozból egy még kisebb "gépecske" került elő, melyre nyugodtan ráaggathatjuk a kompakt és pofás jelzőket:

A forma e sorok íróját az LG külső BR-írójára emlékeztette legelőször, mely nem véletlen: a nyújtott téglatestes kialakításra tették le voksukat itt is a tervezők, valamint a QWERTY konfigurációja csak 1,5-2-szer foglal el nagyobb helyet életterünkben. Tesztalanyunk egyik kulcsa tehát a mérete, melyre semmi panaszunk sem lehet - a számok tükrében sem: 6,5 cm × 32 cm × 22 cm.

Járjuk körbe főszereplőnket! A Feel 302 két színösszeállításban érhető el, a nálunk lévő darab az ezüst-fekete kombinációjának felel meg. A homlokzaton a márkajelzésen és típusszámon kívül fellelhetjük a bekapcsológombot, mely működés közben kéken világít. Mellette találhatjuk meg rejtve a HDD visszajelző LED-jét is, mely természetesen pirosan pislákol alkalomadtán. Kicsit feljebb helyezkedik el egy notebook meghajtó, mely nem egyértelműen jó választás. A felhasználás oka nyilvánvalóan az, hogy segítségével akár oldalra állítva, "könyvszerűen" is használhatjuk gépünket, azonban a kisebb teljesítmény, borsosabb ár és magasabb meghibásodási hajlandóság nem a döntés mellett szól. Az optikai egységtől balra találhatjuk meg egy lenyíló fedél alatt a kivezetéseket (mikrofon, fejhallgató és 2 darab USB).

Ha vettünk hozzá légkavarót is...

Jobb oldalon egy 6 cm-es ventilátorhelyet találhatunk a szellőzőnyílás mellett, míg a bal oldal még ennyire sem izgalmas: itt kizárólag csak az utóbbiért lelkesedhetünk. Alul nagy fekete csupaszság fogad minket, míg felül szintén szellőzőlukacskákba ütközünk, mely a központi egység hűtéséhez nyújt segítséget.

A hátoldal persze annál fontosabb számunkra:

Megállapíthatjuk: Zotac alaplapunk integrált LAN-nal, audióval és videóval is fel van vértezve, amolyan mindent egybe megoldásról beszélhetünk tehát. Csalódás viszont a digitális kijáratok teljes hiánya, egy ilyen jellegű masinához a DVI a minimum kéne, hogy legyen 2009-ben.

Alaposan körbejártuk őkelmét, úgyhogy ideje, hogy belekukkantsunk gépezetünkbe!


"Csillagszemű" csavarhúzónk segítségével eltávolítottuk a SLIM fedelét, és a következő látványban volt részünk:

Amit egyből megállapíthatunk: a belvilág rendezettnek mondható, mely az összkép szempontjából fontos. Legfeltűnőbb a rikító narancsba burkolózott (oranje) PATA-kábel, mely katonásan össze van hajtva - reméljük, az adatátvitellel hosszútávon sem lesznek gondok.

Az alaplap központjának hűtője

Azt már említettük, hogy Zotac miniITX-es alaplap van a masinában, mely ugyebár nForce 610i-t jelent. Mindösszesen csak két memóriafoglalat van (egycsatornás vezérlés), melyből a felső "tele van" egy 2 GB-os 800 MHz-es Kingmax modullal. Mindösszesen csak két SATA-csatlakozó van a deszkán, de ebből a felét akár haszontalannak is ítélhetnénk. Az E5200-ason a saját gyári hűtője feszít - szó szerint, hiszen miatta a Modecom fedelét alig lehet visszapaszírozni a helyére.

Nézzük meg rendezetten, mit is rejt a belső:

  • Processzor: Intel Pentium Dual Core E5200 (gyári hűtővel)
  • RAM: Kingmax 800 MHz 2 GB
  • Optikai meghajtó: TSST (Samsung) SN-S082H
  • Merevlemez: Samsung F1 500 GB (HD502IJ)
  • Tápegység: Modecom 96 W (külső, passzív)

Ne felejtsük el, hogy a "csomagban" benne foglaltatik egy PS/2-es egér és billentyűzet is, az operációs rendszert azonban külön kell megvásárolnunk hozzá.

A Modecom lecsupaszítva

Ezek után tekintsük meg a számok tükrében, mit is tud főszereplőnk!


Elvégeztünk pár tesztet, melyeket könnyűszerrel reprodukálhatunk otthon is - ezek többségének eredményét egy táblázatba ömlesztve tekinthetjük meg:

PCMark05 Windows XP startup

9,857 MB/s

PCMark05 CPU

6381

Everest CPU Queen

10582

Everest CPU PhotoWorxx

5023

Everest FPU Julia

4625

WinRAR 3.71

914 kB/s

CineBench R10 CPU

2676/5103

CineBench R10 GPU

1246

Enemy Territory: Quake Wars 1.5 - high, 800 × 600

11 fps

FEAR - medium, 800 × 600

11 fps

FEAR - low, 800 × 600

37 fps

A Core 2-alapú CPU-nak köszönhetően a "számításos" feladatok egész jól mennek a SLIM-nek, azonban amint a VGA is beleszól(na) a küzdelembe, csúnyán szétesik minden. Egy szó mint száz: az integrált GeForce 7050-essel még a pár éves játékok is elérhetetlennek tűnnek.

Természetesen a memóriaalrendszer vizsgálatát sem hagyhattuk ki:

Az írás/olvasás/másolás műveletek nem hozták az elvárt eredményt, mivel egycsatornás vezérlővel van "megáldva" az nForce 610i. Joggal feltételezhetjük, hogy ez adott esetben érezhetően visszafogja központi számítóegységünk teljesítményét.

Rutinból megejtettünk egy olvasási tesztet is a beépített HD502IJ HDD-n:

Természetesen az USB-s áteresztőképességet is megvizsgáltuk:

Érdekes módon az írási sebesség valamivel magasabb lett (újramértük, és újfent ezek az értékek jöttek ki), azonban panaszunk az USB-s áteresztőképességgel kapcsolatban nem lehet.


Mini PC-nk üresjáratban 40, míg terhelve (100 % CPU) 75 wattot fogyaszt. Előbbi értékre egy panaszunk sem lehet, és igazából az utóbbira sem, habár a 96 W-os passzív tápegységben túl sok tartalék nem marad ilyenkor (túlhajtással ebből a szempontból is vigyázzunk!).

Természetesen figyeltünk a hőmérsékleti értékekre is, melyet grafikon formájában adunk közre (a terhelés minden esetben 15 percet jelentett):

Igazából itt sem lehet nagyon panaszunk, a merevlemez is még 40 fok alatt tanyázik, valamint egy 45 nm-es Penrynnek nem jelenthet gondot a 68 °C elviselése még hosszútávon sem. Arra azért figyeljünk, hogy ne tegyük zárt helyre a SLIM-et, illetve a szellőzőnyílásokat is hagyjuk szabadon. Alapjáraton 2000 rpm körül van processzorunk hűtője, mely így viszonylagos csendben működik. Huzamosabb terhelés esetén hozzávetőlegesen 20 %-ot emelkedik a légkavaró fordulatszáma, mely így egyértelműen nagyobb zajt csap - de szerencsére hangosnak így sem igazán mondható.


Az előlap közelebbről

Hogyan összegeznénk főszereplőnk teljesítményét? Vegyes benyomásokkal adtuk vissza tesztalanyunkat a QWERTY-nek. Alapjában egy jó elgondolásnak tartjuk a SLIM-et, azonban van itt egy-két dolog, mely döntően befolyásolja az alkalmazhatósági tényezőt. Mire tudjuk használni őkelmét? Kisirodai programok futtatására, letöltésre, adatmegosztásra, zenehallgatásra, néha filmnézésre, régi játékok futtatására - mi azért leginkább irodai környezetben tudjuk elképzelni őkelmét. Ez így leírva nagyon jó, azonban mindenből csak egy picit kapunk a pénzünkért; egyik területen sem tud maradandót nyújtani eszközünk. A másik az árcédula: egy "mindent-egybe" gépért 99 990 forint nem olyan sok, azonban ha azt vesszük, hogy egyes részfeladatok tökéletes ellátására vannak már olcsóbb megoldások is -- nettopok, netbookok, mini PC-k, egyszerűbb asztali PC, hálózati eszközök stb. --, akkor bizony igencsak elgondolkodtató, hogy valóban megér-e ennyit a SLIM. Azonban aki ki tudja használni főszereplőnk sokoldalúságát, annak bátran ajánlható vásárlásra a QWERTY konfigurációja.

Ami tetszett:

+ dizájn
+ méret
+ irodai feladatokra tökéletes

Ami nem tetszett:

- gyenge videoképességek
- egycsatornás memóriavezérlő
- digitális hangkimenet hiánya

Főszereplőnket a QWERTY Computer kft.-től kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

ASUS Eee PC 1004DN - luxus kicsiben

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Másfél éve indult útjára az azóta őrületté váló, majd szépen lassan lecsengő láncreakció az ASUS Eee PC-jét illetően. A kis masina új kategóriát határozott meg, innentől kezdve beszélhetünk netbookokról. E mini PC-k leginkább méretükkel hódítanak, no meg csekély tömegükkel - és ez a két tulajdonság már elegendő is a kiváló hordozhatósághoz.

Az első szériákat elkapkodták a vásárlók, sőt, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyártó egyszerűen nem tudott annyi példányt szállítani egyes régiókba, mint amennyit a türelmetlen felhasználók megkívántak volna. Pedig az első modellek még csak 7"-es kijelzővel bírtak, és központi egységük sem volt túl veretesnek mondható (Celeron).


A kezdetek...

Persze a 200-250 dolláros ár is álom maradt, az árcédulán e számok duplájára kellett számítanunk. Aztán megérkezett a generációváltás 8,9"-es TFT-vel szerelt példányok képében, és persze amellett se menjünk el szótlanul, hogy egyre több konkurens márka jött ki saját megoldásával. Az ASUS-nak lépnie kellett, és a jól bevált taktikát választotta: még többet belezsúfolni a kicsiny masinába. E politika szellemében megjelentek a 10"-es Eee PC-k, melyek jelenleg a kategória csúcsának tekintendők.

Középmezőny

Szerkesztőségünkbe egy vadonatúj modell érkezett, mely egyértelműen a prémium kategóriába sorolandó; ismerkedjünk meg vele közelebbről!


Nem szokványos darabról van szó, ezt fényesen bizonyítja már a csomagolás is, hiszen éjfekete dobozban érkezett, melyben három "tasakot" találhatunk hasonló stílusban: az egyik a tápellátásért felelős szekció, középen természetesen főszereplőnket lelhetjük fel, míg a kis mappában egy DVD, a felhasználói kézikönyv béta változata és egy törlőkendő bújik meg.

Persze első dolgunk volt kiemelni a kis textiltáskából az 1004DN-t, melyről először azt konstatáltuk, hogy őkelme már nem annyira pici, mint elődei. Bizony, tesztalanyunk vészes hízásnak indult, és ha így folytatja tovább, akkor bizony a 12"-os UMPC-ket is befoghatja; ebből a megfontolásból kérjük a gyártót: idáig, és ne tovább!


Egy 15,4"-os laptop ölében

Természetesen azért az Eee PC legfőbb előnye, a kis méret még így is jelen van, ha kedvünk szottyan, egyszerűen csak hónunk alá csapjuk, és már mehetünk is világgá. Az 1004DN esetén a strapabírósággal biztosan nem lesz semmi baj, igen masszív "szerkezetnek" tűnik, mely mindenképpen a pozitívumok közé sorolandó, valamint ez is növeli a használhatóságot.


ASUS 1004DN Gold

Tesztalanyunk javarészt pezsgő színben tündököl -- legalábbis ez a meghatározás áll hozzá a legközelebb --, mely nagyon vonzóvá teszi a kis Eee PC-t - és nem utolsó sorban biztosítja az elegáns megjelenést. Miért is írtuk azt, hogy javarészben? Főszereplőnk alsó fele, valamint a "káva" éjfeketében pompázik, mely teljes összhangban van az aranyló színnel.



Jobb és bal...

Fedezzük fel közelebbről őkelmét! Jobb oldalt találhatjuk meg a beépített optikai meghajtót a LAN és egy USB társaságában, míg átellenben a következő csatlakozókkal szembesülhetünk: egyenfeszültségű betáp, D-Sub, 2 darab USB, mikrofon és fejhallgató, valamint az Express Card foglalat is itt bújik meg.



...valamint elöl és hátul

A hát nagyon puritán, itt foglal helyet ugyebár a méretéhez képest mindenképpen súlyos egyéniségnek mondható 5200 mAh-s akkumulátor, illetve a Kensington-zárat is a környéken kell keresnünk. A "homlokzaton" mindösszesen a memóriakártya-olvasó nyílását találhatjuk, vagyis itt sem fogunk elveszni a csatlakozók sűrűjében.

Felnyitva

Felnyitáskor érezni, hogy a fedlapnak tömege van, és ami még jobb hír, hogy a fém zsanérok is igen masszívnak, strapabírónak tűnnek. A kijelző fekete kávájáról már esett szó -- mely egyébként cseppet sem mondható keskenynek --, most csak az elegáns Eee PC "gravírozásra" hívnánk fel a figyelmet alant, illetve felül az 1,3 megapixeles kamerára, mely internetes csevegéskor több, mint elégséges képet szolgáltat rólunk (kipróbáltuk).

Eleget locsogtunk már őkelméről, következzenek a specifikációk:

  • Lapkakészlet: Intel GN40 (+ ICH9Mb)
  • Processzor: Intel Atom N280
  • Kijelző: 10", 1024 × 600, LED háttérvilágítás
  • Merevlemez: Toshiba 120 GB, 4200 rpm, 1,8" (MK1214GAH)
  • Optikai meghajtó: Matshita DVD-RAM UJ862AS
  • Memória: 1 GB DDR2-667
  • Hangkártya: High Definition Audio Controller (Realtek ALC269)
  • Akkumulátor: Li-Ion 5200 mAh (6 cellás)
  • Egyéb: 1,3 megapixeles webkamera, Wi-Fi 802.11n vezérlő, Bluetooth (v2.1), beépített mikrofon és sztereó hangszórók, ujjlenyomat-olvasó
  • Tömeg: 1,45 kg
  • Méretek: 277 × 194 × 27,4 (mm)
  • Szín: arany (feketében is elérhető)

A beépített ujjlenyomat-olvasó

A fenti listából látható, van itt minden, mi szem-szájnak ingere - az 1004DN gyakorlatilag vetekszik egy egyszerűbb laptop szolgáltatásaival.


Mivel esetünkben Windows XP Editionről van szó, ezért gyakorlatilag csak annyit kellett tennünk, hogy lenyomjuk a bekapcsológombot; ezek után már csak 1 percet kellett várakoznunk, hogy valóban birtokba vehessük Eee PC-nket. Az Atom processzor nem túl gyors -- és sajnos ugye ez az egymagos változat --, de cserébe legalább keveset fogyaszt. Asztali gépekhez -- vagy esetleg Core 2 Duóval szerelt laptopokhoz -- képest azért némileg türelmesebbnek kell lennünk a sok előugró ablakot illetően, de ez csak megszokás kérdése.

A "klaviatúra" picit közelebbről

Teljes értékű "keyboardra" persze ne számítsunk, azonban magyar feliratos billentyűzet nem ártott volna - mivel persze a kiosztás az alapból honi beállítással bír. (Itt szeretnénk egy friss információt megosztani Olvasóinkkal: a kereskedelmi forgalomba kerülő hivatalos példányok mindegyike magyar feliratos billentyűkkel fog rendelkezni.) A tapipad méretéhez képest jól használható, rövid távon képes kiváltani kedvenc rágcsálónkat. A két gomb néha picit kattogósan reagál az aktiválására, de ez legyen a legnagyobb bajunk. A kijelzőre sem lehet egy panaszunk sem -- bár igaz, plazma TV-ket megszégyenítő láthatósági szögtartományra ne számítsunk --, az 1024 × 600-as felbontás az alapvető feladatokra elegendőnek bizonyult, és természetesen az élességgel, olvashatósággal sem akadt semmi gondunk.

Az Eee PC egyik sarkalatos pontja az energiagazdálkodás, éppen ezért cseppet sem érhet minket váratlanul a bal felül található dedikált gomb, mellyel könnyen és gyorsan válthatunk az egyes profilok között: Power Saving, High Performance, Super Performance. Ha hirtelen megszűnik a betáp, és az akkumulátor szolgáltatja tovább az energiát, akkor automatikusan átvált tesztalanyunk energiatakarékos üzemmódra (Auto Power Saving), illetve ha visszadugjuk az adaptert, akkor magas teljesítmény lesz a jutalmunk (Auto High Performance) - mindkét történésről két kis rublika (OSD) ad tájékoztatást.

Jó szokásunkhoz híven a mérési eredményeink zömét ismét egy táblázatba sűrítve osztjuk meg Olvasóinkkal - illetve még két képernyőmentéssel is kedveskedünk:

Everest CPU Queen 3919
Everest CPU PhotoWorxx 2461
Everest FPU Julia 811
CineBench R10 (GPU/CPU) 282/554
WinRAR 3.71 377 kB/s
SuperPI 1M 1:27

Az látszik, hogy az Eee nem egy erőgép, de ezt nem is várja el tőle senki. Alapvető irodai munkák elvégzésére jó lehet az 1004DN, ha nem vágyunk azonnali, hipergyors reakciókra. A háttértár viszonylagos lassúsága érezhető, azonban ebben a méretkategóriában (1,8") ez abszolút elfogadottnak mondható.


Nem beszéltünk még konkrétan főszereplőnk energiaéhségéről. Terheltségi szinttől -- és beállításoktól -- függően 20-25 W között fogyaszt a kicsike - 50 %-os fényerő mellett. Arról már volt szó, hogy a hat cellás akkumulátorral akár ölni is lehetne kis mérete és fajlagosan nagy tömege okán, viszont még az ez irányú mérésekkel adósak vagyunk.


Egy közeli az akksiról

Az 5200 mAh-s átmeneti háttértár töltése -- kikapcsolt Eee PC mellett -- hozzávetőlegesen 40 wattal történik, amely a gyakorlatban azt jelenti, hogy két órán belül elérhetjük a 100 %-os kapacitást. Ezek után fogtunk egy 530 × 400-as felbontású DivX filmet, valamint az MPC-t és az ffdshow-t, hogy lemérjük, mennyi ideig bírja az akkumulátor a "mozizást". Nos, az eredmény picit meglepett minket - persze pozitív értelemben: öt perc híján 4 órán keresztül élvezhettük a matinét. Az igazsághoz az hozzátartozik, hogy ez 20-25 %-os processzorterhelést jelentett, HD film esetén ez az idő biztos kevesebb lenne. (Itt rögtön két dolog juthat az eszünkbe. Az egyik, hogy egy 1024 × 600-as kijelzőn még a 720p is fölösleges lenne; a másik, hogy az Atom CPU fogyasztása olyannyira pici, hogy itt az eltérést valószínűleg percekben mérnénk.)

Eee PC-nk alján található "matricahalmaz"

Az 1004DN még tartós használat mellett sem forrósodik fel, inkább "langyikás" benyomást kelt (egyértelműen melegnek nem mondanánk), azonban nyáron -- esetleg a tűző Napon -- már máshogy alakulhat a helyzet. A CPU terhelt és nyugalmi állapota között mindösszesen 5 °C különbséget mértünk (viszonylag magas szobahőmérséklet mellett is maximum 68 °C volt a felső határ), mely a kis TDP-jű központi egységnek és a ventilátorvezérlésnek köszönhető. A légkavaró kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy huzamosabb terhelésnél bizony felkapcsol, és ekkor már bőven van hangja a kis masinának.

Tesztjeink végére érkeztünk, következzék az értékelés! Már kicsomagolás után lerítt főszereplőnkről, hogy egy minőségi terméket köszönthetünk benne - és ez a használat során még inkább bebizonyosodott. Az adottságokhoz képest strapabíró kialakítás, elegáns megjelenés jellemzi az 1004DN-t - és e kettő tulajdonság révén akár ki is emelkedhet a netbookok tömegéből.


Összecsukva

Azonban jegyezzük meg, hogy az ASUS berkein belül is némiképp kuriózumnak számít ez a modell. Az 1004DN már kissé túlmutat az Eee PC eredeti elképzelésein, melynek van persze negatív oldala is - azonban szerintünk inkább a pozitívumok felé billen a mérleg nyelve. Fekete pontot lehetne kiosztani azért, mert bizony főszereplőnk kissé meghízott, vagyis már nem az a nagyon picurka hordozható netgép, mellyel sok ember azonosítja az Eee PC-ket.

Az viszont kétségtelen tény, hogy nemcsak a fizikai méret, hanem a felhasználási terület is megnőtt a fejlesztéseknek köszönhetően. A beépített DVD-író sokaknak elengedhetetlen "extrának" számít, meglétének köszönhetően nem kell bohóckodni külső megoldással. Az Express Card foglalat pedig a bővíthetőséget növeli nagyban, például így már rá tudunk bűvészkedni egy FireWire-portot (mely e sorok írójának egyik vesszőparipája).

Diszkrét kontrollfények

Mi úgy gondoljuk, hogy az 1004DN egy igen jól sikerült darab az ASUS-tól, nem utolsó sorban kiválóan teljesíti a hordozhatóság tézisét, vagyis viszonylag egyszerűen utaztathatjuk magunkkal szerte a világban. Nekünk egyértelműen tetszett tesztalanyunk, habár kissé félünk majd az itthoni hivatalos ártól, melyről sajnos nincsenek még információink.


ASUS Eee PC 1004DN

Az 1004DN Eee PC-t az ASUS-tól kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

Tavaszi EZ+AZ a Scythe-tól

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva a Scythe cikkek mindig rám maradnak. Ez persze csak annyiban probléma, hogy a bevezető megírása egyre nagyobb kín, hiszen az elmúlt években már minden poént lelőttem, minden szófordulatot felhasználtam. Most is kéne valami okosat írnom a gyártóról, de már nem tudok újat, így ezt a részt inkább kihagyom.

Friss cikkünkhöz öt különböző termékvonalból kaptunk friss terméket. Fogalmazzunk pontosan, négy termék friss, egy viszont érdekes, így remélhetőleg a szimpla felsorolás mellett néhány érdekesebb mondat is bekerül az írásba.

A szavak szaporítását itt be is fejezem erre az oldalra, lássuk, mit hozott Piroska a kosarába a nagyinak, köhömm, pontosabban nekem. 


Az első két oldalon végigszaladunk az apróságokon. Ezekről túl sok érdemi információval nem tudunk majd szolgálni, a képek valószínűleg sokkal jobb szolgálatot tesznek majd, mint a köré szőtt szöveg. Annál is inkább, mert a leírt karaktereknek nem is nagyon lesz más szerepük, mint az, hogy ne csupa képből álljon a cikk, hiszen azért a megrendelő nem fizetne egy árva buznyákot sem.

Scythe 1000

Valamiért a Terminátor filmekre asszociálunk a névből, de hibásan. Nem egy újabb típusú emberiséget nyektető robotról van szó, „mindössze” egy tubus hővezető anyagot rejt a fifikás elnevezés.


Itt lakik a kence

A csomagolásban egy hosszú fecskendőt találunk, melyből gyanúsan röviden áll ki a kinyomásra használatos szár. Ebből gyorsan le is vonhatjuk a következtetést, a tubus közel sincs tele. Persze az is igaz, hogy ezekből az anyagokból nem kell sok a hűtendő lapkára, általában elegendő, ha majdnem áttetsző rétegben kenjük fel őket.

A mutatós kék csomagolás hátulján van a lényeg, vagyis az, amit a gyártó ígér a termék használata során. A felső sorban a @TDP 180 W felirat díszeleg, ami azt jelenti, hogy 180 wattos TDP értékig használható a kence. Ez nem kevés, a legnagyobb négymagos Intel csodák esetén is jókora túlhajtást jelent.


Ez a kép nem az istálló mellett készült

A következő sorban olvashatjuk, hogy 5% ???? UP. Értitek ugye? Segítünk, 5 %-al növelt hűtési teljesítmény. Ezt bizonyítandó egy csini kis grafikont kapunk, melyben az egyik csík a Thermal Elixert (mert ez a neve a Scythe 1000-nek), a másik a hűtőikhez adott kencét jelképezi, természetesen a T1000, illetve Scythe 1000 csík a rövidebb. Ez után megtudhatjuk még, hogy a tubusban rejtőző anyagot használhatjuk videokártyákhoz is, nem csupán CPU-hoz.

Mini-KAZE ULTRA

Ismét egy csili-vili megnevezés. Japán módi, megszokhattuk már, hogy itt minden ultra, meg extra, meg hasonló. Jelen esetben ráadásul az ULTRA felirat még jelent is valamit azon túl, hogy ezt vedd meg, mert ez ultra jó!

A csomagolás egy ventilátort rejt, mely négy centiméteres oldalakkal rendelkezik. Felhasználási területének leginkább a komolyabb hálózati eszközöket gondoljuk, de ha valakinek van más ötlete, ossza meg velünk!

Az ultra jelölés ebben az esetben azt jelenti, hogy a szokásos méretekhez képest ennek a légkergetőnek dupla a magassága, ami jótékony hatással van a szállított levegő mennyiségére (a rotor is dupla magas). A gyári adatok szerint 3500-as percenkénti fordulat mellett 4,86 köbláb levegőt pumpál át, ami a méretéhez viszonyítva becsületes adag.

A keletkező zaj tekintetében szemérmes a gyártó, értéket nem ad meg, mindössze a super silent feliratot olvashatjuk. Emiatt nem voltunk restek, adtunk egy kis feszültséget a ventilátornak, és kiderült, hogy valóban super silent, vagyis nem tudjuk mire vélni, hogy a zaj értéke lemaradt.

A ventilátor csatlakozóján is látszik, hogy a Scythe nem számítógépbe szánta az eszközt, mert bár kéttűs a csatlakozó, a méret a műszerekben és a tápegységekben található tűkre használható. Biztos ami biztos alapon azért csomagolnak mellé egy átalakítót is, amivel alaplapi csatlakozóra is dughatjuk, igazuk is van, némely eszközben ilyet használnak. A végére még egy lényeges adat: a ventilátor siklócsapágyas kivitelű.

Bay Rafter 3.5

Bemutatónk "legbonyolultabb" darabja következik, mely nem más, mint egy merevlemezekhez használatos beépítő keret. A műanyag szerkezetbe, ahogy a neve is mutatja 3,5 colos merevlemezt csavarozhatunk, amit a kerettel együtt 5,25 colos helyre építhetünk be. A fűszer a meglehetősen íztelen megoldáson a ventilátor felszerelésének lehetősége. A keret aljára 8, 9 vagy 12 centiméteres légkergetőt csavarozhatunk, mely segítségével kellemes hőmérsékleten tarthatjuk háttértárunkat.


KAMA Jacket 2.5

Látott már valaki KAMA márkájú dzsekit? Ha nem, akkor itt a remek alkalom, nézzétek meg! Igaz, ezt a kabátot nehezen fogjuk magunkra húzni, de a Scythe-nál sem erre tervezték. Sokkal inkább 2,5 colos, vagyis notebook merevlemezekre használható ez a kisködmön – Móra Ferenc után szabadon.

A csomagban a háttértár gumiborításán kívül kábelt és egy csatlakozót is találunk, amiből egyből nyilvánvalóvá válik, hogy itt nem csupán egy ütögetés elleni védelmet, hanem egy komplett csatolót kapunk, amivel a kisméretű vinyókat USB-n keresztül tudjuk gépünkhöz kötni. A merevlemezhez köthető kábel egyik vége mini-USB, a másik két normál USB-csatlakozó. Azért kettő, mert a tápellátás is az USB-kapukon keresztül történik.

A szerkezet egyetlen hibája, hogy az újabb (a régebbiekhez sem) SATA felületű eszközökhöz nem használható, csupán a PATA csatoló játszik ebben az esetben. Erősen csodálkoznánk, ha hamarosan nem kapnánk belőle egy SATA csatolósat is. Azok számára, akik rendelkeznek még ilyen merevlemezzel, mindenképpen jó megoldás a Scythe csomagja, hiszen egyszerű, külső táp nélküli hordozható háttértárat varázsolhatnak a már használaton kívüli vinyókból.

KAMA Bay Speaker

A név nem hazudik, elérkeztünk bemutatónk legérdekesebb termékéhez, egy előlapi hangszóróhoz, melyen a Scythe neve díszlik. A japán gyártónak nem ez az egyetlen hangkeltéssel foglalkozó eszköze, oldalainkon találkozhattak már olvasóink a KAMA Bay Amp elnevezésű erősítővel is, mellyel vájt fülű (tényleg az :) ) kollegánk meg volt elégedve.

Jelen kütyüvel kapcsolatban elég szkeptikusak vagyunk, de azért egy esélyt adunk neki, hogy meggyőzhessen minket. Mielőtt azonban kipróbálnánk, nézzük meg közelebbről!

A gyártó adatlapja szerint kétszer 1,5 wattot tud a kicsike, ám mivel az előlapon négy darab fém membrános hangszórót találunk, gyanús, hogy ezekből kettő-kettő tartozik egy oldalhoz. Az előlapon a hangkeltők mellett egy ki- és bekapcsoló gombot, és egy hangerő-szabályozót találunk. Egy fejhallgató kimenet elfért volna még, nem is értjük, miért spórolták le.

A beszerelés és a bekötés egyszerű. A számítógépházba az 5,25 colos helyre négy csavarral rögzíthetjük, a jelet pedig egy mini-jack kábelen keresztül a hátlapi audiokimenetről nyerhetjük. A kábel kivezetéséhez kapunk egy perforált hátlapot is, amit a bővítőkártyákhoz csavarozhatunk, így a madzag igényes módon bújuk elő gépünkből.

Miután a szemrevételezés megtörtént, jöhetett a próba. A pudingé az evés, a hangszóróé a zenehallgatás. Mit mondhatunk róla, ha rövidek akarunk lenni? Azt, hogy szól. A meglepő, hogy annyira nem is szól rosszul, sőt, annál nagyságrendekkel jobb, mint amit vártunk. Hozzáteszem, nem vártunk túl sokat.

Szóval a lényeg, hogy a kétszer másfél watt elegendő arra, hogy egy kisebb asztali hangfalpár teljesítményét és minőségét hozza. Igaz, ezt nem tudjuk a monitor két oldalára tenni, így a sztereó élmény jócskán elmarad, de lássuk be, napjainkban sztereónak lenni már nem nagy durranás.

Ami bizonyos, hogy az asztalra helyezhető kisebb hangkeltőket remekül pótolja, ami nagy előnye, hogy azokkal szemben ez nem foglal helyet az asztalon, nem kell hozzá még egy tápegység, és még néhány kábel, ami az asztalon tekerőzik. Egy irodai gépbe tuti ezt választanám, ha lenne rajta fejhallgató-kimenet. Reméljük, a következő generációból nem felejtik ki.

Még egy lényeges adat a végére. Mi ugyan a fehér előlapost kaptuk meg belőle, ám a a KAMA Bay Speaker, ahogy a képek is mutatják, létezik fekete és ezüst színben is, így szinte minden házhoz találunk színben illőt. 


Rövidke írásunknak hamar a végére értünk. Persze ezen nagyon ne keseregjünk, mert az írás hossza másodlagos, sokkal fontosabb, hogy a bemutatott termékek hasznosak, jók legyenek, és esetünkben, azt hiszem, ezen nagy vita nem lehet. A bemutatott termékek mindegyike hasznos és jó, igaz, nem mindenkinek. Akinek viszont szüksége van a routerébe egy új ventilátorra, az megtalálta a megoldást, ahogy az is, aki egy következő merevlemez beépítésén töri a fejét, de a hagyományos helyre már nem fér több, és sokat nem is szeretne a dologra költeni.

A hővezető pasztán megint nincs mit vitázni. Ritkán van rá szükség, de akkor nagyon, és ha már kencézünk, tegyük minőségi anyaggal! Ha igaz a gyártó állítása, akkor néhány fokot nyerünk a használatával, a tuningosok pedig néhány megahertzcel többet tudnak kicsikarni központi egységükből.

A KAMA Jacket is hasznos találmány, reméljük hamarosan érkezik a SATA-s verzió is, ám addig a régi, már nem használt 2,5 colos háttértárunkból alakíthatunk ki olcsón hordozható merevlemezt.

A KAMA Bay Speakerről már minden érdemlegeset leírtunk, felesleges lenne újabb dicsérő szavakkal terhelnünk olvasóinkat, mert még azt gondolnák, hogy jól le lettünk fizetve. A hangszóró arra használható, amire kitalálták, annyit tud, amennyit ehhez tudnia kell. Ha mérlegre tesszük, akkor inkább a jobb, mint a rosszabb irányba billen a mérleg nyelve. Az ára nagyjából megegyezik egy kisebb asztali hangfalpár árával, így alternatívának mindenképpen jó.

A Scythe túl nagy meglepetést most sem okozott. Azért is, mert a kapott termékek viszonylag egyszerűek voltak, ám azért is, mert láthatjuk, hogy a gyártó nem állt le, folyamatosan dobja piacra a kicsi, ám annál hasznosabb kiegészítőket.

Az importőr ígérete szerint hamarosan érdekesebb termékek is érkeznek majd, ám egyelőre ezekről még nem rántjuk le a leplet, legyen ez olvasóinknak meglepetés. Addig is jó kaszálást!

A Scythe termékeket, ahogy eddig is, a hazai importőr, a küldte el nekünk. Köszönet érte! Az árak nem véletlenül maradtak le, hazai fizetőeszközünk árfolyamának ingadozása miatt célszerű az előbbi hivatkozásra kattintani, hogy az aktuális vételárral szembesüljünk.

ASUS Radeon HD 4890 - fél fokozattal feljebb

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Lassan véget ér a hosszú tél, eljő a tavasz, süt a Nap és virágba borulnak a fák. Tudják ezt a videokártya-gyártók is, de valószínűleg nem ez az elsődleges oka, hogy áprilisba lépvén a piac újra megmozdult.

Az AMD a tavalyi év nyarán állította hadrendbe a HD 4800-as sorozatot, melynek sikere azóta is töretlen. Amíg az NVIDIA mondhatni szenved, addig a pirosak elégedetten söprik be az igen magas számú értékesítésekből származó szebbnél szebb összegeket (ne feledkezzünk el a kicsit később megjelenő középkategóriás kártyákról sem).

Nos, egy bő háromnegyed év elteltével a cég elérkezettnek érezte az időt arra, hogy egy újdonság -- ráadásul felsőkategóriás -- piacra dobásával kerüljön újra a figyelem középpontjába, és nyújtson új alternatívát a magas teljesítményű termékek között keresgélő vásárlótömegnek. Amikor januárban elindultak a első pletykák az RV790 GPU-ról, sokan úgy hitték -- vagy legalább is remélték --, hogy az új mag elsődleges pozitívuma a 40 nm-es gyártási csíkszélesség lesz, azonban nem így történt. Kénytelen vagyunk "lelőni a poént": összességében elmondható, hogy az RV790 GPU technológiailag 99 %-ban megegyezik az előddel, van néhány apróbb változás, de evvel és a kártyával bővebben a következő oldalon foglalkozunk.

Ezt a folyamatot az NVIDIA szokás szerint nem nézhette tétlenül, és nem hagyhatta válasz nélkül, így hamarosan bejelentésre került a GTX 275 a HD 4890 ellenlábasaként, mellyel kapcsolatban szintén nem számíthatunk világrengető újdonságokra. A teszt idejére a zöld ellenfél sajnos nem tudott befutni, de természetesen hamarosan az ő bemutatkozásával is számolni kell hasábjainkon. Hogy akkor kivel kell megküzdenie a HD 4890-nek? Nos, elsősorban a jóöreg GTX 280 lesz a párja, de összehasonlítási alapként a teszt további résztvevői között találkozhatunk egy speciális HD 4870-nel és egy referencia GTX 260-nal is. A miheztartás végett eláruljuk azt is, hogy a cikkben szereplő összes videokártya az ASUS műhelyében látta meg a napvilágot. Vágjunk bele!


Azzal többnyire mindenki tisztában van, hogy a HD 4850/HD 4870 egyazon GPU-ra, tehát az RV 770-re épül. Ebből kifolyólag mindkét kártya 800 darab stream processzorrral rendelkezik, az órajelek azonban eltérőek, mint ahogy a memória típusa és annak üzemfrekvenciája is, GDDR3 vs. GDDR5. A HD 4890-en ezzel szemben az RV790 mag csücsül, melyről korábban azt hittük, hogy alapjaiban véve ugyanarról a GPU-ról van szó, csupán a gyártás során a jobban sikerült darabokat válogatják ki, melyeket aztán magasabb órajellel és az ehhez szükséges magasabb üzemfeszültséggel látják el. Azóta viszont megtudtuk, hogy tranzisztorok száma 3 millióval megnőtt, így valamilyen optimalizációt mégiscsak végeztek a GPU-n, melynek külsején egy úgynevezett decap réteget is elhelyeztek, amely csökkenti a szivárgó áramot, hatékonyabban adja át a hőt, mely tovább segíti az órajel megemelését. A lapka közel 1 milliárd tranzisztort tartalmaz mely 55 nm-en 282 mm2-es méretet eredményez, ergo nem egy apró darab. Mivel az RV790 az RV770 alapjain nyugszik, így továbbra is 800 darab stream processzorral és 40 darab textúrázóegységgel rendelkezik. Ez a magasabb órajellel kombinálva 1360 GigaFLOP-os nyers számítási teljesítményt eredményezett.

ASUS EAH4890 tulajdonságok

Összehasonlító táblázat:

ATI Radeon
HD 4850
ATI Radeon
HD 4870
ATI Radeon
HD 4890
Tranzisztorok száma:
956 millió
956 millió
959 millió
Árnyalóegységek száma:
800 darab
800 darab
800 darab
Mag órajele:
625 MHz
750 MHz
850/900 MHz
Memória órajele:
1980 MHz
3600 MHz
3900 MHz
Számítási teljesítmény:
1000
GigaFLOP
1200
GigaFLOP
1360
GigaFLOP
Textúrázóegységek száma:
40 darab
40 darab
40 darab
Render back-ends
16 darab
16 darab
16 darab
Memória típusa és mennyisége:
512 MB GDDR3
512/1024 MB GDDR5
1024 MB GDDR5
Memóriabusz sávszélessége:
256 bit
256 bit
256 bit
Memória sávszélessége:
64 GB/s
115 GB/s
125 GB/s
Gyártás csíkszélessége:
55 nm
55 nm
55 nm
Terhelt fogyasztás:
110 W
160 W
190 W
Terheletlen fogyasztás:
30 W
90 W
60 W

ASUS EAH4890

A táblázatból látható, hogy a HD 4890 magjának órajele minimum 100 MHz-cel lépi túl a HD 4870 értékét, emellett az 1 GB-nyi GDDR5-öt is megpiszkálták kicsit, egészen 3900 MHz-ig, így a sávszélesség 125 GB/s-ra ugrott. Ami még érdekes lehet, az a fogyasztás. Értelemszerűen a magasabb üzemfeszültség és órajelek alkalmazása többletfogyasztást eredményezett -- szám szerint 30 W-ot --, a terheletlen érték azonban 30 W-tal csökkent a HD 4870-hez képest, tehát ezen a ponton fejlesztés történt, ami mindenképpen örömteli (legalábbis papíron). A HD 4890-ből is többféle változat várható, alapjában véve két irányelv szerint: a választék nagy részét valószínűleg majd a referenciamodellek teszik ki, tehát a kártyák között csak a fedlap matricája lesz az eltérés, órajelekben a 850/3900 MHz-es ajánlást fogják követni, míg lesznek OC-k -- esetleg egyedi hűtéssel --, 900 MHz-es hivatalos GPU ajánlással.

A kártya elölről és hátulról

"A miénk": ASUS Radeon EAH4890

A továbbiakban a tesztben szereplő ASUS EAH4890-nel foglalkozunk. A gyártó kiadása a referenciamodellek táborát erősíti, egy kis kitétellel: az ASUS-tól azt az információt kaptuk, hogy a küldött tesztkártyára még nem a végleges RV790 GPU került fel. A teszt során ebből az információból nem származott hátrányunk, sem az órajelek, sem a működés, illetve megbízhatóság szempontjából nem tapasztaltunk anomáliákat.

CrossFireX és PCI Express tápcsatik

Ettől függetlenül a tény tény marad, és ebből kifolyólag fennáll a lehetősége, hogy a végleges mag általunk egyelőre nem ismert módon és mértékben változni fog. A NYÁK mérete és felépítése is -- maximum néhány nüansznyi apróságtól eltekintve -- megegyezik a HD 4870-ével, maradt a két darab 6 tűs PCI Express tápcsatlakozó is. A kimeneteket tekintve sincs változás, továbbra is a két darab dual-link DVI és az S-video áll rendelkezésre, utóbbi a csomagban található kellék segítségével komponensre alakítható, míg a DVI-on a HDMI adapter alkalmazásával a kép mellett hangot is kiküldhetünk.

A megszokott kimenetek

A hűtés kérdésében a tendenciának megfelelően nincs nagy változás, a HD 4890-en ugyanaz a rendszer köszön vissza, mint a referencia HD 4870 modelleken - azzal az eltéréssel, hogy a bordát immáron nem kettő, hanem három hőcső szeli át.

A módosult hűtés


Az ASUS az alaplapoknál már sikeres Republic of Gamers kategóriát átültette videokártyáinak palettájába is: a prémium termékek jellemzően a Matrix nevet kapják. Az ATI GPU-val szerelt kártyákon eddig csak a HD 4850-ből volt ilyen változat, azonban megérkezett a HD 4870 mátrixosítása is. Felmerül a kérdés, miben nyújt többet és mitől vonzóbb egy Matrix, mint egy referenciamodell?

ASUS Radeon EAH4850 Matrix

A legfontosabb pozitív változás az egyedi hűtés. Sokan amiatt lépik meg a vásárlást rossz szájízzel (vagy épp nem lépik meg), mert félnek a gyári hűtőmegoldástól. Az ASUS speciális borda-ventilátor(ok) kombinációja jobb hűtési potenciált biztosít, miközben kevesebb zajt termel. Emellett elmaradhatatlan egy "csöppnyi OC", igaz, a HD 4870 Matrix esetében a GPU-t 20, míg a memóriát 80 MHz-cel toldották meg, így azok a gyári 750 MHz/3600 MHz-ről 770 MHz/3680 MHz-re módosultak, tehát nem vitték túlzásba a piszkálgatást a tervezők.

ASUS Radeon EAH4870 Matrix

Emiatt azonban nem érdemes szomorkodnunk, hiszen a komoly tuningos úgyis magának teszteli ki kedvencét, és hajtja ki a végsőkig (valószínűsíthető, hogy a HD 4870 Matrixban bőven van még tartalék). A NYÁK néhány apróbb ponton eltér a gyáritól, például a hat tűs PCI Express tápcsatlakozók egy kicsit távolabb kerültek egymástól, illetve a hátoldalon megjelent az ASUS Super Hybid Engine IC - ez a lapka a többlépcsős feszültségvezérlésért felel, legyen szó akár a GPU-ról, akár a memóriákról. Alkalmazásának köszönhetően terheletlen állapotban kedvezőbb fogyasztás, még terhelve nagyobb teljesítmény érhető el.

ASUS Radeon EAH4870 Matrix - máshonnan nézve

Az ASUS a kártyán szereplő hűtőmegoldást Hybrid Cooler+ néven kelleti. A rendszer bőséges hőcsőhálózatból, sűrűn lamellázott bordákból és két darab ventilátorból áll össze. Az egyetlen hátrány a gyári hűtéssel szemben, hogy így a hő nagy része a számítógépházban marad, azonban ez egy jó rendszerszellőztetéssel kivitelezett számítógépház esetében nem jelent problémát. A saját tapasztalatokról a későbbiek folyamán beszámolunk.

Légáramlatok és a távozó hő irányai

Az egyedi tudás részét képezi még az úgynevezett Advanced Dynamic GPU Loading Detection, mely egy túlmelegedés elleni védelem: lényegében a terheltségi szint és a hőmérsékletnövekedés alapjain nyugvó ventilátorszabályozás divatos elnevezése. Az Auto Phase Switch automatikus fáziskapcsolás a jobb hatásfok elérésére. Az iTracker a Matrix család szoftveres plusz szolgáltatása, intelligens monitorozást és profilok szerinti vezérlést tesz lehetővé a felhasználó számára.

ASUS EAH4870 Matrix tulajdonságok

Specifikációk:

Kártya típusa:
ATI Radeon HD 4870
Adatbusz típusa:
PCI Express 2.0
Memória:
512 Mb GDDR5
Mag órajele:
770 MHz
Memória órajele:
3680 MHz (920 MHz GDDR5)
RAMDAC:
400MHz
Memóriabusz:
256 bit
CRT max felbontás:
2048 × 1536
DVI max felbontás:
2560 × 1600
VGA kimenet:
DVI - D-Sub átalakítóval
DVI kimenet:
Két darab DVI-I
HDMI kimenet:
DVI-HDMI átalakítóval
HDTV kimenet:
Van
HDCP támogatás:
Van
TV kimenet:
Van (Komponens - S-Video és kompozit)
Adapterek, kábelek:
1 x DVI - D-Sub adapter
1 x DVI - HDMI adapter
1 x HDTV kimenet kábel
1 x CrossFire híd
1 x Molex - PCI Express tápátalakító
Szoftver:
Driver + iTracker
ASUS termékvonal:
Matrix széria
Egyéb:
Republic of Gamers

"Erős" doboz


Nem sokban változott tesztkonfigurációnk a múltkori óta:

  • Alaplap: GIGABYTE GA-EX58-UD5 (ES, BIOS: D1)
  • Processzor: Intel Core i7 920 (ES) @3,5 GHz
  • Processzorhűtő: Scythe Mugen 2
  • Memória: BUFFALO Select DDR3-1333 CL9 1 GB × 3 (@1080 MHz CL7)
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 80 GB SATA2 (HDS720808PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • ASUS GeForce GTX 260 (216 SP) 896 MB
    • ASUS GeForce GTX 280 1024 MB
    • ASUS Redaon HD 4870 Matrix 512 MB
    • ASUS Radeon HD 4890 1 GB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP1 X86
    • Intel INF 9.1.0.1007
    • ATI Catalyst 9.3
    • NVIDIA GeForce 182.02 WHQL (GTS 250)

Videokártyáink esetében törekedtünk arra, hogy a legfrissebb WHQL csomagokat használjuk, azonban főszereplőnk esetében kivételt tettünk, hiszen a teszt pillanatában nem volt még hivatalos meghajtó a VGA-hoz.

ASUS ENGTX280 tulajdonságok

ASUS ENGTX260 tulajdonságok

A használt alkalmazások listája alant olvasható:

  • 3DMark06 1.1.0
  • 3DMark Vantage 1.0.1
  • Call of Duty 4 v1.7
  • Call of Juarez DX10 Benchmark
  • Company of Heroes: Opposing Fronts v2.301
  • Crysis 1.2.1 (Guru3D bench)
  • Devil May Cry 4
  • Enemy Territory: Quake Wars v1.5 (HOCbench 1.1.1.0)
  • Far Cry 2 v1.01
  • FRAPS 2.9.6
  • FurMark 1.6.0
  • GPU-Z 0.3.3
  • Half-life 2: Episode TWO
  • Need for Speed: Undercover
  • Race Driver: GRID v1.2
  • Rivatuner 2.24
  • Unreal Tournament III v1.3 (HOCbench 1.3)
  • World in Conflict 1.006

Kezdjük a szintetius tesztprogramokkal ismét túránkat, vagyis következzenek a 3DMarkok:

Itt a GeForce-ok hagyományosan jobban teljesítenek, most sincs ez másképp - habár a 06-ban magasabb minőségi szinten a pirosak szakították át először a célszalagot.

Oldalunkat zárjunk egy kis OpenGL-lel, vagyis terítéken az Enemy Territory: Quake Wars:

Ahogy azt már megszokhattuk, a pirosak fölénye elvitathatatlan.


A szokásos API-váltás, azaz mutatkozzék be a D3D 9-es verziója - először a Half-Life 2: Episode TWO segítségével:

Tulajdonképpen e versenyszám kimenetelét is előre megjósolhattuk volna - a HD 4890 még a GTX 260-at sem tudja befogni.

Ha kocsikázni támad kedvünk, akkor töltsük be a Race Driver: GRID-et:

E játék esetén bizony a pirosak uralják a mezőnyt - itt sincs túl nagy különbség a két Radeon között.

Oldalunk végére pedig puffogtassunk el pár töltényt a Call of Duty 4 segítségével:

Helyreállt a világ rendje - mondanák az elvakult NVIDIA-hívők; érdemes megfigyelni, mennyire egymás nyakán van a két AMD kártya.


Eggyel nagyobb fokozatba kapcsolunk, azaz következzék a DX10! Első a sorban a Crysis:

Főszereplőnk szépen kapaszkodik, melynek eredménye, hogy sikeresen befogta 216 árnyalós ellenfelét.

A következő nem is lehet más, mint előbbi játékunk egyik távoli rokona, a Far Cry 2:

Picit tán meglepő módon a pirosak egyszerűen lejátszották a pályáról a zöldeket - azonban érdekes megfigyelni, hogy legmagasabb felbontáson már alig maradt valami a kezdeti hatalmas előnyből.

Ennyi FPS egyelőre elég volt, vegyük elő második világháborós RTS-ünket, a Company of Heroes: Opposing Frontsot:

Itt fordul a kocka, a GeForce-ok fityiszt mutatnak a riválisoknak; a HD 4890 valós különbséget mutat elődjéhez képest.

Hogy az ATI-rajongóknak is maradjon valami, vessük be a Call of Juarezt:

Mint a Company of Heroes - csak pepitában.


Folytassuk játékmustránkat az Unreal Tournament III-mal:

Nagyjából kiegyenlített a mezőny, valamivel azonban a Radeonok jobban teljesítenek. Legmagasabb felbontáson a GTX 280 beérte a HD 4890-est.

Folytassuk a World in Conflicttal:

Itt valamivel a zöldek teljesítettek jobban, habár az ellenfelek is derekasan helytálltak; a két piros versenyző között átlagosan 10 % a különbség.

Utolsóként pedig tekintsük meg a Devil May Cry 4-gyel elért eredményeket:

A kép jelen esetben nagyon vegyes, az egyik kártya ebben, a másik abban jobb - lehetetlen (és értelmetlen) sorrendet felállítani.


Jó szokásunkhoz híven ismét megnéztük szereplőink energiaéhségét:

X58-as (béta) konfigurációnkon ismét kissé sok energiát igényelnek a Radeon kártyák üresjáratban - ez jól látszódik a grafikonon. Terhelésnél az erősebbik GeForce viszi a prímet, míg a két AMD-s VGA gyakorlatilag ugyanannyit fogyaszt - a gyári dokumentációkkal ellentétben.

De mi a helyzet a hőfokokkal? Íme:

Legelőször is le kell szögeznünk: a két ASUS GeForce ventilátorvezérlése igen intelligensen működött a tesztek során, hangosnak semmilyen körülmények között nem voltak mondhatók. Sőt, a kisebbiket halknak ítéltük, míg a 280-as is csak huzamosabb terhelés hatására pörgött fel jobban - mely egy ilyen teljesítményű VGA esetében több, mint elfogadható.

A HD 4890-re a 4870-es gyári hűtése került, mely nem igazán jó megoldás. A mi tesztpéldányunk igen hangos egyéniség volt mindvégig, huzamosabb terhelés esetén pedig a turmixgépet is kiválóan imitálta - egy szó mint száz, ez a (béta) változat nem egy csöndes gépbe való. A Matrixon egy minőségi megoldással találkoztunk, azonban a légforgatók vezérlésével nem voltunk teljesen megelégedve: terhelésnél bizony felpörgött rendesen, mely által a zajos tartományba került őkelme. Mi inkább engedtük volna +10 fokot emelkedni a GPU-t, mely által kevésbé intenzív zajkibocsátást kaptunk volna. A lényeg azonban az, hogy 2D-s üzemmódban csendes a 4870 Matrix, és végsősoron ez a lényeg.


Tizedik oldalunk nem lesz hosszú, hiszen mindösszesen a nálunk járt két Radeon túlhajthatósági képességeit vizslattuk meg. Ehhez a folyamathoz a Catalyst beépített OverDrive ablakát és a FurMark tesztprogramot használtuk. Nézzük, mit sikerült alkotnunk:

Eredeti órajelek [MHz]

Megemelt órajelek [MHz]

ASUS HD 4870 Matrix

770/920

840/980

ASUS HD 4890

850/975

940/1125

A Matrix esetében reménykedtünk, hogy el tudjuk érni egy gyári 4890 órajeleit, de sajnos nem jött össze a dolog - igaz, csak 10 MHz hiányzik. A nálunk lévő ASUS 4890 átlagosan teljesített, azt nem tudjuk, hogy a kereskedelmi változat példányai mire lesznek majd képesek.

Következzék néhány grafikon mindenféle komment nélkül:


Méréseink végére értünk, vagyis rengeteg adat és színes sor kavarog a fejünkben - próbáljunk rendet tenni agyunkban!

Nincs könnyű dolgunk, hiszen ahány alkalmazás, annyiféle eredmény született tesztjeink során. Induljunk el a kályhától! Az FPS-számok alapján teljesen nyilvánvaló, hogy hiába az AMD által propagált újdonságok csokra, a HD 4890 személyében egy újabb rókát -- vagy inkább az ő bőrét -- köszönthetünk - már ami az RV700-as családot illeti. Az újdonság átlagosan hozzávetőlegesen 10 százalékkal teljesít jobban, mint a HD 4870, a maximális eltérés sem haladja meg ennek a dupláját - egyik sem egetrengető különbség.

Az is teljesen egyértelmű, hogy aki 4870 tulajdonosnak mondhatja magát -- esetleg egy tuningosabb 4850 birtokosa --, nem érdemes váltania az új jövevény kedvéért. Hogy ne maradjunk további bölcsesség nélkül: ha az ellentábort nézzük, akkor a friss Radeon teljesítménye a 216 árnyalós GTX 260 és a GTX 280/285 közé tehető - félút környékére, de a 285-ösnél egyértelműen gyengébb VGA-ról beszélünk.

Következzék az ajánlás! Nehéz helyzetben vagyunk, hiszen az árak gyakran változnak - egymáshoz képest is, tekintsük szét a boltok ésa különböző márkák között. A cikk írása pillanatában a GTX 260 nagyon kedvező szinten mozog, azonban kis ügyességgel ugyanennyiért kifoghatunk egy 4870-est is - és ebben az esetben inkább talán ez utóbbit részesítenénk előnyben (persze vegyük azt figyelembe, hogy az NVIDIA által kínált gyári hűtés sokkal szimpatikusabb tulajdonságokkal bír). Főszereplőnknek csak akkor van esélye a sikerre, ha az ára hamarosan lesüllyed a 4870 szintjére. Akik most szeretnének izmos VGA-t venni, azoknak csak abban az esetben tudjuk meleg szívvel ajánlani az újdonságot, ha csak minimális -- 10 % körüli -- ráfizetéssel bír megszerzése elődjével szemben.

Jelen tesztünk során vegyük figyelembe, hogy béta hardver (valószínűleg) és szoftver állt rendelkezésünkre, azonban biztosak vagyunk benne, hogy még jó néhányszor meg fog fordulni nálunk az RV790 a jövőben.

A Radeonokat az ASUS-tól, a szintén ASUS GeForce-okat pedig a Computer Emporiumtól kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

A cikket írta: Pintér Gábor (gabi123) és Czabaj Gábor (Skipper)

Hálózat és multimédia - céleszközök formájában

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az utóbbi időben a merevlemezt alkalmazó asztali lejátszók (esetleg felvevők) egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, talán ez az oka, hogy hasábjainkon is már elég sokféle eszköz szerepelt ebből a kategóriából. Most néhány újabb megoldással ismerkedünk, melyek nem(csak) multimédiás lejátszók. Első lépésben egy szerveralkalmatosságot (továbbiakban NAS) mutatunk be, amely bittorrent klienssel is rendelkezik, majd egy szerényebb képességekkel megáldott multimédiás lejátszó következik, befejezésül pedig egy összetettebb eszköz kerül majd sorra, mely médiaszerver és médialejátszó, valamint -felvevő is egyben.

Agestar 3,5" Network Enclosure (NSB3AS)

Ez a különös nevű dobozka bizony sokkal többet tud, mint amennyit elsőre gondolnánk róla. Az egyszerű csomagolásban érkező, fényes kis kütyü egy személyben FTP szerver, bittorrent kliens és nyomtatószerver is.

A doboz kipakolását követően összegeztük annak tartalmát. A működés elemi feltétele a 230 V-os tápadapter a tápkábellel együtt, hálózati egység révén pedig nem hiányozhat a LAN-kábel sem. Külső merevlemezes egység gyakorlatilag nem létezhet USB 2.0-s csatoló nélkül, így az efféle összeköttetéshez szükséges kábel sem hiányzik a csomagból. A tapasztalatlanabb felhasználó külső segítség nélkül nehézségekbe ütközhet az üzembe helyezést illetően, ennek elkerülésében segít a használati útmutató, melynek részletessége több, mint kielégítő, de kizárólag angol nyelvű. A mini CD-n megkapjuk a szükséges szoftvertámogatást, a szereléshez pedig mellékelve vannak a csavarok egy ajándék csavarhúzóval, majd az eszköz álló használatát lehetővé tévő állvány zárja a sort.

Az eszköz külseje alapjában véve tetszetős, melynek alaphangját a szálcsiszolt alumínium váz adja meg. A ventilátor díszítőrácsa és az előlap talán kicsit túlcsicsázott, de ez legyen a legnagyobb problémánk!

Az imént említett előlap egyébként igen szegényes, a csillogó felületet mindössze két LED és a hozzájuk tartozó feliratok törik meg, ezek értelemszerűen az üzemállapotot és a merevlemez-aktivitást jelzik. Jóval izgalmasabb a hátlap, mely a csatolóknak ad otthont. A tápcsatlakozó és a főkapcsoló mellett lehetőségünk van a ventilátor be- és kikapcsolására, szükség esetén pedig a reset gomb segítségével újraindíthatjuk az eszközt. Az összeköttetésre ott figyel az RJ-45 csatlakozó és két USB, melyek az adatkommunikációért, illetve a külső eszközök csatlakoztatásáért felelnek. Utóbbihoz tartozik az USB1-EXIT gomb, mellyel az idegen eszközt távolíthatjuk el szabályszerűen. A fennmaradó területet szellőzőlyukak töltik ki.

A beszereléshez ki kell húznunk a belső rekeszt a külső keretből, majd beilleszteni és rögzíteni a merevlemezt. A 8 cm-es ventilátor (AFS110) elhelyezése előnyös, hiszen pontosan a HDD aljától, az elektronikától szívja el a felmelegedett levegőt. A HDD rögzítése után helyezzük vissza a keretet a tokba, és indulhat a móka!

Tulajdonságok:

  • Ethernet és USB 2.0-s csatoló
  • 3,5" SATA merevlemezek támogatása
  • FTP és DHCP támogatás
  • Hálózati nyomtató támogatása
  • Bittorrent kliens
  • Samba server támogatása helyi hálózaton
  • Kompatibilis a DSL routerekkel és modemekkel
  • Jelszavas felügyelet a merevlemezhez való hozzáférés és webes menedzsment
  • Hardveres újraindító funkció a reset gomb használatával
  • USB port külső eszközök csatlakoztatására, például külső merevlemez, Udisk, HUB

Specifikációk:

Modellszám: NSB3AS
Csatolók: Ethernet, USB 2.0
Átviteli sebességek: Ethernet: 100 Mb/s; USB: 480 Mb/s
Eszközhasználat: 3,5" SATA merevlemez
Eszközfelismerés: Hot-plug és Plug-play támogatás
Tápellátás: Adapter (AC 100~240 V, 50~60 Hz; DC 5 V/12 V)
Anyag: Szálcsiszolt alumínium
Hűtés: Aktív (ventilátor alul)
OS támogatás: Windows 98se/Me/2000/XP/Vista; MAC OS 8.6 vagy újabb
Méretek: 196 × 150 × 88 mm (H x Sz x M)
Tömeg: 1,25 kg


Amint csatlakoztattuk az eszközt, megkezdődhet a beállítás. A CD-n megtaláljuk a nettools nevű programot, melynek Setup wizard lehetőségével egyszerűen és gyorsan elvégezhetjük az alapvető teendőket. Amennyiben mégis megakadnánk, a kézikönyv és a szintén CD tartalmát képező user manual (a kézikönyv digitális változata) részletesen magyaráz, így most ezekre a dolgokra nem térnénk ki.

Nézzük inkább a használhatóságot befolyásoló lehetőségeket, a hálózatról, illetve a webről is elérhető admin felületet:

Első megállónk a Home (otthon) fül, itt a rendszerrel kapcsolatos alapvető információkról tájékozódhatunk, illetve hogy használatban van-e valamelyik USB-port egy külső eszköz csatlakoztatásának okán. Az Administration (adminisztráció) opció kibontásával további paraméterezésekre kapunk módot, melyek sorrendben a következők: LAN (helyi hálózat), System (rendszer), FTP server (FTP szerver beállítása), USB, Users (felhasználók), Share (megosztás), Media (médiaszerver), BitTorrent.

A következő és egyben utolsó gyűjtőcím a Tools (eszközök). Itt ritkábban használatos műveletekkel találkozhatunk: Restart (újraindítás), Harddisk Utility (merevlemez eszközök), FW upgrade (szoftverfrissítés), Save config (aktuális konfiguráció mentése), Factory Defaults (gyári beállítások visszaállítása), Login settings (belépési paraméterek), System log (naplózás).

Nos, a felület és annak opcióinak áttekintése után elmondhatjuk, hogy a lehetőségekre nem lehet panasz, az eszköz minden olyan tulajdonságnak a birtokában van, amelyre egy átlagos felhasználónak ebben a kategóriában keresgélve szüksége lehet.


Folytassuk tovább a sort a médialejátszókkal, abból a kisebbik, szerényebb képességekkel megáldott Media Mate-tel. A pofás, főként fémből készült házba a hagyományoknak megfelelően 3,5"-os SATA merevlemezt szerelhetünk, ez szolgál digitális anyagaink otthonául. Azonban ne szaladjunk előre, kezdjük a külsőségekkel! A termék vastag kartondobozban érkezett hozzánk, a csomagolás rendben van, a belső kellően védett a külső hatásoktól, a dizájn egyszerű, és ezzel együtt megnyerő. Ezt követően a komponenseket kiszabadítottuk belső rabságukból, majd egymás mellé rendeztük őket, így a látvány egy kis értékelési támpontot ad, hogy mit is kaptunk a pénzünkért.

A csomag tartalma:

  • Media Mate eszköz
  • 230 V tápadapter tápkábellel
  • AV kábel
  • USB kábel
  • Jack-toldó
  • Komponens kábel
  • Távirányító
  • Felhasználói kézikönyv
  • Állvány
  • Csavarok

Nos, a lista ennyivel teljes, hiányérzetünk nem lehet, se többet, se kevesebbet nem kapunk, mint amire szükségünk lehet. A továbbiakban vegyük szemügyre közelebbről a Media Mate házat! Az elgondolás a szokványos "tégla" dizájnra épül, a dobozt fektetve, illetve a mellékelt állványt alkalmazva állítva is használhatjuk. Színek tekintetében a fekete és a szürke a meghatározó. Az előlap nincs túlbonyolítva, a felső szegmensben az infravörös vevőt találjuk a két állapotjelző LED-del közrefogva (HDD-aktivitás, aktív üzem), kicsit lejjebb pedig egy hatfunkciós "botkormány" áll rendelkezésre. A négy irány (fel, le, balra, jobbra) mellett befelé történő nyomáskor a lejátszás, illetve a szünet opció válik elérhetővé. Legalul két -- nem kevésbé lényeges -- gombot találunk, ezek a menü és a bekapcsolás.

Térjünk át a másik fontos területre, a hátlapra, ugyanis annak kínálata alapvetően meghatározza az eszköz használhatóságát. Nos, mivel a Media Mate nem egy drága modell, így ne számítsunk tengernyi csatlakozóra. Az USB 2.0 és a tápellátásért felelős adapter csatija szükségszerűen jelen van, valamint a ventilátor működését is be- illetve kikapcsolhatjuk. A szórakozást nyújtó jelek kivitelére a komponens, a D-Sub és az AV (audió + videó) kimenet valamelyike szolgálhat, attól függően, hogy milyen megjelenítővel rendelkezünk, és persze hogy melyiket favorizáljuk.

Végezetül nem maradt más hátra, mint az üzembe helyezés. Mint megannyi hasonló lejátszó esetében, a Media Mate szét-, illetve összeszerelése sem egy ördöngős feladat. Mindösszesen a hátlapon található négy csavart kell eltávolítani a helyéről, ezt követően a belső váz az előlapnál fogva kihúzható a keretből. A következő lépés a SATA merevlemez helyrebiggyesztése, rögzítés 3-4 csavarral, majd mehet vissza az egész a helyére, és készen is vagyunk! Jöhet az élvezet, azaz lejátszónk tartalommal való feltöltése és azok megtekintése...


A bevetésre kész Media Mate-et a hozzá adott USB-kábel segítségével csatlakoztattuk a számítógéphez (USB-s kapcsolat esetén is szükség van a 230 V-os adapter használatára). Mivel egy olyan eszközről van szó, melynek fő profilja a kép-, a zene- és a filmlejátszás, ezért mindháromból elhelyeztünk rajta néhányat. Képnek egy 2 megapixeles Canon gép által készített fotót használtunk, muzsikaszónak Avril Lavigne - Girlfriend és David Guetta - The world is mine mp3 fájlok szolgáltak. Egy rossz hír, hogy hamarosan búcsúznunk kell a Prison Break sorozattól (nem készülnek belőle további évadok), így a Media Mate-et már az új személyes kedvenc, a Rescue Me (Ments meg!) egy epizódjával kínáltuk meg, továbbra is XviD formátum alkalmazásával (tesztfájlunk esetében: 592 × 320, 971 kbps).

Mielőtt azonban elindítanánk a filmet és kólával meg kukoricával a kezünkben belesüppednénk a fotelba, nem árt igényeink szerint testre szabni a lejátszót. Lássuk, paraméterezési és beállítási lehetőségek terén mennyit nyújt az eszköz:

Miután szoftveresen is minden a helyén van, jöhet a befektetett munka gyümölcse, azaz a szórakozás. Azt azonban egyik lejátszó sem fogja kiolvasni a gondolatainkból, hogy mit szeretnénk nézni (vagy hallgatni), így ki kell választanunk a médiát tartalmazó mappát, illetve -- ha merevlemezünk több részre van osztva -- a partíciót is.

Ez a zöld menüstílus uralkodik képnézegetés, illetve zenehallgatás közben is. Fotóalbum esetén a Media Mate a hagyományoknak megfelelően kis indexképek formájában listázza ki a tartalmat, így anélkül is könnyedén navigálhatunk, hogy a teljes képernyős nézetet kéne választani ahhoz, hogy lássuk a kép tartalmát. Diavetítéskor viszont elmaradhatatlan, hogy a mű lefedje megjelenítőnk majd' összes pixelét.

Zenehallgatás közben kissé unalmasabb a mulatság, a betöltést követően megjelent lista felett csupán egy számláló informál arról, hogy éppen hol is tart a hallgatott szám. A videofájlok esetében a név mellett a méretről és a kódolás típusáról is kapunk információt.

Induljon a mozi!

A film gond nélkül elindult és le is futott, néhány negatív tapasztalatot azonban kénytelenek vagyunk megjegyezni. Először is a lejátszás kezdetekor (és néhányszor elszórtan utána is) kissé belassult a videó, mintha akadozott volna. Számítógépes lejátszás, illetve a nagyobbik modell esetén ilyen problémával nem találkoztunk, ezért arra gyanakszunk, hogy a Hitachi merevlemez nem volt szimpatikus a Media Mate-nek, mert a menüben is rendszeresen elgondolkozott. A másik probléma viszont biztosan nem a HDD miatt volt tapasztalható, ugyanis a lejátszó nem akarta megjeleníteni az epizódhoz tartozó feliratot, akár FAT32, akár NTFS fájlrendszerre formáztuk a partíciót. A nagyobbik modell (mely nemsokára szintén sorra kerül) mindkét fájlrendszerrel, illetve a PC is gond nélkül vitte. A hazai forgalmazótól kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a problémát egy új firmware formájában hamarosan orvosolják. 


Az MP400AVR típusnevet viselő MultiPlayer egy magasabb kategóriát képviselő modell, mint a Media Mate. Fontos kiemelni, hogy esetében nemcsak médialejátszóról, hanem gyakorlatilag fájlszerverről is beszélhetünk, a későbbiek során kiderül, miért mondjuk ezt. A ház szintén 3,5"-os merevlemezeket fogad, de annak mérete jóval nagyobb (így csak fektetve használható), illetve a HDD-t sem a szokványos módon, hanem annál egyszerűebben lehet csatlakoztatni, ugyanis az MP400AVR "rack-rendszerű". Ez annyit jelent, hogy elég az eltávolítható keretbe belecsavarozni a merevlemezt, az utána már könnyűszerrel a helyére csúsztatható, és gyakorlatilag használatra készen áll. A csomagolást illetően itt sem voltak problémáink, a kartondoboz kellően informatív és megfelelő biztonságot nyújt a szállítás során.

A ház nagy méretű, masszív hatású, és a dizájnnal sincs semmiféle probléma. Esetében is a fekete-ezüst színkombináció dominál, utóbbi gyakorlatilag az előlap stílusát határozza meg. A ház váza fém, csak a két oldalfal anyaga műanyag, de azok sem tűnnek sérülékenynek.

Térjünk át az előlapara, illetve annak vezérlőelemeire! A csillogó panel bal oldalán találjuk a négyirányú vezérlőgombot, középen az "OK" billentyűvel. Tőle kicsit jobbra kapott helyet további négy, a vezérlés szempontjából elengedhetetlen gomb: return (vissza), stop, copy (másolás), power (be-, kikapcsolás). A jobb szélre helyezték a kártyaolvasót (két nyílással), a használható formátumokat a specifikációs táblázatban közöljük, a lista igen hosszú. A hátlap sem okoz csalódást, bizony találunk rajta csatlakozót bőséggel. Az USB 2.0, a komponens és az AV dugajok meglétét megszoktuk, azonban itt jelen van a HDMI, a digitális koaxiális kimenet, az RJ-45 (LAN) és egy további USB is, mely külső eszköz csatlakoztatására alkalmas (pendrive, külső merevlemez, WLAN).

A működtetéshez a fontosabb kellékeket megtaláljuk a dobozban, azonban néhány dolog opcionális:

  • RJ-45 hálózati kábel
  • Komponens kábel
  • HDMI kábel

Az alapkiszerelés tartalma:

  • MP400AVR eszköz
  • Távirányító
  • 220 V tápadapter
  • Bemeneti AV kábel felvételhez
  • Kimeneti AV kábel
  • 1,2 m-es USB kábel
  • Felhasználói kézkönyv

Az összeszereléssel itt még az előzőnél is könnyebb dolgunk van, ugyanis nem kell a komplett belső részt kicsavarozni és kihúzni, a speciális keret direkt erre a célra szolgál. Húzzuk ki az eszközből, majd csavarozzuk bele a merevlemezt, aztán óvatosan toljuk vissza a helyére, erőltetés nélkül. Lényegében ennyi a művelet.

Összefoglaló táblázat:

Alaplap
Tulajdonság
Leírás
Lapkakészlet
32 bit RISK 256pin LQFP
NOR flashmemória
8M × 8bit
DDR SDRAM
32M × 16bit
Be-, és kimenetek
Ethernet
×1
IrDA
×1 (távirányítónak)
USB-elosztó
×1 ("A" típusú aljzat)
USB-eszköz
×1 ("B" típusú aljzat)
Kártyaolvasó
SD/MMC/MS/MS_PRO/CF/XD
jack aljzat
12 voltos adapter
Audio-, és videocsatlakozók
HDMI kimenet
×1
AV kimenet
3 az 1-ben
komponens kimenet
RCA×3
koaxiális kimenet
RCA×1
Előlapi panel
LED 1
Bekapcsolt állapot (zöld), Készenlét(narancs)
LED 2
Felvétel (piros)
Gombok (kilenc)
Be-, kikapcsolás / felvétel / föl / le / jobbra / balra / OK (lejátszás) / leállítás / vissza

Az eddigi információk kecsegtetőek voltak, most azonban lássuk, hogyan teljesít a MultiPlayer akció közben!
Első körben a menürendszert és a beállítási lehetőségeket vizsgáljuk. Mivel ez az eszköz már egy komolyabb, linux-alapokon nyugvó "operációs rendszerrel" rendelkezik, számítottunk rá, hogy nem lesz hiány a lehetőségekben:
Ha minden a helyén van, és tökéletesen passzolnak az opciók saját igényeinkhez, kezdődhet anyagaink felkutatása. Első körben ki kell választanunk azt a hordozótípust, amelyről lejátszani vagy amire felvenni szeretnénk, esetünkben ez a már beszerelt merevlemez. Ha több partícióval rendelkezünk, ki kell választanunk, melyiket akarjuk használatba venni. Az ezek után előbukkanó találatokat négy szempont szerint szűrhetjük:
  • All: Minden találat szerepel a listában
  • Music: Csak a hangfájlok jelennek meg a listában
  • Photo: Csak a képek jelennek meg a listában
  • Movies: Csak a mozgóképek, filmek jelennek meg a listában

A képernyő ilyenkor két részre oszlik, bal oldalt a listát, míg jobb oldalt az előnézeteket, egyéb információkat láthatjuk. Film esetén a kis ablakban elindul a lejátszás, fotó esetén megjelenik a kép, míg zenelejátszáskor a számláló mellett az éppen futó fájlról is kapunk információkat.

A MultiPlayer lehetőséget nyújt az eszközök közötti fájlmozgatásra is. A File Copy menüpont alatt ki kell választanunk a forrást (Source), majd a célt (Destination), ahova másolni szeretnénk. A felvételi képességekhez tartozik a programozott rögzítés, természetesen az eszköz e téren sem hozható zavarba. Az opciót a Timer Rec néven találjuk a főmenüben.
Kép és videó:
A videolejátszás során komponens alapú összeköttetést használtunk, mivel teszttévénk nem rendelkezik HDMI-bemenettel. Először a Media Mate-nél használt Rescue Me XviD-et vettük elő, melyet gond nélkül varázsolt a képernyőre, emellett további pozitívum, hogy a feliratot is rendben megjelenítette, akár FAT32, akár NTFS fájlrendszert használtunk. Nem volt azonban ilyen szerencsénk az MKV-val. A dobozon szerepelt a formátum támogatása, azonban ezt már akkor is némi fenntartással fogadtuk. Egy próbát azért természetesen megért, így a merevlemezre az 1080p-s Rambo 4-et és a 720p-s Die Hardot is felmásoltuk, melyet a listában az eszköz meg is jelenített, de mikor kiválasztva azt el akartuk indítani a lejátszást, "Invalid file" felirat fogadott mindkét MKV esetében. A készítők az új firmware megérkezése után fokozott támogatást ígérnek.
Hálózati képességek:
Ahogy azt már pár szóban pedzegettük, a MultiPlayer képes hálózati lejátszásra is. Ennek használatához a PC-kre telepítenünk kell a mellékelt CD-n található Transcode Server nevezetű programot, melyben a Net Share Dialog alatt találjuk a számítógép megosztott mappáit. Ezek után csatlakoztattuk az Edimax wireless hálózati kártyát a MultiPlayerhez (az eszköz wireless funkciója kizárólag az Edimax EW-7316UG típusjelű USB-s hálózati kártyával használható), amit a "WiFi plugged-in" felirattal nyugtázott. A Setup/Network/Wireless LAN Setup opció alatt el kell végeznünk a kapcsolat létesítéséhez szükséges beállításokat. Amennyiben sikeresen létrejött a kapcsolat, kiléphetünk a beállításokból, és keressük fel a Browser/Net menüpontot. A My Shortcuts alatt lehetőségünk van hozzáadni a kliensgépet, amelyről a streamelt lejátszást eszközölni szeretnénk. A sikeres műveletet követően a gép a My Neighboors menüpont alatt is megjelenik.
A kliensgépet kitallózva láthatóvá válik annak megosztott tartalma, esetünkben két mappa, melyből az egyik médiafájlokat tartalmaz (Rescue Me XviD). A lejátszás előnézete a streamelés alatt is él, az indítás gombra kattintva pedig elindul a teljes képernyős mozi.
Összefoglaló táblázatok:
Felvétel
Tulajdonság
Leírás
Nagyfelbontású videófelvétel
MPEG1 (dat, mpg), MPEG2 (vob, mpg, ts), MPEG4 (avi, divx, xvid), mkv, iso, ifo 1080i
Tekerés
előre/hátra: 1.5, 2, 4, 8, 16, 32× lassított lejátszás: 3/4, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16×
Lejátszás sebessége
3/4, 1/2, 1, 1.5, 2× hanggal és képpel (1.5 és 2× sebességben a HD filmek hangja kikapcsolva)
Nagyítás
2, 3, 4, 8×
DivX felirattámogatás
SRT, SMI, SUB, SSA
Ugrás
előre 30 másodpercet
Gyors visszajátszás
10 másodperc
Nagyfelbontású képek támogatása
JPG / JPEG / BMP
Előnézet, forgatás és nagyítás
2, 4, 8, 16× sebességben, nagyfelbontásban
Kép effektus
hét lehetőség, +véletlenszerű
Zenefájlok támogatása
MP3, WMA, AAC, OGG
Tekerés
előre/hátra: 2, 4, 8, 16, 32×
egyéb funkció
zenelista lejátszása
fotó és zenelista együttes lejátszása
képernyőkímélő
Felvétel
Tulajdonság
Leírás
Lejátszás
Hálózat
Hálózati lejátszás (videó, zene, kép)
Valósidejú kódolás
RM, RMVB, WMV, H.264 kódolása PC-ről, és hálozaton keresztüli valósidejű lejátszás
Felvétel
Felvétel gombnyomásra
FAT32 HDD-re
Beállítható minőség
HQ/SP/LP/EP/SLP
Felvétel
HDD-re vagy USB-eszközre
Timeshift
HDD esetén
Egyéb funkció
időzített felvétel
Rendszer
OSD
görgethető szöveg és fájllista
partíció
NTFS/FAT32
Nyelvek
TV formátum
NTSC/480P/PAL/576P/720p@60, 50HZ/1080i@60, 50HZ
Fájlmásolás
HDDHálózat, USBHDD, USBHálózat

Befejezésül foglaljuk össze, milyen élményekkel lettünk gazdagabbak az eszközök kipróbálása során!

Az Agestar 3,5" Network Enclosure-t egy belépőszintű NAS-nak titulálhatjuk, ehhez mérten alakították ki vételárát is. Amellett hogy fájl- és nyomtatószerver, az UPNP AV technológiának köszönhetően félig-meddig médiaközpontnak is tekinthetjük, a kört pedig a beépített torrentkliens teszi teljessé. A terméket illetően a kevésbé ismert márka ellenére egyáltalán nem volt rossz szájízünk, a csomag és a felszereltség korrekt, a támogatás megfelelő.

Az utóbbi időben jónéhány lejátszó vendégeskedett nálunk, és azt kell, hogy mondjuk, a Media Mate nem nagyon tud kiemelkedni a tömegből. Ezzel persze nincs nagy probléma, hiszen árának fényében gyakorlatilag azt kaptuk, amire számítottunk. A körítéssel sincs gond, a működés is rendben van, kivéve a feliratkezelésnél tapasztalt malőrt, melyet reményeink szerint új firmware-rel orvosolni fognak.

A Multiplayer volt a mezőny legdrágább, de ennek megfelelően a legnagyobb tudással megáldott darabja. HDMI-csatlakozójának köszönhetően már a komolyabb TV-vel rendelkező felhasználók számára is elgondolkodtató alternatíva lehet, hálózati funkciói révén pedig a lehetőségek köre még jobban kibővül. Sajnos itt is tapasztaltunk szoftveres hiányosságot, bár a doboz szerint a lejátszó MKV "megkajálására" is képes, ezt tesztünkkel nagy bánatunkra nem tudtuk alátámasztani. A firmware-es javítás ez esetben is be van ígérve, és ha ezt valóban megoldják, az megtöbbszörözheti a termék vonzerejét a vásárlók körében.

Bruttó végfelhasználói árak:

Agestar 3,5" Network Enclosure

14 766 Ft

Media Mate külső ház és médialejátszó

19 518 Ft

Multiplayer médiaszerver és médialejátszó

38 268 Ft

A termékeket a Kelly-Tech Kft.-től kaptunk tesztelésre, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

LC-POWER tápos és házas újdonságok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az LC-POWER márkanév legtöbb Olvasónk számára már ismerősként kell, hogy csengjen, hiszen sokféle termék járt már nálunk a cég repertoárjából, legyen szó akár számítógépházakról, tápegységekről vagy esetleg multimédiás lejátszókról.

Legutóbbi cikkünkben -- Két újabb multimédiás lejátszó az LC-Powertől -- épp' az utoljára említett kategóriából került fel két páciens a vizsgálóágyra, most azonban újra a fent szereplő másik két kategóriába kalauzol kirándulásunk. Az út egyik felét két, viszonylag új modellnek mondható tápegység teszi ki, melynek jellege ezúttal inkább bemutató lesz, a tesztszekció apropóját egy slim midi-torony szolgáltatja:

  • LC-POWER LC6550 V2.2 - 550 W
  • LC-POWER LC8400P V2.3 - 400 W
  • LC-POWER 3049S-BS

LC6550 V2.2 - 550 W

Az LC6550 V2.2 a Super Silent család tagja. A csomagolást, illetve a dobozt illetően nem ütköztünk meglepetésekbe, a megszokott LC-POWER stílus köszöntött minket. Egyszerű külső, kellő információmennyiség, hordozást megkönnyítő pántocska - ezek a jelszavak. A tartalomról hasonlóan tudunk vélekedni, csak a legszükségesebbeket találjuk a pakkban, azaz magát a tápegységet, egy -- a működtetéshez ugyebár nélkülözhetetlen -- tápkábelt és egy rövid használati útmutatót.

Maga a táp külsőre nagyon kellemes benyomást nyújt, a teljesen (matt)feketébe öltöztetett doboz a fekete 12 cm-es ventilátorral, ventiráccsal és matricákkal egyfajta eleganciát sugároz. További pozitív elbírálást érdemel a hátlap, ahol a gyártó a méhkaptár formájú szellőzőrács kialakítást választotta, ráadásul a szemek az átlagosnál nagyobb méretűek, így a felmelegedett levegő optimális áramlás esetén könnyen távozhat a házból.

Szintén jó hírekkel szolgálhatunk a kábelezést illetően. A főtáp kötege harisnyázott, a fekete csatlakozók pedig -- amellett hogy jól illeszkednek az összképbe -- a "jobbik fajtából" valók, például nem a legolcsóbb, rugalmatlan és kirobbanthatatlan molex csatlakozókat alkalmazták, hanem a sokkal barátságosabb, az eltávolítást segítő fülekkel ellátott verziót.

Rendelkezésre álló csatlakozók:

20 + 4 tűs főtáp

1 darab

4 tűs P4 táp

1 darab

6 + 2 tűs PCI Express

1 darab

SATA

4 darab

molex

4 darab

FDD

1 darab

A táp összteljesítménye 550 W, a legtöbb felhasználó számára ez több, mint elegendő. A különböző ágak terhelhetőségéről és egyéb jellemzőiről a táp oldalán található matrica minden lényegi információt elárul:

A gyártó a technikai paraméterek közül a táp idle -- azaz készenléti -- fogyasztását emelte ki, mely mindössze 1 W. A termék természetesen PFC-vel is rendelkezik, valamint megfelel a ROHS környezetvédelmi, a CE és a TÜV előírásoknak.

LC8400P V2.3 - 400 W

Ez a modell a Metatron szériát erősíti, 400 W-os összteljesítménye még mindig az a kategória, mely az igények többségét képes kielégíteni. A külsőt tekintve gyakorlatilag bemásolhatnánk a fenti típusnál leírtakat, ugyanis a két egység annyira hasonlít egymásra, mint két tojás. A doboz a "zöld felfogást" igyekszik eszünkbe juttatni, a belső tartalom pedig a megszokott, azaz maga a táp robbantópárnás zacsiba csomagolva, a 230 V-os tápkábel és a használati útmutató.

A külsőt tekintve tehát maradt az elegáns fekete ház, a 12 cm-es fekete légkavaró a megegyező színű ventiráccsal és a méhkaptáros oldalsó szellőzőráccsal.

A kábelek jellemzői is passzolnak, tehát a főtáp kötege harisnyázott, a többi szabad, a csatlakozók feketék, és megőrizték a kellemes tulajdonságokat, mint például a könnyen eltávolítható molexek.

Rendelkezésre álló csatlakozók:

20 + 4 tűs főtáp

1 darab

4 + 4 tűs P4 táp

1 darab

6 + 2 tűs PCI Express

1 darab

SATA

4 darab

molex

4 darab

FDD

1 darab

A technikai paraméterekkel kapcsolatos információk begyűjtésében továbbra is partner a tápegység oldalán található matrica. A két darab 12 V-os ág egyenként 12 A-rel terhelhető, összteljesítményük 288 W. A gyártó ennél a modellnél is kiemeli az alacsony készenléti fogyasztást, mely 0,9 W, de ennél is örömtelibb hír, hogy a termék támogatja a 80 Plus tanúsítványt. A gyártó specifikációi szerint az LC8400P 84 %-os hatásfok elérésére képes.

Ilyen tulajdonságok mellé természetesen nem hiányzik az aktív PFC megléte, valamint a CE, a TÜV és a ROHS szabványok követelményeinek teljesítése.


Újabb LC-POWER bemutatónkban nemcsak tápok, hanem egy ház is helyet kapott. Ráadásul egy olyan kuckó, ami már a csomagolás kibontása nélkül is erőteljes várakozással töltött el minket.

A gyártó fantázianevet nem adott a házikónak. 3049S a család neve, a BS pedig a színt jelöli, vagyis black-silver. A dobozon a BR jelölést tüntették fel, ez jobban tetszett volna, a fekete-vörös kombináció igazán mutatós lehet élőben, képen legalábbis nagyon jól néz ki. Van egy harmadik variáns is, ez a B, vagyis black edition, ami kevés angoltudás mellett is érthetően szimplán fekete.

Lépjünk is tovább a színeken, lássuk a házat, illetve a csomagolást!

A doboz az LC-POWER-től megszokott módon nélkülözi a távol-keleti csicsát. A fehér kartonon csak a BR ház, és néhány adat látszik. Először is megtudhatjuk, hogy a számítógépházat a Slim ATX Midi-torony alfajába sorolhatjuk, ami nagyjából annyit tesz, hogy teljes méretű ATX lapot fogad, de a magassága (esetünkben inkább a vastagsága) csak nagyjából a fele a normál méretnek. Ezek azok a házak, ahol oda kell figyelni arra, hogy milyen bővítőkártyát vásárolunk hozzájuk, mert a minimális elvárás, hogy a kártya ne legyen magas, és legyen hozzá feles hátlapi takarólemez.

Itt és most fontos megemlíteni, hogy a fent leírt feles méret miatti nehézséget el kell néznünk az LC-POWER-nek, hiszen a 3049S egy igazi, vérbeli és hamisítatlan multimédia PC számára készített kuckó. Ezekből a fajtákból már nem eggyel találkozhattak nyájas olvasóink oldalainkon, így mi is és olvasóink is végezhetünk némi összevetést.

Ennek az összevetésnek lenne is értelme, mert a jelen tesztben szereplő ház bizony a legjobbak között van, ami az LC-POWER-től bizony meglepetés. No nem azt mondjuk, hogy a gyártó házai rosszak, egész egyszerűen más kategóriában versenyeznek. A gyártó legtöbb termékének a közép- vagy alsókategóriában kell megállnia a helyét, és ott bizony szépen domborítanak. A 3049S viszont valami egészen más. Egy másik világ, egy másik minőség. Érthetjük ezt a belső kidolgozásra és a külsőre is, mert bár meglehetősen finnyás népek vagyunk mi hocosok, ez a házikó osztatlan sikert aratott. Mindjárt le is írjuk miért.

Kezdjük a külsővel!

Az előlap harmonikus, nincs agyoncicomázva. Sem a fényes, sem a matt felületek nem hatnak gagyinak, minden a minőséget tükrözi. Karcállósági próbát nem végeztünk, nem mertünk végezni, mert nem szerettük volna, ha a fejünket letekergetik a nyakunkról.
A bekapcsológomb, mely üzem közben szép pirosan világító keretet kapott, sajnos alul helyezkedik el, így a földre állítva a gépet nagyot kell hajolnunk. Cserébe viszont a csatlakozók felülre kerültek egy ajtó mögé, így azokat könnyen elérhetjük. Az ajtót kinyitva találunk egy reset gombot, két USB-kaput, egy mikrofon be- és egy fejhallgató-kimenetet, valamint egy eSATA-csatlakozót. Bizony, ez is van, és milyen jó, mert így hordozható eszközeinkről villámgyorsan tudjuk az adatokat a gépre átmozgatni úgy, hogy közben nem kell a hátulján matatni. Nagy piros pont a gyártónak ezért.

A csatlakozók ajtaja mellett találjuk az optikai meghajtó tálcájának szánt helyet. A lemez is ajtó mögül bújik elő, ami ismét csak tetszetős megoldás, nem szeretjük, amikor egy nappaliban álldogáló gépen látszik a meghajtó előlapja.

A külső igazi csemegéje a kijelző, mely a bekapcsoló gomb mellett helyezkedik el. Talán ez lesz az a pont, ahol a vélemények jelentős eltérést fognak mutatni a hasznosság tekintetében. Arról, hogy jól néz-e ki, nem érdemes vitázni, mindenki saját ízlése szerint eldöntheti a kérdést. A hasznosság viszont már kevésbé szubjektív. A kijelző nagy méretű, ám hasznos adatot nagyon keveset tartalmaz. A felső részen egy Colorsound elnevezésű mező van, ahol négy sávban figyelhetjük a hangok dinamikájának változását. A sávok külön mutatják a mély, a magas és a két középső oszlopban a köztük lévő tartomány hangerejét.

A kijelző alsó részén találhatunk hasznos adatokat, igaz, csak kettőt. Két kör alakú jel közül az egyik azt jelzi, hogy forog a megfigyelt ventilátor, a másik pedig, hogy működik a gép, vagyis, hogy meleg van benne. Ezen körök alatt végre számszerű formában is láthatjuk a megfigyelt ventilátor fordulatszámát, alatta pedig a gép belső hőmérsékletét.

A külsőhöz még egy fontos dolog tartozik, ez pedig a fényezés. A festés vastag, egyenletes - és fényes. A fújásból következő narancsosodás csak nagyon picit figyelhető meg rajta, ami nagyjából annyit tesz, hogy 20 centiről már csak egy fényes fekete felületet látunk. Az ujjlenyomatokra -- mint minden hasonló fényezés -- ez is érzékeny, de mire való egy jó törlőrongy, ha nem arra, hogy a szép kis házikónkat fényezgessük vele?


Térjünk át a belsőre, hiszen az is fontos, sokaknak talán még fontosabb, mint a külső!

A ház belsejéről egyáltalán semmi rosszat sem tudunk írni. Kezdjük inkább a jó tulajdonságok felsorolását:

  • Vastag lemezelés, mindenhol visszahajtott élekkel, hogy ne szabdalja szét a kezünket. Ahogy már írtuk, elfér benne egy teljes méretű ATX-es alaplap.
  • A táp normál méretű, így könnyen cserélhető, ráadásul, ha nem lennénk megelégedve a gyárival, akkor beépíthetünk mást is, vagy kicserélhetjük ebben a ventilátort egy teljesen hangtalanra.
  • Normál méretű optikai meghajtót építhetünk be, tehát nincs szükség notebook meghajtóra.
  • Az alsó és a felső lapon két-két ventilátorhelyet kapunk, az egyik helyen ventilátorral, így a szellőzéssel sem lesz probléma. Alul bemegy a hűvös levegő, felül pedig kimegy a meleg.
  • A kábelek megfelelő hosszúságúak, így könnyen és szépen elvezethetjük őket, a feliratozás is rendben van, így a bekötés sem lesz nehéz.
  • Az optikai meghajtó és a merevlemez csavarozás nélkül, sínek segítségével szerelhetők be.


Ha nagyon szőrös szívűek akarunk lenni, akkor talán abba köthetünk bele, hogy csak egy merevlemez beépítésére van lehetőség. Igaz, a hely kihasználása így is példa értékű, a ház mérete miatt több háttértárat valóban nem tudunk elhelyezni. Öröm az ürömben a külsőnél említett eSATA-csatlakozó, melyen keresztül külső tárolót csatlakoztathatunk.

Összegzésképpen leírhatjuk, hogy az LC-POWER házikója nagyon pofásra sikerült. A kijelző tartalmazhatna több hasznos adatot, de talán ez az egyetlen olyan pont, amibe bele mertünk kötni. A külső és a belső egyaránt tetszetős, a felhasznált anyagok minőségére nem lehet panasz. Ahogy írtuk, a ház három színben érhető el, pontosabban a három szín csak az előlapon jelentkezik, ott azonban meghatározó módon.

Ezt a házat vörös beütéssel el tudjuk képzelni egy fiatalos IKEA nappaliban is, ezüstben vagy feketében pedig jól mutathat egy elegánsabb lakásban is. Azok számára, akik HTPC építésére keresnek számítógépházat, mindenképpen ajánlott a jelöltek közé felvenni!

Összegzés

A két tápegységet illetően megint csak azt tudjuk mondani, amit már sokszor elmondtunk. Helytelen lenne azt állítani, hogy a LC-Power ezen tápjai világverőek, a legnagyobb márkákkal nem vehetik fel a versenyt, ezt nem várhatjuk tőlük, már csak az áruk miatt sem. Meglétükben és elérhetőségükben az a jó, hogy valamiféle ideális középutat képeznek az alsókategóriás olcsóságok és a nívós, de egyben drága modellek között. Teljesítményük az igények nagy részét kielégíti, a külső megjelenésre és a csatlakozókínálatra sem lehet különösebb panaszunk, így amennyiben a két modell valamelyike elnyerte tetszésünket, érdeklődjünk a hazai forgalmazónál a vásárlást illetően!

A ház, ahogy az írásunkból ki is derül, tetszett nekünk. Az egyetlen kifogásunk a kijelzőn található információk mennyisége kapcsán merült fel, de úgy érezzük, a vásárlásnál ez lesz a legutolsó szempont, ami a döntést befolyásolja. A házikó mind külsejében, mind belsejében a tökéletesség határát súrolja.

LC-POWER 3049S-BS

Bruttó végfelhasználói árak:

LC-POWER LC6550 V2.2

9960 Ft

LC-POWER LC8400P V2.3

11 100 Ft

LC-POWER 3049S-BS

16 680 Ft

Az LC-POWER termékeket a Night Computertől kaptuk bemutatásra, köszönjük!

A cikket írta: Tárnok Zoltán (S3nki) és Pintér Gábor (gabi123)

Két variáció egy panelre - (HD)TV és egy monitor az LG-től

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Két szélesvásznú delikvens érkezett hozzánk az LG-től, melyek egy igen lényeges közös tulajdonsággal bírnak: ugyanaz a panel van bennük (a HDTV-s megoldásnál csak 99 %-ra tudjuk garantálni kijelentésünk pontosságát, ugyanis az LG-től nem kaptunk még erre hivatalosan megerősítést).

Az M227WD-ről és a W2261V-ről beszélünk, melyek nem 22"-os modellek - hiába sugallják ezt a modellszámok. Az LG viszonylag új fejlesztésű full HD-s -- ebből kifolyólag 16:9-es -- 21,5"-os paneljével állunk szemben, mely által kínálja magát a HDTV-s vagy mozis felhasználás (habár ez utóbbi a méretek okán picit elgondolkodtató lehet).

Nem említettük még, hogy ismét TN paneles versenyzők érkeztek hozzánk. Ejtsünk is néhány szót még első oldalunkon e típusról (aki picit többre kíváncsi a TFT-ket tekintve, azoknak leginkább idevonatkozó oldalunkat tudnánk ajánlani egyik régebbi cikkünkhöz tartozóan, amelyből a következő pár bekezdés is származik)! Az alábbi kis ábra segítségével próbáljuk megérteni a működését (figyeljük meg az egyes alkotóelemek elhelyezkedését is, mely szintén jellemző az egyes típusokra):

Amit láthatunk: vezérlés nélküli állapotban (pontosabban a vezérlés logikai alacsony szintjénél) a molekulák áteresztik a fényt, ekkor kapjuk a legvilágosabb színt (fehér). Vezérlés mellett a molekulák rendezetlen állapotot mutatnak, így nem engedik át a fényt (a gyakorlatban az a cél, hogy a lehető legkevesebbet engedjék át), ekkor beszélhetünk fekete színről.

Mi az -- amellett, hogy a legkorábbi fejlesztésről van szó --, ami megalapozta a TN panelek sikerét? Legfontosabb említeni az alacsony válaszidőt. Évekkel ezelőtt, a TFT-korszak hajnalán csak a TN-paneles versenyzők tehették lehetővé a játékos felhasználást. Emellett pozitívumként említhető a kiváló fényerő is.

Azonban a negatívumok listáján több szamárfület találunk: alacsony kontraszt, rossz betekintési szögek, és a színmegjelenítéssel is problémák lehetnek, mivel a panel natív módon alapszínenként csak 6 bites színmélységet támogat, ami 262 144 színt jelent (2^(6 × 3)). Ez problémát jelent, és a 16,7 millió színárnyalatot (8 bit alapszínenként) csak hivatalos csalással lehet megoldani (dithering és Frame Rate Control).

A színátmenet kényes kérdés - jobb oldalt láthatjuk, mi van akkor, ha nem elegendő a valós színmélység

Az idők folyamán megjelent egy fejlesztés a TN panelekhez, mely TN+Film néven vált ismertté. A technológia lényege, hogy egy plusz vékony filmréteget visznek fel, mely javítja a panel különböző tulajdonságait.


Aki jártas a megjelenítők terén, és sok kijelzőt látott, annak már messziről egyértelmű a helyzet a forma alapján: dél-koreai termékkel van dolgunk; a már elsőre is tetszetős dizájn az alul picit hajlított vonalvezetéssel egyértelműen kijelöli szereplőnk hovatartozását. A monitor szép fekete kávát kapott, mely nem a fényes fajtából való, azaz szerencsénkre az ujjlenyomatokra teljesen érzéketlen.

Jobb oldalt az M2394D-nél "megcsodált" logóhalmaz tárul elénk, azonban itt -- 90 fokkal térben elforgatva -- kaptak helyet a kezelőszervek:

Új elemként köszön ránk a legalsó íves rész, mely bordó festést kapott. A színválasztás jónak mondható -- passzol a feketéhez --, azonban maga a műanyag picit olcsó hatást kelt. Ettől függetlenül a külcsínyre egy panaszunk sem lehet, az LG (ismét) egy szép terméket hozott össze.

Hibrid eszközről lévén szó a hátsó traktus tele van csatlakozókkal, melyeket leginkább egy fotó segítségével tudunk bemutatni:

Következzenek a specifikációk:

  • Modellnév: LG M227WD-PZ
  • Paneltípus: TN (LPL-M215HW01-V0)
  • Képátló: 21,5"
  • Képarány: 16:9
  • Felbontás: 1920 × 1080
  • Képpontok mérete: 0,24825 × 0,24825 (mm)
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Kontraszt:
    • natív: 1000:1
    • dinamikus: 20 000:1
  • Betekintési szögek: 170°/160°
  • Válaszidő: 5 ms (2 ms GTG)
  • Megjeleníthető színárnyalatok: 16,7 millió
  • Csatlakozók: DVI, VGA, audiobemenet (jack), antenna (RF), SCART (2 db), kompozit és hozzávaló sztereó audió (egy pár RCA), S-video, HDMI (2 db), komponens és hozzávaló sztereó audió (szintén egy pár RCA), optikai digitális hangkimenet, fejhallgató-kimenet, illetve RS232 és USB (mindkettő szervizcélokra)
  • Extrák: DVB-T-tuner (MPEG-2), beépített hangszórók (2 × 3 W), PCMCIA kártyahely (kódolt digitális adások vételéhez)
  • Fogyasztás: 55 W (1 W készenléti)
  • Tömeg: 4,7 kg (talppal)
  • Méretek (Szé × Mag × Mély): 520 x 400,5 x 193,2 (mm)

A menürendszer gyakorlatilag egy az egyben az M2394D-nél látottakra hajaz, ebből kifolyólag most csak egy összefoglaló képpel kedveskedünk Olvasóinknak:


Másik delikvensünk is egy igen vékonyka -- vagyis inkább viszonylag kis űrtartalmú -- kartondobozból került elő, mely -- úgy látszik -- már az LG specialitásának tekinthető. Mikor sikerült kihámoznunk őkelmét védőburkából, szinte leesett az állunk: a W2261V bizony gyönyörű darab.

Persze egy monitornál messze nem (lehet) ez az elsődleges szempont, így hát kutakodjunk tovább! Tulajdonképpen sokkal jobban hasonlít előbb bemutatott társára, mint azt első ránézésre sejthetnénk. Elég annyi, hogy az egyik leglényegesebb tulajdonság, a paneltípus teljesen megegyezik az M227WD-jével, vagyis jelen esetben is ugyanaz a 21,5"-os 1920 × 1080-as TN panel van benne - és feltehetően a vezérlőelektronika is megegyezik (már ami a monitorrészleget érinti).

LG W2261V

A külső jegyekben is tetten érhető a hasonlóság: ugyanazt a fekete, nem csillogó kávát kapta a TFT, valamint a tervezők itt is becsempésztek egy kis bordós csíkot a kijelző aljához. A kezelőszervek ugyanúgy a jobb oldalon kaptak helyet ugyanolyan kialakításban, viszont számok kissé megfogyatkozott - annak ellenére, hogy itt már megtalálhatjuk előző cikkeinkben többször emlegetett "fun" gombot is (f-ENGINE).

Kezelőszervek hátradőlve

A jobb alul található érintésérzékeny bekapcsoló "régi" ismerősként köszönhet ránk, ha olvastuk tavaly októberi cikkünket a W2284F-ről. Az egyetlen különbség a színekben keresendő: jelen tesztalanyunk pirosas fénnyel árasztja el környezetét működés közben. A talp rögzítése is teljesen ugyanaz a biztos és könnyű szerelést jelentő "rácuppantom-csavartbetekerem" megoldás, mint az M227WD-nél. Mindkét TFT ugyanolyan dőlési szögeket biztosít felhasználójának: hátra 5, míg előre 15 fokot.

Hátulról

Ezek után nézzük a specifikációkat:

  • Modellnév: LG W2261V-PF
  • Paneltípus: TN (LPL-M215HW01-V0)
  • Képátló: 21,5"
  • Képarány: 16:9
  • Felbontás: 1920 × 1080
  • Képpontok mérete: 0,24825 × 0,24825 (mm)
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Kontraszt:
    • natív: 1000:1
    • dinamikus: 20 000:1
  • Betekintési szögek: 170°/160°
  • Válaszidő: 5 ms (2 ms GTG)
  • Megjeleníthető színárnyalatok: 16,7 millió
  • Csatlakozók: DVI, VGA, HDMI
  • Fogyasztás: 39 W (1 W készenléti)
  • Tömeg: 4,2 kg (talppal)
  • Méretek (Szé × Mag × Mély): 519 x 387,3 x 193,2 (mm)

Az persze nem meglepő, hogy a menürendszere kevésbé széles választékkal kápráztat el minket, mint mondjuk az M227WD esetében, hiszen itt "csak" egy monitorról van szó. Az OSD szinte egy az egyben megegyezik a W1952TQ-nál látottakkal, így ismét egy egyszerűsített, ám annál inkább áttekinthető táblázatot mutatunk meg a beállítási lehetőségeket szemrevételezendő:

R: VGA, D: DVI és H: HDMI


Legelőször egy antennakábellel kínáltuk meg az M227WD-t, hogy TV-s képességeire fényt derítsünk. A mintegy 50 analóg adó automatikus hangolásával 10 perc alatt végzett, mely egyáltalán nem mondható vészesnek (sőt). A nagy felbontáshoz képest viszonylag jó eredményt produkált a TV - azonban ne feledjük, hogy a 21,5" nem túl nagy méret, ami picit csalóka lehet. A mozgáskövetéssel nincs gond, a színek is rendben vannak -- LCD-hez képest -- egy kis állítgatás után. Egy szó mint száz: nem annyira észrevehető a full HD-s panel hátránya ebben a szituációban.

A digitális tunert nem tudtuk kipróbálni, mivel itthon MPEG-4-es szabvány van a DVB-T-t tekintve, és az LG egysége még mindig csak MPEG-2-es (nyárra várható a 4-es verzió). Sajnos CI-kártyánk sem volt a PCMCIA foglalatba, így a digitális részről nem tudunk nyilatkozni.

Térjünk át a monitoros vizsgálatra! Itt is igen jó teljesítményről számolhatunk be, az M227WD meghálálta a törődést, állítgatás után TN panelhez képest jó eredményt sikerült elérnünk. Még mielőtt megmutatnánk a készített tesztfotókat, érdemes megemlítenünk, hogy a távirányító (ismét) jó szolgálatot tett, segítségével sokkal könnyedebben navigálhatunk a menüben.

Következzék két fotó:

A natív kontraszt szemre hozza az 1000 körüli értéket, zavaró bevilágítást csak alul és felül láthatunk, azonban nem annyira számottevő mértékben - talán kevésbé, mint ahogy az megszokott ebben a kategóriában. A színhomogenitás talán picit átlag felettinek mondható: fentről le ugyan picit változik a tónus, azonban ez abszolút az elfogadható határok között van.

A betekintési szögek fényképei is az elvárhatót hozták:

Eddig csak a HDTV-s delikvensről volt szó - nem véletlenül. Mivel a panel mindkét modellben azonos, ezért cseppet sem lepődtünk meg azon, hogy szóról szóra ugyanúgy teljesítettek, tehát ami a monitor részlegre igaz volt az M227WD-nél, az a W2261V-re is ráhúzható.


Két szép és valóban használható kijelzőt kaptunk az LG-től, nekünk mindkét modell elnyerte teszésünket. Ha lassan is, de azért a TN panelek is fejlődnek, és egyre komfortosabb élményt nyújthatnak a felhasználóknak - persze a komoly grafikai munkákat ne ezzel a típussal kívánjuk megoldani.

Még mielőtt levonnánk a végső konklúziót, megemlítjük azt is, hogy természetesen ismét elővettük az Amerikai Gengszter 720p-s verzióját a fiókból, és egész kellemes élményben volt részünk. Habár a dinamikus kontraszt menüből nem kikapcsolható és működése egyértelműen jelen volt, mintha picit intelligensebben végezné a dolgát. Filmezésre a színvilág abszolút rendben volt, egy panaszunk sem lehetett.

Mindkét monitort jó szívvel tudjuk ajánlani, mivel jól teljesítettek nálunk. Könnyű helyzetben van a vásárló, hiszen eldöntheti: ha kell neki a tuneres változat, vagyis használná TV-ként is kijelzőjét, az M227WD mellett kell letennie voksát. Ha egy igazi "all-rounder" TFT a vágyálom nagy felbontással, de csak monitorként lesz rá szükség, akkor a W2261V a befutó.

Két delikvensünk ajánlott végfelhasználói ára 62 990 és 75 990 forint. Mindkét versenyző elnyerte tetszésünket, plecsnit mégiscsak a multimédiás modell kap - a "sima" monitort picit még drágának érezzük vetélytársához képest:


LG M227WD

A két monitort az LG Elelctronics Magyar Kft.-től kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.