ATI Radeon HD 6850 és CFX -- nevében zavar, magjában erő

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Bevezetés

Kétségtelen, hogy az AMD számára videokártyák piacán a GF104 chip és az arra épülő GTX 460 kártyák okozzák a legnagyobb gondot. Korábbi cikkünkben már részletesen kifejtettük a grafikus processzor paramétereit, emiatt ebbe most nem mennénk bele. Összefoglalva a Cypress és a GF104 több ponton hasonlóságot mutat (méret, fogyasztás), így az AMD mozgástere erősen beszűkült a középkategóriában. A probléma megoldása  - nem meglepő módon - mai cikkünk főszereplőire vár.

Biztosra vehető, hogy az új sorozat számozása némi kavarodást fog okozni a számítástechnika világában kevésbé jártas olvasóink fejében. Arra is nagyobb összeggel mernénk fogadni, hogy sokan nem értenek egyet az üdvöskék elnevezéseivel. A miértekre két választ találtunk: az AMD - marketing okokból - igen erősen ragaszkodik az 50-es és a 70-es jelzéskehez, illetőleg a HD 5700 sorozat egy átnevezés után HD 6700 köntösben reinkarnálódik. Abba a szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy a cikk írásának idején kiszivárgott némi információ a HD 6000 sorozatú grafikus kártyák jövőképéről. Amint az a lentebb látható, a nagyobb tűzijáték jövőre csúszott át, de a felsőkategóriás kártyák még idén befutnak.

 


 

Barts - az AMD-nek a méret a lényeg?

Röviden: igen. Bővebben kifejtve valószínűsíthető, hogy a Barts fejlesztésénél kiemelt figyelmet kapott a lapka mérete. A GPU a TSMC 40 nm-es csíkszélességű gyártástechnológiájával készül, 1,7 milliárd tranzisztorból áll, alapterülete pedig 255 négyzetmilliméter lett, vagyis a bevezető oldalon megfogalmazott probléma részben megoldódott. A mérnökök az optimalizáció jegyében elvetették a dupla pontosságú lebegőpontos feldolgozás támogatását, de ez egy játékra tervezett, középkategóriás grafikus processzor esetében nem nagy érvágás. A Barts a Redwood chipben található memóriavezérlőt kapta meg, ami megközelítőleg fele akkora, mint a Cypress vezérlője. A dolog árnyoldala, hogy ez az órajel rovására ment és egy esetleges túlhajtás során korlátozó tényezőnek bizonyulhat az 5 GHz-re hitelesített, 0,4 ns-os GDDR5 memóriákon.

A HD 6870 és a HD 5870 grafikus kártya viszonyát tekintve: a Barts gyakorlatilag 25%-al kisebb, mint a Cypress, de csak 7%-al lassabb, tehát a második számú processzorgyártó ismét "nagyot" húzott elő a bűvészkalapból.

Kicsit közelebbről szemügyre véve a lapkát újdonságként hat a két darab shader blokk önálló Ultra-Threading Dispatch Processzora, ami a GPU-ban található részegységek magasabb fokú kihasználtságában segíthet. A Barts új - hetedik generációs - tesszellátor egysége alacsonyabb tesszellációs szinten (jelenleg a játékokban főleg ez fordul elő) nagyfokú előrelépést mutat, ellenben magasabb terhelésnél látható, hogy az Unigine Heaven továbbra is az NVIDIA játszótere marad.

Pozitívum, hogy a HD 6000 sorozat ismét előrelépést mutat a képminőség terén. Az anizotropikus szűrés még több mintavételezésből dolgozik, ennek köszönhetően szinte észrevehetetlen átmeneteket hoz létre. Az élsimítás terén is történtek változások, az újdonság a morfológikus algoritmus megvalósítása. Nem teljesen újkeletű dologról van szó, hiszen a konzoloknál már alkalmazzák az eljárást. Az AMD szerint az MLAA nem igényel túl sok számítási időt, takarékosan bánik a memória sávszélességgel, de a képminőség valamivel gyengébb, mint a SuperSampling alapú élsimítás (SSAA) esetén.

A Barts HDMI 1.4a, DisplayPort 1.2, UVD3  - MVC, MPEG-2 DivX / XviD formátum - támogatással rendelkezik, ami  jó előjel a későbbiekben megjelenő alsóbb kategóriás HTPC kártyákra nézve.

A HDMI 1.4 és az 1.4a között a különbség  a két új 3D formátum megjelenése volt, az új sorozat most már ezek megjelenítésére is lehetőséget biztosít.  

A DisplayPort 1.2-es verziója kétszer akkora sávszélességgel üzemel, mint elődje. Egy úgynevezett MST (Multi-Stream Transport) "hub" segítségével egy kimenet több monitor meghajtására képes, vagyis a HD 6800 sorozat tagjai akár hat kijelzőt is tudnak kezelni.

Az UVD3 számára már nem ismeretlen a VP8-as kodek hardveres gyorsítása, bár nem valószínű, hogy erre rövid időn belül égető szükség lenne, azonban idővel mindenképpen hasznos lehet.

Az AMD a HD3D révén végre törlesztette adósságát. A megvalósítás hasonlít az NVIDIA 3D Vision technológiára: 3D-s filmek, játékok, alkalmazások támogatása az erre a célre fejlesztett szemüveg használatával.

 

 

 




 

 

Amikor az ASUS Radeon HD 6850-e megérkezett, a doboz láttán nem igen kaptunk a szívünkhöz, hiszen a szokásos "darkos", fekete-barna színvilágban tündökölt, a belénk égett grafikával. Ha nem lenne alulra írva az EAH6850, lehet hogy tudomást sem vennék arról, hogy mi is került a kezünkbe. Persze nincs ezzel baj, a dobozon vajmi kevés múlik, inkább legyen 1000 Ft-tal olcsóbb a termék, minthogy minden egyes szériához új kartonokat tervezzenek, és ezt velünk fizetessék meg végül. Szóval kibontottuk a dobozt, benne az igényes fekete papírboxok és térválasztók figyelnek, szintén úgy, ahogy megszoktuk.

Gyorsan félre is dobtuk a "sallangot", és a kártyát kezdtük el kibontani a zacskóból. A művelet végeztével azt tűnt fel, hogy továbbra sincs bennünk "HD 6850 érzés". Ennek nagyon egyszerű oka van. A neten jópár fotót láttunk a referenciamodellről, de az ASUS megoldása egyáltalán nem ilyen, hiszen ahogy neve is mutatja, ismét a DirectCU hűtőmegoldást használta fel a gyártó, és száműzte az ATI referencia megoldását. Ezzel a manőverrel valószínűleg nem járunk rosszul, hiszen a DirectCU az előző kártyákon már bizonyított, a hasonlóság következtében viszont akár azt is hihettük volna, hogy egy GeForce GTX 460-nal vagy egy GTS 450-nel van dolgunk.

      

Persze a hűtő műanyag borításán lévő csíkozás bordó és nem zöld, ahogy a GeForce-ok esetében, ezzel igyekszik szeparálni az ASUS, azonban ettől még furcsa, hogy szinte ugyanolyan kártyák érkeznek hozzánk külsőre, holott teljesen más modellekről van szó. Egy szó mint száz, szóval a látványt tekintve elmaradt a katarzis, dehát nem a külsővel kell bizonyítani, hanem a teljesítménnyel. A DirectCU hűtőről nem beszélünk, hiszen korábbi cikkeinkben elég alaposan kiveséztük, felidézni itt és itt lehet a leírtakat.

A nyomtatott áramkör az ASUS-ra mostanában jellemző matt fekete színű, hossza 24,3 cm, úgyhogy a kártya nem mondható túl nagynak, emberi méretű házba gond nélkül beszerelhető. A tápellátáshoz mindössze egy darab PCI Express tápcsatlakozóra lesz szükség, és a kimenetkínálattal sem nagyon lesz gondunk, hiszen a két darab dual-link DVI mellett a natív HDMI és a DisplayPort is rendelkezésre áll a mai kor követelményeinek megfelelően. Természetesen a NYÁK tetejéről a CrossFireX csatlakozó sem hiányzik, erre majd szükségünk is  lesz a teszt során.

A működési frekvenciákat tekintve az ASUS némileg eltért a referenciától, bár ez a módosítás most abba a kategóriába esik, ami a jelentéktelen nevet viseli, ugyanis a GPU 775 MHz helyett 790 MHz-en működik, a RAM-ok maradtak 4000 MHz-en.

GIGABYTE GV-R685D5-1GD

A GIGABYTE HD 6850-e sem referencia alapokon nyugszik, saját megoldásról van szó, ám ő is igen ismerős küllemben érkezett a szerkesztőségbe. A gyártó mostanában egy robotszemet ábrázoló kék dobozzal hódít, mely viszonylag szolid, csúnyának nem mondanánk. Belül a kártya mellett a szokásos kiegészítőket (tápkábel, DVI-dsub átalakító, lemez) találjuk, csakúgy mint az ASUS EAH6850 esetében.

     

A kék nyomtatott áramkör az ASUS-val megegyező hosszúságú, azaz 24,3 cm, ez arra enged következtetni, hogy ugyan saját NYÁK-ról van szó, az mindkét gyártó esetén az ATI-AMD tervei alapján készül. A GPU-n a Windforce 2x Anti-Turbulence Cooling csücsül, hasonlóval már találkoztunk HD 5870 SOC-n, bár azon több hőcső dolgozik. Ez is két darab 8 cm-es ventilátorral operáló darab, melyek speciális szögben vannak megdöntve a kedvezőbb légáramlás elérésének érdekében.

     

A légkavarók alatt egy középes nagyságú, közepesen sűrűn lamellázott alumínium borda terül el, két hőcsővel közrefogva. A borda alján lévő talpkialakítás nem csak a GPU-ra, hanem a RAM-okra is ráfekszik. A tápellátásért értelemszerűen itt is egy darab hat tűs PCI Express tápcsatlakozó felel, és a CrossFireX csatlakozó megléte is kötelező, használni is fogjuk hamarosan. A kimeneteket tekintve ugyanaz a repect, mint az EAH6850-nél, két darab dual-link DVI, natív (aranyozott!) HDMI és egy DisplayPort képezi a palettát. A kártya az üzemfrekvenciákat tekintve a gyári ajánlást szerint működik, azaz 775/4000 MHz-es (GPU/RAM) értékekkel.

 


 

Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplap:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F13)
  • Processzor:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,6 GHz (200×18)
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 1600 MHz 9-9-9-24 2 × 2 GB 1,65 V
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártyák: 
    • GeForce GTS 450 (ASUS ENGTS 450 DirectCU 1024 MB GDDR5)
    • GeForce GTS 450 SLI (ASUS ENGTS450 DirectCU + ENGTS450 TOP DirectCu)
    • GeForce GTX 260 192 SP (Palit GTX PCI-E 896 MB DDR3 TV out 2 DVI)
    • GeForce GTX 460 (ASUS ENGTX460 TOP DirectCU 1024 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 460 (GIGABYTE GV-N460OC-1GI 1024 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 465 (ASUS ENGTX465 1024 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 465 SLI (2 × ASUS ENGTX465 1024 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 470 (ASUS ENGTX470 1280 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 470 SLI (2 × ASUS ENGTX470 1280 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 480 (ASUS ENGTX480 1536 MB GDDR5)
    • GeForce GTX 480 SLI (ASUS ENGTX480 1536 MB + GIGABYTE GTX480 1536 MB)
    • ATI Radeon HD 5750 (PowerColor AX5750 1GBD5-H 1024 GB GDDR5)
    • ATI Radeon HD 5770 (ASUS EAH5770 CUcore 1024 MB GDDR5)
    • ATI Radeon HD 5830 (ASUS EAH5830 DirectCU 1024 MB GDDR5)
    • ATI Radeon HD 5830 CrossFireX (ASUS EAH5830 DCU + GIGABYTE HD 5830 UDV)
    • ATI Radeon HD 5850 (ASUS EAH5850 1024 MB GDDR5)
    • ATI Radeon HD 5850 CrossfireX (2 × ASUS EAH5850 1024 MB)
    • ATI Radeon HD 5870 (ASUS EAH5870 1024 MB GDDR5)
    • ATI Radeon HD 5870 CrossfireX (ASUS EAH5870 + GIGABYTE HD 5870)
    • ATI Radeon HD 6850 (ASUS EAH6850 DirectCU 1024 MB)
    • ATI Radeon HD 6850 CrossFire (EAH6850 DirectCU + GIGABYTE GV-R685D5-1GD)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 257.21 WHQL x64
    • NVIDIA GeForce 258.96 WHQL x64 - GTX 460 és GTX 460 SLI
    • NVIDAI GeForce 260.63 beta x64 - GTS 450 és GTS 450 SLI
    • ATI Catalyst 10.6 WHQL x64
    • ATI Catalyst 10.9 WHQL x64 - HD 5770 és HD 5750
    • ATI Calatyst 10.10c Hotfix x64 - HD 6850 és HD 6850 CF
    • Realtek HD Audio 2.51 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

 

     

Core i7 920 @ 3600 MHz + Kingston HyperX T1 1600 MHz CL8 + GIGABYTE GA-EX58-UD4P

ASUS EAH6850 DirectCU

A kártyák jellemzésénél már említettük, hogy az ASUS +15 MHz-es tuningot ezközölt az EAH6850 DirectCU GPU-ján. A teszt idejére ezt visszavettük az eredeti 775 MHz-re.

ASUS EAH6850 DirectCU + GIGABYTE GV-R685D5-1GD

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark Vantage /PhysX kikapcsolva/, Unigine Heaven Benchmark, MediaShow Ultra) sem a GeForce driver, sem a Catalyst beállításait nem piszkáltunk, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz azonban mindkét meghajtó esetén manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, mivel számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, ennek jelenlétét viszont szükségesnek éreztük a mérésekhez.

Fogyasztás és melegedés mérése:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is. A kártyák étvágyát egy wattmérővel vizslattuk úgy, hogy terheletlen fogyasztásnak a Windows alatt nyugalmi állapotban mutatott értékét jegyeztük fel, terhelésre pedig a FurMark 1.8.2 beépített mérőmodulját használtuk úgy, hogy 5 percig futtattuk a programot benchmark módban a legagresszívebb beállításokkal. SLI vagy CrossFireX rendszer esetén értelemszerűen a duál GPU módban indítottuk a szoftvert. Mindkét állapotban igyekeztünk egy hozzávetőleges átlagot képezni a látott adatokból. A hőmérsékleti értékek, a terheltségi szintek és a ventilátorok fordulatszámainak figyelésére az Afterburner 2.0.0-t használtuk, a monitorozást egy rövid nyugalmi állapot után a FurMark-os terhelési fázis alatt végeztük, majd hagytuk a kártyákat visszahűlni.

Ahogy látható, elég kellemesre sikeredett a HD 6850 fogyasztása, ilyen téren már az előző szérián sem nagyon lehetett fogást találni. A HD 6850-nel dolgozó teljes rendszer üresjáratban 122 W-ot evett, ami 44 W-tal kevesebb a HD 5850-nél, és csak 9 W-tal több egy HD 5770-nél. Ugyanez terhelve 217 W-ra kúszott fel, ami továbbra is szép, hiszen  81 W-tal kevesebb egy HD 5850-nél, és csak 6 W-tal több, mintha egy HD 5770 lenne. Összességében tehát elmondható, hogy az új kártyák fogyasztása tovább javult, méghozzá jelentős mértékben, az AMD ilyen téren a lehető legjobb úton jár.

A kártyák hőmérsékletadatinak, terhelésének és a ventilátorok fordulatszámának vizsgálata:

ASUS EAH6850 DirectCU

Ahogy a grafikonból kiolvasható, a DirectCU a HD 6850-nel is könnyedén bánik el, terhelés nélkül 35 fok körül mozog a GPU, terhelés alatt pedig mindössze 67 fokra kúszott fel, miközben a ventilátor a maximális fordulatszám 33%-án forgott.

GIGABYTE GV-R685D5-1GD

Úgy tűnik, a GIGABYTE kétventilátoros megoldása még az ASUS-féle DirectCU-nál is egy kicsivel jobban végzi a munkáját. Igaz, terhelve két fokkal melegebb GPU-hőmérsékletet mutatott a program, de terhelés alatt csak 60 fokig kúszott fel.

ASUS EAH6850 DirectCU + GIGABYTE GV-R685D5-1GD

CrossFireX üzemmódban valamiért csak az EAH6850 GPU hőmérsékletét jelezte a program, ami ezúttal 11 fokkal volt melegebb az egykártyás használatnál, ami bőven jó, főleg ha azt nézzük, hogy a CrossFire-nél a két kártya közvetlenül egymás mellett dolgozott.

Összefoglaló specifikációs táblázat:

 


 

 

A szokásos menetrendünk szerint haladva a teszteket a szintetikus mérésekkel kezdjük, azon belül is a 3DMark Vantage az első a sorban.

Az idők folyamán igen vaskosra hízott grafikonok jó lehetőséget adnak arra, hogy a HD 6850-et sok más kártyával össze tudjuk hasonlítani. Egy HD 6850 a teljes pontszámot tekintve gyorsabb, mint a GTX 460 és a GTX 465, az viszont érdekes, hogy a HD 5830-tól és a HD 5850-től kikap. Párban a GTX 460 SLI-től elmaradnak, viszont a HD 5830 CF-et le tudják gyűrni.

Kíváncsian vártuk, mit mutat a Heaven Benchmark, hiszen a program segítségével támpontot kaphatunk a tesszellációs teljesítményről is. El is nyerte a HD 6850 tetszését, egykártyás módban a HD 5830-nál és a HD 5850-nél gyorsabb volt, és nem sokkal maradt el a HD 5870-től. A GeForce-okkal viszont továbbra se bírnak elbánni a Radeonok azonos kategórián belül, a GTX 465 és a GTX 460 is jóval előrébb jár. A CrossFireX hasonló produkcióra volt képes. 

Kíváncsiak voltunk, vajon videó enkódolásban számít-e jelenleg a friss UVD motor. Nos, a jelek szerint nem, legalábbis a MediaShow Ultrának nem nyerte el a tetszését, talán majd egy frissebb verzióval javul a helyzet.

 


 

 

A továbbiakban áttérünk a játékokra, ezen az oldalon két régebbi FPS-sel és egy friss címmel indítunk!

Bizony a Crysis már szép kort megélt, ám még mindig képes gondot jelenteni a legújabb kártyáknak is. A HD 6850 nem megy rosszul, egy hajszálnyival gyorsabb a HD 5850-nél, éppen csak elmarad a GTX 460-tól, a GTX 465-öt viszont legyűri. CrossFireX-ben a két kártya a kisebbik felbontáson gyorsabb, mint a HD 5870 CF, és FULL HD-ben sem marad el sokkal, ugyanez igaz rá a GTX 465-höz viszonyítva is.

Ha van Crysis, akkor mellette mindig megtalálhatjuk a Far Cry 2-t is. Ez tetszett az újdonságnak, ugyanis ha csak 1 FPS-sel is, de lenyomta a HD 5870-et, és maximum ennyivel marad el a GTX 465-től, de a GTX 460-nal szemben esélytelen. A CF szépen skálázódik, a HD 5870 CF-et és a GTX 465 SLI-t mindkét esetben sikerült lenyomni, de a GTX 460 nem hagyta magát.

Mafia II-es mérésből még nincs akkora adatbázisunk, de a korábbi középkategóriás kártyákhoz tudunk viszonyítani. A helyzet az, hogy ezek a modellek nem igazán ellenfelei a HD 6850-nek, a kisebbik felbontáson FPS-re annyit megy, mint egy GTS 450 SLI, és 1920×1080-ban is csak 3 FPS-sel marad el tőle. A CrossFireX rendszer mindkét felbontáson célegyenesnyi távolságból néz vissza a többiekre.

 


 

Ezen az oldalon további három játékkal folytatjuk az eredményeket! 

A Just Cause 2 sem szerepel túl régi óta tesztjeinkben, így ebben a grafikonban is a korábbi középkategóriás kártyák szerepelnek. A helyzet még durvább, mint a Mafia II-nél volt. A HD 6850 még két GTS 450-nél is jóval gyorsabb, így nem meglepő, hogy a CF más dimenziókban utazik.

A HawX lassan végleg elöregszik a második rész érkezését kövezően, de egyelőre még tesztalkalmazásaink táborát erősíti. Nagyon szereti is a HD 6850, ugyanis elég elképesztő eredményeket produkált. Az összes egymagos Radeon-t lenyomta, de még a HD 5830 CF-nél is gyorsabb tudott lenne egymaga. A sors fintora, hogy még ez a bravúr sem volt elég a GTX 460 elleni győzelemhez, a ellenlábasok közül csak a GTX 465-öt sikerült befogni, bár két darab GTS 450 sem bírt el a friss Radeonnal. A HD 6850 CF szépen teljesít, a HD 5870 CF-et és a GTX 465 SLI-t üti, a GTX 460 SLI továbbra sincs meg.

A Battleforge már valamicskét ismer a DX11-es tarsolyból is, ám valahogy mégsem nyerte el a HD 6850 tetszését, ugyanis 1680×1050-ben kikap, FULL HD-ban pedig döntetlent ér el a HD 5850-hez képest, emellett a GTX 465-től és a GTX 460-tól is elmarad. Párt alkotva kicsit javul a helyzet, ott a HD 5850 CF megvan.

 


 

A sort két DirectX 11-el kapcsolatot ápoló játékkal folytatjuk!

Vizsgáljuk meg a S.TA.L.K.E.R.-t először a kisebbik felbontáson! Vannak jó, és kevésbé jó hírek. Először sikerült megvernie a GTX 460-at, de azt tudtuk korábbról, hogy ebben a játékban a kellemes GeForce valamiért önmagához képest gyengébben szerepel. Ezt alátámasztja az is, hogy a GTX 465-öt már nem sikerült befogni, és bizony ezúttal a HD 5850-től is kikap. A HD 6850 CF körülbelül azonos sebességet tud a HD 5850 CF-fel, két 5870-től egyértelműen elmarad, az SLI rendszerekhez képest viszont ő is nagyon szépen szerepel. 

Lássuk, változik-e a helyzet, és ha igen, hogyan, 1920×1080-ra kapcsolva. Nos, nem igazán. A HD 5850 továbbra is gyorsabb egy kicsivel nála, de a kétkártyás módot tekintve legalább felé billen a mérleg a HD 5850 CF-hez viszonyítva.

A nyomasztó S.T.A.L.K.E.R. után egy kis pihentető Dirt 2 következett, ám ez a szusszanás a HD 6850-re nem igazán vonatkozott, ugyanis kárára nőtt a szakadék a HD 5850-hez képest, és majdnem sikerült lesüllyednie a HD 5830 szintjére, a komolyabb GeForce-ok ellen sincs esélye. A CrossFireX kicsit javít a helyzeten, a kisebbik felbontáson gyorsabb, a nagyobbikon pedig ugyanolyan gyors, mint a HD 5850 CF.

 


 

A tesztek utolsó oldalára érkeztünk, két ismerős játék mellett beiktattuk a HawX 2 demójának mérőalkalmazását is.

Az Alienekkel való küzdelem a kártyákat sem szokta kímélni, így örömmel nyugtáztuk, hogy a HD 6850 megint nagyot alkotott. A kisebbik felbontáson a GTX 465 mellett az összes egykártyás Radeon rendszert lesöpri, és FPS-re azonosat produkál a GTX 460-nal. Erre a mutatványra 1920×1080-ban is képes, annyi különbséggel, hogy itt 1 FPS-sel kikap a GTX 460-tól, de ez még így is nagyon szép. Ráadásként a HD 6850 CF is tündököl. Az összes Radeon alapú rendszert eliminálja, és az SLI-k táborából csak a GTX 460 SLI tudja legyűrni. Szép!

Battlefield: Bad Company 2 alatt árnyaltabb a kép. A jó hír az, hogy a kisebbik felbontáson gyorsabb, a nagyobbikon egyformán erős a GTX 460-nal, ezáltal legyőzi a GTX 465-öt, viszont családon belül nem tud elbánni a HD 5850-nel. A HD 6850 CF javít, a HD 5850 CF-et mindkét esetben lenyomja. 1680×1050-ben egyformát megy a HD 5870 CF-fel és csak 2 FPS-sel marad el a GTX 460 SLI-től, még 1920×1080-ban megfordul a helyzet, itt a GTX 460 SLI-vel hoz egy szintet, és a HD 5870 CF-től marad el 3 FPS-sel.

Befejezésként itt a beígért HawX. A grafikon kicsit üres, ennek az az oka, hogy most először iktattuk be ezt a programot, így az új Radeonon kívül sajnos egyelőre nem tudunk más eredménnyel szolgálni. A teszt érdekessége hogy alig van különbség a két felbontás között átlag FPS-számban, holott a maximum FPS a kisebbik felbontáson 80, a nagyobbikon pedig 61 volt. A mérés további tanulsága, hogy a CrossFireX jelen állás szerint nem működik megfelelően.

 


 

Már csak az az aprócska feladat van hátra, hogy ítéletet hirdessünk az ATI Radeon HD 6850 felett. Az AMD már a HD 5000 sorozattal is magasra tette a mércét, amit az NVIDIAcsak hellyel-közzel, és jelentős késésekkel tudott lekövetni. Aztán valahogy összefaragták a GF104 magra épülő GeForce GTX 460-at, ami jelenleg is a legvonzóbb Fermi kártya, és ezt bizony az AMD sem hagyhatta válasz nélkül.

A HD 6000 sorozat nem egy teljesen új architektúra, inkább az előző család finomítása, igen jó hatékonysággal. A technológia leírásban már elemeztünk a Barts tulajdonságait, a mérnökök sikeresen csiszolták tovább a gyémántot, a HD 6850 hűvös, és teljesítményéhez mérten alig fogyaszt valamit, úgyhogy ilyen téren semmilyen kritikával nem lehet illetni. Azonban még ezeknél is fontosabb dolog a teljesítmény. A HD 6850-et részletesen összehasonlítani csak a HD 5850-hez van értelme, több okból. Bár akad néhány alkalom, amikor a kártya a GTX 460 közelébe tud érni, vagy esetleg kicsit meg is előzi, átlagosan a HD 6850 lassabb a GTX 460-nál. A HD 5870 más kategória, és habár néhol meglepetést tud okozni vele szemben is a HD 6850, ezek kivételes alkalmak. A GeForce GTX 465-nél az esetek döntő többségében gyorsabb. A nagy kérdés, hogy mit mutat az előd, a Radeon HD 5850-hez képest? Tíz programból öt esetben a HD 6850 a győztes, míg ötször a HD 5850 nyer, így a dolog kiegyenlített, de jó benyomást keltett az újonc. Nagy ritkán a Barts valamiért elveszítette erejét, és olykor a HD 5830 közelébe süllyedt, de párszor olyan nagy bravúrokat is bemutatott, hogy ezek bőven pozitívba fordítják a kisiklást. Persze az sem mellékes, hogy mi mennyibe kerül.

Manapság egy GeForce GTX 465 még mindig 52 000 Ft, őt már régóta nem tudjuk ajánlani, már csak azért sem, mert  a nála gyorsabb GeForce GTX 460 1 GB-os változata már 46 000 Ft környékén hazavihető. Egy Radeon HD 5870 még mindig 80 000 Ft környékén mozog, ezért sem érdemes érdemben belevenni az összehasonlításba, a HD 5830 pedig 48 000 Ft táján figyel, pedig már régen nem ott kellene lennie. A Radeon HD 5850 átlagosan 56 000 Ft-os árcédulát birtokol, ehhez képest a vadonat új HD 6850 már most 47 000 Ft tájékán haza vihető.

Ezekből a tényekből több tanulság is levonható. A HD 6850 jelenleg a GeForce GTX 460 és elődje, a HD 5850 ellen megy. A HD 6850 és a GTX 460 körülbelül egy áron mozog. A GTX 460 egyértelműen gyorsabb, a HD 6850 viszont modernebb és jóval kevesebbet fogyaszt, egyikkel sem járunk rosszul, essen erre vagy arra a választásunk, de ha HTPC-s gondolataink vannak, akkor talán érdemesebb a Radeon felé nyújtani a kezünket.

A mérések során összebarátkoztak egymással

A HD 6850, ahogy azt már említettük, tesztünkben hasonlóan gyors volt, mint a HD 5850. Egy dolgot azonban ne felejtsünk el, a HD 6850-et a legújabb Catalyst meghajtóval mértük, a korábbi Radeon kártyák viszont jóval régebbi meghajtóval lettek tesztelve, így elképzelhető, hogy egyformán friss driverrel néhány százalékkal eltérő eredményeket kaptunk volna. Ettől még a HD 6850 gyors, és ha ehhez hozzávesszük a 9-10 ezer Ft-tal kedvezőbb árat a javára, és hogy egy modernebb, energiatakarékosabb, házimozis célokra is előnyösebb kártyát kapunk, nem kérdés, hogy a HD 6850 a HD 5850 ellenében különösen ajánlott, összességében pedig ajánlott! Mi pedig nagyon kíváncsian várjuk a HD 6000 család további tagjait is!

alt                       alt

ASUS EAH6850 DirectCU                    GIGABYTE GV-R685D5-1GD

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A tesztben szereplő ASUS EAH6850 DirectCU-t az 
ASUS hazai képviselete, a GIGABYTE GV-R685D5-1GD VGA-t pedig a GIGABYTE hazai képviselete biztosította, köszönjük!

 


 

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

A cikket írta: med1on és gabi123

 

 

 

Olcsón az „ennedik” sebességen

Olvasóink értékelése: 1 / 5

Csillag aktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Olcsón az „ennedik” sebességen - 1.0 out of 5 based on 1 vote

Nem először és valószínűleg nem is utoljára olvashattok oldalunkon cikket az Edimax eszközeiről. Ennek több oka van, és ezek igazán prózai okok. Egyrészről a hazai forgalmazót partnereink sorában tudhatjuk, másrészről az Edimaxot szeretjük, hiszen kiváló termékekkel örvendeztet meg minket. Van egy harmadik ok is, ez pedig az, hogy az n szabványú vezeték nélküli eszközök lassan egyeduralkodóvá válnak az olcsóbb kategóriában is, ami jó hír.

Igaz, sokáig és nagy megelégedettséggel használtuk a g végződésű szabvány hardvereit, azonban ideje tovább lépni. Az n szabvány nagyobb sávszélességet ígér, akár 300 megabit/másodperces adatátviteli sávszélességet is elérhetünk segítségükkel. Ebben a mondatban az akár pont úgy hangzik, mint valami ócska reklám, miszerint akár 2000 tányért is elmosogathatunk egy flakon sárga lötyivel. A rossz hír, hogy ebben a cikkben nem is fogunk olyan eszközzel találkozni, ami ezt a sebességet eléri.

Most jön a miért! Azért, mert csak az n szabvány kiterjesztésével érhetjük el ezt a sebességet. Aki ilyet keres az olyan dobozokra figyeljen, amiken megtalálható a 2T3R MIMO matrica. Ez a rövidítés a több antennás rendszerek sajátja, ahol az antennák külön-külön képesek a jelfolyamok továbbítására és vételére, ezáltal az alap sávszélesség többszörözhetővé válik. Van egy rossz hírünk, aki ilyenre vágyik, annak kicsit mélyebben kell a pénztárcába nyúlni.

Van azonban jó hírünk is. Aki szeretne a régi g-s hardverei helyett újabbat, azonban megelégszik egy kicsit kevesebb sebességgel is, azok számára már itt vannak a cikkben is szereplő „ennes” kütyük is. Mi a különbség tehát a normál n és a kiterjesztett között? Ahogy feljebb írtuk az antennák száma, legalábbis külsőleg nekünk ez fog feltűnni.

Az Edimaxnál ezek a termékek az nLite nevet kapták, közös jellemzőjük pedig az, hogy nem három, hanem egy antennával rendelkeznek, az átviteli sebesség pedig 150 Mb másodpercenként. Ezeken a termékeken a fent említett 2T3R jelölés helyett az 1T1R jelölést találhatjuk. Mi ezeknek a termékeknek az előnye a háromantennásokhoz képest? Természetesen az áruk! A barátságos árcédula ellenére kellemes sebességet kapunk!

Lássuk hát, milyen modelleket tudunk nektek ajánlani ebből a szegmensből! 


Az Edimaxtól ehhez a cikkhez összesen öt eszközt kaptunk. Ezek közül három USB stick, kettő pedig router. A routerek közül csak az egyik nLite, a másik egy korábbi cikkünkből megismert nMax jelű darab. -- Aki szeretne nMax cuccokról olvasni az kattintson gyorsan IDE. -- Ez utóbbi router kicsit kilóg a cikkből, emiatt túl sok szerephez nem is szeretnénk juttatni. Ki fogjuk próbálni, hogy segítségével nyerünk-e sávszélességet a nLite routerhez képest. Gyaníthatóan nem fogunk, hiszen a szűkület ebben az esetben az USB-s csatolók 150 Mb/másodperces átviteli sebessége lesz.

A fentiek alapján már sejthetitek, hogy mérni is fogunk, ám mielőtt erre rátérnénk, be kell mutatnunk a hardvereket. Kezdjük!

Edimax EW-7711USn

Elsőként a legnagyobb dobozt vesszük kézbe, ebben érkezett az USB-s csatoló. Erről az eszközről túl sok érdekességet nem tudunk írni. A dobozt kibontva maga az eszköz, a telepítő CD, egy USB hosszabbító kábel és egy antenna kerül elő.

Ez utóbbi talán az egyetlen olyan tartozék, mely a vásárlót meglepheti, hiszen szokatlanul nagyméretű antennáról van szó. Hossza 13 centiméter, és a feltüntetett adatok szerint 3 dBi erőséggel bír. Ez az adat azért figyelemfelkeltő, hiszen egy USB-s megoldásról beszélünk, és ezeknél ritka az ilyen adóteljesítmény. Persze mondhatjuk, hogy ez természetes, hiszen a gyártó a g szabvány feletti, elméleti 150 megabit/másodperces átviteli sávszélességet ígéri. Ez ugyan nem éri el az n szabvány szerinti értéket, de normál irodai munka esetén több az elégnél.

Az eszköz természetesen megkapta az EZmax-ot is a telepítést megkönnyítendő. Használható Windows 2000/XP/Vista és Mac rendszerekhez is. A dobozon a Windows 7 támogatás még nem szerepel, de biztosra vehetjük, hogy az új operációs rendszer alatt sem lesz problémánk a beüzemeléssel.

Edimax EW-7711UAn

Következhet is a második doboz. Ebben is antennás USB sticket találunk, ám az előbbinél kompaktabb megoldást. Az UAn esetében az antenna az eszköz eltávolíthatatlan része, és bár kisebb, mint az előző eszköznél, a gyártó adatai szerint ez is 3dBi-s. Az antennék kapcsán érdemes megemlíteni, hogy ha nem zavar minket az, hogy a gépből kilóg ez a fehér műanyag pilincka, akkor mindenképpen érdemesebb ilyet választani, hiszen rosszabb, az átvitelt lassító körülmények esetén nagyobb átviteli sebességet tudnak biztosítani, mint az antenna nélküli megoldások.

A doboz tartalma egyébiránt – az antenna kivételével – megegyezik az előző megoldásnál tapasztaltakkal, vagyis a hardver mellett egy leírást, egy CD-t és egy rövid kábelt.

Edimax EW-711UMn

A végére maradt a kistesó. Erről az eszközről végképp nem tudunk sokat írni. Egy teljesen egyszerű, ezáltal kisméretű, külső antenna nélküli sticket találunk a dobozban, mely mellett a fentiekhez hasonló egyszerű, ám elégséges körítést találjuk. Az igazi kérdés ennél a csatolónál nem is a mellékletek számának elégségessége, sokkal inkább az, hogy milyen távolságból, milyen jelerősségre számíthatunk az antennás eszközökhöz képest.

Edimax BR-6224n router

Az Edimax hasonszőrű routereiről már több cikkünkben írtunk. Foglalkoztunk e termék elődjével, és azzal a verzióval is, ami képes volt GSM modem fogadására. Ezektől az elődöktől a mostani verzió sem tér el. Lehet távolról menedzselni az EZview segítségével, kellemesen, könnyen beállítható az EZmax telepítővel. Találunk rajta kapcsolót, mellyel a vezeték nélküli hálózatot ki- illetve bekapcsolhatjuk anélkül, hogy a szoftverben kéne turkálnunk, és ott van a hátulján a kis gombocska WPS felirattal, mellyel a hálózat védelmét kapcsolhatjuk be. Persze a legjobb, ha a védelem kikapcsolását mindörökre elfelejtjük.

Az eszköz egyébiránt az utóbbi évek Edimax dizánját kapta, vagyis maradt a fényes fehér burkolat. Nekünk ez is tetszik, és nem azért, mert jól megy az almás gépekhez, hanem azért, mert elég jó a karcállósága és az ujjlenyomatokra sem érzékeny.

Most, hogy átnéztük a kipróbálandó eszközöket, jöhet a próba, vagyis a mérés, hogy aztán összegezzük a tapasztalatokat. 


A mérések kapcsán leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogy az antennás kivitelek mennyivel tudnak többet az antenna nélkülitől, mert, hogy többet tudnak, azt borítékolhatjuk. A teszt egyszerűen zajlott. A szerkesztőségnek otthont adó panelházban igyekeztünk minél jobban eltávolodni a routertől, eközben pedig egy szoftver segítségével grafikont rajzoltunk az éppen aktuális átviteli sebesség értékéből. A mérés közben egy nagyméretű fájlt másoltunk a hordozható gépről egy olyanra, melyet UTP kábellel kötöttünk a routerre gigabites kapcsolattal. Ez az oldal tehát biztos nem jelentett szűk keresztmetszetet, a grafikon értékeit csak az USB-s eszközök és a router közötti átviteli sebesség befolyásolhatta. Igyekeztünk a távolodás sebességét egyformára szabni a három stick esetében, hogy a grafikonon látni lehessen a jelerősség csökkenésének mértékét. A megtett távolság mind a három esetben ugyan akkora volt. A teszt helyszíne nem könnyítette meg az Edimax hardverek dolgát, hiszen a panel a sok vas miatt erősen gyengíti a jelet, és bevetettük a lakás bejárati ajtaját is nehezítő tényezőnek. Lássuk milyen eredmény született!


Edimax EW-7711UAn


Edimax EW-7711USn



Edimax EW-7711UMn

Ahogy azt már jeleztük, az antennás egységektől lényegesen jobb szereplést vártunk, nem is kellett csalódnunk. Az egy dolog, hogy jóval előbb érkeztünk el a kapcsolat teljes megszűnéséig, az igazi baj az volt, hogy az oda vezető út is jóval rövidebb. Magyarán, a szimpla antenna nélküli csatoló csak akkor volt megfelelő sebességen használható, ha maximum egy szobányira távolodtunk el a routertől.

A két antennás jól szerepelt, olyannyira, hogy azt vettük észre, hogy a lépcsőházban lépkedve felerősödött a jel, ha a fal túloldalán elhaladtunk a szoba mellett ahol a router üzemelt. Ez jól látható a felső két görbén, ahol a jel csökkenése után szinte az eredeti erősségre kapaszkodott vissza az átviteli sebesség. Ahhoz, hogy teljesen elveszítsük a jelet az kellett, hogy a lakás ajtaját becsukjuk, áthaladjunk a folyosó fémajtaján, és legyalogoljunk egy emeletet a lépcsőházban. Ekkor a notebook és a router között már számos fal és ajtó, na és persze jó néhány méternyi távolság volt.

Összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy abszolút ideális körülmények között minden eszköz hasonlóan teljesített, ám az extrém kihívásnak az antenna nélküli csatoló már nem tudott megfelelni. Emiatt ezt az eszközt csak azoknak tudjuk jó szívvel ajánlani, akik egyazon szobában használják a gépet és a routert, illetve azoknak, akik a méret okán inkább ezt hordoznák gépükkel. Tény, hogy kevesebb helyet foglal, mint az antennás tesók, azonban ez a takarékosság a hellyel nagyon meglátszik a teljesítményen.

A tetszésünket leginkább az EW-7711Uan nyerte meg. Jóval kisebb és könnyebb mint az EW-7711USn, viszont teljesítményben ugyan azt nyújtja. Igaz az antenna nem szerelhető le. Az USn végződéssel bíró csatolót azoknak tudjuk ajánlani, akik igazán nehéz feladat elé állítják eszközüket. Az antenna lecsavarozható, így a helyére csatlakoztathatunk akár nagyobb teljesítményűt is, amivel még tovább növelhetjük a hatótávot.


Edimax EW-7711Uan

Az Edimax eszközeiben most sem kellett csalatkoznunk. Szép külső, az nLite eszközöknél megfizethető ár, és egy 100 megabites vezetékes hálózat teljesítményéhez közelítő átviteli sebesség jellemezte a kipróbált hardvereket. A többféle kivitel sem haszontalan, hiszen mindenki megtalálhatja a neki megfelelő verziót.

Az Edimax hálózati eszközöket most is a hazai forgalmazó, a Kelly-Tech Kft. biztosította a teszthez. Köszönjük! 



Shuttle XS3510MA: dream come true

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Long time ago, when 286 processors lived its gold life I bought an audio card to my first computer. It was not cheap against the fact it was mono and had not game port neither, but sound came from computer.

Shuttle XS3510MA

After a few years a Dell 486 multmedia (you can imagine how multimedia was that) device I saw the first motion picure which was really-really small at those monitors, but Buzz Lightyear ran there. I tought that time, it would be good to watch movies and play games on TV with a connected computer.

Unfortunatelly I had to wait for the first REAL multimedia machine, but I never gave up my dream to build a computer next to the TV Set. I bought my first VIVO supporting graphic card when Pentium 2 gained. VIVO is the short version of video input, video output. These card could send and recieve video sign.

The only problem was I have money for one computer so it could not a real HTPC. Of course this term have not been existed neither. I used a long cable to the video output. The TV Set was in the other room so the sound strained how it could. I bought a Panasonic tuner which size was like a VHS casette recorder. That was not a problem and I could watch TV at the monitor and record programmes. I should not tell that was coriosity but there was less personal computer too.

The name of the game is my dream came true and got a HTPC which built by my own theory and I used a lot of hardwares. 


I am a HTPC addict. I built it for a lot of people so I have some insight. What are a good home theater computer's featues? There are usual stuffs in a cathegory and unque, custom features too.

Silent is avarage and not bad if they ate slight energy and smaller than a two door gardrobe. Also there is the problem of looking if we want to put it to the living room next to the TV Set or anywhere to the fore.

Fit for these demans is not easy and the cornerstone all of it will the case. Practically faith of good computer will split up because a case need to be good looking and well soundproofed. Enough place for hardwares and fans is required too. We will use 800 rpm or less fans and the case need some of them for ventilate. So it is very hard.

After that there is personal requests, namely what will the computer used for? This decision contols hardwares what we will buy. If we want play we need a strong machine so we need strong CPU and VGA so the case will be big and components will hot. If multimedia is enough for us (watching movies and listening music) we can save money and size either.

You can ask rightful why am I telling stories if I want to present a Shuttle nettop. I had to show why is not easy a HTPC building and how different is using Shuttle's machine.


We heard about Ion first time few years ago as NVIDIA product. We knew that was a new chispet with dedicated VGA and Intel Atom processor and it was a strong hardware which was capable running games or playing 1080p Full HD movies.

Although Ion was not bad, today we should say expectations was steep. That is a fact we can run games and 1080p ploded on it but picure sometimes teared, sound slipped so if anyone asked me, I answered good for 720p but in upper segment is sticky. The western european news was full with Ion success, however it was not spreading in our littlre county. Me and Gábor hoped in it and after we tested Ion based gismos and finally the desire was fading slowly.

Nowadays Ion is the past, we talk about Ion 2. A stronger system with easier realisation at least from NVIDIA's sight. Ion chipset changed to only an orphan GPU. GT218 codenamed chip made by 40 nm technology and connects PCI Express interface to Intel Pine Trail system. Pine Trail is the new platform of Atom processors, consequently there is no difference between Ion and Ion 2 processors, of course aside from evolution of main units.

Ion 2 diverges at the chipset from "usual" Intel Atom system. We can use DDR2 or DDR3 memories for GT218 and its size can 512 MB and of course they are onboard moduls. Chipset is supporting DVI, HDMI and DisplayPort outputs so video output --and audio too with HDMI- gets clear.

Also important fact the Optimus Technology. We should not think that our Nokia cell phones become a killer in one second. Now Optimus name refers optimalization which is clever using of service graphic performance and we can save energy. Main point of this method is that the system switch on big VGA if we really need it. Other times it uses Intel GMA. We need matching operating system but luckily Windows 7 has Microsoft WDDM 1.1 surface, so switching GPUs works fine.

Optimus available with portable computers only, why substance of technoligy is energy saving and optimalization of use. As desktop PCs (like Shuttle's) has no battery we do not exist this solution now. So we can not live with it, for all that the structure may know it, but Atom's Intel graphic controller is disabled.

What does Ion 2 offer? Practically the same like its antecedent. Small size, low energy using, fine performance for older games and playing Full HD videos. So we can know soon what can NVIDIA observe from its promises and also what could build about the platform by Shuttle.


As you can see from previous pictures I am a HTPC fan. When Ion was debuted I tought I could build dream of my PC. But it did not happen from some reason. I mentioned Ion was not too strong. If it would not be enough, there was no supply in our little country or it was very expensive. I built a desktop PC again, of course with HTPC expects.


Ahead and back

Now here is Ion 2 and Shuttle. Good to know about the manufacturer, they can gave amazing hardwares out their hands. They really know barebone systems and committed to small machines. So when I said Shuttle cross my was is not a surprise. They released a computer family which gain and made me lover.

The X35 family is based on Intel Atom platform and really tiny. The three member deviate from each other in equipment. We can say with a little overact they have nothing in common. There are also more family members, but they are not new versions just have operating systems.


X35-704's bum

X35-702 and X35-704 got base atom development. Processzor is a dual-core D510 both time with 1,66 GHz clock speed. The 702 has 160 GB HDD until 704 has an 320 GB model and DVD writer. They have the same capacity at graphics, memory and WiFi. They got Intel GMA 3150, 1 GB RAM and Wireless Network with N support.


Passive cooling, ventilation everywhere

The third member of family is a superstar and we got this for testing. We got XS35-GT-804 with OS, so quite right we has XD3510MA. Of course this is the top at X35's. In this case it has 500 GB hard disk and memory grew up to 2 GB. Certainly these are not the all abilities, but we will testing it, so let's see specification!

Case

  • Slim, 1,5 liters case
  • Size: 25,2 x 16,2 x 3,84 centimeters
  • Weight: 2,5 kilogramms (full development)
  • Back Kensington Lock
  • Optional: VESA75/100 integrate kit PV01
Operating System
  • Windows 7 Home Premium
Processor
  • Intel ATOM 510 dual-core 1,66 GHz (45 nm, FCBGA559, Hyper-Treading, Pineview-D)
Chipset
  • Intel NM10 Express Chipset
Graphics
  • Discrete second generation NVIDIA ION graphics with 512MB DDR3, HDMI and VGA (D-Sub) outputs, DirectX 10.1
Memory
  • 1x SO-DIMM socket, 2GB DDR2-667/800
Storage
  • Slim-line DVD-writer
  • 2,5” SATA 500 GB hard disc
  • 4 in 1 card reader
Audio
  • IDT92HD81 Audio Codec with Azalia support
  • Two analog conncector (3,5 mm): 1. Line out (headphone) 2. microphone input
  • Digital Audio across HDMI port

Connection and network

  • HDMI (v1.3, max. resolution 2560 x 1600)
  • D-Sub VGA (max. resolution2048 x 1536)
  • 5 x USB 2.0 (1 ahead, 4 back)
  • Ethernet, WLAN 802.11 b/g/n
Power Supply
  • External 40 Watt, without cooling
As you can see Shuttle XS3510MA is a quite good equiped and silent --because of the passive cooling-- and surprisingly tiny machine. Even so it has everything what we wait from a HTPC. That was purpose of first page. We can see that here is the time, we should not calculate weeks with building a computer. We just go to a shop and bring a complete machine and put it next to the TV Set. It is beautiful, silent and small. There is no big difference in performance between my --two and a half years old- computer and Shuttle's nettop. Of course these differences are our test subjects good.
We liked the simple form of little nettop, but for true it is not an over designed model. Front side is quite cute and we will wath that mostly. Power button is on the top of front side, it has two LED. They are inform us about power on state and working of hard disk. We can find here the slim optical drive. We got a DVD writer, but in the future we can change it to Blu-ray. Also here is a card reader and a USB port. Latter is very useful, because we can connect pendrive there. 


Back of top model

To take the machine well breezing place is very important. The top and the lateral faces are the ventilations and because of the passive cooling it can be overheated. As you can see at specifications we do not have problems with networks. There is an Ethernet connection at back with 100 megabit bandwidth --why not gigabit?-- and there is an N wifi at the inside. It has "only" 150 megabit bandwidth because of one antenna (1T1R). Picture output can be solved two way. There is a D-Sub and one HDMI. Resolution of two outputs are not the same.
We have to mention a negative thought. This is the missing digital audio output. Ok, HDMI perfect for it, but we do not support that. So we think there is enough place at least for an optical output. If we use D-Sub we can hear sound by headphone output because of this fault. This is an ugly black point.

We left two important informations to the end. Against the small case, the manufacturer putted computer toghether by changeable moduls. It helps us if we will extend nettop in the future. We can only swap HDD and optical drive at the strongest modell, but good to know that when we want Blu-ray, we can do it without dinamite.

Another important fact is the opcional frame which can be mounted to back LCD displays. Good idea, the nettop do not set place from our desk.
Let's meausre!

Of course it is not all about the looking and numbers, we have to try the divice. It will be compared with previous Atom-based computers which was in our studio. We will see how good is the Shuttle nettop and how developed Atom technology.

We used regular softwares except Everest which changed to AIDA64. We really like old name's nostalgia. We measured speed of memory and storage, sent CineBenc R10 and WinRAR to the field. We did not use the newest version of CineBench because we can compare old results this way.

If Atom, we wondered the energy usage. In the previous side we saw at specifications the AC Adapter is not a body builder type so we anticipate that energy bill will not eat our purse. We watched without loading and full loading too. Well without loading it ate 22 Watt, 27 Watt at Furmark and 29 Watt with Auda64. I think value speaks for itself. Usage of nettop is around a normal bulbs 35-40%.

Let's see quickly the print sceens and the consequence schedule!


Memory measurement


Hard Disk measurement

Eee PC 1101HA

Eee PC 1008HA

Eee PC 1004DN

Shuttle X50

Shuttle
XS35GT

Everest CPU Queen

3150

3941

3919

6845

7788

Everest CPU PhotoWorxx

1882

2183

2461

3648

4287

Everest FPU Julia

653

809

811

1555

1145

CineBench R10 - CPU/ CPU × 2

456/698

569/880

554/852

550/1550

570/1586

WinRAR 3.71 (kB/s)

295

376

377

425

523

SuperPI 1M

1:52

1:29

1:27

1:34

1:26

The new atom is better than old in every sight. But there is a point where we noticed interesting phenomenon, that is h.264 HD playing. We thought playing 1080p is rough, so we watched loading of processor and saw every thread (two physical core and two logical -because of HT-) and each was 90% up. Loading of GPU was around 45% that time. That was clear GPU did not help playing because in the other way cores' loading were smaller. But there was even 45% loading at GPU and this is thought-provoking. Which is sure we did not see GPU accelerate at Media Player Classic and it is a trusted softeware in testing. That is a fact GPU accelerate did not work and CPU is slight for playing high resolution alone.

Luckily we hitted to try Windows Media Center because it support GPU accelerate. So we had a few experiences. Tge most important thing that we got another CPU loading results at MCE, so we think Ion support is not available in every software. On the other hand, that is a matter what was packed into the mkv file. Some video get squared some movies played well without error. It is a sign for small software problems. Of course Ion 2 is a very new technology and its support will better soon.

Finally there is a print screen as proof what can do a correct GPU accelerate with Full HD video. Compare with previeous CPU loading picture is worthy!


Probably I will not tell you a secret with that fact I took a liking to this little machine under time of testing. I connected my Bluetooth Microsoft Keyboard and antenna of mouse, setted internet and it worked unawars from that moment.

Hard to admit that's usage is more comfortable than desktop PCs. Looks fine beside Plasma TV and because of the fully passive cooling we should not observe to leave open fans' air way. We do not have to mention that it is not use lot of energy. 

I used NAS, tried router with torrent function, but I got it now HTPC can handle this and more function either. It works 24/7 so I connected a weather station and I could watch with it every time, everywhere how is the weather at home. Of course thats are silly, special things from me, the main ability is multimedia, movies and music, and it is an extensive fit for that. There is enough USB ports so if I would connect an USB TV-Tuner and the machine knows everything.

When all is said this computer is a dream for technology lovers like us. I should use its ability in 1000 ways, like I said this is my machine of my dream. XS35GT available at home around 75 000 HUF without OS --which equal with our test device.

 

Everyone have to device in their own that is much or a good price. I think decisions took by purses because there is no question about this nettop is perfectly fitting for it has been made by Shuttle. Furthermore, every forints worth it!

I have to mention anomaly while we played Full HD stuffs. As you can read, problem was not with the hardware, but if somebody buy this device should change their old player softwares or wait for new version and there will no problem with playing 1080p videos.

Let's rate it!

+ small
+ no noise
+ minimálal power use
+ even playing FullHD stuffs lejátszása
+ n-es WIFI
+ sufficient storage size
+ Ion 2!

- no digital sound output
- 100 megabit Ethernet
- can not use external antenna for WIFI

Shuttle XS3510MA

The test device gave by Shuttle. We would like to thank, every minute with your nettop was a pleasure. Hope, we will not have badder task.

Written by Zoltán Tárnok (s3nki) and Gábor Szűcs (GrungeMan)

ASUS GT 220 BRAVO és ENGT240: átdolgozott kis-GeForce-ok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az elmúlt néhány hétben videokártyák tesztjéből jutott bőven az oldalra, a GeForce GTX 460 ár/érték arányban az utóbbi évek egyik legjobb NVIDIA kártyájának bizonyult, aztán prémium kategóriás finomságokat vizsgálgattunk a HD 5870 SOC és a GTX 470 SOC személyében, végül az új alsó-középkategóriás GeForce, a GTS 450 bizonyította, hogy nem is olyan rosszul sikerült darab.

Volt tehát minden, kivéve az alsókategóriát, illetve a belépőszintet. Most ide teszünk egy rövid, nem széleskörű kitekintést, ugyanis két GeForce modell érkezett hozzánk az ASUS műhelyéből. Az ASUS GT 220 BRAVO komolyabb játékra nyugodt szívvel nem ajánlható, nem is erre találta ki a gyártó, viszont passzív bordával és távirányítóval látta el, tehát főként HTPC-s felhasználásra szánja. Az ASUS ENGT240/DI/1GD5/A egy GeForce GT 240, mely már jóval komolyabb erőt tud felmutatni, és bizonyos kompromisszumokkal játékra is alkalmas, emellett alacsony fogyasztásával és árával hódíthat. Elsőként vele ismerkedünk meg.

ASUS ENGT240/DI/1GD5/A

Semmilyen váratlan dolgot nem kell várni az ASUS eme GT 240 modelljétől, de egy igényes, letisztult, mindenféle hókuszpókusztól mentes darab. A nyomtatott áramkör igen rövid, aligha akad olyan ház, amibe ne férne bele, a színhasználat viszont érdekes és egyben mulatságos. Ha nem látnánk a hűtést és a feliratot, a tündöklő kékség alapján azt hihetnénk, GIGABYTE kártyával van dolgunk. Ez meglepett minket, ugyanis nagyon rég találkoztunk már kék színű ASUS kártyával, ennek persze a gyakorlat szempontjából semmi jelentősége nincsen.

A hűtés is ismerős, ő az a bizonyos Glaciator nevű szerzemény, ami még anno valahol a 8800 GT-ken debütált, és azóta is él és virul, rendben teszi a dolgát, vélhetően gyártani sem túl nagy költség, úgyhogy az ASUS szívesen használja a mai napig az olcsóbb modelleken. A kimenetkínálatra nem lehet panaszunk, ugyanis a DVI, a natív HDMI és az "oldszkúl" dolgokat kedvelőknek a d-sub (VGA) is rendelkezésre áll.

A kártya áramfelvétele olyannyira szerény, hogy nincs szükség kiegészítő PCI Expressz tápcsatlakozó alkalmazására, a szükséges naftát a PCI Express 2.0 sínből veszi fel a működéshez. A memóriákat tekintve nagyon sokféle verziót van a piacon, a DDR3-tól a GDDR3-on át a GDDR5-ig, ebből a szempontból az ASUS ENGT240 ezen kiadása a legjobb választás, ugyanis 1 GB GDDR5 került rá, mely 3400 MHz-en zakatol. A kártya ily módon megfelel az NVIDIA ajánlásainak, ahogy a GPU (550 MHz) és az árnyalók (1340 MHz) órajele is.

Technológiák támogatása:

  • NVIDIA PhysX™ technológia
  • NVIDIA CUDA™ technológia
  • NVIDIA 3D Vision™ technológia
  • NVIDIA PureVideo HD technológia
  • A Microsoft® DirectX® 10.1 és OpenGL 3.2 teljes körű támogatása

Kimenetek jellemzői:

  • Natív HDMI
  • DVI-I
  • D-Sub
  • HDCP kompatibilitás

Speciális ASUS szolgáltatások:

  • GPU Guard: Jelentősen növeli a strukturális szilárdságot. Repedésgátló kivitel, ellenállóbbá teszi a GPU-t a fizikai hatások ellen, például akkor is jól jöhet, ha a magon mániákus módon cserélgetjük a hűtéseket.
  • Fuse Protection technológia: Fokozott túlfeszültség elleni védelmet nyújt, ellenálóbb az elektromos hatásokkal szemben.
  • ASUS Splendid: A filmek legalább annyira nagyszerű élményt nyújtanak a számítógépen, mint a legkorszerűbb televíziókon.
  • ASUS Gamer OSD: Valós idejű tuning, videórögzítési lehetőség bármilyen számítógépes játékban!
  • ASUS Smart Doctor: Intelligens monitorozó és tuningoló segédprogram


A második versenyző ez az igencsak átdolgozott GeForce GT 220, mely a BRAVO fantázianevet kapta. Ez a kártya nem játékra, hanem multimédiás feladatokra lett kitalálva, ez több tulajdonságából is egyértelműen megállapítható. Az első a nyomtatott áramkör mérete. A fekete NYÁK nem csak hogy rövid, alacsony profilú (low profile) is, amely azt jelenti, hogy még a legapróbb HTPC házakba is jó eséllyel belepasszírozható. Alap esetben a teljes magasságú (és két bővítőhelyet elfoglaló - feltehetőleg a megfelelő szellőzés érdekében) hátlapi lemez van a kártyára szerelve, ilyenkor teljes magasságú VGA-ként rögzíthetjük a BRAVO-t. Azonban a csomagban megtalálható egy alacsonyabb hátlapi lemez is, mely könnyű szerrel átrakható a kártyára, ilyenkor a speciális GT 220 már low profile "üzemmódra" készen áll, de hogy az összes kimenet megmaradjon, továbbra is két kártyahelyet foglal el.

A második tulajdonság a kártya hűtése. Még a vak is látja, hogy nem került rá ventilátor, csak egy borda, ami viszont igen termetes méretű és jó kialakításúnak tűnik, persze az ASUS mérnökei a dizájnt sem hanyagolták el.

A harmadik jellemző, mely nélkül nem létezhet egy HTPC-be kívánkozó kártya, az a natív HDMI. Ráadásul HDMI 1.3a szabványú csatlakozóról van szó, mellyel 7.1-es LPCM hang kijuttatására is lehetőség van. Aki esetleg valamilyen okból mégsem a natív HDMI kimenetet szeretné használni, annak rendelkezésre áll a DVI-I csatlakozó, ha meg vészhelyzetben valami kőkorszaki CRT segítségére van szükség, akkor leporolható a d-sub is.

Néhány szót a vasról. A keletkező hő visszafogásának érdekében a GPU a 625 MHz-es gyári ajánlás helyett 525 MHz-en dolgozik, de shaderek maradtak 1360 MHz-en, az 1 GB DDR2 memória pedig 800 MHz-en ketyeg -- az ASUS oldala szerint. Nálunk viszont a GPU-Z 500/1100/800 MHz-es értékeket mutatott.

A kártya HTPC-s jellemzőin túl extra dolgokat is kapunk az ASUS-tól a felhőtlen szórakozáshoz. A mozizás elengedhetetlen feltétele a távirányító, nem is maradt ki a csomagból. Persze nem kell Logitech Harmony féle modellre számítani, első ránézésre olyan alakja van, mint a termékenység női szobrának, de egyébként az összes fontos funkció felkerült rá, és rendben teszi a dolgát. A kommunikációhoz a PC-nk USB portjába egy infravevőt kell csatlakoztatni, mely szintén a pakk része.

További kincs a dobozban a "light sensor", az angolt tanulók már tudják, a németesek pedig már kitalálták, hogy fényerő szenzorról van szó. Ezt az eszközt ugyancsak USB porton kell csatlakoztatni a számítógéphez, és ugyanazt a feladatot látja el, mint a komolyabb TV-kben a beépített társai, azaz a környezet fényerejéhez kalibrálja a kijelzőt. Régebbi TV-vel, illetve LCD monitorral filmezők számára hasznos lehet, a LCD és plazma TV tulajdonosok valószínűleg pihentetni fogják, és vagyunk úgy páran, akik abszolút nem szeretik, ha filmnézés közben ilyesféle módosítások történnek.

Hardverügyileg ennyit tud a BRAVO, ami elég kellemes listának tűnik. De mi van a szoftveres oldallal? Bizonyára sokaknak van már bejáratott, kedvenc médialejátszója amire esküszik, és mindenhez azt használja, vagy épp a Windows Media Centert részesíti előnyben (ha a megfelelő Windows verzióval rendelkezik). Az ASUS gondolt azokra is, akiknek még nincs médiacenterük, és egy saját szoftvert mellékel a GT 220 BRAVO mellé. Erre a programra körülbelül ugyanaz igaz, mint a távirányítóra. Nem egy WMC, nem költöttek dollármilliókat a dizájnra, egyszerű és ettől nagyszerű, egyébként mindent tud amit tudnia kell, a filmnézéstől a zenelejátszáson keresztül a képnézegető funkcióig. Beépített fájlkezelővel rendelkezik, segítségével beállítható a fényérzékelő és a Splendid Plus, stb.

Technológiák támogatása:

  • NVIDIA PhysX™ technológia
  • NVIDIA CUDA™ technológia
  • NVIDIA 3D Vision™ technológia
  • NVIDIA PureVideo HD technológia
  • A Microsoft® DirectX® 10.1 és OpenGL 3.2 teljes körű támogatása

Kimenetek jellemzői:

  • Natív HDMI
  • DVI-I
  • D-Sub
  • HDCP kompatibilitás

Speciális ASUS szolgáltatások:

  • Az ASUS exkluzív passzív borda, 0 dB zajszint
  • Az ASUS Splendid Plus technológia: Fényérzékelő a különféle fényviszonyokhoz
  • ASUS Bravo Media Center: Távvezérlő a kényelmes szórakozáshoz
  • Media Espress: A Media Espresso egy olyan szoftver, amely támogatja a GPU transzkódolási funkciót. A végfelhasználók más platformokra (pl. iPod, iPhone stb.) kódolhatják át a filmeket – mindezt kiváló minőségben és villámgyorsan. Az ASUS vásárlói 30 napos ingyenes próbaverzió után 12 dolláros árkedvezményben részesülnek a teljes árú változat megvásárlásakor
  • Akár 21%-os energiamegtakarítás


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F13)
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,6 GHz (200×18)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • Kingston HyperX T1 1600 MHz 9-9-9-24 2 × 2 GB 1,65 V
  • Merevlemezek:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártyák:
    • ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP)
    • ASUS ENGT240/DI/1GD5/A
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 258.96 WHQL x64
    • Realtek HD Audio 2.51 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Core i7 920 @ 3600 MHz + Kingston HyperX T1 1600 MHz CL8 + GIGABYTE GA-EX58-UD4P

ASUS ENGT240/DI/1GD5/A

ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP)

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark Vantage /PhysX kikapcsolva/, Unigine Heaven Benchmark, MediaShow Ultra) nem változtattuk meg a GeForce driver alapértelmezett beállításait, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést.

Fogyasztás és melegedés mérése:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is. A kártyák étvágyát egy wattmérővel vizslattuk úgy, hogy terheletlen fogyasztásnak a Windows alatt nyugalmi állapotban mutatott értékét jegyeztük fel, terhelésre pedig a FurMark 1.8.2 beépített mérőmodulját használtuk úgy, hogy 5 percig futtattuk a programot benchmark módban a legagresszívebb beállításokkal. Mindkét állapotban igyekeztünk egy hozzávetőleges átlagot képezni a látott adatokból. A hőmérsékleti értékek, a terheltségi szintek és a ventilátorok fordulatszámainak figyelésére az Afterburner 1.6.1-t használtuk, a monitorozást egy rövid nyugalmi állapot után a FurMark-os terhelési fázis alatt végeztük, majd hagytuk a kártyákat visszahűlni.

ASUS GeForce GT 240

ASUS GeForce GT 220 BRAVO


Első körben nézzük a szintetikus mérőprogramokat!

A tesztekből egyértelműen kirajzolódik a GeForce GT 240 rémisztő erőfölénye. Tudjuk, hogy a GT 220-on csak DDR2 memóriák vannak és az órajelek is alacsonyabbak a gyári ajánlásnál, így valójában annyira nem meglepő ez a különbség, de már most igazolódni látszik az, amit az elején mondtunk -- a GT 220 BRAVO-val ne nagyon akarjunk játszani.


Lássuk hogyan boldogulnak a kártyák a játékokkal!

A S.T.A.L.K.E.R. legújabb része szerény beállításokkal, DX10 módban futtatva 1280 × 1024-es felbontáson a GT 220 BRAVO esetében a határon mozog, nagyjából képes a játszható szinten maradni, a nagyobbik felbontáson viszont elvérzik. A GT 240-nek viszont ilyen minőségi szinten meg sem kottyan, mindkét felbontáson 50+ FPS szintet produkál.

A Dirt 2 esetében hasonló a helyzet, a GT 220 BRAVO a kisebbik felbontáson még úgy ahogy eltengődik, de 1680 × 1050-re kapcsolva már valószínűleg sokszor zavaró akadásba ütköznénk. A Low profilt alkalmazva a GeForce GT 240-nek viszont nincs problémája a feladattal, akár magasabb minőségi szinten is megfelelő sebességre képes.


A tesztet három további játékprogrammal zárjuk le.

A Hawx általában szépen szokott futni az NVIDIA kártyáin, ezt most is láthatjuk, hiszen a közepes és az alacsony minőségi szintet vegyítve a GT 220 BRAVO a magasabb felbontáson is képes a 30 FPS-es határ közelében maradni, a GT 240 pedig komolyabb megpróbáltatást is elbírna.

A Far Cry 2-vel a GT 220 már jobban megszenved, a használt beállításokkal nem igazán tud játszható szintet produkálni, eközben a GeForce GT 240 mindkét felbontáson magabiztosan teljesít, úgyhogy alkalmazása esetén a Far Cry 2-ről sem kell lemondanunk.

A Lost Planet második részének demóját a közelmúltban állítottuk csatasorba, a mérés során a DirectX 9 módot használtuk, alacsony minőségi szinten. Ennek következtében a kisebbik felbontáson a GT 220 BRAVO is életképesnek bizonyul, de 1680 × 1050-en már problémákkal lehet számolni. A GT 240 úgy, ahogyan a többi mérésben is tette, az adott paraméterekkel a Lost Planet 2-ben is kellő energiát tud mozgósítani.


Következik az összegfoglalás. Vizsgáljuk először a tesztekben nyújtott grafikus teljesítményt! A cikkben szereplő két kártya egyike sem keményvonalas gémerek számára lett kifejlesztetve, azonban a két modell között így is osztálykülönbségek vannak, hiába szerepelnek a típusszám alapján csak egy kategóriával egymás mellett. Nyilván a tesztben megmutatkozó nagy differenciához komolyan hozzájárultak a GT 220 BRAVO-on végrehajtott "butítások", azaz az alacsonyabb órajelek és a DDR2 alkalmazása. Természetesen a látottak nem értek minket meglepetésként, hiszen már a mérések előtt elmondtuk, a GT 220 BRAVO nem játékra való, multimédiás célokra alakították át. Az egyes tesztprogramok arra mindenféleképpen jók voltak, hogy lássuk, ha nagyon akarunk, tudunk játszogatni is a HTPC-nkbe szánt videovezérlővel, de csak nagyon kemény kompromisszumokkal, és ezt érdemes észben tartani. A helyén kell kezelni a dolgokat, tehát 16×-os élsimítással maximum pasziánsz futtatása közben próbálkozzunk. A ASUS GeForce GT 240-e viszont hálás volt a GDDR5 alkalmazásáért, és végig meggyőző eredményeket hozott, persze azokkal a beállításokkal, amelyeket a GeForce GT 220 miatt használtunk, nem is volt túl nehéz dolga, ereje elég arra, hogy 1680 × 1080-as felbontásban, esetenként komolyabb minőségi beállításokkal is játszani tudjunk.

Az ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP), mint HTPC-be szánt, multimédiás célokra megalkotott modell, már sokkal szimpatikus képet mutat. A mérnökök jól érezték, hogy szükség van a kis méretre és a teljesen hangtalan működésre, valamint a távirányítóért és a média centerért is piros pont jár. A fényérzékelő szenzor hasznossága szubjektív dolog, bizonyára lesz aki használni fogja, és lesz aki nem, mi nem soroljuk a kulcsfontosságú képességek közé.

Már csak arról nem beszéltünk, milyen áron juthatunk hozzá jelenleg ezekhez a termékekhez, ez pedig döntően meghatározhatja a sikerességet, úgyhogy nem is halaszthatjuk tovább a dolgot. Kezdjük azzal, hogy a netes árgyűjtőkön végzett gyors felmérés után kiderült, hogy ez a két modell nem érhető el túl sok helyen, vagy nem számítanak slágertermékeknek, így kevésbé nyomják őket a kereskedők. Az árakat megpillantva ez a jelenség mindjárt érthetővé vált. Az ASUS ENGT240/DI/1GD5/A a mi gyorsfelmérésünk alapján körülbelül 28 000 Ft-ért lelhető fel. Ez nagyon sok, még akkor is, ha egy minőségi hűtéssel, natív HDMI-vel és GDDR5-tel szerelt típusról van szó, hiszen egy DirectX 11 támogatást (is) nyújtó Radeon HD 5670-et már 20 000 Ft alatt, egy jóval erősebb Radeon HD 5750-et pedig 26 000 Ft környékén megkapunk, az ENGT240/DI/1GD5/A pedig még ennél is drágább. Csendben megjegyezve azt is, hogy a GT 200 sorozat tagjai csak DirectX 10.1 támogatással bírnak. Nem tudjuk, hogy a gyártó árazta-e túl a terméket, vagy a kereskedők gondolják azt, hogy az 1 GB GDDR5 miatt aranyárban is el lehet adni, de amíg ez így van, addig nem tudjuk ajánlani, pedig az ENGT240/DI/1GD5/A egyébként nem rossz kártya. Sajnos az ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP) sem nyűgözött le 25 000 Ft körüli vételárával, de esetében legalább érthető a dolog, hiszen a kártya mellé rengeteg tartozékot is kapunk, amit így nem kell külön megvásárolni. Az viszont nem biztos, hogy nincs nála jobb, vagy hasonló alternatíva. Az tény, hogy akinek kis méretű, csendes, friss natív HDMI kimenetes kártyára van szüksége, és tetszik neki a távirányító, a szoftver és a szenzor, az szeretni fogja a GT 220 BRAVO-t, ha pár ezressel még csökkenne az ára, vonzóbb lehetne, a koncepció egyértelműen tetszett.

ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP)

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS ENGT240/DI/1GD5/A és az ASUS BRAVO 220 SILENT/DI/1GD2(LP) videokártyákat az ASUS hazai képviselete biztosította tesztünkhöz, köszönjük!


A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:







iomega eGo desktop 1 TB-os külső HDD - szép és hasznos

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Iomega egység még nem szerepelt oldalainkon, így mielőtt a kérdéses meghajtót bemutatjuk illik néhány szót szólni a cégről.

A San Diegói központtal rendelkező céget 1980-ban alapították, az EMC Corporation teljes tulajdonú leányvállalata. Mivel elég régi résztvevői a piacnak elmondható, hogy meglehetősen nagy tapasztalattal bírnak a háttértárolók gyártásában. A céges oldalon leírtak szerint az alapítás óta mintegy 410 millió háttértárat értékesítettek, ami elég markáns adat. Az évek során rengeteg díjat gyűjtöttek be a különböző szaklapok értékeléseiből, egyik legnagyobb büszkeségük a REV ® Backup Drive díjnyertes technológia.

Termékeikkel nem csak az otthoni, hanem a vállalati szektort is kiszolgálják. Fejlett hálózati adattárolók ugyan úgy megtalálhatók a cég kínálatában, mint az otthoni felhasználásra szánt multimédia meghajtók.

 


 

Fontos tudni, hogy az eGo név két családot takar, az egyiket az adathordozásra, a másikat otthoni használatra ajánlja a gyártó. Mi az asztali változatot kaptuk tesztelésre.


a hordozható eGo-k

Ennek a családnak négy tagja van, és a választható színek száma is négy. Ezek a fekete, a sötétkék, a grafit és az ezüst. Az első két tag csak színében tér el, képességek terén nincs különbség. Mind a két darab két méretben, 1-, vagy 2 TB-os kapacitással vásárolható meg, gépünkkel USB 2.0 kapun keresztül kommunikál, az ajánlott áruk pedig valahol 110 dollár magasságában mozog, legalábbis a gyártó oldalán, és az 1 TB-os verzióra vonatkozóan. 210 dollárt kell fizetni a dupla tárterületért, tehát a 2 TB-os darabért. Talán mondanunk sem kell, hogy a hazai árak ettől eltérhetnek.


eGo az asztalra négy színben

A család harmadik és negyedik tagja már tartogat némi extrát. A harmadik már csak 2 TB-os kapacitással érhető el, ráadásként viszont USB 3.0 kapcsolatot kapott, a negyedik tag még tovább megy, hiszen azon már FireWire kapcsolatot is találunk. Igaz ennek az extrának az ára, hogy az USB mellette csak 2.0-ás. A gyártó ez utóbbi meghajtót kifejezetten a Mac felhasználóknak kínálja. Végfelhasználói árat a gyártó ezen két típusra nem közöl.

 


 

Hozzánk tehát most egy külső adattároló érkezett, mely bár nem a legfrissebb a cég kínálatában, első tesztalanynak megteszi. Már csak azért is lesz jó, mert a kínált tárterület nagysága legtöbbünknek elég lehet, hiszen nem kevesebb, mint 1 TB anyagot cipelhetünk rajta. Igaz, vannak a piacon ennél nagyobb teret engedő megoldások is, de azt gondoljuk, hogy napjainkban ez a tárterület még elég becsületesnek mondható.

A meghajtó az iomegától megszokott színvilágú dobozban érkezett. A gyártó általában a piros-fehér párosítást szereti, ezt láthatjuk ezen a kartonon is. A dobozt kibontva két fakkot találunk. Az egyikben maga a hardver, a másikban a tartozékok kaptak helyet. Ezen tartozékok között találunk egy USB kábelt, egy hálózati adaptert, és egy műanyag talpat, melybe szilikon gumi csíkokat ragasztottak. Ez egy egyszerű, ám hasznos dolog, hiszen találkoztunk már olyan külső meghajtókkal, ahol a rezgést a talp szépen átvezette az asztalra, ez pedig elég zavaró zizegést okozott. Itt ettől nem kell tartanunk!

Át is térhetünk a külső meghajtóra. Ahogy sorstársait, az iomega eszközét sem a funkciók gazdagsága miatt fogjuk szeretni, de lássuk be, mi más dolga lehetne egy ilyen szerkezetnek, mint az, hogy biztonságban hurcolhassuk vagy tároljuk asztalunkon a gépünkön kívül az adatainkat, és azokhoz könnyen hozzáférjünk. Ezeknek az elvárásoknak az eGo sorozat természetesen megfelel.

A burkolat elsőre teljesen fémnek tűnik, de igazából csak a két oldalalap az, a káva műanyag. Az előlapon csak a hűtést segítő lukak vannak, a hátsó fronton találjuk a tápegység és az USB csatlakozó bemeneti pontjait, valamint itt van a ki-bekapcsoló gomb is.

A szerkezet összeszerelésével nincs probléma, minden passzentosan illeszkedik, így már a külső is sugallja a gyártó nevével fémjelzett megbízhatóságot. A működésről egy az oldallapon elhelyezett fehér fényű LED tájékoztat minket. Ez nem azt jelzi, ha áram alatt van a meghajtó, hanem azt hogy adatforgalom történik a gép és az adattároló között. Az eGo-t állítva és fektetve is elhelyezhetjük asztalunkon. Állítva a fent említett talp, fektetve ház alján található négy gumitappancs nyeli el a rezgéseket.

A külső további boncolgatásánál többet mondanak a képek, így mi inkább áttérünk a mérésekre és a tapasztalatok összegzésére!

 


 

Egy ilyen eszközt nem engedhetünk el teszt nélkül, úgyhogy lássuk az egyes tesztprogramok eredményeit!

Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplap:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F13)
  • Processzor:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,6 GHz (200×18)
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 1600 MHz 9-9-9-24 2 × 2 GB 1,65 V
  • Merevlemezek:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
    • iomega eGo Desktop 1 TB külső HDD
  • Videokártya:
    • Palit GeForce GTX 260 896 MB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 260.89 WHQL x64
    • Realtek HD Audio 2.51 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Aida64

Aida64 HDD read test suite (beépített HDD olvasási mérőcsomag)

 

HD Tach

HD Tach long bench (hosszabb mérési mód)

 

HD Tune

     

HD Tune Benchmark olvasás és írás (read és write)

 

HD Tune File Benchmark (fájlműveletes mérés)

 

     

HD Tune Random Acces (véletlen elérés) olvasás és írás

A tesztek tökéletesen igazolták azt, ami már a mérés előtt is gyakorlatilag nyilvánvaló volt. Az 1 TB-os Seagate merevlemez természetesen jóval gyorsabb sebességre lenne képes, azonban az USB 2.0 interfész szűkös határt szab. Ez jól példázza azt is, ilyen eszközök esetén mennyire szükség van az USB 3.0-ra, úgyhogy nagyon várjuk, hogy az újabb szabvány szélesebb körben elterjedjen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az iomega eme meghajtója haszontalan eszköz lenne, sőt! A gondolatmenetet pár sorral lejjebb az összefoglalásban folytatjuk!

Összefoglalás

Egyáltalán nem haszontalan, ugyanis nem minden esetben van szükség hatalmas átviteli sebességekre külső merevlemez használatakor. Ha olyan külső HDD-re van igényünk, amit gyakran hurcolunk, és naponta cserélünk rajta adatot, akkor bizony valóban szükség lehet egy USB 3.0 csatolójú egységre, de ne feledjük el, hogy ehhez megfelelő alaplap, illetve notebook is kell, vagy vásárolnunk kell valamilyen USB 3.0-s bővítőkártyát.


Tartozékok

Az iomega eGo 1 TB-os modellje általános tárolási és multimédiás célokra is tökéletesen megfelel. Kellemes és elegáns dizájnja alkalmassá teszi arra, hogy munkaasztalunk dísze legyen a munkavégzés közben, a beépített 3,5"-os merevlemez mérete elegendő nagyobb terjedelmű anyagok tárolására is. Ugyanilyen jó választás lehet multimédiás lejátszóhoz (például WD TV, o!play), vagy multimédiás lejátszóval és USB csatlakozóval felvértezett plazma, illetve LCD TV-hez, hiszen megjelenésével jól illeszkedik a modern szórakoztató elektronikai eszközök mellé is.

A gyártó javasolt végfelhasználói árai euróban:

A meghajtót az iomega hazai marketing képviseletétől kaptuk a tesztre. Köszönjük!

 


 

A cikkben szereplő állandó tesztkomponenseinkért az alábbi támogatóinknak jár köszönet:

 

PCoIP – varázslat a Leadtektől?

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ez a cikkünk a virtualizációról fog szólni, ami annak fényében, hogy az írásban szereplő hardvereket a Leadtek gyártotta enyhén meglepő. Persze, ahogy máskor úgy most sem fogunk nagyon előre szaladni, hiszen maga a virtualizáció is érdekes témakör, így erről is szólnunk kell néhány szót.

Kezdjük azzal, hogy mit is értünk virtualizáció alatt. Klasszikus értelemben, az általunk is használt megoldások a platform virtualizáció alá tartoznak. Ez azt jelenti, hogy szoftveres környezet segítségével állítunk elő emulált hardver környezetet, elrejtve a gép valódi komponenseit.

Talán meglepő, de a pseudo gép álma nem is olyan új keletű, ahogy azt gondolnánk. Az IBM-nél már a hatvanas években kísérleteztek ilyen platformokkal. Manapság, a hardverek fejlődése, az erőforrások növekedése már nem csak laboratóriumi keretek között, hanem akár otthoni gépünkön is lehetővé teszi azt, hogy fizikai gépünkön akár több virtuális gépet is működtessünk. Ezek a pseudo gépek lényegében teljes értékű számítógépnek tekinthetők, hiszen teljes hozzáférésük van a perifériákhoz, hálózatokhoz, így rajtuk keresztül elérhetjük a nyomtatót, egeret, billentyűzetet, magyarán minden olyan eszközt, ami az üzemeltetéshez szükséges.

A virtuális gép azonban, a fizikai megfelelőjéhez hasonlóan mit sem ér szoftver nélkül. A mai erőforrások mellett már nem szorulunk rá, hogy takarékoskodjunk a számítási kapacitással, és grafikus felület nélküli Linux rendszert telepítsünk. Nyugodtan használhatunk akár Windowst is, és nem csak XP-t, hanem Vistát (a fanatikusok) vagy Windows 7-et is.

A kérdés mire jó nekünk a virtualizáció. Nos, otthon a virtuális gépek segítségével önálló környezeteket hozhatunk létre, melyeket használhatunk munkára, vagy játékra, legalábbis akkor, ha nincs szükségünk komoly 3D-s alkalmazások futtatására. Ezek a rendszerek a fizikai géptől teljesen függetlenül működnek, így kipróbálhatunk segítségükkel különböző operációs rendszereket, vagy tesztelhetünk vírusirtókat, hiszen ha nem válik be a víruskergető és megfertőződtünk egyszerűen csak betöltünk egy elmentett képfájlt, ami tartalmazza a fertőzés nélküli rendszert, és kísérletezünk tovább.

Nem véletlen ugyan akkor, hogy a virtualizáció nem az otthonokban terjedt el, bár mint cikkünkből látni fogjuk hamarosan ez sem lesz elképzelhetetlen.

A virtuális gépek igazi élőhelyei a munkahelyek. Olyanok, ahol megfelelő szerverkapacitás áll rendelkezésre, ahol a dolgozóknak a munkavégzéshez bőven elegendő egy virtuális gép, mely a központi szerveren (ken) helyezkedik el, így nála egy olcsó kliensgép telepítése is elegendő. Gondoljunk például a bankokra, ahol a használt szoftver biztonsági okokból nem telepíthető a kliensgépre, annak a szerveren kell futnia, és a dolgozók valamilyen terminál szerver megoldáson keresztül kapcsolódnak a központi erőforrásokhoz. Az elmondható, hogy a hardverek számolási kapacitásának növekedésével a virtualizáció egyre inkább elfogadható alternatíva lesz a fizikai gépekkel szemben, hiszen egy kliensgép üzembe helyezése jóval kevesebb procedúrával jár, olcsóbb a liszenszek megszerzése és az üzemeltetés is. A bekerülés költségét direkt nem említjük, hiszen az egy olcsó komplett gép árával vetekedhet, ám az előnyök később mindenképpen megmutatkoznak a költségoldalon.

A hosszúra nyúlt bevezető után gyaníthatóan Ti is kíváncsian várjátok, hogy mivel rukkolt elő a Leadtek. Lássuk! 


Mielőtt magát a konkrét hardvert bemutatnánk egy adósságunkat törlesztenünk kell, ez pedig a cikk címében említett PCoIP kifejezés magyarázata.

Azzal nem árulunk el titkot, hogy ez egy betűszó, mely a Teradici által kifejlesztett protokolt takarja, mely segítségével számítógépes hálózat segítségével köthetünk össze szervereket és munkaállomásokat.

Oké, de mi ebben az érdekes, ezt eddig is IP alapú hálózatok segítségével valósítottuk meg. A PCoIP azonban jóval több, mint a hagyományos IP alapú kommunikáció. A Teradici nem csak a protokollt alkotta meg, hanem a teljes hardveres környezetet is. Megoldásuk alkalmas arra, hogy az egyik gépről a másikra, ebben az esetben az Ő központi egységükre épülő kliensre pixelpontos képet vigyünk át egy IP alapú hálózaton. Ráadásként előnyként említhetjük, hogy a kifejlesztett célhardverek segítségével ez az adatfolyam tömörített és titkosított. A becsomagolást egy PCI Express sínbe illeszkedő kártya, a kicsomagolást pedig egy apró kliens végzi.

Ha idáig eljutottunk, akkor talán kezd érthetővé válni, hogy a Leadtek miért foglalkozik a témával. A válasz a pixelpontos képben érhető tetten. Mivel a Leadtek megoldása a Teradici által fejlesztett hardverekre épül lehetővé válik, hogy virtuális gépen, pontosabban egy apró kliensen hozzáférjünk egy szerver, vagy egy kimondottan 3D munkához épített munkaállomás összes erőforrásához.

Tudni kell, hogy a virtuális gépek egyik nagy hátránya pont a grafikus teljesítmény hiánya. Számolási teljesítményben nincs hiba, hiszen akár egy komplett szerverfürt is rendelkezésünkre áll, ám az emulált videokártya sosem rendelkezik olyan képességekkel, mint egy valós hardver, legalábbis az általunk elérhető megoldások szintjén nem.

Itt van azonban a PCoIP, mely képes arra, hogy a szerver, vagy az erős munkaállomás képét a kliensen keresztül jelenítse meg az épület, vagy megfelelő sávszélesség esetén akár a világ másik felén. Emellett persze, ahogy azt a virtuális gépeknél megszokhattuk a perifériák kezelése is megoldott, vagyis ha leülünk egy kliens elé, ami egy erős géphez csatlakozik, akkor pont úgy dolgozhatunk, mintha a 3D-s munkaállomás vagy a szerver kijelzője előtt ülnénk.

Eltűnik minden határ. Pixelpontos képet kapunk, teljes 3D megjelenítés, vagy ha úgy tetszik akár teljes HD felbontású anyagokat nézhetünk egy apró célhardveren.

Ez azonban még nem minden. A rendszernek vannak korlátai. Ez a korlát egyszerűen abból adódik, hogy egy gépnek egy desktopja van, azt nem lehet sokfelé osztani, magyarán a fent vázolt rendszerrel csak felhasználó élhet, igaz az minden erőforráshoz hozzáfér. Itt jön az igazi virtualizáció, hiszen a Teradici hardvere támogatja a VMWare 4-es verzióját. Ez a támogatás lehetővé teszi, hogy a szerveren létrehozott virtuális gépeket a Leadtek kliensével elérjük, használjuk. Ebben az esetben a vezérlőkártyára sincs szükség. Mire jók tehát a Leadtek hardverei? Arra, hogy segítségükkel olyan szerver kliens hálózatot építsünk mely a jelenleg is használt IP alapú hálózaton működik, titkosított és tömörített adatfolyamot kínál, és a normál VMWare-es használat mellett a hálózat egy-egy gépén akár a teljes grafikai erőforrást is elérhetővé teszi.

Az elmélet végére értünk, lássuk a Leadtek hardvereit!


Ahogy az eddig leírtakból kiderült két hardver érkezett hozzánk. Egy vezérlőkártya és egy kliensgép. Kezdjük az egyszerűbbel, a kártyával!

Ahogy olvasható volt a használathoz mindössze egy szabad PCI Express x1 sínre lesz szükségünk. A kártya nem igényel meghajtó telepítést, a behelyezés után lényegében használható is. Csatlakozók tekintetében két félével találkozhatunk. Ez egyik egy gigabites Ethernet aljzat, a másik egy DVI csatlakozóhoz hasonlító bemenet. Azért bemenet, mert ehhez csatlakoztathatjuk a videokártya kimeneteit. Igen, nem tévedés, nem véletlenül írtam kimeneteket. Két megoldás közül választhatunk.

A kártyához kapott Y kábel egyik felén két videokártyára csatlakoztatható DVI dugót találunk. Ha ezek közül csak egyet használunk, akkor a másikhoz a gép melletti megjelenítő használható, a klónozott desktop pedig átvihető a kliense. Azonban lehetőségünk van arra is, hogy mind a két csatlakozót felhasználjuk. Ilyenkor a gép képét csak a kliensen keresztül láthatjuk, ám arra is lehetőségünk van, hogy ez a két kép két teljes HD felbontású kijelzőn jelenjen meg, természetesen mind a két kijelzőn teljes HD felbontásban. Magyarul a vezérlőkártya képes arra, hogy az IP hálózaton keresztül két teljes HD kijelzőt meghajtson a kliens gépen keresztül, mindezt olyan sebességgel, mintha a munkaállomás mellett ülnénk!

Ahogy azt sejthetjük a kliens az érdekesebb, legalábbis a szemrevételezés okán. Maga a gép mindössze 21 centiméter magas. A mélysége 13-, a szélessége pedig 6,5 centiméter, tehát apró jószággal van dolgunk, A hátlapon két USB, egy gigabites Ethernet, egy hangszóró kimenet és a tápegység csatlakozója található. Az előlapon további két USB kaput, egy fejhallgató kimenetet és egy mikrofon bemenetet, valamint egy főkapcsolót és a kiszolgálóhoz történő csatlakoztatáshoz szükséges gombot találjuk.

A megfelelő számú USB csatlakozók miatt a klienshez csatlakoztathatunk akár nyomtatót is. Ami apró hátrány, hogy a hagyományos PS/2-es billentyűzeteket elfelejthetjük. Az egerekkel amúgy sincs baj, azokból már nehezen találunk olyat, ami nem USB felületen csatlakozik.

Természetesen ki is próbáltuk a cuccot, ha már megkaptuk. A próba sajnos féloldalasra sikerült, mert ahhoz, hogy kialakítsunk egy több virtuális gépből álló hálózatot minimum két kliensre szükségünk lett volna. Ám az érdekesebb próbát, a két teljes kijelző képének átvitelét a hálózaton kipróbáltuk.

Ahogy írtuk a kártyához nem kell meghajtó program, a klienshez meg természetesen nem kell, így a telepítgetéseket megússzuk. A beüzemelés iszonyatosan egyszerű. Kell egy DHCP-t támogató router, ez akár az is lehet, amin a normál hálózat ketyeg a PCoIP mellett. Csatlakoztatjuk az Ethernet csatlakozókhoz a hálózati kábeleket, a másik végük megy a routerbe. A kliens a bekapcsolás után megnézi, hogy van e kiszolgáló kártya a hálózaton, ha igen, akkor egyből fel is ajánlja a csatlakozást. Rákattintunk, és már meg is jelenik a kiszolgáló desktopja a monitorokon. Nem árt újra hangsúlyozni, hogy mindez két teljes HD felbontású kijelzőn történik. Mivel mi 3D-ben nem dolgozunk csak játszunk, rögtön fel is telepítettünk néhány demót, hogy kipróbáljuk milyen a kliensen játszani. Nos, azt kell mondanunk, hogy a dolog működik. Igaz, hogy gigabites hálózaton próbáltuk, de ez talán az alap, ha valaki PCoIP megoldáson töri a fejét. A kép késlekedés és szaggatás nélkül érkezett a kliens által meghajtott kijelzőkre, a csatlakoztatott perifériák pedig ugyancsak késlekedés nélkül reagáltak.

Az érdekes persze az lett volna a dologban, ha egy irodaház egyik végében lévő kiszolgálóhoz csatlakozhattunk volna egy a másik végében lévő klienssel, mert akkor egy apró és teljesen zajtalan dobozka mellett játszattunk (dolgozhattunk) volna úgy, mintha egy erőmű lett volna mellettünk.

A próba meg volt, összegezzünk! 


Ahogy azt a bevezetőben írtuk a felkérés, miszerint egészen speciális Leadtek eszközöket kéne kipróbálni kicsit meglepett, kicsit meg is ijesztett minket. Az addig rendben van, hogy nem vagyunk teljesen analfabéták ha számítástechnikáról van szó, azonban annyira új dologgal álltunk szemben, amiről a net hazai oldalán még forrás anyagot sem találtunk. Maga a PCoIP sem túl elterjedt fogalom, így az alapok megismeréséhez is az angol nyelvű WIKI szócikkei között kellett turkálni.

Külön nehézséget jelentett az is, hogy csak egy klienst kaptunk. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy többgépes rendszer kipróbálására nem lesz lehetőségünk, de így abban sem lehettünk biztosak, hogy a rendszer működése, a VMWare használata úgy működik ahogy azt sejteni véljük. Végül e-mailes segítséget kellett kérnünk a Leadtektől, hogy cikkünk valóban pontos, és tárgyszerű legyen.

Az előzmények és a levelezés után nyilvánvalóvá vált, hogy a Leadtek hardverei nem egy, hanem két üzemmód, két megoldás ötvözéseként fogható fel. Egyrészről a vezérlőkártyás módszer, amikor a hálózaton keresztül a teljes desktopot át tudjuk vinni úgy, hogy a kliens segítségével nem csak a számolási kapacitás, hanem a teljes grafikus erőforrás rendelkezésünkre áll akár a világ másik felén is. Ez esetben persze az is elképzelhető, hogy a cég komoly adatacenterrel rendelkezik, ahol a rack szerverek egy központi szerverteremben vannak elhelyezve, a kliensek pedig egy-egy szerverre kapcsolódnak közvetlenül a kártya segítségével. Ilyen formán, még ha minden munkatárs is komoly grafikai munkát végez elegendő, hogy az asztalukon csak az apró kliens foglalja a helyet. Másrészről itt van nekünk a vezérlőkártya nélküli megoldás, amikor a kiszolgálón futtatott virtuális gépeket érjük el a kliensek segítségével. Ha pontosak akarunk lenni, akkor van egy harmadik mód is, a kettő ötvözése. Ilyenkor a virtuális gépeket is elérhetjük, vagy a hálózatba kötött kliensek bármelyikén használhatjuk a teljes grafikus arzenált is.

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a rendszer működik, és amit ígér azt meg is kapjuk tőle. Igyekeztünk az előnyöket kidomborítani, annál is inkább, mert hátrány nem jutott eszünkbe, így ha azokat szerettük volna leírni, akkor rövidke cikk született volna. Tény, hogy a Leadtek megoldása nem az otthoni hálózatok kihasználáshoz készült. Ugyanakkor azt kell mondanunk, hogy egyáltalán nem elrugaszkodott ötlet a kártya és a kliensek használata otthoni környezetben, főleg akkor, ha nem használjuk az összes gépet 3D-s játékok futtatására. Megtehetjük, hogy egy erős gépet állítunk össze kiszolgálónak, melybe rakunk bőven háttértárat. Ezt feltehetjük a padlásra vagy le a pincébe, a szobákban pedig az asztalokon egy-egy apró kliens lesz csak, mely nem foglal helyet, nem termel zajt, és bizonyára kevesebbet fogyaszt, mint ha teljes értékű számítógépeket használnánk. Ezeket a klienseket használhatjuk az íróasztalon, a gyerekszobába vagy akár a nappaliba HTPC helyett, legalábbis akkor, ha lemondunk a térhatású hangról.

A lényeg tehát, hogy a Leadtek VP200H és VP200P képében igazán hasznos és újszerű megoldással bíró hardvereket ismerhettünk meg, melyeket tiszta szívvel ajánlunk elsősorban most épülő vagy újjáépülő vállalati környezetbe, de akár otthoni felhasználásra is.

A hardvereket a hazai forgalmazó, a Computer Emporium nagykereskedés bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük!



Játékos billentyűzet a Gigabyte-tól az igazi profiknak

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Oldalainkon a Gigabyte név leginkább akkor kerül elő, ha valamilyen videokártyát vagy alaplapot tesztelünk. Ez persze nem véletlen, hiszen a cégnek ezek a hardverek jelentik az igazi életterét. Néha, évente egy-két alkalommal fordul elő, hogy egyéb hardverek is érkeznek tőlük, így találkozhattak már Gigabyte netbookkal és házakkal oldalainkon a nyájas olvasók. Most azonban egy teljesen új területre kalandozott a gyártó, hiszen a nevét egy játékosoknak szánt billentyűzet dobozán láthattuk viszont.

Amikor megjött a cucc belenéztünk a dobozba, elismerően hümmögtünk néhányat a külseje miatt, aztán gyorsan félre is tettük, mondván valamikor majd összedobunk egy gyors írást róla. Lesz két oldal sok képpel, mert hogy jól néz ki a ketyere. Elkövettük azt a hibát, hogy nem fordítottuk meg a dobozt, pedig ha megtettük volna, rájövünk, hogy erre a billentyűzetre két oldal tuti nem lesz elég.

Hogy miért, azt most még nem áruljuk el, hiszen nem túl okos dolog a poént már a cikk elején lelőni, ki olvasna akkor tovább? Lapozzunk hát, és nézzük meg a jövevényt!

 


 

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard – jó hosszú neve van – egy meglehetősen nagy dobozban érkezett. Elsőre úgy tűnik, hogy a gyártó és a termék nevén kívül mást nem találunk rajta, ám jobban megnézve kiderül, hogy a szöveg mögött halványan mindenféle harci eszközök árnyképét láthatjuk. Vannak itt puskák, harckocsik, repülőgépek valamint máig harcoló német alakulatok, szóval minden ami arra utalhat, hogy ez bizony egy kifejezetten játékosoknak szánt eszköz.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A hátlap már sokkal érdekesebb, de mivel itt a különböző képességeket tárgyalják most nem térünk ki a részletekre, inkább kibontjuk a dobozt!

A fedlapot felnyitva megpillanthatjuk a piros kávát, a fekete billentyűket, a billentyűkön pedig valami borítást. Erről azt gondolhatnánk, hogy a szállítás közbeni védelmet szolgálja, de hamar kiderül. Hogy nem így van. A vékony szilikon borítást a billentyűzeten hagyva már-már olyan érzésünk támad, mintha notebookon gépelnénk. Érdekes, de nem buta ötlet, hiszen ilyen módon a mindennapi általános használatra alkalmas marad a billentyűzet, de a gombok nem kopnak, a gépelés jóval halkabb, a por nem megy alá, és ha leöntjük kávéval, akkor sem kell a felvagdosnunk az ereinket. Egyszóval már itt kioszthatjuk az első piros pontot.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A dobozban a billentyűzet felett találunk négy gombot, a játékosok körében jól ismert ASDW billentyűket. Hihetetlen – gondoljuk, adtak pótgombot, hogy ha lekopna a felirat, akkor ki tudjuk cserélni. No, ebből rögtön kiderül, hogy mi már nem tartozunk a profi játékosok közé, hiszen adódik a dolog, hogy ezek nem pótlásra valók. A plusz gombok felülete gumírozott, csúszásgátló felülettel rendelkezik, aminek játék közben, ha kicsinykét már izzad a kezünk, jó hasznát vehetjük.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A külső tekintetében további meglepetésekre kell felkészülnünk. A csomagoláskor a legszembeötlőbb, hogy a szokásos műanyag borítású kábel helyett szövetborításút találunk, ami ráadásul két méter hosszú, a csatlakozó pedig aranyozott. A billentyűzetet megfordítva az is kiderül, hogy a kábelt jobb és baloldalon is kivezethetjük, attól függőn, hogy van hely az asztalunkon.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A klaviatúrát forgatva az oldalsó éleken találunk még két USB 2.0 portot is, ide csatlakoztathatunk egeret, ha úgy tartja kedvünk. Az USB kapukon kívül még egy apró kapcsolóra is rábukkanhatunk, aminek segítségével a billentyűk világítását kapcsolhatjuk ki és be.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A billentyűzet meglehetősen széles és kényelmes csuklótámasszal is rendelkezik, amit, ha nem szeretnénk használni néhány csavar eltávolításával le is szerelhetünk.

A külsőt nagyjából ki is tárgyaltuk, egy dologról kell még szót ejtenünk, ez pedig a szín. Ahogy írtuk hozzánk a piros kivitel érkezett, de a billentyűzet elérhető még sárga és fekete színben is. A sárga elsőre furcsának tűnhet, de a képeket nézegetve kiderül, hogy egyáltalán nem rossz, sőt.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Lapozzunk, és nézzük meg, milyen finomságokat kínál még a K8100 a játékosoknak!

 


 

Mivel itt egy kifejezetten játékosoknak szánt darabról van szó a készítők nem elégedtek meg azzal, hogy mutatós szerkezetet készítsenek. Sok apró figyelmességgel lepték meg a vásárlókat.

Az egyik ilyen figyelmesség, hogy a billentyűk leütésének erőssége eltérő a billentyűzet különböző régióiban. A játékra gyakrabban használt gombok működtetéséhez kicsivel nagyobb erő szükséges, ezáltal azok határozottabban, pontosabban működnek. Három különböző lenyomási erősséget találunk, ezek 70-, 60- és 50 grammos erőt jelentenek. Maga a billentyűzet alatt működő mechanika egyébként azonos, a gyártó 10 millió leütést garantál meghibásodás nélkül, a gombok útja pedig minden billentyűnél 3,5 milliméter.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A gombokkal kapcsolatban még egy nagyon lényeges dolgot meg kell említenünk, ez pedig az anti ghost funkció. Az elnevezés egy hasznos képességet takar. Bizonyos játékoknál használt billentyűk esetén lehetővé válik, hogy egyszerre akár húsz gombot is lenyomjunk úgy, hogy a reakcióidő nem csökken, és minden lenyomott billentyű működik. Az alábbi képen látható, hogy mely gombokra terjed ki ez a funkció.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Mielőtt megmutatnánk a billentyűzethez rendelt szoftvert még van dolgunk, hiszen a finomságok sora még nem ért véget. A káva bal felső részén öt darab G jelölésű gombot találunk, melyek alapértelmezetten semmit sem csinálnak, ezekhez különböző funkciókat rendelhetünk. A gombok mellett a bal sarokban egy mode feliratú plexi alatt egy piros LED világít, később látni fogjuk, hogy nem csak pirosan tud fényleni.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A felső-középső részen érintés érzékeny gombokat találunk, melyek visszajelzői a jobb felső fekete részen találhatók. Ezekkel a gombokkal a hangot némíthatjuk el, vagy a hangerőt növelhetjük-csökkenthetjük úgy, hogy az ujjunkat a nyilak irányába, vagy azokkal ellentétes irányba húzzuk. Értelem szerűen a nyilak irányába emelhetjük, ellentétes irányba csökkenthetjük a hang erősségét.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Érdekesség még egy plusz billentyű, amit jobbra alul, a CTRL mellett találunk. Ezen a win lock felirat szerepel. Nem, nem a Windowst tudjuk lezárni vele. A szerepe egyszerű, játék közben kikapcsolhatjuk a Windows billentyűt, így elkerülhetjük azt a kellemetlen jelenséget, hogy a játék közben a Windows billentyűt véletlenül megnyomva a desktopon találjuk magunkat.

Következzen hát a szoftver, de ehhez ismét lapozni kell, mert nem egy mondatos a téma!

 


 

Manapság egy jó gamer billentyűzet nem létezhet jó szoftver nélkül. Ennek oka az, hogy a különböző játékokban különböző billentyűzet kombinációkat használunk, egyes esetekben nem is keveset. Régebben is megoldottuk ezeket a problémákat, próbáltuk a játékokban úgy beállítani a billentyűzet kiosztást, hogy a különböző kombókhoz tartozó gombok egymás mellé kerüljenek, így némileg könnyíthettünk a vezérlésen. Az idő szalad, a szekér halad, a Dunán is sok víz folyt le az első játékos billentyűzetek megjelenése óta, így nem csoda, hogy már a gyártók is rájöttek arra, hogy a különböző kombinációk használatát szoftverből is lehet segíteni, és ez a képesség eladhatóbbá teszi a terméket is.

<a class=Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard" border="0" hspace="0" src="http://www.hoc.hu/upload/articles/607_install.jpg" style="width: 550px; height: 442px; " />

Nos, a Gigabyte a mellékelt szoftverrel nem találta fel a spanyolviaszt, de tény, hogy kellemes programocskát mellékelt a billentyűzet mellé.

A termék dobozában találhatunk egy CD-t is, ezen pedig megtaláljuk a feltelepíthető alkalmazást, ami két részből áll. Az első maga az alap kezelőfelület. Ezen a felületen tudjuk beállítani azt, hogy a már említett G gombokhoz milyen funkciók tartozzanak. Rendelhetünk hozzájuk programok elindítását, de akár egérkattintást vagy scrollt is. A hozzárendelés egyszerű mint a pofon, nincs más dolgunk, mint a kiválasztott funkcióra kattintani, és ráhúzni egy üres gombra.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Beállíthatunk akár öt eltérő kombinációt is, melyek közül egérrel választhatunk attól függően, hogy játszani vagy dolgozni szeretnénk a billentyűzeten. Itt térünk vissza a már említett mode felirat alatt világító piros LED-re. A szín attól függően változik, hogy az öt beállítás közül melyiket használjuk, így a szoftver megnyitása nélkül is láthatjuk, hogy éppen melyik kombináció van kiválasztva.

A vezérlő felület jobb oldalán találjuk a Macro scripts nevű területet, ami alapból üres. Ide akár 100 különféle makrót is beállíthatunk, amik mind-mind különböző billentyűzet kombinációt tartalmazhatnak. A makrók beállításához egy újabb felület tartozik, amit a Macro Editor gombra kattintva csalogathatunk elő.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

A makrók beállítása sem kíván komolyabb ördöngösséget. A Record gombra kattintva lenyomkodjuk a makróhoz tartozó billentyűzet kombinációt. A felvétel leállítása után az elkészült kombinációt az egérrel áthúzzuk egy üres helyre, és már el is van mentve a makrónk. Külön érdekesség, hogy makrót nem csak a billentyűzethez rendelhetünk, hanem készíthetünk olyat is, amiben a billentyűzetet és az egeret egyszerre használjuk.

Külön jó pont, hogy az elkészített makrót importálni is tudjuk, illetve a mások által készítetteket exportálhatjuk. Így a barátaink által készített kombinációk is használhatóvá válnak.

 


 

Összegezzünk!

Ahogy látható a Gigabyte K8100 számára egy kétoldalas cikk valóban szűk lett volna. Nem egy egyszerű klaviatúrával állunk szemben. A gyártó beleadott apait, anyait, így egy valóban kiváló szerkezettel gazdagszik, aki megvásárolja.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Nagyon tetszettek az apró figyelmességek, mint a cserélhető gumírozott felületű gombok, a szilikon borítás vagy az, hogy a billentyűk világítását kikapcsolhatjuk, ha zavar a fény. Az eltérő erősségű leütést kívánó gombok és a ghost funkció, ahogy az érintés érzékeny hangerő vezérlés is csak hab a tortán. Ez a billentyűzet a mellékelt szoftverrel egyszerűen csak tökéletes. Mondhatjuk ezt akkor is, ha néhány apróság azért akad a mínusz előjeles oldalon is. Az egyik, hogy az amúgy csodálatos, és első osztályúan összeszerelt káva és könyöktámasz vonzza az ujjlenyomatokat. Szerencsére ez a piros szín miatt kevésbé feltűnő. Viszont a hangerőszabályzást lehetővé tevő érintés érzékeny rész fekete színe már nem ennyire jó. Ronda zsíros csíkokat hagytunk rajta, pedig nem szalonnáztunk a kipróbálás előtt. Igaz, egy puha ronggyal ez a csík egy mozdulattal eltüntethető.

Gigabyte Aivia K8100 Gaming Keyboard

Összességében azt kell mondanunk, hogy a Gigabyte K8100 elbűvölt minket. Már első ránézésre is látszott, hogy igazi minőségi, nagyon jó anyagokból készített és elsőosztályúan összeszerelt darabbal állunk szemben, de a képességek feltérképezése közben újabb és újabb finomságokra leltünk. Ez a billentyűzet ismét egy olyan hardver, amit szívesen haza vinnék, még úgy is, hogy nem nevezném magam komoly játékosnak. Minket meggyőzött, és biztosak vagyunk benne, hogy titeket is meg fog, ha kipróbáljátok. Érdemes! Nekünk annyira bejött az Aviva, hogy úgy döntöttünk egy plecsnit is megérdemel!

A cikk lezárása után még két információ érkezett a billentyűzettel kapcsolatban. Az egyik, hogy annyira friss a cucc, hogy még dolláros árat sem lehet tudni, a másik, hogy várható lokalizált kiadás is, vagyis itthon magyar billentyűzet kiosztással vásárolhatjuk meg. Ez utóbbi lehetőségben magam nem is reménykedtem, így különösen örvendetesnek tartom a hírt. Hivatalos magyar árról még nem tudunk, az Egyesült Királyságban jelenleg 55 font körül vásárolható meg.

alt

Cikkünhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A Gigabyte K8100 billentyűzetet a Gigabyte hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

ASUS U30Jc - kicsi, szép, és az Optimust is ismeri

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az ASUS a legnagyobb mennyiségben videokártyákkal és alaplapokkal képviselteti magát nálunk, de a gyártó portfóliója hihetetlenül nagy, egyebek mellett notebook fronton is nagyon erős a vállalat, szerkesztőségünkben is jópár hordozható ASUS gép megfordult már. Így történt ez most is, ezúttal egy "kicsi a bors, de erős" 13,3 colos masina érkezett az ASUS U30Jc személyében.

Az U sorozat már nem ismeretlen a számunkra, tavaly karácsonykor s3nkivel közösen vizsgálgattuk az ASUS UL30A képességeit, mely külsőre szinte teljesen megegyezik a most bemutatkozó utóddal. Az U sorozat fő jellemzője, hogy kis méretben kínál a kategóriához képest erős gépeket úgy balanszírozva, hogy a teljesítmény mellett fontos marad az akkumulátor élettartama, így maximálisan kihasználható a kis méretből adódó mobilitás. Ezek a gépek átlagosan 5 óra feletti üzemidővel kecsegtetnek, de bizonyos feltételek mellett majdnem képesek elérni a 10 órás álomhatárt.

Az ASUS U30Jc is egy kis méretű, 13,3"-os, a legfrissebb technológiákat alkalmazó, kellően erős hardverrel rendelkező, hosszú üzemidővel kecsegtető modell, így tökéletesen illeszkedik a termékcsaládba. Ahogy pár sorral feljebb említettük, külsőre nagyon szoros rokoni szálak fűzik az UL30A-hoz, így ezt most nem fejtenénk ki újra ugyanolyan mélységben. A szálcsiszolt alumínium borítás és az ebből készült belső felületek továbbra is nagyon elegánsak és minőséget sugároznak, egyedi érzés az alumínium masszív, hűvös tapintása. A fedlapot a szokásos, szolid ASUS logó díszíti, ízlésesen, ahogy kell.

Lássuk mit rejtenek a gépház oldalai!

A bal oldal a Kensington zárral kezdődik, és jelentős szélességben a hűtés kiömlőjével folytatódik. Ide kerültek fel a kép kijuttatására alkalmas kimenetek is egy D-sub és egy HDMI formájában. A sort két darab USB 2.0 követi, majd a fejhallgató-kimenet és a mikrofonbemenet zárja a baloldali szekciót.

A jobb oldalon ér az első pozitív meglepetés, ugyanis az U30Jc mérete ellenére tartalmaz beépített optikai meghajtót, mely igény esetén bluray ODD is lehet, a nálunk járt változat egy DVD-íróval operált. A meghajtó mellé nem került túl sok minden, egy további USB-t, az RJ45 LAN csatlakozót és a töltő csatiját tudjuk birtokba venni.

A gép hátoldala csatlakozóktól mentes, az elejére a 4 típust fogadó kártyaolvasó került, a bal felső sarokban a vezeték nélküli hálózati adapter be/kikapcsoló gombjával kiegészítve.

A gépet kinyitva szintén az UL30A-nál látott belső fogad. Az alumínium használata itt is uralkodó fölényben van, a billentyűzet 19 mm-es gombokból épül fel, méretéből adódóan numerikus padot nem tartalmaz, de a szokásos ASUS funkcióbillentyűk rendelkezésre állnak. A nálunk vendégeskedő gépben lévő klaviatúra angol kiosztású. A touchpad jól illeszkedik a gép dizájnjához, görgetősávot nem tartalmaz, az "egérgomb" egy elemből van kialakítva.

Közvetlenül ez alatt találjuk a négy darab LED visszajelzőt, melyek az üzemállapotból, a háttértárak aktivitásáról, a WLAN és a bluetooth státuszáról és az akkumulátorról hivatottak informálni. A billentyűzet felett két oldalt az SRS Premium Sound minősítésű Altec Lansing hangszórók virítanak, melyeket mi is kipróbáltunk játék közben, és notebook viszonylatban valóban egészen kellemes hangzást biztosítanak.

A 13,3"-os, 1366 × 768 natív felbontású, fényes LCD kijelzőt ugyancsak csillogó fekete keret öleli körül, az alsó oldalon ezüstös ASUS logóval díszítve. A keret tetejébe 0,3 Mpixeles webkamera került, ettől talán egy picit jobb minőségű szenzort is alkalmazhattak volna.


A bevezetésben már említettük, hogy az U sorozat fő fegyvere, hogy méretét és tömegét tekintve alig nagyobb egy netbooknál, viszont ereje annak sokszorosa. Az ASUS U30Jc Intel Core i7 620M (2,66 GHz - Turbo Boost 3,33 GHz), Core i5 540M/520M/430M (2,53 GHz - 2,26 GHz - Turbo Boost 3,06/2,93/2,53 GHz) és Core i3 350M/330M (2,26 GHz - 2,13 GHz) processzorokkal elérhető, ami azt jelenti, hogy az átlagos felhasználásra bőven elegendő és az Atom processzoroknál jóval erősebb Core i3-tól kezdve a bikaerős Core i7 modellig tartó variálhatóságnak köszönhetően több réteg is megcélozható a géppel. Az alaplap HM55 PCH-val operál, és maximum 4 GB memóriát fogad, melyet általában már a gyári kiépítéssel megszokott tölteni a cég, DDR3 1066 MHz-es modulokkal.

Merevlemezből is van lehetőség a testreszabásra, a nagy tárhelyet igénylők 640 GB-os (5400rpm) HDD-t élvezhetnek, de beépítésre kerülnek 500 GB-os (5400rpm, 7200rpm) és 320 GB-os (5400rpm, 7200rpm) típusok is. A kijelzőről már tettünk említést, minden kiépítésben egy 13,3"-os HD, 1366 × 768 pixel felbontású Color-Shine (Glare-type) panel található, mely ugyan nem LED háttérvilágítású (ezzel a fogyasztást tekintve még talán lehetett volna nyerni, így az üzemidőben is), de a képe rendben van, se nem rossz, se nem kiemelkedő.

A WiFfi G vagy N szabványú lehet, de szerencsére az N-es változattal már gyakrabban szoktunk találkozni, opcionális lehetőség a Bluetooth, de a gigabites LAN alapfelszerelés, ahogy a kártyaolvasó, a webkamera és az Altec Lansing hangszórók is. Az optikai meghajtó is alap, csupán fajtája a kérdéses, az olcsóbb kivitelekben DVD-íróval, míg a drágábbakban Bluray meghajtóval találkozhatunk. Akkumulátorból kétféle változat elérhető, egy 6 cellás 4400 mAh-s és egy 8 cellás 5600 mAh-s.

forrás: notebookcheck.net

Egy dologról még nem beszéltük, ez pedig a grafikus alrendszer kérdése, ezt szándékosan hagytuk a végére, hiszen az ASUS U30Jc az NVIDIA Optimus technológiát használja, amely esetében azt jelenti, hogy az processzorokba integrált Intel HD grafika mellett a gépben egy NVIDIA GeForce 310M vezérlő is munkára fogható, 512 MB VRAM-mal a fedélzetén. A GeForce 310M nem egy izomkolosszus, Class 3 besorolású, de ereje mégis többszöröse az Inteles megoldásnak. 16 CUDA maggal operál, támogatja a DirectX 10.1, a DirectCompute 5.1, az OpenCL és a CUDA technológiákat.

forrás: notebookcheck.net

NVIDIA Optimus - egy notebook mind felett?

Köztudott, hogy a laptopoknál mindig is kiemelt jelentősége volt az energiatakarékosságnak, energiahatékonyságnak. Olvasóink nagy többségének az az információ sem újdonság, hogy a modern, erős grafikus processzorok gyakran kíméletlenül bánnak a hordozható számítógépek akkumulátoraival. Az NVIDIA Optimus rendszer ez utóbbi megállapítást próbálja semmissé tenni.


A technológia egy végtelenül egyszerű ötletre épül. A notebook két grafikus rendszerrel rendelkezik. Az Optimus automatikusan lekapcsolja a dedikált nagyteljesítményű GPU-t, ha éppen olyan alkalmazást futtatunk, ami beéri a szerényebb képességű IGP erejével is. Amikor elindítunk egy játékot, akkor fordul a kocka és aktivizálódik az eleddig kikapcsolt GeForce grafikus chip, ami garantálja a megfelelő teljesítményt. A felhasználó örül, mert az akkumulátor üzemideje megnő, miközben a számításigényesebb programok, játékok gördülékenyen futnak.
A szolgáltatás nem új keletű jelenség, ezért az NVIDIA némiképp megspékelte azt. Az átkapcsolás teljesen automatikusan, külső beavatkozás nélkül történik, nincsen elsötétülő képernyő vagy apró megakadás. Az Optimus gyakorlatilag láthatatlan, de ez esetben ez előnynek tekinthető.

A fenti kép azt hivatott demonstrálni, hogy a vezérlést végző rendszer szoftverprofilok alapján dönti el mely esetekben kell a GPU-hoz nyúlni. A lista kézzel is szerkeszthető, ráadásul internetkapcsolat megléte esetén automatikusan frissül, tehát elvben nem, vagy csak ritkán merülhet fel az, hogy az IGP-re hárul a teljesítményigényes alkalmazás futtatása.

Az Optimus alkalmazásához elengedhetetlen követelmény az Intel chipset, az NVIDIA GeForce 200 vagy GeForce 300 sorozatú grafikus mag, valamint Windows 7 operációs rendszer.

Az NVIDIA Optimus szórakozás és a munka során egyaránt megfelelő teljesítményt garantál, miközben maximalizálja a hordozható számítógépek üzemidejét. Az Optimus semmiféle kényelmetlenséget nem okoz, mert a működése észrevétlenül zajlik.


Az ASUS U30Jc nálunk a következő kiépítésben végezte a munkálatokat:

Core i7 620M

Intel HD grafika a Core i7 620M-ben

Dedikált grafika - NVIDIA GeForce 310M

Processzorerővel és memóriával kapcsolatos mérések:

ASUS U30Jc
Everest Queen: 19582
Everest PhotoWorx: 15747
Everest Julia: 6545
Frizt Benchmark szorzó: 11,43
Fritz Benchmark pontszám: 5486
CineBench R10: X9525
CineBench 11.5: 2,52
WinRar 3.92: 1726
SuperPI 1M: 12,995 s
SuperPI 32M: 13 m 11,921 s

Grafikus alrendszerrel (GeForce 310M) kapcsolatos mérések:

ASUS U30Jc
3DmarkVantage Performance profil (1366×768): GPU pontszám 1166
3DmarkVantage Performance profil (1366×768): CPU pontszám 8674
Unigine Heaven Benchmark 2.1 (DX10, high, 16 × AF): FPS 8,5
Unigine Heaven Benchmark 2.1 (DX10, high, 16 × AF): pontszám 215
S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat (1366×768, medium, full d. light.) FPS: 26/33/37/26
Dirt 2 (1366× 768, ultra low) FPS: 41
Dirt 2 (1366× 768, low) FPS: 22
Dirt 2 (1366× 768, medium) FPS: 20
TOm Clancy's HawX (1366 × 768, high, minden bekapcsolva) FPS: 48

Memóriával kapcsolatos műveletek (Everest Cachemem):

Merevlemez-vizsgálat (Everest HDD Read Suite):

Melegedés és visszahűlés 30 perces terhelést követően (Everest system stability test):

Ventilátor fordulatszámainak alakulása 30 perces terhelés alatt és után (Everest system stability test):

Processzor fogyasztásának alakulása 30 perces terhelés alatt és után (Everest system stability test):

Akkumulátoros üzemidő:

Az akkumulátor üzemidejét ezúttal kétféle módon teszteltük. Az első esetben az Everest segítségével agresszíven terheltük a CPU-t, a RAM-ot és a HDD-t, tehát a VGA kivételével gyakorlatilag mindent, mely természetesen extrém használatnak, szélsőséges esetnek számít, de mondjuk egy komolyabb játék futtatása alatt valami ilyesmi értékkel kell kalkulálni. Az ASUS U30Jc így 1 óra 43 percig bírta, míg végül teljesen kihunyt.

A második módozatban a szokásos, kb. 45 perces DivX lejátszása következett fél hangerővel, bekapcsolt WiFi modullal, végtelen lejátszásra állítva. Így a gép majdnem 4 és fél óráig, 4 óra 24 percig bírta, ami a hardveres hátteret figyelembe véve igencsak jónak mondható.

Amit már nem iktattunk be, az a rendelkezésre állás, illetve a nagyon kímélő irodai használat tesztje, de úgy gondoljuk, hogy kikapcsolt WiFi-vel, zenehallgatás és egyéb komolyabb háttéralkalmazások futása nélkül a 8-9 órás adat igaznak bizonyulhat. Az akkumulátoros üzemidőnél figyelembe kell venni, hogy a mért idő az egyes működési profilok változtatásával jelentősebb mértékben is eltérhet, illetve hogy a nálunk járt gép egy "PR sample", és nem egy forgalomba került bolti változat.

Értékelés

Az ASUS U30Jc igen hosszúra nyúlt itt tartózkodása alatt (már a gamescomon is velem volt) kellemes gép benyomását keltette bennünk. Ha valahova menni kellett és szükség volt számítógépre, az U30Jc játszi könnyedséggel csúszott bele a hátitáskába, és olyan helyeken, ahol (például gamescom 2010 - Köln) gyakran kellett a hordozható géppel a kézben mászkálni, különösen jól jött a kis méret és az alacsony tömeg, miközben a teljesítményt illetően egyáltalán nem szorultunk kompromisszumokra, sőt. Igaz, nálunk az egyik legerősebb kiépítés landolt, Core i7 620M processzorral és 4 GB memóriával, valamint a nagyobbik, 5600 mAh-s akkumulátorral. Ez az NVIDIA GeForce 310M-mel igen kellemes kombót alkot, a gép az irodai és netezős felhasználás mellett komolyabb munkára és szolid játszadozásra is elegendő teljesítményt szolgáltat, miközben egy nagyon kellemes külsejű, üzleti kézben is jól mutató notebook lehet a birtokunkban, amely ráadásul akkumulátoros forrásról is hosszú órákig a segítségünkre tud lenni. Az NVIDIA Optimus szerintünk jó elgondolás, és ami még fontosabb, a megvalósítás is jól sikerült, használat közben észrevétlen, nincs más dolgunk, mint használni, és élvezni az előnyeit.

Nem sok ez a jóból? A jóból nem lehet elég sok, de mint tudjuk mindennek ára van, és nincs ez másként az ASUS U30Jc esetében sem. Az gyengébb, Core i3 alapú kiépítések bruttó 240 000 Ft környékén indulnak, és ez a konfiguráció erősödésével értelemszerűen tovább drágul, a nálunk használt csomag hazánkban nem került kiskereskedelmi forgalomba, de egy combosabb Core i5 csomag ára 290 000 Ft. Ez bizony nem kevés, de a termék dizájnját, anyaghasználatát és a méretéhez képesti nagy teljesítményét tekintve valahol érthető. Tömegtermék vélhetően nem válik majd belőle, inkább az abszolút minőséget és az egyediséget kedvelő, tehetősebb vásárlók fogják keresni, nekik nyugodt szívvel tudjuk ajánlani is, a mi részünkről pedig kiérdemli a tetszett minősítést. Az ASUS U30Jc notebookhoz két év nemzetközi garancia jár.

ASUS U30Jc

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS U30Jc notebook az ASUS hazai képviseletétől érkezett bemutatásra és tesztelésre, köszönjük!

A cikket írta: med1on (NVIDIA Optimus) és gabi123



LG kijelzők őszre és az ünnepekre

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Mostanában már volt olyan cikk, amiben arról keseregtem, hogy mennyire nehéz dolgunk van amiatt, hogy sok egyforma termékről kell írnunk, és egy idő után kifogyunk a szavakból. Most is hasonló cipőben járunk, hiszen az LG kijelzői az előző széria óta keveset fejlődtek. Ez nem jelenti persze azt, hogy rosszak lennének, vagy kevesebb műszaki tartalommal bírnának, mint a vetélytársak termékei.

 

Jó hasonlatként talán az autóipart említhetjük, ahol a gyártók a modellfrissítések közben a már futó típusokat különböző ráncfelvarrásokkal igyekeznek vonzóbbá, frissebbé tenni. A műszaki alapok eközben mit sem változnak, aminek az oka az, hogy még nem vált elérhetővé megfelelő számú új technológia, amit elérhető áron be tudnának építeni, magyarán felesleges egy teljesen új típuson gondolkozni.

Nos, valahogy így van ez a számítástechnikában is, és így van az LG-nél is. Az új termékeik szépek is, jók is, vonzóak is, a tudásukkal sincs semmi probléma. A fejlesztések szükségszerűek, ám jelenleg a műszaki tartalom még másodlagos ebből a szempontból, így a ráncfelvarrásnak, a külső csiszolgatásának van itt az ideje.

Emiatt viszont nem panaszkodhatunk, az LG-nél értik a dolgukat. A most érkezett két kijelző – különösen a kettő közül az egyik – valóban nagyon jól sikerült. A tartalommal ugye eddig sem volt baj, a külső is jó volt, de még erre is lehet tenni egy nagy lapáttal, és tettek is.

Lássuk hát mi változott!

 


 

 

Szokásunktól eltérően most azzal a darabbal kezdünk, ami nekünk jobban tetszett. Igaz, ez erősen szubjektív döntés eredménye, ami leginkább abból fakad, hogy a konzervatívabb külsőt kedveljük.

Szemfüles olvasóinknak feltűnhet, hogy előző LG kijelzős cikkünkben a tesztalanyok egyike az E2350V jelzést viselte. Ebből egyből gondolhatjuk, hogy jelen tesztünk alanya műszakilag nem sokban tér el az elődtől. Az elektronika a kijelző panelje, a menürendszer, és úgy egyébként minden, ami a burkolat mögött rejtőzik, megegyezik.

A külső viszont komoly változáson ment át. Az előd „dizájnosabb” volt, a fiatalabb versenyző a gömbölyded formákat szögletesre cserélte. A káva alsó részéről eltűntek az érintés érzékeny gombok, helyettük a káva alsó élén találunk hagyományos nyomkodókat.

A talp is megváltozott. Az ovális alaprajzot egy téglalap váltotta fel. Ebből nő ki egy átlátszó plexi hasáb, amelynek a felső részén egy krómozott sapkát találunk. Ez a krómozott rész tükörként funkcionál. A kijelző bekapcsolt állapotban kék, alvóban piros fényt vetít a krómra. Szolíd, mégis mutatós megoldás.

Érdekes módon a műszaki megoldás megtartása mellett is sikerült csökkenteni a tömeget. Már az előd sem volt egy túlsúlyos portéka, de az E2360V még ebből is képes volt fogyni, így mindössze 2,57 kilogrammot nyom a mérlege. Ismét előjött az érzés, hogy ezt nem is lehet bekapcsolni, biztos csak egy demó darab az IKEA-ból. De nem, bekapcsoltuk, működött.

A tömeg nem minden. Az LG-nél kezdenek elmenni az extrém megoldások irányába, legalábbis ami a kijelző vastagságát illeti. A leírás szerint a legvastagabb részen 31 millimétert mérhetünk, de szemre ez sokkal kevesebb. Köszönhető ez annak, hogy a legvastagabb rész alul a talp konzolja fölött található, ráadásul lágy vonalakkal emelkedik ki a síkból. Ami már sokkal érdekesebb, hogy a vékony részeknél mindössze 13 millimétert mértünk, és ezekből a vékony részekből van sok.

A kis tömeg és a karcsú felépítés miatt a kijelző légiesen könnyű benyomást kelt az emberben. Ezt az érzést fokozza, hogy a káva jobb és baloldalon, valamint felül mindössze 15 milliméter széles, és alul, a vastag részen is csak 23 millimétert mértünk.

Tudjuk mi jól, hogy nem vagyunk trendik, de valamiért jobban kedveljük azokat a kijelzőket, ahol a kijelző előtt nincs plexi. Oké, tudjuk, hogy úgy dizájnosabb, ráadásul könnyebben is takarítható, azonban nem tudunk napirendre térni a tény felett, hogy kedvezőtlen fényviszonyok mellett tükörként funkcionálnak. Mi dolgozni szoktunk a monitor előtt, arra, hogy magunkat nézegessük, ott van a tükör a fürdőszobában. Szerencsére a 2360V ebben is kedvez az ízlésünknek.

Ahogy feljebb írtuk a külsőn kívül sok minden nem változott, így azoknak a kedves olvasóknak akik szeretnének a menüvel is megismerkedni javasoljuk, hogy látogassák meg előző írásunkat:

Emellett viszont nem árt egy gyors áttekintés a képességekről!

 


 

A másodiknak kipróbált kijelző egyértelműen az elegáns vonalat képviseli, érdekes módon inkább ezt a készüléket tudnánk az E2350 utódjaként elképzelni. Megörökölte tőle a vezérlőszerveket és az áramvonalas formákat, viszont attól eltérően a kijelző előtt egy plexiborítást találunk.

A kezelőszervek tekintetében újra megkapjuk az érintés érzékeny gombokat, amik viszont ennél a darabnál a káva alsó felének a bal oldalára kerültek. A gombok jól használhatók, ám azt nem tartjuk szerencsés megoldásnak, hogy immár bal kézzel lehet kényelmesen kezelni a beállításokat. Igaz, ez csak nekünk, jobbkezeseknek probléma, akiknek a bal az ügyesebb biztos örülni fognak a dolognak.

Ha már a gomboknál tartunk meg kell említeni, hogy a bekapcsoló gomb a jobb oldalon van, és kapott némi fényeffektet is. Amikor bekapcsoljuk a kijelzőt a gomb körül apró lila ledek villannak fel. Haszna nem sok van a dolognak, de tény, hogy elég jól néz ki.

Ahogy az előző oldalon írtuk a plexiborítást sem kedveljük túlzottan, mert felesleges tükrözést kapunk miatta. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egyrészt csak akkor igazán zavaró, ha a fényforrások, ablak mögöttünk van, ahogy azt sem, hogy a tisztítás jóval egyszerűbb, mint a plexi nélküli megoldások esetén.

A kijelző külseje tehát egyértelműen azoknak kedvez, akik szeretik a szép hardvereket maguk körül. A káva sarkai lekerekítettek, az alsó rész pedig szép ívben hajlik a készülék hátulja felé. Érdekesség még a talpon lévő gömb, amin a képernyő áll. Azt, hogy ez szép vagy sem mindenki döntse el maga, hiszen ez tényleg csak ízlése kérdése. Mi egyszerű emberek vagyunk, jobban szeretjük a praktikumot, de ez tényleg csak a saját problémánk.

Ahogy azt már többször jeleztük a műszaki tartalom nem változott. Maradt a megszokott TN panel, a csatlakozók is megegyeznek a „régebbi” típusokon találhatókkal, vagyis a képet ennél a kijelzőnél is D-Sub, DVI vagy HDMI felületen juttathatjuk be, a HDMI-n beérkező hangot pedig egy fejhallgató kimeneten juttathatjuk ki. Említettük azt is, hogy a menü is a megszokott maradt, emiatt ide csak egy képet illesztünk be róla, akit érdekel a részletesebb leírás, az kattintson IDE, már csak azért is, hogy egy harmadik kijelzővel is megismerkedhessen.

Ismét jöhet a részletesebb specifikáció, hogy aztán belecsapjunk az összegzésbe!

 


 

Bár a cikkben nem győztük hangsúlyozni, hogy a technikai tartalom nem változott, azért egy dologra az összefoglalóban ki kell térnünk, ez pedig a színek beállítása. Az utóbbi időben volt nálunk olyan LG kijelző, ahol meg kellett említenünk, hogy a színek beállítása éppen csak sikeres volt, hiszen nem volt elég piros, és ahhoz, hogy megfelelő színhelyességet érjünk el a maximumra kellett húzni azt a színt, miközben a kéket jócskán vissza kellett venni. Úgy tűnik, hogy vagy az akkor nálunk járt készülékkel volt baj, vagy ezt a színproblémát orvosolták az LG-nél némi kalibrálással, mert a most kipróbált kijelzők jobbak voltak. Tény, hogy a gyári beállítás itt sem nyerte el tetszésünket, de az is, hogy a finombeállításnál jóval kevesebbet kellett molyolnunk, ráadásul nem is kellett a színeket teljesen határértékre állítani ahhoz, hogy megfelelő árnyalatokat kapjunk. Ez mindenképpen pozitívumnak értékelhető.

Ezen az egy dolgon kívül viszont tényleg nem találtunk különbséget a régebben vizsgált megoldásokkal szemben. Ami változott az a külső, és ahogy azt már régebben is mondtuk, ezzel nincs is baj. Szerencsére az LG csak ritkán alkalmaz a távol keleti ízléshez alkalmazkodó csicsákat, és ha mégis, akkor csak annyit kapunk belőle, ami még elviselhető. Azonban jó tudni, hogy ezek a dolgok is kikapcsolhatóak, tehát ha a gamer monitornál nem szeretnénk ha a köröcskék villogjanak a hangok ütemére, vagy ha az utóbb tárgyalt E2380-VX esetén zavarnak minket a bekapcsolásnál felvillanó apró ledek, akkor ezeket a menüből könnyedén kiiktathatjuk.

A most vizsgált két kijelzővel tehát nagy újdonságokat nem kaptunk, inkább csak a külső tekintetében bővítették a választékot. A 2350 dizájnos külsőt kapott plexi nélkül, a 2360 konzervatív formákkal rendelkezik a praktikumot kedvelők kedvéért, a 2380 pedig a kerekített formák mellé még plexit is kapott, játékosok számára pedig itt van a 2363. A kör tehát bezárult, lényegében mindenki megtalálhatja a neki tetsző formát anélkül, hogy a műszaki tartalom tekintetében kompromisszumot kéne kötnie.

Azt nem győzzük hangsúlyozni, hogy azt a tényt, hogy a belső nem változott nem szeretnénk a negatívumok közé sorolni. Ezek a kijelzők a középkategóriában indulnak harcba, ennek pedig már csak azért is örülhetünk, mert ez azt jelenti, hogy a Full HD kijelzők már ebbe a szegmensbe tartoznak. A középkategória természetesen nem csak a képességeket, hanem az árat is kell, hogy jelezze. Ebbe az árba napjainkba még nem fér bele sajnos a Full LED technológia, ahol a fénykibocsátó diódák már nem a káva mentén, hanem a kijelző panel mögött találhatók nagy számban, még jobb kontrasztarányt biztosítva. Ettől függetlenül a ledes kijelzők terjedésének örülnünk kell, mert jóval kevesebb a zavaró bevilágítás, és már az olcsóbb megoldásnál is jelentősen javul a kontraszt, ahogy a fogyasztás is. A fénycsöves kijelzők immár az alsó kategóriába lettek száműzve, és azt gondoljuk nem kell Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy megjósoljuk, hamarosan a Full LED is beesik a megfizethető kategóriába. Ha ez megtörténik, majd akkor várhatjuk joggal, hogy a műszaki tartalomban is újabb ugrás történjen.

Az LG nálunk járt kijelzői tehát kimondottan elnyerték a tetszésünket, semmiképpen sem bánnánk, ha ezentúl ezeken kéne dolgozni. A képük éles, a színek rendben vannak, a LED technológia miatt a feketék is sokkal szebbek. A TN panel ellenére a betekintési szögek is elfogadhatóak, ám nem árt tudni, hogy a műszaki adatok között szereplő szögek esetén a kép élessége és a színhelyesség sokat romlik. Ez, ahogy már többször írtuk nem az LG, hanem a használt technológia hiányossága, lényegében minden jelenleg kapható TN paneles kijelző hasonló, ha nem rosszabb képességekkel bír. Ezzel együtt mind a két TFT megfelelő lehet munkára csak úgy, mint játékra.

Az előző oldalakon leírtak miatt mi tetszett plecsnit az E2360V-nek adjuk, de mint írtuk ez inkább szubjektív, mint objektív döntés eredménye, így egyáltalán nem csodálkoznánk, ha valaki vitatkozna velünk a díj odaítélése miatt. Emiatt azt javasoljuk, hogy aki mostanában új monitor megvásárlásán töri a fejét, az lapozza végig a mostani mellett az előző két hasonló témában írt cikkünket is, válassza ki azt a darabot, amit az egyéniségéhez a legközelebb állónak érez. Általánosságban elmondható, hogy a nekünk jobban tetsző darabot általános felhasználásra jobban tudjuk ajánlani, a dizájnosabb kivitel viszont egy szép iroda dísze lehet.


LG E2360V

 

A LG kijelzőket ismét az LG magyarországi képviselete bocsájtotta rendelkezésünkre, köszönjük a lehetőséget a kipróbálásra!

Kapcsolódó cikkek:

Villámgyors Silicon egy villámtesztben

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Időről időre kapunk olyan felkéréseket, hogy írjunk új hardverekről. Meglepő ugye? :) Mi pedig nem néha, hanem sokszor vagyunk gondban, hiszen egyes hardverek esetében a gyártók megoldásai között kevés vagy semmi különbség sincs. Gondoljunk csak az NVIDIA referenciakártyáira, melyek hol Gigabyte, hol ASUS színekben tűnnek fel oldalainkon, hogy aztán a teljesen egyező termék a konkurens gyártótól is megérkezzen. Igazi öröm olykor-olykor egyedi nyákot vagy hűtést látni, igaz, ahogy a kártyák erejét adó grafikus lapka öregszik úgy válik ez egyre természetesebbé, hogy a termékciklus végén aztán, egy félmagas nyákon üldögéljen a régi király, körbevéve gagyi memória modulokkal, a dobozon pedig egy teljesen ismeretlen gyártó nevével.

No, elkanyarodtunk a témától, hiszen jelen cikkünk nem a videokártyákról, hanem az USB 3.0-ról, pontosabban az USB 3.0-val jelölt külső adathordozóról, és az őt kiszolgáló, hordozható gépekbe használható Express Cardról szól.

Tény, hogy a téma kezd némileg a lerágott csontra hasonlítani, ám már most mondjuk, hogy lesz ez még rosszabb is. Ebben a cikkben legalább annyi újdonság lesz, hogy végre kipróbálhatjuk, hogy az egy gyártótól érkező kártya és külső meghajtó hogy teljesít együtt.

Azért ne legyen rossz a kedvünk! Először is azért ne, mert Silicon Power termékekről van szó, amik szívünkhöz közel állnak, másrészről meg azért, mert minden ilyen teszt után közelebb kerülünk a gondolathoz, hogy be kell szereznünk nekünk is egy USB 3.0-ás tárolót a régi lassú vacakok helyett. Mert bizony az USB 3.0 valóban kellett már, és ahogy többször, több cikkünkben leírtuk a nagyobb sávszélességet többek között a külső adattárolók fogják a leginkább kihasználni. Így aztán mondhatjuk, hogy ennek a cikknek legalább van valami értelme, ha más nem az, hogy kicsit csorgathatjuk a nyálunkat. Mennyivel kellemetlenebb lenne, ha USB 3.0-ás webkamerát kéne tesztelni. Igaz, óriási gyakorlatunk révén arról is tudnánk sok dicsérő szót írni, maximum annyi történne, hogy nagyon kilógna a lóláb.

Bevezetőnek ennyi elég is lesz. Lássuk a teszt tárgyait, végezzük el a méréseket, aztán gyorsan összegezzünk is, de mind ezt a következő oldalon tegyük!


A tesztben, ahogy írtuk is Silicon Power eszközöket próbáltunk ki. Ezek közül az egyik már járt nálunk, ez egy Silicon Power A80 típusú külső meghajtó. Erről az eszközről, illetve a közvetlen elődnek számító USB 2.0-ás testvéréről már volt írott teszt oldalunkon, illetve a régebbi verziót dobáltuk le a hatodikról, hogy kipróbáljuk az ütésállóságot.

A második hardver most debütál oldalunkon. Ez egy USB 3.0-ás Express Card, melynek kódneve SPEU3V10. Sok irkálnivalót nem találtunk rajta. A lényeg, hogy az NEC lapkáját hívták segítségül a működéshez. A használathoz nem csak egy Express Card foglalatra, hanem egy szabad USB aljzatra is szükségünk lesz, mert úgy tűnik, hogy az Express Card foglalat nem biztosít elég feszültséget, és segítségül kell hívni az USB porton érkező naftát is.

A méréseket a már megszokott programokkal végeztük. Ezek a HD Tach és az Everest. Mivel már láttunk hasonló méréseket, volt összehasonlítás alapunk is. Lássuk a számokat!

Összegzés

Ahogy egy villámteszttől elvárható már itt is vagyunk az összegzésnél. Tesztünk alanyain most sem találunk fogást. Sokkal élvezetesebb cikizni egy hardvert, de ebben az élvezetben most sem lesz részünk. Olyannyira nem, hogy összevetve az eddigi mérésekkel ebben a cikkben kaptuk a legjobb értékeket mind olvasás, mind írás és adatelérés szempontjából. Ez már csak azért is érdekes, mert amikor a Gigabyte egyik lapjának hasonló képességeit méregettük, akkor is az A80-as külső egység volt külső meghajtó. A különbség a két teszt között a 15-18 százalékot is elérte, az előny a mostani teszt eszközeinél tapasztalható.

Összességében tehát elmondható, hogy az USB 3.0-nak még mindig örülünk. A sebesség meggyőző, olyannyira, hogy a beépített merevlemez sincs sehol a külső eszközhöz képest. Jobban járnánk, ha ezekbe a néhány éves notikba nem is tennék vinyót, inkább egy külsőt kötnénk rá. Jelentősen gyorsulhatna a rendszer, hiszen ezeknek a gépeknek sok esetben a belső adattároló jelenti a szűk keresztmetszetet.

A kérdés: Kéne nekünk a Silicon Power A80 és a mellé csatolt Express Card? A válasz egyértelmű, kéne! Emiatt továbbra is tiszta szívvel tudjuk olvasóink figyelmébe ajánlani mind a gyártót, mind a cikkben szereplő hardvereket.

 


A Silicon Power eszközöket, ahogy eddig is, a Bluechiptől kaptuk a teszt idejére, és sajnos csak arra. Kicsit hüppögve ugyan, de ígérjük, hogy hamarosan visszaadjuk. Aki szeretne máris magáénak tudni a cikk hardvereit, az kattintson a Bluechip hivatkozásra, és tegye gyorsan a kosárba!