EuroCase számítógépházak bemutatója

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Bevezetés

Az idén megannyi házzal találkozhattatok oldalunk hasábjain; volt itt minden a futurisztikus dizájntól kezdve szolid elegancián át a csúcsmodern profi házig, alsókategóriás egyszerűségektől a házimozin át a legérdekesebb megoldásokig. Minden bizonnyal az idei év utolsó házbemutatója következik, melyben rögtön négy termékkel állunk szemben. A márka nem először vendégeskedik nálunk; áprilisban szintúgy négy házikót mutathattunk be az EuroCase nevével jegyezve.

A tavaszi négyes tagjai nagyban hasonlítottak egymásra, ezúttal viszont négy igencsak különböző számítógépházat láthatunk; egytől-egyig érződik némiképp a célközönség és az árfekvés is.

A delikvensek sorjában a következők:

  • EUROCASE 60 400 W FEKETE
  • EUROCASE 800 FEKETE TÁP NÉLKÜLI
  • EUROCASE 880 FEKETE-EZÜST 400 W
  • EUROCASE VIPER 2 EZÜST-FEKETE TÁP NÉLKÜL

EuroCase 60 400 W fekete (ML H60B)

Örültünk volna, ha nevén szólíthatnánk a kuckót, hiszen a fent olvasható jelölés korántsem mutatja a gyártó kreativitását, és a termék erényeit sem érezteti. Ez legyen a legkisebb gond. Szóval "Egyeske" fotózása okozhatott volna fejtörést, ha a fekete felületéből adódó csillogó tükröződést valamelyest zavarónak éreznénk, de a képek leginkább így adják vissza a ház igaz valóját, szemben az EuroCase hivatalos oldalán találhatókkal.

A tükröződéssel a házat körbejárva (vagy a házat megforgatva) mindvégig szembesülhetünk, kivétel ez alól persze a hátlap és az alulsó, "sosem látott" terület. Az egyetlen hátrány az ehhez hasonló felületekkel, az az ujjlenyomatra való érzékenység, de mindennek megvan a maga ára, s a felhasználónak még vásárlás előtt számolni kell az ilyen esetleges kellemetlenséggel. Ami még inkább feldobja a sötétséget, az a szintén tükröződő ezüstszínű függőleges csíkok, illetve az előlap mögé rejtett 120 mm-es Silence ventilátor, mely működés közben kéken világít.

Az oldallap kettő darab opcionálisan beszerelhető ráadás légforgatónak ad lehetőséget, mindkét rácsozat mögé egy-egy 80, illetve 120 mm-es ventilátor szerelhető, ahogyan a hátlap mögé is. Tartozék a felső oldallapi rácsozatra szerelt légterelő. Ezekkel, és a hardverek egyéb megfelelő hűtéseivel bizonyára elérhető a kívánt, vagy szükséges alacsony hőmérséklet.

A belső váz acél, felülete igényes, az élek nem vágnak. A házba ATX, vagy mikro ATX típusú alaplap szerelhető, hátul hét darab bővítőkártya kaphat helyet. Az említett előlapi kék ventilátor mögött négy belső 3,5"-os, felettük pedig kettő darab külső meghajtóhely található. Az 5,25"-os meghajtóhelyek száma négy, ebből a két felsőt optikainak szánták, hiszen rugós lehajtókával rendelkeznek. Egyikre előre megfontolt szándékkal DVD jelölést, míg az alatta lévőre egy Compact Disc ReWritable emblémát raktak, melyek egyáltalán nem köteleznek senkit.

alt

A már beszerelt táp szintén EuroCase termék. A 400 W-os egységet 120 mm-es ventilátorral vértezték fel, mely négy darab molex, egy darab floppy, egy darab SATA csatlakozót, és természetesen egy 24 és egy 4 pines tápcsatlakozót biztosít a használatra.

Specifikációk:

Beszerelhető alaplap méretei:

mikro ATX / ATX

Tápegység:

EuroCase 400 W ATX

Méretek:

460 × 200 × 440 mm

5,25"-os külső meghajtóhelyek száma:

4 darab

3,5"-os külső meghajtóhelyek száma:

2 darab

3,5"-os belső meghajtóhelyek száma:

4 darab

Bővítőkártya-helyek száma:

7 darab

Ventilátorok:
  • 12 cm-es előlapi
  • opcionális hátlapi és oldallapi ventilátorok
Anyag:

acél


EuroCase 800 fekete, táp nélküli

Ez a darab már ránézésre is komolyabb termék látszatát kelti, felépítése a szerverstílus felé tendál. Mérete egyértelműen meghaladja az átlagos miditornyokét, a meghajtókat szolid ajtó takarja és óvja. Ez a szolidság a ház egészére kihat, egyáltalán nincs túlcsicsázva, az előlap alsó felének rácsozottsága szerintünk jól mutat, lényegében ez a rész adja meg elejének karakterét.

Mindjárt a tető elején szintén egy kis billenőajtó mögé zárva találjuk az előlapi kivezetéseket (ami ebben az esetben inkább tetőlapi), a nyílás négy darab USB 2.0-t, a mikrofonbemenetet és vonalkimenetet, valamint egy eSATA-t rejt.

Az elülső ajtó nagy részét egy sejtelmes fekete műanyagos terület foglalja el, melyről megtudtuk, hogy jobb alsó fele egy rejtett kijelzőt tartalmaz. Ne képzeljünk el nagy panelt, csupán egy pár soros, de annál hasznosabb dologról van szó, mivel a merevlemez aktivitással, a munkával eltöltött idővel és egy aktuális hőfokkal (a szenzort tetszés szerint helyezhetjük el) kapcsolatban nyújt adatokat. Az ajtó "közepesen" győzött meg minket, találkoztunk már gyengébbnek és erősebbnek tűnő megoldással is, mozgatás közben halk kerepelő hangot ad, a záródás bebiztosítása mágnessel történik.

Belül négy darab 5,25"-os és két darab 3,5"-os bővítőhelyet találunk, ezt egy kicsit kevésnek érezzük annak tudatában, hogy valamilyen szinten szerveres szellemben szeretett volna alkotni az EuroCase. Az előlapon lejjebb haladva a szellőzési funkciókkal megáldott rácsokon kívül már csak az ezüstös korongba bújtatott bekapcsológombot találjuk, melyből egy kis szeletet elkülönítettek a RESET-nek is.

Haladjunk tovább a hátlapra. A táp felülre szerelhető, viszont pozitívum, hogy egy kivehető keretre illeszkedik, így a táp esetleges eltávolítása egyszerűbb és gyorsabb. A középső szinten helyezkednek el az alaplapi kivezetések nyílásai, illetve egy rögzítési pont 120 mm-es ventilátor számára, ezt egy ventiráccsal is ellátták a készítők. Az alsó részre maradtak a bővítőkártyák nyílásai, melyekből szám szerint hét darabot találunk.

Szólnunk kell még pár szót az oldallapokról is. Az alaplap mögötti egyetlen megemlítendő eleme a 80 mm-es ventilátor, melyet a belülre szerelt 3,5"-os meghajtók hűtésére használhatunk fel. A másik oldal érdekessége a műanyag tolózár, ha gépünkben sokat kell matatnunk, egyszerűen ne csavarozzuk be, hanem csak ezt a zárat használjuk.

A külsőségek után lássuk, mit rejt a belsőség. Ez igen! Itt aztán bőven találunk a szokásostól eltérő megoldásokból. Első lépésben talán kezdjük azzal, hogy a házra majdnem minden tekintetben a csavarmentes szerelhetőség szelleme hat ki, azaz mind a bővítőkártyák, mind 5,25"-os és 3,5"-os meghajtók rögzítése is műanyag kapcsokkal, illetve sínekkel történik. A 3,5"-os eszközök számára fenntartott keret 90 fokkal elforgatott, ráadásul teljes egészében kivehető, ezzel is gyorsabbá válnak a mozgatási műveletek.

Következő témánk a hűtés. Abban semmi átlagon felüli sincs, hogy az előlap mögé egy 120 mm-es légkavarót szereltek, viszont oldalra egy speciális keret is beépítésre került, melyre további két 120 mm-es ventilátor került (a turbinákkal kapcsolatban: az összes 120 mm-es modell átlátszó műanyagból készült, működés közben kék fényt árasztanak magukból). Ezek jótékony áramlatokkal látják el kártyáinkat és alaplapunk egy részét. A szerkezet természetesen "fix"-ből egy zár segítségével mozgatható állapotba hozható, így munkálatok közben egyáltalán nem akadályoz minket. A szükséges műanyag elemek, talpak egy részét a ház belsejében egy zacskóba zárva, még a másik felét egy igényes műanyag csúszótetős dobozba rejtve lelhetjük fel. Jó szerelést kívánunk!

Specifikációk:

Beszerelhető alaplap méretei:

mikro ATX / ATX

Tápegység:

nincs

Méretek:

460 × 200 × 440 mm

5,25"-os külső meghajtóhelyek száma:

4 darab

3,5"-os külső meghajtóhelyek száma:

2 darab

3,5"-os belső meghajtóhelyek száma:

5 darab

Bővítőkártya-helyek száma:

7 darab

Ventilátorok:
  • 8 cm-es ventilátor
    a 3,5"-os helyeknek
  • 12 cm-es előlapi ventilátor
  • 2 db 12 cm-es ventilátor
    az oldallapon
Anyag:

acél


EuroCase 880 fekete-ezüst 400 W (ML 880)

Az előzőnél egyszerűbb dolgunk van a 880 jelölésű, szintén fantáziátlan keresztnevű házzal, hiszen a termék elsődleges jegye a szolid egyszerűség, mely mind külsőleg, mind belsőleg egyaránt megmutatkozik. Az acél anyagú oldallapokat feketére fújták, ahogyan az előlapi műanyag meghajtóhelyeket is. Ezt veszi körbe az ezüst szín, amit a kéken világító LED-sor tesz barátságosabbá. Az ő felelőssége a sötétben tapogatózók megsegítése, hiszen fölötte található egy lehajtható ajtó mögött két darab USB port, egy mikrofonbemenet, és egy vonalkimenet, alatta pedig a kerek bekapcsoló- és az apró, de éppoly kerek újraindító gomb.

Az átlagos méretekkel bíró házba ATX-es és mikro ATX-es alaplapot szerelhetünk. Maximálisan hét darab bővítőkártya kaphat helyet. A meghajtóhelyek számát tekintve: a belső öt darab fölött egy külső is használható, 5,25"-os nyílást pedig négyet találunk, melyből a legfölső rekesz lehajtókája mögé optikai meghajtót célszerű elhelyezni. Az acél anyag helyenként kissé éles, de aki óvatosabb, az elkerülheti a vér látványát.

Ventilátor nem tartozék, de opcionálisan beszerelhető az előlap mögé 80, 92, és 120 mm-es, az oldallapon található két rácsozat pedig egy-egy 80 mm-es, vagy a felső egy 92 mm-es légkavarót rejthet. Mindemellett ("mindemögött") hátra egy darab 92-es vagy 80-as ventilátort építhetünk.

Tápegység viszont jár; az EuroCase 400 wattos termékén három molex, kettő SATA, egy floppy, egy 16 pines és egy 4 pines tápcsatlakozót találtunk, hűtését pedig egy 120 mm-es légkavaró biztosítja.

Specifikációk:

Beszerelhető alaplap méretei:

mikro ATX / ATX

Tápegység:

350 W ATX

Méretek:

445 × 180 × 410 mm

5,25"-os külső meghajtóhelyek száma:

4 darab

3,5"-os külső meghajtóhelyek száma:

1 darab

3,5"-os belső meghajtóhelyek száma:

5 darab

Bővítőkártya-helyek száma:

7 darab

Ventilátorok:

opcionális elülső,
hátulsó, és két oldalsó

Anyag:

acél


EuroCase VIPER 2 ezüst-fekete, táp nélküli

A Viperrel feltehetőleg a játékos, illetve a modernebb felfogású vásárlókat célozza meg a cég. Aki szimpatizál a néhol merész, szögletes vonalakkal, az agresszív előlap-kialakítással, valamint szereti a plexiablakos oldallapot, érdemes továbbolvasnia sorainkat. Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy a termék fémfelületei 100 %-ig alumíniumból készültek. Az előlap a névnek megfelelően törekszik viperafejre hasonlítani, mely részben sikerül is neki. Akárhogy is, vipera vagy sem, mindenféleképpen illik abba a szegmensbe, ahova pozícionálták.

A ház uralkodó színe a fekete (fényes), melyet elölről ezüstös felületek tesznek izgalmasabbá. A meghajtónyílásokat és az előlapi kivezetéseket egy -- az összképbe teljesen beleolvadó -- ajtó rejti el a kereső szemek elől. Az előbbi négy darab 5,25"-os és egy darab 3,5"-os bővítőhelyet, míg az utóbbi két darab USB 2.0-t, egy darab FireWire-t és a szokásos mikrofon be-, illetve fejhallgató-kimenetet foglalja magában. Az ajtó nyílási-csukódási mechanizmusáról nem tudunk túl pozitívan nyilatkozni, elég nehezen mozog, és a megállás pillanatában idegbeteg rángásba kezd. A felfüggesztést két műanyag karral oldották meg, ez sem tűnik túl strapabírónak, így használat közben ügyeljünk ezeknek a területeknek a megóvására (például ne rúgjunk bele). Az ajtó alatt két oldalt ijesztget a két darab szem, mely működés közben kéken világít.

A szemek egy nyelv-szerű területet fognak közre, mely valójában egy LCD kijelző, piros háttérvilágítással. Célja természetesen az információközlés, képes adatokat szolgáltatni a CPU hőmérsékletéről, három darab ventilátor aktuális fordulatszámáról, valamint óra és riasztási funkciókkal is rendelkezik. A panel két oldalán rácsozott légbeömlőket találunk, ez jól jöhet a megfelelő légáramlás szempontjából.

Az ház elejével megvolnánk, térjünk át a hátlapra.

A Viper ezen területe nem tartogat igazi újdonságokat, a tápegységet felülre szerelhetjük, a középső rész egyik felén dughatóak ki az alaplapi kivezetései, míg a másik térfélre egy 120 mm-es ventilátort szereltek be (leváltható 80 vagy 92 mm-esre is). Ha már itt tartunk, egy további 120 mm-es légkavaró került az előlap mögé, ide is beépíthetjük mindhárom méretet. Alulra maradtak a bővítőkártya-helyek, szám szerint hét darab, melybe az eszközöket műanyag kapcsokkal, azaz csavarmentesen rögzíthetjük. Míg mindig a külső szemrevételezésnél maradva vizsgáljuk meg az oldallapokat. Az egyik (az alaplap mögött elhelyezkedő) önmagában egy egybefüggő lemez, melyet a gyártó egy ezüstös kopoltyúdizájnnal (egy újabb szellőzőfelület is egyben), egy domború Viper felirattal dob fel, illetve átnyúlik ide az előlap kialakítása is.

A másik oldallapra minden jellemző ugyanúgy igaz, amiket az imént felsoroltunk, de itt már beszerelésre került a plexi ablakocska. Azért ablakocska, mert területe nem túl nagy, alakja egy érdekesen megálmodott hatszög. Az üveg színe nem a megszokott teljesen átlátszó, inkább amolyan füstös hatású. Ennyit a Viper külsejéről, lássuk mit rejt a kígyó belseje. Belül alumíniumból készült vázzal találkozunk, további pozitívum hogy a vágásra hajlamos éleket lekerekítették, így kezünket szerelés közben biztonságban tudhatjuk. Túl sok matatásra nincs is szükség, hiszen mind az 5,25"-os, mind a 3,5"-os eszközök rögzítése csavarmentes (a klasszikus értelemben véve) műanyag bilincsekkel történik. Ahogy azt már említettük, a bővítőkártyákra szintén igaz ez az állítás, tehát csavarhúzót gyakorlatilag csak az alaplap fixálásához kell a kezünkbe vennünk.

Specifikációk:

Beszerelhető alaplap méretei:

mikro ATX / ATX

Tápegység:

nincs

Méretek:

420 × 260 × 540 mm

5,25"-os külső meghajtóhelyek száma:

4 darab

3,5"-os külső meghajtóhelyek száma:

2 darab

3,5"-os belső meghajtóhelyek száma:

4 darab

Bővítőkártya-helyek száma:

7 darab

Ventilátorok:

  • 8 cm-es előlapi
  • 12 cm-es hátlapi
Anyag:

alumínium


Végszó

A jelenlegi csomaggal igen különböző termékeket mutathattunk be a EuroCase-től. Bár mindegyik számítógépház, célterület eltérő, ez látszik az adott darab minőségéből és vételárából is. A 60 és a 880 amolyan "tömegház", áruk lehetővé teszi, hogy bárki hozzájuk férjen, ráadásul ezért az összegért tápegységet is kapunk. Persze ezúttal nincs kolbászból a kerítés, ettől a két típustól annyit várjunk, amennyit tudnak, tehát ne akarjunk beléjük dupla-videokártyás rendszereket építeni öt darab merevlemezzel, mert nem biztos, hogy például a táp meg fogja hálálni. Viszont egyszerű netezős géphez, irodába, ideális megoldások lehetnek.

A 800 és a Viper 2 azt tudja, amit az előző kettő nem. Tápegységgel nem rendelkeznek, így konfigtól függően magunk választhatjuk meg azt. A 800 ideális sok merevlemezt, számos bővítőkártyát tartalmazó kiépítéshez, mert van benne hely bőven, nagyon könnyen szerelhető és a hűtést sem bízták a véletlenre. Az EuroCase a Viper 2-vel gondolt a gamer felhasználókra is. A teljesen alumíniumból készült ház pihekönnyű, egy ujjal meg lehet emelni (természetesen még üres állapotban), és ez az anyag növeli a minőségérzetet is. A vipera stílus szerintünk illik a kategóriába, azt hogy valakinek tetszik-e vagy sem, döntse el maga. A kijelző kellemes extra, míg belül sincs okunk csalódottságra, a könnyű szerelhetőség és a megfelelő hűtés ugyanúgy jelen van, mint az előző típusnál.

Eurocase házak bruttó végfelhasználói árai:

60 400 W fekete

13 067 Ft

800 fekete (táp nélkül)

31 130 Ft

880 fekete-ezüst 400 W

9 679 Ft

VIPER 2 ezüst-fekete (táp nélkül)

28 645 Ft

Az Eurocase házakat a PCParts-tól kaptuk bemutatásra, köszönjük!

Pintér Gábor és Kondor Péter

Két szélesvásznú TFT - kedvező árcédulával

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Szerencsére 2008 végére már mindenki tisztában van azzal, mi fán terem az LCD -- és vele párhuzamosan a TFT --, ezért (sem) szeretnénk Ádámtól és Évától kezdeni írásunkat. Kis hazánkban talán a két legismertebb márka egy-egy képviselője érkezett hozzánk, nevesítsük is meg őket azonnal:

  • LG Flatron W2242S
  • Samsung SyncMaster 2253LW

A típusszámokból is látszik, hogy két 22"-os versenyzővel állunk szemben - azaz mégsem, hiszen az utóbbi gyártó 21,6 colra specifikálta termékét. Persze ez a képarányt, illetve a natív felbontást nem befolyásolja, mindkét modell azonos paraméterekkel rendelkezik ebből a szempontból.

Szereplőink TN panellel rendelkeznek, melyről ejtsünk néhány szót még első oldalunkon (aki picit többre kíváncsi a TFT-ket tekintve, azoknak leginkább idevonatkozó oldalunkat tudnánk ajánlani egyik régebbi cikkünkhöz tartozóan, amelyből a következő pár bekezdés is származik)! Az alábbi kis ábra segítségével próbáljuk megérteni a működését (figyeljük meg az egyes alkotóelemek elhelyezkedését is, mely szintén jellemző az egyes típusokra):

Amit láthatunk: vezérlés nélküli állapotban (pontosabban a vezérlés logikai alacsony szintjénél) a molekulák áteresztik a fényt, ekkor kapjuk a legvilágosabb színt (fehér). Vezérlés mellett a molekulák rendezetlen állapotot mutatnak, így nem engedik át a fényt (a gyakorlatban az a cél, hogy a lehető legkevesebbet engedjék át), ekkor beszélhetünk fekete színről.

Mi az -- amellett, hogy a legkorábbi fejlesztésről van szó --, ami megalapozta a TN panelek sikerét? Legfontosabb említeni az alacsony válaszidőt. Évekkel ezelőtt, a TFT-korszak hajnalán csak a TN-paneles versenyzők tehették lehetővé a játékos felhasználást. Emellett pozitívumként említhető a kiváló fényerő is.

Azonban a negatívumok listáján több szamárfület találunk: alacsony kontraszt, rossz betekintési szögek, és a színmegjelenítéssel is problémák lehetnek, mivel a panel natív módon alapszínenként csak 6 bites színmélységet támogat, ami 262 144 színt jelent (2^(6 × 3)). Ez problémát jelent, és a 16,7 millió színárnyalatot (8 bit alapszínenként) csak hivatalos csalással lehet megoldani (dithering és Frame Rate Control).

A színátmenet kényes kérdés - jobb oldalt láthatjuk, mi van akkor, ha nem elegendő a valós színmélység

Az idők folyamán megjelent egy fejlesztés a TN panelekhez, mely TN+Film néven vált ismertté. A technológia lényege, hogy egy plusz vékony filmréteget visznek fel, mely javítja a panel különböző tulajdonságait.


Rengeteg LG gyártmányú TFT-vel ismerkedhettünk már meg hasábjainkon az elmúlt időszakban, vagyis joggal gondolhatnánk, hogy a dizájnt illetően nem érhet már minket meglepetés. Azonban ebben a termékkörben olyan széles a gyártó kínálata, hogy megint egy olyan modellt sikerült kifognunk, mely nem igazán hasonlít egyik, előzőleg letesztelt példányra sem. Íme:

A W2242S-ről van szó fekete színben, mely gyakorlatilag egyszerűségével hódít. Tesztalanyunk a kockaforma híve, mely ez esetben nem róható fel negatívumként. Sőt, olyan vékony kávát kapott az LG e TFT-je, hogy oda, ahova eddig csak egy 20"-os kijelző fért be, akár a W2284S-t is besuvaszthatjuk. A talp felszerelése szerencsére semmi nehézségbe nem ütközött (mint ahogy a visszacsomagolásnál sem volt gondunk); egy műanyag toldókát kell felcsíptetnünk a panelre, majd erre kell rátolnunk a talpat és egy szürke műanyag klipsz elfordításával rögzítenünk. Sajnos a magasságállításról és a "képernyő" elforgathatóságáról le kell mondanunk, vagyis csak a döntögetéssel játszadozhatunk unalmas óráinkban.

Felhelyezés után csak el kell fordítanunk

A vezérlőgombok jobb alul kaptak helyet, kezelésüket könnyen elsajátíthatjuk. Sajnos sokat nem fogjuk használni őket, mivel maga a menürendszer elég puritánra sikeredett, az alapbeállításokon kívül (színhőmérséklet, kontraszt, fényerő stb.) nem sok mindent találunk itt. (A menü kinézete egy az egyben a W1952TQ-éra hajaz, melyet már bemutattunk Olvasóinknak.) Azonban ez a puritánság sajnos nem véletlen, hiszen megfordítva kijelzőnket rögtön egy igen sajnálatos dolgot figyelhetünk meg: nincs rajta digitális videocsatlakozó, azaz csak D-Sub áll a rendelkezésünkre - innentől kezdve pedig logikus, miért nem találtunk a tápkábel mellett semmit egy VGA-madzagon kívül.

Az egyetlen lehetőségünk

Nézzük a specifikációkat:

  • Modellnév: LG W2242S-PF
  • Paneltípus: TN (LPL-LM220WE1-TLD1)
  • Képátló: 22"
  • Képarány: 16:10
  • Felbontás: 1680 × 1050
  • Képpontok mérete: 0,282 × 0,282 (mm)
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Kontraszt:
    • natív: 700:1
    • dinamikus: 8000:1
  • Betekintési szögek: 170°/170°
  • Válaszidő: 5 ms
  • Megjeleníthető színárnyalatok: 16,7 millió
  • Videocsatlakozók: VGA (D-Sub)
  • Fogyasztás: 40 W (1 W készenléti)
  • Tömeg: 4,5 kg
  • Méretek (Szé × Mag × Mély): 515,7 x 418 x 209,4 (mm)

Hátsó matrica


Második szereplőnket kicsomagolva dobozából egy igen ízléses külsejű TFT látványa tárul elénk:

A 2253LW a gyártó TV-inek külsejére hajaz inkább, a kis alsó plexi csík is -- melynek jobb felén a kezelőszervek felírásait találjuk -- igen pozitív hatást gyakorol a külcsín megítélésére. A gombok a panelen helyezkednek el, ha kitapogattuk őket, onnantól már senki sem állhatja utunkat az egyszerű kezelés felé. Szemből a monitor (és a talp) is fényes borítást kapott, azonban ne ijedjünk meg: az ujjlenyomatok gyakorlatilag a legkisebb mértékben sem látszanak meg rajta. Az esztétikát (és az ergonómiát) illetően kaphat egy piros pontot a Samsung TFT-je.

Azonban fordítsuk csak meg szereplőnket:

Jó hír, hogy van DVI bemenet, azonban még valami feltűnhet számunkra. Ha finoman akarunk fogalmazni, akkor igen érdekes kialakítást kapott az a rész, ahol a kábeleket kell bedugnunk a helyükre. Egy nagyobb fejű madzag esetén -- de még egy átlagos tápzsinórnál is -- bizony ügyeskednünk kell, hogy megfelelően betuszkoljuk őkelmét a helyére - vagyis kissé erőszakot kell vennünk az adott kábelen. Igazából nem is értjük ezt a megoldást, ez mindenképpen a negatívumok közé írandó.

Kézzel is rögzíthetjük a talpat

A talpazatról és a mozgathatóságról még nem esett szó, most pótoljuk e hiányosságunkat. Az utóbbit illetően a helyzet ugyanaz, mint az LG-nél: csak a döntögetést engedi a "tartószerkezet". A talp felhelyezése még egyszerűbb, mint ellenfelénél: egy vaskos fém nyelvvel ellátott műanyag "áthidalót" kell begyömöszölni monitorunk popsijába, majd ennek az aljára kell csavaroznunk a talpat (akár kézi erővel), mely biztos alapot szolgáltat a majd' 5,5 kilós versenyzőnknek. Ha már a külső paramétereknél tartunk, a 2253LW sem hízott túl nagyra, sőt: 2 milliméterrel még keskenyebb kialakítást kapott, mint a W2242S.

A hátsó matrica közelről

Nézzük a specifikációkat:

  • Modellnév: Samsung SM2253LW
  • Paneltípus: TN
  • Képátló: 21,6"
  • Képarány: 16:10
  • Felbontás: 1680 × 1050
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Kontraszt:
    • natív: 1000:1
    • dinamikus: 8000:1
  • Betekintési szögek: 170°/160°
  • Válaszidő: 2 ms (GTG)
  • Megjeleníthető színárnyalatok: 16,7 millió
  • Videocsatlakozók: DVI és VGA (D-Sub)
  • Fogyasztás: 45 W (<1 W készenléti)
  • Tömeg: 5,4 kg
  • Méretek (Szé × Mag × Mély): 513,7 x 400,3 x 219 (mm)

Mivel e delikvens az első nálunk járt Samsung TFT, ezért feltétlen késztetést érzünk arra, hogy pár kép segítségével megismertessük Olvasóinkkal a viszonylag bőséges kínálattal rendelkező menürendszert:


Kezdjük meg készülékeink nyúzását! Ábécérendben haladva először az LG modelljét vettük kezelésbe, melynek teljesítményén sajnos a DVI hiánya erősen meglátszott. Nagyon hosszan kellett állítgatnunk a W2242S-t, és még sajnos így sem tudtuk azt a képet előcsalni belőle, melyet megálmodtunk magunknak - a színhűség bizony nem a legjobb sajnos ennél a modellnél. Irodai alkalmazást tekintve különösebb panaszunk nem lehet, azonban ne várjunk olyan képélességet, mint digitális összekötés esetén. A Samsung már gyári beállítások mellett sem nyújtott olyan rossz színeket, további finomhangolással megtaláltuk számításunkat (a hideg színprofilt ne erőltessük, ezen kívül szinte bármelyik használható - mi a meleg testreszabása mellett döntöttünk).

Ezek után nézzük a fotókat! Kezdjünk szokásos két tesztábránkkal:

  • LG:

  • Samsung:

A háttérvilágítást illetően nagyon hasonló volt a két versenyző: alul és felül sajnos teljesen fekete képnél is átszűrődött némi fény, az erre kényeseket bizony ez igencsak zavarhatja használat közben. A két panel natív kontrasztja szemre azonosnak tűnt, mint ahogy a feketeszintről is ezt tudjuk elmondani. A színhomogenitás átlagosnak nevezhető, semmi rosszat nem tudunk elmondani ezzel kapcsolatban - ha feltétlenül hasonlítgatni szeretnénk, akkor ebből a szempontból a W2242S picit jobban teljesített.

Nézzük a betekintési szögeket:

  • LG:

  • Samsung:

Ebben a versenyszámban is igen hasonló produkciót nyújtott a két monitor, a TN panellel szerelt kijelzőkhöz megfelelően viselkedtek TFT-ink.

Természetesen elővettük régi kedvencünket, a Counter-Strike: Source-ot is, hogy a "való életben" tapasztaljuk meg tesztalanyaink utánhúzását. Nos, szerencsére semmi problémánk nem adódott egyik modellel sem, azt tudjuk elmondani, mint máskor: játékra alkalmasak, a hardcore gamerek meg úgyis olyan finnyásak, hogy drágább monitort választanak majd maguknak. Kis különbség azért adódott a két vetélkedő között: a 2253LW-n gördülékenyebben "folytak" a pixelek gyors mozgáskor.


A filmnézés most sem maradhatott el a TFT-k kapcsán, ezért újfent az Amerikai Gengszter 720p-s verzióját vettük elő a polcról, mely gyakorlatilag bővelkedik világos-sötét jelenetek gyors átmeneteiben.

Az LG-n sajnos nem kapcsolható ki menüből a dinamikus kontraszt, melynek működése sajnos a film nézése közben végig pontosan követhető volt (főleg a fényerő visszavételekor). A Samsung alapbeállítások mellett nem aktiválja a DFC-t, így a film alatt csupán a natív kontraszt állt rendelkezésre. Azonban a cikkíró számára az így látott produkció jobban tetszett, pláne ha azt is hozzávesszük, hogy a színvilág is némiképp természetesebbnek hatott. Az érdekesség kedvéért persze aztán aktiváltuk a dinamikus kontrasztot, mely sajnos ugyanolyan zavaró volt, mint vetélytársa esetében - csak picit másképp. Alapvetően a SyncMaster jóval fürgébbnek bizonyult, azonban minden lében kanál módjára viselkedett, vagyis szinte minden helyzetben (folyamatosan) változtatni akarta a fényerőt (kis túlzással) a képtartalomtól függően, mely nem sült el jól.

Értékelve tesztalanyainkat elmondhatjuk: a külsővel egyik delikvens esetén sem volt semmi gondunk, külön öröm a mai világban, hogy ujjlenyomat-érzékenységről egyik esetben sem beszélhetünk. Sajnos a belsővel már nem voltunk ennyire elégedettek. A W2242S kiváló példa arra, hogy miért nem szabad kizárólag analóg csatlakozással ellátott digitális (!) megjelenítőt választanunk. Azonban ha valakit nem zavarnak a leírt negatívumok, megvásárolhatja az LG termékét, hiszen árcédulája azért barátságosnak mondható.

Azonban egyértelműen jobb vétel a Samsung modellje, mely csak hozzávetőlegesen 20 %-kal drágább ellenfelénél. Gyakorlatilag egy teljesen átlagos versenyzővel állunk szemben, mely hozza az elvártakat. Akit megkap a dizájn, az bátran vágjon bele a 2253LW megvásárlásába, rosszul nem fog járni vele. Jó hír továbbá, hogy mindkét modell esetén érvényes a 72 órás pixelgarancia.

Végezetül a bruttó fogyasztói árak (webshop kedvezménnyel):

LG W2242S

38 850 Ft

Samsung 2253LW

46 292 Ft

A TFT-ket az Aqua Computerstől kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

Téli VGA-specialitások a felső- és középkategóriából

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Mint ahogy azt már a főoldali bevezetőben is olvashattuk, egy viszonylag nagyobb lélegzetű VGA-teszttel szeretnénk kedveskedni így karácsony előtt Látogatóinknak megkönnyítendő az ez irányú ajándékozási lázat. Nem is szeretnénk rétestésztát játszani első oldalunkkal, rögtön csapjunk is bele a lecsóba!

Összesen nyolc kártya érkezett hozzánk négy gyártótól (ASUS, HIS, Leadtek, PowerColor), tehát izgalmakban nem lesz hiány ezúttal sem. De hogy még inkább fokozzuk a kedélyeket, feltétel volt minden kártyánál legalább egy darab egyedi tulajdonság, melynél fogva eltér az adott példány a lapkagyártói ajánlástól (debütálás esetén ez alól felmentést lehetett nyerni). Van még tovább? Van: kicsit magunknál marasztaltuk a GIGABYTE X58-as lapját, mely segítségével letesztelhetjük az első inteles SLI-rendszert is. Csak győzzünk mindent észben tartani!

Az NVIDIA-tól a GT200-asok és az első 55 nm-es GeForce, a G92b érkeztek, míg az AMD-t az RV770 különböző változatai képviselik. Többségük járt már nálunk, azonban három újoncot is avatunk e cikkünkkel. Ne halogassuk tovább a dolgot, rántsuk le a leplet versenyzőinkről:

  • ASUS EAH4850 1 GB
  • ASUS EN9800GTX+ Dark Knight 512 MB
  • ASUS ENGTX260
  • HIS HD 4850 IceQ 4 1 GB
  • HIS HD 4870 Turbo 512 MB
  • HIS HD 4870 X2 2 GB
  • Leadtek WinFast GTX 260 EXTREME+
  • PowerColor PCS+ HD 4870 1 GB

Lapozzunk tovább, hogy közelebbről is megismerkedhessünk versenyzőinkkel!


ASUS GeForce GTX 260 (ENGTX260/HTDP/896M)

Első a sorban az ASUS GTX 260, mely minden szempontból az NVIDIA referenciáit követi. Már járt nálunk ilyen belsővel szerelt kártya, aki bővebben kíváncsi a részletekre, kattintson ide. Két dolgot azonban még meg kell jegyeznünk e kártyával kapcsolatban. Az egyik, hogy -- számunkra legalábbis -- igen furcsa matricázást kapott, a modern katonai álcaháttér sehogy sem jön össze a mitikus fegyverrel rendelkező harcias amazonnal:

A másik, hogy az ASUS meglepően elegáns belső építészként tetszeleg e terméke esetén (is), hiszen igen megkapó fekete köntösbe bújtak a belsőségek:

Leadtek WinFast GTX 260 EXTREME+

Akiknek nagyon ismerős a fenti VGA neve, bizony jó memóriával rendelkeznek. Az első 216 árnyalóval megspékelt GeForce GTX 260-asok egyikét köszönthetjük benne, hovatovább október végén megjelent nálunk egy hír is, melyben alesi kolléga részletesen taglalta a videokártya tulajdonságait.

Nagy vonalakban a lényeg: gyárilag megemelt órajelek (persze azért túlzásokba nem estek a tervezők), és persze a 192-ről 216-ra megnövelt árnyalószám érdemel még említést; a 65 nm-es gyártástechnológia és az NVIDIA által ajánlott hűtés változatlan maradt.

ASUS GeForce 9800GTX+ "Dark Knight" (EN9800GTX+ DK/HTDI/512M)

Utoljára maradt tesztünk leggyengébb NVIDIA-kártyája, mely persze teljesítményét tekintve cseppet sem lebecsülendő. Természetesen a sötét lovag jelző az egyedi hűtésre utal, mely valóban kuriózumnak tűnik. A dizájnra akár ötöst is adhatunk, azonban vegyük észre, hogy maga az elgondolás cseppet sem egyedi - elég, ha egy műanyagházat képzelünk a hűtés köré. Persze a mutatott hőelvezetési képesség a lényeg, erről is nyilatkozni fogunk cikkünk végefelé.


A "Sötét Lovag"

A mindösszesen egy-két hónapra visszanyúló "történelemmel" rendelkező 9800 GTX+ nem más, mint a "sima" 9800 GTX gyárilag túlhúzott változata (ennyi az összes különbség, persze a G92b-n kívül) - vagyis még mindig a jó öreg 512 MB-os 8800 GTS-ről beszélhetünk (csak picit más formában). E VGA esetén tehát az NVIDIA által túlhúzott példányról van szó, azaz az ASUS nem eszközölt további tuningot:

E kártya esetében is megtalálható az elegáns fekete belső körítés, tehát a külsőségekre ezúttal is figyelt a gyártó. Ami a hozzávalókat illeti (oldalunk első VGA-ja esetén is ugyanezen kiegészítőkkel találkozhatunk): kis színes kézikönyv 2 CD-vel (ASUS szoftverek és meghajtó), HDMI-, D-Sub- és tápátalakító, valamint egy komponens videokivezetés.

Az alumínium borda közelebbről - alatta kivehető a Hynix gyártmányú 1,2 GHz-es lapka, vagyis 100 MHz-et egészen nyugodtan emelhetünk a VRAM-okon


ASUS HD 4850 1 GB (EAH4850/HTDI/1G)

Ismét a legismertebb távol-keleti gyártóval nyitjuk a sort, ezúttal egy -- a referenciához képest -- megduplázott fedélzeti memóriával ellátott RV770Próról beszélhetünk. Ha már a VRAM-oknál tartunk, akkor érdemes megemlíteni, hogy 1 ns-os Qimondák vannak a NYÁK-on, melyet könnyűszerrel lencsevégre tudtunk kapni, hiszen a lapkák felét a hátoldalon találhatjuk:

Következő igen pozitív dolog, hogy az ASUS elfelejtette a -- nem túl pozitív jelzőkkel illetendő -- gyári hűtést, és a saját (?) Glaciatorát küldte csatasorba, melyről csak jókat tudunk mondani - azonban a részleteket megtartjuk későbbre.


A VGA

Fentebb említettük, hogy az AMD RV770-es GPU-járól van szó, ami ugyebár az RV670 továbbgondolt "jövőképe", mely igen jól sikerült. A lényeg, hogy a mérnökök ott javítottak az új Radeonokon, ahol a leginkább kellett, ezáltal egyértelműen erősebb VGA-kat sikerült alkotni az új sorozattal. Nyáron napvilágot látott cikkünk, melynek második oldalán már kiveséztük az RV770-et, így ezúttal eltekintenénk ettől.

A kártya körítését tekintve igen sok hasonlóságot mutat a többi ASUS termékhez képest, egyetlen különbség az eddigiekhez mérten a mellékelt CrossFire-híd meglétében keresendő.

HIS HD 4850 IceQ 4 1 GB

E kártya -- belsejét tekintve legalábbis -- megegyezik előző delikvensünkkel, hiszen ugyanazt a GPU-t birtokolja, illetve ugyanúgy 1 GB-nyi DDR3 fedélzeti memóriára számíthatunk esetében. Örültünk e résztvevőnknek, hiszen az IceQ-széria tagjáról van szó, mely sorozat a megbízhatóságon túl a hatékony hűtésről ismeretes. Elméletben ő is az AMD által ajánlott órajelekkel van felruházva, azonban a GPU-Z 10 MHz-cel alacsonyabb órajelet olvasott ki a VRAM-ok esetén fenti társánál (a gyakorlatban ez a különbség elhanyagolandó):

Aki ismeri az IceQ-kínálatot, annak már gyakorlatilag nem kell bemutatnunk e szereplőnket sem. A kék NYÁK a jeges érzet kialakításához elengedhetetlen, mint ahogy az ugyanebben a színben pompázó ventilátor és matrica is. A hűtés a szokásos hőcsöves-bordás sémát követi, ám igen hatékony kialakításban. Nem utolsósorban még azt is megjegyezhetjük, hogy az IceQ 4 nevet viselő modellek bizony sajátságosan reagálnak az UV-fényre.

A körítés akár szokásosnak is lehetne nevezhető -- szerelési útmutató, CD, matrica, HDMI-, D-Sub- és tápátalakító, kompozit videokivezetés, CrossFire-híd --, azonban van itt egy kis fekete "valami", mely említést (és fotót érdemel). Ez a kis multifunkcionális eszköz pedig nem más, mint egy "négyfejű" csavarhúzó szintmérővel egybeépítve - melyet ráadásul akár zseblámpaként is használhatunk. Íme:

PowerColor PCS+ HD 4870 1 GB

Negyedik, egyben utolsó gyártónk a PowerColor, mely nem épp' szokványos megoldásaival hívja fel magára az ínyencek figyelmét. Ezúttal sem egy referencia modell érkezett tőlük, hanem az egyedi képességekkel felruházott PCS+ széria egy képviselője. A plusz jelet látva joggal merülhet fel bennünk a kérdés: egy gyárilag túlhajtott modellel állunk szemben? Igen, azaz mégsem. Történt ugyanis, hogy az eredendően 30, illetve 100 MHz többlettel rendelkező PCS+ nálunk járt példánya teljes mértékben a gyári ajánlásokat követi órajelek szempontjából (több programmal is ellenőriztük - terhelés alatt is):

Az okát egyelőre kutatjuk, azonban most evezzünk picit más vizekre! Ennek ellenére (szerencsére) arról szó sincs, hogy egy referencia modellel állunk szemben, hiszen itt is egyedi hűtőről beszélhetünk. Talán mondanunk sem kéne, hogy ezúttal is a hőcsöves-bordás megoldással állunk szemben, azonban előző tesztalanyunktól eltérően e kártyán a légkavaró az alumínium lamellázat kellős közepén helyezkedik el. A kártya fotójáról jól látható, hogy a memóriák is külön (passzív) hűtést kaptak:

A 4870 személyében a 4850 bátyjáról van szó; a két testvér közti különbséget az órajelekben keressük, illetve az RV770XT az első VGA, mely GDDR5-ös VRAM-ot használ. A doboz, melyben tesztalanyunk található, ízlésesnek mondható, a belső tartalmat tekintve semmi szokatlant nem tapasztalhatunk: szerelési útmutató, CD, matrica, HDMI-, D-Sub- és tápátalakító, kompozit videokivezetés, CrossFire-híd.


A hivatalos fotó

HIS HD 4870 Turbo 512 MB

Van egy 4870-es Radeonunk a HIS-től is, mely a fedélzeti memóriamennyiséget tekintve az AMD ajánlásait követi (512 MB). Nem úgy az órajeleket illetően: a Turbo sorozat egy képviselőjével van dolgunk, tehát túlhajtott értékekkel találkozhatunk. Íme:

A kék NYÁK (és matrica) ezúttal is szériatartozék, azonban itt már a "jó öreg", gyártó által ajánlott "házból kifújós" hűtéssel állunk szemben, vagyis a bordós-pirosas színvilág sem hiányozhat a palettáról. Az előbb említett megoldás sajnos kevésbé szerencsés az egyedi tervezésű egyedekkel szemben - no nem mintha nem teljesítené tökéletesen feladatát, csak nem mindegy, milyen áron teszi mindezt.

HIS HD 4870 X2 2 GB

Harmadik debütánsunk az R700 személyében testesül meg, mely ugyebár nem más, mint két RV770(XT) összeragasztása. A filozófia megegyező a Radeon HD 3870 X2-nél látottakkal azzal a különbséggel, hogy a PLX-híd új változatának köszönhetően a HD 4870 X2 immáron kompatibilis a PCI Express 2.0 szabvánnyal (szemben az R680-nal). Semmiféle butításon nem esett át szerencsére legtermetesebb tesztalanyunk az RV770XT-hez képest, a két mag órajele 750 MHz, míg a GDDR5-ös memóriák effektíve 3600 MHz-en ketyegnek:

Ez esetben teljesen referencia megoldásról beszélhetünk, a HIS-nek mindösszesen annyi dolga volt, hogy ráragassza a hűtőre a saját matricáját. Amit még érdemes elmondanunk, hogy a táplálásra illik odafigyelni ilyen kártya birtoklása esetén; nem elég az erős és minőségi tápegység, arra is fordítsunk gondot, hogy a kettőből az egyik csatlakozó nem hat, hanem nyolc tűs - ebből is látszik: nem egy környezetbarát versenyzővel állunk szemben.

A körítés a már megszokott:


Fussunk át tesztkonfigurációnkon:

  • Alaplap: GIGABYTE GA-EX58-UD5 (ES, BIOS: D1)
  • Processzor: Intel Core i7 920 (ES)
  • Processzorhűtő: Nexus LOW-7000
  • Memória: BUFFALO Select DDR3-1333 CL9 1 GB × 3 (@1080 MHz CL7)
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 80 GB SATA2 (HDS720808PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • ASUS EAH4850 1 GB
    • ASUS EN9800GTX+ Dark Knight 512 MB
    • ASUS ENGTX260
    • HIS HD 4850 IceQ 4 1 GB
    • HIS HD 4870 Turbo 512 MB
    • HIS HD 4870 X2 2 GB
    • Leadtek WinFast GTX 260 EXTREME+
    • PowerColor PCS+ HD 4870 1 GB
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP1 X86
    • Intel INF 9.1.0.1007
    • NVIDIA GeForce 180.48 WHQL
    • ATI Catalyst 8.11 (X58 hotfix)

A GIGABYTE jóvoltából maradhatott még nálunk picit az X58-as konfiguráció, vagyis adta magát a dolog: muszáj vele építkeznünk. Kapóra jött az új lapkakészlet egyik legnagyobb újítása, az SLI-támogatás is, hiszen így egy rendszerben tudtuk kipróbálni a CrossFire-ként felfogható Radeon HD 4870 X2-t az ellenfeléül állított GeForce GTX 260 SLI-vel. Persze mindehhez a Core i7 920-as gyári órajele nem lett volna elég (2,66 GHz), ezért picit megtoltuk a kicsikét (3,6 GHz).

Az érdekesség kedvéért kipróbáltunk egy hibrid CrossFire-t is - működött

A mérésekhez használt szoftverek listája szinte teljesen megegyező a HD 4670-es cikkünkben látottakkal, azonban két új alkalmazást is csatasorba állítottunk. Két igen friss játékról van szó: a szükséges teljesítményhez képest kiváló grafikával rendelkező Far Cry 2, mely kivételesen igen használható beépített mérőprogrammal rendelkezik, illetve az új Need for Speed, mely az Undercover fedőnevet viseli. Oldalunk zárásaként nézzük tehát a listát:

  • 3DMark06 1.1.0
  • 3DMark Vantage 1.0.1
  • Call of Duty 4 v1.7
  • Call of Juarez DX10 Benchmark
  • Company of Heroes: Opposing Fronts v2.301
  • Crysis 1.2.1 (Guru3D bench)
  • Devil May Cry 4
  • Enemy Territory: Quake Wars v1.5 (HOCbench 1.1.1.0)
  • Far Cry 2 v1.01
  • FRAPS 2.9.6
  • Half-life 2: Episode TWO
  • Need for Speed: Undercover
  • Race Driver: GRID v1.2
  • Unreal Tournament III v1.3 (HOCbench 1.3)
  • World in Conflict 1.006

Kezdjük méréseink sorát a legfrissebb Futuremark alkotással, a 3DMark Vantage-dzsel:

Természetesen az NVIDIA PhysX-et deaktiváltuk egyből a meghajtó feltelepítése után, azonban még így is minimum 10 %-kal több CPU-pontszámot ért el az I7-920 GeForce kártya esetén (persze ez a végeredményt már sokkal kevésbé befolyásolta). Összességében együtt van a mezőny, talán az NVIDIA egy orrhosszal az AMD előtt jár ebben a számban.

Folytassuk az előddel, azaz a 3DMark06-on van a sor:

Az itt is meglévő CPU-pontszám ellenére a 2006-os verzióban inkább a Radeon-kártyák szerepelnek jobban érdekes módon.

Ennyi bőséggel elegendő volt a szintetikus programokból, vessük bele magunkat a "való életbe" tesztünk egyetlen OpenGL-es alkalmazásával, az Enemy Territory: Quake Wars segítségével:

Igazából itt nincs miről beszélnünk: a HD 4800-as széria egyértelműen uralja a mezőnyt, vagyis OpenGL-ben rengeteget fejlődtek a Radeonok az elmúlt egy-két évben. Annyit még érdemes megjegyeznünk, sajnos a Quake Wars esetében az SLI nem volt túl életképes (többször is megismételtük a méréseket).


A DX9-es szoftverek táborát kezdjük cikkünk egyik legrégebbi alkalmazásával, a Half-Life 2: Episode TWO-val:

A Valve játéka ezúttal is inkább az NVIDIA szülötteinek kedvezett - pláne, ha azt is hozzávesszük, hogy a GeForce GTX 260 SLI szerezte meg magának az abszolút elsőséget.

Kalandozzunk el az autók felé, következzék a Race Driver: GRID névre hallgató szimulátor:

Most megfordult a kocka, a Radeonok elhúztak épp' aktuális vetélytársaiktól, azonban -- érdekes módon -- az SLI igen jól szerepelt.

Tudjuk, hogy nemrég jelent meg az ötös verzió, azonban gyakorlatilag az új jövevény nem nagyon vetett be sok újdonságot, ezért maradtunk a jól bevált Call of Duty 4-nél:

Itt picit vegyesre sikerült az összkép, az önálló GPU-kat tekintve az NVIDIA a nyertes, azonban a 4870 X2 túljárt az SLI eszén.

Oldalunk zárásaként egy igen friss játékot köszönthetünk köreinkben, ami nem más, mint a Need for Speed: Undercover:

Mivel cikkünk legrafináltabb grafikonját láthatjuk itt fent, némi magyarázatot fűznénk hozzá. Először is: nagyon friss játékról van szó, vagyis a két nagy még nem tudott kellőképpen rákészülni a meghajtókkal (akár pont ezért is lehet érdekes ez a méréssorozat). Másodszor: az utolsó sávban egyik Radeon-kártyánál sem láthatunk FPS-értékeket, mivel egész egyszerűen 1920 × 1200-as felbontás helyett mindig visszakapcsolt a játék 800 × 600-ba (1920 × 1080-ban dettó), azonban azt is hozzá kell tennünk, hogy az esetleges fentebb látott bakikért most kivételesen nem is annyira a gyártókat, mintsem inkább a játék kiadóját/készítőit tesszük felelőssé a történtekért (azt azért megjegyezzük, hogy a Windows XP és egy Radeon HD 3870 párosa tökéletesen muzsikált minden felbontásban). Több kommentárt nem is szeretnénk fűzni az eredményekhez, talán már így is többet időztünk itt a kelleténél.


Első DX10-es játékunk a Company of Heroes: Opposing Fronts:

A GeForce szívvel rendelkező VGA-kat nagyon "csípi" ez a játék; ennek fényében az X2 gyengélkedése már nem is annyira meglepő.

Kis műfajváltás következik, azonban ne dobjuk messzire puskánkat, hiszen az Unreal Tournament III-ban akár még jól is jöhetnek számunkra:

Itt picit a ló túloldalára estünk, vagyis az AMD gyermekei teljesítenek jobban, persze ez nem minden szegmensben igaz (4850 vs. 9800GTX+). A HD 4870 X2 most sem viselkedik túl "üzembiztosan", azonban maximális felbontásnál magára talált és lenyomta vetélytársát.

Oldalunk zárásaként nézzük a kivételesen vonzó látványvilággal ellátott Devil May Cry 4-et:

Az összképet tekintve egy hajszállal a pirosas kártyák kerekedtek felül, azonban ha azt nézzük, hogy többet számít a maximális felbontás mellett elért eredmény, akkor kijelenthetjük: ezúttal a Radeonok vitték el a pálmát.


Nyolcadik oldalunkat vezessük fel egy laza Crysisszel:

Kétség sem férhet ahhoz, hogy az AMD VGA-k elbújhatnak a GeForce-ok háta mögött.

Azonban a HD-széria tagjai nem hagyhatják annyiban, következzék a Call of Juarez:

Nagyot fordult bizony a világ, most az NVIDIA szülöttei lapíthatnak a fűben.

Következő programunk a World in Conflict:

Itt már jóval árnyaltabb képet kapunk, azonban a WiC nem hazudtolja meg az elején látható logót: az NVIDIA kerül ki győztesen a csatából.

Utolsó -- és egyben debütáns -- alkalmazásunk a Far Cry 2:

A Ubisoft legújabb alkotása a Radeonoknak kedvez, a legnagyobb különbséget a 4850-9800GTX+ párharcban láthatjuk.


Utolsó előtti oldalunkon először vessünk egy pillantást az elektromos hálózatból felvett teljesítményre:

A HD 4870 X2 közel sem nevezhető környezetbarátnak, üresjáratban még az SLI sem tudta vele felvenni a versenyt. Jelen konfigurációnkban a GeForce-ok nyugalmi áramfelvétele jóval kedvezőbb a vetélytársakénál, azonban 3D-s feladat esetén ez az előny elolvad. Érdemes még megjegyezni azt is, hogy csúcsban a 4870 X2 produkált 433 W-ot is, míg az SLI alig ment 400 watt fölé.

A villanyszámlát illetően körül-belül már képben vagyunk, úgyhogy erre támaszkodva nézzük, a gyártók hogyan oldották meg a nemkívánatos hő elvezetését:

Ha győztest szeretnénk hirdetni, akkor a PowerColor kártyájára tesszük le a voksunkat: egy RV770XT-t így lehűteni nem semmiség, ráadásul szinte teljesen hangtalanul! Ez utóbbi pozitív tulajdonság szerencsére több versenyzőre is ráhúzható: ASUS 4850 és 9800 GTX+ és HIS 4850 IceQ 4. Nem mellesleg ez utóbbi hűtésével is nagyon meg lehetünk elégedve, még az ASUS Glaciatorát -- mely szintén igen jó darab -- is sikerült "lefőznie".

A 4870 X2-nél el kell mondanunk, hogy a melegebbik (tehát a ventilátortól távolabb lévő) GPU adatait jegyeztük fel - a hűsebb központi grafikus egység 59/48 °C-os felállást produkált. Sajnos a maximális 86 °C nem mondható kevésnek, egy nem elégséges szellőztetéssel ellátott kuckó esetén akár végzetes is lehet. Pláne illik ferde szemmel nézni az X2-re ebből a szempontból, hiszen néha igencsak megterhelte zajjal szerkesztőségünket. A HIS 4870 Turbo (ugyancsak gyári) hűtése akár még nem is lehetne olyan rossz az értékek alapján, azonban terhelésnél nagyon rövid idő alatt felkapcsolt a ventilátor 2600 rpm-re, mely sajnos igen hangos működést produkált (porszívó-effektus).


Ami elsőre feltűnt nekünk: az NVIDIA bizony ráfeküdt a szoftveres meghajtókra az elmúlt hetekben (hónapokban) - ez nagyon meglátszik a teljesítményen. Az már ugyebár más tészta, hogy ezt milyen áron sikerült elérniük - sajnos aprólékos képminőség-vizsgálatra nem volt érkezésünk (persze ez a másik oldalra is igaz). Ha ránézünk az SLI-s mérésekre, egyértelművé válhat: a több GPU-s rendszereket sem hanyagolja el az NVIDIA, immáron akár valós alternatíva lehet az SLI (persze még mindig az alaplap kérdése a legégetőbb ezzel kapcsolatban), pláne, hogy közeleg a GeForce GTX 295 megjelenése (2009 első negyedéve).

SLI-csatlakozók a Leadtek kártyáján

Ha már az előbb a két összekapcsolt GTX 260-asról beszéltünk, említsük meg az AMD ikreit! Ha pusztán az FPS-érték a lényeg, akkor valamivel a GeForce GTX 260 SLI a HD 4870 X2 előtt jár. Azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Egyrészt valamennyivel olcsóbb a Radeon, másrészt mégiscsak egy VGA-ról beszélünk, azaz az alkalmazását tekintve abszolút alaplap-független (mely adott esetben el is döntheti a vitát). Terhelés melletti fogyasztásuk egyenlő, de az tény, hogy az X2 gyári hűtése nem nevezhető sallangmentes megoldásnak. Érzésünk szerint a Catalyst még nincs teljes mértékben felkészítve a HD 4870 X2-re, talán pár héten belül jobb lesz a helyzet.


A HD 4870 X2 hátán található "vaspáncél" igencsak megdobja a kártya tömegét - no meg terhelés alatt pillanatok alatt átforrósodik (ezzel biztosítva a radiátor kiváltását)

Nézzük az egykéket! Kezdjük a 4850 vs. 9800 GTX+ párharccal! Teljesítményben a Radeon egy hajszállal a GeForce előtt jár, persze ez azért erősen alkalmazásfüggő - mint minden mindenhol. Azonban az árak és a HDMI-képességek (valós PCM7.1-támogatás) okán mi egyértelműen az AMD termékét vennénk (és esetleg ellőhetnénk a jövőállóbb kifejezést is). Az árcédulákat böngészve inkább a plusz nélküli 9800 GTX van versenyben a HD 4850-nel, azonban ő már teljesítményben egyértelműen vetélytársa alatt marad.

Az ASUS Glaciatora közelről

Lépjünk eggyel feljebb! Először is kezdjük azzal, hogy a megnövelt árnyalószám mennyit dob a GTX 260-ason: átlagosan 10 % különbség van az új kártya javára (kis jóindulattal), mely a legtöbb árlistán az árban is megmutatkozik. Ez alapján azt mondanánk, hogy az NVIDIA-rajongók jobban teszik, ha a 216 árnyalós GTX 260 mellett teszik le voksukat (habár a "régi" sem nevezhető rosszabb vételnek). A mai bizonytalan árhelyzet mellett nagyon nehéz pálcát törnünk ebben a kategóriában bárki felett is. Egy biztos: az új GTX 260 már minden szempontból felveszi a versenyt a HD 4870-nel, habár ez utóbbi tesztjeinkben (összesítve) így is egy hajszállal vetélytársai előtt végzett. A "régi" GTX 260 van egy árban hozzávetőlegesen a 4870-nel, általánosságban elmondhatjuk, hogy a több árnyalós GeForce-változatért valamennyivel többet kérnek a kasszánál. Ezek alapján mi ebben a kategóriában is az AMD versenyzőjét látjuk győztesnek.

Hosszúságbeli különbségek

De a mostani állapotokat szemlélve ki az ár/teljesítmény mutató abszolút győztese? Gyakorlatilag házi döntőről beszélünk, hiszen mindkét csoportot Radeon VGA nyerte. Átlagosan a két RV770 között 25 %-os különbség van, a legrosszabb esetben sem mértünk 34 %-nál nagyobb eltérést az XT javára a Próval szemben. Az árakat nézve azonban picit más szituációban találhatjuk magunkat: a 4870 jelenleg másfélszer annyiba kerül, mint kisöccse - mely differenciát mi mindenképpen kissé eltúlzottnak érezzük. Ebből kifolyólag cseppet sem meglepő, hogy a legjobb vétel címet az AMD HD 4850-e kapja tőlünk (ismét):

alt

AMD Radeon HD 4850

Persze az aktuális résztvevőket is honorálni szeretnénk díjakkal, azonban ez most igen kemény dió számunkra. Egyrészt: jelenleg nagyon magasak az árak a gazdasági helyzet miatt. Másrészt két versenyzőnk esett el a díjazástól a fölöslegesen duplázott VRAM-nak köszönhetően, mely sajnos igencsak meglökte az amúgy sem alacsony árat: ASUS HD 4850 1 GB (Glaciator) és HIS HD 4850 1 GB IceQ 4. Sajnáljuk a dolgot, mert az 512 MB-os változatokat nyugodt szívvel ajánlanánk Olvasóinknak. Van itt még egy VGA, mely a szívünkhöz nőtt, ez pedig a PowerColor terméke. Ő a szerkesztői ajánlatot kapta volna meg tőlünk, amennyiben nem történik meg az a malőr, hogy a gyártó állításával ellentétben gyári órajeleken fut a videokártya. Továbbá az is közrejátszott döntésünkben, hogy még az RV770XT esetén sem érezzük indokoltnak az 1 GB-nyi fedélzeti memóriát - még extrém magas felbontások esetén sem (igen kevés kivételtől eltekintve). Ezek szerint az AMD-nek olyannyira jól sikerült a memóriavezérlő fazonigazítása, hogy 512 MB-tal bőven elvannak az egy GPU-val szerelt megoldások. Azonban mindezek ellenére tetszett nekünk a PowerColor PCS(+) HD 4870 1 GB teljesítménye és kiváló hűtése okán:

alt

PowerColor PCS+ HD 4870 1 GB

A videokártyákat a Computer Emporium Kft.-től kaptuk, köszönjük!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá.

Ötletgazdag Scythe újdonságok

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Most, hogy az első hó már el is olvadt, kezdhetünk félni szeretett számítógépünk túlmelegedésétől. Persze ez azért túlzás, a tavasz még odébb van, s rendszerint nem is a kertben tároljuk a szabad ég alatt. Ettől függetlenül a megfelelő hőmérsékletet biztosítani kell, és ahogy az lenni szokott, a Scythe időközönként (igen gyakran) meglep minket az aktuális újdonságaival. A következő oldalakon láthatjuk az új fejlesztésű GentleTyphoon ventilátorokat, a szokatlan kialakítású Kama Angle processzorhűtőt, a Musashi videokártya-hűtőt, a 3,5"-os Kama Panelt, és egy csomag kiegészítő hűtőbordát.

Scythe újdonságok:

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 500 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 800 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 1150 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 1700 rpm

GentleTyphoon

ventilátor, 120 mm, 2150 rpm

Kama Angle

CPU hűtő

Musashi

VGA hűtő

Kama Panel 3,5

Előlapi panel

VGA Chip Heatsinks

Kiegészítő hűtőbordák


GentleTyphoon

A Scythe nem is lenne hű a nevéhez, ha nem rukkolna elő újabbnál újabb ötletekkel. Teszi ezt a mondhatni legegyszerűbb termékeknél is, a ventilátoroknál. A KAMA Flex család révén megismerkedhettünk a Sony Fluid Dynamic Bearing (S-FDB) kifejezéssel, mellyel a légforgatók jelentős tulajdonságait kedvező értékekkel vethettük papírra. A zajszint csökkentése és a légszállítás maximalizálása ezzel nem ért véget. A GentleTyphoon ventilátorok új fejlesztésű motort kaptak, s a lapátok kialakítása is különbözik a megszokottól; ennek eredménye egy kissé más, kevésbé zavaró zaj kibocsájtása. A légforgatók mechanikájában lévő rezgéseket rugós csillapítással csökkentették. Az új motort és az innovatív technológiát a japán Nideco Servo Corporation fejlesztette ki.

Specifikációk:

Scythe GentleTyphoon 92 mm-es ventilátorok

Sorozatszám

D0925C12B1AP-12

D0925C12B2AP-13

Fordulatszám

1700 RPPM

2150 RPM

Zajszint

13 dB(A)

20 dB(A)

Légszállítás

44 mł/h

58 mł/h

Csapágyazás

Dupla golyós csapágy

Méretek

92 × 92 × 25 mm

Tömeg

100 g

Élettartam

100 000 óra/35°C, 60 000 óra/60°C

Kiegészítők

4 tűs molex adapter, 4 csavar

Gyártó

Nidex Servo Corporation

Scythe GentleTyphoon 120 mm-es ventilátorok

Sorozatszám

D1225C12B1AP-11

D1225C12B2AP-12

D1225C12B3AP-13

Fordulatszám

500 RPM

800 RPM

1150 RPM

Zajszint

5 dB(A)

9 dB(A)

16 db(A)

Légszállítás

31 mł/h

48 mł/h

63 mł/h

Csapágyazás

Dupla golyós csapágy

Méretek

119 × 119 × 25 mm

Tömeg

200 g

Élettartam

100 000 óra/35°C, 60 000 óra/60°C

Kiegészítők

4 tűs molex adapter, 4 csavar

Gyártó

Nidex Servo Corporation


Kama Angle

A SCANG-1000 sorozatszámú Angle processzorhűtő elnevezése magyarul nagyjából sarkot jelent, ami a dobozon látható kép alapján már logikussá válik. A V-alakú felépítés a légáramlás speciális irányításáért felelős. A legtöbb processzorral kompatibilis, ráadásul négy irányból szerelhető fel, természetesen ahogy a légáramlás iránya megkívánja. A tartozék 1200-as fordulatszámú 120 mm-es ventilátort szintén több irányból szerelhetjük fel.

Specifikációk:

  • Kompatibilitás:
    • Intel:
      • Socket 478 minden modell
      • Socket T (LGA 775) minden modell
    • AMD:
      • Socket 754 minden modell
      • Socket 939 minden modell
      • Socket AM2 minden modell
      • Socket AM2+ minden model
  • Méretek: 123 × 123 × 160 mm
  • Ventilátor méretei: 120 × 120 × 25 mm
  • Fordulatszám: 324 ~ 1,200 rpm ±1 0%
  • Zajszint: 6,4 ~ 24 dB(A)
  • Légszállítás: 14.43 ~ 68.54 CFM = = 24.52 ~ 116.45 mł/h
  • Talp anyaga: nikkel bevonatú réz
  • Tömeg: 640 g
  • Ventilátor tömege: 115 g

Kama Panel 3,5"

Az általában hajlékonylemezes (flopi) meghajtónak fenntartott 3,5"-os helyet sok felhasználó hasztalannak érzi az elavult technológia már-már feledésbe merülő jelenléte miatt, de léteznek az úgynevezett előlapi panelek, melyeken több, gyakorta használt lehetőségek közül csemegézhetünk. Ilyenek a kártyaolvasóként szolgáló slotok, a mikrofonbemenet, vonalkimenet, USB 2.0, de láttunk már FDD-vel kiegészített panelt is. A Kama Panel 3,5" támogatja a legelterjedtebb memóriakártyákat, a kettő darab kék megvilágítású tekerhető vezérlővel két ventilátort szabályozhatunk. Bal oldalt mikrofonbemenetet és vonalkimenetet, alattuk egy USB, míg mellette egy SATA csatlakozót találunk.

Specifikációk:

  • Sorozatszám: SCKMPN-1000-35-BK
  • Tömeg: 104 g
  • Méretek: 102 × 95 × 25 mm
  • Támogatott operációs rendszerek: Windows 2000/XP/Vista
  • Támogatott memóriakártyák: SD Card, SDHC Card, MMC Card, miniSD Card, microSD Card, CompactFlash Media, Micro Drive, Memory Stick (Pro, Duo, Pro-Duo), xD Card, RS-MMC, MMC micro, Memory Stick micro
  • Kétcsatornás ventilátorvezérlő
  • Csatlakozások:
    • 1× USB
    • 1× S-ATA
    • 1× Front Audio (fejhallgató, mikrofon)
  • Kiegészítők:
    • Audio kábel (Jack/tűs csatlakozó),
    • USB 2.0 kábel,
    • S-ATA táp- és adat kábel
    • 2× három tűs ventilátor kábel

Musashi

A videokártyák gyári hűtését hivatott leváltani/fokozni a Musashi, ami önmagában egy a VGA-t teljes egészében lefedő hűtőborda, kettő darab 10 centis légkavaróval. A lamellákat speciálisan alakították ki, ezt fokozza a tartozék 23 darab kompatibilis kiegészítő hűtőborda, így akár a passzív hűtéssel is megfelelő hőfokot érhetünk el. A Kaze Jyu Slim ventilátorok külön potméterrel rendelkeznek, így a fordulatszám és az abból adódó zajszint, illetve teljesítmény szabályozhatóvá válik.

Specifikációk:

  • Kompatibilitás:
    • Ati: Radeon 9*** / X*** / X1300 / X1600 / X1650 / X1800 / X1900 / X1950 / HD2600 / HD2900XT / HD3650 / HD3850 / HD3870 / HD4850 / HD4870
    • nVIDIA: GeForce FX5900 / 6600 / 6800 / 7300 / 7600 / 7800 / 7900 / 8500 / 8600 / 8800GT / 8800GTS / 9600 / 9800GT / 9800GTX / 9800GTX+
  • Méretek: 104 × 250 × 35 mm
  • Ventilátor:
    • Méretek: 100 × 100 × 12 mm
    • Fordulatszám: 800 ~ 2,000 rpm
    • Zajszint: 12.50 ~ 29,22 dB(A)
    • Légszállítás: 11,45 ~ 27,60 CFM = 20 ~ 48 m3/h
  • Tömeg: 375 g

Kiegészítő hűtőbordák (VGA Chip Heatsinks)

A Musashi dobozába rejtett hűtőbordák külön vásárolható kiadása. Öntapadós hővezető felülettel rendelkeznek, a videokártyák kisebb melegedő részein használandók. A csomagban 23 db borda található. A szett szinte minden VGA-ra felszerelhető, optimális a VRAM-okra és MOSFET-ekre.

Specifikációk:

  • Sorozatszám: SCVCH-1000
  • A dobozban található bordák:
    • 16 x nagyobb méretű borda (VRAM)
    • 1 x HSI lapka borda
    • 4 x vékony lapkára való borda
    • 1 x kicsi lapkára való borda
    • 1 x ultra keskeny borda

Összegzés

A Kama Angle felépítésén látszik a Scythe kreativitása, de a dizájn mögött átgondolt technológia rejlik. A Musashi tökéletes megoldás lehet videokártyánk optimális hűtésére, s a kiegészítő hűtőbordák ezt fokozhatják. Az előlapi panel kompatibilitása és rengeteg lehetősége mindenképpen hasznos lesz az eddig üresen fenntartott 3,5"-os rekeszben. A légforgatók a gyári értékek alapján kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek, mi ugyan megpróbáltunk utánajárni a dolgoknak saját zajszintmérővel, de mivel a szoba alapzaja a venti megadott értékének kb. hat-hétszerese volt, így nem tudtuk kideríteni az igazságot. Hogy ennél halkabb, és nagyobb teljesítményű adott fordulatszámú ventilátorokra szükségünk lesz-e, azt nem tudni, de kíváncsian várjuk a Scythe hogyan fogja felülmúlni saját egyéni rekordját. Végezetül lássuk a végfelhasználói árakat.

Scythe bruttó végfelhasználói árak

GentleTyphoon 120mm, 500rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 120mm, 800rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 120mm, 1150rpm

2 790 Ft

GentleTyphoon 92mm, 1700rpm

2 190 Ft

GentleTyphoon 92mm, 2150rpm

2 190 Ft

Kama Angle

9 990 Ft

Musashi

10 590 Ft

Kama Panel 3,5

7 790 Ft

VGA Chip Heatsink

2 500 Ft

LG M2394D - (HD)TV és monitor

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Szerencsére nem vagyunk híján az utóbbi időben monitoroknak, és ez így is van rendjén, hiszen számítógépünk egyik kulcsfontosságú komponenséről beszélünk - még ha sokan (főleg a legfiatalabbak) nem is értenek ezzel teljes mértékben egyet. Manapság már ott tartunk, hogy a nem szélesvásznú kijelzőket lasszóval kell befogni, mely tény valakinek előny, valakinek hátrány (most ebbe nem szeretnénk belemenni, messzire vezetne).

Lényeg a lényeg, az LG volt oly szíves hozzánk, hogy karácsonyi ajándékként meglepett minket egy mostanság még kuriózumnak számító TFT-vel (sajnos e meglepetést nem tarthattuk meg magunknak). Eleddig leginkább a hagyományos (4:3 és 5:4) és a PC-s iparban használatos szélesvásznú (16:10) kijelzők közt válogathattunk, azonban idén ez megváltozott: egyre-másra érkeznek a (házi)mozis körökben dívó 16:9-es oldalaránnyal bíró modellek. Természetesen ennek is megvan a maga előnye és hátránya, ezekre majd utolsó oldalunkon térünk ki picit részletesebben.

A szokványos kijelzőfelbontások

A képarányt már tisztáztuk, még a képpontok számával vagyunk adósak, melyet az ilyenkor szokásos szorzat segítségével adunk meg: 1920 × 1080 - vagyis teljes HD felbontásra képes megjelenítővel állunk szemben. "Hajdanán" ez egyet jelentett a minimum 24"-os képátlóval, azonban ma már lehet kapni 22"-ban is hasonló paraméterekkel megáldott LCD monitort - tesztalanyunk az arany középutat választotta, azaz 23 colos versenyzővel van dolgunk.

Multimédiás megoldással állunk szemben, ezért akár fogadhatnánk is a TN panelre - és valóban: nyerő szériánk lehet ma, hiszen telibetrafáltuk a dolgot. Ejtsünk is néhány szót még első oldalunkon e típusról (aki picit többre kíváncsi a TFT-ket tekintve, azoknak leginkább idevonatkozó oldalunkat tudnánk ajánlani egyik régebbi cikkünkhöz tartozóan, amelyből a következő pár bekezdés is származik)! Az alábbi kis ábra segítségével próbáljuk megérteni a működését (figyeljük meg az egyes alkotóelemek elhelyezkedését is, mely szintén jellemző az egyes típusokra):

Amit láthatunk: vezérlés nélküli állapotban (pontosabban a vezérlés logikai alacsony szintjénél) a molekulák áteresztik a fényt, ekkor kapjuk a legvilágosabb színt (fehér). Vezérlés mellett a molekulák rendezetlen állapotot mutatnak, így nem engedik át a fényt (a gyakorlatban az a cél, hogy a lehető legkevesebbet engedjék át), ekkor beszélhetünk fekete színről.

Mi az -- amellett, hogy a legkorábbi fejlesztésről van szó --, ami megalapozta a TN panelek sikerét? Legfontosabb említeni az alacsony válaszidőt. Évekkel ezelőtt, a TFT-korszak hajnalán csak a TN-paneles versenyzők tehették lehetővé a játékos felhasználást. Emellett pozitívumként említhető a kiváló fényerő is.

Azonban a negatívumok listáján több szamárfület találunk: alacsony kontraszt, rossz betekintési szögek, és a színmegjelenítéssel is problémák lehetnek, mivel a panel natív módon alapszínenként csak 6 bites színmélységet támogat, ami 262 144 színt jelent (2^(6 × 3)). Ez problémát jelent, és a 16,7 millió színárnyalatot (8 bit alapszínenként) csak hivatalos csalással lehet megoldani (dithering és Frame Rate Control).

A színátmenet kényes kérdés - jobb oldalt láthatjuk, mi van akkor, ha nem elegendő a valós színmélység

Az idők folyamán megjelent egy fejlesztés a TN panelekhez, mely TN+Film néven vált ismertté. A technológia lényege, hogy egy plusz vékony filmréteget visznek fel, mely javítja a panel különböző tulajdonságait.


Viszonylag szerény méretekkel rendelkező dobozban érkezett a Flatron, ami persze inkább előny, mint hátrány. A csomagolásra egy szavunk sem lehet, több rétegbe volt pólyálva főszereplőnk. Kihámozás után inkább egy kicsi TV, mint egy közepesen nagy monitor látványával szembesülhetünk - talán nem véletlenül (erről majd később).

Főszereplőnk

A fekete szín az abszolút egyeduralkodó, azonban szerencsére nem a nagyon fényes fajtából való, ezért az ujjlenyomatokra nem érzékeny (a hangyányit ettől különböző talp is csak csekélyebb mértékben) - aki kötött már szorosabb ismeretséget LG LCD TV-vel, annak nem lehet ismeretlen a forma.

A jobb oldalon elhelyezkedő matricákból láthatjuk: nem egy átlagos versenyzővel van dolgunk, a szolgáltatásokat tekinve bizony egy panaszunk sem lehet. Feljebb egy félmondat erejéig már említésre került a talpazat, mely felszerelése igen egyszerűen, ám ennek ellenére teljesen "üzembiztosan" történik: végre nem kell köztes elem, egyből rádugjuk a panel alsó felén elhelyezkedő csonkra az ovális formát, és kézi erővel könnyedén be is csavarozhatjuk azt.

Az alsó traktus

A kezelőszervek a jobb oldalon kaptak helyet kissé háttérba szorítva. Az igen kiterjedtnek titulálható menüben történő navigáció nem annyira egyszerű a segítségükkel, azonban az M2394D mellé adott távirányító egy csapásra megoldja minden problémánkat.

Teljes méretben jól láthatóak a gombok és a fülhallgató-kimenet

Az igazi meglepetés a hátsó fertály megtekintésekor ér minket, nem minden nap láthatunk ekkora kínálatot a csatlakozók terén:

Természetesen a fentieket szavakba is foglaljuk, vagyis következzenek a specifikációk:

  • Modellnév: LG M2394D-PF
  • Paneltípus: TN (LPL-LM230WF1-TLA1)
  • Képátló: 23"
  • Képarány: 16:9
  • Felbontás: 1920 × 1080
  • Képpontok mérete: 0,266 × 0,266 (mm)
  • Fényerő: 300 cd/m2
  • Kontraszt: 1000:1 (natív)
  • Betekintési szögek: 170°/160°
  • Válaszidő: 5 ms
  • Megjeleníthető színárnyalatok: 16,7 millió
  • Csatlakozók: DVI, VGA, audiobemenet (jack), antenna (RF), SCART (2 db), kompozit és hozzávaló sztereó audió (egy pár RCA), S-video, HDMI (2 db), komponens és hozzávaló sztereó audió (szintén egy pár RCA), optikai digitális hangkimenet, fejhallgató-kimenet, illetve RS232 és USB (mindkettő szervizcélokra)
  • Extrák: DVB-T-tuner (MPEG-2), beépített hangszórók (2 × 3 W)
  • Fogyasztás: 50 W (1 W készenléti)
  • Tömeg: 5,14 kg (talppal)
  • Méretek (Szé × Mag × Mély): 560 x 430 x 190 (mm)

Mint azt láthatjuk, egy viszonylag friss fejlesztésű panellel van szerelve tesztalanyunk, ezért különösen kíváncsiak vagyunk, hogy szerepel majd nálunk az M2394D. Még egy dolgot megjegyezhetünk: habár TN panelről beszélünk, a specifikációk szerinti színlefedettség 92 % (CIE 1976 szabvány szerint), mely igen jónak számít ebben a szegmensben - következő oldalunkon megpróbálunk erre is választ adni.


Mivel bekapcsoláskor főszereplőnk egyből TV-adásra éhes, kezdjük e jellemzők ismertetésével tesztünket!

A fent látható üdvözlőképernyő után megkezdődik az automatikus hangolás, mely 30 analóg állomás esetén 5 percig tartott. Sajnos a beépített DVB-T-tuner MPEG-2-es, vagyis a hazai ingyenes digitális adókat nem tudjuk vele fogni. A szerkesztőségben nem áll rendelkezésünkre HD-adás, így ezzel nem tudtuk letesztelni az M2394D-t. A produkált képi élményről igazából se jót, se rosszat nem tudunk elmondani - nyilvánvalóan a kapott eredmény leginkább az adásminőségtől függ. A digitális zajcsökkentést érdemes aktiválni, mert sajnos e mellékhatásból láthatunk eleget a képernyőn. A teljes HD felbontás sajnos nem tesz túl jót a magyar kábeltévének, ezért célszerű picit távolabb helyezkednünk ilyenkor LCD-nktől, hiszen kell egy bizonyos távolság ahhoz, hogy az SD-anyagok értékelhetők legyenek HD-kijelzőn.

Természetesen kapunk egy távirányítót is a TV mellé, melynek kezelését pillanatok alatt elsajátíthatjuk - nem mellesleg egy pehelysúlyú, könnyen kézreálló darabról van szó. Az adók léptetése több módon is történhet (számokkal, egyből fel/le, vagy gyorsmenüből), mint ahogy szerencsére a gyors képarányváltásra is figyelmet fordított az LG: Eredeti, 4:3, 14:9 (melyet tetszés szerint fel- és legörgethetünk), Nagyítás 1, Nagyítás 2 és 16:9. Sajnos automatikus üzemmód nincsen, azonban ne legyünk telhetetlenek -- az előbbi variációkért amúgyis inkább dicséret illeti a gyártót --, hiszen a "csak" TV-k döntő többsége sem rendelkezik ezzel a hasznos funkcióval.

Az M2394D beépített sztereó "hangrendszerrel" is fel van szerelve, melytől persze csodát ne várjunk: legyen annyi elég, hogy a minimális elvárásokat teljesíti - habár a menüből nagyszerűen paraméterezhetjük például a többsávos ekvalízer segítségével.

Végezetül pedig lessük meg fotóinkat, melyeket a csinos és rengeteg opciót kínáló menürendszerről készítettünk:


Nézzük, hogyan viselkedett tesztalanyunk monitorként! A kissé hosszadalmas bekapcsolás és bemenetválasztás műveletek után gyönyörű, tűéles kép tárult szemünk elé. A színek már a gyári 6500 K beállításnál is megfelelőek voltak - csak a pirosat kellett kissé lejjebb vinni. Természetesen az alapbeállítások a "nagyáruházi séma" szerint voltak belőve (vagyis minden 100-on, kivéve a fényerőt), ezért a kontrasztot és a háttérvilágítást jóval lejjebb kellett venni (inkább ez utóbbit, mely egyértelmű javulást hozott, az LCD bekapcsolásakor picit elhűltünk az operációs rendszer betöltése közben, de e módosítás után minden helyére került).

Ezek után egy könnyed laza CS:S-parti következett, melyen jól vizsgázott delikvensünk: a manapság megszokott utánhúzást és input laget produkálta - e játéknak szerencsére semmi problémája nem akadt a 16:9-es képaránnyal.

A szórakozásnak lőttek, fordítsuk picit komolyabbra a szót:

A beszűrődő háttérfény átlagosnak mondható, alul, felül és bal oldalt vehető észre leginkább. A színhomogenitást tekintve (is) jól vizsgázott az M2394D, mindösszesen a kép felső negyede ad mélyebb tónust. (Mindkét fotó egyértelműen rosszabb képet fest a valóságnál.)

A betekintési szögek is átlagosan jól alakultak:

Egy 23"-os teljes HD-s monitort sokan azért is vásárolnak, hogy nagyfelbontású filmeket nézzenek rajta. Ebből kifolyólag most is megvizslattuk, vajh "mozizásra" mennyire alkalmas tesztalanyunk. A felbontása kitűnő, 1080p-s anyaggal "etetve" kivételes látványban lehet részünk. Persze kipróbáltuk szokásos 720p-s filmünnkel is -- Amerikai Gengszter --, mely során nagyobb mozgófelbontást véltünk felfedezni, mint egy átlagos 1680 × 1050-es kijelző esetén. A színek is rendben voltak, a panel kontrasztjára sem lehet kivetnivalónk. A dinamikus kontraszt menüből nem kikapcsolható, azonban nagyságrendekkel kevesebbszer nyúl bele a képbe, mint ahogy azt a mostanában tesztelt TFT-k esetében tapasztaltuk - vagyis az elfogadható kategóriába esik (bár a fényerő csökkentése néhol még így is igen tetten érhető).


Az LG az M2394D-t a "2in1: DigitalTV+Monitor" szlogennel hirdeti - és valljuk meg, nem véletlenül. Mielőtt elmerülnénk a pozitívumok vég nélküli felsorolásába, rögtön kezdjünk egy negatívummal: e modell MPEG-2 digitális tunerrel van felszerelve (persze az analógon túlmenően), melyet itthon a DVB-T viszonylatában nem tudunk kamatoztatni. A gyártó azonban elárulta nekünk, hogy tavasszal várható a frissítés, vagyis érkezik az MPEG-4-es változat (hogy ez új modellszámot jelent-e majd, azt még nem tudjuk).

A hátsó részleg

A reklámszlogenben nem véletlenül szerepel előrébb a "DigitalTV" megnevezés a monitornál - mi úgy érezzük, elsősorban egy (HD)TV-ről van szó, és csak utána következik a PC-s kijelző, persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nem egy teljes értékű monitorral állunk szemben (sőt). Mi az, amivel az előző véleményünket alátámaszthatjuk? Bekapcsoláskor, amíg nem tároljuk el az adókat -- pontosabban: amíg nem végzünk el egy csatornakeresést --, addig bizony minden egyes alkalommal ezt fogja tőlünk követelni az M2394D. A menürendszer teljes mértékben távirányítós vezérlésre van tervezve, a mai síkképernyős TV-ken találkozhatunk hasonló felépítéssel (próbálkoztunk a panelen találhatő kezelőszervekkel is, azonban ezt a módszert nem nagyon ajánljuk senkinek). Végezetül még azt is idesorolhatjuk, hogy tesztalanyunknak csak stand-by állapota van (az aktív léten kívül), vagyis áramtalanítani csak a 230 V-os tápkábel kihúzásával tudjuk.

Maximálisan hántradöntve

Első oldalunkon megemlítettük, hogy a 16:9-es képarány lehet előny és hátrány egyaránt. Mire is gondolunk? Kezdjük az előnyökkel: itt teljesen nyilvánvalóan a mozi felhasználásról van szó, hiszen ez az oldalarány még a szokványos 16:10-nél is szélesebb képet jelent. Vagyis, ha sok filmet nézünk monitorunkon -- esetleg 1080p-s anyagokat --, akkor egyértelmű a helyzetünk: nekünk való a 16:9-es monitor. Azonban ha konkrétan a helykihasználásra gondolunk, hátrányba kerülünk a többiekkel szemben, hiszen kisebb vertikális felbontást kapunk esetünkben (adott szélesség mellett), mely sokszor jól jöhet nekünk (például: játékok, internetezés stb.). Az M2394D esetében logikus volt a 16:9-es oldalarány választása az LG-től, hiszen egy TV-ként funkcionáló kijelzőről beszélhetünk vele kapcsolatban.

Mit is kapunk tehát cirka 87 000 forintért (ennyi a gyártó által a hazai piacra ajánlott fogyasztói ár)? Egy TV-t, mely beépített tunere okán analóg adások vételére alkalmas, és persze külső egység (STB) segítségével akár HDTV-ként is funkcionálhat. Úgy érezzük, hogy az M2394D minden olyan igényt kielégít, melyet egy TV-nek tudnia kell. Az érem másik oldala: monitorként is átlagosan jó produkciót nyújtott. Játékokra tökéletes, és felbontása okán -- a filmnézésen kívül -- akár amatőr videoszerkesztésre is alkalmas lehet, ha megbarátkozunk a TN panel ezirányú hátrányaival.

Márkafelirat - még fóliástul

Összességében egyértelműen pozitív benyomást tett ránk az LG e terméke, aki hasonlót keres, feltétlenül vegye számításba az M2394D-t! (Csak egyetlen negatívumot említhetünk még vele kapcsolatban: a dobozban nem találtunk DVI-kábelt, erre mindenképpen figyeljünk!) Plecsnit csakis az MPEG-4-tuner hiánya miatt nem kap tőlünk.

A "monitoros TV-t" az LG Electronics Magyar Kft.-től kaptuk, köszönjük.

Cikkünkhez fórumunkban szólhattok hozzá.

Költséghatékony DDR2 és DDR3 modulok a Zeppelintől

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A memóriákat illetően viszonylag régen találkozhattunk újnak tekinthető eresztéssel, azonban ez alkalommal egy nálunk eddig még nem járt gyártó termékei érkeztek megtekintésre. Ez a cég a Zeppelin, melyről vajmi keveset tudunk, sőt, még annál is kevesebbet, két dolog viszont biztos: élettartam-garanciát biztosít a modulokra, emellett igen kedvező áron kerülnek forgalomba. Manapság egyre nagyobb dilemma a DDR2 - DDR3 memóriák közötti választás, mivel az elmúlt időszakban utóbbi ára is jelentősen mérséklődött, ráadásul aki esetleg Core i7 rendszerben gondolkodik, kénytelen az újabb szabvány moduljait alkalmazni. A DDR2 mellett szól továbbra is az árelőny, és talán DDR2-t támogató alaplapokból még mindig nagyobb a választék.

Jelen cikkünkben arra kerestük a választ, nagyjából hogy viszonyul jelenleg egy olcsó DDR2-es memória egy olcsó DDR3-as modulhoz. Sajnos a feltételek nem ideálisak, mivel DDR2-es fronton a GIGABYTE EP45-Extreme, míg a DDR3-at tekintve a GIGABYTE X48T-DQ6 lapját tudtuk szolgálatba állítani, de talán a két lapkakészlet között nincs olyan jelentős memóriakezelésbeli eltérés, mely azt vonná maga után, hogy semmilyen következtetést nem tudunk levonni majd a teszteredményekből.

A modulok:

  • Zeppelin DDR2 800 MHz 5-5-5-18 (2 × 1 GB)
  • Zeppelin DDR3 1333 MHz 8-8-8-24 (2 × 2 GB)

Mint látható, a memóriák mennyisége eltérő, így a teszteket nem igazán egymás elleni ütközetnek, hanem amolyan állapotfelmérésnek szánjuk olyan tekintetben, hogy mire képes ma egy költséghatékony memória a két szabvány soraiból, két, egymáshoz tudásban igen közel álló alaplapban. Mielőtt belevágnánk, vegyük szemügyre közelebbről ezeket a Zeppelin produktumokat...


DDR2

A régebbi típust tekintve -- ahogy azt már említettük -- két darab 1 GB-os RAM-ot kaptunk. A modulok egyoldalasak, a lapkák BGA tokozásúak.

A NYÁK-ok két matricát hordoznak a vállukon, az egyik a vonalkódot viseli, míg a másik a termék képességeivel kapcsolatban igyekszik némi információt szolgáltatni, melyet nem visz túlzásba. A Zeppelin a kapacitás mennyiségén és az órajelen kívül nem közöl más technikai tulajdonságot, de az élettartam-garancia szerepel a papíron.

A lapkákon Zeppelin jelzés szerepel, hogy saját vagy más cég gyártmányáról van-e szó, nem tudjuk biztosan, de szerintünk a cég saját terméke. A Z1GDD6461707-8 google-szerű lenyomoztatása sem hozza meg a várt sikert.

DDR3

A lapkák itt is BGA tokban pihennek, a modul színe hasonlít kisebb testvére stílusához, de némileg élénkebb barna. A 2 GB-os modulok mindkét oldalán helyeztek el "százlábúakat".

Az információközlési eljárás sem különbözik, ugyanazt a két matricát kapjuk, azaz egy vonalkód és a gyári papíros. Nem változtak a tudható specifikációk sem, csak 2 GB-os kapacitásnagyságot és az 1333 MHz-es alapórajelet ismertetik az élettartam-garanciával kiegészítve. Sejtésünk szerint az UL jelzés az igen kedvező -- CL8 -- időzítésre utal.

A lapkákon újfent megtaláltuk a Zeppelin szitázást, a Z2GD312884208-13 sorozat felkutatása most sem járt eredménnyel.

Tesztkonfigurációk:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE EP45-Extreme (DDR2)
    • GIGABYTE X48T-DQ6 (DDR3)
  • Processzor: Intel Core 2 Q9650 (9 × 333 MHz)
  • Memóriák:
    • Zeppelin DDR2 800 MHz 2 × 1 GB
    • Zeppelin DDR3 1333 MHz 2 × 2 GB
  • Grafikus kártya: Powercolor PCS+ HD 4870 1 GB
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 80 GB SATA2 (HDS720808PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows XP SP3
    • Intel INF 9.1.0.1007
    • ATI Catalyst 8.11

Mérésekhez használt alkalmazások:

  • Everest 4.60.1500
  • 3DMark06 1.1.0
  • Super PI
  • WinRAR 3.71

A két titokzatos jövevény nem azért tette meg hosszú útját, hogy aztán zsipp-zsupp elengedjük, tehát következzenek a tesztek!

Első körben az Everest 4.6.1500 adatátviteli és késleltetési méréseit végeztük el, íme:

Gyakorlatilag túl sok mindent nem tudunk hozzáfűzni a kapott számokhoz, olvasásban a DDR2 azonos órajelen fel tudja venni a versenyt a DDR3-mal annak ellenére, hogy utóbbi elvileg jobb késleltetési paraméterekkel fut. No persze nem beszélhetünk lényegi különbségről. A többieket tekintve "a gyenge elpusztul, az erős megmarad" elv alapján az órajeltöbblet győzedelmeskedik a késleltetés felett.

Írásban mértük a legkisebb különbségeket, ezek gyakorlatilag elhanyagolható differenciák. Ennek értelmében mind a késleltetés, mind a frekvencia alig volt hatással erre a mérésre, illetve azok megfelelően kompenzálják egymást.

Másolásban is az üzemfrekvencia az úr, habár a lépcsőfokok itt is nagyon közel vannak egymáshoz, a számok a MHz növekedésével együtt nőnek.

A késleltetési időt vizsgálva az órajel ismét hatásosan tudja kompenzálni a magasabb elérés hátrányát, az 1333 MHz-en futó DDR3 az élen tud végezni, de közel van hozza az 1066-os mérés is. Feltűnően nagy a lemaradása a DDR2-nek 667 MHz-en.

A továbbiakban maradunk az Everestnél, de átlépünk a beépített statikus tesztekre:


Nem állt módunkban túlzásba vinni a 3D-s teszteket, de egy 3DMark06 lefuttatásának kényszerét mindenképp a hátunkon éreztük, lássuk az eredményeket:

A kép kissé vegyes, a DDR2-k egyértelmű lemaradásban vannak, de a DDR3 800 MHz-en CL5-ben -- ha csak egy kevéssel is --, de megelőzi az 1066 MHz CL7-et. A legnagyobb pontszámot ismét a DDR3-1333 produkálta.

Állandó tagunk a Super PI, ezúttal sem maradhatott ki a körből. A méréseket 32M-es futással végeztük, hiszen ennél láthatóak a legjobban az apró teljesítménykülönbségek. Így is történt, meglepetéssel azonban nem szolgálhatunk, a szükséges idő az órajellel fordított arányosságban van, tehát minél magasabb órajelű modulokat alkalmaztunk, annál gyorsabban végzett a rendszerünk.

Végezetül következzen a WinRAR beépített sebességmérője! Itt elég egyértelmű differenciákat kaptunk, de a tendencia nem változott. Egy régi mondást idézve: "Órajel mindenek felett".


Végszó

Aki Zeppelin memóriát vásárol, ne számítson semmi extrára, viszont teheti azt igen olcsón megkímélve ezzel pénztárcáját. Ha nincs szükségünk minőségi tuningmodulokra, hanem csak egyszerű és megbízható RAM-okat szeretnénk, ideális választás lehet a Zeppelin, melyre a hazai forgalmazó 5 év, míg a gyártó élettartam-garanciát vállal, így kellő biztonságban tudhatjuk választottunkat.

Befejezésül lássuk a bruttó végfelhasználói árakat:

Zeppelin DDR2 800 MHz 2 × 1 GB

8500 Ft

Zeppelin DDR3 1333 MHz 2 × 2 GB

22 800 Ft

A Zeppelin memóriákat a Case Hungary-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)

Se oldala, se teteje, mi az? Antec Skeleton házbemutató!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Amikor a PC Gear stábja megkeresett minket, hogy egy új Antec házról írjunk bemutatót, még nem sejtettük, hogy mit fogunk kapni. Számítógépházakkal lassan Dunát lehet rekeszteni. Léteznek olcsó és csúnya, olcsó és szép, drága és haszontalan, és drága, ám de kiváló házak is, ám lényegi különbség ezek között, legalábbis a formájukat tekintve nem nagyon van.

Ha néhány évvel ezelőtt valaki maga elé képzelt egy házat, akkor szinte biztos lehetett benne, hogy valami tört fehér, esetleg vajszínű hasábról van szó, amibe bele tudjuk csavarozni a hardvert. Aztán ahogy telt az idő a gyártók rájöttek, hogy ez kevés az üdvösséghez. Megjelentek a fekete, majd a különböző extrém színű házikók, jöttek a króm csíkok, a hatalmas ventilátorok. Amikor már ez sem volt elég, akkor következtek a gyárilag „moddolt” házak. Ezeknél már alapértelmezett volt a plexis oldallap. Találkoztunk már hidraulikusan nyíló előlapokkal, lefelé nyíló optikai meghajtókkal, és ezerféle jópofa megoldással.


Antec Nine Hundred - gamer ház

Azt gondolhattuk, hogy lassan végére érünk az újításoknak, hiszen mi mást lehet még kitalálni a fentieken kívül. Tévedtünk, létezik még extrémebb megoldás is. Olyannyira extrém, hogy azt már háznak is nehezen tudjuk nevezni, bár ami tény, hogy ez sem szolgál másra, mint arra, hogy hardverünket belecsavarozzuk, és használjuk.

Az Antec Skeleton új távlatokat nyitott, hiszen megoldása nem illeszthető be szinte egyik eddig ismert kategóriába sem. Semmiképp nem mondhatjuk elegánsnak. Nincsenek benne hidraulikus elemek, és plexiből sem találunk egy grammot sem, mégis, ez az első olyan gyári szerkezet, melyben gépünk minden porcikája láthatóvá válik. Ha nagyon erőszakosak akarunk lenni, akkor talán a „moddolt” házak közé sorolhatjuk, hiszen ehhez hasonló megoldást csak a valóban elmeroggyant modderek tudtak eddig kitalálni.

Megkezdődött az Antec P190 számítógépház forgalmazása
Antec P190 - elegancia és minőség

Az Antecről egy dolgot biztosan elmondhatunk, még pedig azt, hogy bátrak, hiszen a Skeleton nagyjából akkora áttörést a számítógépházak között, mintha valamelyik autógyártó azzal állna elő, hogy Ő bizony utcai használatra tervezett gokartot akar gyártani, és eladni, mert bizony a Skeletont nyugodtan nevezhetjük a számítógépházak gokartjának.

Az Antec indulásáról az Antec bemutató című cikkünkben olvashattok.

Hogy miért, az a következő oldalak elolvasása után mindenkinek világossá válik. 


Az Antecről elmondhatjuk, hogy minden tekintetben a piacvezetők közé tartoznak, ha számítógépházakról van szó. Termékeik közös jellemzője a remek anyagválasztás, a precíz összeszerelés, és a mutatós külső. Gyártanak házakat irodai felhasználásra ahol az elegancia a fontos, és gyártanak játékosoknak tervezett, remek hűtéssel rendelkező kuckókat, ahol fontos szempont a tuning kivitelezhetősége. Talán Ők voltak az elsők, akik zongoralakkhoz hasonló bevonatot adtak házaiknak, és sok egyéb tekintetben is úttörő megoldásokat alkalmaztak. Nincs ez másként a Skeleton esetében sem.

Mégis miben különbözik ez a ház a többitől? A válasz egyszerű, mindenben, ez a szerkezet ugyanis nem ház, hanem egy szépen kivitelezett beépítő keret, ahol minden hardverünk megtalálja a helyét. A keretet tessék szó szerint értelmezni, ami nem lesz nehéz ránézve a cikkben található képekre.

Ami nagyon lényeges, hogy bár a szerkezet egyszerűnek tűnik mégsem az. Az Antectől megszokott módon egy rendkívül jól átgondolt, és remek anyagokból épített szerkezetet kapunk, amely ráadásként még nagyszerű hűtéssel is rendelkezik. A hűtés nagyszersége egyrészt a teljesen nyitott szerkezetnek, másrészt a levegő áramlását segítő nagyméretű ventilátornak köszönhető, mely a „ház” tetején kapott helyet. Ez a ventilátor, illetve az általa keltett légáram eljut lényegében az összes hardverhez, kivéve az alsó szinteken található háttértárakat, és az optikai meghajtót, igaz a merevlemezek hűtéséről sem feledkezett el a gyártó, de erre később kitérünk még.

Amitől mégis számítógépháznak mondhatjuk a szerkezetet az a tény, hogy a falakon és a tetőn kívül mindent megtalálunk benne és rajta, amitől egy ház házzá válik, és itt most nem a kéményre gondoltunk.

Lássuk tehát a Skeletont részletesen, szintről-szintre átvizsgálva, és bemutatva! 


A Skeleton arányait tekintve leginkább egy barebone házhoz hasonlít. Talpai négyzet alapot zárnak körbe, és magassága is nagyjából megegyezik, bár kicsit kisebb, mint az alap négyzetének oldala. Alapvetően egy kétszintes megoldásról van szó, ahol az alsó szinten találjuk a meghajtókat és a tápegységet, a felsőn pedig az alaplapot, és az alaplapba illeszkedő hardvereket, bővítőkártyákat.

A ház anyaga a műanyagok és a fém egy érdekes ötvözetét mutatja. A hardverek beszerelésére szolgáló szintek mindegyike fémből készült (még jó hogy), az egészet egységgé varázsoló keret viszont műanyag.

A fémrészek vastagsága lényegében mindenhol meggyőző, az egyetlen kivétel talán a tápegység beépítő kerete, de ez sem gond, hiszen a tápegység amúgy is megadja majd neki a megfelelő stabilitást. A műanyagok mindegyike az Antectől elvárható minőségű matt, illetve egy helyen víztiszta. A keretet alkotó részek matt, karcra kevéssé érzékeny anyagok, melyek vastagsága a fémrészekhez hasonlóan bőven elegendő stabilitást nyújtanak. Igaz ez a felső ventilátort tartó részre is, így a légkergető garantáltan nem fogja a szerkezetet rázni. A műanyagok kicsit barnás, kicsit platinás beütést kaptak, a fémrészek pedig kivétel nélkül feketére lettek fényezve. Itt persze nem találunk sem zongoralakkot, se krómot, ám ettől eltekintve ez az egyszerű fekete fényezés sok gyártónak becsületére válna. A festésen nem találunk megfolyást, és narancsosodást sem, egyszerűen kifogástalan.

A számítógépházaknál fontos szempont a szerelhetőség, és ahogy nyájas olvasóink sejthetik itt ezzel sem lesz probléma. A merevlemezek, és az optikai meghajtók egyszerű sínes rendszerrel csúsztathatók a helyükre, és hasonló módon szerelhető be a tápegység is. Meghajtókból egyébiránt összesen nyolc darabot használhatunk. Ebből két 3,5- és két 5,25 colos egység a házon belülre kerül, négy darab 3,5 colos háttértárat pedig az oldallapokra akaszthatunk fel. Nem tévedés, nem elírás, fel kell ezeket akasztani a beépítő keretekkel együtt, arról pedig, hogy ne essenek le, két-két csavar gondoskodik vinyónként.

Az alaplapot is könnyedén be tudjuk csavarozni, hiszen két csavar oldásával a teljes alsó beépítő keret egyben kicsúszik a ventilátor alól. A beépítő tálcát két csavar tartja a helyén, ezeket eltávolítva a tálca kiemelhető, majd az alaplap felcsavarozása után egyben helyezhetjük vissza. A házban található kábelek hossza elegendő arra, hogy mindent még kicsúsztatott fiókkal dugdossunk a helyére, és utána az egész beszerelt szerkezetet egyben visszatoljuk.

A kártyákat viszont csak akkor tudjuk beszerelni, ha az alaplap a helyére került. A kártyákat tartó víztiszta rögzítőt két csavar tartja, így a könnyebb beszerelés kedvéért ezt is könnyen el tudjuk távolítani addig, amíg a hardverek a slotokba kerülnek.

Ha ezeken túl vagyunk kész is vagyunk a szereléssel. Nézzük, mit találunk még a házon, pontosabban a kereten. Először is két ventilátort, amelyek közül a nagyobb 250 milliméteres, ráadásként még világít is. Ezt a ventit egy pici kapcsoló segítségével pedig három fokozatban állíthatjuk a fordulatszámot. Legmagasabb fordulat esetén 800-at forog percenként, ilyenkor a gyártó adatai szerint 157 köbláb levegőt mozgat meg, és 32 dBA zajt termel. Középső állásban 600-as fordulat mellett a légszállítás 118 köblábra, a zaj 26 dBA-re csökken, míg a legcsendesebb üzemmódban a fordulat 400 percenként, a légszállítás 78 köbláb, a zaj pedig mindössze 17 dBA. A második ventilátort a „házhoz” mellékelt dobozban találjuk. Ez egy 92 milliméteres légkergető, és semmi más dolga, mint a merevlemezek hűtése. A ventilátoron mutatós rácsot találunk, mely dizájnban illeszkedik a házikó többi részéhez. Ez percenként 1100-at forog, és 12,7 dBA mellett 15 köbláb levegőt mozgat meg. A ventilátor mellett még egy kapcsolót találunk, aminek a nyomogatásával a venti fényének színét választhatjuk meg. Ez lehet kék, zöld, piros, vagy ezen színek keveréke (piros-zöld, kék-piros, stb.), illetve van egy állás ahol teljesen kikapcsolhatjuk a fényt, és egy, ahol automatikusan váltogatja a színeket az elektronika.

A keret „előlapján” találjuk a bekapcsoló és a reset gombot, valamint itt helyezkednek el a különféle ki- és bemenetek. Az Antecnél ezeken sem spóroltak, megtalálunk mindent, amire manapság szükségünk lehet. A két USB kapu mellett IEEE 1394, és külső SATA csatlakozó is van, de természetesen nem hiányozhat a fejhallgató kimenet, illetve a mikrofon bemenet.


Azt, hogy az Antec Skeleton szép-e, tetszik-e valakinek erősen befolyásolja az illető ízlése. Itt a szerkesztőségben is megoszlanak a vélemények a szépséget, hasznosságot illetően, egy dologgal azonban nem tudunk ellenkezni, ez pedig a formabontó forma által nyújtott újdonság érzése. Vitathatatlan, hogy az Antec kemény fába vágta fejszéjét, amikor úgy döntött, hogy ház helyett vázat ajánl a vásárlóknak. Gyanítható, hogy ahogy minket, úgy vevőket is megosztja a ház, hiszen lehet nagyon szeretni, nagyon utálni is azért amilyen.

Sajnos a cikkre jutott kevés idő miatt tesztelésre nem volt lehetőségünk, így a net bugyraiban próbáltunk mérések eredményeire bukkannunk. A talált számok meggyőzőek, hiszen hőmérsékleti értékek tekintetében mindenképpen nyerő a Skeleton a hagyományos megoldásokkal szemben. Ez persze nem is csoda, hiszen a nyitott kivitel, a hatalmas ventilátor verhetetlen teljesítményt nyújt.

A külső felemás megítélése tehát csak az ízlésünket mutatja, ami azonban biztos, hogy az Antec nem hazudtolta meg magát. A remek anyagok, a szép fényezés, a praktikus, kitűnően átgondolt szerkezet egyetlen hibát sem mutat. Amit talán hiányolhatunk, az Antecnél megszokott rezgéscsillapítás a merevlemezeknél, illetve az optikai meghajtóknál. Nem találtunk gumibakokat, és ez egy Antec háznál már negatívum. További gondot jelenthet a gép kábelezése, hiszen ahhoz, hogy mutatós konfigunk legyen elengedhetetlen, hogy a kanócokat szépen vezessük el, rendesen kötegeljük, mert a kábelekből szőtt pókháló csúnyán elronthatja az összképet. Ez a hátránya a nyitott kivitelnek, de annyi az előnye, hogy ezt a kis mínuszt könnyedén pozitívba fordíthatja.

És akkor a sok pozitívum után következzen a legnagyobb rossz pont, ez pedig a CPU hűtése. Sajnos a ventilátor olyan alacsonyra került, hogy jószerével egyetlen brutál léghűtő sem fér be alá, ez pedig egy ilyen, kifejezetten tuningosok által kedvelhető „ház” esetében nagy hiba. Persze szóba jöhetnek a régi Zalmanok, vagy esetleg valami HTPC hűtő, de lássuk be ez elég nyögvenyelős megoldás. Ami még elképzelhető, hogy egy Scythe Mugen ventilátor nélkül kerül a procira, a hűtést pedig rábízzuk a felülről jövő tekintélyes légáramra. Esetleg lehet egy Ninja Mini, aminek a teljesítménye még éppen elégséges. Bár ez a kérdés erősen lerontja az összértékelést mégsem hagyhattuk ki az írásból, hiszen kardinális kérdés a processzor hűtése.

Ha egyéb negatívumot akarunk említeni, akkor a dokumentáció szinte teljes hiányát említhetjük. Ezt orvosolja a net, hiszen az Antec oldalán egy részletes leírást találunk PDF formátumban. Mindenképen ajánlatos a szerelés előtt ezt letölteni és kinyomtatni. A kérdésre, hogy javasoljuk-e a házat megvásárlásra egyszerű. Ha tetszik, vedd meg! A minőségben nem fog senki csalódni, és asztalunk díszévé válhat. Vagy szerelem első látásra, vagy őszinte utálat, köztes állapotot nem igazán tudunk elképzelni, ahogy azt sem, hogy akinek most nem tetszik, később majd megszokja.

Végezetül lássuk a száraz adatokat, amelyek a „házat” jellemzik!

Szín

Metál-ezüst

Méretek

33,02 x 37,6 x 41,9 cm

Tömeg

7 Kg

Hűtés

1 db 250 mm-es, 1 db 90 mm-es ventilátor

Meghajtó helyek

2 db belső 5,25", 2 db belső 3,5", 4 db külső 3,5"

Alaplap kompatibilitás

Mini-ITX, MicroATX, ATX

Előlapi ki- bemenetek

1 db Firewire, 1 db eSATA, 2 db USB, AC97/HD ki- bemenet

Végső értékelésünk szerint a fenti negatívumok mellett is mindenképpen az ajánlott kategóriába sorolható a ház! A hardver komponensek, különösen a CPU hűtő vásárlása előtt mindenképpen mérjük le mi fog beférni a keret alá, nehogy feleslegesen dobjunk ki pénzt egy hatékony, ám a házhoz használhatatlan darabra. Minden más pontot tekintve egy lényegében hibátlan, jól átgondolt házikóhoz jutunk.

Az Antec Skeletont a PC Gear-től kaptuk a bemutató idejére. A mostanában erősen változó árfolyamok miatt azt ajánljuk olvasóinknak, hogy az aktuális ár miatt látogassák meg a PC Gear oldalát!

Új magyar termék a számítástechnikai piacon!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Olvasóink első interjúnkkal találkozhatnak az alábbiakban, így csak reménykedni tudunk benne, hogy megfelelő mennyiségű információt sikerül lapjainkon átpumpálni. Előzetesen jelezzük, hogy az interjú alatti tegeződést nem bárdolatlanságunk, hanem a fejlesztővel kapcsolatos régi ismeretségünk indokolja. Ennyi bevezető után nincs is más hátra, mint hogy belevágjunk a lecsóba, vagyis a kérdések özönébe fogjunk.

HOC: Olvasóink bizonyára kíváncsiak arra, hogy ki vagy, és milyen kapcsolatod volt eddig a számítástechnikával.

PÉTER: Közel 10 éve foglalkozom számítástechnikával, ezen belül hűtéssel, házakkal.

Anno egy „átlagos” on-line számtech üzlettel nyitottunk. Ha emlékszel ezekre az időkre, akkoriban még az árlistákon egy hűtő mellett nem szerepelt zajszint adat, sőt, az volt a legmenőbb hűtő, ahol magas RPM szám szerepelt. A Globalwin márka talán még sokakban él. :) Akkoriban egy 6-7 cm-es ventilátoros hűtő 6800-at forgott, és ezt büszkén vállalták is! Minél többet forgott, biztos, hogy annál jobban hűt. Ez volt a szemlélet. Persze akkor is sokakat zavart az elviselhetetlen zaj. Mai fejjel -- vagy inkább füllel -- hihetetlennek tűnhetnek ezek az értékek. Egy-két cég rájött, hogy ez így nem megoldás, okos ötletekkel leszorították a zajt. Ekkor kezdett el érdekelni engem is a dolog. Ez volt az a fordulat, amikor ráálltam a hűtésre, házakra.

HOC: Ezek szerint nem vagy kezdő a témában, és ahogy tudom, kreativitásod nem csupán a hardverek tervezésében merül ki. Kapcsolódjunk ki egy kicsit, mesélj nekünk a zenéről! ;)

PÉTER: Igen, sok dolog érdekel, ilyen a zene is. Még C64-en kezdtem el, kezdetleges volt, de hónapokig lekötött. PC korszak elején nem volt lehetőségem a zenélésre, alaplapi speakerre futotta, ami kicsit kevés volt:) Akkor a TestDrive széria ment:)

Beastie Boys nagy kedvenc, találtam egy mixgyűjtő oldalt, ahova DJ-k tehetik ki a zenéiket. Írtam nekik egy levelet, miszerint nem vagyok DJ, de csatolnék egy „demót”, tetszett nekik, kértek még 2 számot, ha meg tudom csinálni, találjak ki valami nevet magamnak, és mehet, regisztrálnak is. Kint vagyok, lehet hallgatni, tölteni.

HOC: Elmondhatjuk tehát, hogy a kreativitással nincsenek problémáid, de felmerül a kérdés, hogy miért gondoltad úgy, hogy képességeidet hardverfejlesztésbe ölöd.

PÉTER: Napi kapcsolatban vagyok a gyártóinkkal, nemcsak a sales osztállyal. Én nem szerettem csak kereskedni. Venni, eladni „személytelenül”. Érdekelt, hogy mit adok el, mit képviselek. Egyrészről üzleti szempontból is fontos, hiszen ha meg kell győznöm egy partnert, mit mondok neki? Olcsó, szép a doboza? Ismerni akartam az előnyöket, amiket lehet fényezni és a hátrányokat, amiket halkabban kell mondani. :) Politikus is lehetnék! :) Másrészt a kíváncsiság. Mi ez, hogy működik, miért jobb, miért rosszabb. Elmentem üzletekbe, megvettem a konkurencia termékeit, teszteltem, szétszedtem.

Kicsit talán szemtelenül, de megírtam a kommenteket egy adott termékhez a gyártónak. Persze először óvatosan, hiszen egy ilyen kis országból ne pattogjon egy cég ész nélkül, de kezdtek odafigyelni a leveleimre. Lehet, hogy csak elege lett a sales-nek belőlem, de megkaptam a kontaktot a mérnökökhöz, játsszak velük. :) Évek mentek el, kiállításokon már mint barátot fogadtak, megmutatták a prototípusokat stb.

Ennyi tapasztalattal, munkával töltött idő után egyértelmű volt, hogy ezen a területen próbálunk meg újat alkotni. Ez az a szegmens, amivel nap, mint nap találkozunk, amiben ismerjük és tapasztaljuk a negatív és pozitív oldalakat egyaránt. 


HOC: Ha jól tudom volt segítséged is a munkában.

PÉTER: Igen, Ádám kollegámmal ketten tervezzük és intézzük a dolgokat.

HOC: Miből gondoltátok, hogy Ti jobbat tudtok alkotni ezeknél a tapasztalt, nagy tőkével rendelkező, komoly fejlesztőcsapatot foglalkoztató cégeknél?

ÁDÁM: Itt nem feltétlenül a nagy tőke és a nagy csapat a döntő tényező! Sőt, sok esetben a nagy, hatalmas cég lassú, lassan dönt. Mi napi szinten olvassuk a fórumokat, látjuk, mik a gondok, mire van igény, és erre hamarabb tudunk reagálni, mint egy nagy cég.

PÉTER: Konkrét elképzelésekkel, hosszú évek során felhalmozott tapasztalati háttérrel és rengeteg spontán ötlettel egy olyan terméket sikerült összehozni, amiben kiküszöböltük a felmerülő problémák legnagyobb részét.

HOC: Olvasóink most már valószínűleg tűkön ülnek, hogy végre megtudják milyen termékek fejlesztését kezdtétek el.

PÉTER: Ventilátorok.

HOC: Ezek a ventilátorok egy új termékcsalád első darabjai, vagy ez még a jövő titka kell, hogy maradjon?

ÁDÁM: Van még olyan területe a számítástechnikának, ahol vannak ötleteink, lehetne újat alkotni, de ez még a jövő zenéje.

HOC: Milyen területekre gondoltok konkrétan?

ÁDÁM: Hűtésekre.

HOC: Térjünk vissza a lényegre, a ventilátorokra! Azt már tudjuk, hogy ezeket a termékeket te tervezted, de azt még nem, hogy ez a tervezés miben is merül ki. A motor, a csapágyazás, esetleg a lapátok a Te műved, vagy teljes egészében saját ötleteken alapulnak a légkergetők?

ÁDÁM: Az alapötlet az volt, hogy megfizethető áron, ténylegesen zajmentes ventit csináljunk.

Itt jönnek be azok a dolgok, amelyek miatt sikerült elérni a célunkat, és amik természetesen nem publikusak. :)

PÉTER: Egy apró dolog például, ha úgy akarunk halk ventit gyártani, hogy letekerjük a fordulatot egy középszintről, nem lesz igazán jó, mert más csapágyazás, más motor, más balansz kell egy középfordulathoz, más egy alacsonyhoz, és a lapátokról, légszállításról nem is beszéltünk még.

Úgy terveztük meg a ventilátorainkat, hogy minden egyes alkatrésze az alacsony fordulatú működéshez passzoljon.

ÁDÁM: Két ventilátorcsaláddal indulunk. "n.zero" és "n.zero classic" néven futnak. Az n.zero a noise zeróból jött. Classic lesz a hagyományos, „fekete” ventilátor, n.zero pedig egy extrább kivitel. Itt más a lapátok és a keret anyaga, felülete, illetve a hagyományos rögzítés helyett szilikon „csavarokkal” adjuk a ventiket.

HOC: A következő kérdés, ami felvetődik, a gyártás. Hol készülnek a ventik?

PÉTER: Mint szinte minden, Kínában.

HOC: Gyanítjuk, hogy a tervezés nem volt egyszerű folyamat, de mi a helyzet a gyártás megszervezésével?

PÉTER: Évek, személyes ismeretségek kellettek, mire sikerült olyan kontaktokat találni, akikkel meg lehet oldani ezeket a dolgokat. Ettől függetlenül legalább olyan időigényes és aprólékos munka, mint maga a tervezés. 


HOC: Publikusak már a ventilátorok specifikációi, vagy ezt még nem szeretnétek elárulni? Zaj, fordulatszám, légszállítás?

ÁDÁM: Publikusak, igen. Kezdésnek 8, illetve 12 centiméteres ventilátorokról beszélünk. Készülnek a 9-es ventik, és egyre több számítógépháznál lehet 14 centiméteres ventilátorokat használni, így ezekről sem feledkezünk meg.

8-as méretnél sikerült 1500-ra lenyomni a percenkénti fordulatot, amivel a légszállítás 19,2 köbláb lett. 17 dBA a zajszint, de ha marketingre mentünk volna rá, írhattunk volna 5 dBA-t is, füllel nehezen érzékelhető a különbség. ;)

12-es méretnél 1000-es fordulat alá mentünk, 36 köbláb a légszállítás, zajszint szintén 17 dBA vagy ha tetszik, öt. :)

n.zero ventiket szilikon rezgéscsillapítókkal együtt adjuk, de gondoltunk azokra is, akik külön szeretnének ilyen megoldást, v.zero (vibration zero) néven megvásárolhatóak lesznek.

HOC: Egyre érdekesebb kérdéseket vet fel a téma, mert úgy tűnik, itt jóval többről van szó (nem lebecsülve a fejlesztés nehézségeit), mint egy ventilátorról. A háttér is fontosnak tűnik, azt gondoljuk, a marketingre is fordítottatok némi energiát.
Készül a weboldal (idő közben elkészült: www.englide.hu), a csomagolás már kész van. A te műved a teljes dizájn és a név is, vagy ez is a közös munka eredménye?

PÉTER: A teljes dizájn, a weboldal, minden közös ötleteken alapul, de a kivitelezés rám maradt. A név rengeteg fejtörést okozott. Több variáció és elképzelés is napvilágot látott, mire megszületett a végeredmény.

ÁDÁM: Talán a Glide-ban biztosak voltunk. Glide X, Xglide, de sorolhatnám, rengeteg. Az n.zero ötlete hamarabb megvolt, mint maga a cégnév, ami végül englide lett, vagyis ez az új termékek márkaneve.

HOC: A név honnan jött?

ÁDÁM: A zuhany alól! :)

HOC: A zuhany jó dolog, a specifikációk is jónak tűnnek, úgy gondoljátok, hogy ezen a meglehetősen telített piacon elegendő lesz ez az üdvösséghez?

PÉTER: Ahogy erről már esett szó, szinte a nulláról építettünk fel egy alacsony fordulatra, „zero” hangra kitalált ventilátort. Bízunk benne, hogy akik megnézik, meghallgatják a légkergetőinket, érezni fogják a különbséget.

Van húsz másik, de ha van egy, ami ténylegesen kielégíti az igényeidet, nem fontos a többi. Mindennek megvan a maga vevőköre. Akinek nem számít, hogy milyen, csak legyen valami, lehet, hogy nem a mi termékünket veszi meg elsőnek, de később ez is változhat.

Egy ide illő példát tudnék mondani az autógyártásból. Akinek X márka kell, mert szerinte az a jó és csak az, neki nem számít, hogy van még 10 másik. Minden autó egy kicsit más, minden vásárló is egy kicsit más.

HOC: Rögtön felmerül ezzel kapcsolatban egy újabb kérdés is. Mik a terveitek a forgalmazás tekintetében. Első sorban a hazai piacot szeretnétek megcélozni, vagy a végső cél a nemzetközi porondon történő megmérettetés?

ÁDÁM: Első lépésként természetesen a hazai piacon szeretnék bizonyítani, de szerepel a tervek között a nemzetközi értékesítés is. Úgy gondoljuk, a jó termékeket mindenhol keresik és elismerik.  


HOC: Előzetesen gondolkoztatok-e azon, hogy mikortól érezhetitek sikeresnek az eddigi munkátokat? Ezt az eladott darabszámtól teszitek függővé?

PÉTER: Nemcsak a darabszámon múlik, de természetesen az is fontos. Az igazi sikerességet számunkra az jelenti, ha a felhasználók valóban meg lesznek elégedve ezekkel a termékekkel, és másoknak is ajánlják a fórumokban, weboldalakon. Ha ez teljesül, akkor az eladott darabszámmal sem lehet probléma.

HOC: Ha jól tudjuk, az első termékek már meg is érkeztek hozzátok. Igaz ez? Ha igen, akkor mikortól találkozhatunk velük a boltok polcain, és arra vonatkozóan van-e már információd, hogy mely üzletek kezdik a forgalmazást?

ÁDÁM: Napokon belül elkezdjük a forgalmazást.

A 3Testőrrel és az Aquával már megállapodtunk, de a többi kiskereskedelmi partnerrel is tárgyalunk.

HOC: A végére hagytunk egy fontos kérdést, ez pedig az ár. A hazai piac, ahogy tudjuk, rendkívül árérzékeny. Milyen induló árakra számíthatunk, és ez az árszint mennyire lesz versenyképes a konkurenciával?

ÁDÁM: Célunk az, hogy megfizethető áron tudjuk kínálni a ventiket, bruttó 2500 Ft körül várható a legdrágább n.zero 120.

HOC: Ha jól értjük, akkor versenyre szeretnétek kelni a jelenlegi piacvezetőkkel a teljesítmény tekintetében, de az árakat szeretnétek az alsó szegmenshez igazítani.

PÉTER: A cél egyértelműen ez, úgy érezzük, sikerült is. Zaj/teljesítmény szempontjából jók vagyunk, és az árakat is sikerült a földön tartani.

HOC: Úgy tűnik, hogy a kérdések végére értünk. Nem marad más hátra, mint hogy sok sikert kívánjunk, és önző módon rákérdezzünk, mikor próbálhatjuk ki a ventilátorokat a szerkesztőségben?

PÉTER: Napokon belül, tervek szerint a héten.

HOC: Ez azt jelenti, hogy hamarosan egy teszttel is jelentkezhetünk, mi már nagyon várjuk, reméljük, olvasóink is. Végezetül tehát kívánunk egy jó nagy kalappal abból a bizonyos anyagból, hogy a sok munka mellett a szerencse se kerüljön el titeket, és terveiteket sikerüljön maradéktalanul megvalósítani!

Köszönjük a válaszaitokat!

PÉTER: Köszönjük a beszélgetést!

HOC: A cikkhez fórumunkban új témát is nyitunk, kérlek, nézzetek be alkalomadtán, hogy az olvasók által felvetett kérdésekre is válaszolni tudjatok! Köszönjük még egyszer, hogy rendelkezésünkre álltatok!

Olvasóink fórumunkban szólhatnak hozzá a cikkhez, és itt tehetik fel kérdéseiket az alkotóknak!

LC-Power újdonságok: HTPC-kuckó és merevlemezházak

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

A LC-Power márkát lassacskán visszatérő vendégnek tekinthetjük köreinkben, hiszen már jópár termékük megfordult nálunk, igen széles választékban. Most újra házak érkeztek, mégpedig kétféle értelmezésben. Néhány hónapja mutattunk be merevlemezek számára gyártott LC-Power tárolókat, ez alkalommal pedig egy újabb típust van szerencsénk felkonferálni, melybe 2,5"-os HDD-ket költöztethetünk. A másik delikvens egy számítógépház, mellyel a HTPC kedvelőinek szeretne kedveskedni a gyártó.

Konkrétabban:

Cikkszám

Megnevezés

HT-1001B

Házimozi számítógépház, fekete

HT-1001S

Házimozi számítógépház, ezüst

EH25BU

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fekete

EH25BW

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fehér


HT-1001B házimozi számítógépház

LC-Power alsókategóriás számítógépházak a nyár közepén érkeztek hozzánk; elégedettségünket bemutató cikkünkben meg is jegyeztük. A következő kuckó kissé más kategóriát érint, de reméljük nem fog csalódást okozni. A kategória nem más, mint a HTPC világa. E négy betű Olvasóink számára nem lesz idegen, mégis meg kell jegyezni, hogy egy olyan számítógépet takar, melyet kifejezetten multimédiás feladatokra állítanak össze, mint zenehallgatás, filmnézés -- a jelenlegi összes létező formátumban. A mozaikszó a Logika által teremtetett: Home Theater PC, melyet a "németeseknek" eláruljuk, hogy magyarul házimozi számítógépet jelent.

tipikus "LC-Power-színű" doboz

A HT-1001B kódnévvel illetett termék egy ilyen kiépítendő konfiguráció háza. Pontosabban majd csak lesz, mi csak meglessük a nagyítóval. Nos, az "LC-Power-színű" dobozból (értsd: kék, világító füstfelhő fekete háttérrel) egy fekete házikót emeltünk ki, mely első pillantásra szolid és elegáns; könnyen be lehet álmodni a nappaliba, ami egy HTPC-nél alapelv. A lemezek acélból készültek (kivéve az előlapot, ami szálcsiszolt alumínium), éleit igényesen munkálták meg, nem vágnak, ahogyan a belső szerkezetben sem. A felülső lapon három szellőzőrácsot is láthatunk, így a levegő cserélődése valószínűleg nem fog fejtörést okozni. Ezt fokozza az oldallapon felfedezett hat centiméteres ventilátornak kialakított rács. Két oldalsó sarkán egy-egy lekerekített oszlopszerűség van, tetején és alján ezüstszínű korong, melyet lepattinthatunk az esetleges helyigény miatt.

A moziház innen és onnan túl

Az elülső részre tekintve látjuk, hogyan festene nappaliban a számára kiszabott polcozaton. Beépítésre került baloldalt egy iMON VFD kijelző, melyhez hasonló önmagában már járt szerkesztőségünkben; természetesen cikk formájában elemzésre is került. Jobboldalt a DVD logó egy lehajtható lemezen van, e mögé kerül az optikai meghajtó.

Alatta az elülső csatlakozások sorakoznak; a rózsaszín jackdugó a mikrofonbemenet, a zöld pedig a vonalkimenet (fejhallgató, fülhallgató, hangszóró). Ezek mellett egy kártyaolvasó található, mely kezeli az MMC, SD, és MS adathordozókat. A sor kettő darab USB aljzattal zárul. A házimozi PC kerek bekapcsológombja ezüst színével elfeledteti az újraindítógomb abszolút hiányát...

Előlapi csatlakozások és a "POWER"

A kicsikét szétkapva érződik a tátongó üresség, ami egy még össze nem állított konfiguráció házától teljesen megszokott dolog. A jövendőbeli microATX típusú alaplapra maximum négy low-profile bővítőkártyát csatlakoztathatunk. Sajnos mindössze egy darab merevlemeznek hagytak helyet, bár egy HTPC-nek nem is az adattárolás az elsődleges feladata, valamint optikai meghajtóból is egy kerülhet beépítésre. A speciális fekete 400 wattos tápegység szintén LC-Power termék LC-420TFX cikkszámmal. A kábelek az alábbi csatlakozási felületű meghajtók feszültségét szolgálhatják:

  • 20/24 tűs (alaplapra)
  • 1×6 tűs PCI Expressz 2.0
  • 5× SATA
  • 2× PATA
  • floppy

Oldalsó ventilátor rácsozata, fekete doboz, és a kábelhalom


HT-1001B

A dobozban megtaláljuk a szokásos egyéb kábeleket és csavarokat, emellett az iMON távirányítóját, melyről annak idején úgy nyilatkoztunk, hogy "láttunk már jobbat és rosszabbat egyaránt. Inkább picit olcsó benyomást kelt, minősége azonban nem mondható rossznak. Az "easy jog" elnevezésű négyirányú tárcsagomb véleményünk szerint túlságosan fentre került, így kevésbé kényelmes kezelni az iránygombokat a számokkal kombinálva. De legalább nem a közepén találhatjuk az entert, hanem alatta egy külön gomb formájában". A két hozzá tartozó AAA elemet a szoftver mellett megtaláljuk.

Amit még érdemes megjegyeznünk, hogy a fekete házon kívül a hazai forgalmazónál is megvásárolható az ezüstszürke színű változat, természetesen ugyanazon az áron. Specifikációit tekintve megegyezik a fent bemutatottal, döntésünket leginkább a célkörnyezetbe való illeszkedés fogja befolyásolni.

Az ezüstszürke változat

A fontosabb tudnivalókon túlvagyunk, lezárásként az alábbi specifikációs táblázatban összegeztük tulajdonságait és főbb paramétereit:

Specifikációk:

Cikkszám:

HT-1001B

HT-1001S

Típus:

HTPC ház

Alaplap:

micro-ATX

5,25” meghajtóhely:

1

3,5” meghajtóhely:

1

Ventilátoroknak hely:

1 db 60 mm-es

Méretek:

112 × 356 × 430 mm

Anyaga:

Alumínium

Színe:

Fekete

Ezüst

USB 2.0 port:

2 db

Audio port:

HD audio

PCI kártyahelyek:

4

Beépített tápegység:

  • LC-420TFX
  • 400 W max. TFX tápegység
  • 1×6 tűs PCI Expressz 2.0
  • 5× SATA
  • 2× PATA
  • Floppy

Jellemzők:

  • szellőzőrácsok
  • iMON VFD
  • távirányító
  • kártyaolvasó
  • szoftver CD

2,5" külső SATA merevlemezházak

Van még két kisebb dobozunk, melyek egy-egy HDD-házat rejtenek. Az eszközök célja mobillá varázsolni 2,5"-os SATA típusú merevlemezünket. LC-Power márkajelzésű külső merevlemezházak -- ahogy említettük -- szintén jártak már szerkesztőségünkben. A 2,5"-os PATA-s házak kifejezetten elegánsak voltak, és minőségük is megfelelőnek bizonyult. A most érkezett kettő ház külsőleg már-már futurisztikusra sikeredett, igazán impozáns dizájnt kaptak.

A dobozban a házon kívül találunk egy szoftverlemezt, melyen a szükségtelen driverek vannak, egy kicsi zöld csavarhúzót két csavarral, egy telepítési leírást és egy bőr hordtáskát; ez utóbbi mérete tökéletesen passzol a házhoz.

A ház vékony kialakítású, passzol az ing felső zsebébe. Finom tapintású felületén kerek mélyedések sorakoznak a legkisebbektől a legnagyobbakig. Ezek alatt, elöl egy LC-Power logó látható. Az alsó leválasztható rész ezüstszürke színű és anyaga fém.

A két termék között egyetlen különbség van, ez pedig nem más mint a szín; az LC-PRO-25BU fekete, míg az LC-PRO-25BW hófehér borítást kapott. Ezen felül minden más tulajdonságuk megegyezik, mind az anyag, a külcsín, a méretek, vagy tömeget illetően is.

Specifikációk:

Cikkszám:

LC-PRO-25BU

LC-PRO-25BW

Típus:

USB 2.0 Külső merevlemezház

Anyag:

műanyag és alumínium

Szín:

fekete

fehér

Méretek:

12 × 85 × 130 mm

Tömeg:

230 gramm

Tartozékok:

  • LC-PRO-25BU ház
  • USB kábel
  • csavarok
  • csavarhúzó
  • szoftver CD
  • bőr hordtáska
  • felhasználói kézikönyv

Szétszerelve és bezsákolva

A doboz tartalma, és Samsung-gal felvértezve

A külcsín nem az egyetlen tényező ami befolyásolja vásárlási szándékunkat. Adataink másolgatásának sebessége is van; ennek milyenségére voltunk kíváncsiak. Tesztünket az MSI notebookon végeztük a DiskBench szoftverrel, illetve a HDD-alany egy 80 GB-os Samsung merevlemez volt.

Az átlagos eredmény láttán megfigyelhető, hogy ezek a házak gyorsabb adatátvitelre képesek, mint elődjeik, hiszen közel 2 MB/s gyorsulás történt mind az olvasás, mind az írás terén.


Konklúzió

A házimozi számítógépház külsőleg rendben van, az egyszerű dizájn tervezésével a cél valószínűleg a több szobával való "kompatibilitás" volt. Azonban a belső kialakítás nem ad nagy lehetőségeket a konfigurációnak, a fejlesztés és a bővítés teljesen korlátozott. A merevlemezházak szépsége minket meggyőzött, legalább ilyen színvonalat remélünk az USB 3.0 elterjedésével is. Végezetül lássuk a bruttó végfelhasználói árakat:

LC Power
Bruttó végfelhasználói árak:

Cikkszám

Megnevezés

Ár

HT-1001B

Házimozi számítógépház, fekete

41 900 Ft

HT-1001S

Házimozi számítógépház, ezüst

41 900 Ft

EH25BU

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fekete

3 120 Ft

EH25BW

Külső SATA merevlemezház, 2,5" fehér

3 120 Ft

A HTPC házat és a 2,5"-os merevlemezházakat a Night Computertől kaptuk bemutatásra, ezúton is köszönjük!

Kondor Péter