ASUS G73Jh - hordozható fúziós erőmű DirectX 11-gyel

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ma már ott tartunk, hogy a hordozható számítógépek, notebook – laptopok, újabb a netbook és a táblagépek abba a kategóriába tartoznak, mely az átlagember számára is elérhető, megfizethető. Az utóbbi évek slágertermékei, az apró netbookok egyes kivitelei már 60-70 ezer forintért hazavihetőek, de egy átlagos felhasználásra szánt (viszonylag erős kétmagos processzor, 2-4 GB RAM) 15” körüli gép, minőségi gyártótól is beszerezhető 110-140 Ft-ért. A ma már alapnak számító kétmagos processzoroknak és az elegendő memóriának ezek a notebookok a netezés és a videózás mellett könnyedebb munkára is tökéletesen alkalmasak, legyen szó irodai alkalmazásokból, grafikai feladatokról, vagy akár videó konvertálásról, ha pedig viszonylag új grafikus vezérlőt tartalmaz a gépünk, a GPU-gyorsítás segítségével további erőforrásokra tehetünk szert.

Gyakorlatilag egyetlen dolog ami még mindig nem költözött le ebbe a kategóriába, az pedig a játékos felhasználás. Valamivel 100 ezer forint felett jól megválasztva szert tehetünk egy olyan gépre, ami gyakorlatilag mindent tud, egy dolgot kivéve: a játék. Hardveres szempontból a drágább gépek egyértelmű mozgatórugója a grafikus vezérlő, mely a komolyabb teljesítményű daraboknál már nem integrált, hanem dedikált megoldás. Ha olyan gépet szeretnénk, amely a legújabb játékprogramokkal is megbirkózik, akkor bizony még ma is mélyen a zsebünkbe kell nyúlnunk, 200 ezer forint alatt ne is nagyon próbálkozzunk, és ez még egy óvatos kijelentés volt. Aztán van még egy kategória, a prémium.

 

Az ebbe a szegmensbe készülő hordozható gépek azoknak készülnek, akiknek az ár csak másodlagos szempont, a jelszó a maximalizmus és az egyediség. Ezeket a gépeket általában a következő tulajdonságok jellemzik: a legerősebb processzor, bikaerős videokártya, tengernyi memória, hatalmas tárterület, a legújabb szabványokat ismerő egyéb komponensek, Blu-ray, valamilyen szempontból egyedi külső, és gazdag körítés. Nos, e cikkünk alanya egy ilyen notebook lesz az ASUS G73Jh személyében, ismerkedjünk is meg vele közelebbről!


Azt már most szögezzük le, hogy az ASUS G73Jh egy nem apró gép, sőt, 17,3 colos kijelzője révén inkább asztali notebooknak mondható, mintsem táskánk állandó lakójának, de a felsőkategóriás gépekre általában ez a jellemző.

A már említett 17,3 colos panel FULL HD felbontású, fényes felületű LCD, különösebb kritika nem érheti. Azonban még mielőtt szétnyitnánk a gépet, már kezd bennünk megfogalmazódni az a gondolat, hogy mi is ihlette ennek a modellnek a megalkotását, már ami a külsőt illeti. Nos, ha a dolog neve mégsem jutna az eszünkbe, akkor most eláruljuk, hogy ez a bizony az F-117 Nighthawk, az USA hadseregének lopakodó repülőgépe.

Ha megfigyeljük az ASUS G73Jh vonalait, valóban olyan agresszív, szögletes vonalak és élek jellemzik, mint a lopakodót, és a repülőgép színéhez hasonló szürkésfekete árnyalat uralja. A slussz poén a notebook hátulján elég könnyen megtalálható két nyílás, mely jelen esetben nem lég-beömlő, hanem lég-kiömlő, a forró levegő ezeken könnyedén el tud távozni a gépházból.

Ha már itt tartunk, fejezzük is be ezt az oldalt, ugyanis még itt helyezték el a Kensington zárat és a külső antenna csatlakozóját is. A gép fedlapja a végletekig egyszerű, az ASUS feliraton és a Republic of Gamers család logóján kívül mást nem találunk. Meg kell hogy mondjuk, nekünk tetszett ez az egyszerűség, nem törvényszerű, hogy egy felsőkategóriás játékos gépnek agyoncsicsázottnak kell lennie. A G73Jh egy szimpatikus konstkrukció, hiszen formailag egyedi, de a felületek terén szolid és letisztult, mégis erőt sugároz.

alt

Ha a gépet a két oldaláról nézzük, azonnal ismét szembeötlenek a szögletes hajlítások, áramvonalas felületek. A gép oldalai nincsenek túlzsúfolva, hiszen a 42,0 × 31,0 × 1,89 ~ 5,68 cm (Szé. × Mé. × Ma.) méretű gépház elég teret ad a csatlakozók számára. A jobb oldalon egy kártyaolvasót, két USB-t, egy HDMI-t és egy D-subot találunk a töltő csatlakozójával egyetemben, még a bal oldalon egy LAN porttal, egy USB-vel, egy DVD-íróval, még egy USB-vel és mikrofon, valamint a fejhallgató csatlakozójával gazdagodunk.

A noti elejére alig jutott valami, csupán a nagyjából középre helyezett információs LED-eket találjuk, szám szerint négy darabot, mely az aktuális üzemállapot, az akkumulátor, a háttértár-terhelés és a WiFi visszajelzőjéből áll össze. Megdöbbentő, hogy még a gép aljára is jutott az szögletes vonalakból, a hőtermelés szempontjából kritikusabb területeken megtaláljuk a szellőzőrácsokat, a négy sarkon és akkumulátoron pedig csúszásgátló gumitalpakat helyeztek el. A akksi a gépházhoz képest viszonylag kis méretű, nyolc cellás, kapacitása 5200 mAh.



A gép külsejét körbejártuk, lássuk a notebookot kinyitva. Szerencsére a szolid stílus a belső felületeknél is megmaradt, ahogy az F-117 vonalvezetés is. A billentyűzet körüli területek nincsenek túlspirázva, a jobb alsó sarok felett egy csendes ROG embléma figyel be jelzésértékűleg.

A jobb felső sarokban találjuk a bekapcsoló-gombot, míg vele szemben a másik oldalon három funkcióbillentyű helyezkedik el: háttérvilágítás, teljesítményprofil, alvó mód. A gép mérete szinte megköveteli a numerikus billentyűzet meglétét, szerencsére ez meg is van, amely jelentősen leegyszerűsíti a bevitelt. A gombok formája a jelenlegi ASUS irányelvet követi, egysíkú, térközökkel tűzdelt billentyűk, fehér háttérvilágítással, mely a rossz fényviszonyok mellett nem csak jól néz ki, hanem hasznos is. A teljes klaviatúra 348 mm széles, méretben és kiosztásban is kényelmesen használható. Néha picit hajlamosabb a lassabb reakcióidőre, de ez még bőven a zavaró határértéken kívül esik.

Az érintő pad mérete sem kicsi, egész biztosan lesz hely az ujjaink mozgatására, görgetni a jobb szélen lehet függőleges irányú mozgatással. A touchpad érzékenysége a notebook szellemiségéhez igazodni kicsit kemény, a határozott férfi kéz a zsánere, a simogatást nem igazán szereti. A jobb és bal oldali „egérgomb” egy elemből van kialakítva, hatékonysága nem rossz, de nem feltétlenül nyerte el tetszésünket.

Ami nagyon tetszett viszont, az a gép felülete. Végre hanyagolták a csillogó, fényes felületeket, amik 1 perc után hemzsegnek az ujjlenyomatoktól, és egyszerű, matt anyagot használtak, ami rendkívül jól tolerálja a szennyeződéseket, nem csúszik, nem siklik. Ráadásul a klaviatúra alatti sávra egy speciális gumiborítás került, amely szintén biztos pozíciót kölcsön csuklóinknak, amellett hogy kényelmes is.

A kijelző kerete sincs dizájnügyileg túlbonyolítva, szép kis szolid ASUS logó középen, néhány gumibak, felül pedig egy háromszög alakú borítás mögé rejtett 2 megapixeles webkamera. A hangszórókat a megszokott módon a billentyűzet feletti sávba helyezték el, melyek megfelelnek az EAX Advanced HD 4.0 szabványnak és 2.1-es hangzásra képesek, azaz a két oldalsó hangszóró mellett egy apró mélynyomócska is puffogtat.

Ennyit a gépből belülről és kívülről, a dizájn és forma megítélése ugyebár mindig szubjektív dolog, nekünk tetszettek a szögletes formák az egyszerűséggel és a minőséggel kombinálva. A továbbiakban az ASUS G73Jh hardveres felépítésével és kiegészítő szolgáltatásaival foglalkozunk.


Játék kompromisszumok nélkül - egy notebookon. Valami ilyesmi a jelmondata ennek a típusnak, az ASUS most tényleg egy bikaerős asztali gép teljesítményét és élményét akarta átültetni egy hordozható masinába, és ezért mindent meg is tett, érzésünk szerint sikerrel. A számítási teljesítmény alappillére a négymagos Clarksfield processzor, jelen esetben egy Core i7 720QM.

A 45 nm-en készülő négy fizikai magot tartalmazó modell Hyper-Threadinget is használ, azaz összesen 8 szál áll rendelkezésre. Az 1,6 GHz-es alapórajelet a Turbo Boost egészen 2.8 GHz-ig tornázhatja fel, az L3 cache 6 MB-os, a TDP érték 45 W. A CPU mellé HM55 PCH-t illesztettek. A CPU integrált memóriavezérlője 1066 és 1333 MHz-es DDR3 modulokat támogat, maximálisan 8 GB-ot. Nos, az ASUS ilyen téren megkötötte a kezünket, mivel alapból 8 GB-ot épített bele a gépbe, emiatt viszont ugye senki nem szomorkodik?

altEgy piciny szálka lehet a szemben, hogy a modulok csak 1066 MHz-esek, de nagy jelentősége nincsen. Nem kell részleteznünk, hogy ez a CPU + PCH + RAM mennyiség trió már nagyon komoly erőforrást igénylő munkára is elegendő kakaót biztosít, a konvertálás is élmény lesz vele, de a játékokhoz önmagában még kevés lenne. A másik alappillér a dedikált grafikus kártya, mely szerényen egy ATI Mobility Radeon HD 5870, természetesen teljes DirectX 11 kompatibilitással, 1 GB saját GDDR5 VRAM-mal. A Boradway-XT kódnevet viseló modell 800 árnyalót tartalmaz (ez egy picit erős kurtításnak tűnik az asztali változat 1600 darabjához képest), magórajele 700 MHz, míg a memória 4000 MHz-en dolgozik. Természetesen 40 nm-en készül, tipikus fogyasztása 60 W, számítási teljesítménye 1,12 TFLOPS. Természetesen minden olyan technológiát ismer és rendelkezésre bocsájt, amit az asztali testvére tud: Eyefinity (6 kijelzővel), HD Audio (Dolby True HD, DTS HD), HDMI 1.3a, Avivo HD (UVD2.2).

Önmagában -- az egy GPU-s kategóriában -- jelenleg a piac legerősebb vezérlője, technológiailag is a csúcs, ezért természetesen Class 1 besorolású. A Direct Compute 5 támogatásával az ő ereje is befogható általános feladatokra. Valószínűleg a tárterülettel sem lesznek nagy problémáink, ugyanis a gyártó két darab 320 GB-os SATA merevlemezt szerelt a gépbe, így összesen 640 GB névleges kapacitás áll rendelkezésre (2 × 500 GB-os kiépítés is elérhető). Optikai meghajtót tekintve a mi modellünk szintén a gyengébb egységet kapta egy multi-formátumú DVD-író személyében, de Bluray ODD-vel is elérhető. A többi komponens az elvárható szintet teljesíti, Bluetooth V2.1, 802.11 B/G/N WiFi, LAN, 8 az 1-ben kártyaolvasó. Az ASUS hagyományinak megfelelően az egyes teljesítmény-profilok a Power4Gear Hybid keretein belül szabályozhatóak, és az FN gomb, valamint az egyes funkcióbillentyűk kombinációjával további műveletek végezhetőek el nagy sebességgel, kényelmesen.

A GPU-Z nem áll a helyzet magaslatán

A G73Jh család lehetséges komponenseit, szolgáltatásait és extráit az alábbi táblázatban foglaljuk össze:

Processor & Cache Memory
  • Intel® Core™ i7 Processor 620M/820QM/720QM : 2.66 GHz - 1.6 GHz, with Turbo Boost up to 3.33/3.06/2.8 GHz;
  • Intel® Core™ i5 Processor 540M/520M/430M : 2.53 GHz - 2.26 GHz, with Turbo Boost up to 3.06/2.93/2.53 GHz
  • Intel® Core™ i3 Processor 350M/330M : 2.26 GHz - 2.13 GHz
Operating System Genuine Windows® 7 Ultimate
Genuine Windows® 7 Home Premium
Chipset Mobile Intel® HM55 Express Chipset
Main Memory
  • DDR3 1066/1333 MHz up to 8GB (Intel® i7-720QM / i7-820QM platform)
  • DDR3 1066 MHz up to 4GB (Intel® Core™ i7-620M/ i5 / i3 platform)
Display 17.3" Full HD (1920x1080)/HD+ (1600x900) Color-Shine (Glare-type)
Video Graphics & Memory ATI Mobility™ Radeon® HD 5870, 1G GDDR5 VRAM
Hard Drive Dual SATA support up to 1TB (5400 rpm/ 7200 rpm)
Optical Drive
  • DVD Super Multi
  • Blu-Ray DVD Combo
Card Reader 8 in 1 card reader, SD, MMC, MS, XD, Smart Media, mini SD w/ adapter, MS-Duo
Video Camera 2.0 Mega Pixel web camera
Fax/Modem/LAN/WLAN Integrated 802.11 b/g/n
Built-in Bluetooth™ V2.1+EDR (optional)
LED Status Indicator Power-on/Suspend
Battery Charging/full/low
Storage device access
Capital / Scroll / Number Lock
Wireless on status indicator
Interface 1 x Microphone-in jack
1 x Headphone-out jack
4 x USB 2.0 ports
1 x RJ45 LAN Jack for LAN insert
1 x HDMI
Hot Keys Function Keys:
Fn+F1 Suspend switch
Fn+F2 WLAN switch
Fn+F3 Keyboard light down
Fn+F4 Keyboard light up
Fn+F5 Brightness down
Fn+F6 Brightness up
Fn+F7 LCD on/off
Fn+F8 LCD/CRT switch display
Fn+F9 TouchPad Lock
Fn+F10 Volume on/mute
Fn+F11 Volume down
Fn+F12 Volume up
Fn+Num Lk: Scroll Lock on/off
Fn+Ins, Fn+NumLK Scr LK on/off
Fn+Del Scroll Lock on/off
Fn+Space Power 4Gear
Fn+C Splendid
Fn+^: Stop
Fn+ˇ: Play/Pause
Fn+ ‹:Skip to Previous Track
Fn+ ›:Skip to Next Track
Audio EAX Advanced HD 4.0
Built-in 2.1 channel stereo speakers
Keyboard 348mm size
Battery Pack & Life 8 cells: 5200 mAh
AC Adapter
  • Output: 16 V DC, 4.7 A, 150W
  • Input: 100-240 V AC, 50/60 Hz universal (Intel® i7-720QM / i7-820QM platform)
  • Output: 19 V DC, 4.74 A, 120W
  • Input: 100~240 V AC, 50/60 Hz universal (Intel® Core™i7-620M/ i5 / i3 platform)
Dimension & Weight
  • 42.0 x 31.0 x 1.89~5.68 cm (W x D x H)
  • 3.85 kg (with 8 cell battery)
Supplied Accessories R.O.G. Lacer Mouse (optional)
R.O.G. Backpack (optional)
R.O.G. Headset (optional)
Multimedia Software WinDVD8 BD
Virus & Tool Software Adobe Acrobat Reader 9.0
NERO 8 Essentials
Power2Go
Trend Micro Internet Security 2009/2010
ASUS Utility ASUS SmartLogon
Asus Power4Gear Hybrid
Asus Live Update
Asus NB Probe +
ASUS Life Frame 3
ASUS Wireless Console
Virtual Camera
ASUS Splendid
ASUS Hotkey
ASUS Express Gate
Asus Screen Saver
Fancy Start
eManual
AI Recovery
Warranty & e-support
  • 2-year limited global hardware warranty
    *different by country
  • 1-year battery pack warranty
  • On-line problem resolution through web interface (BIOS, Driver update)
  • OS (Microsoft Windows Vista) install/uninstall consultation
  • Bundled software install/uninstall consultation
  • ASUS software supporting


Elérkeztünk arra az oldalra, ahol a teljesítménnyel kapcsolatos mérési eredményeket közöljük. Fontos leszögezni, hogy a teszt teljes időtartama alatt és azon kívül sem találkoztunk semmilyen instabilitási problémával, minden rendeltetésszerűen működött, nagyobb terhelés alatt is.

Memóriával kapcsolatos műveletek:


Processzor orientáltságú mérések:


HOC

ASUS G73JH
Everest Queen:

14710

Everest PhotoWorx:

22172

Everest Julia:

6972

Frizt Benchmark szorzó:

13,24

Fritz Benchmark pontszám:

6536

Pov-Ray 3.7 beta 36 x64:

2319

CineBench 11.5:

2,98

WinRar 3.92:

2152

SuperPI 1M:

16,021 s

SuperPI 32M:

14 m 29,530 s

Grafikus rendszerrel kapcsolatos tesztek:


HOC

ASUS G73JH
3DmarkVantage Performance profil: összpontszám

8252

3DmarkVantage Performance profil: CPU pontszám

10868

S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat (1980×1920, 16×AF, ultra, tessz.) FPS:

44/41/43/21

Dirt 2 (1920×1080, 16×AF, ultra) FPS:

40

Street Fighter V. (1920×1080, 16×AF, 8×AA, full) FPS:

42

Street Fighter V. (1920×1080, 16×AF, 8×AA, full) pontszám:

5189


Merevlemezzel kapcsolatos műveletek (Everest HDD read suite):


Akkumulátoros üzemidő:

A notebookot a szokásos módszerrel mértük le, azaz egy Rescue Me részt töltöttünk be a Media Player Classic-ban végtelen lejátszásra állítva, 50 %-os hangerővel. A gép 1:19 perc környékén lehelte ki a lelkét, jobban mondva az akksi - viszont ez egy ilyen teljesítményű erőműtől nem rossz mutatvány. Netezgetve, írogatva valószínűleg el lehet vinni 2 óra környékéig, játék közben viszont biztosan vastagon beesünk 1 óra alá, bármit állítunk be. Összességében meglepően jónak mondható az akksi teljesítménye a gép erejéhez mérten, többre nem is nagyon lenne szükség, hiszen lássuk be, ez egy asztali notebook, nem valószínű hogy a vonatozásra ítélt emberkék fogják nyomkodni 3 utas mellé bepréselődve, sokkal inkább a munkahely és az otthon között ingázó üzletemberek, illetve azok a "suhancok", akiket apci meglepett a szép bizonyítványért, vagy -- hogy pozitív példát is mondjunk -- azok a jobb sorsú, alapos vásárlók, akik vásárlás előtt megnézik mit vesznek, és igényes döntésük szüleménye végül az ASUS G73Jh lesz. A lényeg tehát, hogy a notebook feltehetően élete nagy részét egy vagy több asztalon fogja tengetni töltőre csatlakoztatva, de ha mégis szükségünk lenne egy kis mobilitásra, az akkumulátor becsületesen kiszolgál.


Mit is mondhatnánk az ASUS G73Jh csúcsnotiról? Egyet biztos: ha nem lenne muszáj, tutira nem adnánk vissza! Legtöbben közülünk valószínűleg asztali gépét is remegő kézzel és a legnagyobb örömmel adná oda ezért a notebookért, de bizonyára a netbookos felhasználók sem utasítanák vissza a notit második gépnek, asztali használatra. Ebben nincs semmi meglepő, a csúcsgépek általában arról szólnak, hogy magával ragadják az embert. Az ASUS G73Jh is ilyen, de sikerének több oka van.

Az első és megkérdőjelezhetetlen, az egyértelműen a hardveres felépítés. Bár nálunk nem a legfullosabb kiépítés járt, a csúcsváltozatot nézve gyakorlatilag mindent megkapunk: A legerősebb mobil processzorok egyike, mely bármilyen feladatra alkalmas; rengeteg rendszermemória (8 GB) - a RAM elfogyásától biztosan nem fogunk szenvedni; és a piac jelenlegi leggyorsabb egykártyás mobil grafikus rendszere az ATI Mobility Radeon HD 5870 személyében.

Ehhez jön még a két darab merevlemez, melyeknek együttes kapacitása adott esetben 1 TB is lehet, valamint a Blu-Ray író, ha szükségét érezzük. A 17,3"-os kijelző még az az ésszerű határ, amit érdemes notebookba építeni, felbontására (1920×1080) és minőségére nem igazán lehet panasz.

Ennyi erős hardver bizony képes fűteni és fogyasztani, ehhez mérten viszonylag csendesnek mondható a gép. Az elöl beszívott hideg levegő a forró komponenseken áthaladva és felmelegedve a hátsó "hajtóműnyílásokon" távozik, nagy hatékonysággal. Jól átgondolt, életképes rendszer, tetszett. Erre jön még rá a megszokott minőségi ASUS körítés, a Power4Gear Hybrid profilvezérlés, a gyorsbillentyűk, a háttérvilágításos billentyűzet, és olyan extra figyelmesség, mint például az EAX 4.0 kompatibilis 3D térhatású hangrendszer. További kiegészítő (melyet titkon el is várunk) az exkluzív Republic of Gamers játékos orientáltságú egér és a Targus gyártmányú R.O.G hátitáska.

Mi sikeresnek ítéljük meg az ASUS G73Jh dizájnját is, melynek alapjául az F-117-es lopakodó szolgált. Tudjuk, a dolog szubjektív, nekünk mégis felüdülés volt egy ilyen erős, gamer notebookon szolidságot tapasztalni. Ezt főleg az anyaghasználatra és a megvilágításra értjük, egyszerű, matt felületek, melyek nagyon jól tűrik az ujjak érintését, csendes, kékes-lilás fényáradat, semmi lángnyelvek, semmi csicsa. Az F-117 forma viszont izgalmas: agresszívan szögletes élek, masszív "kipufogók", tiszteletet parancsoló megjelenés.

Ez nem csak a kinézet szempontjából nyerte el a tetszésünket, hanem ránézésre és tapintásra egyaránt tartós, ellenáló gép hatását keltette bennünk, mely elméletünk szerint évek múltán is megőrzi minőségét és hibátlan működését. Ajánlani mindenképpen tudjuk azoknak, akik rendelkeznek a megvásárlásához szükséges anyagi forrással, de mivel ez a réteg viszonylag (sajnos) hazánkban elég kevés lélekszámot foglal megában, így plecsnis ítéletünk az, hogy tetszett, nem is kicsit!

Előny (+):

  • Világbajnok számítási és grafikus teljesítmény
  • Ehhez képest egész jó akkumulátoros üzemidő
  • Jó hűtőrendszer
  • DirectX 11, Direct Compute 5
  • Hatalmas tárterület
  • Kellemes, minőségi anyagok
  • Igényes körítés, egér, táska

Hátrány (-):

  • Az ára még a tudásához képest is picit magas
  • Az olcsóbb változatba talán elférhetett volna egy Blu-Ray kombó
  • Beviteli eszközök nem tökéletesek (touchpad)

alt

ASUS G73Jh

Az itthon elérhető kiépítés:

  • 17,3" (1920×1080 FHD,Color Shine, 16:9, LED), Intel Core i7-720QM processor (1,60 GHz, Turbo Boost up - 2,80 GHz, 6 MB L3 cache) 4 mag, 8 szól, 45 W, Intel HM55, 8192 MB (2 GBx4) DDR3 1066, 2x 500 GB HDD (SATA 7200rpm), ATI Mobility Radeon HD 5870 1 GB GDDR5 VRAM, BlurayDrive Combo (csak olvasás), 2.0M Webcam, 802.11bgn WLAN, Bluetooth 2.0+EDR, 8 cell 5200mAh, Gamer B&M, Black (1A), HDMI, Gigabit LAN, Altec Lansing + Creative Audigy HD, Gaming bag, egér és headset, MOQ: 5pcs, Windows 7 Ultimate 64bit, Express Gate --- bruttó 520 000 Ft

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá, várjuk véleményeiteket!

Az ASUS G73Jh gémer csúcsnotit az ASUS hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Pintér Gábor (gabi123)




Bemutatkozik a Fermi architektúra a GeForce GTX 480-nal

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

Az idő szűkössége miatt most nem kezdenénk hosszú bevezetőbe és az utóbbi 10 év elmesélésébe, hiszen hasonló összefoglalást már több videokártyás cikkünk bevezetőjében elkövettünk. A legutóbbi írásokban kielemeztük az ATI-AMD kedvező pozícióját és annak okait, és gyakorlatilag minden művet úgy zártunk: "A nagy kérdés az, mit tud majd a Fermi?". Nos, most elérkezett az idő, hogy erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

Halad a munka a TSMC gyáraiban

Mikor ezeket a sorokat olvassátok, már bőven túlvagyunk a GIGABYTE GeForce GTX 480 HOC TV Live-ban való bemutatásán, melyet igyekeztünk a lehető leggyorsabban megcsinálni, gyakorlatilag a szerkesztőségbe érkezését követően már élő adásban vizsgáltuk a képességeit. Emlékeztetőül, és a tisztánlátás végett újra el kell mondanunk, hogy a Fermi architektúrára épülő új felsőkategóriás GeForce-ok megérkezése fél éves csúszással történt meg az konkurens ATI csúcsmodelljeihez képest, mostanra a pirosak nem csak piac felső, hanem gyakorlatilag minden szegmensét lefedték modern, DirectX 11 kompatibilis megoldásaikkal, abszolút vezető pozícióba kerültek, és termékeiken néhol az áron kívül (mely ebből az előnyből adódik) nem nagyon lehet komoly támadási felületet találni.

Gyümölcsöző partnerkapcsolat: az AMD és a TSMC első DirectX11 kompatibilis GPU szilíciumostyája

A HD 4770-nel, azaz RV740-nel nagyon okosan tanulták ki a 40 nm-es gyártástechnológia nehézségeit és praktikáit, így mire a HD 5800 sorozat a gyártósorra feküdt, már nem voltak komolyabb nehézségeik, maximum a mennyiséget illetően, de ebben a szintén elég hosszú és szövevényes történetben a TSMC felelőssége is megkérdőjelezhetetlen. Közben az NVIDIA is beleszagolt a 40 nm-be az alsókategóriás paletta DX 10.1-gyel megspékelt modernizálásával, de ezeknek a viszonylag egyszerű lapkáknak a gyártása nem volt különösebben nehéz feladat. Többször felidéztük már az AMD R600 modelljének, főleg a HD 2900XT históriáját, valahol itt szánta el magát a cég a Sweet Spot stratégia kidolgozására, melynek a lényege az, hogy amennyire a körülmények engedik, nem terveznek túl komplex és nagy méretű chipet, ezzel próbálják visszaszorítani a gyártási nehézségeket.

 

Egy 300 mm-es waferből nagyjából ilyen felállásban lehet működőképes GF100 magokat gyártani

Mindet kezdet nehéz - tartja a mondás, így volt ez a Sweet Spot elv indulásával is. A filozófia alkalmazása nem jelenti azt, hogy kihagynák a legmodernebb eljárásokat, sőt, már az R600 is számos előremutató fejlesztést tartalmazott, melyek akkor még nem voltak teljesítményben kifizetődőek, de mint tudjuk, az idő az ATI-t igazolta. Tisztában voltak azzal is, hogy ezzel a módszerrel az egy GPU-s kategóriában a nyers erőt tekintve nem fogják tudni felvenni a versenyt az NVIDIA brutális vezérlőivel, erre a CrossFireX alkalmazásában látták a megoldást, illetve a több GPU egy nyomtatott áramkörön történő alkalmazásával, ennek lett az eredménye a HD 3870 X2, a HD 4870 X2, majd napjaink sztárja, a HD 5970. Ennek az útnak a kijelölésével és az amelletti elkötelezettséggel tart most ott az AMD, hogy olyan -- a konkurenciához képest -- sokkal kisebb méretű és kedvezőbb fogyasztással bíró magokat tud gyártani, melyek teljesítményben is abszolút versenyképesek, gyártási nehézségektől mentesek, és előállítási költségük is kedvező, tehát értékesítésük hasznos, és nem elhanyagolható mértékű profitot termel.

Az előd és az utód

A dolog érdekessége, hogy az NVIDIA teljesen más utat választott, és erről a mai napig nem volt hajlandó letérni. A zöldek egy GPU alkalmazásával akarnak a csúcsra érni, kizárólag az erő az elsődleges, a fogyasztás és a hőtermelés kérdésköre közel sem kap akkora figyelmet, bár igazság szerint az NVIDIA filozófiájából logikusan következik az efféle hátrány. Az egy darab, nagy méretű komplex lapka törvény szerűen többet eszik mint egy Sweet Spot gondolkodással előállított variáns, persze a lényeg a differencia, és az, hogy ezek a tulajdonságok még az elfogadható határokon belül maradjanak. Többen hangoztatnak olyan álláspontokat, hogy az NVIDIA elfordul a játékos társadalomtól, és a professzionális felhasználási területeken akar erősíteni. Nos, ha ez ennyire sarkalatosan nincs is így, igazság mindenképpen van benne, nem is kevés, erre a legkézenfekvőbb bizonyíték a GF100 felépítése, melyet a következő oldalon boncolgatunk.

NVIDIA GeForce GTX 480

Adott tehát két irányelv, két út. Minden jel arra mutat, hogy -- ha csak a videokártya piacra koncentrálunk -- jelenleg az AMD gondolkodása a jobb és a kifizetődőbb, de az senki nem várhatta, hogy az NVIDIA annyira kivonja magát a otthoni felhasználási területre szánt termékek versenyéből, hogy abszolút nem jelentet meg terméket a vásárlók irányába. A helyzet nem túl rózsás, a zöldek továbbra is gyártási nehézségektől szenvednek, rossz a kihozatali arány, kevés az eladható termék, és a további problémákról még nem is beszéltünk konkrétan. Azonban egy valamiben az utóbbi években az NVIDIA nem nagyon okozott csalódást, ez pedig a szigorúan vett nyers erő, és a játékokban mutatott teljesítmény. A sok felmerült kérdés mellett e cikkben természetesen főleg arra keressük a választ, hogy az asztali piacra szánt GF100 csúcskártya, magyarán a GeForce GTX 480 mennyire gyors a konkurens modellekhez képest. Menetrendünkhöz hűen, mielőtt a grafikonokra térnénk, a túlzott mértékű szakmaiságot kerülve vizsgáljuk meg hogyan is fest a GTX 480-on teljesítő GF100 kódnevű grafikus mag!

NVIDIA GeForce GTX 470

 


 

A Fermi architektúrára épülő GF100 nevű lapka technológiai ismertetése bizony nem könnyű feladat, hiszen a rendkívül komplex mag számos területen előre, néhány helyen pedig visszafelé lépett, de a változások sora igen hosszú.

Talán kezdjük a számokkal, hiszen azok ritkán hazudnak, illetve az előző sorozat alapjával, a GT200 mag ilyen szempontból történő összehasonításával. A fontosabb részegységeket tekintve mostanában sokszor a "2-es számmal" találkozunk, mint szorzó, ennek a jellemzőnek most is fog jutni szerep, de kezdjük az elején. A GT200 mag gyártása 65 nm-en indult, később ez modernizálásra került, és a GT200b már 55 nm-en készült. A GF100 minden egyes példánya a jelenlegi elvárásoknak megfelelően természetesen 40 nm-es csíkszélességgel készül. A GT200 legerősebb, faragásmentes változata 240 darab árnyalóegységet tartalmazott, és bár a GF100-nál az NVIDIA eredetileg 512 darabbal kalkulált, ez feltehetőleg a gyártási nehézségek és a költségek miatt végül 480 darab shader processzor lett, melyről könnyen észrevehető, hogy a GT200-ban dolgozó 240 egység duplája.

Már az imént említett modell 1,4 milliárd tranzisztora is félelmetesen nagy szám volt, a GF100 3,2(!) milliárdja mellett viszont elbújhat. A dupla mennyiségű SP -- mostmár CUDA mag -- miatt valamivel 3 milliárd alá lehetett becsülni a kérdést, de az egyéb egységek alkalmazásának eredményeképp ez a szám még magasabb lett. Annyi bizonyos, hogy ennek a 3,2 milliárd tranzisztornak értelem szerűen energiára van szüksége, és ez a fogyasztás szempontjából semmiképp sem jó előjel. Érdekesség, hogy míg a GT200 területe 576 mm2 volt, addig a GF100 valamivel kisebb: 530 mm2. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges hogy a több mint dupla annyi tranzisztor kisebb méretű magba is "belefért". 

 

Ebben a 40 nm-es csíkszélességnek nyilván kulcsfontosságú szerepe van, a gyártási folyamatok modernizálása hozzájárul a dologhoz, illetve ehhez a tényhez olyan szerkezeti változások is hozzájárulhatnak, mint például a memóriavezérlő. A GT200 512 bit szélességű busza nem tudott fennmaradni az utódban, a GTX 480-ban 384 bites crossbar vezérlő dolgozik, mely 6 darab 64 bites egységből jön létre (szálanként két ROP-blokkal), darabonként 256 MB GDDR5 RAM-mal, így a memória összmérete 1536 MB. Az NVIDIA a 480 darab CUDA magot úgynevezett Shader Multiprocesszor egységekre osztotta, és mivel minden ilyen blokk 32 darab CUDA core-t tartalmaz, így az előzetes információkkal ellentétben a GF100 nem 16, hanem 15 darab Shader Multiprocesszort (SM) foglal magában jelenleg.

        

A SM blokkok száma határozza meg a Texture Units, azaz a textúrázóegységek számát is, blokkonként négy darab teljesít szolgálatot, így a textúrázók összes mennyisége 60 darab. Mindazonáltal nem lenne a világ legnagyobb meglepetése, ha később -- ahogy javul a kihozatali arány és tökéletesítik a gyártást -- megjelenne egy, az eredeti terveknek megfelelő, 512 SP-s, 16 SM-es, 64 TU-s modell például GTX 485 néven.

Előnyös technológiai változtatások:

  • Dupla pontos számítási teljesítmény jelentős növelése: átlag PC-s felhasználási szempontból nem, de professzionális oldalról fontos és vonzó jellemző
  • Az architektúra elsőként kínálja a szimpla pontosságú számítási teljesítmény csaknem felét dupla pontosság esetén - fontos megjegyezni, hogy ez csak az architektúrára igaz, ugyanis a GeForce kínálat ilyen tekintetben korlátozásra került, és esetében ez a képesség nem a felére, hanem a nyolcadára csökken. Ez viszont a GeForce esetében azért nem kritikus kurtítás, mivel játékokban gyakorlatilag nem befolyásolja a kártya erejét
  • A fix és lebegőpontos számítások külön egységekkel történnek az ADD és MUL utasítások támogatásával kiegészítve, a lebegőpontos feldolgozó IEEE754-2008 szabványú, és birtokában van a MAD és az FMA instrukciók ismeretének
  • Az egyes SM-ekben található CUDA magok egyesített cache-t használnak
  • Megjelent az accelerated jittered sampling
  • A 768 KB méretű egyesített L2 gyorsítótár ECC-korrekciós képességekkel is rendelkezik, ez szintén a HPC-s versenyképességet növeli
  • Ray-tracinghez idomuló gyorsítótár felépítés és OptiX motor -- HPC-s előny
  • A Z mintavételezők megduplázása miatt nagyobb sebesség nyolcsoros élsimítás mellett
  • 16 fixfunkciós feldolgozó - tesszellálásban fontos szerepkörrel
  • Transparency supersampling (TrSS) élsimítási technika API-tól független támogatása
  • 32×CSAA
  • Négy setup motort tartalmaz a chip, aminek köszönhetően a háromszög feldolgozási sebesség 4 tri/sec-re nőtt. Ez roppant előnyös magasabb szintű tesszelláció esetében

 

Hátrányos - kevésbé előnyös technológiai változások:

  • Streaming multiprocesszoronként egy textúrázó blokk, melyben négy szűrő és címző dolgozik, vezetékenként négy mintavételezővel -- ez visszalépés a GT200-hoz képest, de az NVIDIA szerint az új egységek fejlettebbek lettek
  • A minden SM számára elérhető 768 KB méretű egyesített L2 cache-sel kapcsolatban esetenként felmerülhetnek felülírási problémák
  • A ROP blokkok hatékonysága nem fejlődött elegendő mértékben, ami nagyon magas felbontásokon teljesítménycsökkenést eredményezhet
  • A GF100 textúrázó kapacitása kisebb, mint a GT200-é
  • Anizotropikus szűrés tekintetében nem történt fejlődés

Érdemes rendbe tenni a dolgokat az órajelek tekintetében is. Régebben egyszerű volt a képlet, adott volt a grafikus mag és a memória órajele, tisztán, egyszerűen. Aztán megjelentek az egyesített shader architektúrájú vezérlők, és egy úgynevezett shader frekvencia is belépett a képbe. A GF100 esetén a "core" jelentős része ezen a frekvencián üzemel (GPC clock), mely a GTX 480 tekintetében 1400 MHz. A CUDA magok és a speciális feladatkörrel ellátott végrehajtók minden egyes órajelcikluson végeznek munkát, a fennmaradó elemek -- raszter, textúrázók -- viszont csak minden második órajelen. A GPU mag frekvenciája ezentúl csak a ROP-blokkok és a másodlagos gyorsítótár sebességéről informál. A GPU clock a GTX 480 modellnél 700 MHz. A harmadik érték a memórialapkák tempója, melyek fajtája mostmár az új GeForce-okon GDDR5, a GTX 480-on 3700 MHz-es effektív értéken dolgoznak. Néhány olvasónknak talán szemet szúrhat a működési frekvenciák viszonylag alacsony értéke, erre feltehetőleg főként a hatalmas fogyasztás és hőtermelés miatt van szükség.

Akad még egy fontos dolog, amiről eddig nem beszéltünk, de annyira egyértelmű, hogy mindenki tisztában van vele. A GF100 az NVIDIA első olyan architektúrája, amely teljeskörű támogatást nyújt a DirectX 11 változatú API-hoz, és birtokában az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseknek:

  • Shader model 5.0
  • Multi-threading - többszálú adatfeldolgozás
  • DirectCompute 11 - fizika és mesterséges intelligencia
  • Hardware Tessellation - hardveres tesszelláció
  • Better Shadows - jobb árnyékok
  • HDR Texture compression - HDR textúratömörítés

NVIDIA VP4 Video processzor

A Fermiben újdonságot könyvelhetünk a video processzor tekintetében is, melynek természetesen a videolejátszásban van fontos szerepe. A GF100 a VP4 kiadású egységet tartalmazza, amely egyébként nem teljesen új, már a GeForce GT 220 / GT 240 / ION2 modellekben találkozhattunk vele. A VP4 motor támogatja a MPEG-4 ASP (MPEG-4 Part 2) (DivX, Xvid) hardveres dekódolását, mely fejlődésen ment keresztül az előző generációs VP3 motorhoz képest, amely a első szériás ION-alapú rendszerekben tesz szolgálatot.  

A lényeg, hogy az MPEG-1 formátumon kívül bármilyen MPEG formátummal megbirkózik az NVIDIA.

Nagyszerű hír, hogy végre a HDMI audio problémája is megoldódott, végre nem kell S/PDIF kábellel szórakozni, a HDMI-vel orvosolva vannak gondjaink. Ez azt jelenti, nem kell többet lemondanunk a két csatornás LPCM-ről vagy az 5.1-es DD/DTS-ről. Azzal, hogy PCIe közvetíti a hangot, rengeteg egyéb formátum támogatására van lehetőség. A VP4 most már DD+, 6 csatornás AAC és 8 csatornás LPCM formátumokkal is megbirkózik. Igaz, maximalista olvasóink csalódottak lehetnek, a Dolby TrueHD és DTS Master Audio még nem támogatott.

NVIDIA 3D Vision Surround

Az új GPU-val új technológia is érkezett, az NVIDIA 3D Surround. A 3D Vision Surround lehetővé teszi, hogy három kijelzőn 3D-ben játsszunk. Eléggé hajaz ez a megoldás az ATI Eyefinity-jére, csak itt egy kis pluszként megkapjuk a 3D hatást, ami azért valljuk be, igen fontos tényező napjaink térhatású mániájában. Persze használhatjuk 2D-s módban is a funkciót, ám ami még jobb hír, egy egyszerű driverfrissítéssel a GTX 260, 275, 280, 285 és 295 tulajdonosok is alkalmazhatják a technológiát. Mindehhez szükségünk lesz két kártyára és három monitorra, és persze egy 3D Vision csomagra. Két kártyára, amely értelemszerűen darabonként rendelkezik két darab DVI kimenettel, különben nehézkes lenne három monitorra képet varázsolni, és ez igaz a GTX 470 és 480-ra is. Nem olcsó móka ez, de minden egyedülálló élményért súlyosan a zsebünkbe kell nyúlni, ezt megszokhattuk.

Forrás: Guru3D

A lényeg tehát, hogy az ATI Eyefinity NVIDIA-s megfelelője három monitoron jeleníti meg a képet, akár 3D-ben, de nem szükséges hozzá sem 3D monitor (ekkor persze 2D-ben működik) sem a legújabb kártyák, akár GT200 vagy GF100 kártyák SLI-vel összekötve is elegendőek.

 

 


 

Ahogy már említettük, a GIGABYTE GTX 480 teljesen referencia alapokon nyugszik, csak a matrica segítségével van a cég arculatára alakítva a dizájn, hasonlóan a gyártók 95%-ához. Az új monstrum már nem a méreteivel sokkol, a kártya 26,7 cm hosszú, 11,1 cm magas, vastagsága pedig két bővítőhelyet foglal el, ezek egy felsőkategóriás modell átlagos értékei.

A baljós előjel azonnl szembeötlő, ugyanis eddig a kártyák hűtőbordáját valamilyen műanyag felülettel fedték el az NVIDIÁ-sok (például ahogyan ez a GeForce GTX 470-nél is megmaradt), a GTX 480-on azonban egy fém felület képezi a kártya tetejének egy jelentős részét, amely gyakorlatilag a borda lezáró része, ami így közvetlen összeköttetésben van a külvilággal. Erre valószínűleg a hihetetlenül magas hőtermelés és az ezzel járó melegedés a magyarázat, ezzel a módszerrel talán tudtak néhány fokot nyerni a tervezők, a fémlap működés közbeni érintését viszont semmilyen körülmények között nem ajánljuk!

       

A ventilátor a megszokott területen, a vezérlő végén forog, a levegőt az egész rendszeren átfújja, mely -- ahogyan azt megszokhattuk -- végül a másik oldalon távozik a házból, nem lett volna túl szerencsés, ha a több mint 100 fokos légáramlat a számítógépház belsejében keringve kezdte volna el keresni a kijáratot. További érdekesség a kártya tetején felbukkanó négy darab nikkelezett feltehetőleg 6 mm-es hőcső, gyári hűtőmegoldáson ilyet se nagyon láthattunk még.

A nyomtatott áramkör másik oldala szabadon szellőzik, ezúttal nem került rá borítás, érdekessége a ventilátor alatt kialakított két nyílás, a légkavaró ily módon hidegebb levegőt tud bejuttatni a rendszerbe, erre segít rá az is, hogy a kártya fara szintén nyitott. A 3-Way SLI és a 6 + 8 tűs PCI Express tápcsatlakozók jelenléte nem meglepő, a kimenetek terén viszont a két darab DVI mellett a mini-HDMI csatlakozó tűnt fel, vélhetően helyhiány miatt.

       

Aggodalomra nincs ok, a forgalomba kerülő dobozban megtalálható lesz a használatához szükséges átalakító. Úgy tűnik, a gyártók mostanában kezdik hanyagolni a dobozokon a manga figurák szerepeltetését, legalábbis a GIGABYTE most a mellőzésük mellett döntött, helyettük -- értelmezésünk szerint -- egy kék alapon figyelő robotszem látható, de bármi legyen is az, nekünk jobban tetszett, a dizájn egyszerű de mégsem fapados, minden infó rendelkezésre áll ami az egyszerű vásárlót érdekelheti.

       

A doboz tartalma semmilyen különösebb durranással nem szolgált, DVI-dSub átalakító, PCI-Express tápátalakító, felhasználói kézikönyv, telepítőlemez, stb. kerül a GTX 480 mellé, egy kis extra a második lemez, amin NVIDIA demokat, apróbb alkalmazásokat találunk. A referencia felépítés mellé referenciaértékek is párosulnak, egy kis összefoglaló a paraméterekről:

       

 


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-X58-UD4P
    • GIGABYTE GA-P55A-UD6
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,8 GHz HT Off (200×19)
    • Intel Core i5 750 2,66 Ghz @ 4,0 GHz (200×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • Kingston HyperX 1600 MHz 2 × 2 GB 1,65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
       
  • Videokártyák:
    • GeForce GTX 285 1024 MB GDDR3 (ASUS Matrix GTX 285)
    • GeForce GTX 295 - lemondta a részvételt
    • ATI Radeon HD 5850 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5850 CrossfireX (2 × ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5870 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5870)
    • ATI Radeon HD 5870 CrossfireX (ASUS EAH5870 + GIGABYTE HD 5870)
    • ATI Radeon HD 5970 2048 MB GDDR5 (ASUS EAH5970)
    • NVIDIA GeForce GTX 480 1536 MB (GIGABYTE GV-N480D5-15I-B)
    • ATI Radeon HD 5870 (HIS Radeon HD 5870 - H587F1GD)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 195.62 WHQL x64
    • NVIDIA GeForce 197.41 WHQL x64
    • ATI Catalyst 10.1 (Hotfix) x64
    • ATI Calalyst 10.4 x64
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV monitor

A mezőnyt tekintve sajnos egy problémába ütköztünk, mégpedig abba, hogy a korábbi mérések egy P55A-UD6 alaplapban lettek elvégezve egy Core i7-750 CPU-val. Sajnos a jelenlegi teszteléshez egyik sem állt rendelkezésre, így vissza kellett térnünk a Core i7 + 920 tesztrendszerhez, a GIGABYTE GTX 480-at és a HIS HD 5870-et ebben a konfigban mértük, a friss meghajtó programok alkalmazásával. A rendszer beállításait tekintve törekedtünk arra, hogy az a lehető legjobban hasonlítson a P55-ös tesztrendszerre, a Core i7-920-ban a HT kikapcsolásra került. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez 100%-osan nem megoldható feladat, de mivel arra nem volt módunk, hogy a felsőkategóriás cikkben szerepelt összes kártyát visszahívjuk a szerkesztőségbe, nem maradt jobb megoldás. Így ha teljesen hiteles képet nem is, de összehasonlítási alapot kapunk a korábbi mérésekkel is. A jelenlegi tesztelésnél használt főbb komponenseket a felsorolásban vastagon szedve tüntettük fel, a lényeg, hogy a GTX 480 egy kategórián belüli ellenfele egy HIS HD 5870 személyében újra lemérésre került ebben a rendszerben, a legfrissebb meghajtó, azaz a Catalyst 10.4 alkalmazásával, ezt a grafikonokban "HD 5870 10.4" jelzéssel tüntettük fel, így a HIS HD 5870 GTX 480-hoz történő hasonlítása teljesen friss és hiteles. A jövőben természetesen tervezünk majd újabb felsőkategóriás VGA cikket a GTX 470, esetleg a GTX 460 érkezése után, akkor majd a teljes mezőny új és egységes tesztkörnyezet keretein belül fog mérésre kerülni.

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark Vantage, DirectCompute Benchmark, Unigine Heaven Benchmark) sem a GeForce driver, sem a Catalyst beállításait nem piszkáltunk, minden a gyári konfiguráció szerint futott.A szintetikus mérések után a játékokhoz azonban mindkét meghajtó esetén manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, mivel számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, ennek jelenlétét viszont szükségesnek éreztük a mérésekhez.

Videokártyák, fogyasztás, melegedés:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is, viszont most csak a frissen mért kártyák értékeit, tehát a GeForce GTX 480 és a HIS Radeon HD 5870 értékeit közöljük, az égetést 3 perc FurMarkkal végeztük, eközben figyeltük a maximális fogyasztási értéket a teljes rendszerre vonatkozóan, illetve a terhelés alatti a hőmérsékletet, ventilátor fordulatszámot, valamint az órajeleket az MSI AfterBurner segítségével monitoroztuk.

GeForce GTX 480:

 

Radeon HD 5870:

Résztvevők:

Mivel a tesztben szereplő modelleket a múltban már külsőleg is alaposan megvizsgáltuk (vagy cikk, vagy HOC TV adás formájában), ettől most eltekintenénk, már csak azért is, mert az összes Radeon referencia kártya, beleértve a HIS HD 5870-et is, a GIGABYTE GTX 480-atpedig már az előző oldalon bemutattuk.

HIS Radeon HD 5870

Teljes egészében gyári megoldás, mind a hűtést, mind az órajeleket tekintve. A HIS márkát a szolid matrica hivatott jelezni. A kis méretű dobozban a kártya mellett a szokásos tartozékok kaptak helyet.

 


 

ASUS EAH5850

     

     

 


 

ASUS EAH5870

     

     

 


 

ASUS EAH5970

     

     

 


 

ASUS Matrix GTX285

     

     

 


 

Az eredmények ismertetésében a megszokott menetrend szerint haladunk, ennek megfelelően a 3DMark Vantage az első delikvens.

A mérés során a PhysX technológiát kikapcsoltuk a GeForce GTX 480-on, amely meg is látszódott a pontszámban, nem tudott a HD 5870 fölé kerekedni. A HOC TV adásában jeleztétek, hogy szeretnétek GPU pontszámot is látni az eredményeknél, most ennek a kérésnek itt eleget tettünk, egyébként nem meglepő módon ebben a tekintetben is erősebbnek bizonyult a HD 5870.

Mivel a korábbi méréseinket még a Heaven 1.0 alkalmazásával végeztük, ezért itt nem volt értelme feltüntetni azokat a számokat, hiszen jelen esetben már a frissebb, 2.0 verziót futtattuk, maximális beállításokkal, extém tesszellációs profillal. Nos, itt bizony rendesen odapakolt az új GeForce ellenfelének, a tesszellációban mutatott magabiztos teljesítmény jó előjel a jövőre nézve.

A DirectCompute Benchmark nevezetű mérőprogramban a Radeonok sokkal jobban teljesítenek, ugyan értelem szerűen a GTX 480-nál van előrelépés a GTX 285-höz képest, de még ez is kevésnek bizonyul. Meghökkentő a GTX 480 és az 5870 friss mérése között tátongó űr, elképzelhető hogy a meghajtó is benne van a dologban.

 


 

A továbbiakban a játékokkal folytatjuk, elsőként két népszerű FPS-sel indítunk.

A Crysis mindig is a GeForce kártyákat szerette jobban, az már más kérdés, hogy a GTX 200-as modelleknek már nem sok keresni valójuk volt az új Radeonok árnyékában. A GTX 480 most viszont rendet rak, és elég csúnyán odapakol a HD 5870-nek, előnye durván 20%.

A Far Cry2-re térve mégjobban eldurvul a helyzet, az új GeForce lelépi az AMD egymagos királyát, és ha a korábbi méréseket nézzük, gyakorlatilag a HD 5970 környékén teljesít, ami igencsak meghökkentő.

A World in Conflictnél kicsit csökken a GTX 480 és a HD 5870 közötti differencia, de még itt is a vártnál nagyobb mértékű, a GeForce inkább két darab HD 5850-hez van közelebb. Az oldal zárásaként meg kel jegyeznünk, hogy ezek a játékok már elég korosnak tekinthető programok, kizárólag DX10 támogatással, és ez úgy tűnik, tetszett a GTX 480-nak.

 


A játékos mérések második oldalát egy kis zombi vadászattal indítjuk. 

A Resident Evil 5 maximális részletesség mellett sem egy kártyagyilkos motorral megáldott gamma, a GTX 480 és a HD 5870 ezúttal mindkét felbontáson igen közel teljesít egymáshoz, bár 8-10 FPS-ről van szó, ez a magas értékek miatt gyakorlatilag jelentéktelennek tűnik, viszont az tény, hogy a GeForce gyorsabb.

A H.A.W.X. már DirectX 10.1 módban is képes futni, természetesen ez a lehetőség a GTX 480 és a HD 5870 esetében is aktív volt, a különbség láttán viszont ismét padló közeli szájállapotba kerültünk. Azt tudtuk, hogy a Fermi architektúrába bekerült néhány új technológiát a játék motorja képes kihasználni, de azt nem gondoltuk, hogy ekkora eltérést fog eredményezni. A GTX 480 gyakorlatilag a HD 5970 és két darab HD 5870 környékén préseli az FPS-eket.

Oldalunkat egyik kedvenc háborús kalandunkkal, a Modern Warfare 2-vel zárjuk. Minden kártya 100 FPS felett teljesít, a GTX 480 és a HD 5870 új meghajtóval mért eredménye között a kisebb felbontáson 35 FPS-nyi, míg FULL HD-re kapcsolva 24 FPS-nyi különbség van, aminek jelen esetben nincs gyakorlati jelentsége, de erőfölényről tanúskodik.

 


 

Utolsó méréses oldalunkra hagytuk a legérdekesebb címeket, ugyanis minden játék többé-kevésbé DirectX 11 támogatással rendelkezik.

Elsőként itt van a S.T.A.L.K.E.R. legújabb része, melyben mint tudjuk, bekapcsolható a tesszelláció, mérésünk során természetesen éltünk is a lehetőséggel. 1680 × 1050-as felbontásban kijelenthető, hogy a GTX 480 jelentősen gyorsabb a HD 5870-nél, még úgy is, hogy a friss meghajtó néhány FPS pluszt tudott hozni az 5870-nek, ezt a jelenséget egyébként szinte mindenhol megfigyelhetjük.

FULL HD felbontásra kapcsolva a szakadék tovább nő, a GTX 480 magabiztosan tartja magát és mindegyik mérési periódusban játszható szintet produkál, az utolsó szakaszban a HD 5870 viszont már becsúszik 30 FPS alá. A S.T.A.L.K.E.R. bizony elnyerte tetszését az új GeForce-nak.

A folytatásban itt van a Battleforge, amelynél szintén kíváncsian vártuk, mire képes a Fermi architektúra. Kijelenthetjük, hogy elég sokra, ugyanis megint más dimenzióban számolgat, mint az 5870, és inkább a HD 5850 CF, valamint a HD 5970 teljesítménye felé kacsintgat. Ha megnézzük az elődöt, vagyis a GTX 285-öt, az új Geforce ereje gyakorlatilag  3,5× nagyobb. Impresszív produkció, ismét!

Már csak a Dirt2 van hátra, de az előzmények fényében itt is a GTX 480 fölényére számítottunk. Ez be is jött, de a HD 5870 azért kicsit összekapta magát, és a különbség nem annyira kritikus, mint az előző két címben. Azt is hozzá kell tennünk, hogy ehhez a 10.4-es Catalyst meghajtóra is szükség volt, ugyanis hatására borzasztóan nagyot gyorsult a Radeon, nélküle ismét zakó lett volna a vége, nem is nagyon értjük, hogy talált ennyit az AMD, ugyanis a HD 5870 az új driverrel majdnem utolérte a HD 5850 CF-et. Ennyit az eredményekről, összegezzük a látottakat!

 


 

Ha a GeForce GTX 480-nal kapcsolatos véleményünket tömören kéne megfogalmazni, azt mondanánk, tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert brutálisan gyors, technológiailag immáron naprakész, de nem tetszett, mert bődületesen melegszik, eszméletlen forró, mely a meleg nyári hónapokban kritikus szintet is elérhet, emellett borzalmasan sokat fogyaszt. Ha viszont az NVIDIA filozófiáját vesszük alapul, azt kell mondanunk, nem sikerült rosszul a GF100. Egy csúcskártya esetében a fogyasztás és a melegedés kérdése általában másodlagos szempont (a zöldeknél pláne), és a teljesítmény érdekében ezek háttérbe szorulnak, az más kérdés, hogy el lehet-e menni egy olyan határig, ahol most az NVIDIA jelenleg a GeForce GTX 480-nal tartózkodik. Amíg a kártyák működnek és nincsenek instabilitási problémák, addig úgy tűnik, hogy lehet. Arra mindenki számított, hogy a GTX 480 gyorsabb lesz egymagos riválisánál, a Radeon HD 5870-nél, de arra nem gondoltunk, hogy ennyivel.

Persze a tesztek egy részében a 15-20%-os különbség érvényesül, de van ahol a kártya a kétmagos HD 5970 határát súrolja, vagy túl is lépi azt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Radeon HD 5870 friss mérése alatt már egy kiforrott, optimalizált meghajtó vezérelt, a GeForce-ot egy viszonylag új, valószínűleg nem teljesen optimalizált driver hajtotta, akkor a különbség megintcsak felértékelődik. Mostmár az új Geforce-ok is támogatják a DirectX11-et és képesek a tesszellációra, méghozzá a jelek szerint igen jó hatásfokkal, e tekintetben is abszolút meggyőző volt a GTX 480. A technológiai oldalon beszámoltunk néhány olyan változásról, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a kártyának esetleg gondjai lehetnek a magas felbontásokkal, azonban a tesztek alapján úgy tűnik, ez valótlan sejtésnek bizonyult, hozzátéve, hogy azt nem tudjuk, mire lenne képes a GPU egy 3 monitorból összefűzött valóban extrém magas felbontáson. Egy biztos: a GeForce GTX 480 újra visszaszerezte az NVIDIA-nak a leggyorsabb egymagos videokártya címet, azt meg senki nem gondolhatta, hogy reális ellenfele lehet a HD 5970-nek az összteljesítményt tekintve.

Ehhez azonban áldozatokra volt szükség. Mint már említettük, a chip borzasztóan nagy, melegszik és fogyaszt, de ami az NVIDIA-nak mégrosszabb, nehéz gyártani. Bár a vezetőség úgy nyilatkozik, nincs gond a kihozatallal, ez biztosan nincs így, hiszen az új GeForce-ok alig elérhetőek az üzletekben, rendkívül kevés kerül fel belőlük a boltok polcaira, és az áruk is horror, melyben nyilván bőven jelen van a magas előállítási költség és a rossz kihozatali arány. Ha már az árnál tartunk, vizsgáljuk meg a kérdéskört kicsit konkrétabban. Az ár-összehasonlítók eredményeit figyelve a GeForce GTX 480 környékén elég nagy a szórás, bruttó 125 000 Ft-tól egészen 142 000 Ft-ig láthatunk cédulákat, azt persze nem lehe tudni, melyik boltban van is a termékből, vélhetően a nagy részében nincs, ezért érdemes telefonon érdeklődni. A Radeon HD 5870 friss árait böngészve hamar észrevehetjük, hogy a leggyorsabb egymagos ATI bizony bőven beesett 100 000 Ft alá, 90-93 000 Ft-ért már haza lehet vinni őt. A GeForce GTX 470-hez 85-90 000-ért lehet hozzájutni, bár vélhetően esetében sem sokkal könnyebb ez a mutatvány, mint a GTX 480-nál. A HD 5850 ehhez képest egészen szépen kezd olcsósodni, 62-65 000 Ft környékén akár már el is lehet hozni, így több mint 20 000 Ft-tal olcsóbb, mint GeForce riválisa. Mivel a GTX 470 még nem járt nálunk, ezért konkrét tapasztalatokkal nem tudunk a termék ár/teljesítmény mutatójáról nyilatkozni, de az egyértelműnek tűnik, hogy ha ebből a szempontból vizsgáljuk a Radeonok és a GeForce-ok viszonyát, bizony az ATI kártyák hatalmas előnyben vannak. Viszont tudjuk hogy az NVIDIA-szimpatizánsokat nem érdeklik az ATI-kártyák ár/teljesítmény mutatói, nekik GeForce kell, méghozzá gyors -- és az új GeForce-ok gyorsak. Ezért biztosan fogynának a GF100 termékek, ha lenne belőlük, a külföldi pénztárcák nagyobb "teret" engednek a vásárláshoz. Meglátjuk, mit hoz a jövő...

Annyi bizonyos, hogy a Fermi architektúra ütőképes elgondolásnak tűnik, a professzionális piac tekintetében ez különösen igaz, az ATI FirePro modelleknek igencsak meg fog gyűlni a bajuk a GF100 alapú Quadro és Tesla termékekkel. Teljesítmény szempontjából nem lehet panasz az új kártyákra, és mostmár technológiai lemaradással sem lehet vádolni őket. Már "csak" a fogyasztással, a hőtermeléssel és az árral kéne kezdeniük valamit, és a "GeForce" szegmens ismét régi fényében tündökölne. Ezeken a jellemzőkön változtatni viszont csak úgy lehetne, ha modernizálnák a gyártási folyamatokat, és ez alatt elsősorban a mégkisebb csíkszélességre való átállást értjük, ez viszont a közeljövőben nem nagyon fog megvalósulni. Azt viszont mindenképpen szeretnénk a közeljövőben megvalósítani, hogy majd a GTX 470 és a GTX 460 is beleüljön tesztkonfigurációnkba, és egy minden téren felfrissített tesztet tudjunk csinálni a hamarosan teljesen kiegészülő felsőkategóriás kínálatról!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE GTX 480 és a GIGABYTE HD 5870 kártyákat a GIGABYTE Magyarország, míg az ASUS és aHIS modelleket a Bluechip Kft. szolgáltatta cikkünkhöz, köszönjük!

GKB kamerák - a pofon egyszerűségével

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Aki nem nézi online TV adásainkat, annak ez a cikk sok érdekességgel fog szolgálni, aki nézi, attól pedig ezúton kérünk elnézést! Na jó, ez csak vicc volt, hiszen az egy órás adásba rengeteg dolog nem fér bele, és jellegénél fogva sem alkalmas egy kimerítőbb bemutató prezentálására. Így aztán kezdjük azzal, hogy aki látta az adást az azért olvassa el ezt a cikket, aki pedig nem, az azért, és utána nézze meg a kamerát és a szoftvert működés közben is!

Ha már a szoftvernél tartunk fontos megjegyezni, hogy ez a cikk elsősorban a kamerákhoz adott programokról fog szólni, nem pedig az eszközök hardveréről. Ennek egyszerű oka van, a kamerák úgy magukban nem nyújtanak többet, mint az azonos árkategóriát képviselő konkurencia. Az a plusz, ami miatt örömmel próbáltam ki a GKB termékeit a szoftveres támogatásban keresendő. Itt emeljük is ki a támogatás szót, mert esetünkben ez lesz az, ami teljesen felborítja a hálózati kamerák beüzemeléséről eddig fejünkben élő képet.

Bevezetésből ennyinek elégnek is kell lenni, csapjunk a húrok közé!


Bizonyára sokan vannak olvasóink között olyanok, akik már üzemeltek be IP kamerát, és persze jóval többen azok, akik még nem. Előbbieknek a következő bekezdések nem sok újat mondanak majd, utóbbiaknak viszont fontos, hogy végig menjünk a beüzemelés rögös ösvényén, hiszen ha nem tennénk, akkor nem is értenék, hogy mitől akkora jelentőségű a GKB kamerák szoftvere amekkora. Lássuk tehát a beüzemelés folyamatát egy hagyományos kamera esetén!


Kezdjük azzal, hogy miért is veszünk IP kamerát. Az emberek többsége megfigyelési célzattal költi adózott forintjait ilyen kütyüre. A megfigyelés jó esetben nem egyenlő a kukkolással, így meg is jegyeznénk, hogy ez utóbbit nem díjazzuk.

Tehát mire használjuk a kamerát(kat)? Arra, hogy olyan helyeket figyeljünk meg, ahol éppen nem tartózkodunk, mégis, valamilyen oknál fogva nem árt tudnunk, mi történik az adott helyszínen. Lehet ez a hely otthonunk, ahol a szabadjára engedett cica garázdálkodik, de lehet cégünk telephelye is, ahova az egy szál biztonsági őr aludni jár be. A lényeg, hogy anélkül, hogy ott lennénk, legyen egy olyan szerkezet beüzemelve, amire néha ránézhetünk, vagy ha éppen erre nincs időnk, akkor küld számunkra figyelmeztetést, ha a megadott helyen mozgást érzékel, sőt, az eseményt rögzíti is.


Az IP kamerák többsége pont ezt nyújtja. Segítségükkel olyan megfigyelő rendszert építhetünk ki, melyre az interneten keresztül bármikor ránézhetünk. Ennek a funkciónak a hasznosságára nem térek ki, akit loptak már meg tudja, hogy nem árt egy ilyen kütyü az értékeink közelében.

Mi kellett ahhoz, hogy valaki egy ilyen kamerát beüzemeljen? Első sorban némi számítógépes, azon belül is hálózati ismeret. Persze nagyon ajánlott az is, hogy angol nyelv rejtelmeivel legalább alapfokon tisztában legyünk.

Tudni kell, hogy a kamera egy hálózati eszköz, és mint ilyen védeni kell, hiszen könnyen lehet egy rosszul beállított szerkezet az a belépési pont, amin keresztül hálózatunkat feltörik. Az első lépés tehát a kamera beállítása. Ki kell találnunk, hogy milyen portokon szeretnénk elérni a berendezést, ahogy azt is, hogy az milyen portokon keresztül érje el a nagy publikus hálózatot, az internetet. Be kell állítani az FTP elérést ahova képeket tölthet fel riasztás esetén, az e-mail címet és a levelező rendszer beállításait is meg kell adnunk, hiszen nem árt, ha levelet kapunk arról, hogy egy Batman álarcos alak zseblámpázik a lakásunkban. Ez idáig a GKB nem is nyújt semmi újat, ezek a beállítások elkerülhetetlenek.


Igen ám, de ha ezen túl vagyunk, akkor meg kell oldanunk, hogy a kamera képe kikerüljön a világhálóra – persze olyan formán, hogy azt csak mi láthassuk. Ehhez pedig meg kell nyitnunk egy portot a routerünkön is. A routereken alapértelmezetten minden port zárva van, kivéve néhány általánost, mint például az FTP 21-es, vagy a http 80-as, 8080-as portja. Ezt a beállítást a virtual server pont alatt fogjuk elérni, legalábbis az esetek többségében, így nevezik a gyártók. Ekkor elő kell venni a kis cetlit, amire felírtuk, hogy a kamera milyen portokon kommunikál. Ezeket be kell állítanunk a routeren, megadva azt is, hogy milyen IP címről jelentkezik be az eszköz, ami számára portot kinyitottuk. Itt jön a következő feladat, sürgősen ki kell kapcsolnunk a DHCP szolgáltatást a routeren, hiszen nagyon kívánatos, hogy a kamera mindig ugyan azon az IP címen csücsüljön, mert ha nem így van, akkor előfordulhat, hogy nem jut ki a kép a netre.


Ezzel meg is vagyunk, a kamera kommunikál a net felé. Ezt le is ellenőrizhetjük, ha a szolgálatótól kapott IP címet bepötyögjük a böngésző címsorába, és egy kettőspont után megadjuk a megnyitott port számát, ami valahogy így fog kinézni: xxx.xxx.xxx.xxx:xx. Az x-ek helyére persze számokat írunk! Aztán jön a reggel, újra meg akarjuk nézni a kamera képét, és a böngésző azt a választ adja, hogy a keresett oldal nem található. Persze, ADSL-t használunk, így valamikor éjszaka megváltozott a szolgáltató által osztott IP cím. Mit tehetünk? Például megnézhetjük az aznapi címet, ha a gép előtt ülünk. Igen ám, de mi van akkor, ha már bent vagyunk a melóhelyen, és nem tudjuk a címet megnézni. Na, ekkor szívás van, a kamera otthon figyel, mi meg nem látunk belőle semmit.

Ezt a hibát is ki lehet küszöbölni, ha igénybe vesszük az ingyenesen elérhető DynDNS szolgáltatást a www.dyndns.com oldalon. Itt szükségünk lesz némi angoltudásra. A szolgáltatást arra használhatjuk, hogy állandó, általunk megadott címen érjük el a kameránkat. Ez lehet például az enotthonom.dyndns.org cím, ami könnyen megjegyezhető, könnyebben, mint az IP cím, ráadásul, ha mindent jól állítottunk be, akkor nem is fog változni. Ezzel nagyjából kész is vagyunk. Egy kezdő felhasználó esetén nagyjából egy napi szenvedés után már minden megy. Gyakorlottabbaknak erre elég lehet 20-30 perc is. A kamera működik!


A problémák egyébiránt akkor kezdődnek igazán, ha nem egy, hanem mondjuk 10 kamerát akarunk beüzemelni. Ilyen esetekben komoly jegyzeteket kell készítenünk arról, hogy melyik kamerához melyik IP cím, melyik port tartozik, mert persze minden kamerához más és más portot kell megnyitni. Aki csinált már ilyet az tudja, hogy iszonyatosan bele lehet gabalyodni a sok számba, a sok portba, kamera névbe. Arról már nem is szólok, hogy néha ajánlatos a kamerák szoftverét is frissíteni, ez pedig ahhoz vezet, hogy minden beállítást elölről kell kezdenünk. Nem kellemes feladat, inkább enyhén idegborzoló! Itt jön a csattanó, a GKB szoftvere, mellyel a fenti procedúrát egyszer és mindenkor elfelejthetjük! Lássuk hogyan!


Ahogy az eddig olvasottakból kiderült, a GKB kamerák legnagyobb durranása a szoftver lesz. Ami szép az egészben, hogy az igazi nagy újdonságot nagyjából egy mondatban intézhetjük majd el, ám ami az érdekes, hogy ez az egy mondat kiváltja az előző oldalt teljes egészében. Vagyis elfelejthetünk mindent, amit eddig tanulhattunk az IP kamerák megosztásáról!

Az első dolgunk, hogy kicsomagoljuk a kamerát. Általánosságban elmondható, hogy a dobozban a kamera mellett találunk egy telepítő lemezt és egy kódkártyát. Az asztali kamerához a gyártó mellékel egy tápegységet is, a komolyabb daraboknál pedig nekünk kell a tápról gondoskodni. Ezen ne akadjunk fenn, megszokott dolog az IP kamerák esetén.


A beüzemelés most kezdődhet. Elsőként adjunk tápot a kamerának, kössük össze a gépünkkel vagy egy routerrel. Telepítsük fel a lemezen található zIP VIEW programot. Ez igazából nem is egy, hanem két program, egy központi vezérlő, és egy zIP Play nevű lejátszó, mellyel a mentett anyagokat nézhetjük meg. Minket az előbbi érdekel! Indítsuk el a programot, várjunk egy-két másodpercet, amíg a Camera List oszlopban bejelentkezik a hálózaton található eszköz. Itt jön, azaz egy mondat, ami a teljes előző oldalon leírt procedúrát kiváltja.

EGÉRREL KATTINTSUNK A KAMERÁRA, MAJD LENYOMOTT GOMB MELLETT HÚZZUK BE AZ ABLAKBA, AMIBEN A KAMERA KÉPÉT LÁTNI SZERETNÉNK!

Ha ezzel kész vagyunk, akkor kapunk egy bejelentkező ablakot. Vegyük elő a kamerához mellékelt kódlapot, és írjuk be a névhez a kamera azonosítóját, a jelszóhoz a jelszót. Kész vagyunk, a kamera képe megjelenik a monitoron! Oké, mondhatjátok, de ez így nem ér semmit, hiszen ezzel még csak a belső hálózaton osztottuk meg a kamera képét. Ám az igazság nem ez, az igazság az, hogy ezzel a művelettel a kamerát elérhetővé tettük az interneten keresztül is! Magyarán, ettől kezdve, ha internet mellett vagyunk, akkor a telepítőn található Life View programot elindítva, egy böngésző ablakban is képesek leszünk a kameráink képét figyelni.


Akik otthonukban szeretnének egy darab kamerát felszerelni, azok lényegében végeztek is, még a finomhangolás lesz hátra, de arra néhány bekezdés után térünk rá. Most azok figyeljenek, akik nem egy kamerát akarnak használni, és nem is egy helyen szeretnének kamerákat telepíteni! Számukra most jön a java! Az előző oldalból kiindulva képzeljük el a szituációt. Van három telephelyünk, és egy központi irodánk. Ez négy helyszín, ahova kamerákat szeretnénk telepíteni. Legyen telephelyenként csak négy kamera, ez összesen 16 aktív eszköz. Hagyományos megoldás esetén, mind a négy telephelyen konfigurálnunk kell, végig kell menni az IP beállításokon, a DynDNS beállításokon, a portok nyitogatásán, és a különféle portok kamerákhoz rendelésén. Jó, ha lesz nálunk egy notebook egy Excellel, hogy alkothassunk egy szép táblázatot a DynDNS nevek, portok és kamerák egyvelegéből!

Mi az eljárás a GKB kameráknál? Az addig rendben van, hogy ezeket is fel kell szerelni, és rá kell kötni a hálózatra, valamint ki kell építenünk a feszültség ellátását is. Ezután azonban lényegében be is fejeztük a helyszíni munkát. Visszamegyünk a központba, elindítjuk a zIP VIEW programot, ráklikkelünk a Camera List szövegre jobb egérgombbal, és szépen hozzáadjuk a kamerákat a nálunk lévő kódkártyák segítségével!


Ezután nincs más dolgunk, mint a kényelmes székünkben ücsörögve a listában megjelenő kamerákat behúzkodjuk a nekünk tetsző ablakba, neten keresztül elvégezzük a konfigurálást, miközben persze a kamerák képét már élőben láthatjuk is!

Azt gondolom, hogy ez az igazán nagy durranás. Aki üzemelt már be ilyen mennyiségű kamerát annak nem kell ezt magyarázni, de aki nem, az is könnyen beláthatja, hogy akár több napi munkaidőt is megtakaríthatunk így, nem beszélve az esetlegesen kihulló hajszálainkról, ami egy-egy elkeveredő port vagy IP cím miatt rövid úton a kopaszok táborába taszít minket. Lényeges, hogy a zIP VIEW program akár 36 kamera képét is képes egy időben megjeleníteni, ami már tekintélyes mennyiségnek számít.


A lényeg tehát az, hogy a GKB kamerák és a szoftver segítségével nagyjából egy egérkattintás választ el minket attól, hogy működő megfigyelő rendszerünk legyen! Igaz, némi finomításra még szükség lehet a beállításoknál, de a tény akkor is tény marad, minden féle különleges beállítás nélkül is működik a rendszer!


Lássuk akkor milyen beállításokat érhetünk még el a kamerák szoftverében! Ahhoz, hogy konfigurálni tudjunk, a listában megjelenő kamerák azonosítójára klikkeljünk jobb gombbal, és válasszuk a Web Configure pontot. Ha már előzőleg beírtuk a jelszót, és a kamera működik, akkor a névhez elegendő beírni, hogy admin, a jelszót pedig üresen hagyhatjuk. A böngésző ablakban megjelenő felületen öt választható pontot találunk, menjünk rajtuk szépen végig!

Information

Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy tudjuk, a kamera éppen aktuális beállításait látjuk, IP cím, hány felhasználó figyeli éppen a képet, milyen a felbontás, milyen a beállított sávszélesség, van-e beállítva e-mail-es riasztás vagy FTP feltöltés, van-e beállítava NAS rögzítés. Ez utóbbiakra még kitérünk!


Network

A cím ismét beszédes, a hálózati beállításokat változtathatjuk meg. Alapértelmezetten automatikus IP cím és DNS beállítás van kijelölve, ezt állíthatjuk át manuálisra, ha szeretnénk. Az Advenced pont alatt találjuk az érdekességet, itt ugyanis megadhatunk PPPoE elérést is, vagyis a kamera önállóan, számítógép és router nélkül is képes az xDSL kapcsolatok kezelésére.

Video

Itt három fület találunk. Az első a Display, ahol a kamera képét látjuk. A második a Video Settings, értelem szerűen itt állíthatjuk be, hogy milyen a kapcsolatunk sávszélessége (természetesen a feltöltésre rendelkezésre álló sávszélességet állítsuk be), milyen felbontású képet szeretnénk látni (ha túl nagy a felbontás, akkor alacsony sávszélesség mellet slideshow lesz a jutalmunk a mozgó kép helyett), a kép minőségét, fényerőt, az alacsony megvilágítás esetén érzékenységet, hogy színes vagy fekete-fehér képet szeretnénk. Lényeges, hogy ebben a pontban a kamera jelszavát is átírhatjuk, ha ahhoz van kedvünk.


A második pont a 3GPP/RTSP nevet kapta. Funkciója lényegében megegyezik az előző pontéval, a különbség, hogy itt a mobil eszközökre továbbított kép jellemzőit állíthatjuk. A mobil eszközökre még kitérünk!

Schedule

Ezen a lapon nagyon sok beállítást érünk el, még pedig három pontba rendezve. Az E-mail/FTP Alarm pont alatt kiválaszthatjuk, hogy időzített, vagyis konkrét időpontokban dolgozzon a kamera, vagy mozgásra éledjen fel. Beállíthatunk SMTP pontokat, ahol a levelező szerverünk elérését adhatjuk meg, így e-mailben kaphatunk riasztást. Ha ez nem lenne elég és rendelkezünk FTP szerverrel, akkor azt is beállíthatjuk, hogy a mentett anyag a szerverünkön landoljon.


A NAS Settings pont alatt akkor kutakodjunk, ha rendelkezünk hálózati adattárolóval. Ebben az esetben nem kell, hogy működő számítógép legyen a hálózaton, hiszen a felvett anyagok a NAS-on kerülnek mentésre. Itt azt is beállíthatjuk, a felvételek állandóan készüljenek, vagy csak egy magadott idő intervallumban. Ez utóbbi megoldás akkor hasznos, ha állandó őrzés nélküli irodánk, telephelyünk van, és azt szeretnénk, hogy minden nap zárástól másnap reggeli nyitásig legyen anyagunk a kamera képéről.


A Scheduling pontban beállíthatjuk, hogy a hét mely napjain, és a napok mely óráiban szeretnénk e-mail vagy FTP funkciót használni, illetve a NAS felvétel működjön vagy sem.

Admin

Az utolsó pont az admin. Itt tudunk a webes felülethez jelszót és felhasználónevet rendelni, itt tudunk időzónát és időt állítani, itt tudjuk a kamerák szoftverét frissíteni.


Nagyjából ennyiből állnak a beállítások. Ahogy feljebb írtam, ezeket az opciókat akkor is érdemes végignyálazni, ha csupán egyetlen kamerát akarunk otthon beüzemelni, hiszen ezen beállítások nélkül a megfigyelő rendszerünk félkarú óriásként üzemel, csak nézni lehet a képét, de nem rögzít semmit, vagyis ha bekövetkezik a nem kívánt esemény, akkor maximum a saját szavainkkal tudjuk a rendőrségen elmesélni, hogy mi történt.

Egy dologról nem írtunk még, ez pedig a mobil eszközök használata. A gyártó a mellékelt CD-n egy olyan programot is biztosít számunkra, melyet mobil Windows-t (vagy Symbiant) futtató kütyükre telepíthetünk, legyen az érintőkijelzős vagy anélküli készülék. A programban több kamera adatait is be tudjuk állítani, így a világ bármely részéről, akár autóban ülve is megnézhetjük, ahogy titkárnőnk a körmét reszelgeti. Az ígéretek szerint hamarosan elérhető lesz a program Androidra is, sőt előfordulhat, hogy cikkünk megjelenésekor már letölthető lesz a program.

Következhet az összefoglaló oldal!


Ahogy cikkünkből kiderült az IP kamerák piacán egy valóban új, mondhatni forradalmi szolgáltatás jelent meg a GKB kamerákkal, illetve a hozzájuk rendelt szoftverrel. E cikk nagy hibája, hogy pont erre az új szolgáltatásra, vagyis az egy klikkes beüzemelésre jutott a legkevesebb szó, ami nem is csoda, hiszen sokat nem lehet taglalni azon a ponton, hogy fogd meg a kamerát, és húzd az ablakba, aztán puff, már működik is. A legszebb az egészben, hogy ez a szolgáltatás ugyan úgy nagy segítség lesz a komolyabb rendszerek beüzemelésén dolgozó szakembereknek, mint azoknak, akik előképzettség nélkül szeretnének belevágni egy otthoni 1-2 kamerás megoldás kialakításába. Sőt, mondhatjuk, hogy előbbi esetben ez a segítség számottevőbb, mint akkor, ha tényleg csak egy vagy két kamerát használunk.


A GKB kamerákkal foglalkozó HOC TV adásban megemlítettük, hogy a T-Home keretein belül is elindult egy olyan szolgáltatás, ahol meglehetősen húzós belépési díj, és állandó havidíj mellett ajánlanak egy darab kamerát otthonunkba. Ez egy csábító szolgáltatás azok részére, akik maguk nem mertek belevágni még egy kamera beüzemelésébe sem. Mostantól azonban nekik sem kell több ezres havidíjat kifizetni, akkor legalábbis semmiképp, ha GKB kamerát vásárolnak. Egy szoftver feltelepítése kell csak, ami tud magyarul is (eZ VIEW, eZ PLAYER), aztán egy kábel a routerbe, egy tápegység a befalazott röfibe, és már működik is minden.


Reméljük, hogy az előző oldalak mindenkit meggyőztek arról, hogy ha mostanában IP kamera beszerzésén gondolkozik, akkor ne hagyja ki a számításból a GKB-t. Sőt, arra bíztatunk mindenkit, hogy ezek közül a megoldások közül válasszon, ha egyszerűen beüzemelhető rendszert szeretne, melyet a világ minden pontjáról figyelemmel kísérhet.

Akiket a cikk nem győzött meg azt ajánljuk, hogy tekintse meg élő adásunkat, persze most már felvételről!


Mivel a nálunk járt eszközöket illik értékelni ezt is megtesszük. A GKB kamerák nálunk 10-ből 10 pontot kapnak. Az áruk pont illeszkedik a piacon elérhető hasonló megoldások áraihoz, ám a szoftver fényévekkel jár előbbre. Egyetlen apró negatívumot találtunk csak, ami viszont nem lett elegendő arra, hogy pontot vonjunk le miatta. Ez pedig a mozgásérzékelésnél a zónák beállításának hiánya.

alt

GKB IP kamerák és szoftver

Összességében tehát a kamerák nekünk tetszettek, sőt, nagyon tetszettek! Köszönjük a Kelly-Tech Kft.-nek, a magyarországi forgalmazónak, hogy kipróbálhattuk őket!




Monitor for me, you, us! - by LG

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

 

I wrote an article about LED-backlit displays few weeks ago. As I said, it is hard to say anything new apart from them that advanced devices get LED. It was not changed at all, but LG’s model snapped me more.

Of course I will not jump to the finish; because it is a review and it require building up and raising interest. This is cornerstone of article writing and of course to we can do it in 5000 times with similar product.

Let’s try to get back our recent theme, to LED-backlit displays or rather LG E2350V! Colleague from LG commended and I hold my hand, because it showed the same specification like other monitors form the category. I just hoped, LG’s engineers –as they used to—give some tenderness, which we can enchance in this review. I think you guessed, we found them, but not colossal big ones.

Let’s see, why can be better one egg than others!

 


 

The device arrived in a thin box, and we could think that is empty. Of course that was not true, the display lay low in it. We wrote about LED technology a lot, because it edify picture quality, id est we can get better contrast by it. But backlit made better LCDs by other sights. Energy usage was getting lower, they use half (or less) than usual LCDs and devices thickness was getting smaller and lighter.

Of course weight is less, because manufacturers prefer external power supplies, and that is good. Good because user does not notice while watching the display, user can get thin monitor and weight of device is falling off.  LG E2350V is 3 kilograms only, so it is clear why was we thinking box was empty. Thickness of the display is only 1,7 centimeters at the most coarse area. It sounds silly; it is like we got an unrecoverable demo model from IKEA’s den.

Let’s look its face!

The wide display has a 2,5 centimeters glossy black frame. It is not true for down area, it has a purple-red strain. We cannot find any controlling body for first look, not at front, not at sidelong, and we do not look the back, if they put there that would be silly idea. And after the searching we figured out there will be no usual button, but if we power on the device we can see six little led, which is passing to the color of down area. So it has a touch-sensitive surface, and we can decoy the menu with it.


Let’s rotate!

LG did not save video inputs. There is D-Sub, DVI and HDMI, so we can recommend the display for computer, and consoles too. We can find stereo output with jack format. It makes sense for HDMI audio, the device has not speaker so, we can sound it with any speaker what we have.


At boxing out we found a foot, but we did not put on it. There is the first nice idea, what we wait by LG.

Nowadays displays without foot are a fashion. These look like a giant digital picture frame, and we do not like it. We work on notebook, and we are looking for opportunities to lift, move from plane of desk to do not have to look down

 

That is the reason why we like usual displays, they have foot, they tall enough, and it is easier to work with. And designers come, they says take off the foot, it looks better. Are they right? Yes, it looks better.

There is the time for LG’ cleverness! The foot –exactly the shank- made for two options. If we pull down the bottom on the top than we can rotate back and it becomes to a giant picture frame. If we leave turn down we can put on the foot and every critic user –like us- can be satisfied and they get a usual monitor with foot. Two in one! Nice!


Here is the time, let’s turn on!

 


 

We spoke about controlling body. That is attaching to menu directly. Menu shows up above the touch-sensitive surface, leds and arrows help us to control. We can step to right or left, and jump up or down, set the functions in the menu with these buttons.

 


We can find LG Flatron f-Engine here too. It means a picture corrective technology, we can edify contrast (ACE – Adaptive Contrast Enhancer), edify color to get near to nature colors ( RCM – Real Colour Management), and edify noise and color distortion (DCM – Digital Contrast Mapping). Opportunities sound great and can handle easily in four pre-programmed profile. These are Normal, Movie, Internet and Demo modes. The last one is not a normal profile, just shows the difference between original and correction state.


We cannot find Smart package at any other manufacturer. There are brightness settings, which adjust backlit by outside light. There are the automatic picture ratio watcher and movie mode switching too, of course these options good for film watching.


The menu deserves A+. It can be modify easily, fast and the touch-sensitive buttons are very useful. Only the capable active buttons light, the others are dark, so we cannot lose the navigation and we know every time, what button should be pressed.


Before the picture rate, let’s see extras of E2350V! We can find an ACR codenamed mode, which analyses content of picture automatically, a DCE codenamed, which correct grey-shade, and a DCM which reduce noise and color distortion. Players will be happy with ARC, because it is responsible for games and 4:3 or 16:9 ratio supports, and set the display about it. So old games with 4:3 ratio will shows without distortion.

As we can see LG did not save with acronym. A tester will not fall for them, and try to justify its utility at the review.

Let’s see the picture!


It is not bad to clear in first step, the display’s resolution is FullHD, size is 23” and respond time is 5 ms. The last one is not the best, and we will see it, is it enough or not. We can find in the manufacturer’s data the contrast ratio, and as it used to be, a huge number. So let’s take a little bypass again. I will not explain how did they calculate contrast ratio. Just what does it mean in reality?

If you did not see a usual backlit LCD and plasma abreast, you must know there is a huge difference. We can see real black at plasma, but LCD is not in the neighbor neither. Best we can get is dark grey and it can be better or worse at different areas in the display. It is because of the technique of lighting, the fluorescent lamps in the edge so lighting is not equal and it shines at bad pixels too.


The big changing with LED-backlit is not that the LED is lighting than fluorescent lamps. The reason is the area where are these lighting. But we should take care of some manufacturer put on its box, LEDs are lighting, but as the usual LCDs at the edge. So the good LED-backlit displays light behind the panel, split it to cells. Contrast ratio, so black as better as we find more cells. It is easy, where LEDs and cells are a good many, we can split the panel to little pieces, and there is black only, the display do not turn on LED, so black will be black.


LCD displays can approach plasmas with this method,  we cannot say first watch which is a plasma and LCD in bright stores neither.

And there is the big bang, LG’s display has the previous technology. It was a surprise, because blacks are so good, we could not say it and imagine what can be the difference between the two LED layout.

Ok, after this monologue we can try the monitor, because as we know, we can know something if we try it. Just like pudding, but LG did not give us food, so we must see the picture. As we mentioned it has 5 ms respond time, it is not a good number, but in FPS game we did not see any sign of blur, we watched it like an eagle.


There was something we did not like, the quality of colors. Every color looked like steely with default settings. There were lot of blue, less green and red. We tried everything, profiles too, but colors did not look fine. The medicine was three color manual setting. 100% red, 60% green and 40% blue. We did not use color pattern, but we get good picture with these settings like we used to at FullHD notebooks and monitors.

Insight angle was very good. Thanks for reflection free panel, than the rival manufacturer’s solution. Nobody can wait for miracle, because it is a TN panel too, and we mentioned a lot of time its disadvantage. Picture did not grow dark from edgy angle neither, little texts was staying readable too. But we cannot dispute that we got the best picture face to face.

Let’ summarize!

 


 

We started the review that there is no really big difference between monitors, and it is –partly- proved with LG E2350V-PN too. As we mentioned in a previous article, manufacturers are not in easy position when they want to give reason why should we buy their device, not the rival’s monitor. 

This fact makes hard the situation for writers too, because set up list is hard. Luckily we did not have it with LG’s device. As you could read the previous pages, LG piled up lot of new resort to its display. These news are responsible for picture quality, good aspect ratio, multimedia (movie watching). Result did not lag behind, picture is sharp, and we can see a display with good colour transition.

We find a surprising good insight angle, which rate E2350V to buyable category. We have one negative thought about the device, and it is bad ratio of colours, but it was repairable with manual settings.

LG E2350V should not shame about its design too. They solved the problem with the foot, it can be usual or we can be fashionable without foot, and that is a really-really good idea. We do not like the latter mode, but we should admit that view without foot is amazing. But there are more things in the positive side of design, these are low weight, 1,7 centimeters thickness, and the bright rim what made by good matter. We liked all of that features.


So LG’s device could be a good solution for a young man for play games or an adult’s office for work too. Previous one get a very-very good display with sharp picture and it will not ruin his eyes for long years, the latter one get a demanding display which can be décor of the desk. We cannot give 10 of 10 points for the device because of the colour-accuracy and it can be repaired, but that is the only drawback, so LG E2350V deserve 8 of 10.

  • Recommended price: 67 990 HUF with VAT

  

  LG E2350V

We had get the LG E2350V display from LG Hungary, thanks a lot!

Written by Gábor Szűcs and Zoltán Tárnok

Monitor nekem, neked, nekünk! - Az LG-től

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Néhány hete már kellett LED háttér-világítású kijelzőkről írnom. Akkor azt mondtam, hogy nehéz ilyen cikket írni, hiszen azon túl, hogy napjaink fejlettebb új készülékei már LED-et kaptak nehéz jelentős újdonságot találni. Sajnos ez jelen esetben sem változott, ám mégis, az LG által küldött darab valahogy jobban megfogott.

Persze nem szaladok nagyon előre, elvégre ez cikk akar lenni – a végén majd kiderül, hogy valóban az lett-e --, és egy cikket illik felépíteni, hogy némileg felcsigázzuk az érdeklődést. Ez a cikkírás sarokköve, és persze az, hogy az ötezredik hasonló terméknél is sikerüljön.

Próbáljunk meg az apró bakugrás után visszatérni jelen témánkhoz, vagyis a LED-es kijelzőkhöz, név szerint is az LG E2350V-hez! Az LG-s kollega nagyon dicsérte, én pedig előre fogtam a fejem, mert megnéztem a specifikációt, és az biza pont azt mutatta, mint a hasonló kategóriájú kijelzők. Csak reménykedni tudtam benne, hogy az LG mérnökei -- ahogy azt tőlük amúgy megszokhattuk – szolgálnak némi finomsággal is, olyanokkal, melyeket egy írott cikkben ki lehet emelni. Nos, a cikk főoldali bevezetője már előre vetíti, hogy találtunk ilyet, ha nem is bődületesen sokat.

Lássuk tehát, mitől lehet jobb vagy rosszabb az egyik tojás a másiknál!


A monitor egy meglehetősen vékonyka kartondobozban érkezett, melyet megemelve az a gyanúnk támadt, hogy nincs is benne semmi. Persze volt, ahogy azt reméltük, ott lapult benne a kijelző. Sokat írtunk már a LED-es technológiáról, de leginkább azért, mert a képminőségen sokat javít, vagyis jobb kontraszt érhető el általa. Pedig a háttérvilágítás változása más szempontból is jót tett a monitoroknak. Egyrészről a fogyasztás változott kedvezően, hiszen a hagyományos megvilágítású ősökhöz képest akár felére, vagy az alá is csökken az energia szükséglet, másrészt jót tesz a készülékek vastagságának, és tömegének is.

Ez utóbbi esetben persze az is közrejátszik, hogy a gyártók egyre inkább a burkolaton kívüli tápegységet preferálják, ami jó. Jó, mert a felhasználót nem zavarja, jó, mert nagyon vékony kijelzők készülhetnek így, és jó, mert a szerkezetek tömege is erősen lecsökken. Ez utóbbi adat az LG E2350V esetében mindössze 3 kilogramm, így pedig már érthető, hogy miért hihettük a dobozt üresnek. a kijelző vastagsága ebben az esetben a legvastagabb részen is csak 1,7 centiméter, ami az alacsony tömeggel karöltve viccesen hat, mintha nem is monitort, hanem valami működésképtelen demó darabot kaptunk volna az IKEA egyik berendezett dolgozószobájából.

Lássuk a külsőt!

A szélesvásznú kijelzőt egy 2,5 centiméter széles keretet kapott, mely fényes és fekete. Kivétel ez alól az alsó rész, amiben egy csík lilás-pirosas beütést kapott. Első ránézésre kezelőszerveket sehol nem találunk, sem a monitor elején, sem pedig az oldalán, hátul pedig nem is nézzük, hiszen oda oktalanság lenne gombokat telepíteni. Kis keresgélés után rájöhetünk, hogy kattogó gombokat nem is fogunk találni, van viszont a bekacsolást jelző piktogram mellett hat darab kis ledecske, melynek színe passzol az alsó sáv színéhez. Ezek a ledecskés, pontosabban az itt található felület érintés érzékeny, ide nyomva ujjunkat elő tudjuk csalogatni a menüt.


Fordítsuk meg a cuccot!

Az LG nem spórolt a videojel bemenetekkel. Kapunk D-Sub, DVI és HDMI aljzatot is, vagyis a kijelzőt nem csak számítógép mellé, hanem konzolokhoz is nyugodt szívvel ajánlhatjuk. Emellett találunk még egy sztereó kimenetet is jack formátumban. Ennek értelme, hogy a hangszórókkal nem rendelkező megjelenítőbe dugott HDMI kábelen érkező hangot is érzékelhető formába öntsük valamilyen hangsugárzó segítségével.


A kicsomagolás közben a kezünkbe akadt egy talp is, amit viszont nem szereltünk fel. Itt következik az egyik elmés ötlet, pont olyan jó, mint amire az LG-nél számítottunk.

Napjainkban egyre divatosabbak a talp nélküli kijelzők. Ezek úgy néznek ki, mint egy hatalmas digitális képkeret, és engedtessék meg, nekem nem is nagyon jönnek be. Notebookon dolgozom, és keresem a lehetőséget, hogy a kijelzőt felemeljem, elemeljem az asztal síkjától, hogy minél kevésbé kelljen lefelé néznem írás közben.

Pont emiatt szeretem az asztali kijelzőket, hiszen azoknak van talpuk, és elég magasak, kevésbé fárasztó a munka rajtuk. Erre jönnek a dizájnerek, és azt mondják, hogy szedjük le a talpat az asztali monitorról, hiszen úgy jobban néz ki. Tévednek? Nem, valóban jobban néz ki.

Itt pedig jön az LG nagy okossága! A talpat, pontosabban annak szárát úgy alakították ki, hogy kétféleképpen használhassuk. Ha lenyomjuk a tetején található kis gombot, akkor hátra tudjuk fordítani, így egy támasz lesz belőle, a monitorból pedig gigantikus képkeret. Ha lefordítva hagyjuk, akkor felszerelhetjük a talpat, és a hozzám hasonló kukacoskodó, a dizájnt csak a második sorba helyező userek is boldogok lesznek, mert egy teljesen hagyományos, talpas kijelzőt használhatnak. Kettő az egyben! Fincsi!


Itt az idő, kapcsoljuk be!


A kezelőszervekről már szóltam. Közvetlenül ezekhez kacsolódik a menü. Az érintés érzékeny felület felett jelenik meg a menü, melyet a kis ledek felett megjelenő nyilacskák alapján tudunk vezérelni. Ezekkel tudunk a menüben oldalirányba lépkedni, illetve fel-le haladni, a kiválasztott pontban pedig a funkciókat állítani.


Itt, a menüben találkozhatunk az LG Flatron f-Engine-el is. Az elnevezés, pontosabban a technológia egy képjavító lapkát takar, mely segítségével javíthatunk a kontraszton (ACE – Adaptive Contrast Enhancer), Javíthatunk a színhűségen, jobban megközelítve a természetes színeket ( RCM – Real Colour Management), javíthatunk a zajon és a színtorzításon (DCM – Digital Contrast Mapping). A jól hangzó lehetőségek a menüben persze elég egyszerűen, még pedig négy előre beállított sablonként jelennek meg. Ezek a Normal, Movie, Internet, és Demo névre hallgatnak. Ez utóbbi ugye nem is normális profil, inkább csak a hatást figyelhetjük meg a képjavító eljárás nélküli állapothoz képest.


Amit más gyártónál ilyen néven legalábbis nem találunk meg,az a Smart csomag. Ebben találjuk az automatikus fényerő érzékelést, ami a külső fény függvényében állítja a háttérvilágítás erősségét. Itt van még az automatikus képarány figyelő, és a mozi üzemmód kapcsolója is, ezek természetesen a filmnézésnél nyújthatnak nagyobb kényelmet.


Maga a menürendszer csillagos ötöst érdemel. Könnyen, gyorsan átlátható, az érintés érzékeny gombok segítségével könnyedén állítható minden. A navigálást az is segíti, hogy az éppen aktív és használható gomboknál található LED-ek világítanak, míg a többi sötét marad, így pedig nehéz eltéveszteni, hogy melyik gombot kell éppen használnunk.


Mielőtt a kép értékelésébe kezdenénk lássuk milyen extrákat kínál még számunkra az E2350V! Találunk itt egy ACR nevű eljárást, mely automatikusan elemzi a kép tartalmát, egy DCE nevűt, mely szürkeárnyalatokat javítja, és egy DCM elnevezésűt, mely csökkenti a zajt és a színek torzítását. A játékosok az ARC elnevezésű funkciónak fognak örülni, mivel ez felelős azért, hogy felismerje az elindított game 4:3-as vagy 16:9-es képarányt támogat, és ennek függvényében állítsa be a kijelzőt. Magyarán a régi 4:3-as felbontást támogató programok képe is torzítás nélkül jelenik meg.

Ahogy látható az LG-nél nem fukarkodtak a rövidítésekkel, van itt minden mi szem s szájnak ingere, a hangzatos eljárásokkal Dunát lehet rekeszteni. Az mondjuk természetes, hogy egy lelkes tesztelő ezeknek nem dől be, legalábbis igyekszik alátámasztani hasznosságukat a teszt során. Lássuk tehát a megjelenített képet!


Első lépésben nem árt tisztázni, hogy a kijelző teljes HD felbontással bír, a képátló 23”, a képfrissítés 5 ms. Ez utóbbi adat nem tekinthető a legjobbnak, de meglátjuk majd, hogy kell-e, hogy ez minket zavarjon. A gyári adatok között találjuk még a kontrasztarányt, ami a LED-es kijelzőknél már megszokott iszonyat nagy érték. Itt tegyünk egy kis kitérőt ismét. Nem, nem azt szeretném elmagyarázni, hogy a kontrasztarányt milyen árnyalatok kapcsán számolják. Sokkal inkább azt, hogy mit jelent ez a gyakorlatban.

Aki még nem látott egymás mellett hagyományos megvilágítású LCD panelt és plazmát, annak jó tudni, hogy a kettő között ég és föld a különbség. Míg a plazma esetében láthatunk „valódi” feketét, addig ezt a hagyományos LCD-knél jobb elfelejteni. A legjobb amit elérhetünk a sötétszürke, és még ez is lehet jobb vagy rosszabb annak fényében, hogy a kijelző szélén vagy a közepén nézzük. Mindez adódik a megvilágítás jellegéből, vagyis abból, hogy a fénycsövek a káva alatt kapnak helyet, így a megvilágítás nem egyenletes, ráadásul a nem működő képpontoknál is kapunk fényt.


A nagy változást a LED-es kijelzők esetén nem az okozza, hogy a fénycső helyett LED világít, hanem az, hogy hol világít ez a LED. Jó tudni, hogy léteznek olyan kijelzők, melyeknél a gyártó büszkén illeszti a dobozra a LED szót. Ezzel nem hazudik, hiszen valóban LED adja a fényt, ám csak ott ahol a hagyományos készülékeknél, vagyis a képernyő szélén. A jó LED-es készülékeknél viszont a megvilágító LED-ek a panel mögött helyezkednek el, mintegy cellákra osztva magát a kijelzőt. A kontrasztarány, így a fekete szín is annál jobb lesz, minél több cellát találunk. Ezt egyszerű belátni, hiszen ahol sok a LED és a cella, ott egész apró területekre oszthatjuk a panelt, és ahol az adott képen csak fekete van, ott be sem kell a LED-et kapcsolni, magyarán a fekete valóban fekete lehet.


Ezzel az eljárással az LCD kijelzők megközelíthetik a plazmák kontrasztarányát, sok esetben világos üzlethelyiségekben meg sem tudjuk állapítani ránézésre, hogy melyik kijelző plazma és melyik LCD.

És most következik a csattanó, az LG kijelzője az előbbi kategóriába tartozik. A dolog őszintén meglepett, mondjuk úgy kicsit felforgatta az elképzeléseimet arról, hogy milyen minőségbeli különbség lehet a két különböző LED elhelyezés miatt, hiszen meglepően jó feketével találkoztam.

Rendben, a kis kitérő után következzen a puding, ami mint tudjuk az evés próbája. A puding ebben az esetben a kijelző használata lesz persze, mert hiába vagyok édesszájú, az LG pudingot nem adott a monitor mellé. Kezdjük a képfrissítéssel! Mint feljebb írtam az 5 ms nem nevezhető csúcsnak, ám a teszt ezt nem igazolta. FPS játékkal próbálva, gyors mozgásoknál sem tapasztaltunk utánhúzást, pedig sasszemmel figyeltük.


Van azonban ami nem tetszett, ez pedig a színek minősége. Alapértelmezett beállításban valahogy olyan acélosnak tűnt minden szín, vagyis túl sok volt a kék, túl kevés a zöld és a piros. Hiába állítottunk a színhőmérséklettől kezdve az elérhető profilokig mindent, a szín nem akart megjavulni. Az orvosság a három alapszín manuális beállítása volt. Ez esetünkben 100 százalékos piros, 60 százalékos zöld és 40 százalékos kéket jelentet. Igaz, nem használtunk színbeállító sablont, de nagyjából ezeknél az értékeknél kaptuk meg azokat az árnyalatokat, amiket a referenciának használt, és jónak ítélt teljes HD felbontással bíró notebooknál, illetve asztali kijelzőnél tapasztaltunk.

Jónak értékeltük viszont a betekintési szögeket. Köszönhető ez talán annak, hogy a kijelző panelja lényegében teljesen tükröződésmentesnek bizonyult, szemben a nálunk nem rég járt konkurens megoldásokkal. Persze csodákra ne várjon senki, hiszen a panel itt is TN volt, ennek hátrányairól már többször írtunk. Tény azonban, hogy a kép még éles szögből sem sötétedett be számottevően, sőt az egészen kis feliratok is olvashatóak maradtak. Ami bizonyos, és amin csodálkoznivaló sincs, hogy a legjobb képminőséget szemtől-szembe kapjuk.

Értékeljünk!


Azzal kezdtem a cikket, hogy nehéz napjaink monitorai között óriási különbségeket találni, és ez részben bebizonyosodott az LG E2350V-PN esetében is. Ahogy azt egy korábbi cikkemben már írtam, a gyártók nincsenek könnyű helyzetben, amikor meg akarják indokolni, hogy miért az ő, és miért ne a konkurens gyártó készülékét vegyük meg.

Ez a tény megnehezíti a cikkíró életét is, hiszen objektíven szemlélve nehéz sorrendet felállítani a készülékek között. Szerencsénkre azonban az LG berendezése esetében nem volt ennyire nehéz dolgunk.

Ahogy az előző oldalakon olvashattátok is, az LG sok újítást halmozott a kijelzőbe. Ezek egy része a képminőségért, egy részük a normális képarányért, míg mások a multimédiás, tehát filmnézés élményét javító volt felelős. Az eredmény pedig nem maradt el, valóban tűéles, szép színátmenetekkel rendelkező képet csodálhatunk.

Meglepően jó betekintési szöggel találkoztunk, ami kategóriájában mindenképpen a megvásárlandó darabok közé sorolja az E2350V-t. Az egyetlen negatívum a képpel kapcsolatban a színek aránya volt, de szerencsére ez még éppen javíthatónak bizonyult a manuális beállítások használatával.

Az LG E2350V-nek a külső tekintetében sem kell szégyenkezni. Külön piros pont, még pedig nagy piros pont jár azért, hogy megoldották, a monitor hagyományos talpa, vagy ha úgy szeretnénk talp nélküli módon is elhelyezhető legyen asztalunkon. Bár jómagam ez utóbbi módszert nem pártolom, azért el kell ismernem, hogy kinézet szempontjából sokat dob a talp hiánya. Igaz, a jó minőségű műanyagokból épített fényes káva, a meglepően alacsony tömeg, és a hasonlóan elképesztő 1,7 centiméteres vastagság sem jön rosszul, ha a külsőt értékeljük. Ezek a tulajdonságok egytől egyig tetszettek.


A külső ilyetén kialakítása miatt az LG E2350V teljesen megfelelő lehet egy ifjú ember szobájába játéra, és egy komoly felnőtt irodájába munkaeszköznek. Előbbi egy gyors szinte már szembántóan éles képet produkáló monitort kap, amit használva gyaníthatóan nem romlik el a szeme néhány év alatt, utóbbi pedig egy kimondottan igényes kijelzőhöz jut, mely íróasztala dísze lehet. A magam részéről egy dolog miatt nem tudok 10-ből 10 pontot adni a kijelzőnek, ez pedig a színhelyesség, de az összes pozitívumot az egyetlen negatívum – ráadásul orvosolható negatívum – mellett 10-ből 8 pontot mindenképpen megérdemel!

  • Ajánlott bruttó végfelhasználói ár: bruttó 67 990 Ft

LG E2350V

Az LG E2350V monitort az LG Magyarországtól kaptuk kipróbálásra, köszönjük!


Filmek az Air-ből!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

- Gyimka, hol a csudában vagy már?
- A konyhában tesó, a helyemen, ahol mindig.
- Gyere már be ember, aztán dugd a dobozod a tévére, mert megőszülünk, mire valami történik.
- Hogy mit és hova dugjak Szerjoska?
- Azt a fekete Air feliratú izét, amit múltkor is hoztál, nem azért jöttünk, hogy megnézzük a Nyolcadik utas a vasutast?
- Rendben, megyek mindjárt, de a szendvics is kell, addig meg dugd rá te.
- Gyimka barátom, nekem fogalmam sincs mit és hova kell dugni, nem értek én ehhez az izéhez!
- Jó szöveg, fogod azt a lapos végű kábelt bedugod a seggébe, a tápegységet az áramba, aztán irány a wireless hálód, megkeresed a fájlszervered, és mehet a film.
- Ennyi!? Komolyan?
- Persze, szerinted mi kell még hozzá?
- Mittom én, azt hittem valamit állítgatni is kell, meg konfigolni, meg a fene sem tudja ezeknél a vackoknál.
- Nem Szerjoska, nem kell. Pont ezért vettem az ASUS O!Play Air-t, mert ezen, semmit nem kell állítgatni! Na, itt is vagyok, nyomjátok a szendvicset, aztán pörögjön a mozi!

Az előbbi közjáték természetesen szegényes képzeletem szüleménye, de akár így is történhetett volna valahol Oroszországban. 


Az utóbbi évek, talán évtized egyik hozadéka a számítástechnikában, illetve a multimédiában a hardverek rohamos fejlődése, erősödése jeleként a multimédiás tartalmak egyre jobb minőségben történő lejátszása volt. Egy régebbi cikkemben már említettem, de nem állom meg, hogy újra megtegyem, hogy megosszak egy régi emléket veletek.

Valamikor, amikor az újságok mellé adott CD még kuriózum volt, és amikor a szerkesztők még nem tudtak teletömni egy 650 megás korongot, na, akkoriban történt, hogy egy Chip magazin mellékletén ráakadtam egy cikk mellékletére. Az újságban található írás a különböző tömörítési eljárásokat tárgyalta, azokat, amiket a filmek esetén használhattunk. A melléklet a lemezen pedig nem volt más, mint különböző módokon tömörített filmrészletek. Ezek a részletek a Toy Story első részéből származtak, és Buzz Lightyear nyomta bennük a rizsát.

Nos, jogosan kérdezitek, hogy ez mitől akkora zsibbadás? Azoknak, akik akkoriban még nem nyúztak PC-t nehezen tudom majd megmagyarázni, hogy bizony ezek voltak az első igazi mozgóképek, amiket egy számítógép képernyőjén láttam. A VGA felbontású monitoron csupán bélyeg méretű volt a kép, mégis a mai napig érzem az érzést, élénken él bennem az emlék, ahogy sógorommal kimeredt szemmel bámultuk a képkockákat, és azon filozofáltunk, hogy egyszer sokára eljön majd az idő, amikor komplett videoklipeket, ne adj Isten, teljes estés filmeket nézhetünk majd meg a számítógépen. Akkoriban arról nem is álmodtunk, hogy ez akár teljes képernyőn is futhat, arról pedig végképp nem, hogy a felbontása 1920 x 1080 képpont is lehet. Hogy is álmodhattunk volna erről, amikor még a 640 x 480-as felbontású monitor is egy csoda volt, legalábbis abban az értelemben, hogy nem csak a szürke vagy a zöld árnyalatait volt képes megjeleníteni, hanem SZÍNESben láthattuk a hármas verziójú Windowst. Hogy ezt miért írtam le? Azért, mert számomra az azóta eltelt évek villámgyorsan szaladtak el, és ha ma körülnézek, akkor azt látom, hogy ami nem teljes HD az már nem is jó, sőt, lassan ami nem lesz háromdimenziós az sem lesz elég jó.


Az idő tehát telik, a szekér halad, a hardverek fejlődnek, a számítástechnika és a multimédia pedig nem csak hogy összeért, hanem lassan össze is olvad. A televíziók laposak, és lehet rajtuk számítógépes játékot játszani. A monitorok laposak, és lehet rajtuk televíziót nézni. A videomagnó, a CD már a múlté (ez utóbbin a zene még tartja magát), de lassan a DVD-nek is pápát inthetünk. Világunk lassan teljes egészében a különböző médialejátszók uralma alá kerül, olyanok alá, mint például cikkünk tárgya, az ASUS O!play Air.

Nem túl rég tárgyaltuk az ASUS O!Play lejátszóját, most pedig itt az utód, a fejlettebb Air, ami a normál O!Playhez képest két dologban hozott újat. A hálózatok kezelésében nem meglepő módon a vezeték nélküli hálózatok, valamint a háttértárak terén a memóriakártyák támogatását. Ezekre sok szót nehéz vesztegetni, hiszen a vezeték nélküli hálózatok beállítása egy ponttal bővítette a menüt, ahogy a memóriakártyák is pont ennyit adtak hozzá. Kipróbáltuk őket, működtek.

Itt a válasz arra, hogy miért kezdődik a cikk olyan faramuci módon, ahogy. Amikor az ASUS hazai kirendeltségében megkaptuk a motyót, csak egy dolgot csomóztak a lelkünkre, hogy gyorsan szülessen cikk a lejátszóról. Ez első blikkre kicsit problémásnak tűnt, hiszen alig néhány hónapja adtunk áttekintést a kistesóról, így most nehéz lenne újabb érdekfeszítő írással előrukkolni. Emiatt döntöttem úgy, hogy ez a cikk nem olyan lesz, mint egy hagyományos bemutató, hanem olyan, mint amit most olvastok. Ha a technikai paraméterek hiányoznak, akkor inkább megpróbálom bemutatni azt, hogy milyen érzés lehet O!Play-jel élni.

Ahogy a bevezetőből is kiderült jó, és nem csak jó, hanem egyben egyszerű is. Ha valaki O!Play-t használ, akkor valóban nincs más dolga, mint összekötni a tévével, adni neki egy kis áramot, és már indulhat is a mozi az otthoni hálózaton keresztül. Lényegében minden féle és fajta ismertebb formátumot támogat, nem idegen neki a teljes HD felbontás sem. Kapunk hozzá távirányítót, aminek segítségével könnyedén tallózhatunk a hálózaton, pillanatok alatt megtalálhatjuk filmjeinket, zenéinket vagy fényképeinket. Az elmúlt évekre visszatekintve ég és föld a különbség. Ha valaki O!Play-t használ, már nem szívesen emlékszik vissza a videokazettákra, de lassan a CD lemezekre sem. Minek is emlékeznénk a monoton magyar alámondásos szinkronra, a kockásodó képre, amikor kristálytiszta, nagyfelbontású képélmény és hasonlóan tiszta térhatású hang kényeztet el minket.

Persze ez igaz a zenehallgatásra is. A jó öreg MP3 mellett találunk még sok egyéb formátumot, olyanokat is, mint például a FLAC, melyet audiofill olvasóink bizonyára jobban kedvelnek. Én sajnos süketebb vagyok annál, minthogy észrevegyek bármilyen különbséget, de aki zeneélvezőnek tartja magát annak sem kell szomorkodnia az Air-t használva.

Hasonló a helyzet a képek terén is. Bár a fájlformátumokban itt nincs akkora választék, mint a zenénél ez nem jelenthet akadályt, hiszen az ismertebbek itt is megvannak. Legyenek képeink JPG, GIF, PNG, esetleg TIFF formátumban a képnézegetésnek nincs akadálya. Léptethetünk egyesével, vagy használhatunk diavetítést különböző képátmenetekkel, a döntés a miénk.

A szép az egészben, hogy az ASUS lejátszójához kapunk távirányítót is, így fel sem kell állni a fotelből, és nem kell egérrel sem bohóckodnunk, ha a szerkezetet vezérelni szeretnénk. 


A digitális világ immár teljes mértékben átvette a hatalmat nappalink fölött. Némely esetekben ezen kesereghetünk, hiszen egy MP3 nagyjából sehol sincs egy bakelithez képest, ám a tény akkor is tény marad, nekünk pedig ezzel kell együtt élni. Ha pedig így van, akkor próbáljuk meg ezt az életet a legtökéletesebben kivitelezni, és válasszunk olyan lejátszót, ami minden tekintetben képest kiszolgálni napi igényeinket.

Fontos, hogy semmiképp sem higgyük el, hogy a legolcsóbb ötezer forintos lejátszó egyenértékű egy drága márkás darabbal. Nem vagyunk az oktalan költekezés hívei, de azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos szint alá nem nagyon szabad bemenni. Az addig rendben van, hogy hozzáértők a specifikációkat böngészve olykor-olykor ráakadhatnak egy a tudásához képest olcsó készülékre, de sajnos a nagy átlag nem ebbe az irányba mutat. Igen, ahogy sejthetitek az O!Play Air sem olcsó. Ára valamivel bruttó negyvenezer forint alatt mozog üzlettől függően.

Azt írtam nem olcsó, de ez nem kell, hogy azt jelentse drága. Véleményem szerint az O!Play Air-nek ez az ára, ezen változtatni nem tudok, így inkább azt nézem, hogy ezt az árat megéri-e vagy sem. Jómagam úgy gondolom, hogy igen. Egy időben, az asztali DivX lejátszók fénykorában erősen aggódhattunk amiatt, hogy a megvásárolt player képes lesz-e a jövőre, vagy két év múlva megjelenő új kodekek lejátszására akadás nélkül. Napjainkban ez a veszély kevéssé fenyeget. Persze gondolhatnánk azt, hogy jönnek majd az egyre erősebb tömörítésű anyagok, melyekhez erősebb központi egység kell, de ez talán még sincs így.

Azért nincs, mert napjainkban nem nagyon fenyeget minket a tárhely hiány. Nem vagyunk rákényszerítve, hogy még jobb felbontást hozzunk ki a 650 megás tárhelyből, ami egy CD lemezen a rendelkezésünkre áll. Nem várható az sem, hogy a jelenleg még mindig csak kamaszkorba lépő teljes HD felbontást egy-két éven belül leváltsa egy még több pixelből álló formátum. Ha pedig ez az okfejtés igaz, akkor arra sem nagyon kell számítanunk, hogy a most megvásárolt lejátszónk rövid ideig fog szolgálni minket. Ha viszont a lejátszót nem egy, de nem is két, hanem jóval több évre vesszük, akkor tegyünk magunknak annyi szívességet, hogy olyat választunk, amivel gyaníthatóan nem lesz problémánk. Az ASUS O!Play Air pedig ilyen! Én biztos nem lennék bánatos, ha hozzám vágnának egy ilyet, na nem kipróbálásra, hanem úgy örökre. Meg sem állnék vele hazáig, nehogy meggondolják magukat.

Tehát, ha valaki megteheti, hogy adózott forintjait ASUS O!Play Air-re költheti, az ne habozzon sokat. Tegye, garantáltan nem fog csalódni sem a külső kinézet, sem pedig a belső által nyújtott szolgáltatások tekintetében. Fogjátok, vigyétek, meg se álljatok a nappali foteljáig. Oda aztán rogyjatok le, és indulhat a mozi!

ASUS O!Play Air

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

Az ASUS O!Play Airt az ASUS hazai kirendeltségétől kaptuk kipróbálásra, köszönet érte!

Bemutatkozik a Fermi architektúra a GeForce GTX 480-nal

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az idő szűkössége miatt most nem kezdenénk hosszú bevezetőbe és az utóbbi 10 év elmesélésébe, hiszen hasonló összefoglalást már több videokártyás cikkünk bevezetőjében elkövettünk. A legutóbbi írásokban kielemeztük az ATI-AMD kedvező pozícióját és annak okait, és gyakorlatilag minden művet úgy zártunk: "A nagy kérdés az, mit tud majd a Fermi?". Nos, most elérkezett az idő, hogy erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

Halad a munka a TSMC gyáraiban

Mikor ezeket a sorokat olvassátok, már bőven túlvagyunk a GIGABYTE GeForce GTX 480 HOC TV Live-ban való bemutatásán, melyet igyekeztünk a lehető leggyorsabban megcsinálni, gyakorlatilag a szerkesztőségbe érkezését követően már élő adásban vizsgáltuk a képességeit. Emlékeztetőül, és a tisztánlátás végett újra el kell mondanunk, hogy a Fermi architektúrára épülő új felsőkategóriás GeForce-ok megérkezése fél éves csúszással történt meg az konkurens ATI csúcsmodelljeihez képest, mostanra a pirosak nem csak piac felső, hanem gyakorlatilag minden szegmensét lefedték modern, DirectX 11 kompatibilis megoldásaikkal, abszolút vezető pozícióba kerültek, és termékeiken néhol az áron kívül (mely ebből az előnyből adódik) nem nagyon lehet komoly támadási felületet találni.

Gyümölcsöző partnerkapcsolat: az AMD és a TSMC első DirectX11 kompatibilis GPU szilíciumostyája

A HD 4770-nel, azaz RV740-nel nagyon okosan tanulták ki a 40 nm-es gyártástechnológia nehézségeit és praktikáit, így mire a HD 5800 sorozat a gyártósorra feküdt, már nem voltak komolyabb nehézségeik, maximum a mennyiséget illetően, de ebben a szintén elég hosszú és szövevényes történetben a TSMC felelőssége is megkérdőjelezhetetlen. Közben az NVIDIA is beleszagolt a 40 nm-be az alsókategóriás paletta DX 10.1-gyel megspékelt modernizálásával, de ezeknek a viszonylag egyszerű lapkáknak a gyártása nem volt különösebben nehéz feladat. Többször felidéztük már az AMD R600 modelljének, főleg a HD 2900XT históriáját, valahol itt szánta el magát a cég a Sweet Spot stratégia kidolgozására, melynek a lényege az, hogy amennyire a körülmények engedik, nem terveznek túl komplex és nagy méretű chipet, ezzel próbálják visszaszorítani a gyártási nehézségeket.

Egy 300 mm-es waferből nagyjából ilyen felállásban lehet működőképes GF100 magokat gyártani

Mindet kezdet nehéz - tartja a mondás, így volt ez a Sweet Spot elv indulásával is. A filozófia alkalmazása nem jelenti azt, hogy kihagynák a legmodernebb eljárásokat, sőt, már az R600 is számos előremutató fejlesztést tartalmazott, melyek akkor még nem voltak teljesítményben kifizetődőek, de mint tudjuk, az idő az ATI-t igazolta. Tisztában voltak azzal is, hogy ezzel a módszerrel az egy GPU-s kategóriában a nyers erőt tekintve nem fogják tudni felvenni a versenyt az NVIDIA brutális vezérlőivel, erre a CrossFireX alkalmazásában látták a megoldást, illetve a több GPU egy nyomtatott áramkörön történő alkalmazásával, ennek lett az eredménye a HD 3870 X2, a HD 4870 X2, majd napjaink sztárja, a HD 5970. Ennek az útnak a kijelölésével és az amelletti elkötelezettséggel tart most ott az AMD, hogy olyan -- a konkurenciához képest -- sokkal kisebb méretű és kedvezőbb fogyasztással bíró magokat tud gyártani, melyek teljesítményben is abszolút versenyképesek, gyártási nehézségektől mentesek, és előállítási költségük is kedvező, tehát értékesítésük hasznos, és nem elhanyagolható mértékű profitot termel.

Az előd és az utód

A dolog érdekessége, hogy az NVIDIA teljesen más utat választott, és erről a mai napig nem volt hajlandó letérni. A zöldek egy GPU alkalmazásával akarnak a csúcsra érni, kizárólag az erő az elsődleges, a fogyasztás és a hőtermelés kérdésköre közel sem kap akkora figyelmet, bár igazság szerint az NVIDIA filozófiájából logikusan következik az efféle hátrány. Az egy darab, nagy méretű komplex lapka törvény szerűen többet eszik mint egy Sweet Spot gondolkodással előállított variáns, persze a lényeg a differencia, és az, hogy ezek a tulajdonságok még az elfogadható határokon belül maradjanak. Többen hangoztatnak olyan álláspontokat, hogy az NVIDIA elfordul a játékos társadalomtól, és a professzionális felhasználási területeken akar erősíteni. Nos, ha ez ennyire sarkalatosan nincs is így, igazság mindenképpen van benne, nem is kevés, erre a legkézenfekvőbb bizonyíték a GF100 felépítése, melyet a következő oldalon boncolgatunk.

NVIDIA GeForce GTX 480

Adott tehát két irányelv, két út. Minden jel arra mutat, hogy -- ha csak a videokártya piacra koncentrálunk -- jelenleg az AMD gondolkodása a jobb és a kifizetődőbb, de az senki nem várhatta, hogy az NVIDIA annyira kivonja magát a otthoni felhasználási területre szánt termékek versenyéből, hogy abszolút nem jelentet meg terméket a vásárlók irányába. A helyzet nem túl rózsás, a zöldek továbbra is gyártási nehézségektől szenvednek, rossz a kihozatali arány, kevés az eladható termék, és a további problémákról még nem is beszéltünk konkrétan. Azonban egy valamiben az utóbbi években az NVIDIA nem nagyon okozott csalódást, ez pedig a szigorúan vett nyers erő, és a játékokban mutatott teljesítmény. A sok felmerült kérdés mellett e cikkben természetesen főleg arra keressük a választ, hogy az asztali piacra szánt GF100 csúcskártya, magyarán a GeForce GTX 480 mennyire gyors a konkurens modellekhez képest. Menetrendünkhöz hűen, mielőtt a grafikonokra térnénk, a túlzott mértékű szakmaiságot kerülve vizsgáljuk meg hogyan is fest a GTX 480-on teljesítő GF100 kódnevű grafikus mag!

NVIDIA GeForce GTX 470


A Fermi architektúrára épülő GF100 nevű lapka technológiai ismertetése bizony nem könnyű feladat, hiszen a rendkívül komplex mag számos területen előre, néhány helyen pedig visszafelé lépett, de a változások sora igen hosszú.

Talán kezdjük a számokkal, hiszen azok ritkán hazudnak, illetve az előző sorozat alapjával, a GT200 mag ilyen szempontból történő összehasonításával. A fontosabb részegységeket tekintve mostanában sokszor a "2-es számmal" találkozunk, mint szorzó, ennek a jellemzőnek most is fog jutni szerep, de kezdjük az elején. A GT200 mag gyártása 65 nm-en indult, később ez modernizálásra került, és a GT200b már 55 nm-en készült. A GF100 minden egyes példánya a jelenlegi elvárásoknak megfelelően természetesen 40 nm-es csíkszélességgel készül. A GT200 legerősebb, faragásmentes változata 240 darab árnyalóegységet tartalmazott, és bár a GF100-nál az NVIDIA eredetileg 512 darabbal kalkulált, ez feltehetőleg a gyártási nehézségek és a költségek miatt végül 480 darab shader processzor lett, melyről könnyen észrevehető, hogy a GT200-ban dolgozó 240 egység duplája.

Már az imént említett modell 1,4 milliárd tranzisztora is félelmetesen nagy szám volt, a GF100 3,2(!) milliárdja mellett viszont elbújhat. A dupla mennyiségű SP -- mostmár CUDA mag -- miatt valamivel 3 milliárd alá lehetett becsülni a kérdést, de az egyéb egységek alkalmazásának eredményeképp ez a szám még magasabb lett. Annyi bizonyos, hogy ennek a 3,2 milliárd tranzisztornak értelem szerűen energiára van szüksége, és ez a fogyasztás szempontjából semmiképp sem jó előjel. Érdekesség, hogy míg a GT200 területe 576 mm2 volt, addig a GF100 valamivel kisebb: 530 mm2. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges hogy a több mint dupla annyi tranzisztor kisebb méretű magba is "belefért".

Ebben a 40 nm-es csíkszélességnek nyilván kulcsfontosságú szerepe van, a gyártási folyamatok modernizálása hozzájárul a dologhoz, illetve ehhez a tényhez olyan szerkezeti változások is hozzájárulhatnak, mint például a memóriavezérlő. A GT200 512 bit szélességű busza nem tudott fennmaradni az utódban, a GTX 480-ban 384 bites crossbar vezérlő dolgozik, mely 6 darab 64 bites egységből jön létre (szálanként két ROP-blokkal), darabonként 256 MB GDDR5 RAM-mal, így a memória összmérete 1536 MB. Az NVIDIA a 480 darab CUDA magot úgynevezett Shader Multiprocesszor egységekre osztotta, és mivel minden ilyen blokk 32 darab CUDA core-t tartalmaz, így az előzetes információkkal ellentétben a GF100 nem 16, hanem 15 darab Shader Multiprocesszort (SM) foglal magában jelenleg.

alt

A SM blokkok száma határozza meg a Texture Units, azaz a textúrázóegységek számát is, blokkonként négy darab teljesít szolgálatot, így a textúrázók összes mennyisége 60 darab. Mindazonáltal nem lenne a világ legnagyobb meglepetése, ha később -- ahogy javul a kihozatali arány és tökéletesítik a gyártást -- megjelenne egy, az eredeti terveknek megfelelő, 512 SP-s, 16 SM-es, 64 TU-s modell például GTX 485 néven.

Előnyös technológiai változtatások:

  • Dupla pontos számítási teljesítmény jelentős növelése: átlag PC-s felhasználási szempontból nem, de professzionális oldalról fontos és vonzó jellemző
  • Az architektúra elsőként kínálja a szimpla pontosságú számítási teljesítmény csaknem felét dupla pontosság esetén - fontos megjegyezni, hogy ez csak az architektúrára igaz, ugyanis a GeForce kínálat ilyen tekintetben korlátozásra került, és esetében ez a képesség nem a felére, hanem a nyolcadára csökken. Ez viszont a GeForce esetében azért nem kritikus kurtítás, mivel játékokban gyakorlatilag nem befolyásolja a kártya erejét
  • A fix és lebegőpontos számítások külön egységekkel történnek az ADD és MUL utasítások támogatásával kiegészítve, a lebegőpontos feldolgozó IEEE754-2008 szabványú, és birtokában van a MAD és az FMA instrukciók ismeretének
  • Az egyes SM-ekben található CUDA magok egyesített cache-t használnak
  • Megjelent az accelerated jittered sampling
  • A 768 KB méretű egyesített L2 gyorsítótár ECC-korrekciós képességekkel is rendelkezik, ez szintén a HPC-s versenyképességet növeli
  • Ray-tracinghez idomuló gyorsítótár felépítés és OptiX motor -- HPC-s előny
  • A Z mintavételezők megduplázása miatt nagyobb sebesség nyolcsoros élsimítás mellett
  • 16 fixfunkciós feldolgozó - tesszellálásban fontos szerepkörrel
  • Transparency supersampling (TrSS) élsimítási technika API-tól független támogatása
  • 32×CSAA
  • Négy setup motort tartalmaz a chip, aminek köszönhetően a háromszög feldolgozási sebesség 4 tri/sec-re nőtt. Ez roppant előnyös magasabb szintű tesszelláció esetében

Hátrányos - kevésbé előnyös technológiai változások:

  • Streaming multiprocesszoronként egy textúrázó blokk, melyben négy szűrő és címző dolgozik, vezetékenként négy mintavételezővel -- ez visszalépés a GT200-hoz képest, de az NVIDIA szerint az új egységek fejlettebbek lettek
  • A minden SM számára elérhető 768 KB méretű egyesített L2 cache-sel kapcsolatban esetenként felmerülhetnek felülírási problémák
  • A ROP blokkok hatékonysága nem fejlődött elegendő mértékben, ami nagyon magas felbontásokon teljesítménycsökkenést eredményezhet
  • A GF100 textúrázó kapacitása kisebb, mint a GT200-é
  • Anizotropikus szűrés tekintetében nem történt fejlődés

Érdemes rendbe tenni a dolgokat az órajelek tekintetében is. Régebben egyszerű volt a képlet, adott volt a grafikus mag és a memória órajele, tisztán, egyszerűen. Aztán megjelentek az egyesített shader architektúrájú vezérlők, és egy úgynevezett shader frekvencia is belépett a képbe. A GF100 esetén a "core" jelentős része ezen a frekvencián üzemel (GPC clock), mely a GTX 480 tekintetében 1400 MHz. A CUDA magok és a speciális feladatkörrel ellátott végrehajtók minden egyes órajelcikluson végeznek munkát, a fennmaradó elemek -- raszter, textúrázók -- viszont csak minden második órajelen. A GPU mag frekvenciája ezentúl csak a ROP-blokkok és a másodlagos gyorsítótár sebességéről informál. A GPU clock a GTX 480 modellnél 700 MHz. A harmadik érték a memórialapkák tempója, melyek fajtája mostmár az új GeForce-okon GDDR5, a GTX 480-on 3700 MHz-es effektív értéken dolgoznak. Néhány olvasónknak talán szemet szúrhat a működési frekvenciák viszonylag alacsony értéke, erre feltehetőleg főként a hatalmas fogyasztás és hőtermelés miatt van szükség.

Akad még egy fontos dolog, amiről eddig nem beszéltünk, de annyira egyértelmű, hogy mindenki tisztában van vele. A GF100 az NVIDIA első olyan architektúrája, amely teljeskörű támogatást nyújt a DirectX 11 változatú API-hoz, és birtokában az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseknek:

  • Shader model 5.0
  • Multi-threading - többszálú adatfeldolgozás
  • DirectCompute 11 - fizika és mesterséges intelligencia
  • Hardware Tessellation - hardveres tesszelláció
  • Better Shadows - jobb árnyékok
  • HDR Texture compression - HDR textúratömörítés

NVIDIA VP4 Video processzor

A Fermiben újdonságot könyvelhetünk a video processzor tekintetében is, melynek természetesen a videolejátszásban van fontos szerepe. A GF100 a VP4 kiadású egységet tartalmazza, amely egyébként nem teljesen új, már a GeForce GT 220 / GT 240 / ION2 modellekben találkozhattunk vele. A VP4 motor támogatja a MPEG-4 ASP (MPEG-4 Part 2) (DivX, Xvid) hardveres dekódolását, mely fejlődésen ment keresztül az előző generációs VP3 motorhoz képest, amely a első szériás ION-alapú rendszerekben tesz szolgálatot.

A lényeg, hogy az MPEG-1 formátumon kívül bármilyen MPEG formátummal megbirkózik az NVIDIA.

Nagyszerű hír, hogy végre a HDMI audio problémája is megoldódott, végre nem kell S/PDIF kábellel szórakozni, a HDMI-vel orvosolva vannak gondjaink. Ez azt jelenti, nem kell többet lemondanunk a két csatornás LPCM-ről vagy az 5.1-es DD/DTS-ről. Azzal, hogy PCIe közvetíti a hangot, rengeteg egyéb formátum támogatására van lehetőség. A VP4 most már DD+, 6 csatornás AAC és 8 csatornás LPCM formátumokkal is megbirkózik. Igaz, maximalista olvasóink csalódottak lehetnek, a Dolby TrueHD és DTS Master Audio még nem támogatott.

NVIDIA 3D Vision Surround

Az új GPU-val új technológia is érkezett, az NVIDIA 3D Surround. A 3D Vision Surround lehetővé teszi, hogy három kijelzőn 3D-ben játsszunk. Eléggé hajaz ez a megoldás az ATI Eyefinity-jére, csak itt egy kis pluszként megkapjuk a 3D hatást, ami azért valljuk be, igen fontos tényező napjaink térhatású mániájában. Persze használhatjuk 2D-s módban is a funkciót, ám ami még jobb hír, egy egyszerű driverfrissítéssel a GTX 260, 275, 280, 285 és 295 tulajdonosok is alkalmazhatják a technológiát. Mindehhez szükségünk lesz két kártyára és három monitorra, és persze egy 3D Vision csomagra. Két kártyára, amely értelemszerűen darabonként rendelkezik két darab DVI kimenettel, különben nehézkes lenne három monitorra képet varázsolni, és ez igaz a GTX 470 és 480-ra is. Nem olcsó móka ez, de minden egyedülálló élményért súlyosan a zsebünkbe kell nyúlni, ezt megszokhattuk.

Forrás: Guru3D

A lényeg tehát, hogy az ATI Eyefinity NVIDIA-s megfelelője három monitoron jeleníti meg a képet, akár 3D-ben, de nem szükséges hozzá sem 3D monitor (ekkor persze 2D-ben működik) sem a legújabb kártyák, akár GT200 vagy GF100 kártyák SLI-vel összekötve is elegendőek.


Ahogy már említettük, a GIGABYTE GTX 480 teljesen referencia alapokon nyugszik, csak a matrica segítségével van a cég arculatára alakítva a dizájn, hasonlóan a gyártók 95%-ához. Az új monstrum már nem a méreteivel sokkol, a kártya 26,7 cm hosszú, 11,1 cm magas, vastagsága pedig két bővítőhelyet foglal el, ezek egy felsőkategóriás modell átlagos értékei.

A baljós előjel azonnl szembeötlő, ugyanis eddig a kártyák hűtőbordáját valamilyen műanyag felülettel fedték el az NVIDIÁ-sok (például ahogyan ez a GeForce GTX 470-nél is megmaradt), a GTX 480-on azonban egy fém felület képezi a kártya tetejének egy jelentős részét, amely gyakorlatilag a borda lezáró része, ami így közvetlen összeköttetésben van a külvilággal. Erre valószínűleg a hihetetlenül magas hőtermelés és az ezzel járó melegedés a magyarázat, ezzel a módszerrel talán tudtak néhány fokot nyerni a tervezők, a fémlap működés közbeni érintését viszont semmilyen körülmények között nem ajánljuk!

A ventilátor a megszokott területen, a vezérlő végén forog, a levegőt az egész rendszeren átfújja, mely -- ahogyan azt megszokhattuk -- végül a másik oldalon távozik a házból, nem lett volna túl szerencsés, ha a több mint 100 fokos légáramlat a számítógépház belsejében keringve kezdte volna el keresni a kijáratot. További érdekesség a kártya tetején felbukkanó négy darab nikkelezett feltehetőleg 6 mm-es hőcső, gyári hűtőmegoldáson ilyet se nagyon láthattunk még.

A nyomtatott áramkör másik oldala szabadon szellőzik, ezúttal nem került rá borítás, érdekessége a ventilátor alatt kialakított két nyílás, a légkavaró ily módon hidegebb levegőt tud bejuttatni a rendszerbe, erre segít rá az is, hogy a kártya fara szintén nyitott. A 3-Way SLI és a 6 + 8 tűs PCI Express tápcsatlakozók jelenléte nem meglepő, a kimenetek terén viszont a két darab DVI mellett a mini-HDMI csatlakozó tűnt fel, vélhetően helyhiány miatt.

Aggodalomra nincs ok, a forgalomba kerülő dobozban megtalálható lesz a használatához szükséges átalakító. Úgy tűnik, a gyártók mostanában kezdik hanyagolni a dobozokon a manga figurák szerepeltetését, legalábbis a GIGABYTE most a mellőzésük mellett döntött, helyettük -- értelmezésünk szerint -- egy kék alapon figyelő robotszem látható, de bármi legyen is az, nekünk jobban tetszett, a dizájn egyszerű de mégsem fapados, minden infó rendelkezésre áll ami az egyszerű vásárlót érdekelheti.

A doboz tartalma semmilyen különösebb durranással nem szolgált, DVI-dSub átalakító, PCI-Express tápátalakító, felhasználói kézikönyv, telepítőlemez, stb. kerül a GTX 480 mellé, egy kis extra a második lemez, amin NVIDIA demokat, apróbb alkalmazásokat találunk. A referencia felépítés mellé referenciaértékek is párosulnak, egy kis összefoglaló a paraméterekről:


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-X58-UD4P
    • GIGABYTE GA-P55A-UD6
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,8 GHz HT Off (200×19)
    • Intel Core i5 750 2,66 Ghz @ 4,0 GHz (200×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • Kingston HyperX 1600 MHz 2 × 2 GB 1,65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • GeForce GTX 285 1024 MB GDDR3 (ASUS Matrix GTX 285)
    • GeForce GTX 295 - lemondta a részvételt
    • ATI Radeon HD 5850 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5850 CrossfireX (2 × ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5870 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5870)
    • ATI Radeon HD 5870 CrossfireX (ASUS EAH5870 + GIGABYTE HD 5870)
    • ATI Radeon HD 5970 2048 MB GDDR5 (ASUS EAH5970)
    • NVIDIA GeForce GTX 480 1536 MB (GIGABYTE GV-N480D5-15I-B)
    • ATI Radeon HD 5870 (HIS Radeon HD 5870 - H587F1GD)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 195.62 WHQL x64
    • NVIDIA GeForce 197.41 WHQL x64
    • ATI Catalyst 10.1 (Hotfix) x64
    • ATI Calalyst 10.4 x64
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV monitor

A mezőnyt tekintve sajnos egy problémába ütköztünk, mégpedig abba, hogy a korábbi mérések egy P55A-UD6 alaplapban lettek elvégezve egy Core i7-750 CPU-val. Sajnos a jelenlegi teszteléshez egyik sem állt rendelkezésre, így vissza kellett térnünk a Core i7 + 920 tesztrendszerhez, a GIGABYTE GTX 480-at és a HIS HD 5870-et ebben a konfigban mértük, a friss meghajtó programok alkalmazásával. A rendszer beállításait tekintve törekedtünk arra, hogy az a lehető legjobban hasonlítson a P55-ös tesztrendszerre, a Core i7-920-ban a HT kikapcsolásra került. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez 100%-osan nem megoldható feladat, de mivel arra nem volt módunk, hogy a felsőkategóriás cikkben szerepelt összes kártyát visszahívjuk a szerkesztőségbe, nem maradt jobb megoldás. Így ha teljesen hiteles képet nem is, de összehasonlítási alapot kapunk a korábbi mérésekkel is. A jelenlegi tesztelésnél használt főbb komponenseket a felsorolásban vastagon szedve tüntettük fel, a lényeg, hogy a GTX 480 egy kategórián belüli ellenfele egy HIS HD 5870 személyében újra lemérésre került ebben a rendszerben, a legfrissebb meghajtó, azaz a Catalyst 10.4 alkalmazásával, ezt a grafikonokban "HD 5870 10.4" jelzéssel tüntettük fel, így a HIS HD 5870 GTX 480-hoz történő hasonlítása teljesen friss és hiteles. A jövőben természetesen tervezünk majd újabb felsőkategóriás VGA cikket a GTX 470, esetleg a GTX 460 érkezése után, akkor majd a teljes mezőny új és egységes tesztkörnyezet keretein belül fog mérésre kerülni.

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark Vantage, DirectCompute Benchmark, Unigine Heaven Benchmark) sem a GeForce driver, sem a Catalyst beállításait nem piszkáltunk, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz azonban mindkét meghajtó esetén manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, mivel számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, ennek jelenlétét viszont szükségesnek éreztük a mérésekhez.

Videokártyák, fogyasztás, melegedés:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is, viszont most csak a frissen mért kártyák értékeit, tehát a GeForce GTX 480 és a HIS Radeon HD 5870 értékeit közöljük, az égetést 3 perc FurMarkkal végeztük, eközben figyeltük a maximális fogyasztási értéket a teljes rendszerre vonatkozóan, illetve a terhelés alatti a hőmérsékletet, ventilátor fordulatszámot, valamint az órajeleket az MSI AfterBurner segítségével monitoroztuk.

GeForce GTX 480:

Radeon HD 5870:

Résztvevők:

Mivel a tesztben szereplő modelleket a múltban már külsőleg is alaposan megvizsgáltuk (vagy cikk, vagy HOC TV adás formájában), ettől most eltekintenénk, már csak azért is, mert az összes Radeon referencia kártya, beleértve a HIS HD 5870-et is, a GIGABYTE GTX 480-atpedig már az előző oldalon bemutattuk.

HIS Radeon HD 5870

Teljes egészében gyári megoldás, mind a hűtést, mind az órajeleket tekintve. A HIS márkát a szolid matrica hivatott jelezni. A kis méretű dobozban a kártya mellett a szokásos tartozékok kaptak helyet.


ASUS EAH5850


ASUS EAH5870


ASUS EAH5970


ASUS Matrix GTX285


Az eredmények ismertetésében a megszokott menetrend szerint haladunk, ennek megfelelően a 3DMark Vantage az első delikvens.

A mérés során a PhysX technológiát kikapcsoltuk a GeForce GTX 480-on, amely meg is látszódott a pontszámban, nem tudott a HD 5870 fölé kerekedni. A HOC TV adásában jeleztétek, hogy szeretnétek GPU pontszámot is látni az eredményeknél, most ennek a kérésnek itt eleget tettünk, egyébként nem meglepő módon ebben a tekintetben is erősebbnek bizonyult a HD 5870.

Mivel a korábbi méréseinket még a Heaven 1.0 alkalmazásával végeztük, ezért itt nem volt értelme feltüntetni azokat a számokat, hiszen jelen esetben már a frissebb, 2.0 verziót futtattuk, maximális beállításokkal, extém tesszellációs profillal. Nos, itt bizony rendesen odapakolt az új GeForce ellenfelének, a tesszellációban mutatott magabiztos teljesítmény jó előjel a jövőre nézve.

A DirectCompute Benchmark nevezetű mérőprogramban a Radeonok sokkal jobban teljesítenek, ugyan értelem szerűen a GTX 480-nál van előrelépés a GTX 285-höz képest, de még ez is kevésnek bizonyul. Meghökkentő a GTX 480 és az 5870 friss mérése között tátongó űr, elképzelhető hogy a meghajtó is benne van a dologban.


A továbbiakban a játékokkal folytatjuk, elsőként két népszerű FPS-sel indítunk.

A Crysis mindig is a GeForce kártyákat szerette jobban, az már más kérdés, hogy a GTX 200-as modelleknek már nem sok keresni valójuk volt az új Radeonok árnyékában. A GTX 480 most viszont rendet rak, és elég csúnyán odapakol a HD 5870-nek, előnye durván 20%.

A Far Cry2-re térve mégjobban eldurvul a helyzet, az új GeForce lelépi az AMD egymagos királyát, és ha a korábbi méréseket nézzük, gyakorlatilag a HD 5970 környékén teljesít, ami igencsak meghökkentő.

A World in Conflictnél kicsit csökken a GTX 480 és a HD 5870 közötti differencia, de még itt is a vártnál nagyobb mértékű, a GeForce inkább két darab HD 5850-hez van közelebb. Az oldal zárásaként meg kel jegyeznünk, hogy ezek a játékok már elég korosnak tekinthető programok, kizárólag DX10 támogatással, és ez úgy tűnik, tetszett a GTX 480-nak.


A játékos mérések második oldalát egy kis zombi vadászattal indítjuk.

A Resident Evil 5 maximális részletesség mellett sem egy kártyagyilkos motorral megáldott gamma, a GTX 480 és a HD 5870 ezúttal mindkét felbontáson igen közel teljesít egymáshoz, bár 8-10 FPS-ről van szó, ez a magas értékek miatt gyakorlatilag jelentéktelennek tűnik, viszont az tény, hogy a GeForce gyorsabb.

A H.A.W.X. már DirectX 10.1 módban is képes futni, természetesen ez a lehetőség a GTX 480 és a HD 5870 esetében is aktív volt, a különbség láttán viszont ismét padló közeli szájállapotba kerültünk. Azt tudtuk, hogy a Fermi architektúrába bekerült néhány új technológiát a játék motorja képes kihasználni, de azt nem gondoltuk, hogy ekkora eltérést fog eredményezni. A GTX 480 gyakorlatilag a HD 5970 és két darab HD 5870 környékén préseli az FPS-eket.

Oldalunkat egyik kedvenc háborús kalandunkkal, a Modern Warfare 2-vel zárjuk. Minden kártya 100 FPS felett teljesít, a GTX 480 és a HD 5870 új meghajtóval mért eredménye között a kisebb felbontáson 35 FPS-nyi, míg FULL HD-re kapcsolva 24 FPS-nyi különbség van, aminek jelen esetben nincs gyakorlati jelentsége, de erőfölényről tanúskodik.


Utolsó méréses oldalunkra hagytuk a legérdekesebb címeket, ugyanis minden játék többé-kevésbé DirectX 11 támogatással rendelkezik.

Elsőként itt van a S.T.A.L.K.E.R. legújabb része, melyben mint tudjuk, bekapcsolható a tesszelláció, mérésünk során természetesen éltünk is a lehetőséggel. 1680 × 1050-as felbontásban kijelenthető, hogy a GTX 480 jelentősen gyorsabb a HD 5870-nél, még úgy is, hogy a friss meghajtó néhány FPS pluszt tudott hozni az 5870-nek, ezt a jelenséget egyébként szinte mindenhol megfigyelhetjük.

FULL HD felbontásra kapcsolva a szakadék tovább nő, a GTX 480 magabiztosan tartja magát és mindegyik mérési periódusban játszható szintet produkál, az utolsó szakaszban a HD 5870 viszont már becsúszik 30 FPS alá. A S.T.A.L.K.E.R. bizony elnyerte tetszését az új GeForce-nak.

A folytatásban itt van a Battleforge, amelynél szintén kíváncsian vártuk, mire képes a Fermi architektúra. Kijelenthetjük, hogy elég sokra, ugyanis megint más dimenzióban számolgat, mint az 5870, és inkább a HD 5850 CF, valamint a HD 5970 teljesítménye felé kacsintgat. Ha megnézzük az elődöt, vagyis a GTX 285-öt, az új Geforce ereje gyakorlatilag 3,5× nagyobb. Impresszív produkció, ismét!

Már csak a Dirt2 van hátra, de az előzmények fényében itt is a GTX 480 fölényére számítottunk. Ez be is jött, de a HD 5870 azért kicsit összekapta magát, és a különbség nem annyira kritikus, mint az előző két címben. Azt is hozzá kell tennünk, hogy ehhez a 10.4-es Catalyst meghajtóra is szükség volt, ugyanis hatására borzasztóan nagyot gyorsult a Radeon, nélküle ismét zakó lett volna a vége, nem is nagyon értjük, hogy talált ennyit az AMD, ugyanis a HD 5870 az új driverrel majdnem utolérte a HD 5850 CF-et. Ennyit az eredményekről, összegezzük a látottakat!


Ha a GeForce GTX 480-nal kapcsolatos véleményünket tömören kéne megfogalmazni, azt mondanánk, tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert brutálisan gyors, technológiailag immáron naprakész, de nem tetszett, mert bődületesen melegszik, eszméletlen forró, mely a meleg nyári hónapokban kritikus szintet is elérhet, emellett borzalmasan sokat fogyaszt. Ha viszont az NVIDIA filozófiáját vesszük alapul, azt kell mondanunk, nem sikerült rosszul a GF100. Egy csúcskártya esetében a fogyasztás és a melegedés kérdése általában másodlagos szempont (a zöldeknél pláne), és a teljesítmény érdekében ezek háttérbe szorulnak, az más kérdés, hogy el lehet-e menni egy olyan határig, ahol most az NVIDIA jelenleg a GeForce GTX 480-nal tartózkodik. Amíg a kártyák működnek és nincsenek instabilitási problémák, addig úgy tűnik, hogy lehet. Arra mindenki számított, hogy a GTX 480 gyorsabb lesz egymagos riválisánál, a Radeon HD 5870-nél, de arra nem gondoltunk, hogy ennyivel.

Persze a tesztek egy részében a 15-20%-os különbség érvényesül, de van ahol a kártya a kétmagos HD 5970 határát súrolja, vagy túl is lépi azt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Radeon HD 5870 friss mérése alatt már egy kiforrott, optimalizált meghajtó vezérelt, a GeForce-ot egy viszonylag új, valószínűleg nem teljesen optimalizált driver hajtotta, akkor a különbség megintcsak felértékelődik. Mostmár az új Geforce-ok is támogatják a DirectX11-et és képesek a tesszellációra, méghozzá a jelek szerint igen jó hatásfokkal, e tekintetben is abszolút meggyőző volt a GTX 480. A technológiai oldalon beszámoltunk néhány olyan változásról, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a kártyának esetleg gondjai lehetnek a magas felbontásokkal, azonban a tesztek alapján úgy tűnik, ez valótlan sejtésnek bizonyult, hozzátéve, hogy azt nem tudjuk, mire lenne képes a GPU egy 3 monitorból összefűzött valóban extrém magas felbontáson. Egy biztos: a GeForce GTX 480 újra visszaszerezte az NVIDIA-nak a leggyorsabb egymagos videokártya címet, azt meg senki nem gondolhatta, hogy reális ellenfele lehet a HD 5970-nek az összteljesítményt tekintve.

Ehhez azonban áldozatokra volt szükség. Mint már említettük, a chip borzasztóan nagy, melegszik és fogyaszt, de ami az NVIDIA-nak mégrosszabb, nehéz gyártani. Bár a vezetőség úgy nyilatkozik, nincs gond a kihozatallal, ez biztosan nincs így, hiszen az új GeForce-ok alig elérhetőek az üzletekben, rendkívül kevés kerül fel belőlük a boltok polcaira, és az áruk is horror, melyben nyilván bőven jelen van a magas előállítási költség és a rossz kihozatali arány. Ha már az árnál tartunk, vizsgáljuk meg a kérdéskört kicsit konkrétabban. Az ár-összehasonlítók eredményeit figyelve a GeForce GTX 480 környékén elég nagy a szórás, bruttó 125 000 Ft-tól egészen 142 000 Ft-ig láthatunk cédulákat, azt persze nem lehe tudni, melyik boltban van is a termékből, vélhetően a nagy részében nincs, ezért érdemes telefonon érdeklődni. A Radeon HD 5870 friss árait böngészve hamar észrevehetjük, hogy a leggyorsabb egymagos ATI bizony bőven beesett 100 000 Ft alá, 90-93 000 Ft-ért már haza lehet vinni őt. A GeForce GTX 470-hez 85-90 000-ért lehet hozzájutni, bár vélhetően esetében sem sokkal könnyebb ez a mutatvány, mint a GTX 480-nál. A HD 5850 ehhez képest egészen szépen kezd olcsósodni, 62-65 000 Ft környékén akár már el is lehet hozni, így több mint 20 000 Ft-tal olcsóbb, mint GeForce riválisa. Mivel a GTX 470 még nem járt nálunk, ezért konkrét tapasztalatokkal nem tudunk a termék ár/teljesítmény mutatójáról nyilatkozni, de az egyértelműnek tűnik, hogy ha ebből a szempontból vizsgáljuk a Radeonok és a GeForce-ok viszonyát, bizony az ATI kártyák hatalmas előnyben vannak. Viszont tudjuk hogy az NVIDIA-szimpatizánsokat nem érdeklik az ATI-kártyák ár/teljesítmény mutatói, nekik GeForce kell, méghozzá gyors -- és az új GeForce-ok gyorsak. Ezért biztosan fogynának a GF100 termékek, ha lenne belőlük, a külföldi pénztárcák nagyobb "teret" engednek a vásárláshoz. Meglátjuk, mit hoz a jövő...

Annyi bizonyos, hogy a Fermi architektúra ütőképes elgondolásnak tűnik, a professzionális piac tekintetében ez különösen igaz, az ATI FirePro modelleknek igencsak meg fog gyűlni a bajuk a GF100 alapú Quadro és Tesla termékekkel. Teljesítmény szempontjából nem lehet panasz az új kártyákra, és mostmár technológiai lemaradással sem lehet vádolni őket. Már "csak" a fogyasztással, a hőtermeléssel és az árral kéne kezdeniük valamit, és a "GeForce" szegmens ismét régi fényében tündökölne. Ezeken a jellemzőkön változtatni viszont csak úgy lehetne, ha modernizálnák a gyártási folyamatokat, és ez alatt elsősorban a mégkisebb csíkszélességre való átállást értjük, ez viszont a közeljövőben nem nagyon fog megvalósulni. Azt viszont mindenképpen szeretnénk a közeljövőben megvalósítani, hogy majd a GTX 470 és a GTX 460 is beleüljön tesztkonfigurációnkba, és egy minden téren felfrissített tesztet tudjunk csinálni a hamarosan teljesen kiegészülő felsőkategóriás kínálatról!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE GTX 480 és a GIGABYTE HD 5870 kártyákat a GIGABYTE Magyarország, míg az ASUS és a HIS modelleket a Bluechip Kft. szolgáltatta cikkünkhöz, köszönjük!


A közönség kérdezett - a GIGABYTE válaszolt!

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Március utolsó napjaiban intéztük felétek "Kérdezz a GIGABYTE-tól! Tervezők, mérnökök, szakemberek válaszolnak!" - című felhívásunkat, és örömmel nyugtáztuk a kellő érdeklődést, mely a kérdések számában is megmutatkozott. Nos, ezt a lehetőséget többi hazai szaklap is meghirdette, így a különféle helyekről beérkezett és továbbított kérdések szelektált hányadára válaszoltak a hozzáértők, név szerint:

Jackson HSU

GIGA-BYTE Technology - Kutatás-Fejlesztési részleg vezető marketingese

Claude LIAU

GIGA-BYTE Technology - Sales-Marketing csoportvezető

A következő oldalon az angol nyelvű kérdéseket és válaszokat, a harmadikon pedig azok magyarra fordított változatait találjátok!


How do you design, prototype and manufacture a Gigabyte motherboard? (what are the main steps, usual schedules, etc.)

  • Generally it will go through EVT, DVT, PVT design & validation cycles, one
    new project normally takes 2.5 months.


How far does the R&D team plan ahead?

  • Normally at least 6 months ahead.


How much time does Gigabyte need to release a new motherboard family based on a new chipset?

  • Normally at least 4 months.


Which one's harder to make: Intel or AMD board? What are the differences, if there are any?

  • No matter Intel or AMD, design challenges are roughly the same - a brand new
    platform always takes more time, since it may involve a new CPU socket, new
    chipset etc.


What will be the next big thing in the motherboard business in general and from GIGABYTE's point of view?

  • USB 3.0 technology will spread through out the entire market soon.


We receive lots of questions about BIOS technology improvements. Will we see any new technologies (for example: EFI) in this area in the near future?

  • We have continous investment in EFI BIOS, but according to our surveys, most
    of the users don't do detailed BIOS setup (unless they are power users /
    overclockers). So we are keeping watch of the market demand regarding this
    field.


With the more and more integrated CPUs, motherboard chipsets have less and less job. How is this going to affect the motherboard business? Will there be lower prices?

  • Actually motherboards, and designers have much more job than before because,
    because there is more room for us to create differentiation. Take our P55 /
    H55 for example, the board is still fully occupied by different feature
    chips and self-designed function circuits.


I'm waiting for the first mini-ITX Gigabyte LGA1156 board. Despite its small size it's feature packed and can be a base of a really fast PC. Is this a new trend and we will see more and more Mini-ITX (or even smaller) boards from GIGABYTE or this is just an exception?

  • Our first mini-ITX H55 + USB3.0 with 1156 socket m/b will be ready very
    soon. It is not a exception, we will continue to intorduce such products if
    we think our product fills existing market demand, or if we can create it.


How is GIGABYTE's USB3 solution different from other manufacturer's methods? What benefits does GIGABYTE's solution offer?

  • We don't just offer standard design, but also offer Turbo mode, which allows
    the USB 3.0 controller receive its bandwidth directly from the CPU, which is
    the shortest path for best performance.


How many vendors currently provide USB3 devices? When does GIGABYTE expects that USB3 utilization on desktop platform solution will overcome USB2?

Why did you change the contact area of the Hybrid Silent Pipe Cooling? For example on the X58A-UD7 the users can use the Heat-Pipe module with the water cooling block, but on the P55A-UD7, its impossible. The users cannot use the two solution at the same time.

  • This is due to slots space limitation.


It's great to see your first Pine Trail motherboard, the D510-UD. Do you plan any other board with the NVIDIA ION or ION 2 chipsets?

  • This is TBA data, but I can say that it is still under heavy internal
    discussion.


Your competition officially introduced their Core Unlocking feature at the debut of the AMD 890GX chipset. Does Gigabyte provide any similar BIOS solution with their AMD 8xx product line?

  • We prefer to do it by a seperate a micro-processor circuit, which will be
    independent of the CPU models. These boards will be available very soon
    (April 27th)


Users can buy microATX-sized Gigabyte motherboards with P55, H55 and H57 chipsets, but at your X58 line, users still can't find any small-sized board. Other brands have these products with a good price, and we can read good feedbacks about them. So, because of that, can we count on new X58 boards in the near future?

  • X58 is really a high-end segment, by making the X58 mATX doesn't actually
    save any material cost. We still think users who need X58 are looking for
    performance & best upgrade ability, so very high end mATX is not our focus
    so far.


The P55A-UD7 is Gigabyte's first motherboard which uses the NF200 PCIe bridge chip, which provides additional 32 PCIe lanes. Why didn't you use it on your another UD7 board? I ask this, because if someone wants to use two VGAs and a PCIe ×1 sound card in the X58A-UD7, the speed of the main ports degrades to ×8, which could be a bottleneck for two Radeon HD 5800/5900 or GeForce GTX 480 cards.

  • The X58 (and so, our X58 m/bs) already offer 2x16 + extra 4 lanes, all in
    PCIe gen 2 speed. It's not beneficial to add an NF200 bridge, even when
    using SLI/CrossFire.


What would be the benefits/drawbacks of a Digital PWM on a GIGABYTE board? Is there a specific reason why GIGABYTE doesn't use them on it's final products? Is GIGABYTE planning to move in this direction?

  • We always study new technologies, but as for PWM, no matter analoge or
    digital, we believe efficiency is the best measurement. So far digital PWM
    efficiency is not better than analoge, but we'll keep surveying new and
    better solution.


Is GIGABYTE experimenting with special, hybrid embedded systems? (sorry to mention comptetitor name, but like: DFI HYBRID P45 ION-T2A2) Can we see similar products from GBT in the near future?

  • Not at the moment, but it is a very creative idea, we will keep collecting
    market feedback


Is GIGABYTE planning to apply some more "hardware overclocking" features, like we could see on some competitor's boards in the past? I see the technical background is more then ready (Hardware Precision OV, EasyTune, QuickBoost), but will costumers get more profiles (like Internet surfing profile with downclocking, or Gaming profile with smooth overclocking), possibly with a switching hardware, like a front panel?

  • We will sincerely consider it if the demand is big.


Can we expect some ground-breaking manufacturing technology updates from GIGABYTE - like Ultra Durable Technology - in the near future?


Íme:

Hogyan készülnek a GIGABYTE alaplapok? Mik a fő lépések a tervezésben, gyártásban, és mennyi időt vesz ez igénybe?

  • Általában a szokványos EVT, DVT, PVT tervezési és validációs lépcsőket követjük, ezek átlagosan 2,5 hónapos átfutási idővel.


Általában mennyi időre tervez előre a kutatási-fejlesztési csapat?

  • Általában legalább fél évre.

Átlagosan mennyi időbe telik a GIGABYTE mérnökeinek egy teljesen új lapkakészlet-platformra épülő alaplap-sorozat kifejlesztése?

  • Általában 4 hónapba.


Melyik a nehezebb feladat: Intel vagy AMD alaplapot tervezni? Van jelentős különbség a két feladat között?

  • Nincs, legyen szó akár AMD akár Intel alaplapokról, a feladatok sokrétűsége
    és kiterjedése nagyjából hasonló. Új típusú lapkakészletre épülő alaplapok
    esetében is hasonló mennyiségű munkát igényelnek, mert a különbségek is
    általában hasonlóak (új foglalat, új lapkakészlet-komponensek, stb.)


Mi lesz a következő nagy durranás az alaplapok piacán a GIGABYTE szerint?

  • Egyértelműen az USB 3.0 technológia széleskörű elterjedése, amely nagyon
    hamar be fog következni.


Rengeteg kérdést kapunk a BIOS technológiákról. Láthatunk majd új megoldásokat (például EFI-t) a közeljövőben?

  • Folyamatosan vizsgáljuk a kérdést, mint ahogy az EFI BIOS implementálását
    is, de jelenlegi felméréseink szerint a vásárlóink rendkívül kis százaléka
    foglalkozik a BIOS részletes beállításával (elsősorban a power userek és
    tuningosok). Természetesen folyamatosan figyeljük az ezzel kapcsolatos piaci
    igényeket, szükség esetén pedig alkalmazkodunk hozzájuk.

Az integrált CPU-k egyre több feladatot vesznek át az alaplapi lapkakészlettől. Milyen hatással lesz ez az alaplapok iparágára? Számíthatunk alacsonyabb árakra?

  • Igazság szerint az alaplapok tervezésénél a feladatok száma nem csökkent,
    hanem nőtt: ezen változás miatt a gyártóknak sokkal több mozgásterük van az
    egyedi megoldások kialakításában, amellyel mi is élünk. Vegyük példának a
    P55 / H55 alaplapokat - elég ránézni a nyomtatott áramkörre, a "kevesebb"
    feladat ellenére azok fizikailag tele vannak a különféle funkciókat kezelő
    lapkákkal, és az egyedi technológiák működéséről gondoskodó áramkörökkel.

Hamarosan megjelenik az első mini-ITX LGA1156 alaplap a GIGABYTE-nál. Kis mérete ellenére rendkívül jól felszerelt és nagy teljesítményű. Számíthatjuk ezt a terméket egy új, most induló trendnek a GIGABYTE-nál, vagy ez a modell csak kivétel?

  • Az első mini-ITX H55 + USB3.0 1156 alaplapunk hamarosan széles körben is
    megjelenik. Semmiképp nem egyedi, kivételes eset a megjelentetése, a jövőben
    is lesznek ilyen modelljeink, amennyiben a piac igényli azokat, vagy valós
    piaci igényt hozunk létre velük..

Miben tér el a GIGABYTE USB3 megoldása más gyártókétól? Milyen előnyökkel bír azokhoz képest?

  • A sztenderd USB3 kapcsolaton felül a GIGABYTE alaplapok Turbó móddal is
    rendelkeznek, amely a vezérlőt közvetlenül a processzorra kapcsolva tovább
    gyorsítva annak működését.


Milyen USB3 termékek érhetők el jelenleg? A GIGABYTE szerint részesedésben ezek mikor előzik majd meg az USB 2.0-át?

Miért változott meg a Hybrid Silent Pipe hőcserélő-felülete? Az X58A-UD7 alaplapon a Silent Pipe modul vízhűtéssel együtt is használható, a P55A-UD7-esen már nem.

  • Az ok egyszerű: a foglalatok elhelyezkedése miatt a P55 alaplapokon nem fér
    el az X58 megoldása.


Nagy örömmel fogadtuk a GIGABYTE első Pine Trail alaplapját, a D510-UD-t. Lesznek NVIDIA ION illetve ION 2-re épülő, hasonló specifikációkkal rendelkező termékek is?

  • Erről egyelőre nem adhatunk információt, de annyit elárulhatok, hogy a téma
    komoly megfontolás és párbeszéd tárgyát képzi a K+F részlegnél.

A konkurencia hivatalosan is bejelentette a Core Unlocking funkciót az AMD 890GX lapkakészlettel szerelt alaplapjain. Lesz a GIGABYTE-nak hasonló, BIOS-ból vezérelhető megoldása az AMD 8xx sorozatú alaplapoknál?

  • Természetesen igen, de mi ezt a BIOS-tól független lapkával szeretnénk
    megoldani, így a processzor típusától függetlenül aktiválhatjuk a funkciót.
    Ezt támogató alaplapjaink nem sokára meg is jelennek (április 27).


A GIGABYTE P55, H55 és H57 lapkakészletekből is rendelkezik mATX alaplapokkal, de X58-ból nem. Bizonyos gyártóktól ezek a termékek rendkívül kedvező áron megvásárolhatók, a tapasztalatok is pozitívak. Várhatunk hasonlót a GIGABYTE-tól?

  • Az X58 lapkakészletet az abszolút felső kategóriába (high-end) soroljuk, és
    amit egészen biztosan állíthatunk - az X58 mATX méretben való legyártása
    semmivel sem olcsóbb befektetett munka és anyagköltség tekintetében.
    Véleményünk szerint az X58 teljesítményére vágyó felhasználóknak a
    teljesítmény mellett bővítési lehetőségek is legalább olyan fontosak, így
    számukra a szabvány ATX méret a legmegfelelőbb. Jelenleg nem tervezzük
    abszolút csúcskategóriás mATX alaplapok piacra dobását.

A P55A-UD7 az első NF200 PCIe lapkát használó alaplap, ezzel további 32 PCIe csatornát állít rendelkezésre. A többi UD7 alaplapon, például az X58A-UD7-esen miért nincs ilyen? Több grafikus kártya használata esetén a sávszélesség szűkösnek bizonyulhat.

  • Az X58 lapkakészlet (és természetesen az X58 alaplapjaink) jelenleg 2x16 + 4
    extra PCIe csatornát biztosítanak, PCIe gen 2 sebességgel. Átlagos,
    legfeljebb 2 grafikus kártyás felhasználás esetén semmilyen előnnyel nem jár
    az NF200 lapka beépítése - speciális esetekben, 2 grafikus kártyánál többet
    használva pedig érdemes inkább a hamarosan megjelenő UD9-et választani,
    amely 2 darab NF200 lapkájával akár négy modern grafikus kártyát is
    kényelmesen kiszolgál.


Milyen előnyökkel/hátrányokkal járna a GIGABYTE számára digitális alaplapi tápellátó használata? Mi az oka annak, hogy végleges termékeken még nem találkozhattunk ilyennel? Lesz változás ezzel kapcsolatban?

  • Mindig tanulmányozzuk az új, egyedi technológiákat - PWM modul tekintetében
    azonban az elsődleges szempontunk a fajlagos hatékonyság. Ebben jelenleg a
    digitális tápellátók semmivel nem jobbak, de természetesen folyamatosan
    vizsgáljuk a rendelkezésre álló lehetőségeket.


Kísérletezik a GIGABYTE egyedi, hibrid beágyazott rendszerekkel (mint pl: DFI HYBRID P45 ION-T2A2)? Lesznek a GIGABYTE-nak hasonló termékei?

  • Jelenleg nincs ilyen irányú projektünk, de rendkívül kreatív ötletnek
    tartjuk. Folyamatosan figyeljük a piaci visszajelzéseket, igény esetén nem
    kizárt hogy megjelenjen hasonló megoldásunk.


Lesznek a GIGABYTE-nak további "hardveres tuning" funkciói, mint amilyeneket a konkurenciánál is láthattunk? Bár a technikai háttér megvan, a felhasználók nem látnának szívesen még sokrétűbb funkciókat, például azonnali profilváltás downclocking-internet, overclocking-gaming profilok között, mindezt akár egy hardveres előlap segítségével?

  • Komolyan foglalkozunk a kérdéssel, kész megoldásaink is vannak - ha a piac
    igényli, azonnal megjelentetjük ezeket.


Lesznek a GIGABYTE-nak az Ultra Durable technológiához hasonló, komoly újításai a közeljövőben?

Köszönjük a válaszokat!

Bemutatkozik a Fermi architektúra a GeForce GTX 480-nal

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Az idő szűkössége miatt most nem kezdenénk hosszú bevezetőbe és az utóbbi 10 év elmesélésébe, hiszen hasonló összefoglalást már több videokártyás cikkünk bevezetőjében elkövettünk. A legutóbbi írásokban kielemeztük az ATI-AMD kedvező pozícióját és annak okait, és gyakorlatilag minden művet úgy zártunk: "A nagy kérdés az, mit tud majd a Fermi?". Nos, most elérkezett az idő, hogy erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

Halad a munka a TSMC gyáraiban

Mikor ezeket a sorokat olvassátok, már bőven túlvagyunk a GIGABYTE GeForce GTX 480 HOC TV Live-ban való bemutatásán, melyet igyekeztünk a lehető leggyorsabban megcsinálni, gyakorlatilag a szerkesztőségbe érkezését követően már élő adásban vizsgáltuk a képességeit. Emlékeztetőül, és a tisztánlátás végett újra el kell mondanunk, hogy a Fermi architektúrára épülő új felsőkategóriás GeForce-ok megérkezése fél éves csúszással történt meg az konkurens ATI csúcsmodelljeihez képest, mostanra a pirosak nem csak piac felső, hanem gyakorlatilag minden szegmensét lefedték modern, DirectX 11 kompatibilis megoldásaikkal, abszolút vezető pozícióba kerültek, és termékeiken néhol az áron kívül (mely ebből az előnyből adódik) nem nagyon lehet komoly támadási felületet találni.

Gyümölcsöző partnerkapcsolat: az AMD és a TSMC első DirectX11 kompatibilis GPU szilíciumostyája

A HD 4770-nel, azaz RV740-nel nagyon okosan tanulták ki a 40 nm-es gyártástechnológia nehézségeit és praktikáit, így mire a HD 5800 sorozat a gyártósorra feküdt, már nem voltak komolyabb nehézségeik, maximum a mennyiséget illetően, de ebben a szintén elég hosszú és szövevényes történetben a TSMC felelőssége is megkérdőjelezhetetlen. Közben az NVIDIA is beleszagolt a 40 nm-be az alsókategóriás paletta DX 10.1-gyel megspékelt modernizálásával, de ezeknek a viszonylag egyszerű lapkáknak a gyártása nem volt különösebben nehéz feladat. Többször felidéztük már az AMD R600 modelljének, főleg a HD 2900XT históriáját, valahol itt szánta el magát a cég a Sweet Spot stratégia kidolgozására, melynek a lényege az, hogy amennyire a körülmények engedik, nem terveznek túl komplex és nagy méretű chipet, ezzel próbálják visszaszorítani a gyártási nehézségeket.

Egy 300 mm-es waferből nagyjából ilyen felállásban lehet működőképes GF100 magokat gyártani

Mindet kezdet nehéz - tartja a mondás, így volt ez a Sweet Spot elv indulásával is. A filozófia alkalmazása nem jelenti azt, hogy kihagynák a legmodernebb eljárásokat, sőt, már az R600 is számos előremutató fejlesztést tartalmazott, melyek akkor még nem voltak teljesítményben kifizetődőek, de mint tudjuk, az idő az ATI-t igazolta. Tisztában voltak azzal is, hogy ezzel a módszerrel az egy GPU-s kategóriában a nyers erőt tekintve nem fogják tudni felvenni a versenyt az NVIDIA brutális vezérlőivel, erre a CrossFireX alkalmazásában látták a megoldást, illetve a több GPU egy nyomtatott áramkörön történő alkalmazásával, ennek lett az eredménye a HD 3870 X2, a HD 4870 X2, majd napjaink sztárja, a HD 5970. Ennek az útnak a kijelölésével és az amelletti elkötelezettséggel tart most ott az AMD, hogy olyan -- a konkurenciához képest -- sokkal kisebb méretű és kedvezőbb fogyasztással bíró magokat tud gyártani, melyek teljesítményben is abszolút versenyképesek, gyártási nehézségektől mentesek, és előállítási költségük is kedvező, tehát értékesítésük hasznos, és nem elhanyagolható mértékű profitot termel.

Az előd és az utód

A dolog érdekessége, hogy az NVIDIA teljesen más utat választott, és erről a mai napig nem volt hajlandó letérni. A zöldek egy GPU alkalmazásával akarnak a csúcsra érni, kizárólag az erő az elsődleges, a fogyasztás és a hőtermelés kérdésköre közel sem kap akkora figyelmet, bár igazság szerint az NVIDIA filozófiájából logikusan következik az efféle hátrány. Az egy darab, nagy méretű komplex lapka törvény szerűen többet eszik mint egy Sweet Spot gondolkodással előállított variáns, persze a lényeg a differencia, és az, hogy ezek a tulajdonságok még az elfogadható határokon belül maradjanak. Többen hangoztatnak olyan álláspontokat, hogy az NVIDIA elfordul a játékos társadalomtól, és a professzionális felhasználási területeken akar erősíteni. Nos, ha ez ennyire sarkalatosan nincs is így, igazság mindenképpen van benne, nem is kevés, erre a legkézenfekvőbb bizonyíték a GF100 felépítése, melyet a következő oldalon boncolgatunk.

NVIDIA GeForce GTX 480

Adott tehát két irányelv, két út. Minden jel arra mutat, hogy -- ha csak a videokártya piacra koncentrálunk -- jelenleg az AMD gondolkodása a jobb és a kifizetődőbb, de az senki nem várhatta, hogy az NVIDIA annyira kivonja magát a otthoni felhasználási területre szánt termékek versenyéből, hogy abszolút nem jelentet meg terméket a vásárlók irányába. A helyzet nem túl rózsás, a zöldek továbbra is gyártási nehézségektől szenvednek, rossz a kihozatali arány, kevés az eladható termék, és a további problémákról még nem is beszéltünk konkrétan. Azonban egy valamiben az utóbbi években az NVIDIA nem nagyon okozott csalódást, ez pedig a szigorúan vett nyers erő, és a játékokban mutatott teljesítmény. A sok felmerült kérdés mellett e cikkben természetesen főleg arra keressük a választ, hogy az asztali piacra szánt GF100 csúcskártya, magyarán a GeForce GTX 480 mennyire gyors a konkurens modellekhez képest. Menetrendünkhöz hűen, mielőtt a grafikonokra térnénk, a túlzott mértékű szakmaiságot kerülve vizsgáljuk meg hogyan is fest a GTX 480-on teljesítő GF100 kódnevű grafikus mag!

NVIDIA GeForce GTX 470


A Fermi architektúrára épülő GF100 nevű lapka technológiai ismertetése bizony nem könnyű feladat, hiszen a rendkívül komplex mag számos területen előre, néhány helyen pedig visszafelé lépett, de a változások sora igen hosszú.

Talán kezdjük a számokkal, hiszen azok ritkán hazudnak, illetve az előző sorozat alapjával, a GT200 mag ilyen szempontból történő összehasonításával. A fontosabb részegységeket tekintve mostanában sokszor a "2-es számmal" találkozunk, mint szorzó, ennek a jellemzőnek most is fog jutni szerep, de kezdjük az elején. A GT200 mag gyártása 65 nm-en indult, később ez modernizálásra került, és a GT200b már 55 nm-en készült. A GF100 minden egyes példánya a jelenlegi elvárásoknak megfelelően természetesen 40 nm-es csíkszélességgel készül. A GT200 legerősebb, faragásmentes változata 240 darab árnyalóegységet tartalmazott, és bár a GF100-nál az NVIDIA eredetileg 512 darabbal kalkulált, ez feltehetőleg a gyártási nehézségek és a költségek miatt végül 480 darab shader processzor lett, melyről könnyen észrevehető, hogy a GT200-ban dolgozó 240 egység duplája.

Már az imént említett modell 1,4 milliárd tranzisztora is félelmetesen nagy szám volt, a GF100 3,2(!) milliárdja mellett viszont elbújhat. A dupla mennyiségű SP -- mostmár CUDA mag -- miatt valamivel 3 milliárd alá lehetett becsülni a kérdést, de az egyéb egységek alkalmazásának eredményeképp ez a szám még magasabb lett. Annyi bizonyos, hogy ennek a 3,2 milliárd tranzisztornak értelem szerűen energiára van szüksége, és ez a fogyasztás szempontjából semmiképp sem jó előjel. Érdekesség, hogy míg a GT200 területe 576 mm2 volt, addig a GF100 valamivel kisebb: 530 mm2. Felmerül a kérdés, hogyan lehetséges hogy a több mint dupla annyi tranzisztor kisebb méretű magba is "belefért".

Ebben a 40 nm-es csíkszélességnek nyilván kulcsfontosságú szerepe van, a gyártási folyamatok modernizálása hozzájárul a dologhoz, illetve ehhez a tényhez olyan szerkezeti változások is hozzájárulhatnak, mint például a memóriavezérlő. A GT200 512 bit szélességű busza nem tudott fennmaradni az utódban, a GTX 480-ban 384 bites crossbar vezérlő dolgozik, mely 6 darab 64 bites egységből jön létre (szálanként két ROP-blokkal), darabonként 256 MB GDDR5 RAM-mal, így a memória összmérete 1536 MB. Az NVIDIA a 480 darab CUDA magot úgynevezett Shader Multiprocesszor egységekre osztotta, és mivel minden ilyen blokk 32 darab CUDA core-t tartalmaz, így az előzetes információkkal ellentétben a GF100 nem 16, hanem 15 darab Shader Multiprocesszort (SM) foglal magában jelenleg.

alt

A SM blokkok száma határozza meg a Texture Units, azaz a textúrázóegységek számát is, blokkonként négy darab teljesít szolgálatot, így a textúrázók összes mennyisége 60 darab. Mindazonáltal nem lenne a világ legnagyobb meglepetése, ha később -- ahogy javul a kihozatali arány és tökéletesítik a gyártást -- megjelenne egy, az eredeti terveknek megfelelő, 512 SP-s, 16 SM-es, 64 TU-s modell például GTX 485 néven.

Előnyös technológiai változtatások:

  • Dupla pontos számítási teljesítmény jelentős növelése: átlag PC-s felhasználási szempontból nem, de professzionális oldalról fontos és vonzó jellemző
  • Az architektúra elsőként kínálja a szimpla pontosságú számítási teljesítmény csaknem felét dupla pontosság esetén - fontos megjegyezni, hogy ez csak az architektúrára igaz, ugyanis a GeForce kínálat ilyen tekintetben korlátozásra került, és esetében ez a képesség nem a felére, hanem a nyolcadára csökken. Ez viszont a GeForce esetében azért nem kritikus kurtítás, mivel játékokban gyakorlatilag nem befolyásolja a kártya erejét
  • A fix és lebegőpontos számítások külön egységekkel történnek az ADD és MUL utasítások támogatásával kiegészítve, a lebegőpontos feldolgozó IEEE754-2008 szabványú, és birtokában van a MAD és az FMA instrukciók ismeretének
  • Az egyes SM-ekben található CUDA magok egyesített cache-t használnak
  • Megjelent az accelerated jittered sampling
  • A 768 KB méretű egyesített L2 gyorsítótár ECC-korrekciós képességekkel is rendelkezik, ez szintén a HPC-s versenyképességet növeli
  • Ray-tracinghez idomuló gyorsítótár felépítés és OptiX motor -- HPC-s előny
  • A Z mintavételezők megduplázása miatt nagyobb sebesség nyolcsoros élsimítás mellett
  • 16 fixfunkciós feldolgozó - tesszellálásban fontos szerepkörrel
  • Transparency supersampling (TrSS) élsimítási technika API-tól független támogatása
  • 32×CSAA
  • Négy setup motort tartalmaz a chip, aminek köszönhetően a háromszög feldolgozási sebesség 4 tri/sec-re nőtt. Ez roppant előnyös magasabb szintű tesszelláció esetében

Hátrányos - kevésbé előnyös technológiai változások:

  • Streaming multiprocesszoronként egy textúrázó blokk, melyben négy szűrő és címző dolgozik, vezetékenként négy mintavételezővel -- ez visszalépés a GT200-hoz képest, de az NVIDIA szerint az új egységek fejlettebbek lettek
  • A minden SM számára elérhető 768 KB méretű egyesített L2 cache-sel kapcsolatban esetenként felmerülhetnek felülírási problémák
  • A ROP blokkok hatékonysága nem fejlődött elegendő mértékben, ami nagyon magas felbontásokon teljesítménycsökkenést eredményezhet
  • A GF100 textúrázó kapacitása kisebb, mint a GT200-é
  • Anizotropikus szűrés tekintetében nem történt fejlődés

Érdemes rendbe tenni a dolgokat az órajelek tekintetében is. Régebben egyszerű volt a képlet, adott volt a grafikus mag és a memória órajele, tisztán, egyszerűen. Aztán megjelentek az egyesített shader architektúrájú vezérlők, és egy úgynevezett shader frekvencia is belépett a képbe. A GF100 esetén a "core" jelentős része ezen a frekvencián üzemel (GPC clock), mely a GTX 480 tekintetében 1400 MHz. A CUDA magok és a speciális feladatkörrel ellátott végrehajtók minden egyes órajelcikluson végeznek munkát, a fennmaradó elemek -- raszter, textúrázók -- viszont csak minden második órajelen. A GPU mag frekvenciája ezentúl csak a ROP-blokkok és a másodlagos gyorsítótár sebességéről informál. A GPU clock a GTX 480 modellnél 700 MHz. A harmadik érték a memórialapkák tempója, melyek fajtája mostmár az új GeForce-okon GDDR5, a GTX 480-on 3700 MHz-es effektív értéken dolgoznak. Néhány olvasónknak talán szemet szúrhat a működési frekvenciák viszonylag alacsony értéke, erre feltehetőleg főként a hatalmas fogyasztás és hőtermelés miatt van szükség.

Akad még egy fontos dolog, amiről eddig nem beszéltünk, de annyira egyértelmű, hogy mindenki tisztában van vele. A GF100 az NVIDIA első olyan architektúrája, amely teljeskörű támogatást nyújt a DirectX 11 változatú API-hoz, és birtokában az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseknek:

  • Shader model 5.0
  • Multi-threading - többszálú adatfeldolgozás
  • DirectCompute 11 - fizika és mesterséges intelligencia
  • Hardware Tessellation - hardveres tesszelláció
  • Better Shadows - jobb árnyékok
  • HDR Texture compression - HDR textúratömörítés

NVIDIA VP4 Video processzor

A Fermiben újdonságot könyvelhetünk a video processzor tekintetében is, melynek természetesen a videolejátszásban van fontos szerepe. A GF100 a VP4 kiadású egységet tartalmazza, amely egyébként nem teljesen új, már a GeForce GT 220 / GT 240 / ION2 modellekben találkozhattunk vele. A VP4 motor támogatja a MPEG-4 ASP (MPEG-4 Part 2) (DivX, Xvid) hardveres dekódolását, mely fejlődésen ment keresztül az előző generációs VP3 motorhoz képest, amely a első szériás ION-alapú rendszerekben tesz szolgálatot.

A lényeg, hogy az MPEG-1 formátumon kívül bármilyen MPEG formátummal megbirkózik az NVIDIA.

Nagyszerű hír, hogy végre a HDMI audio problémája is megoldódott, végre nem kell S/PDIF kábellel szórakozni, a HDMI-vel orvosolva vannak gondjaink. Ez azt jelenti, nem kell többet lemondanunk a két csatornás LPCM-ről vagy az 5.1-es DD/DTS-ről. Azzal, hogy PCIe közvetíti a hangot, rengeteg egyéb formátum támogatására van lehetőség. A VP4 most már DD+, 6 csatornás AAC és 8 csatornás LPCM formátumokkal is megbirkózik. Igaz, maximalista olvasóink csalódottak lehetnek, a Dolby TrueHD és DTS Master Audio még nem támogatott.

NVIDIA 3D Vision Surround

Az új GPU-val új technológia is érkezett, az NVIDIA 3D Surround. A 3D Vision Surround lehetővé teszi, hogy három kijelzőn 3D-ben játsszunk. Eléggé hajaz ez a megoldás az ATI Eyefinity-jére, csak itt egy kis pluszként megkapjuk a 3D hatást, ami azért valljuk be, igen fontos tényező napjaink térhatású mániájában. Persze használhatjuk 2D-s módban is a funkciót, ám ami még jobb hír, egy egyszerű driverfrissítéssel a GTX 260, 275, 280, 285 és 295 tulajdonosok is alkalmazhatják a technológiát. Mindehhez szükségünk lesz két kártyára és három monitorra, és persze egy 3D Vision csomagra. Két kártyára, amely értelemszerűen darabonként rendelkezik két darab DVI kimenettel, különben nehézkes lenne három monitorra képet varázsolni, és ez igaz a GTX 470 és 480-ra is. Nem olcsó móka ez, de minden egyedülálló élményért súlyosan a zsebünkbe kell nyúlni, ezt megszokhattuk.

Forrás: Guru3D

A lényeg tehát, hogy az ATI Eyefinity NVIDIA-s megfelelője három monitoron jeleníti meg a képet, akár 3D-ben, de nem szükséges hozzá sem 3D monitor (ekkor persze 2D-ben működik) sem a legújabb kártyák, akár GT200 vagy GF100 kártyák SLI-vel összekötve is elegendőek.


Ahogy már említettük, a GIGABYTE GTX 480 teljesen referencia alapokon nyugszik, csak a matrica segítségével van a cég arculatára alakítva a dizájn, hasonlóan a gyártók 95%-ához. Az új monstrum már nem a méreteivel sokkol, a kártya 26,7 cm hosszú, 11,1 cm magas, vastagsága pedig két bővítőhelyet foglal el, ezek egy felsőkategóriás modell átlagos értékei.

A baljós előjel azonnl szembeötlő, ugyanis eddig a kártyák hűtőbordáját valamilyen műanyag felülettel fedték el az NVIDIÁ-sok (például ahogyan ez a GeForce GTX 470-nél is megmaradt), a GTX 480-on azonban egy fém felület képezi a kártya tetejének egy jelentős részét, amely gyakorlatilag a borda lezáró része, ami így közvetlen összeköttetésben van a külvilággal. Erre valószínűleg a hihetetlenül magas hőtermelés és az ezzel járó melegedés a magyarázat, ezzel a módszerrel talán tudtak néhány fokot nyerni a tervezők, a fémlap működés közbeni érintését viszont semmilyen körülmények között nem ajánljuk!

A ventilátor a megszokott területen, a vezérlő végén forog, a levegőt az egész rendszeren átfújja, mely -- ahogyan azt megszokhattuk -- végül a másik oldalon távozik a házból, nem lett volna túl szerencsés, ha a több mint 100 fokos légáramlat a számítógépház belsejében keringve kezdte volna el keresni a kijáratot. További érdekesség a kártya tetején felbukkanó négy darab nikkelezett feltehetőleg 6 mm-es hőcső, gyári hűtőmegoldáson ilyet se nagyon láthattunk még.

A nyomtatott áramkör másik oldala szabadon szellőzik, ezúttal nem került rá borítás, érdekessége a ventilátor alatt kialakított két nyílás, a légkavaró ily módon hidegebb levegőt tud bejuttatni a rendszerbe, erre segít rá az is, hogy a kártya fara szintén nyitott. A 3-Way SLI és a 6 + 8 tűs PCI Express tápcsatlakozók jelenléte nem meglepő, a kimenetek terén viszont a két darab DVI mellett a mini-HDMI csatlakozó tűnt fel, vélhetően helyhiány miatt.

Aggodalomra nincs ok, a forgalomba kerülő dobozban megtalálható lesz a használatához szükséges átalakító. Úgy tűnik, a gyártók mostanában kezdik hanyagolni a dobozokon a manga figurák szerepeltetését, legalábbis a GIGABYTE most a mellőzésük mellett döntött, helyettük -- értelmezésünk szerint -- egy kék alapon figyelő robotszem látható, de bármi legyen is az, nekünk jobban tetszett, a dizájn egyszerű de mégsem fapados, minden infó rendelkezésre áll ami az egyszerű vásárlót érdekelheti.

A doboz tartalma semmilyen különösebb durranással nem szolgált, DVI-dSub átalakító, PCI-Express tápátalakító, felhasználói kézikönyv, telepítőlemez, stb. kerül a GTX 480 mellé, egy kis extra a második lemez, amin NVIDIA demokat, apróbb alkalmazásokat találunk. A referencia felépítés mellé referenciaértékek is párosulnak, egy kis összefoglaló a paraméterekről:


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-X58-UD4P
    • GIGABYTE GA-P55A-UD6
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2,66 GHz @ 3,8 GHz HT Off (200×19)
    • Intel Core i5 750 2,66 Ghz @ 4,0 GHz (200×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • Kingston HyperX 1600 MHz 2 × 2 GB 1,65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártyák:
    • GeForce GTX 285 1024 MB GDDR3 (ASUS Matrix GTX 285)
    • GeForce GTX 295 - lemondta a részvételt
    • ATI Radeon HD 5850 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5850 CrossfireX (2 × ASUS EAH5850)
    • ATI Radeon HD 5870 1024 MB GDDR5 (ASUS EAH5870)
    • ATI Radeon HD 5870 CrossfireX (ASUS EAH5870 + GIGABYTE HD 5870)
    • ATI Radeon HD 5970 2048 MB GDDR5 (ASUS EAH5970)
    • NVIDIA GeForce GTX 480 1536 MB (GIGABYTE GV-N480D5-15I-B)
    • ATI Radeon HD 5870 (HIS Radeon HD 5870 - H587F1GD)
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • NVIDIA GeForce 195.62 WHQL x64
    • NVIDIA GeForce 197.41 WHQL x64
    • ATI Catalyst 10.1 (Hotfix) x64
    • ATI Calalyst 10.4 x64
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV monitor

A mezőnyt tekintve sajnos egy problémába ütköztünk, mégpedig abba, hogy a korábbi mérések egy P55A-UD6 alaplapban lettek elvégezve egy Core i7-750 CPU-val. Sajnos a jelenlegi teszteléshez egyik sem állt rendelkezésre, így vissza kellett térnünk a Core i7 + 920 tesztrendszerhez, a GIGABYTE GTX 480-at és a HIS HD 5870-et ebben a konfigban mértük, a friss meghajtó programok alkalmazásával. A rendszer beállításait tekintve törekedtünk arra, hogy az a lehető legjobban hasonlítson a P55-ös tesztrendszerre, a Core i7-920-ban a HT kikapcsolásra került. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ez 100%-osan nem megoldható feladat, de mivel arra nem volt módunk, hogy a felsőkategóriás cikkben szerepelt összes kártyát visszahívjuk a szerkesztőségbe, nem maradt jobb megoldás. Így ha teljesen hiteles képet nem is, de összehasonlítási alapot kapunk a korábbi mérésekkel is. A jelenlegi tesztelésnél használt főbb komponenseket a felsorolásban vastagon szedve tüntettük fel, a lényeg, hogy a GTX 480 egy kategórián belüli ellenfele egy HIS HD 5870 személyében újra lemérésre került ebben a rendszerben, a legfrissebb meghajtó, azaz a Catalyst 10.4 alkalmazásával, ezt a grafikonokban "HD 5870 10.4" jelzéssel tüntettük fel, így a HIS HD 5870 GTX 480-hoz történő hasonlítása teljesen friss és hiteles. A jövőben természetesen tervezünk majd újabb felsőkategóriás VGA cikket a GTX 470, esetleg a GTX 460 érkezése után, akkor majd a teljes mezőny új és egységes tesztkörnyezet keretein belül fog mérésre kerülni.

Grafikus meghajtó-programok alkalmazása:

Mielőtt ismertetnénk a tesztek eredményeit, tisztáznunk kell, hogyan végeztük el azokat. A szintetikus mérések esetén (3DMark Vantage, DirectCompute Benchmark, Unigine Heaven Benchmark) sem a GeForce driver, sem a Catalyst beállításait nem piszkáltunk, minden a gyári konfiguráció szerint futott. A szintetikus mérések után a játékokhoz azonban mindkét meghajtó esetén manuálisan bekapcsoltuk a 16×-os anizotropikus szűrést, mivel számos alkalmazás esetén a programból erre nincs lehetőség, ennek jelenlétét viszont szükségesnek éreztük a mérésekhez.

Videokártyák, fogyasztás, melegedés:

A cikk minden résztvevőjét alávetettük fogyasztási és melegedési méréseknek is, viszont most csak a frissen mért kártyák értékeit, tehát a GeForce GTX 480 és a HIS Radeon HD 5870 értékeit közöljük, az égetést 3 perc FurMarkkal végeztük, eközben figyeltük a maximális fogyasztási értéket a teljes rendszerre vonatkozóan, illetve a terhelés alatti a hőmérsékletet, ventilátor fordulatszámot, valamint az órajeleket az MSI AfterBurner segítségével monitoroztuk.

GeForce GTX 480:

Radeon HD 5870:

Résztvevők:

Mivel a tesztben szereplő modelleket a múltban már külsőleg is alaposan megvizsgáltuk (vagy cikk, vagy HOC TV adás formájában), ettől most eltekintenénk, már csak azért is, mert az összes Radeon referencia kártya, beleértve a HIS HD 5870-et is, a GIGABYTE GTX 480-atpedig már az előző oldalon bemutattuk.

HIS Radeon HD 5870

Teljes egészében gyári megoldás, mind a hűtést, mind az órajeleket tekintve. A HIS márkát a szolid matrica hivatott jelezni. A kis méretű dobozban a kártya mellett a szokásos tartozékok kaptak helyet.


ASUS EAH5850


ASUS EAH5870


ASUS EAH5970


ASUS Matrix GTX285


Az eredmények ismertetésében a megszokott menetrend szerint haladunk, ennek megfelelően a 3DMark Vantage az első delikvens.

A mérés során a PhysX technológiát kikapcsoltuk a GeForce GTX 480-on, amely meg is látszódott a pontszámban, nem tudott a HD 5870 fölé kerekedni. A HOC TV adásában jeleztétek, hogy szeretnétek GPU pontszámot is látni az eredményeknél, most ennek a kérésnek itt eleget tettünk, egyébként nem meglepő módon ebben a tekintetben is erősebbnek bizonyult a HD 5870.

Mivel a korábbi méréseinket még a Heaven 1.0 alkalmazásával végeztük, ezért itt nem volt értelme feltüntetni azokat a számokat, hiszen jelen esetben már a frissebb, 2.0 verziót futtattuk, maximális beállításokkal, extém tesszellációs profillal. Nos, itt bizony rendesen odapakolt az új GeForce ellenfelének, a tesszellációban mutatott magabiztos teljesítmény jó előjel a jövőre nézve.

A DirectCompute Benchmark nevezetű mérőprogramban a Radeonok sokkal jobban teljesítenek, ugyan értelem szerűen a GTX 480-nál van előrelépés a GTX 285-höz képest, de még ez is kevésnek bizonyul. Meghökkentő a GTX 480 és az 5870 friss mérése között tátongó űr, elképzelhető hogy a meghajtó is benne van a dologban.


A továbbiakban a játékokkal folytatjuk, elsőként két népszerű FPS-sel indítunk.

A Crysis mindig is a GeForce kártyákat szerette jobban, az már más kérdés, hogy a GTX 200-as modelleknek már nem sok keresni valójuk volt az új Radeonok árnyékában. A GTX 480 most viszont rendet rak, és elég csúnyán odapakol a HD 5870-nek, előnye durván 20%.

A Far Cry2-re térve mégjobban eldurvul a helyzet, az új GeForce lelépi az AMD egymagos királyát, és ha a korábbi méréseket nézzük, gyakorlatilag a HD 5970 környékén teljesít, ami igencsak meghökkentő.

A World in Conflictnél kicsit csökken a GTX 480 és a HD 5870 közötti differencia, de még itt is a vártnál nagyobb mértékű, a GeForce inkább két darab HD 5850-hez van közelebb. Az oldal zárásaként meg kel jegyeznünk, hogy ezek a játékok már elég korosnak tekinthető programok, kizárólag DX10 támogatással, és ez úgy tűnik, tetszett a GTX 480-nak.


A játékos mérések második oldalát egy kis zombi vadászattal indítjuk.

A Resident Evil 5 maximális részletesség mellett sem egy kártyagyilkos motorral megáldott gamma, a GTX 480 és a HD 5870 ezúttal mindkét felbontáson igen közel teljesít egymáshoz, bár 8-10 FPS-ről van szó, ez a magas értékek miatt gyakorlatilag jelentéktelennek tűnik, viszont az tény, hogy a GeForce gyorsabb.

A H.A.W.X. már DirectX 10.1 módban is képes futni, természetesen ez a lehetőség a GTX 480 és a HD 5870 esetében is aktív volt, a különbség láttán viszont ismét padló közeli szájállapotba kerültünk. Azt tudtuk, hogy a Fermi architektúrába bekerült néhány új technológiát a játék motorja képes kihasználni, de azt nem gondoltuk, hogy ekkora eltérést fog eredményezni. A GTX 480 gyakorlatilag a HD 5970 és két darab HD 5870 környékén préseli az FPS-eket.

Oldalunkat egyik kedvenc háborús kalandunkkal, a Modern Warfare 2-vel zárjuk. Minden kártya 100 FPS felett teljesít, a GTX 480 és a HD 5870 új meghajtóval mért eredménye között a kisebb felbontáson 35 FPS-nyi, míg FULL HD-re kapcsolva 24 FPS-nyi különbség van, aminek jelen esetben nincs gyakorlati jelentsége, de erőfölényről tanúskodik.


Utolsó méréses oldalunkra hagytuk a legérdekesebb címeket, ugyanis minden játék többé-kevésbé DirectX 11 támogatással rendelkezik.

Elsőként itt van a S.T.A.L.K.E.R. legújabb része, melyben mint tudjuk, bekapcsolható a tesszelláció, mérésünk során természetesen éltünk is a lehetőséggel. 1680 × 1050-as felbontásban kijelenthető, hogy a GTX 480 jelentősen gyorsabb a HD 5870-nél, még úgy is, hogy a friss meghajtó néhány FPS pluszt tudott hozni az 5870-nek, ezt a jelenséget egyébként szinte mindenhol megfigyelhetjük.

FULL HD felbontásra kapcsolva a szakadék tovább nő, a GTX 480 magabiztosan tartja magát és mindegyik mérési periódusban játszható szintet produkál, az utolsó szakaszban a HD 5870 viszont már becsúszik 30 FPS alá. A S.T.A.L.K.E.R. bizony elnyerte tetszését az új GeForce-nak.

A folytatásban itt van a Battleforge, amelynél szintén kíváncsian vártuk, mire képes a Fermi architektúra. Kijelenthetjük, hogy elég sokra, ugyanis megint más dimenzióban számolgat, mint az 5870, és inkább a HD 5850 CF, valamint a HD 5970 teljesítménye felé kacsintgat. Ha megnézzük az elődöt, vagyis a GTX 285-öt, az új Geforce ereje gyakorlatilag 3,5× nagyobb. Impresszív produkció, ismét!

Már csak a Dirt2 van hátra, de az előzmények fényében itt is a GTX 480 fölényére számítottunk. Ez be is jött, de a HD 5870 azért kicsit összekapta magát, és a különbség nem annyira kritikus, mint az előző két címben. Azt is hozzá kell tennünk, hogy ehhez a 10.4-es Catalyst meghajtóra is szükség volt, ugyanis hatására borzasztóan nagyot gyorsult a Radeon, nélküle ismét zakó lett volna a vége, nem is nagyon értjük, hogy talált ennyit az AMD, ugyanis a HD 5870 az új driverrel majdnem utolérte a HD 5850 CF-et. Ennyit az eredményekről, összegezzük a látottakat!


Ha a GeForce GTX 480-nal kapcsolatos véleményünket tömören kéne megfogalmazni, azt mondanánk, tetszett is, meg nem is. Tetszett, mert brutálisan gyors, technológiailag immáron naprakész, de nem tetszett, mert bődületesen melegszik, eszméletlen forró, mely a meleg nyári hónapokban kritikus szintet is elérhet, emellett borzalmasan sokat fogyaszt. Ha viszont az NVIDIA filozófiáját vesszük alapul, azt kell mondanunk, nem sikerült rosszul a GF100. Egy csúcskártya esetében a fogyasztás és a melegedés kérdése általában másodlagos szempont (a zöldeknél pláne), és a teljesítmény érdekében ezek háttérbe szorulnak, az más kérdés, hogy el lehet-e menni egy olyan határig, ahol most az NVIDIA jelenleg a GeForce GTX 480-nal tartózkodik. Amíg a kártyák működnek és nincsenek instabilitási problémák, addig úgy tűnik, hogy lehet. Arra mindenki számított, hogy a GTX 480 gyorsabb lesz egymagos riválisánál, a Radeon HD 5870-nél, de arra nem gondoltunk, hogy ennyivel.

Persze a tesztek egy részében a 15-20%-os különbség érvényesül, de van ahol a kártya a kétmagos HD 5970 határát súrolja, vagy túl is lépi azt. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy a Radeon HD 5870 friss mérése alatt már egy kiforrott, optimalizált meghajtó vezérelt, a GeForce-ot egy viszonylag új, valószínűleg nem teljesen optimalizált driver hajtotta, akkor a különbség megintcsak felértékelődik. Mostmár az új Geforce-ok is támogatják a DirectX11-et és képesek a tesszellációra, méghozzá a jelek szerint igen jó hatásfokkal, e tekintetben is abszolút meggyőző volt a GTX 480. A technológiai oldalon beszámoltunk néhány olyan változásról, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a kártyának esetleg gondjai lehetnek a magas felbontásokkal, azonban a tesztek alapján úgy tűnik, ez valótlan sejtésnek bizonyult, hozzátéve, hogy azt nem tudjuk, mire lenne képes a GPU egy 3 monitorból összefűzött valóban extrém magas felbontáson. Egy biztos: a GeForce GTX 480 újra visszaszerezte az NVIDIA-nak a leggyorsabb egymagos videokártya címet, azt meg senki nem gondolhatta, hogy reális ellenfele lehet a HD 5970-nek az összteljesítményt tekintve.

Ehhez azonban áldozatokra volt szükség. Mint már említettük, a chip borzasztóan nagy, melegszik és fogyaszt, de ami az NVIDIA-nak mégrosszabb, nehéz gyártani. Bár a vezetőség úgy nyilatkozik, nincs gond a kihozatallal, ez biztosan nincs így, hiszen az új GeForce-ok alig elérhetőek az üzletekben, rendkívül kevés kerül fel belőlük a boltok polcaira, és az áruk is horror, melyben nyilván bőven jelen van a magas előállítási költség és a rossz kihozatali arány. Ha már az árnál tartunk, vizsgáljuk meg a kérdéskört kicsit konkrétabban. Az ár-összehasonlítók eredményeit figyelve a GeForce GTX 480 környékén elég nagy a szórás, bruttó 125 000 Ft-tól egészen 142 000 Ft-ig láthatunk cédulákat, azt persze nem lehe tudni, melyik boltban van is a termékből, vélhetően a nagy részében nincs, ezért érdemes telefonon érdeklődni. A Radeon HD 5870 friss árait böngészve hamar észrevehetjük, hogy a leggyorsabb egymagos ATI bizony bőven beesett 100 000 Ft alá, 90-93 000 Ft-ért már haza lehet vinni őt. A GeForce GTX 470-hez 85-90 000-ért lehet hozzájutni, bár vélhetően esetében sem sokkal könnyebb ez a mutatvány, mint a GTX 480-nál. A HD 5850 ehhez képest egészen szépen kezd olcsósodni, 62-65 000 Ft környékén akár már el is lehet hozni, így több mint 20 000 Ft-tal olcsóbb, mint GeForce riválisa. Mivel a GTX 470 még nem járt nálunk, ezért konkrét tapasztalatokkal nem tudunk a termék ár/teljesítmény mutatójáról nyilatkozni, de az egyértelműnek tűnik, hogy ha ebből a szempontból vizsgáljuk a Radeonok és a GeForce-ok viszonyát, bizony az ATI kártyák hatalmas előnyben vannak. Viszont tudjuk hogy az NVIDIA-szimpatizánsokat nem érdeklik az ATI-kártyák ár/teljesítmény mutatói, nekik GeForce kell, méghozzá gyors -- és az új GeForce-ok gyorsak. Ezért biztosan fogynának a GF100 termékek, ha lenne belőlük, a külföldi pénztárcák nagyobb "teret" engednek a vásárláshoz. Meglátjuk, mit hoz a jövő...

Annyi bizonyos, hogy a Fermi architektúra ütőképes elgondolásnak tűnik, a professzionális piac tekintetében ez különösen igaz, az ATI FirePro modelleknek igencsak meg fog gyűlni a bajuk a GF100 alapú Quadro és Tesla termékekkel. Teljesítmény szempontjából nem lehet panasz az új kártyákra, és mostmár technológiai lemaradással sem lehet vádolni őket. Már "csak" a fogyasztással, a hőtermeléssel és az árral kéne kezdeniük valamit, és a "GeForce" szegmens ismét régi fényében tündökölne. Ezeken a jellemzőkön változtatni viszont csak úgy lehetne, ha modernizálnák a gyártási folyamatokat, és ez alatt elsősorban a mégkisebb csíkszélességre való átállást értjük, ez viszont a közeljövőben nem nagyon fog megvalósulni. Azt viszont mindenképpen szeretnénk a közeljövőben megvalósítani, hogy majd a GTX 470 és a GTX 460 is beleüljön tesztkonfigurációnkba, és egy minden téren felfrissített tesztet tudjunk csinálni a hamarosan teljesen kiegészülő felsőkategóriás kínálatról!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE GTX 480 és a GIGABYTE HD 5870 kártyákat a GIGABYTE Magyarország, míg az ASUS és a HIS modelleket a Bluechip Kft. szolgáltatta cikkünkhöz, köszönjük!


ASUS monitorok – Szépek és sokat tudnak, nem sok ez a jóból?

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Monitorok. Számítógépünk egyik legfontosabb részegységei, mégis, a hardvert kedvelők körében sokkal előrébb áll a sorban az érdeklődést tekintve egy videokártya, egy alaplap vagy egy processzor. Nem kéne hogy így legyen, hiszen a jó monitor több oknál fogva is fontos egy konfiguráció összeállításakor. Egyrészről a monitor az elsődleges output, ezeken keresztül kapjuk az elsődleges információkat gépünk működése közben. Másrészről ott van a szemünk világa, ami nagy kincs, és számunkra, akik nap mint nap a gépeink előtt görnyedünk kétszeresen is az. Egy rossz kijelző néhány hónap, vagy jobb esetben néhány év alatt képes taccsra tenni szemünket. Arról már nem is szólunk, hogy milyen fejfájást képes okozni munka közben, ha szemünket folyton folyvást erőltetnünk kell.

A monitorok tehát fontos részegységek, így illene írni róluk. Hogy miért nem tesszük sűrűbben? Az ok egyszerű, ritkán jelenik meg olyan újdonság, amiről a gyártók úgy gondolják, hogy érdemes lenne promotálni, vagyis érdemes lenne róluk információ özönt zúdítani az olvasók nyakába.

A cikk írása előtt elgondolkoztam azon, hogy mikor volt utoljára igazán jelentős váltás a kijelzők terén, és rá kellett jönnöm, hogy lassan egy évtized eltelt azóta, hogy ilyen történt. Ez pedig nem volt más, mint a lapos megjelenítők, a TFT-k elindulása. Amikor előző munkahelyemről eljöttem vettem egy igen drága TFT-t, ami bizony azóta is jól szuperál, pedig ennek immár hat éve. E kijelző kapcsán számba vettem, hogy mi változott az idők során.

Nos, a monitor 1280-as felbontással bír, 60 hertzes képfrissítés mellett. A képátlója 17 col. A megvilágítás természetes hagyományos fénycsöves megoldás. Mi változott az elmúlt hat évben? Azt kell mondanom, hogy a legutóbbi évig lényegében semmi, maximum a képátló növekedett. Aztán jöttek a LED háttérvilágítással rendelkező kijelzők, melyek ha jók, valóban szebb képet produkálnak, legalábbis a kontraszt tekintetében. Ami viszont nem változott az a TN panelek uralma. Ez a kijelző típus tartja magát a mai napig, és ahogy az idők múlnak, egyre több szó esik a hátrányaikról, és egyre kevesebb az előnyeikről. Igazán ideje lenne előre lépni ezen a területen is, hiszen a legdrágább kategóriájú megjelenítők kivételével olyan csapnivaló betekintési szögeket találunk, ami miatt már nekünk ég a p.. arcunk.

A bevezetőt olvasva valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy ha nincs fontos újítás a piacon, akkor mégis mi az oka annak, hogy az ASUS-nál úgy gondolták érdemes cikket kérni az új monitorokról. Ez az ok pedig a külső megjelenés. Látható, hogy a divat hullámára felülve az ASUS is elkészítette saját talp nélküli kijelzőit. Azt, hogy ez a divat jó vagy rossz később tárgyaljuk, valahol az utolsó oldalon az összefoglalóban. Addig is tekintsük meg inkább a cikk alanyait!


Ahogy a bevezetőben olvasható volt az új monitorok elsősorban a külső tekintetében hoznak újat. Az új MS sorozat több szempontból is érdekes, legalábbis, ha a külsejét nézzük. Kicsomagolás közben két dolog tűnik fel. Az egyik, hogy szinte súlytalan a drága, a másik, hogy rendkívül vékony. A teljes HD felbontást támogató 23 colos képátlóval rendelkező panel háza mindössze 16,5 milliméter vastag. Ez a számokat tekintve is érdekes, de igazán akkor válik érdekessé, amikor megfogjuk, megemeljük. A legvastagabb rész a monitor közepe táján található, a szélek felé pedig ez a vastagság tovább csökken, így szinte mellbevágó az élmény, amit nyújt.

A következő érdekesség a talp hiánya, és a talpat, illetve a felbillenést megakadályozó támasz kialakítása. Ez utóbbi ugyanis nem más, mint egy műanyag gyűrű. A képeken jól látszik, hogy ez a gyűrű elég aprócska. Ennek ellenére stabilan áll a monitor, aminek két oka lehet. Egyrészről a kijelző két sarkán és a gyűrűn támaszkodva meg van a három pont, ami a stabilitáshoz kell, másrészről ez a gyűrű rugalmas is valamennyire, így ha elölről meglökjük a kijelzőt, akkor nem borul a hátsó fertályra, inkább érezzük, hogy a gyűrű finom rugózását.

A külső tekintetében sajnos egy apró negatívumról is be kell számolnunk, ez pedig a vezérlésre használt gombokból adódik. Az, hogy a fizikai gombok helyett érintés érzékeny megoldást alkalmaztak nem lenne baj, mivel a „gombtalanság” inkább jót tesz a készüléknek. A baj az, hogy ezek a gombok nem tűntek elég érzékenynek. Azt nem állítjuk, hogy nem lehet beállítani a készüléket, de többször előfordult, hogy csak második vagy harmadik érintésre reagáltak. A szerencse, hogy a beállítás műveletét nem kell naponta elvégezni, így ez az apró negatívum nem fogja rossz irányba befolyásolni a felhasználók véleményét a készülékről.

Ha már a beállításoknál tartunk, akkor szóljunk erről is néhány szót. A menü abszolút „ASUS-os”, vagyis azt kapjuk, amit a gyártótól már megszoktunk. Több előre beállított profilt találunk a kép beállítására, ám eddigi tapasztalataink alapján azt mondjuk, hogy talán az alap beállítás a legjobb. Igaz, ez elég szubjektív, hiszen ízlések és pofonok változhatnak ugye, ahogy azt mondani szokás.

alt

Fordítsuk meg a monitort, nézzük mit találunk a popóján! Először is vegyük észre, hogy a szokásos három érintkezős bumszli tápegységeknél is megszokott csatlakozónak nyoma sincs. Ennek oka, hogy a készülékhez külső tápegység jár. Ennek több kedvező hatása is lehet. Egyrészről a burkolat kiterjedése kisebb maradhat, másrészről nem melegszik annyira a szerkezet. A tápcsatlakozó mellett találunk még egy HDMI és egy D-Sub aljzatot valamint egy audió kimenetet. Azért kimenet, mert a káva nem rejt hangszórót, ám a HDMI-n keresztül érkezhet audió jel is.

Lássuk mit nyújt a kijelző a képminőség terén! A gyári adatokat böngészve úgy gondolhatjuk, hogy sok hibát nem találhatunk, hiszen a kontrasztarány 50000:1-hez, a fényerő 250 cd/m2, és a válaszidő 2 ms, a betekintési szög pedig 170 fokos. Ezek az adatokat olvasva azt gondolhatjuk, hogy kiemelkedő képminőséggel találkozhatunk, mi azonban azt mondjuk, hogy az MS236H inkább átlagos. Persze ez az átlagosság csak a saját fajtájabeli LED-es kijelzőkre vonatkozik. A színekkel nincs probléma, ám a feketék lehettek volna feketébbek, ráadásul a TN panel szokása szerint a képek finom részleteit szereti elrejteni előlünk. A 170 fokos betekintési szöget is kissé túlzónak érezzük, bár igaz, ilyen szögből is lehet még látni mi van a képen.

Ha most valaki azt gondolja, hogy a kijelzőt húztuk le, akkor lényegében igaza van, de nem árt megismételni, hogy a fenti hibák a TN panelek átlagos, megszokott hibái, ezeken nem kell csodálkozni, típustól, gyártótól függetlenül ezeket a jelenségeket tapasztaljuk. No, de ezek a mondatok inkább a végső értékeléshez tartoznak, így lépjünk is tovább a következő kijelzőre!


Ha az MS236H-ra azt mondjuk szép – hiszen az --, akkor az LS246H-ra csak a gyönyörű jelző lehet elég. Nem véletlen, hogy Japánban megnyerte a 2009-es Good Design Awards elismerést. Tudását tekintve lényegében megegyezik a kistesóval, a külső viszont valami egészen más. Az alap koncepció, a vékony kialakítás, a gyűrű a hátulján megmaradt. Ami változott az a rendkívül elegáns külső, és a használt anyagok minősége. Elég megemlíteni, hogy a támasztó gyűrű anyaga immár nem műanyag, hanem fém, ráadásul szépen megmunkált platina színű felülettel.

Az előző kijelzőnél nem említettük, hogy a gyűrűs megoldás az Ergo-Fitt technológia része, és lehetővé teszi, hogy a kijelző dőlésszögén egy ujjal változtathassunk. Ez nagyjából azt jelenti, hogy elegendő a káva felső élére helyezni az ujjunkat, és könnyed húzásra vagy tolásra a kijelző máris más szögben áll.

alt

Az előlap rendkívül modernnek hat. A kijelzőt, és a teljes burkolatot egy üveglap fedi, ami által a káva nem különül el a kép megjelenítésére szolgáló felülettől. Ennek némi hátránya, hogy nem ajánlott a monitort arccal az ablak felé fordítva használni, mert olyan minőségű tükröződésben lehet részünk, hogy nyugodtan megborotválkozhatunk. Azonban, ha erre figyelünk, akkor nem lehet panaszunk a kép minőségére. Bővebb leírást nem találtunk a készülékről, a specifikáció pedig megegyezik az MS236H-val, mégis, ennél valahogy feketébbnek tűntek a feketék, valahogy hihetőbb volt az 50000:1-hez dinamikus kontrasztarány.

alt

Az MS-nél említettük, hogy fizikai gombok nem találhatók rajta, ez igaz az LS-re is. Sőt, az ASUS még tovább is ment, hiszen ezen a kijelzőn egy nagy „tekerőt” találunk, melynek a belső részén négy érintés-érzékeny gomb található, a külső fém gyűrű – ez is valódi fém, nem műanyag – pedig forgatható, ezzel lépkedhetünk a menüpontok elemei között.

Ami viszont inkább negatív irányba változott az előbb bemutatott monitorhoz képest az a betekintési szög. Gyanítható, hogy a panel ugyan az, ám ebben az esetben a megjelenítő előtti üveglap ront még valamennyit a képen, ha nagyon oldalról próbáljuk nézni. Mivel a specifikációk kapcsán nem tudunk eltérésről beszámolni igyekszünk megfelelő számú képet betenni a cikkbe, hiszen ennél a monitor családnál elsődleges a külső megismerése.


Összegezzünk!

Ahogy a bevezetőben már írtuk, nehéz olyan újdonsággal előrukkolni a kijelzők világában, ami valóban szót érdemel. A LED-es háttérvilágítást használó kijelzők száma rohamosan nő, ahogy a teljes HD felbontás sem túl ritka, így már ezek a képességek sem jelentenek nagy kuriózumot. Mivel lehet akkor domborítani? Hát persze, hogy a külsővel. Az ASUS-nál nem voltak restek, és összedobtak két olyan monitor családot, melyek a legkukacosabb vásárlók igényeit is kielégíthetik.

Ahogy azt leírtuk az LS és MS sorozatok közös jellemzője az ultra-vékony kialakítás, és az Ergo-Fitt technológiához kapcsolódó gyűrűs kitámasztás. A külső tekintetében itt a hasonlóság véget is ér. Míg az MS sorozat az átlag, ám az új divatos formákat szerető felhasználóknak készül, addig az LS széria azoknak, akik nem ismernek kompromisszumot a dizájn terén. Az MS darabok lehetnek irodánk díszei, esetleg megvehetjük őket csemetéinknek, hogy rákössék a játékkonzolt vagy a számítógépet. Az LS jelzésű darabok jól illenek a legelegánsabb irodába, vagy akár nappalinkba is.

Ne felejtsük el, hogy a külső nem minden. Ezek a szép kijelzők úgy mellesleg teljes HD felbontásúak, a képátlójuk pedig 23,6 hüvelyk. Ezáltal teljesen megfelelnek a játéktól a multimédiás tartalmak megtekintésén keresztül az irodai munkáig minden feladatra. Ami rosszat mondhatunk róluk, az mind a TN panelek örökségéből adódnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy a hasonló képességű konkurens megoldások sem lehetnek sokkal jobbak, ahogy írtuk ezek a kijelzők a minőség szempontjából az erős átlagot képviselik. Azok számára tehát, akiknek nem mindegy, hogy néz ki a kijelző az asztalukon nem tudunk mást ajánlani csak azt, hogy a vásárlás előtt tegyék be a képzeletbeli kosárba az ASUS MS236H-t is, azok pedig akik valóban mutatós, nem mindennapi kijelzőre vágynak nézzék meg élőben is az LS246H-t, garantáltan nem fognak benne csalódni.

Értékelés:

MS236H:

  • tudás: 7/10
  • külső 8/10

LS246H:

  • tudás: 7/10
  • külső 9/10

ASUS MS236H
ASUS LS246H

Ajánlott végfelhasználói árak:

  • ASUS MS236H: 69 900 Ft
  • ASUS LS246H: 99 900 Ft

A monitorokat az ASUS hazai kirendeltségétől kaptuk kipróbálásra, köszönet érte!