Kipróbáltuk a Sandy Bridge-E-t: Erődemonstráción a Core i7-3960X és 6-féle X79-es alaplap

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Végre közzé tehetjük összefoglaló tesztünket, melyben a Sandy Bridge-E processzorok lelki világának ismertetése és az X79 PCH bemutatása mellett rengeteg alaplapot (szám szerint 6 félét) is közelebb hozunk hozzátok, mivel a leírásuk, jellemzésük mellett mindegyiket le is teszteltük, az eredményeket pedig össze is vetettük, a végén pedig természetesen értékeltünk. Nem is nagyon szeretném szaporítani a szót, hiszen éppen elég elolvasandó karakter vár rátok a következő oldalakon. Javaslom 2 napi hidegélelem és meleg kávé vagy tea bekészítését egy csomag papírzsebkendővel bebiztosítva, aztán had szóljon!

intelx79cikklogov2

Bemutatkozik az Intel Sandy Bridge platform - GIGABYTE alapokon

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Intel-Sandy-Bridge

Az ilyen jellegű cikkek bevezetője általában úgy szokott kinézni, hogy egy hatalmas történelmi összefoglalóval indítunk, és újra meg újra elmeséljük, mi történt az elmúlt években a processzorok háborús frontjain. A Sandy Bridge kapcsán -- főként az iromány hosszúságára való tekintettel -- ezt most ilyen minőségben nem tesszük meg, helyette inkább egy másfajta összefoglalóval segítünk azokon, akik esetleg nem követték annyira a CPU-k fejlődését az elmúlt években, de most szeretnének képbe kerülni a témát illetően.

 

Sokszor leírtuk már, a mese legeleje a Pentium 4 és a Pentium D korszak és a NetBurst mikro-architektúra bukásáig nyúlik vissza, az azt leváltó Core architektúra és az arra épülő Core 2 Duo és Core 2 Quad történelmi fordulópontot jelentettek az Intel és a felhasználók számára egyaránt. Ezzel a témával legelőször s3nki foglalkozott az "Intel Core: a kegyelemdöfes" című cikkében még  2006. július 23-án, akkor ez egy "beharangozó írás volt". Mint láthatjuk, ez idestova 4 és fél éve történt, azóta bizony kigurult pár proci az Intel gyártósorairól. A Core 2 család érkezése után a régi Pentiumokat nem volt nehéz elfelejti, az Intel ugyan a márkanevet megtartotta egy olcsóbb Core 2-alapú kategóriára, de a klasszikus Pentium egységek lassan a múlt homályába vesztek. Természetesen az élet nem állt meg, és a fejlesztések sem álltak le.

2007. október 29-én már a Penryn-ről cikkeztünk, mely a Core architektúra 65-ről 45 nm-re való átültetése volt, egyéb fontos fejlesztésekkel megspékelve. "Az extrém ditéta Intel módra -- avagy bemutatkozik a Penyn" című írásunk részletesen összefoglalta az újítások tömegét, és a tesztekből az is kiderült, hogy a teljesítmény nőtt -- helyenként jelentősen -- miközben a fogyasztás a 45 nm-re való átállásnak köszönhetően tovább csökkent, így az AMD helyzete tovább nehezedett.

 

Nem egész két hónappal később, 2007. december 17-én megérkezett hozzánk a kétmagos változat, a Wolfdale, mely a kettővel kevesebb mag miatt szinte már termelte az áramot, de a teljesítményre esetükben sem lehetett panaszunk. Egyes modellek a tuningosok álmai lettek, hiszen ezek az egységek nem ritkán szinte játszi könnyedséggel repültek 4 GHz feletti magasságba. Ez a történet is felidézhető az "Intel Wolfdale -- Újjászületik a farkasok szövetsége" című írásunkból. Ezzel gyakorlatilag a Core 2 processzorok érkezése befejeződött, valami teljesen új volt készülőben az Intel zárt falain belül, amiről akkor még csak sejteni lehetett, hogy nagyot fog szólni.

2008. november 24-ét írtunk, akkortájt volt esedékes az Intel menetrend szerinti architektúrális váltása. Bár a hivatalos dokumentumok szerint ez is Core architektúra, de mi a megkülönböztethetőség miatt a kódnevet használjuk, azaz új felépítést Nehelam mikro-architektúrának nevezzük. Ez elsőként a Core i7 családdal érkezett meg a piacra, melyet azon nyomban megvizsgáltunk, és a kérdésekre megkerestük a válaszokat. Az "Intel Core i7 -- valós platformváltás?" című cikkünkből kiderült, hogy az új CPU-k teljesítménye azonos órajelen nagyot nőtt, köszönhetően az integrált memóriavezérlőnek és a Hyper-Threading életre keltésének. A gyorsulás akkoriban a játékok alatt nem volt jelentős, de tömörítésben, és különösképp renderelésben borzasztóan gyorsnak bizonyult az új rendszer. Mindennek az ára is megvolt, hiszen a Core i7 család érezhetően többet fogyasztott a Core 2 Quad CPU-knál.

A Core i7 a felsőkategória volt (és az még ma is), kevesen tehettek szert rá, szükség volt a Nehalem architektúra implementálására a középkategóriában is, így hát érkezett a Core i5, mely ugyancsak számos újítás tartalmazott. A CPU-ba bekerült az integrált memóriavezérlő mellé a PCI Express vezérlő is, és később -- a 32 nm-re való átálláskor -- először találkozhatunk processzorba helyezett integrált grafikus maggal is. A lapkakészletek felállása is módosult, már nem beszéltünk északi és déli hídról, mivel szinte minden átkerült a CPU-ba, csak egy lapkára volt szükség az alaplapon, ez lett a PCH. A Lynnfield processzorral és a hozzá passzoló alaplapokkal 2009. szeptember 8-án foglalkoztuk a "P55 alaplap teszt Intel Core i5 processzorral" című cikkben, aztán 2010. május 31-én külön tesztben vizsgálódtunk a processzorba integrált grafikával, ez volt a "Mit tud a Clarkdale integrált grafikával és H55/H57 PCH-val?".

Intel processzor újdonság utoljára 2010. július 27-én került terítékre oldalunkon. Ez nem más volt, mint az új Extreme Edition, a Gulftown, a nem kevesebb, mit hat magot tartalmazó Westmere variáns. Az "X58A-UD9 kontra Rampage III Extreme, i7 980X-szel hajtva - kié a korona?" című teszt megmutatta, mire képes a szörnyeteg, a Core i7-980X azóta is ül trónján, és várja méltó ellenfelét.

A dátumokat szándékosan tüntettük fel mindenhol, jól kirajzolódik belőle az Intel "Tick-Tock" elve, melyre már számtalanszor hivatkoztunk. Nos, idén egy új "Tock" állomáshoz érkeztünk, mely egy új architektúra bevezetését jelenti. Ez nem más, mint a Sandy Bridge, mely a Nehalemet hivatott nyugdíjba küldeni. Vizsgáljuk meg közelebbről!


A Nehalem-alapú processzorokra a mai napig nagy a kereslet, ezek a központi egységek napjainkban is kellő teljesítményt és technikai fejlettséget biztosítanak. Ráadásul az AMD érdemben nem tud ellenfél lenni, a jelenlegi termékskálájuk kedvező/ár teljesítmény aránnyal tudja magát értékesíteni, kíváncsian várjuk, mit tud majd a Bulldozer, de annak érkezésére még jópár hónapot várni kell. Látszólag az Intelt nem hajtja a tatár, mégis kemény szigorral és önfegyelemmel ragaszkodik a több, mint 4 éve lefektetett alapkőhöz, a "Tick-Tock" elvhez. Bár a Core i7/i5/i3 termékek jelenleg is sikeresek, van néhány probléma, amelyet csak egy új architektúra bevezetésével lehetett orvosolni, így a a Sandy Bridge érkezése nem csak a dátum alapján volt időszerű.

A Bloomfield felépítése

A legfontosabb probléma az volt, hogy bár a CPU magok és az egyéb részegységek 32 nm-en gyártott szilíciumostyából keltek életre, addig a grafikus mag  45 nm-en készült. Ezért az IGP valójában nem a processzorba, hanem a processzor mellé került, és az Intel ide tolta ki az integrált memóriavezérlőt (IMC) is, a GPU mellé. Ha valaki volt olyan bátor, hogy lefeszítse egy ilyen CPU kupakját, akkor a PCB-n két lapkát láthatott, egy négyzet alakút -- ez volt a 32 nm-es CPU-mag rész -- és egy téglalap alakút -- ez pedig a 45 nm-es GPU és IMC, valamint a PCI Express vezérlő. Ez nem túl szerencsés kivitelezés, pláne a gyártási költségeket tekintve, ezért itt mindenképpen változtatni kellett az Intelnek.

 

Két lapka a kupak alatt

A második probléma, hogy a Nehalem architektúra az elérhető frekvenciatartományok közelében járt, az órajelet illetően nem maradt sok potenciál. Ez persze csak abban a formában igaz, hogy a komolyabb frekvencianövelés gyakran magasabb feszültséget vont maga után, a teljesítmény növelése ezáltal a fogyasztás és a hőtermelés növekedésével is együtt járt. A Sandy Bridge megalkotásánál kellő figyelmet fordítottak a skálázhatóságra, az új architektúrával magasabb órajelek érhetőek el, alacsonyabb fogyasztással párosítva.

A Clarkdale felépítése

Lássuk a konkrétumokat!

Az Intel az első Core i7 modellek (Bloomfield) óta elkötelezte magát a nagymértékű integrálás mellett. Először az IMC került a CPU-ba, aztán a PCI Express vezérlő, végül egy GPU is bekerült a kupak alá, ennek problémáiról néhány bekezdéssel feljebb beszéltünk. Az Intel az egyetlen, és egyben a legjobb megoldást választotta a problémára. A mai korszerű 32 nm-es gyártási technológia már lehetőséget ad arra, hogy ez a rendkívül komplex rendszer már egyetlen szilíciumlapkából kerüljön kialakításra, és ezt a mérnökök meg is tudták oldani. A Sandy Bridge egy kerek egész. Az egyetlen lapka mérete mindössze 225 mm2, ez jóval kisebb, mint a Bloomfield és a Lynnfield modellek. Pedig a chip aztán zsúfolásig tele van.

A Sandy Bridge felépítése

A Sandy Bridge "die" tartalmaz 2 vagy 4 processzormagot -- adott esetben Hyper-Threading technológiával --, típustól függően 6 vagy 8 MB L3 gyorsítótárat, integrált DDR3 kétcsatornás memóriavezérlőt, 16 PCI Express 2.0 vezetéket, valamint egy modern, DirectX 10.1-et támogató grafikus magot. A termékben tehát minden benne van, ami csak kellhet ahhoz, hogy  a piac minden szegmensében sikeres legyen, beleértve a felsőkategóriát is.

A magasfokú integráltság más, nagyon fontos fejlesztéseket is magával hozott. A számításokra használt magokat jelentősen átdolgozták, mely a fogyasztás csökkenésével is együtt járt. Ez azt jelenti, hogy azonos órajelen a Sandy Bridge jóval kevesebbet fogyaszt, mint a Nehalem, hasonló fogyasztás mellett viszont sokkal nagyobb működési frekvencia érhető el, mint az elődnél.

Az új processzorok támogatják az úgynevezett AVX (Advanced Vector Extensions) utasításkészletet. Ez a csomag számos multimédiás, pénzügyi vagy tudományos számítás és feladat elvégzésére alkalmas, illetve jelentősen gyorsítja az ilyen jellegű adatfeldolgozást, természetesen abban az esetben, ha a szoftveres oldalon is rendelkezésre áll a támogatottság. Az AVX ráadásul jelentősen eltér a korábbi vektoros SSE utasításkészletektől, ugyanis magasabb operációs szélességgel bír, pontosan dupla akkorával, 128 helyett 256 bittel. Ez egyszerre nagyobb mennyiségű adat feldolgozását teszi lehetővé alacsonyabb erőforrásigény mellett.

A felépítést ábrázoló fotón jobb oldalt található és System Agent & Memory Controller nevű terület. Ez szinte egy komplett "északi hídnak lenne tekinthető", ha az alaplapon lenne. A System Agent az összes külső vezérlőt tartalmazza: DMI, PCI Expressz, kijelző és memória interfész. Hasonlít ahhoz, amit eddig Uncore-nak neveztünk, de nem ugyanolyan. Nem része az L3 cache, az processzormagokkal, a grafikus maggal és a gyorsítótárral való adatcserére a ring bust használja.

 

A Sandy Bridge PCI Express vezérlője ugyanaz, mint ami az LGA1156 modellekben található. 2.0 szabványú, összesen 16 vezetéket tartalmaz, melyek 1×16 vagy 2×8 felállásban használhatóak. A 2×16-os felépítés tehát továbbra is X58-ra épülő rendszerek kiváltsága marad -- hivatalosan.

A memóriavezérlő is teljesen megújult, fizikailag is visszakerült a processzormagok mellé, illetve a System Agent területen helyezkedik el. Az új IMC kétcsatornás, hivatalosan a DDR3 1066 MHz-es és az 1333 MHz-es modulokat támogatja, de a szorzónak köszönhetően az 1600, 1866 és 2133 MHz-es memóriák használatára is lehetőség nyílik.

A System Agenthez kapcsolódik a Nehelemből már ismert PCU (Power Control Unit), magyarán az erőforrás-szabályzó rendszer. Ez egy programozható mikrokontroller, amely figyeli a hőmérsékleti értékeket és az áramerősséget a processzor egyes részein, és ha kell, ezeket feszültség- és/vagy órajel módosítással tudja szabályozni, interaktívan kordában tartani. Így nem meglepő, hogy a PCU felel az energiatakarékos funkcióért (például EIST), és az automatikus túlhajtásért, a Turbo Módért (Turbo Boost), melyet a Sandy Bridge-ben ugyancsak továbbfejlesztettek.

A Sandy Bridge funkcionális egységei három területre bonthatóak fel, melyek saját órajellel és energiaellátási algoritmussal rendelkeznek. Az elsődleges terület a processzormagokat és az egyesített L3 gyorsítótárat tartalmazza, ezek mindig azonos feszültségen és órajelen működnek. A másodlagos terület a grafikus mag, ez saját frekvencián dolgozik. A harmadik terület maga a System Agent. Ez a strukturális felépítés lehetővé teszi, hogy az Enhanced SpeedStep technológia és Turbo Boost egyszerre, egymástól függetlenül is működhessen az elsődleges és a másodlagos területen, azaz a processzormagokon és a grafikus magon. Ez egy teljesen hardveres megoldás, amely külön-külön képes szabályozni az órajelet az egyes területeken az aktuális energiafogyasztási és terhelési adatok alapján. A processzormagok órajele például jelentősen megnövelhető, ha az IGP terhelése alacsony, de a fordított eljárás is működik. A CPU magok órajelei négy léptékben, míg a GPU órajele 6-7 léptékben módosítható. A PCU immár nem csak a fogyasztás alapján, hanem a magok hőmérsékletadatinak alapján is képes szabályozni azokat.

Sandy Bridge és a tuning

A helyzet a következő. A Sandy Bridge processzorok órajel-generátorának frekvenciája -- a Nehalemnél ezt base clocknak (BCLK) neveztük, és az érthetőség kedvéért továbbra is így teszünk -- 100 MHz-re van beállítva. Ez az órajel széles skálán, 0,1 MHz-es lépésekben változtatható. A probléma az, hogy a rendszer már alacsony mértékű BCLK növelésre is rendkívül érzékenyen reagál. Addig amíg például egy Core i7-920 BCLK-ja könnyen 200 MHz fölé volt húzható, addig a Sandy Bridge-nél jelen állás szerint már a 110 MHz-es órajel is elképzelhetetlen, általában 105 MHz-et bírnak ki a processzorok. Ilyen mértékű BLCK-tuning természetesen semmilyen észrevehető teljesítménynövekedést nem okoz, így a másik paraméterhez kell nyúlni, a szorzóhoz. Az ideális az lenne, ha minden Sandy Bridge CPU szorzózár-mentesen kerülne forgalomba, de ez sajnos nem így lesz.

Jelenleg két ilyen modellről tudunk, melyek a típusszámuk mögött "K" jelzést viselnek. Ezeknek az egységeknek a szorzója egészen 57-ig növelhető, így a maximális órajel 100 MHz-es BLCK-val számolva elvileg 5700 MHz, 106-os BLCK-val és egy kis szerencsével túlléphető a 6 GHz. Ez -- bár első olvasásra soknak tűnik -- jelentősen elmarad az előző szériától, ugyanis a profi tuningosok folyékony nitrogén használatával például a 32 nm-es, hatmagos Gulftownnal 7 GHz közelébe jutottak. Ráadásul a K-s modellek drágábban lesznek elérhetőek, bár a szorzózár-mentesség mellett egyéb funkciókban is többet fognak nyújtani a "sima" modelleknél. De akkor mi a helyzet a tuninggal, ha nem K-s egységgel rendelkezünk? Marad a minimális BLCK növelés, és a szorzó növelése, de korlátolva. A szorzó módosítását illetően annyi mozgásterünk van, amennyit Turbo Boost megenged, hiszen a tuninghoz ez a technológia is a szorzó növelését használja. Ez az alap szorzóhoz képest néhány fokkal nagyobbat jelent, például egy Core i5-2300 esetén a 2,8 GHz frekvencia 100 MHz (BLCK) × 28 (szorzó) képletből alakul ki. A BIOS-ban kiválasztható és még működő szorzó a 33, így BLCK növelés nélkül maximum 3,3 GHz-ig juthatunk. A szorzózár nem vonatkozik a memóriára és a grafikus alrendszerre.

Az Intel a januári villámrajt után gyors és tömeges elterjedésre számít a felsőkategóriában és a középkategóriában egyaránt, ezt 100-300 dollárig árazott termékekkel kívánja elérni. Az belépőszintű Sandy Bridge CPU-k később várhatóak. Az útitervből kiolvasható, hogy érdekes módon  a Sandy Bridge mellett az Intel a Bloomfielddel és a Lynnfielddel is számol a felsőkategóriában. Ennek oka lehet, hogy bizonyos esetekben van létjogosultsága a háromcsatornás memóriavezérlőnek, illetve nem akarja a vásárlókat minden körülmények között rákényszeríteni új alaplap vásárlására. Ezt a felső, gyakorlatilag (fél)profi szegmenst a gyártó csak 2011 végén váltja majd le, akkor debütál az LGA2011, szerver kategóriából asztalira átdolgozott Sandy Bridge-EN termékcsalád. Ez asztali vonalon a prémium kategória lesz, akár 8 darab natív CPU maggal, HT-vel, 1× QPI busszal, maximum 20 MB L3 gyorsítótárral, 24 darab PCI Express 3.0 vezetékkel, négycsatornás DDR3 memóriavezérlővel. Ilyen paraméterek láttán bizonyára sokaknak összefut a nyál a szájában, de egyelőre maradjunk meg a jelenlegi Sandy Bridge kínálatnál!

A folytatásban érintőlegesen áttekintünk néhány újítást, melyek szintén hozzájárultak a Sandy Bridge sebességéhez:

Decoded Uop cache

A dekódolt Uop gyorsítótár gyakorlatilag egy L0 szinű cache-nek felel meg, melyet a NetBurstből hoz vissza az Intel.  A L0 utasítás-gyorsítótár a mikro-utasítások feldolgozását segíti az instrukciós bájtok helyett. Ez az alkalmazások körülbelül 80 %-ban teljesítménynövekedést von maga után. Körülbelül 6 KB kapacitású, 1500 mikro-ops tárolására képes, emellett magasabb feldolgozási sávszélességet és alacsonyabb késleltetést biztosít. Ha a processzor tétlen, a gyorsítótár kikapcsolható, így a fogyasztás ezzel is csökkenthető.

New Branch Prediction Unit

Az új elágazás-becslő egység szorosan kapcsolódik az L0 gyorsítótárhoz. A Sandy Bridge puffere tárolt elágazási címeket és előrejelzési naplót használ az adatsűrűség növelésére. Ennek eredményeképp az Intel a elágazásbecslési címeket tovább képes tárolni, anélkül, hogy az adatstruktúra növekedne.

Sandy Bridge Out-of-Order (OOO) Cluster

Ez az a terület, ahol a Sandy Bridge legjobban hasonlít a NetBurstre. Ennek kapcsán az Intel visszahozta a fizikai regiszter fájlt. A Core és a Nehalem egységek központosított öregségi regiszter fájlt használtak. A fizikai rendszer átdolgozása és újra életre keltése azt eredményezi, hogy a túlzott adatátvitel lecsökken, emellett megakadályozza, hogy a register duplán tartalmazzon adatot, ezzel helyet takarít meg. 

A Sandy Bridge ezen fejlesztéseit sokkal bővebben is ki lehetne vesézni az Execution Clusterrel és a Memory Clusterrel egyetemben, ezek viszont eléggé hardcore mélységű témák, mi sem vagyunk tökéletesen biztosak megértésükben, pláne elmagyarázásukban. Annak, akit érdekel a téma és szakértője ennek, rendelkezésre állnak az Intel által közzétett prezentációs diák.

     

A következő oldalon végigvesszük a várható kínálatot, a grafikus magot érintő technológiai változásokat és az új PCH-kat. Kéretik lapozni!


Mint mindig, új processzorok ezúttal is három piaci kategóriába fognak érkezni. Ezek az asztali (desktop), a mobil (mobile) és a szerver (server) piacok. Minket, végfelhasználókat elsősorban az asztali és a mobil szegmens érdekel, de a teljesség kedvéért egy táblázat segítségével megmutatjuk a szerver front frissítését is.

Szerver kínálat:


Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)

A szerverprocesszorok árairól egyelőre nem tudunk, de az látszik, hogy az egyprocesszoros, azaz az egy darab LGA1155 foglalatot tartalmazó szerverekbe illeszkedő modellek fognak megjelenni 2011 első negyedévében, ezek az olcsóbb Xeon variánsok nagyon hasonlítanak LGA1155-ös asztali testvéreikre, például a DMI busz használatában is. A már QPI-t alkalmazó, 1-2 vagy 4 LGA2011 foglalattal dolgozó szerverekbe érkező típusok a harmadik és a negyedik negyedévben érkeznek majd meg, és jellemzőikben inkább a jelenlegi LGA1366-os termékskálát célozzák meg felülmúlni, 1× vagy 2× QPU busszal, négycsatornás memóriavezérlővel, akár nyolc natív processzormaggal.

Mobil kínálat:


Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)

A mobil szegmens négy további kategóriára lesz felosztva. Ezek az Entry-Level (belépőszint), Mainstream (fővonal), Performance (teljesítmény) és Extreme (prémium szint). A legtöbb típust a két középső kategória tartalmazza, ahogy az lenni szokott. Árakról még nem tudunk, az Extreme és a Performance család képviselői már holnap megérkeznek, a két olcsóbb termékvonal debütálása is meg fog történni még ebben a negyedévben. 

További megjegyzések:

  • a Core i5-2515E, Core i7-2610UE, Core i7-2655LE, és Core i7-2715QE processzorok ECC támogatással rendelkeznek és képesek PCI Express port kettéválasztásra.
  • Minden mobil CPU az erősebbik, Intel Graphics HD 3000 IGP tartalmazza -12 feldolgozóval.
  • DMI csatoló és kétcsatornás DDR3-1333 MHz támogatott.

Asztali kínálat:


Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)

Asztali processzorból is hatalmas lesz a választék, a desktop vonal felosztása hasonló, mint a mobile-é, annyi különbséggel, hogy a felsőkategóriában egy Enthusiast réteg is megtalálható lesz, ezekről az egységekről azonban még vajmi keveset tudni, megjelenésük is csak Q3-ra várható. Valószínűleg szerverprocik asztali leszármazottjai lesznek, erre enged következtetni a QPI busz használata is. Áruk bizonyára a csillagos égre is felülről fog tekinteni, számunkra a három alsóbb kategória lesz az elérhető. A holnap után a Performance vonal tagjai indulnak útjukra (kivéve a 2390T-t). A Mainstream február 20-án, a belépőszintű G620T február 27-én, míg a többi modell a második negyedévben fog felkerülni a boltok polcaira.

A fenti típusszámokból már egyértelmű, hogy az Intel új elnevezési struktúrát vezet be, illetve kiegészíti a régit. Mit is jelentenek a processzorok típusnevei?

A márka továbbra is Intel Core, ez nem változik a Sandy Bridge érkezésével sem. Az i"X" típusjelölés, azaz a Core i7/i5/i3 termékbontás is megmarad, ez már egy irányadó jelző, hogy mennyire erős központi egységgel van dolgunk. Az ezt követő típusjelölés tovább bontható, mivel az négy szám első karaktere a generációt jelenti (jelen esetben második generáció), míg a többi három az SKU-t, így az Intel ezt a rendszert valószínűleg hosszabb távra tervezi. Számos esetben e sorozat mögött egy betűt is találunk, mely az adott processzor speciális tulajdonságaira utal.

Jelölők asztali modelleknél:

  • K - az adott processzor szorzózár-mentes, és az erősebb, HD 3000 GPU-t tartalmazza.
  • S - Energiatakarékos processzor, melyek hasonló órajellel bírnak, mint sztenderd társaik.
  • T - Kimagaslóan energiatakarékos modellek, melyek jellemzően jóval alacsonyabb órajellel rendelkeznek, mint sztenderd megfelelőjük.

Jelölők mobil modelleknél:

  • M - mobil processzor.
  • LM - alacsony feszültségű mobil processzor.
  • UM - ultra alacsony feszültségű mobil processzor.
  • QM - négymagos mobil processzor.
  • XM - Extreme négymagos mobil processzor zármentes Turbo szorzókkal.
  • E - beágyazott mobil processzor.
  • LE - alacsony feszültségű beágyazott mobil processzor.
  • UE - ultra alacsony feszültségű beágyazott mobil processzor.
  • QE - négymagos beágyazott mobil processzor.

A táblázatokból látszik, hogy az új processzorok nagy többsége LGA1155 (más néven Socket H2) foglalatba illeszkedik. Bár a számot tekintve ez nagyon közel van az LGA1156-hoz, sajnos fizikailag mégsem egyezik meg vele. Ez azt jelenti, hogy az LGA1156 (Socket H) foglalatot tartalmazó alaplapok nem kompatibilisek a Sandy Bridge processzorokkal. Sajnos új foglalat, új alaplap, de legalább új PCH. Bár tudjuk, mivel minden a processzorban van, ennek továbbra sem lesz túl nagy jelentősége.

Új PCH-k

Nézzük, milyen PCH-k közül választhatunk, ha Sandy Bridge rendszer vásárlásán törjük a fejünk!


Forrás: Wikipedia (a táblázat nagyítható)

A kínálat meglepően szerény, eddig nem erről ismertük az Intelt. Az ok azonban egyszerű. Ahogy már említettük, a Sandy Bridge soha nem látott méreteket öltő integráltsága nyomán az alaplapon dolgozó lapkák, a PCH feladatköre még tovább csökkent, így nincs értelme 15 féle típus piacra dobásának. Úgy fest, egyelőre három fajta lesz elérhető. A P és H jelölés között a legfontosabb különbség továbbra is az, hogy a P-s modellek nem támogatják a CPU-ban lévő IGP-t, ennek megfelelően kimenettel sem rendelkeznek a megjelenítő felé. A H-s modellek támogatják az IGP-t, ennek megfelelően monitorkimenetekkel is rendelkeznek. Ez lehet HDMI, Displayport, DVI vagy VGA. A lapokon általában 2 digitális (HDMI és DVI), valamint egy analóg (VGA) csatlakozót találunk. Jó hír, hogy a PCH-ban végre megjelent a SATA 3.0 vezérlő, így ezentúl nem lesz szükség külön vezérlőlapka alkalmazására. A P67 és a H67 egyaránt 6-6 SATA portot támogat, ebből két darab natív SATA 3.0.

A H61 mindössze négyet, és esetében nem támogatott az új szabvány, ahogy a RAID sem. Sajnos USB terén már nem volt ennyire modernizálós hangulatban az Intel fejlesztőgárdája, ugyanis az USB 3.0 nem került bele a PCH-ba, ahhoz továbbra is külön vezérlőre lesz szükség. USB 2.0-ból P67 és H67 esetén 14 vezethető az alaplapra, H61-nél ez a szám 10. A PCH-k tartalmaznak PCI Express vezetékeket is a különböző bővítőkártyák számára, ez a P67 és a H67 esetén 8 darab, 5 GT/s-os sebességgel, míg a H61-nél 6 darab. Kritikus különbség a CPU-ban található PCI Express vezetékek PCH szintű kezelése: P67 esetén az 1×16 mód és a 2×8 mód is támogatott, míg a H67 és a H61-ben csak az 1×16 mód. Ez azt jelenti, hogy komoly két-videokártyás rendszerek csak P67-tel építhetőek. H67 esetén is van lehetőség CrossFireX-re, de olyankor a második sín nem a CPU-ban található vezetéket használja, és csak 4× módban működik. Történelmi jelentőségű, hogy az öreg PCI busz támogatása megszűnt, a vezérlő végleg kikerült, így ezen túl csak olyan bővítőkártyák használatára lesz lehetőség, melyek PCI Express csatolóval rendelkeznek.

Új grafikus magok

A CPU-ban lévő GPU már nem új keletű dolog, a Clarkdale 1 éve a piacon van. A processzormagokkal egy szeletbe integrált GPU viszont most került először megvalósításra, ami fontosabb, mint hinnénk. A GPU és CPU magok most már valódi cimbik lehetnek. Közös ring bus-szal kommunikálnak, melyen keresztül a központi egység összes erőforrását elérhetik. Az új architektúrában a grafikus mag nagy sebességgel képes együttműködni az integrált memóriavezérlővel és a nagy méretű L3 egyesített gyorsítótárral, ami mindenképp áldásos hatással van a teljesítményre.

Maga a grafikus mag felépítése azonban nem változott meg drámaian. Továbbra is egyesített shader processzorokkal dolgozik, melyet az Intel execution processzornak nevez. A GPU a Shader Model 4.1-et és a DirectX 10.1-et támogatja. A mag most már 32 nm-es, így lehetővé vált az igen magas órajelek elérése, ha szükséges. A Sandy Bridge kapcsán ez a működési frekvencia jelenleg maximum 1350 MHz lehet. Az egyéb fejlesztésekkel párosítva ez a GPU felépítés képes lehetne arra, hogy a piac legerősebb integrált megoldása legyen, teljesítményével akár a low-end diszkrét grafikus kártyák piacát is fenyegethetné. Érzésünk szerint erre mégsem fog sor kerülni, ez pedig a DirectX 11 és a DirectCompute támogatásának hiányával magyarázható. A mag azonban fel van készítve a legfontosabb médiaformátumok hardveres kódolására és dekódolására, ezek a VC1, az AVC és az MPEG2. Ezt már a Clarkdale-ben dolgozó egység is tudta, azonban eddig ez a feladat a shader processzorokat jelentősen terhelte, míg az új mag kapcsán egy speciális egységet építettek be erre a célra. Erre a lépésre főleg a Blu-ray 3D és az MVC adatfolyamok miatt volt szükség. Bizony, az új IGP támogatja a Bluray 3D-t és az ahhoz szükséges HDMI 1.4 szabványt, így amennyiben az alaplapra ezt a szabványt támogató csatlakozót szerel fel a gyártó, már semmi sem állhat a Blu-ray 3D útjába.

Érdekesség még a hardveres kódoló kapcsán, hogy AVC formátumba is képes enkódolni. Ez azt vonja maga után, hogy a Sandy Bridge-ben munkálkodó IGP anélkül tud hardveres enkódolást végezni, hogy a processzormagokat jelentősebb terhelés érné. Ráadásul a grafikus mag hardveres dekódoló és enkódoló képessége P67 PCH-val is elérhető, ilyenkor az IGP olyan, mintha egy külső grafikus megoldás lenne. Remek!

Fontos, hogy egy Sandy Bridge processzor kétféle magot tartalmazhat. A gyengébbik a HD 2000, az erősebbik a HD 3000. Jelenleg könnyű a helyzet, hiszen HD 3000 GPU-t csak a K-jelölővel ellátott CPU-k tartalmaznak, az összes többi modellben HD 2000 található, már ami az asztali szegmenst illeti. Az egy újabb örömteli hír, hogy a mobil vonalon viszont az összes változat HD 3000 GPU-t tartalmaz, bár ezek maximális órajelei változóak. Úgy tűnik, az Intel nem szeretné, ha a hordozható gépekbe az új CPU mellé túl sok, dinamikusan kapcsolható diszkrét GPU kerülne, ezt támasztja alá az is, hogy a  csak a Core i5-2515E, Core i7-2610UE, Core i7-2655LE és Core i7-2715QE modellek támogatják a "PCI Express port bifurcation"-t, mely sejtésünk szerint az Optimus technológiát, azaz a dinamikusan kapcsolható grafikus vezérlőt teszi lehetővé (ez egy nem hivatalos, megerősítést még nem nyert információ).

A HD 2000 és a HD 3000 közötti különbséget az árnyalók számában és a Turbo Boost órajelben kell keresni. A HD 2000 összesen 6 darab árnyalóegységet tartalmaz, míg a HD 3000 ennek pont a dupláját, 12 darabot. Az órajelek tekintetében szépen meg van keverve a történet, ehhez nagy segítséget nyújtanak a fenti táblázatok, amelyben a különféle típusok szerepelnek. Az tény, hogy a HD 3000 magasabb Turbo Boost frekvenciára képes, ez desktop vonalon max 1350, a mobile palettán 1300 MHz. A HD 3000 alapórajele ugyanitt 650 MHz, míg az asztali változatoknál 850 MHz. A HD 2000 csak az asztali modellekben lelhető fel, az alapórajele 650 és 850 MHz lehet, míg a Turbo Boost sebesség jellemzően 1100 MHz, kivéve a 2500T, 2600 és 2600S típusokat. A két vezérlő között az frekvenciákon és a shaderek számán kívül nincs különbség, utóbbi viszont drasztikus eltérésnek tűnik.


Az előző oldalakon már átvettük a foglalatot és a PCH-kat érintő változásokat, most egy gyors pillantást vetünk az alaplapkínálatra, elsőként a H67 PCH-val kapható modellekre, természetesen a teljesség igénye nélkül. A cikkben bemutatásra kerülő alaplapokban az a közös, hogy mindegyik GIGABYTE termék, és az összeset megkaptuk személyes megtekintésre. Lemérni értelemszerűen mindet nem tudtuk, de nem is nagyon lett volna értelme. Mind a H67, mind a P67 kapcsán elmondható, hogy nem fordult nagyot a világ a H55 és a P55 óta, a lapok nagyon hasonlóak. A különbség annyi, hogy LGA1155 foglalatot cipelnek a hátukon, illetve hogy a SATA 3.0 vezérlő immár a PCH-ban van benne, az USB 3.0-mal kapcsolatban azonban továbbra is külső vezérlőre van szükség.

GIGABYTE GA-H67MA-UD2H

Azt rögtön eláruljuk, hogy a három H67 PCH-t tartalmazó modell közül ezt választottuk ki egyik tesztlapunknak. Ez az alaplap kicsi, méretéhez képest mégis jól felszerelt, USB 3.0 portokkal is rendelkezik. Az alaplapon négy darab memóriafoglalat van, így a modulok mennyisége sem korlátozó tényező. A lap színvilága a szokásos kék, a foglalat körüli VRM-eket és a PCH-t kék-szürke, kellemes dizájnú bordákkal látták el, melyek elég vaskosak is, nem valószínű, hogy előfordulhatnak melegedési problémák. Ami a bővítőkártyákat illeti: már említettük, hogy az öreg PCI végleg elhagyta e világot, és elérkezett a PCI Express egyeduralma.

Ennek megfelelően H67MA-UD2H-n két rövid (×1), és két teljes szélességű PCI Express sínt találunk. Ezekből az felső a ×16-os, az alsó csak ×4. Bár nem ideális, ebben a felosztásban lehetőség van CrossFireX rendszer aktiválására, ilyenkor viszont az első sín sebessége ×8-osra csökken (ez az információ még kérdéses, más H67 lapnál nem találkoztunk ilyennel). Megjegyeznénk, hogy a H67 nem kétkártyás rendszer építésére való, hanem arra, hogy az CPU-ban dolgozó IGP-t használni tudjuk, így ha CFX vagy SLI rendszert szeretnénk építeni, akkor P67-et válasszunk! Kimenetek terén sem szűkölködik az apróság. A kép (adott esetben hang is) kijuttatására minden használható, ami csak jelen van a piacon, tehát VGA (d-sub), DVI, HDMI (1.4!) és DisplayPort.

     

Ezek mellé 7.1 csatornás, Dolby Home Theatert is támogató hangkeltő társul, digitális kimenettel. A SATA portok száma annyi, amennyit H67 PCH biztosít, azaz hat darab. Ebből kettő SATA 3.0, három SATA 2.0, míg egy darab SATA 2.0 szabványú eSATA a hátlapon. RAID alkalmazása támogatott. USB 2.0-ból tizennégy darabot kapunk, ebből négy a hátlapon érhető el, a további tíz pedig az alaplap belső csatlakozóira dugott kivezetésekkel. Az alaplap egy Renesas D720200 lapkát is tartalmaz, ez két USB 3.0 csatlakozót biztosít a hátlapon.

      

GIGABYTE GA-H67M-D2

Erről a páciensről kevesebbet tudunk mesélni, gyakorlatilag minden területen az UD2H kistestvérének lehetne titulálni. A PCI Express sínek száma megegyezik, és a CrossFireX is használható, de gyaníthatóan nem sok elvetemült lesz, aki erre fogja adni a fejét ebben a lapban. A DDR3 foglalatok száma a felére csökkent, már csak két darabot használhatunk, de ez nem nagy érvágás, hiszen maximum 16 GB DDR3 használható így is.

A tápellátást ezen a modellen már nem hűti semmi, a PCH-n az ismerős borda virít. A SATA portok száma a PCH miatt megegyezik, de az eSATA eltűnt, helyette sima SATA 2.0 csatlakozót kapunk. Nyoma veszett a HDMI és a DisplayPort kimeneteknek is. A hangkeltő ugyan 7.1-es, de a hátlapon csak három kisjack csatlakozást találunk. A 7.1 módhoz a HD előlapi audio panel használatára van szükség.

     

Összességében míg a nagyobb testvér ideális HTPC számára, ez a modell nem kimondottan erre készült, a gyártó inkább igyekezett lefaragni a költségeken, és olyan olcsón adni a H67M-D2-t, amennyire csak lehet, hiszen irodába, beágyazott rendszerekhez így is tökéletes.

     

GIGABYTE GA-PH67A-UD3

Ez a típus egy nagyon érdekes koncepció a GIGABYTE részéről. Már a neve is zavart keltő. PH67? Ilyenről eddig nem hallottam. Na most akkor hogy is van ez? Örömteli, hogy a gyártó minden eszközzel megpróbál azért tenni, hogy minél olcsóbban tudja adni alapjait, ezt a filozófiát segíti eme hybrid modell életre keltése. Azt nem árt tudni, hogy az alaplapgyártóknak az Intel a H67 PCH-t olcsóbban adja, mint a P67-et.

Ezért megfelelő tervezés esetén általában a H67 alaplapok olcsóbbak tudnak lenni P67 társaiknál, és mint tudjuk, a két PCH szinte csak a többkártyás rendszerek PCI Express vezetékes támogatásában tér el. Bizonyára sok olyan potenciális vásárló van, akinek se a többkártyás rendszerek 2×8 PCI Express sávos támogatására, se az alaplapi integrált monitorkimenetekre nincs szüksége, mert egy darab diszkrét VGA-t szeretne használni.

     

Erre nyújt megoldást a PH67, hiszen a lapon az olcsóbb, H67 PCH dolgozik, és a monitorkimenetek elhagyásával tovább lehetett csökkenteni a költségeket, és ezáltal a vételárat is. A PH67A tudása egyébként szinte mindenben megegyezik a H67MA-UD2H-éval, az USB 2.0 portok száma eltér, mivel esetében ez tizenkettő, és ebből nyolc található a hátlapon. Érdekesség még a két régi PCI sín jelenléte, holott a PCH erre már nem ad lehetőséget. Ezt a problémát egy külső, ITE IT8892E vezérlővel orvosolta a gyártó.

     

Összehasonlító specifikációs táblázat: 


Az alsó- és alsóközép-kategóriás H67 termékekről kicsit izgalmasabb vizekre evezünk, és megvizsgáljuk, hogy változtak meg a GIGABYTE modelljei a P55-óta, a P67-re való átállást követően. A képekből már azonnal látszik, hogy jelentősen. Viszonylag régóta figyelem az eseményeket, de eddig még nem találkoztam fekete NYÁK-os GIGABYTEalaplappal. Persze egy termék sikere alapvetően nem ezen múlik, de a felsőbb árszegmensben már jelentősége van a dizájnnak is, ezért a mérnökök nem bízták a véletlenre a dolgot, és csodaszép alaplapokat terveztek.

GIGABYTE GA-P67A-UD7

Be kell hogy valljam, ez a modell az egyik legigényesebb és legszebb alaplap, amit valaha láttam, ha s3nki most itt lenne velem, valószínűleg ő is egyet értene. Pedig igazából semmi rendkívülit nem találunk rajta, a nyomtatott áramkör fekete, a sínek feketék, az egyéb csatlakozók feketék, a bordák feketék -- arany színű feliratokkal, csak a szilárd elektrolit kondik csillognak ezüstösen. Azt hihetnénk, a P67A-UD7 éppen egy temetés komorságából jön, de ez egyáltalán nincs így, az embert a látványtól a minőségérzet és az igényesség fogja el, persze csak azt, akit megérint a dolog. A külsőről ennyit, most szemléljük meg részletesen, mit nyújt a GIGABYTE P67-es modellkínálatának csúcsa!

A P67A-UD7 egy minden földi jóval ellátott luxusautóhoz hasonlítható. Már kívülről elkápráztat, és ez a motorral és a belső térrel csak tovább folytatódik. A motor a felfrissített, 24 fázisú analóg tápellátás. A GIGABYTE 6-os sorozatú alaplapjainak mindegyike tovább tökéletesített VRM-et kapott, mely Dual CPU Power és Power Boost Phase Multi-gear Switching képességekkel van ellátva. Mindkét technológia az energia-megtakarításért felel. Az első kimondottan a CPU terheltségét figyeli, és képes két lépcsőben állítani a CPU tápellátását, gyakorlatilag felez, tehát 12 vagy 24 fázis táplál.

Az utóbbi egy négy lépcsős szabályozás, melyet már régóta tudnak a GIGABYTE lapjai, természetesen ez is mindig fejlődik. Dinamikusan szabályozza a működő VRM-ek számát, így ha a terhelés alacsony, kikapcsolásukkal energiát takarít meg. Ráadásul a VRM lapkák struktúrája is megváltozott, hiszen eddig két darab MOSFET + 1 egy vezérlőlap volt a felállás, egymás mellett. Most ezt a három chipet egy tokba helyezték, amivel helyet takarítottak meg, és a működés is optimálisabb.

Az Ultra Durable 3 a minőségi alkatrészek alkalmazására garancia. A dual BIOS támogatja a 3 TB-nál nagyobb merevlemezeket is. A NYÁK a tartalmaz egy Hardware Overvoltage Control IC-t is. Ez amellett, hogy valós idejű feszültségszabályozást tesz lehetővé, az extrém tuningosok számára fontos ajándék, hiszen a lapka lehetővé teszi magasabb feszültségértékek beállítását, mint amit a rendszer (valószínűsíthetően a CPU-ban lévő System Agent) engedélyezne. Ezt kiegészíti két darab hétszegmens kijelző, amely a hibakódokkal nagymértékben megkönnyíti a probléma detektálását.

A deszka négy memóriafoglalatot kínál, melyben összesen 16 GB-nyi DDR3 memória helyezhető el. A gyártó specifikációja szerint a modulok sebessége egészen 2133 MHz-ig terjedhet, és az XMP profilok is támogatottak. A hangkeltő az ebben a kategóriában megszokott Realtek ALC889 lapka, mely 7.1-es HD audio, digitális kimenettel és Dolby Home Theater támogatással. A vezetékes hálózatért is a Realtek felel az RTL8111E vezérlőkkel, melyek támogatják a teaminget és a smart dual LAN-t is.

A SATA csatlakozók mennyiségén egyenesen zavarba jövünk. Azt már megtanultuk, hogy a P67 és a H67 PCH egyaránt két darab SATA 3.0 és négy darab SATA 2.0 portot kínál, RAID támogatással, ez az UD7-nél is megvan. Csúcsmodell révén a GIGABYTE azonban nem elégedett meg ennyivel, és két darab Marvell 88SE9128 lapkával fejelte meg a kínálatot. Ez további két SATA 3.0 csatlakozóval ajándékoz meg a NYÁK-on, a hátlapon pedig két kombi felülettel gazdagodunk, melyek használhatóak USB 2.0 módban, vagy SATA 6 Gb/s módban eSATA-ként.

Ezen a bőségen csak akkor tudtuk túltenni magunkat, mikor az USB adatokat szemlélve fogtunk padlót. A lap 8+2 USB 2.0-t kínál alapból, ebből négy a hátlapon van, négy bővítőpanellel vezethető ki, a fennmaradó kettő a kombi USB/eSATA. A zászlóshajón nem maradhat el az USB 3.0, és a mérnökök a gyárban bizony nem fogták vissza magukat. A deszkára két darab Renesas D720200 lapkát és két darab VLI VL810 hubot álmodtak meg, így az elérhető USB 3.0 portok száma tízre(!) nőtt! Ebből hat a hátlapon pihen, négy pedig kivezethető.

Egy ilyen komoly termékről nem hiányozhat a FireWire sem, ehhez szintén külön vezérlőre van szükség. A P67A-UD7 a T.I. TSB43AB23 lapka segítségével három IEEE1394 portot biztosít, ebből kettőt a hátlapon találunk, egyet pedig alaplapi tűs csatlakozóról vezethetünk ki. Úgy tűnik, az öreg PCI kapcsán a gyártók nem mindig értenek egyet az Intel álláspontjával, és bizonyos típusokon az iTE IT8728 vezérlővel elérhető teszik a PCI-t. Az UD7 is ilyen, kettőt is találunk a múltat idéző sínből.

Következzen P67A-UD7 legizgalmasabb része, a több videokártyás rendszerek támogatása. Azt már tudjuk, hogy a Sandy Bridge CPU-k tizenhat vezetékes PCI Express vezérlőt tartalmaznak, melyet a P67 alapból ×16 vagy 2×8 módban engedélyez használni, ez a komoly 3D-s rendszerekhez nem elégséges. Persze az alaplapgyártók nem hagyják ennyiben a dolgot. A P67A-UD7 összesen négy darab teljes szélességű PCI Express sínnel kecsegtet. Ha kétkártyás rendszert építünk az első és a harmadik sínt kell használnunk (PCIEX16_1, PCIEX16_2), mivel mindkettő ×16-os működésre képes két grafikus kártya esetén, legyen szó kétutas SLI vagy CrossFireX rendszerről. A P67-UD7 azonban a háromutas SLI-t és CFX-et is támogatja. Ilyen esetben az első, a harmadik és az ötödik PCI Express sínbe kell helyeznünk a kártyákat. A PCIEX8 sínek ilyenkor a  PCIEX16 slotokkal osztoznak a vezetékeken, azaz a három kártya ×8 ×8 ×8 módban fog működni. A négy darab széles bővítőhelyen kívül egy rövid, ×1-es sínt is találunk, ezt a középső borda mellett kell keresni. Ilyen tulajdonságok mellett nem tehettünk mást, P67-es tesztlapnak a P67A-UD7-et használtuk.

     

GIGABYTE GA-P67A-UD4

A P67A-UD4 nagyon sokban hasonlít nagytestvérére, pontosan ott és annyival ad kevesebbet, ami típusszáma alapján a küldetése. A NYÁK-ja szintén fekete, a borda viszont a hagyományos, kék színvilágú. A memóriafoglalatok számában, a kezelt memória mennyiségében és sebességében nincs változás. A tápellátás 24 helyett 12 fázisú. Debug LED ezúttal nem került a NYÁK-ra. A hangkeltő specifikáció szerint ugyanazt tudja, mint az UD7-en tevékenykedő, de az UD4 esetében egy Realtek ALC892-ről van szó.

A LAN csatlakozók száma egyre csökkent, FireWire pedig nincs. Marvell 88SE912 lapkából egy került fel a lapra, így a további SATA 3.0 portok száma kettő. Az USB 2.0 kapuk mennyisége 14, ebből nyolc a hátlapon, hat kivezetve érhető el. A Renesas D72020 lapkák megmaradtak párban, de a hubok eltűntek, így négy darab USB 3.0 használható, kettő a hátlapon, kettő kivezetve. A régi PCI megmaradt az ITE vezérlővel.

     

A PCI Express sínek felállása viszont jelentősen megváltozott. Rövid, ×1-es slotból hármat kapunk, míg teljes szélességű foglalatból kettőt. Ezek a kétkártyás SLI-t és CFX-et támogatják, ilyen esetben a két, teljes szélességű PCI Express hely ×8 módban működik. Az P67A-UD4 amolyan ideális "arany középút", egy átlagos játékra szánt PC építésére tökéletesen megfelel.

     

Összehasonlító specifikációs táblázat:


A mérésekben az alábbi tesztkonfigurációkat láthatjuk:

Sandy Bridge konfig (Core i5-2300): 

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE H67MA-UD2H
    • GIGABYTE P67A-UD7
  • Processzor:
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Mugen 2
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 DDR3 1600 MHz 2 × 2 GB Kit   
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártya:
    • ATI Radeon HD 6850 1024 MB GDDR5 
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1027
    • Catalyst 10.10e Hotfix x64
    • Realtek HD Audio 2.54 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

ATI Radeon HD 6850

A Sandy Bridge Core i5-2300 processzorhoz rengeteg alaplapot kaptunk a GIGABYTE-tól, ezeket az előző oldalakon már megismerhettétek. Sajnos annyi idővel nem rendelkezünk, hogy minden modellt egyenként le tudjunk mérni, de talán nem is lenne értelme, hiszen a P55 és a H55 PCH óta tudjuk, az alaplapok között csak igen korlátolt teljesítménykülönbségek lehetnek. A mezőnyből két típust választottuk ki, az egyik a H67MA-UD2H, míg a másik a csúcsmodell, P67A-UD7 lett, így mindkét PCH képviseli magát a tesztben, valamint lehetőségünk nyílt az új processzorban dolgozó friss Intel grafikus egység kipróbálására.

          

Core i5-2300 üresjáratban --- Core i5-2300 alapórajelen --- Core i5-2300 tuningolva

Elsőként mindkét alaplapban alapórajeles méréseket végeztünk, a memóriákat 1330 MHz-en járatva. Ezt követte a tuning, melyet a P67A-UD7-ben valósítottunk meg. A Sandy Bridge architektúrára épülő processzorokról fontos tudni, hogy jelen állás szerint Base Clock (alapfrekvencia) terén alig tuningolhatóak, a 100 MHz BLCK csupán néhány MHz-cel növelhető meg átlagosan, efölött instabillá válik a rendszer. Erről már korábban beszéltünk, de a konkrét példa most a nálunk járt i5-2300. A dolog tehát úgy fest, hogy jelenleg a minimális BCLK növelésen kívül a CPU-k csak szorzó emelésével tuningolhatóak. Erre gondolva az Intel "K" típusjelzésű modelleket is piacra dob, mely egyéb tulajdonságok mellett azt is jelenti, hogy szorzózár-mentes modellekről van szó. A neten látott infók alapján ezek a "K"-s procik igen szépen mennek, láttunk már 50-es szorzóval beállított 5 GHz-es (50 × 100 MHz) órajelet is. Igen ám, de mi a helyzet a nem "K"-s típusokkal? Esetükben -- ahogy a nálunk vendégeskedő i5-2300-nál is -- szintén a szorzó növelése a megoldás, de mivel nem zármentesek, határok közé vagyunk szorítva. E modell szorzója az EIST és a Turbo Boost miatt 16 és 33 közötti tartományban változtatható, így a tuninghoz az egyetlen út a legnagyobb, azaz a 33-as szorzó beállítása. Emellett a BCLK-t sikerült 106 MHz-ig növelni, így kaptunk 106,2 × 33, azaz 3504 MHz-et. A feszültségek a BIOS-ban automatikusra voltak állítva, a CPU-Z tanúsága szerint az i5-2300 alapfeszültségen hozta ezt az eredményt. A 3,5 GHz-es órajelhez 1699 MHz-es RAM frekvenciát állítottunk be, majd a rendszert ezekkel a beállításokkal is lemértük.

          

RAM-beállítások H67MA-UD2H-ban ----- P67A-UD7-ben alapórajelen --------- P67A-UD7-ben tuningolva

AIDA64 programmal memóriakezelési sebességek:

          

RAM-kezelés H67MA-UD2H-ban ----- P67A-UD7-ben 1330 MHz-en ----- P67A-UD7-ben 1699 MHz-en

Ahogy az értékekből látható, a H67MA-UD2H és a P67A-UD7 között csak egy hajszálnyi különbség van az UD7 javára, de ez gyakorlatilag elhanyagolható. Persze ebben nincsen semmi meglepő, hiszen a memóriavezérlő -- ahogy eddig is -- a processzorban található. Tuningolva az értékek még jobban megugranak, öröm nézni, hogy mire képes a Sandy Bridge IMC-je két csatornával, hatalmas a fejlődés.

AIDA64 háttértárkezelés SATA3 csatornán (Kingston SSD 64 GB SATA2 -- SNV425-S2/64):

 

Core i7-920 ES és Core i5-2300 ES felülről

Core i7-920 ES és Core i5-2300 ES alulról

Nehalem konfig (Core i7-920): 

  • Alaplap:
    • GIGABYTE X58-UD4P
  • Processzor:
    • Intel Core i7-920 ES
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Ninja 2
  • Memória:
    • Kingston HyperX T1 DDR3 1600 MHz 2 × 2 GB Kit   
  • Háttértárak:
    • Kingston SSD Now V Series 64 GB SATA2 (SNV425-S2/64)
    • Samsung 320 GB SATA2 (HD322HJ)
  • Videokártya:
    • ATI Radeon HD 6850 1024 MB GDDR5 
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1027
    • Catalyst 10.10e Hotfix x64
    • Realtek HD Audio 2.54 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Core i7-es konfigunkat a szokásos hadrendben indítottuk csatába, annyi különbséggel, hogy a beállításokat a Sandy Bridge konfighoz igazítottuk.

      

Core i7-920 2,8 GHz-en HT-val és HT nélkül -- Core i7-920 3,5 GHz-en HT-val és HT nélkül

Először 2,8 GHz-en mértünk, 1320 MHz-es memória órajellel, majd az i7-920-at is 3,5 GHz-re tuningoltuk. A "jóöreg" Nehalemnél nincs gond a BLCK növelésével, ezért azt 195 MHz-re állítottuk, amihez 18-as szorzót párosítottunk, így kaptunk pontosan 194,9 MHz × 18, azaz 3509 MHz-et. Ekkor a Kingston HyperX-ek sebessége 1560 MHz-re módosult. Az alapórajeles és a tuningolt rendszert egyaránt lemértük kikapcsolt és bekapcsolt Hyper-Threadinggel is.

     

Memóriabeállítások 2,8 GHz-hez: 1320 MHz CL7 -- Memóriabeállítások 3,5 GHz-hez: 1560 MHz CL8

AIDA64 programmal memóriakezelési sebességek:

          

2,8 GHz / 1320 MHz-en HT-val --- 2,8 GHz / 1320 MHz-en HT nélkül --- 3,5 GHz / 1560 MHz-en HT nélkül

Core 2 konfig (Core 2 Quad Q9650): 

  • Alaplap:
    • GIGABYTE P45-Extreme
  • Processzor:
    • Intel Core 2 Q9650 
  • Processzorhűtő:
    • Scythe Mugen 2
  • Memóriák:
    • Kingston HyperX DDR2 1066 MHz 2 × 1 GB Kit
    • CSX CEC DDR2 1066 MHz 2 × 1 GB Kit   
  • Háttértár:
    • Western Digital Caviar Black 1 TB (WD1001FALS)
  • Videokártya:
    • ATI Radeon HD 6850 1024 MB GDDR5 
  • Tápegység: Enermax Revolution85+ 1050 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit Ultimate HUN
    • Intel INF 9.1.1.1027
    • Catalyst 10.10e Hotfix x64
    • Realtek HD Audio 2.54 Driver
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV Monitor

Utolsó tesztkonfigunk ugyan az állandó komponenseket tekintve nem mindenhol egyezik meg az előző két rendszerrel (tápegység, memória, háttértár), mégis úgy gondoltuk, érdemes lemérni a cikkhez, hiszen így valamennyire képet kaphatunk arról, hogy az évekkel ezelőtt még ásznak számító 45 nm-es négymagos Core 2 rendszerektől mennyire sikerült eltávolodni.

Sajnos a teszt ideére összeeresztett Kingston HyperX és CSX CEC nem ápoltak túl nagy barátságot, csak 800 MHz-en voltak hajlandóak együtt működni, így a teszt alatt is ezen az órajelen működtek, míg a processzor órajelét az összehasonlíthatóság miatt az előzőekhez hasonlóan 2,8 GHz-re állítottuk be.

     

RAM beállítás és memóriakezelés mérése

Tesztben szereplő alkalmazások és játékok listája:

  • AIDA64 v1.201176 béta x64
  • SuperPi 1.5 mod XS
  • POV-Ray 3.7 béta 39 x64
  • Cinebench R10 x64
  • Cinebench R11.529 x64
  • WinRAR 4.00 béta 2 x64
  • Frizt Chess Benchmark 4.2
  • Cyberlink MediaShow 5 Ultra
  • TrueCrypt 7.0a
  • Unigine Heaven Benchmark 2.1
  • 3DMark Vantage 1.0.2
  • 3DMark11 1.01
  • Crysis Warhead 1.1
  • Framebuffer Benchmark Tool 0.33
  • Far Cry 2 1.03
  • Alien vs Predator Benchmark 1.03
  • S.T.A.L.K.E.R. - Call of Pripyat Benchmark 1.6.00

A teszteket a szintetikus mérőprogramokkal kezdjük, elsőként az elmaradhatatlan SuperPi következik.

A SuperPi-t a többszálú adatfeldolgozás kevésbé befolyásolja, ellenben szereti a magas órajelet, a nagy gyorsítótárat és a gyors memóriát. A Sandy Bridge, azaz a Core i5-2300 azonnal megmutatja erejét, azonos órajelen 1M és 32M-es futtatást tekintve is mindig gyorsabb a Nehalemre épülő Core i7-nél, előnye 32M-nél mutatkozik meg igazán. A SuperPi-ből messzemenő következtetéseket ugyan nem lehet levonni, de bíztató a továbbiakra nézve. Érdekesség még a Q9650 hatalmas hátránya a Core i7-tel és az új Core i5-tel szemben egyaránt, ebben biztos, hogy nagy szerepe volt a csak 800 MHz-en működő DDR2 memóriáknak is.

A TrueCrypt egy érdekes program, melyet most először építettünk bele a tesztbe. Rendelkezik beépített mérőmodullal, ezért is vettük őt elő, hiszen könnyű vele a tesztelés. A rendszerekkel AES titkosítást számoltattunk, ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a Sandy Bridge már hardveres AES gyorsítással rendelkezik, melyet jól példáznak a kapott eredmények. A Q9650 leghátul van, az i7-920 teljesítménye pedig a HT-vel és az órajel növekedésével szépen skálázódik, de esélye sincs az i5-2300 ellen a hardveres gyorsítás miatt, így az fényévekre van a mezőnytől.

Az Everestnek vége, de nem kell kétségbe esni, a fejlesztők csak nevet váltottak, és ily módon némileg visszatértek a gyökerekhez. A mérésekhez a tesztelés idején az elérhető legfrissebb béta verziót használtuk, mely még csak részben volt felkészítve a Sandy Bridge-re, azonban az új platform így sem vall szégyent. Igaz, ezúttal összességében nem sikerül befognia az öreg i7-920-at, a Nehalem tapasztalt képviselője azonos órajelen kikapcsolt HT-vel is gyorsabb nála, a PhotoWorxx modult kivéve. A nyugdíjas Q9650 lemaradása itt is jelentős.

A szintetikus mérések sorát a Fritz Chess Benchmark zárja, mely a kalkuláció során 8 szál kihasználásra is alkalmas. Ez okból nem meglepő az i7-920 magabiztossága, az új i5-2300 nem nagyon tud vele mit kezdeni, csak tuningolva tudja megverni a 2,8 GHz-en HT dolgozó i7-et. Érdekesség a szorzó, mely azt mutatja meg, hogy az adott központi egység teljesítménye hányszorosa egy Pentium III 1 GHz-es CPU-hoz képest. Láthatjuk, hogy a 3,5 GHz-en HT-val dolgozó i7 majdnem 27× olyan gyors, ugyanez a Q9650-nél csak 14, de az i5-2300 produkciója is becsülendő, hiszen amikor kikapcsoltuk a Hyper Threadinget a 920-on, akkor azonos órajelen gyorsabb tudott lenni cikkbeli riválisánál.


A sort tömörítési munkálatokkal folytatjuk!


A WinRAR alkalmazás régóta magáénak tudhat egy beépített benchmark modult, mely gyors és nagyon könnyű használni. A programból a legújabb béta verziót használtuk, és ez nem volt az i5-2300 ellenére. 2,8 GHz-en ugyan elmarad az i7-től HT ide vagy oda, de 3,5 GHz-en már megelőzi azt, ha a HT nem aktív, és azzal együtt sem nagy a lemaradása. A jelek szerint a HT-t amúgy sem tartja sokra a WinRAR, a mérés során nagy valószínűséggel csak 4 szálat tudott kihasználni. Bár jelentősége nincs, mégis meglepő a Q9650 ennyire gyenge pontszáma.

A tömörítések rögös útján tovább haladva egy mindennapos példát próbáltunk ki a rendszerekkel. Kiválasztottunk egy mappát, amely képeket tartalmazott, szám szerint 162 darabot, melyeknek összmérete 452 MB volt. A mappát a WinRAR-ral betömörítettük, úgy, hogy az eljárások közül a legjobbat választottuk ki, vagyis a tömörítési hatékonyság ilyenkor a legmagasabb. A teszt végeztével az eltelt időt jegyeztük fel, így értelem szerűen ez minél kisebb, annál gyorsabb volt az adott rendszer. A Sandy Bridge újra megvillogtatja képességeit, hiszen azonos órajelen minden esetben gyorsabb a Nehalemnél, HT-től függetlenül. Tuningolva egyedül neki sikerült 40 másodperc alá mennie, úgyhogy jogos a taps és a sikoly.

Aztán megnéztük, mi a helyzet a folyó túlsó oldalán, azaz nem be-, hanem kitömörítettünk, méghozzá egy 6 GB-os ISO-t, mely rengeteg apró fájlt tartalmazott. Nos, az eredmények igen érdekesek, logikát nehéz találni bennük, valószínűsíthető, hogy ennél a tesztnél korlátozó tényező volt a háttértár sebessége, és a központi egységek nem tudtak igazán kibontakozni.


Annak idején a külföldi sajtó a Nehalem architektúra első képviselőit, az akkor még három tagból álló Core i7 családot úgy harangozta be, hogy "encoding monster", azaz enkódoló szörnyeteg. Ez persze azóta sem változott meg, a HT-nak és az architektúra sajátosságainak köszönhetően a Nehelam még ma is nagyon erős ezekben a feladatokban, lássuk a Sandy Bridge mennyire tud felnőni a feladathoz!

A Cinebench R10 eredményeit érdemes jól szemügyre venni, hiszen egyszálas és többszálas módban is el lehet végeztetni a renderelést. Egy CPU-s módban természetesen nem számít a HT, az apró különbségek mérési hibahatáron belüliek. Az jól látszik, és nagyon bíztató, hogy egy mag vs egy mag versenyszámban az i5-2300 jóval erősebb az i7-920-nál, a 2 MB-tal kisebb L3 gyorsítótár ellenére is. Ez az erőkülönbség az összes szálat alkalmazva sem fogy el, 2,8 GHz-en 4 szállal gyorsabb a 920-nál, és az csak bekapcsolt HT-vel tudja legyűrni. Ez a mutatvány 3,5 GHz-en már nem sikerül, hiába a HT, az i5-2300 erőből lenyomja a 8 szállal operáló i7-et.

A Cinebench R11.5 változata már másféle módszert használ a renderelésre és a pontszámításra egyaránt, a teszt során az összes szálat használja. A Sandy Bridge itt is szépen teljesít, ha a Nehalemen nem aktív a HT, azonos órajelen jelentősen gyorsabb nála. A HT fontossága viszont jól látszik a tesztben, a 8 szálat aktívan használja a program, például az i7 2,8 GHz-en HT-val gyorsabb, mint 3,5 GHz-en HT nélkül. Így nem is csoda, hogy a HT-val dolgozó i7-920 ellen az i5-2300 már tehetetlen. 

A POV-Ray is kedvenc mérőalkalmazásink közé tartozik, hiszen a renderelést beépített mérőmodullal is el lehet végeztetni, egy, illetve az összes CPU szálat használva egyaránt. A Sandy Bridge továbbra is meggyőzően teljesít, ő sem jön zavarba a rendereléstől, nagyon hasonló a helyzet, mint amit a Cinebench R10-nél láttunk. Egy magot használva azonos órajelen egyértelműen gyorsabb a Nehalemnél, ez a megállapítás akkor is igaz, ha mind a két központi egységben 4 szál aktív, azaz a HT le van tiltva. Ha ez engedélyezésre kerül, abban a pillanatban az i7 elegendő erőtöbbletre tesz szert, de ebben nincs semmi meglepő.

Végezetül a renderelések mezejéről térjünk át egy kicsit a video enkódolásra, melyhez a már többször használt MediaShow 5 Ultrát vetettük be. Emlékeztetőül: a rendszerben egy Radeon HD 6850 tesz szolgáltatot, ami képes az ATI Stream technológia segítségével a hardveres gyorsításra, ezt pedig a MediaShow képes használni is. E magyarázat már egyértelművé teszi a grafikont, amelyben egy CPU és HD 6850 rész szerepel. Előbbinél tisztán, csak a CPU kódol, míg utóbbi esetben a munkából jelentős részt vállal a HD 6850 a Barts GPU-val.

Ha csak a CPU erőt nézzük, megint azt lehet elmondani, hogy azonos mennyiségű CPU-szálat használva megegyező órajelen az i5-2300 gyorsabb az i7-920-nál. 2,8 GHz-en a P67A-UD7-be ültetett i5 gyorsabb tudott lenni a 2,8 GHz HT-vel dolgozó 920-nál, még ha csak nagyon kicsivel is, 3,5 GHz-en HT-val viszont már nincs ellenfele az i7-nek.

A helyzet a HD 6850 beiktatásával némileg megváltozik. Az együttműködés a tuningolt Sandy Bridge-dzsel a leghatékonyabb, és 2,8 GHz-en is csak alig maradnak el a tuningolt i7-esektől. Ebből már nem nehéz kitalálni, hogy azonos órajelen az i5-2300 + HD 6850 duó gyorsabb, mint az i7 + HD 6850 duó. A HT-nek a jelek szerint GPU-gyorsításos módban nincsen túl sok haszna.


A folytatásban rátérünk a 3D-vel kapcsolatos eredményekre, ezen az oldalon megismerkedhettek az új 3DMarkkal is.

Elsőként itt a Vantage, mely néhány hete már nem a legújabb 3DMark, bizony ideje is volt már az új verzió érkezésének. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Vantage-et ne használnánk szívesen. Úgy tűnik, a Vantage-nek egyáltalán nem mindegy, hogy az adott központi egységben hány szál dolgozik. A Performance eredményeket nézve megint csak azt látjuk, hogy azonos órajelen, kikapcsolt HT-vel az i7-920 alulmarad az i5-2300-mal szemben, a Hyper-Threading viszont képes eldönteni a mérleg nyelvét, hiszen pontosan akkora erőt ad az i7-nek, hogy az az élre tudjon állni vele.

Ezek a különbségek a CPU pontszámoknál még jobban kiéleződnek. Azonos órajelen, 4 szállal az új architektúra továbbra is határozottan gyorsabb a réginél, a HT viszont olyannyira számít, hogy a segítségével az i7 azonnal előre ugrik, emelett a 2,8 GHz-es HT-s rendszer magasabb pontszámot kap, mint a 3,5 GHz-es, HT nélküli i7.

Az új 3DMark komoly terhelést képes a tesztrendszerek nyakába varrni, ezt a viszonylag alacsony pontszámok is igazolják. Nagy különbségről talán csak a Q9650 kapcsán beszélhetünk, de szigorúan véve a pontszámokat látható, hogy az eredmény az órajel növekedésével és a HT-vel is nő, így a tuningolt, HT-s i7 adta a legmagasabb pontszámot a Performance profilnál. 2,8 GHz-en a rendszerek közötti különbség szinte elhanyagolható. Az Xtreme profilt használva már erősen VGA limites a történet, a pontszámok között alig van eltérés.

A Heaven benchmarkot 1920×1080-as felbontással, 8×AA-val, 16×AF-fel, extrém tesszellációval és high részletességgel futtattuk, így hasonló jelenséget tapasztaltunk, mint a 3DMark11 Xtreme profiljánál. A teszt VGA limites, hiába a HT és az órajel-különbség itt vagy ott, alig tapasztalható eltérés, a Q9650-et kivéve.


Nézzük, hogyan viszonyul az új architektúra a játékokhoz!


A Crysis Warhead alapján úgy tűnik, nagyon is jól. Az látszik, hogy itt a HT nem nagyon befolyásoló, vagy inkább hátráltató tényező, ily módon a Sandy Bridge nincs hátrányban a Nehalemhez képest, és a két kisebb felbontást nézve azonos órajelen gyorsabb, vagy egyformán gyors az i7-tel. 800 × 600-as felontáson ez jól látszik, 1024 × 786-ban már néhol vannak érdekességek. Például megmagyarázhatatlan az i5-2300 teljesítménye a H67-es alaplapban, de az is érdekes, hogy 2,8 GHz-en milyen sokat lassított a HT. FULL HD felbontásban ismét a VGA limit köszönt be, kézzel fogható különbség csak a Q9650 és a mezőny többi tadja között van.

A Far Cry 2 Dunia motorja alatt 800×600-as felbontásban (ahol az igazi CPU erő dominál) azonos frekvencián újra nyer az új i5 az i7 ellen, HT-tól független, melynek gyakorlatilag nincs hatása az eredményekre. 1024 × 768-ban a tuningolt i5-2300 az élen marad, érdekes hogy a H67-ben 4 FPS-sel gyorsabb, mint az UD7-ben. Mindenesetre a konklúzió ugyanaz, mint 800 × 600-ban. 1920 × 1080 felbontáson a HD 6850 nem nagyon tud profitálni a magasabb CPU órajelből, a VGA limit ezúttal is összerántja a mezőnyt.

A Call of Pripyat úgy tűnik inkább a Nehalem mellett tette le a voksát, azonos órajelen az i7 mindig gyorsabb az új i5-nél, úgy, hogy a HT-nak nincs hatása az eredményekre. A Nehalem 3,5 GHz-en 800 × 600-ban több, mint 700 FPS présel ki magából. A tuningolt i5-2300 e felbontásbeli eredménye érthetetlen, valamilyen hibáról lehet szó. Az is érdekes, hogy már 1024 × 786-ban is limitbe futunk bele, ennek fényében nem meglepő, ha FULL HD felbontáson is ugyanezt tapasztaljuk.

Az Alien vs Predator alatt meglepetésre mindhárom felbontáson és részletességi szinten nagyon hasonló eredményeket kaptunk, érdekes, hogy még 800 × 600-on is ennyire közel vannak egymáshoz a rendszerek, csupán a Q9650 különül el élesen a mezőnytől.


Már a cikk elején említettük, hogy az integrált grafika kiemelt jelentőségű a Sandy Bridge architektúrában, ugyanis ezen túl a grafikus mag már nem GMCH, hanem fizikailag, natív módon ugyanabban a szilíciumszeletben helyezkedik el, mint a központi egység többi eleme. A Sandy Bridge nagyon messze ment attól, amit néhány éve processzornak neveztünk. Ma már ez a központi egység egy minden az egyben termék, CPU magokkal, GPU maggal, memóriavezérlővel, PCI Express vezérlővel, fejlett buszrendszerrel.

Az i5-2300 kapcsán kíváncsiak voltunk arra is, hogyan változott a teljesítmény úgy, hogy az integrált grafika bekerült a CPU magok mellé, ráadásul a GPU-t is továbbfejlesztették. Első lépésben utánajártunk, hogy a tesztprogramok mennyire ismerik fel az "újdonságot", és mit közölnek róla.

A GPU-Z nem jutott messzire a detektálásnál, legalább annyi meglett, hogy Intel HD Graphics

Az AIDA64 ilyen téren felkészültebbnek mutatkozott, megtudhattuk, hogy 32 nm-es egységről van szó (nem is lehetne más), 24 egyesített árnyalót és 4 futószalagot rejt, valamint a DirectX 10.1-et támogatja. Ebből természetesen az első kettő nem igaz, a mag valójában 6 darab egyesített árnyalót tartalmaz. Azt már korábbról tudjuk, hogy a maximális órajele 1100 MHz (Turbo Boost),  az alapórajel 850 MHz, az elérhető memória mennyisége a BIOS-ban beállítható, mi itt a teszt idejére a maximális, 480 + 2 MB-os opciót választottuk. A méréseket a GIGABYTE H67MA-UD2H alaplapban végeztük el, ilyenkor értelemszerűen a HD 6850 nem volt jelen a rendszerben.

Íme az eredmények:

Sandy Bridge IGP teszt HD Graphics 2000
3DmarkVantage Performance profil: GPU pontszám 1011
3DmarkVantage Performance profil: CPU pontszám   14522
   
 S.T.A.L.K.E.R. Call of Pripyat 
(800×600, minimum, static light.) FPS:
146/121/139/144 
S.T.A.L.K.E.R. Call of Pripyat 
(1024×768, medium, din light. DX10) FPS: 
 16/16/18/21
   
Crysis Warhead (800×600, gamer, DX9, 64 bit) FPS: 11
Crysis Warhead (1024×768, gamer, DX10, 64 bit) FPS: 6,7
   
Far Cry 2 (800×600 low) FPS: 46
Far Cry 2 (1204×768 medium) FPS: 13

A HD 2000 GPU teljesítménye javult az elődhöz képest, de a gyengébbik kiadás továbbra is inkább általános feladatokra és videolejátszásra alkalmas, mint sem játékra, persze azt is tehetjük vele, de kemény kompromisszumokkal. Kíváncsiak vagyunk ilyen téren mire lehet képes a HD 3000.

Addig is nézzük, mi a helyzet a GPU gyorsításos videolejátszásnál:

Elsőként a Media Player Classic Home Cinemával próbáltunk egy 720p-s MKV-t fájlt lejátszani, felemás sikerrel. A processzor terheltsége pozitívan alakult, hiszen a képernyőmentés pillanatában 1%-ot mértünk (és néhány százaléknál feljebb később sem szökött), de a lejátszás hibásan zajlott, ennek valamilyen szoftveres probléma lehet az oka.

Ugyanezt az MKV-t a Windows Media Playerrel lejátszva nem tapasztaltunk hibát, de a CPU terheltség 16-18% körül alakult, magyarán a GPU-gyorsítás nem, vagy hibásan működött.

Végezetül egy m2ts formátumú, 1080p-s anyagot indítottunk el a Media Playerben (anno ezt a bemutatót használták a Pioneer Kuro plazmák képességeinek bemutatásához). A FULL HD felbontás és az igen nagy bitsebesség ellenére 1-3% körüli CPU terheltséget mértünk. Véleményünk szerint, ha jelenleg még elő is fordulhatnak hibák, a processzorok piacra érkezése után nem sokkal az esetleges meghajtós/szoftveres hibákat orvosolni fogják, és minden tökéletesen fog működni.

Fogyasztás és melegedés:

Egy új architektúra bevezetésénél mindig kulcsfontosságú kérdés a hőtermelés és a fogyasztás. Mindnyájunk érdeke, hogy az elektronikai eszközök a lehető legkevesebb energiát használjanak fel haszontalan módon, például ilyen a processzor működése közben keletkező hő. A áram egy jelentős része nem hasznosul, hanem működés közben hővé alakul át. Processzorral fűteni pedig nem célszerű, erre még mindig hatásosabb a radiátor. A gyártók is felismerték, hogy a fogyasztást keretek közé kell szorítani, ha lehet, minél lejjebb. Szerencsére ennek érdekében tesznek is, több-kevesebb sikerrel. Az Intel a Core architektúra óta fokozatosan ügyel erre, általában sikeresen, bár a 45 nm-es Core i7 CPU-k azért szépen ettek a felsőkategóriában. A Sandy Bridge ezen igyekszik jelentősen javítani.

A fogyasztást a rendszereken három állapotban mértük. Terheletlen állapotban, ilyenkor semmilyen alkalmazás nem futott (a háttérfolyamatokat kivéve), csupán a Windows asztal virított a képernyőn. A második fázisban már terheltünk, mégpedig az AIDA64 rendszer stabilitástesztjével, pontosan 30 percig. A teszt a CPU-t, az FPU-t, a RAM-okat, és a háttértárakat egyaránt terheli, amennyiben kiválasztjuk. Mi ezt megtettük. Az AIDA-s teszt alatt a grafikus rendszert nem éri terhelés. A harmadik fázisban a Furmarkot vettük elő, és a konfigurációkat 3 percig terheltük. Ez elsősorban a videokártyára helyez nagy nyomást, a processzort kisebb feladat éri. A fogyasztási adatok a teljes rendszerekre értendőek, a mérést egy átlagos wattmérővel végeztük, így ezek az watt értékek nem minősülnek pontos adatoknak, csupán tájékoztató jellegűek. A méréskor az adatokból igyekeztünk egyfajta átlagot vonni.

Az eredmények nagyjából a várakozásinknak megfelelően alakultak. Azt már megtanultuk az iskolában, hogy a Nehalem fogyasztja a legtöbbet, a Q9650 a 45 nm ellenére kellemes értékekkel rendelkezik. A GIGABYTE X58-UD4P alaplapban -- amikor a HD 6850 is a konfigba volt helyezve -- elég magas IDLE adatokat kaptunk, elképzelhető, hogy avideokártya energiatakarékossági funkciója (órajel csökkentése 2D-s profilra) nem működött megfelelően. Annyi biztos, hogy a Sandy Bridge fogyasztása rengeteget csökkent a Nehaleméhez képest. Láthatjuk, hogy terheletlen állapotban 40-50 W-tal is kevesebbet kér a teljes rendszer a működéshez. Ez a különbség AIDA64 alatt még drasztikusabb, a különbség mindkét órajelen pontosan 80 W. FurMark alatt egy picit csökken a szakadék az új Core i5 és a Core i7 között, a különbség 54, illetve 52 W, de még ez is hatalmas eltérés. A Sandy Bridge áramfelvétellel kapcsolatos szerénysége akkor is durván megmutatkozott, amikor a HD 6850 nem volt a rendszerben, és a CPU-ban dolgozó grafikus mag dolgozott. A teljes rendszer fogyasztása terheletlen állapotban mindössze 52, AIDA terhelve 86 W volt! A FurMark nem volt hajlandó elindulni az IGP-vel, de az értékek játékok és filmnézés alatt sem szöktek 100 W fölé. Bravó!

Ilyen fogyasztási adatokat látva nem meglepő, hogy a Sandy Bridge alig melegszik. Igaz, hogy egy elég erős processzorhűtő hűtötte, de ilyen alacsony terhelt értékeket talán még sosem láttunk.


A Sandy Bridge kapcsán jelen pillanatban elég nehéz ítéletet mondani, hiszen képességei tárházának csak egy részét láthattuk, és azt is a Core i5-2300 processzoron keresztül. Az AVX utasításkészlet a jövőben tovább növelheti a különbséget a Nehalem és a Sandy Bridge között (biztosak vagyunk benne, hogy fogja is), pedig gyakran már most sem elhanyagolható a differencia. Az igazán ideális az lett volna, ha a Core i5-2300-at egy korábbi Core i5 modellhez, a Core i7-920-at pedig egy új, Sandy Bridge alapú Core i7 típushoz tudtuk volna hasonlítani, de örülünk, hogy legalább így összejött, végül is megoldottuk a dolgot. Mivel a Core i5-2300 négy szálon -- ha a 920-on ki volt kapcsolva a HT -- szinte mindig gyorsabb volt az i7-nél, és volt hogy a HT-s eredményt is sikerült legyőznie, vagy megszorítania; félünk belegondolni, mit tudhat a HT-s, 8 MB L3 gyorsítótárat tartalmazó új Core i7 széria. Megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az új architektúra gyorsabb lett, mint a régi, de az lenne az érdekes, ha ez nem így lenne. A különbség néhány százaléktól 20 %-ig is terjedhet, alkalmazástól, modelltől függően, és ahogy már mondtuk, ez az AVX terjedésével tovább nőhet. Ne felejtsük el, hogy emellett a Sandy Bridge lényegesen kevesebbet fogyaszt elődjénél, és sokkal kevésbé is melegszik, ami sok vásárló számára nagyon fontos. Az Intel rengeteg típussal készül a mobil és az asztali fronton egyaránt, és az új architektúra egyáltalán nem lesz elérhetetlen árban, a cikkben szereplő Core i5-2300 177 dollárról indul majd el holnap után.

 

Az alaplap-kínálat is hatalmas, a gyártók már hónapokkal ezelőtt kész voltak a termékekkel. PCH terén szerény a választék, de nincs is szükség többre, legalább könnyebb eligazodni a kavalkádban. Mi a GIGABYTE alaplapjaival próbáltuk ki a Core i5-2300-at, egészen pontosan a GA-H67MA-UD2H és a GA-P67-UD7-tel. Mindkét lapban problémamentesen, stabilan dolgozott a CPU és a memóriák egyaránt. Egy dolgot a RAM-okkal kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk a teszt konklúziójaként. Az Intel elméletileg a RAM szorzót nem korlátozza, így papírforma szerint a 100 MHz-es BLCK-val is sokféle memória sebesség elérhető, ide értve az 1600, 1866 és 2133 MHz-es frekvenciákat, annak ellenére, hogy a hivatalos támogatás 1066 és 1333 MHz-re terjed ki. A P67 és a H67 között ilyen téren nyilvánosan nincs korlátozás, legalább is mi eddig nem tudtunk róla, a H67 lapokban azonban 1333 MHz feletti órajel nem volt elérhető, XMP profillal sem, és ezen az akkor elérhető legújabb BIOS sem változtatott, míg P67-tel tetszőlegesen mehettünk 1333 MHz felé. Elképzelhető, hogy a H67-nél van egy korlát, amiről eddig nem tudtunk, de lehetett a BIOS kiforratlansága is, bár mi inkább az előbbire tippelünk. Ezt erősíti meg az is, hogy a gyártók a hivatalos specifikációknál a H67 lapok esetében 1333 MHz-ig tüntetik fel az elérhető sebességet, P67 esetén viszont 2133 MHz-ig. Akárhogy is van, vásárlás előtt ezzel kapcsolatban érdemes tájékozódni.

GIGABYTE GA-P67-UD7 konfig

A GIGABYTE jelenlegi kínálata is igen gazdag, bárki megtalálhatja a számára megfelelőt. Problémánk ugyan H67 modellekkel sem akadt, a szívünkhöz mégis inkább a két P67 példány került közelebb, főként külsejüknek köszönhetően. Mindazonáltal a GIGABYTE lapjait eddig csak ajánlani tudtuk, és ez a H67 és a P67 kínálatra is fennáll!

A Sandy Bridge kapcsán úgy gondoljuk, fránya Intel bácsi megint jó munkát végzett, és nagyon jól valósította meg elképzeléseit. Az új architektúrával ráadásul igen gyors rohamra készül, talán akkorával, amit még sosem láttunk. Az AMD-nek megint főhet a feje, és csipkedheti magát az új architektúrával, mert ugyan a Liano közeledik, mint az első APU, nem valószínű, hogy túl sok mindent tud majd kezdeni a Sandy Bridge-dzsel számítások terén, hiszen a Liano nem új architektúra, abban az erős DX11 IGP lesz a nagy durranás. Ugyanakkor van egy olyan réteg, aki nem feltétlen ért együtt az Intel integrációs nézeteivel. Felmerül a kérdés, hogy valóban jó-e, hogy minden asztali és mobil Sandy Bridge modellben ott van az integrált grafika? Erős a gyanúnk, hogy asztali fronton az otthoni vásárlók (nem céges beruházás) döntő többsége egy pillanatra sem fogja használni az IGP-t, akkor pedig miért is kell megfizetnünk? Jelenléte ennek ellenére inkább az alsóbb kategóriákban lenne indokolt, olyat viszont ritkán látunk, hogy valaki egy 40 000 Ft feletti processzorral IGP-t használ. E gondolat mentén azt sem tudjuk sokra értékelni, hogy a két "K"-s modellbe kerül az erősebb, HD 3000 grafika, ugyanis pont az azt a típust megvásárlók vágynak a legkevésbé integrált GPU-ra, legalább is mi így látjuk.

Ha már a K-s modelleknél tartunk, sötét időszak következik a túlhajtók számára, ugyanis a jelentős tuninghoz ezentúl az Intel beleegyezése kell. Az Intel pedig akkor egyezik bele, ha hajlandóak vagyunk drága, "K" jelölésű modellt vásárolni, ekkor megkapjuk tőle a szorzózár-mentességet. Ehhez az is feltétel, hogy P67 PCH-s alaplappal rendelkezzünk. Ha nem szeretnénk ennyit költeni, akkor a tuninglehetőségek a Turbo Boost legnagyobb szorzójára korátozódnak, illetve arra a néhány MHz-nyi BLCK tuningra, amit a rendszer elbír. Sokan vannak, akik ennek nem fognak örülni, és mi is közéjük tartozunk.

Sokfélék vagyunk, sokféleképpen vélekedünk. Az viszont tény, hogy az integráció most "trend", az AMD is erre készül a Fusionnel. Ez ellen mi nem tehetünk, és ha nem fogjunk azt érezni a processzorok árain és teljesítményén, hogy a magok mellett ott van egy IGP is, amit nem is használunk, akkor kevésbé lesz zavaró a dolog. Azok a felhasználók, akik ki tudják használni, örömmel fogadják majd, hiszen nem kell külön videokártyára költeniük. Ez mind a jövő zenéje, hiszen az új architektúra még csak ma vett startot, de az ügy kapcsán gyors eseményfolyam várható. Időközben megkaptuk az árakat az alaplapokra, hát, a helyzet pontosan olyan, mint minden új architektúra, új platform indulásakor. Jelenleg még senkinek nem javasoljuk az új rendszerbe való befektetést, néhány hetet mindenképpen érdemes várni, amíg kicsit lecsillapodnak a kedélyek. Azt sem tudjuk még, hogyan alakulnak majd az új CPU-k itthoni árai, így -- bár a teljesítménye alapján megérdemelné -- szerkesztői ajánlat plecsnit egyelőre a Sandy Bridge nem kap, de vélhetően lesz pár olyan modell, ami ki fogja érdemelni, valamint az, hogy az új architektúra és a Core i5-2300 nagyon tetszett, nem is lehet vitás.

Ajánlott bruttó végfelhasználói árak:

P67A-UD7             90 500 Ft
P67A-UD5             75 000 Ft
P67A-UD4            51 400 Ft
P67A-UD3P      44 900 Ft
P67A-UD3           36 500 Ft
PH67A-UD3         31 900 Ft
PH 67-UD3          28 500 Ft
H67A-UD3H         37 800 Ft
H67MA-UD2H   33 400 Ft
H67MA-D2H        28 200 Ft

Sandy Bridge platform
Core i5-2300-mal
GIGABYTE P67, H67 alaplapokkal

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A GIGABYTE alaplapokat a GIGABYTE hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyeket nem győzünk köszönni nekik!

Pintér Gábor (gabi123)

P55 alaplap teszt Intel Core i5 processzorral

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Ahogy az új Intel processzorok esetében az utóbbi években tettük, úgy most sem tudunk kitérni némi történelmi visszatekintés elől. Nem árt ismét elismételni, hogy az Intel napjainkban is tapasztalt uralma a CPU-k területén nem volt örök és állandó, hiszen évekkel ezelőtt olyan zsákutcába sétáltak bele, amiből a kitolatás nem volt egyszerű manőver. Ez a zsákutca nem volt más, mint a Netburst architektúra.

538 i5

Az Intel abban az időben a megaherzek bűvöletében leledzett, és ebből nem is nagyon akart kitörni. Eközben az AMD műhelyeiben elindult a fejlesztés egy új iránya, mely előtérbe helyezte az órajel folyamatos emelésével szemben a többszálú feladatvégrehajtást, vagyis a párhuzamos adatfeldolgozást. Az új gondolatok, új ötletek aztán a friss Athlon, Athlon X2 processzorokban testesültek meg.

A piac jól reagált, az AMD eladásai növekedésnek indultak, eközben az Intel csak vergődött a saját csapdájában, hiszen kiderült, hogy az órajel állandó növelése az technológia akkori állása szerint nem volt folytatható. Elérkeztek a skálázhatóság egy olyan határához, amit átlépni nem tudtak. Akkoriban kezdtek elterjedni a hírek egy teljesen új fejlesztésről, mely sutba dobja az addig csodának kikiáltott Netburstot, és egy olyan központi egységet jövendöltek, mely a sikeres mobil Intel processzorokra épül.

És a csoda bekövetkezett! Az Intel piacra dobta a Core, majd Core 2 processzorokat, amiket a nem túl távoli múltban a Core i7 követett. Ha már az új architektúrák váltásánál tartunk, akkor ismét meg kell említenünk Tick-Tock elvet, mellyel az Intel mintegy kötelezte magát arra, hogy a fejlesztésekkel ne akarjon ismét 6-8 évet várni, mint a Netburst esetében történt. Ezen új filozófia szerint az Intel kétévente új architektúrát dob piacra, a közbenső években pedig ezen architektúrák továbbfejlesztett változataival találkozhatunk.

Itt jön egy kis zavar az erőben, hiszen, ha a Tick-Tocknak hiszünk, akkor most egy olyan processzorral kéne találkoznunk, mely a tavaly novemberben bemutatkozott Core i7 tovább fejlesztése. Esetünkben – mint a cikk további részében látható lesz – a fejlődés valóban nyomon követhető, ám nem a megszokott csíkszélesség csökkentés, alacsonyabb fogyasztás vetületben. A most bemutatkozó Core i5, és a hozzá adott P55 ennél nagyobbat változott, de persze a szokásos csíkszélesség váltás sem marad el, csak kissé eltolódik időben, várhatóan 2010 első negyedévére.

Azt, hogy miben változott a teljes architektúra a Core i7-hez, és az őt befogadó X58-hoz képest a következő oldalon tárgyaljuk. 


Ahogy a bevezetőben már említettük, tavaly ősszel dobta piacra az Intel a Core i7 processzorokat. Ez a CPU egy teljesen új architektúrát vezetett be a Nehalem néven. A központi egység egy sor újdonságot hordozott az elődökhöz képest, új fogalmakat tanultunk, és megismerkedtünk a háromcsatornás integrált memóriavezérlővel is.

A Core i7 azonban, ahogy az Inteltől már megszokhattuk, az új család legdrágább tagjaként debütált. Nem csak a processzor, hanem a körítés is arcpirítóan sokba került, így nem sokan engedhettek a csábításnak. Az Intel a felső kategóriát tehát betöltötte új processzorával, ám ott maradt a közép- és az alsó kategória, amivel valamit kezdeni kellett. Az AMD ugyan nem jelentett komoly veszélyt, de a régebbi Core architektúrát lassan cserélni kellett. Itt lép be a képbe az LGA1156, ami az LGA775-öt, és az új Core i7/i5/i3 család, mely a felső közép-, közép- és belépőszintet fogja váltani.

A most bemutatkozó processzorok tehát a Core i7-800, és a Core i5-700-as családok tagjai, név szerint a Core i7-870, a Core i7-860 és a Core i5 750-es modellek. Jövő év elejére várjuk a Clarkdale-re épülő Core i5-600 és a Core i3-500-as modelleket.

Mivel lassan kezdünk elveszni a sok Core processzor között vegyük sorra őket, hogy lássuk a különbségeket. A legdrágább szegmens tehát a Core i7-900-as család, mely Bloomfield magra épül, 3 csatornás integrált memória vezérlővel rendelkezik, valamint 4 magot és Hyper-Threading technológiát tartalmaz, vagyis 8 szálat, hogy pontosak legyünk. A következő, most debütáló Core i7-800-as széria már Lynnfield magra épül. A különbség többek között a memóriavezérlőben található, a 800-as család kétcsatornás vezérlőt kapott. Szintén most mutatkozik be a Core i5-700-as kategória, mely kétcsatornás memóriavezérlővel és Hyper-Threading nélkül érkezik, vagyis négy mag összesen négy szálat jelent. A Core i5-600-as család jövő év elejére várható, ez már Clarkdale alapokra épül majd, két maggal, Hyper-Threadinggel, vagyis két mag és négy szál felállásban. Végül az ugyancsak év elejére várható Core i3-500-as sorozat következik, szintén két maggal és négy szállal, ám ezek a processzorok már egyértelműen a belépő szintet célozzák meg. Ez utóbbi a Turbo Boost technológiát sem kapja meg, ami viszont minden Core i7 és Core i5 modellben megtalálható lesz.

Akik olvasták cikkünket a Core i7 tavalyi debütálásakor, azok már kezdenek képben lenni a változásokkal kapcsolatban. Most következnek azonban az igazi érdekességek!

Az Intel a most bemutatkozó P55 lapkakészlettel bevezet egy új fogalmat, ez pedig nem más két lapkás architektúra. A most lecserélésre kerülő P45 és G45 lapkakészletek még három lapkásak voltak, felépítés szerint CPU + (G)MCH + ICH. Ezzel szemben az új struktúra a CPU + PCH párosból áll. Ismét új fogalom a PCH, ami az angol Platform Controller Hub rövidítése. Az új egység tartalmaz mindent, amit eddig a déli híd tartalmazott. Kis különbségek azért vannak, növekedett a támogatott USB kapuk száma 12-ről 14-re, és immár 8 darab PCI-Express x1 sínt használhatnak a gyártók az eszközeik illesztésére, vagy külső sín elhelyezésére az alaplapon.

Az új rendszer esetében elfeledkezhetünk a QPI-ről mint buszrendszerről, legalábbis a processzoron kívüli kapcsolat esetén. A tavaly debütált Core i7 esetén ez volt az egyik nagy ütőkártya, hiszen jóval nagyobb sávszélességet biztosított, mint korábbi Front Side Bus technológia. Az új processzorok és a PCH között a hagyományos DMI (Direct Media Interface) teremt kapcsolatot. A DMI 2 GB/s-os sávszélessége nem éri el a QPI sebességét, azonban erre nem is lesz szükség, hiszen a processzor és az új PCH között nem lesz akkora adatforgalom, mint a régi architektúránál lett volna. Miért? Azért, mert az új processzorok uncore területén az integrált memóriavezérlő mellett már megtaláljuk az integrált PCI-Express 2.0 vezérlőt is, ami képes egy kártyát x16-os, két kártyát pedig kétszer ×8 módban vezérelni, a QPI pedig itt teljesít szolgálatot. Ez egyben azt is jelenti, hogy a régi északi híd lényegében a processzorba költözik, a régi déli híd pedig fizikailag, az alaplapok tervezésétől függően vagy felkerül az északi híd helyére, vagy marad a lap alsó fertályán.


Bloomfield


Lynnfield

Itt némi visszalépést is tapasztalhatunk, hiszen az x58 esetén az északi híd PCI-Express vezérlője képes volt két x16-os sín egyidejű támogatására, vagyis ebben az esetben a Quad-SLI (4-Way SLI) támogatás is jelen volt négy darab ×8-as sín esetén. Erről az új lapkakészlet – ami már fizikailag nem is lapkakészlet – esetén le kell mondanunk, hiszen ahogy feljebb írtuk csak egy ×16-os vagy két darab ×8-as sínt támogat. Ugyan akkor a P55 esetén a 3-Way SLI kialakítása lehetséges maradt, még ha elég nyögvenyelősen is. Ehhez a gyártóknak a déli híd 8 darab ×1-es sínjéből négyet egy videokártya csatolójára kell áldozni. A csatornák száma már önmagban is kevés, ám ott van még problémának a QPI lecserélődése a DMI-re, amire pedig szükségünk lesz, hiszen ez a buszrendszer köti össze a processzort és a déli hidat, amiből „kilophatók” a szükséges sínek. Végezetül egy mondat erejéig térjünk vissza a memóriavezérlőhöz. A blokkdiagramokon jól látszik, hogy az LGA1366-os Core i7 processzorok esetén három, míg az LGA1156-osok esetén kétcsatornás a memóriavezérlő, ám az is látszik, hogy az új vezérlő nagyobb sávszélességet biztosít, vagyis gyorsabb memóriákat támogat, mint elődje.

Ahogy látható tehát, az Intel bár architektúrát nem cserélt, mégis nagy lépést tett előre az integráció irányába. Nagyon nem akarunk előre szaladni, de jó tudni, hogy a következő lépés a központi egységbe integrált grafikus mag lesz (Clarkdale), és itt ismét bizton számíthatunk a QPI-re, ami a hírek szerint a CPU és a GPU közötti kapcsolat bonyolításáért is felelős lesz. A fejlődés tehát nem állt le, de erre valljuk be nem is számítottunk. 2010 elején újabb processzorok és alacsonyabb csíkszélesség köszönt be, hogy aztán a következő lépésben újabb architektúrát üdvözölhessünk, és tovább ketyeghessen az Intel órája. Tick-Tock-Tick-Tock.

Következő oldalainkon a teszthez használt alaplapokat mutatjuk be. 


Az MSI-tól a Gaming szériába tartozó P55-GD65 érkezett a tesztre. Az alaplap, ahogy a neve is mutatja a teljesítményre éhező felhasználók számára készült, ám az MSI gondolt azokra is, akik nem értenek különösebben a tuning rejtelmeihez, ám mégis szeretnék a legtöbbet kihozni a hardverükből.

Mielőtt azonban nagyon előre szaladnánk fogjuk kézbe a lapot! A technológiára már sem itt, sem a következő alaplap leírásokban nem térünk ki, remélhetőleg elegendő információt kaptak olvasóink az előző oldalakon.
 

Az MSI lapja teljes ATX méretű, és felépítésű, tehát a processzor és memória foglaltok, valamint a kártyák bővítő sínjeinek helye adott. A régi, hagyományos csatlakozók közül egy a floppy, egy pedig a már kifutó félben lévő IDE eszközök számára jelent csatlakozási lehetőséget. Ez utóbbi csatlakozó, ahogy a SATA csatlakozók is, a napjainkban megszokott divat szerint a nyákra merőlegesen helyezkednek el. Azt, hogy ez jó vagy rossz nehéz eldönteni. Az alaplapon több hely marad az egyéb komponenseknek, viszont egyes házakba a helyszűke miatt nehezebb a kábeleket csatlakoztatni. Ráadásként az MSI lapjához mellékelt SATA kábelek csatlakozói nem 90 fokosak, a kábel pedig, ahogy már megszokhattuk nem köthető könnyedén csomóra.

A részletes specifikációra nem akarunk sok szót vesztegetni, a lap alján található táblázatból kiderül úgyis minden. Van azonban néhány olyan érdekesség a lapon, amiről szólnunk kell, és amikhez a leírt betűk valóban fontosak.

Elsőként kezdjük azzal, hogy a lapról eltűnt az északi híd. Hohoho, mondhatják szemfüles olvasóink, ilyen butaságot nem lehet állítani, és valóban. A lap kialakítása alapján azt gondolhatjuk, hogy az északi híd felszívódott, ám mégsem, ahogy azt az előző oldalon írtuk a szerepek rendeződtek át kicsit.

Ha már hidak, akkor hűtés. Megszokhattuk, hogy a komolyabb lapoknál a hidakat és a MOSFET-eket bordák takarják, és ezeket a bordákat hővezető csövek kötik össze. A hidak hűtése természetesen elengedhetetlen, ahogy a MOSFET-eké is, hiszen ez garantálja, hogy a processzor tápellátása egyenletes maradjon.

Az MSI lapjánál azonban a hidak – pontosabban a híd – és a MOSFET-ek – igazából a sima MOSFET-nél itt többről van szó, de erre később kitérünk -- nincsenek összekötve csövekkel. Hőcsöves hűtést csak a MOSFET-ek kaptak. A dobozon a gyártó kiemeli, hogy a cső nem a megszokott 6-, hanem 8 milliméteres, ami szerintük 50 fokkal alacsonyabb hőmérsékletet eredményez.

A következő érdekesség a lapon a Check Points-nak nevezett kék csatlakozó. Ezzel sem találkozunk sűrűn más lapoknál. Földi halandó valószínűleg soha az életben nem is fogja használni. Funkciója szerint arra szolgál, hogy multimétert csatlakoztatva ellenőrizni tudjuk például a processzorra és a memóriára jutó feszültséget.

Ahogy a Check Points, úgy a OC Genie kapcsoló is a tuningosokat segíti, ám míg az előző a képzett túlhajtóknak, addig az utóbbi a kevésbé hozzáértő felhasználóknak ad segítséget. Az alaplap doboza bőszen hirdeti, hogy megérkezett a világelső tuning processzor az OC Genie személyében.

Az elnevezés egy gombnyomásra működő intelligens tuning megoldást takar. A gép bekapcsolása előtt az OC Genie gombot megnyomva aktiválhatjuk a szolgáltatást. A gép indulása után a rendszer ellenőrzi, és beállítja a legjobb, az elérhető leggyorsabb memória és CPU beállításokat, így a képzetlen, ám tuningra vágyó felhasználónak jó esetben nincs más dolga, mint évezni a gépből kicsikart plusz lóerőket. Azok számára, akik nem elégszenek meg ezzel sem rendelkezésre áll további két gomb az alaplapon. A + és – jelű gombokkal a rendszer betöltődése után 1 MHz-es lépésekben állíthatjuk a processzor buszsebességét.

Bár azt ígértük, hogy a specifikációk részleteibe nem megyünk bele, egy dolgot mégis megemlítünk, ami a hátlaphoz, kivezetésekhez tartozik, ez pedig a Power eSATA csatlakozó. Ez nem más, mint egy olyan eSATA csatlakozó, mely képes a megfelelő tápfeszültséggel is ellátni az eSATA eszközöket.

A nyers adatok előtt a hardvert érintően még egy momentumra érdemes kitérni. Ez nem új már, de érdekes, és az MSI lapok sajátja, ez pedig nem más, mint a DrMOS-nak elnevezett technológia. Ha nem akarunk belemenni a részletekbe, hanem csak a marketinggel foglalkozunk, akkor a DrMOS nem más, mint egy olyan technológia, mellyel alacsonyabb energia felvételt, alacsonyabb zajt, és jobb teljesítményt értek el. Mi azonban vagyunk olyan kukacosak, hogy belemegyünk a részletekbe. A három említett pontot sokkal inkább érdemes 2 pontként kezelni. Az alacsonyabb zaj az egyszerűbb dolog, hiszen ezen nem mást érthetünk, mint a hőcsöves, ventilátormentes hűtést. Sokkal érdekesebb azonban a másik két pont.

A gyártók többsége a feszültség stabilitásának javítása véget úgy gondolja, hogy érdemes a fázisok és ezzel együtt a MOSFET-ek számát növelni. Mint később olvasható lesz a Gigabyte és az ASUS egymásra licitál ebben a kérdésben. Nem úgy az MSI. Az ő álláspontjuk szerint a jövő útja nem ez, hanem a DrMOS, ami mint betűszó a DRIVER és a MOSFET szavakból tevődik össze. Az MSI lapján nem a hagyományos D-PAK vagy Power-PAK MOSFET-eket találjuk, hanem egy olyan lapkát, mely tartalmaz egy vezérlőlapkát és két MOSFET-et. A DrMOS a hagyományos MOSFET-eknél mintegy 30 százalékkal kevésbé melegszik, és csaknem 30 százalékkal alacsonyabb a fogyasztása is. Itt már meg is érkeztünk a marketing szövegben említett alacsony fogyasztáshoz. Egy pont van még hátra, ez a sebesség. A hagyományos MOSFET-ekhez képest a DrMOS négyszer gyorsabb, a kapcsolási frekvencia a hagyományos eszközöknél megszokott 250 kHz-ről 1000 kHz-re emelkedett, így az MSI állítása szerint teljesítményben felveszi a konkurensekkel, mivel teljesítményben azonos képességekkel bír, mint 8 MOSFET és a hozzájuk tartozó 4 vezérlő.

Lassan tényleg következhet a specifikációs táblázat, de előtte néhány szó még a szoftverkörítésről. Szinte már természetes, hogy a túlhajtáshoz, a vírusvédelemhez kapunk szoftvereket, így ezekre nem is térnénk ki. Ami viszont az MSI sajátja az a Winki, pontosabban esetünkben a Winki 2.0 elnevezésű operációs rendszer. Ez nem más, mint egy Linux alapú szoftver, mely pillanatok alatt betöltődik, és rajta keresztül elérjük az internetet. Az internet elérés alatt itt értjük annak lényegében minden közkeletű formáját, vagyis tudunk böngészni, levelezni, használhatunk Skype-ot és Instant Messengert. Ezeken kívül van még óra, fájlmenedzser és képnézegető szoftver is. A rendszert DVD-ről vagy USB flash meghajtóról indíthatjuk el.

Amikor "őrlángon" lobog a P55-GD65...

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889 codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111DL chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 2 x PCI-Express x1,
  • 1 x PCI-Express x4,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • 1 x IDE Ultra DMA 66/100/133 (JMIcron 363)
  • 1 x SATA II. (JMicron 363)
  • 1 x eSATA/USB port hátlapon
  • 1 x Floppy meghajtó
USB 16 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 8 darab a hátlapon
IEEE 1394 VIA VT6315N
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet csatlakozó
  • 1 x PS/2 egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 1 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


A Gigabyte lapjánál is megpróbáljuk követni az MSI produktumánál bevált utat, vagyis a részletes lista a képességekről az oldal alján, előtte a rizsa, ahogy annak lennie kell.


Szerencsére a Gigabyte-nál sem kell a szavakkal spórolni, van miről írni. Ahogy előzőleg is, most is kézbe vesszük a lapot, egy alapos szemrevételezéshez. Az már rögtön feltűnik, hogy a déli híd (helyesen most már P55 PCH) itt a helyén van, ahol várjuk, hogy legyen. Azonban – hogy legyenek meglepetések is – rögtön feltűnik, hogy a hőt vezető cső ami a MOSFET-ektől indul nem ér véget az északi hídnál, hanem tovább kanyarog a déli híd felé, ami pedig ugye nincs is. Ezen a lapon mégis úgy tűnik, hogy van, hiszen még borda is van rajta. Persze sejthetjük, hogy itt is van valami turpisság. A bordát leszerelve rögtön rájövünk, hogy alatta két darab SATA vezérlő lapul. Azt, hogy ezeket miért kell ilyen módon hűteni, nem tudjuk. Az egyetlen épkézláb ötletünk, hogy a hosszabb cső, a fizikailag lejjebbről induló párolgás a csőben javítja a teljes hűtőrendszer hatékonyságát.


Ezen a problémán túllépve felfedezhetjük, hogy a felső bordák alatt töménytelen mennyiségű lapka lapul. Ez még rímel is, milyen szép szófordulat. Szóval, és lényegében arról van szó, hogy a Gigabyte lapján, ahogy a dobozon is hirdetik, az iparág első 24 fázisú feszültség-szabályzó áramköre rejtőzik. Itt sem a hagyományos D-PAK MOSFET-eket, hanem PowerPAK MOSFET-eket találunk. Ezek részei a Ultra Durable 3-nak nevezett csomagnak.


Ha már itt tartunk, tisztázzuk is gyorsan, hogy mit jelent az Ultra Durable 3. Négy különböző minőségi komponens összességéről van szó. A doboz – így mi is – elsőként a hagyományos alaplapokhoz képest dupla mennyiségű réz jelenlétét említi. Ez számszerűen 1 uncia helyett két uncia réz felhasználását jelenti a nyomtatott áramköri lapban, ami az alkalmazott rézrétegeknél (a tápellátásért és a földelésért felelős rétegek) 35 µm helyet 70 µm rézvastagságot eredményez. A több réz használatának köszönhetően csökken az alaplap hőmérséklete, csökken a nyomtatott áramköri lap ellenállása, és javul a jelminőség is, összességében javul a túlhajtási képesség. A csomag második eleme a Japánban készülő szilárd elektrolitos kondenzátorok, melyekre 50 ezer óra élettartamot garantálnak, a harmadik az alacsony előfeszítést igénylő tranzisztorok, a negyedik pedig a vasmagos tekercsek. Az Ultra Durable 3 technológia összességében tehát nem más, mint egy olyan csomag, ami javítja az alaplap működésének stabilitását, és eredményesebb túlhajtást tesz lehetővé.

Lássuk az alaplap további érdekességeit címszavakban. A SATA csatlakozók ezen a alaplapon is merőlegesek a nyákra. Mellettük két darab hétszegmenses kijelző található, ami a hibakeresést könnyíti meg, ha a gép nem indul. Érdekes, hogy ezt a Gigabyte (általában a többi gyártó is) mint Debug LED-et említi. Ami még feltűnő, a meglehetősen buta helyen elhelyezett, ám annál feltűnőbb bekapcsoló gomb. Azt már megszokhattuk, hogy az alsó fertályon találunk apró gombocskákat, mint reset és power switch, de a Gigabyte tovább ment, és rábiggyesztett a lapra egy méretes kék gombot. Ennek legnagyobb baja nem a mérete, mert az senkit nem érdekel, hanem az elhelyezése, ami miatt normál méretű házaknál pont az optikai meghajtókhoz futó kábelek mögé kerül. Sebaj, látni nem kell, elég kitapogatni. Végül, de nem utolsó sorban érdemes megemlíteni a kivezetések között a két darab kombinált eSATA/USB csatlakozót. Ezek, ahogy a név is mutatja, felhasználhatók eSATA és USB eszközök csatlakoztatására is, persze nem egyszerre, hanem vagy ez vagy az módon.


A hardvert lényegében kivégeztük, az oldal alján persze ott lesz még a táblázat is, amit érdemes végigböngészni, mert sok olyan képességet tartalmaz, amit mint érdekességet nem tudtunk kiemelni, mégis komolyan gazdagítja az alaplap képességeit.

Térjünk rá inkább a szoftverekre! A cikkíró nem lehet szubjektív, de én most kikapcsolom a többes számot, és néhány mondat szubjektivitásra ragadtatom magamat. Szóval, meg kell vallanom, hogy soha egyetlen egy Gigabyte alaplapos gépemre sem telepítettem fel Gigabyte szoftvert. Miért? Mert nekem nem kellettek. Ez rossz pont a szoftvereknek? Nem! Jó pont a gyártónak? Igen, mert sok Gigabyte alaplapom volt. A lényeg, sokáig úgy éreztem, hogy a rengeteg Gigabyte szoftver csak a marketing része. Aztán egyszer csak megvilágosodtam, rájöttem, hogy van egy csomó olyan ember is, aki nem szerkesztő egy online hardveroldalnál, és bizony, a Gigabyte szoftverei úgy vannak összeválogatva, hogy mindenki, hangsúlyozom mindenki úgy érezhesse a használatuk közben, hogy ért ahhoz amit csinál, és ami nagyon fontos, eközben nem teszi taccsra a gépét. Ez ezekben a szoftverekben az okosság. Szubjektivitás kikapcsolva! Tehát a Gigabyte -- ahogy azt már megszokhattuk --, rengeteg szoftverrel kényeztet el minket. Természetesen itt is van vírusvédelem, de ez nem fontos most. Fontos viszont a Smart 6-nak nevezett csomag.


A jelszó az egyszerűen! A hatos szám jelzi, hogy 6 különféle szoftvert tartalmaz a csomag. Lássuk mik ezek!

Smart Quick Boot

Ahogy a neve is mutatja a gyorsabb rendszerindítást segíti elő. Két részre bontható. Az egyik komponens a BIOS útján gyorsít abban az esetben, ha nem raktunk be a leállás közben új hardvert, vagy nem raktunk át hardvert más portba. A másik komponens is a BIOS beállításait használja, ám ez már a konkrét operációs rendszer betöltődését gyorsítja fel az S3 (standby) és S4 (hibernation) beállítások engedélyezésével. Ahogy említettem feljebb, ne érts hozzá, használd!

Smart Quick Boost

A tuning lakik itt. Nincs más dolgunk, mint három opció közül választani. Ezek a Faster, a Turbo és a TwinTurbo módok. Lényegében automatikus túlhajtásról van szó.
 

Smart Recovery

Egyszerű adatmentés és visszaállítás. Nem is lehet róla többet írni, csak ismételni, ne érts hozzá, használd!

Smart Dual BIOS

Akinek volt már Gigabyte lapja, az tudja, hogy nem valami nagy különlegességről van szó, legalábbis a Gigabyte alaplapjai között. Fizikailag is két BIOS lapka található az alaplapon, aminek hála akkor is életre kelthetjük gépünket, ha a BIOS megsérül.

Smart Recorder

A Smart Recorder egy monitorozó program, mely a gépen történő fájlmozgásokat, ki- és bejelentkezéseket, fájlok külső hordozóra történő másolását, valamint hálózati eseményeket detektál és rögzít. Hasznossága munkahelyi környezetben nagy, otthon kisebb, bár nem árthat tudni, hogy öcsikénk vagy anyukánk mit matatott gépünkön.

Smart TimeLock

A funkció leginkább munkahelyi környezetben lehet hasznos. Beállíthatjuk, hogy gépünkön milyen időszakban dolgozunk, ezen időszakon kívül jelszóval tudjuk csak használni a szerkezetet. Munkamániások figyelem! Beállítható, hogy a gép a munkaidő végén kapcsoljon ki. Fontos funkció, előre megakadályozhatjuk, hogy túlórára adjuk a fejünket!

Akár hogy is számolgatjuk, a Smart hat funkciójának végére értünk. Nem maradt más hátra, mint még egy szolgáltatást megemlíteni, amivel energiát takaríthatunk meg, óvhatjuk a földet és persze pénztárcánk tartalmát, már persze, ha van benne valami. Ez a funkció a nevezetes Dynamic Energy Saver 2. Ehhez kapunk egy Windows alatt futó programot, amin grafikus felületen kapcsolgathatjuk a különböző funkciókat. A szolgáltatás egyébiránt képes a processzor és a processzor tápellátó áramköreinek dinamikus szabályzására, de ugyan így a VGA és memória fázisok is vezérelhetők, sőt figyeli a merevlemezt, a ventilátorokat és a perifériákat. Ez a CPU esetén a feszültség szabályzását, míg a tápellátó áramkörök esetén az áramkörök ki- illetve bekapcsolását jelenti több lépcsőben. Utolsóként a maradt az XHD-nek nevezett technológia, mely a merevlemezek gyorsításáért felelős.

Az érdekességek végére értünk, következzen a táblázat!

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 6 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889A codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, Dolby® Home Theater támogatás,
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX4_1),
  • 2 x PCI Express x1,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • GIGABYTE SATA2 - 1 x IDE (ATA-133/100/66/33) 2 x SATA 3 Gb/s,
  • 2 x JMB362 - 2 x eSATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD), 2 x SATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD)
  • iTE IT8720 - Floppy meghajtó
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 10 darab a hátlapon
IEEE 1394 TSB43AB23
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet és egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 2 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 2 x eSATA/USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


Következhet a teszt legkisebb alaplapja. A kicsit ebben az esetben természetesen nem csak a méretre, hanem a felszereltségre is érthetjük. A lapot kézbe fogva rögtön feltűnik, hogy nem felsőkategóriás termékkel van dolgunk, de ezzel együtt hiányérzetünk nem lehet.

Az alaplap szoftver terén lényegében a nagyobb testvérrel van egy szinten, a spórolás a hardver tekintetében érhető nyomon. Ez jelenti, hogy „csak” tíz fázisú a feszültségszabályzás, „csak” két x16-os PCI-Express sínt találunk, és memóriából is „csak” négy modult helyezhetünk bele. A sok kevesebb után következzen egy több, ezen a lapon érdekes módon találunk egy LPT portot is. Ez a csatlakozó lassan olyan lesz, mint a tasmán tigris, vagyis teljesen kihal.

A fenti hiányosságok mellett viszont talán ez a lap lesz az átlag által kedveltebb megoldás. Igazából mindent tud amit egy átlag felhasználó kívánhat, sőt annál kicsit többet is. Találunk rajta Fire-Wire csatlakozót, két gigabites hálózati csatolót, felleljük az optikai és a koaxiális kimenetet a többcsatornás hangnak, egyszóval azt mondhatjuk, hogy akinek ennél több szolgáltatás kell, az már valóban vagy komoly tuningra vágyik, vagy túl sok pénz lapul a pénztárcájában és nem tudja mire költeni.

A P55-UD4P-nek a hűtés tekintetében sem kell szégyenkeznie. Igaz, hogy a hőt vezető cső nem éri el az ál déli híd bordát, de a valódi déli hidat, és a MOSFET-eket ez is összeköti. Érdekesség, hogy az alsó borda azért itt is meg van, bár mint írtuk déli híd nyomokban sem lelhető fel alatta. Találgattuk egy ideig, hogy mire is kell a plusz borda, mert a SATA vezérlők ritkán igényelnek ilyet, a végén arra jutottunk, hogy a mezei felhasználó megszokása miatt van. Értsd úgy, hogy az átlag népek megszokták, hogy az alaplapokon két borda csücsül, és megzavarná őket, ha az egyik hiányozna. Milyen olcsó vacak lap lehet az, amiről még azt a bordát is lespórolták ami ott szokott lenni. Oké, nem biztos, hogy ez a megoldás, de nekünk jobb nem jutott eszünkbe.

Alapvetően ethát egy rendkívül szimpatikus megoldással van dolgunk, mely a „lespórolt” alkatrészek miatt várhatóan jóval olcsóbban kerül a boltok polcaira, mint a nagytestvér, a P55-UD6. Magunk részéről bizton ajánlanánk akár ismerőseinknek is, ha azok P55-re és Core i5-re, vagy később Core i3-ra, vagy újabb Core i7-re vágynak.

Szokás szerint következhet ismét a specifikációs táblázat!

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang Realtek ALC889A codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, Dolby® Home Theater támogatás,
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX4_1),
  • 3 x PCI Express x1,
  • 2 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • GIGABYTE SATA2 - 1 x IDE (ATA-133/100/66/33) 2 x SATA 3 Gb/s,
  • 2 x JMB362 - 2 x eSATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD), 2 x SATA 3 Gb/s (SATA RAID 0, RAID 1 és JBOD)
  • iTE IT8720 - Floppy meghajtó
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 10 darab a hátlapon
IEEE 1394 TSB43AB23
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet és egér csatlakozó
  • 1 x koaxiális S/PDIF kimenet
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 2 x IEEE 1394
  • 10 x USB port
  • 2 x eSATA/USB port
  • 2 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


A végére maradt az ASUS P55-ös deszkája. Ez az utolsó hely azonban semmiképpen sem jelenti, hogy ez a lap lenne a legkevésbé érdekes, hiszen felszereltségét tekintve a nálunk lévő lapok között a középmezőnyben helyezkedik el.

Ami rögtön feltűnik, ha a dobozt kézbe vesszük, hogy az ASUS ennél a termékénél jóval kevesebb teret engedett az önfényezésnek, mint konkurensei. Ez nem is csoda, hiszen a a P7P55D középkategóriás deszka. Nem találunk sem különleges bordákat, sem hőt vezető csöveket, még álbordát sem. Találunk viszont minden mást, ami ahhoz kell, hogy jó alaplapunk legyen. Lássuk sorban mit látunk, ha kézbe fogjuk!

Az alaplap – nem túl érdekes módon – ATX felépítésű. Kialakítása szerint az új vonalat követi, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a déli híd a régi helyén van, az északi híd helye pedig üresen maradt, mindössze két darab kondenzátor kacsint ránk.

Elfogultak vagyunk az alaplapra merőleges SATA csatlakozókkal, ezen a lapon meg is kapjuk őket. Mind a 7 csatlakozó felfelé néz, az egyedüli kivétel az IDE port, de annál ez nem nagy probléma, lévén a szalagkábel végén mindenképpen 90 fokos a csatlakozó.

Hűtés szempontjából sok érdekességet nem tudunk felfedezni. Az északi hidat, ahogy a MOSFET-eket is alumínium borda takarja. Nem túl nagy, nem túl kicsi, valószínűleg pont elég.

A tápellátás terén az ASUS maradt a jól kitaposott úton. A fázisok számában a se nem túl sok, se nem túl kevés elvén maradtak, szám szerint 14 darab amit összeszámlálhatunk. Tapasztalatunk szerint ennek is elégnek kell lennie egy kis tuninghoz, a Gigabyte fázisai számát érezzük inkább kicsit túlzónak. A mondás úgy tartja, hogy jóból is megárt a sok, de talán a tápellátás fázisainál még sem lesz így.

Tuning

Bár az ASUS a dobozán nem hirdeti olyan bőszen mint társai, azért igyekszik a tuningosok kedvébe is járni. Nekik 4 különlegességet sorol fel a leírás. Lássuk ezeket szép sorjában!

  • A TurboV EVO lapkát, mely a kezdők számára automatikus tuningot biztosít. Figyeli a processzor és a memóriák beállításait, és a lehetőségekhez képest legjobb beállítási módokat keresi meg. Haladó túlhajtók természetesen ezzel nem elégedhetnek meg, nekik ott van a BIOS, mint újabb lehetőség a finomhangolás még finobbra hangolásához. Ehhez kapcsolódóan meg kell említenünk az ASUS P7P55D alaplapot, mely Premium kivitelű, és amihez jár egy vezetékes távirányító is, melyen el lehet a finomhangolásokat végezni.
  • Másodjára a T.Probe elnevezésű technológiára, mely egy intelligens hűtési megoldást takar. Egy speciális lapka figyeli a processzor körül található lapkák hőmérsékletét, és szükség szerint osztja el a terhelést a fázisok között. AZ eljárás segítségével jóval optimálisabban lehet elosztani a terhelést és az ezzel együtt járó hőtermelést a lapkák között. Az eredmény akár 8 fokkal is alacsonyabb hőmérséklet a processzor környékén. Ezt most sikerült úgy leírnom, mintha valami szenzáció hajhász reklámszöveg lenne, pedig a tény tény marad, a T.Probe működik.
  • Harmadjára a MemOK memória tesztre hívnánk fel olvasóink figyelmét. Ez egy MemOK felirattal illetett gomb, melyet megnyomva letesztelhetjük memóriáinkat, a helyes működést egy LED mutatja. LED-ekre kitérve érdemes megemlíteni, hogy az alaplapon több fényforrást is találunk, melyek többek között a videokártya működését is jelzik. Hiba keresésénél jól jöhetnek ezek a LED-ek.
  • A negyedik a memória tuning lehetősége. Az ASUS 2133 MHz-ig látja biztosítva a túlhatjtást ezen az alaplapján.

ASUS Q Design

Az alaplapot kézbe véve még egy dolog biztos feltűnik mindenkinek, ez pedig a memória modulok, és a videokártyák rögzítése. A memóriáknál csak a csatlakozó egyik végén találjuk meg a kipattintható rögzítést. Ez nem azért készült így, hogy fél kézzel is elbánjunk a modullal, hanem azért, mert nagyobb videokártyáknál a belső fület egyszerűen nem lehet a kártya nyákjától kinyitni. Az ASUS lapján erre nem is lesz szükség. A videokártya rögzítése sem szokványos. A hátsó rögzítő az ASUS fejlesztése, és a hagyományosnál biztosabb rögzítést tesz lehetővé. Emellett azt gondoljuk, hogy letörni sem túl egyszerű, szóval a rögzítő élettartamára is jó hatással van. Ezeket a változások az ASUS-nál a Q Design csomagba pakolják, tehát, ha valaki egy ASUS dobozon a nagy Q betűt felfedezi, akkor bizton számíthat rá, hogy a LED-ek és a javított rögzítők ott lesznek az új alaplapján.

Express Gate

A hardverek bemutatójának a végére értünk, de mielőtt a specifikációs táblázatra tekintenénk egy szoftvert is meg kell említenünk, ez pedig nem más, mint az Express Gate. Ez nem más, mint egy Linux alapú operációs rendszer, mely segítségével 5 másodperc alatt internetképes lesz gépünk. A drágább lapoknál az alaplapra integrált csak olvasható Flash memória meghajtóról töltődik be, olcsóbbaknál a merevlemezen alakít ki magának a telepítő egy saját tárterületet, ahonnan be tud töltődni. Ez utóbbi megoldás természetesen valamivel lassabb, mint az SSD-s megfelelője, de annál sokkal gyorsab, mintha a Windowst akarnánk betölteni.

Az Express Gate , ahogy írtuk, alapvetően internetezésre szolgál. Segítségével böngészhetünk, vagy Skype klienst használhatunk. Elboldogul lényegében minden videokártyával és hangkártyával, nem igényel különösebb beállítást. Használatát a BIOS-ban egy külön kapcsolóval engedélyezhetjük vagy tilthatjuk le.

Az érdekességek végére érve jöhet ismét az összefoglaló táblázat!
 

Specifikáció
Processzor támogatás Intel® Core™ i7/Intel® Core™ i5 LGA1156 foglalatban
Lapkakészlet Intel® P55 Express
Memória 4 darab 1,5 V DDR3 (2600+/2200/1333/1066/800 MHz)DIMM csatlakozó, támogatás 16 GB-ig
Hang VIA® VT1828S codec, 2/4/5.1/7.1 csatorna, DTS Surround Sensation UltraPC
Vezetékes hálózat 2 darab RTL8111D chips (10/100/1000 Mbit)
Bővítőhelyek
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX16_1),
  • 1 x PCI-Express x16 (PCIEX8_1),
  • 2 x PCI Express x1,
  • 3 x PCI
Több videokártyás támogatás ATI CrossFireX™/NVIDIA SLI Technology (PCIEX16_1 és PCIEX8_1)
Háttértárak csatlakoztatása
  • 6 x SATA 3 Gb/s - SATA RAID 0, RAID 1, RAID 5 és RAID 10,
  • JMB363 - 1 x eSATA 3 Gb/s, 1 x SATA 3 Gb/s, 1 x UltraDMA 133/100/66
USB 14 darab USB 2.0/1.1 csatlakozó, ebből 8 darab a hátlapon
IEEE 1394 VIA® 6308P
Hátlap csatlakozói
  • 1 x PS/2 billentyűzet csatlakozó
  • 1 x PS/2 egér csatlakozó
  • 1 x optikai S/PDIF kimenet
  • 1 x IEEE 1394
  • 8 x USB port
  • 1 x eSATA port
  • 1 x RJ-45 (GigabitLAN)
  • 6 x jack


Tekintsük át részegységeink listáját:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-EX58-UD4P (BIOS: F8)
    • GIGABYTE GA-P55-UD6 (BIOS: F4)
    • GIGABYTE GA-P55-UD4P (BIOS: F3)
    • MSI P55-GD65 (BIOS: 1.41)
    • ASUS P7P55D (BIOS: 0501)
  • Processzorok:
    • Intel Core i7 920 2.66 GHz (133×20) (ES)
    • Intel Core i5 750 2.66 GHz (133×20)
  • Processzorhűtők:
    • Scythe Ninja 2 Rev B
  • Memóriák:
    • GeiL EVO ONE DDR3 1800 MHz 8-8-8-28 3 × 1 GB 1.65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártya: 2 × Leadtek GeForce GTX 280
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows Vista Ultimate SP2 X64
    • Intel INF 9.1.1.1015
    • NVIDIA GeForce 190.62 WHQL x64

Alaplapok:

GIGABYTE GA-EX58-UD4P és MSI P55-GD65

GIGABYTE GA-P55-UD6

GIGABYTE GA-P55-UD4P és ASUS P7P55D

A Core i7-es konfigot kétféle kiépítésben használtuk, az első alkalommal három memóriamodult helyeztünk el benne (háromcsatornás üzemmód), még a második alkalommal kettőt (kétcsatornás üzemmód). Mindkét esetben a memóriák az Intel ajánlásának (és az ES CPU korlátozásának) megfelelően 1066 MHz-en üzemeltek, 7-6-6-20 időzítésekkel. A P55-ös alaplapoknál sem változtattunk semmit (CPU alapórajelen, az hivatalosságnak eleget téve a memóriák 1333 MHz-en, 7-7-7-24 időzítésekkel), kivéve egy valamit. Egy apró trükköt észleltünk a GA-P55-UD6 esetében, ugyanis az alaplap gyári beállítás szerint az alapfrekcenciát (BCLK) nem 133, hanem 136,7 MHz-re állítja be. A többi alaplap sem tartotta tizedes pontossággal az alapórajelet (P55-UD4P: 133,2 MHz; P55-GD65: 133,7 MHz; P7P55D: 133,7 MHz), ám ezeket elhanyagolható különbségnek éreztük. A pontosabb mérés érdekében az P55-UD6 BCLK-ját manuálisan visszaállítottuk 133 MHz-re. A tesztek alatt az összes konfigurációban kikapcsolásra kerültek a CPU-k energiagazdálkodási funkciói, és letiltottuk a Turbo Mode-ot is.

Fogyasztás:

A rendszer összfogyasztását a teljes konfiguráció + GIGABYTE -GA-EX58-UD4P + I7-920 és a teljes konfiguráció + MSI P55-GD65 + I5-750 viszonylatában vetettük össze, kikapcsolva mindkét lap energiagazdálkodási funckióját.

Core i7 rendszer fogyasztása üresjáratban: 196 W
Core i7 rendszer fogyasztása terhelve: 452 W
Core i5 rendszer fogyasztása üresjáratban: 175 W
Core i5 rendszer fogyasztása terhelve: 434 W

Oldalunk zárásaként tekintsük át az alkalmazott szoftverek listáját:

  • 3DMark06 1.1
  • 3DMark Vantage 1.1
  • Cinebench R10 x64
  • Devil May Cry 4
  • World in Conflict v10.10 b34
  • Crysis Warhead 1.1
  • DiskBench 2.5.3.1
  • Everest 5.02.1750
  • POV-Ray 3.7 béta 34
  • SuperPI 1.5 mod XS
  • WinRAR 3.9 beta 5
  • Kribibench 1.1

A tesztelést mivel mással, mint az Everest legújabb verziójával kezdhetnénk.

Elsőként az egyes alaplapok memóriakezelését vizsgáltuk. Ez persze helytelen megfogalmazás, hiszen a memóriavezérlő már a processzorban helyezkedik el, ennek ellenére előfordult, hogy egyes modelleknek nem nyerték el a tetszését a GeiL EVO ONE modulok.

A folytatásban az Everest beépített mérőalkalmazásai következtek. Összességében ezekben a statikus tesztekben a Core i7 erősebbnek bizonyult, helyenként pedig megmagyarázhatatlan eredményekbe is ütköztünk.

A SuperPI állandó tagja a mezőnynek, ezúttal sem maradhatott ki. Az 1M-es futás nem elég arra, hogy kijöjjenek a valódi különbségek, a 32M-es módban az I7-920-at vártuk befutónak, azonban érdekes módon az I5-750 az MSI lappal karöltve ámokfutásba kezdett, és sikerült az élre kerülnie.

A WinRAR beépített sebességmérője egy gyors alkalmazás, mely természetesen a többszálú utasításvégrehajtás kihasználásának is a birtokában van. Ennek megfelelően a 8 szálon dolgozó I7-920-szal nem tarthatták a lépést az i5 rendszerek.

A DiskBench segítségével az alaplapok USB kapuinak áteresztőképességét szerettük volna vizsgálni, azonban néhány meglepő adatot kivéve (elképzelhető hogy mérési hibáról van szó) kijelentő, hogy a lapok gyakorlatilag azonos sebességet nyújtanak.


Renderelésben is arra számítottunk, hogy Bloomfield CPU a HT-nek köszönhetően előnyben lesz a Lynnfield ellen.

A Cinebench R10 64 bites verzióját futtatva 1 CPU-s módban még nem, azonban az összes szálat használva már megmutatkozott az I7-920 erőfölénye.

A Kribibench alkalmazásban a Splonge Explode-ot töltöttük be, majd rendereltettük le az egyes rendszerekkel. Habár az i5 az ASUS lappal izmosnak tűnt, egy kevéssel így is elmaradt az i7 mögött.

Utolsó renderelési programunk a POV-Ray, melyből a jelenleg elérhető legfrissebb próbaverziót használtuk. A tendencia gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a Cinebenchnél láttunk, az összes magot és a Bloomfield CPU esetében a HT-t kihasználva egyértelművé vált annak fölénye. Az i5 rendszerek gyakorlatilag egyformán teljesítettek.

Fények az éjszakában


A mérések befejező oldalára a 3D-s alkalmazások kerültek, kezdjük mindjárt a 3DMarkokkal!

Láthatjuk, hogy egyik verzió esetén sincsenek nagy különbségek, azoban az I5-750 nem csak hogy tartja a lépést az I7-920-szal, hanem mindvégig meg is előzi azt, az alkalmazott alaplaptól függetlenül.

Végezetül lássuk a játékokat:

Az egyes játékprogramokban nagy a felfordulás, hol az egyik, hol a másik teljesít egy hajszálnyival jobban, de jelentős különbségekről nem beszélhetünk. Ezen oldal tanúságaként azt vonhatjuk le, hogy az új processzor azonos órajelen a 3D-s alkalmazásokban és a játékokban nem csak hogy nem lassabb, hanem még gyorsabb is, mint a Bloomfield, habár újra ki kell hangsúlyozunk, nincsenek nagy eltérések.

SLI

A tesztkonfigurációkat bemutató oldalunkon már jeleztük, hogy a mérések során két darab GeForce GTX 280 VGA-t használtunk. Ennek nem az volt a célja, hogy minél több FPS-t préseljünk ki a gépekből, hanem hogy saját szemünkkel is megbizonyosodhassunk arról, hogy az SLI teljesen működőképes a P55-ben is. Nos, így is történt, a grafikus meghajtó telepítése után azonnal elérhetővé válik az SLI profil, és már düböröghet is a kétkártyás rendszerünk. Ez azért örömteli, mert végre Intel fronton is (Intel lapkával) leköltözhet az olcsóbb szegmensbe a technológia.


Sajnos ismét elérkeztünk az utolsó oldalra. Egy érdekes és egyben kimerítő teszten és cikken vagyunk túl, reméljük olvasóink is ugyan úgy élvezték az első oldaltól az utolsóig ahogy mi, miközben készült.

A cikkből kiderült, hogy az Intel ismét komoly változtatásokkal lepett meg minket. Bővültek a processzorok képességei, ezzel egyidejűleg pedig egyszerűsödtek az alaplapok. Igaz, ez az egyszerűsödés „csak” egyfajta átrendeződést jelent, de ezt nem is fejtenénk ki újra, hiszen a technológiával foglalkozó oldalon bőven található információ.

A tesztre kapott alaplapokról összességében jó kép alakult ki bennünk. A Gigabyte két deszkával mutatkozott be. A P55-UD6 a tuningosok álma lehet, míg a P55-UD4P azok számára készült, akik sok extrával szerelt, ám megfizethető árú lapot keresnek. A Gigabyte lapokkal kapcsolatban semmilyen gigszer sem merült fel a tesztek alatt, jól vizsgáztak, sebességben sem maradtak el a vetélytársaktól.

Az MSI lapja a Gaming sorozatba tartozik. Nem a legdrágább alaplap P55 fronton, a képzeletbeli dobogó második helyét foglalja el. Az alaplap extrái mind a túlhajtóknak segítenek, de ami lényeg azoknak is, akik nem szeretnének komolyabb tanulmányokat folytatni a témában. Az egygombos tuning jó opció!

Az ASUS lapja a maga nemében nagyon szimpatikus megoldás. A Q design, és a tuningot segítő opciók közel sem lettek úgy kihangsúlyozva ahogy a másik két gyártónál, ám ennek ellenére ott vannak, működnek. Ez a visszafogottság jellemző az egész lapra és a csomagolásra is. Látszik, hogy az ASUS bízik abban, hogy a nevével jelzett termékekre akkor is lesz kereslet, ha nem buszgarázsnyi fényes dobozban érkeznek, mi pedig csak bíztatni tudjuk olvasóinkat, hogy próbálják ki e termékeket.

Természetesen ez az ajánlás a teszt többi résztvevőjére is vonatkozik, hiszen a maguk nemében egytől egyig kiváló darabok, megérdemlik, hogy forintjainkat rájuk költsük.

A grafikonokról is érdemes néhány szót szólni. Ahogy a mérésekből látszik az alaplapok közel egyformán teljesítettek. Valahogy úgy érezzük, hogy az integráltság növekedése ezt a trendet fogja erősíteni, vagyis a különböző gyártók termékei leginkább szolgáltatásaikban, a tuning lehetőségében és a mellékelt szoftverekben fognak egymástól eltérni. Ezeken kívül a különbségek elenyészőek lesznek, és a vásárláskor a döntést a fentieken kívül leginkább az egyes gyártók felé megnyilvánuló szimpátia vagy unszimpátia fogja befolyásolni.

SLI - A P55-öt használva sem kell elbúcsúznunk tőle

A Core I5-750 teljesítménye meggyőző volt. A renderelés területén a HT hiányában és az egyéb technológia csorbítások révén nem veheti fel a versenyt az I7-920-szal, de ez így van rendjén, nem is vártuk el tőle. A többi területen viszont, beleértve a játékokat is, impozáns eredményeknek lehettünk tanúi - a nálunk járt retail példány átlagosan azonos, vagy némileg jobb teljesítményt tudott nyújtani, mint az I7-920 ES. Vételára azonban messze elmarad a nagytestvértől (az 750 kb. 45 000 Ft, míg a 920 kb. 65 000 Ft-ba kerül), és habár az új alaplapok ára most még elég borsos, a kedélyek lecsillapodása után jóval kevesebb pénzből építhetünk majd majdnem olyan erős számítógépet, mintha az I7-920-at és az X58-at választanánk. Sajnos a tuningra az idő röbidsége miatt most nem tudtunk kitérni, de nem kell megijedni, tervbe van véve a Lynnfield megrángatása.

Összegzésképpen még annyit ismét leírnánk, hogy izgalmas feladat volt az új technológiákkal ismerkedni, és tényleg kíváncsian várjuk, hogy mit hoz a közeli és a távolabbi jövő. Az utóbbi évek munkája az Intelnél már beérni látszik, az integráltság növekedése, a valószínűleg tavasszal érkező CPU-ba kerülő grafikus mag komoly előrelépés lesz. Persze tudjuk, hogy kezdetekben óriási teljesítményre nem számíthatunk az integrált megoldásoktól, de akkor is, ez egy új úton megtett első lépésnek számít majd, és mint ilyen történelmi lesz a maga területén.

Ezek után már csak az a kérdés, hogy az AMD mit lép, fel tudják-e venni még a kesztyűt, hiszen annak idején hasonló célok vezettek az ATI felvásárlásához is. Nem lenne jó, ha az Intel vetélytárs nélkül maradna, még akkor sem, ha most úgy tűnik rendesen megdolgoznak a pénzünkért. Mit is mondhatnánk még? Legyen végre tavasz!

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A tesztben használt Leadtek videokártyákat és GeiL memóriákat a Computer Emporium számítástechnikai nagykereskedéstől kaptuk. Az Intel Core i5 processzort Scythe Ninja 2 rev.B processzorhűtővel hűtöttük. Köszönjük!

A cikket írta: Tárnok Zoltán (s3nki) és Pintér Gábor (gabi123)

Mit tud a Clarkdale integrált grafikával és H55/H57 PCH-val?

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Mindannyian emlékszünk még arra, hogy a nem is olyan távoli múltban bizony voltak az Intelnek is keservesebb évei, a Pentium 4 időszak vége a Pentium D-s kétmagos korszak kezdetével nem erősítette a legnagyobb processzorgyártó "SIKER" cédulával azonosított mappáját. Azonban az Intel nem véletlenül van vezető pozícióban, általában sikerül megoldást találniuk a problémáikra. Így volt ez a Pentium és a Netburst-mikroarchitektúra lezárását követően is. Megálmodták a sokszor emlegetett Tick-Tock elvet, azaz az évente megújuló termékeket, melyben egyik évben a gyártástechnológia, míg a másikban az architekrúra kerül egy következő lépcsőfokra.

Jött a Core 2 Duo, tarolt, majd megújult a Penryn-nel, ami ismét jól sikerült lépésnek bizonyult, majd a Core microarchitektúrát folytatva következett a Nehalem. Az Intel ekkor már jó alapokról indult, a Nehalem megalkotásánál az egyik fő szempont a modularitás volt, azaz hogy a processzor egyes részegységei (magok, buszok, gyorsítótárak stb.) tetszés szerint variálhatóak legyenek. Ez az elv sikeresen valósult meg a Nehalemmel, miközben maga a termék még gyorsabbá és még fejletebbé vált, az új technológiák mellett visszatért a Hyper-Threading, és még sorolhatnánk. Ez idő alatt az AMD gyakorlatilag célegyenesnyi távolságból követte az eseményeket, igaz, a Phenom első változatának felemás fogadtatása után a Phenom II már jóval versenyképesebb termékcsalád lett. Ez azonban túl érzékenyen nem befolyásolta az Intel sikersorozatát, a felsőkategóriás Core i7 CPU-k után a középkategóriás Core i5 processzorok debütálása a P55-tel karöltve is elnyerte a piac és a felhasználók tetszését, nem alaptalanul. Ezt követően egy új gondolat megvalósítása maradt hátra, melynek érdekessége, hogy valójában az AMD-től származik.

Tőlük hangzott el először a CPU-ba integrált GPU ötlete Fusion néven, nem volt véletlen ugyebár az ATI felvásárlása sem. Bár az ötlet megvolt, mai napig nem került megvalósítása az AMD-nél, a dolog pikantériája, hogy az Intel viszont élt a lehetőséggel. Ez az állítás nem teljes mértékben igaz, hiszen az AMD elgondolásában a processzormagok és a grafikus mag már szilícium szinten össze van kapcsolva, az Intel új központi egységeiben viszont nem, a CPU mellé a GPU "drótozva" van (valami ilyesmit láthattunk anno a Pentium prociknál, csak ott két CPU mag volt ilyen módon összekapcsolva), tehát nem SoC-nak (system on chip), hanem úgynevezett MCM-nek (multi chip module) tekinthetjük. Ennek ellenére a dolog mégis csak történelmi, hiszen eddig ilyen termék sosem jelent meg kereskedelmi forgalomban.

Itt az ideje, hogy közelebbről is megismerkedjünk az új, immár integrált grafikus magot is tartalmazó processzorokkal, majd ezt követően saját tesztjeink során a leggyorsabb GPU-t tartalmazó Core i5-661-gyel, illetve az őt fogadó GIGABYTE H55M-USB3 és az ASUS P7H57D-V EVO alaplappal.


Az új processzorok nem csak az esetleges integrált grafikus mag miatt fontosak, hanem hogy az Intel a Westmere kódnévvel azonosított központi egységekkel már átállt a 32 nm-es gyártástechnológiára, ily módon az azóta már szintén megjelent hatmagos 980X EE is ezen a csíkszélességen készül, ezért a Westmere család tagja, de saját azonosító neve Gulftown. Mi most az integrált grafikus magot tartalmazó modellekkel foglalkozunk, melyeket Clarkdale névre kereszteltek. A debütálással nagyot változott a paletta, számos új modell érkezett hét új lapkakészlettel. Bár mi ebben a cikkben elsődlegesen az asztali vonallal foglalkozunk, azért megemlékezés szintjén feltüntetnénk a teljes garnitúrát.

Így néz ki a kupak alatt

Mobil szegmens:

  • 5 darab új Core i7 processzor: i7-620LM, i7-640UM, i7-620UM, i7-620M, i7-640LM
  • 4 darab új Core i5 processzor: i5-520UM, i5-430M, i5-540M, i5-520M
  • 2 darab új Core i3 processzor: i5-330M, i3-350M
  • 4 darab új lapkakészlet, pontosabban PCH: HM57, HM55, QS57, QM57

Asztali szegmens:

  • 4 darab új Core i5 processzor: i5-660, i5-650, i5-670, i5-661
  • 2 darab új Core i3 processzor: i3-530, i3-540
  • 3 darab új lapkakészlet, pontosabban PCH: H57, H55, Q57
Processor Magok alapórajele Magok / Szálak L3 cache Max. Turbo mód órajel TDP Ár
Intel Core i5-670 3,46 GHz 2 / 4 4 MB 3,76 GHz 73 W $284
Intel Core i5-661 3,33 GHz 2 / 4 4 MB 3,60 GHz 87 W $196
Intel Core i5-660 3,33 GHz 2 / 4 4 MB 3,60 GHz 73 W $196
Intel Core i5-650 3,20 GHz 2 / 4 4 MB 3,46 GHz 73 W $176
Intel Core i3-540 3,06 GHz 2 / 4 4 MB N/A 73 W $133
Intel Core i3-530 2,93 GHz 2 / 4 4 MB N/A 73 W $113
Intel Pentium G9650 2,80 GHz 2 / 2 3 MB N/A 73 W $87

Ahogy láthatjuk, jelentős bővítésen esett át mindkét piac, mi azonban az asztali változatokra koncentrálunk, ahogyan azt már említettük. A Clarkdale közeli rokonságot mutat a régebbi Core i5 modellekkel, azaz a Lynnfielddel. Az első rossz hír az, hogy az integrált GPU-t tartalmazó CPU-kban a magok száma megfeleződött, azaz 4 darabról 2-re csökkent, és hasonlóan járt pórul a harmadlagos gyorsítótár is, melynek mérete 8-ról 4 MB-ra csökkent. Némi sebtapasz a sérülésekre, hogy a Hyper-Threading technológia ismét felütötte a fejét, és minden modellben aktiválták, így ha fizikailag nem is, de virtuálisan továbbra is 4 szál kezelésére képes a központi egység. Az integrált memóriavezérlő tulajdonságai nem változtak, ugyanúgy két csatorna kezelésére képesek és hivatalosan DDR3-1333 MHz-es modulokat támogatnak. Ezek fontos tények, de a legizgalmasabb dolog maga a GMCH (Graphics Memory Controller HUB), mely viszont "csak" 45 nm-en készül.

Az előző oldalon beszéltünk arról, hogy a két lapka nem szilícium szinten van összekapcsolva, ami már csak emiatt a gyártástechnológiai különbség miatt sem lenne lehetséges. A grafikus mag DirectX 10 támogatással és HD videolejátszási képességekkel rendelkezik, gyakorlatilag egy G4x északi hídban lakozó egység továbbfejlesztéséről van szó, szerencsére jelentős mértékben. Az árnyalók mennyiségre 10-ről 12-re növekedett, végre integrálásra került a Z buffer (a konkurenciához képest cirka 10 év után), bekerült a támogatási körbe az OpenGL 2.1 szabvány, lehetőség van két HDMI egyidejű használatára, megemelték az órajeleket stb.

Az eddig elhangzottak gyakorlatilag az összes Clarkdale processzorra igazak, tovább vizsgálódva viszont felfedezhetünk különbségeket. Nézzük először a Core i5 modellek közötti eltéréseket! Minden egység birtokában van a Turbo Boost technológiának és kaptak egy új, AES-NI nevű utasításkészletet (AES algoritmuson alapuló szoftverek gyorsulhatnak), ezen kívül a Core i5-6x1 csak a legalapvetőbb funkciókat támogatja, míg a Core i5 6x0 ismer olyan extra szolgáltatásokat, mint a VPro, VT-x, VT-d és TXT. Az átlag felhasználónak azonban mégis a 6x1 sorozat lesz a szimpatikusabb, mivel az összes többi alcsaláddal ellentétben bennük a GPU nem 733, hanem 900 MHz-en dolgozik, ami jelentős különbség. A Core i3-ban szerencsére a HT megmaradt, de a Turbo Boost támogatása kikerült, szolgáltatásköre szintén szegényebb, és a GPU órajele a már említett 733 MHz.

Az új processzorokkal természetesen megérkeztek az új PCH-k is. Nagy különbségeket nem fedezhetünk fel közöttük, az egyes portok és PCI-Express szálak számában, valamint az egyedi technológiák támogatásában vannak különbségek, minden vásárló a saját igényeinek megfelelően képes kiválasztani az adott modellt. Az új PCH-k megjelenésének legfőbb oka az az egyszerű jelenség, hogy a P55-tel szerelt alaplapokon nincs videokimenet, így hiába rakunk bele Clarkdale CPU-t -- ami egyébként tökéletesen működik benne --, a sapka alatt elhelyezett GPU kimenetét érthető módon nem fogjuk tudni használni. Az új PCH-kat használó alaplapok mindegyike kínál valamilyen videokimenetet (szerencsére a HDMI már az esetek nagy részében jelen van), így fizikailag is megnyílik az út a GPU által számolt kép kijuttatására.


A GIGABYE H55M-USB3 egy aranyos, micro-ATX méretű, főleg az alsóbb kategóriát célzó alaplap, ez azonban nem jelenti azt, hogy fapados lenne, sőt. A Clarkdale processzor az GMCH-val gyakorlatilag majdnem egy komplett rendszer, már csak bele kell illeszteni az alaplapba egy memóriamodullal, és kész a számítógép. Ennél fogva a micro-ATX méret előny, hiszen a kis fogyasztással és az alacsony hőtermeléssel karöltve lehető teszi szolid méretű számítógépház alkalmazását, így valóban apró, halk PC építhető. A kimenetekkel biztosan nem lesz problémánk, a paletta teljes: D-Sub, DVI, HDMI, DisplayPort. A hangkeltésért egy Realtek ALC889 lapka felel, extraként pedig az USB3 és a FireWire említhető meg.

Főbb tulajdonságok:

  • Teljeskörű Windows 7 kompatibilitás
  • Szabadalmaztatott GIGABYTE DualBIOS™ technológia a legmagasabb szintű hibavédelemért
  • LGA 1156 tokozásba illeszkedő, integrált HD grafikával felszerelt Intel Core i5 / Core i3 processzorok támogatása
  • Egyszerű BIOS-beállítások a GPU-tuninghoz
  • Integrált HDMI/DVI interfész a HD videók lejátszásához
  • Nagy teljesítményű DAC 108 dB-es Jel/Zaj aránnyal
  • Megfelel az Európai Unió ErP (Energy-related Products) szabályozásnak
  • Dolby Home Theater® támogatás
  • Intel HD grafika a processzorba integrálva
  • Kimagasló grafikus teljesítmény a PCI-E x16 csatlakozón
  • A legújabb NEC SuperSpeed USB 3.0 lapkával szerelve, az akár 5 Gbps sebességű adatátviteli sebességért
  • 3-szoros tápteljesítményű USB csatolók a jobb kompatibilitásért, a nagyteljesítményű USB eszközökhöz
  • AutoGreen technológia - energiatakarékossági funkciók vezérlése mobiltelefonnal, Bluetooth kapcsolat segítségével
  • Innovatív Smart 6 technológia a jobb használhatóságért
  • Új, Dynamic Energy Saver™ 2 technológia a még hatékonyabb működésért és az energiatakarékosságért
  • Minőségi termék piacvezető technológiával: Ultra Durable™ 3 Classic és 2 unciás rézzel készült nyomtatott áramköri lap
  • Fejlett töltési képességek iPad, iPhone és iPod Touch termékekhez

Teljes specfikáció:


Processzor

  • Az L3 gyorsítótár mérete processzorfüggő
  • LGA 1156 tokozású Intel® Core™ i7 /Intel® Core™ i5 / Intel® Core™ i3 processzorok támogatása

Lapkakészlet

  • Intel® H55 Express Chipset
  • iTE IT8720
  • Realtek ALC889 hangkodek

Memória

  • XMP (Extreme Memory Profile) memóriamodulok támogatása
  • nem-ECC memóriamodulok támogatása
  • Kétcsatornás memória
  • DDR3:
    • 4 x 1,5V DDR3 DIMM foglalat, legfeljebb 16 GB
    • DDR3 2200+/1800/1600/1333/1066/800 MHz
    További információkért nézze meg a "Támogatott memóriák listáját"!

LAN

  • 1 x RTL8111D chip (10/100/1000 Mbit)

Belső csatlakozók

  • 1 x 24 tűs ATX tápcsatoló
  • 1 x 8 tűs ATX 12V tápcsatoló
  • 1 x CD in
  • 1 x CMOS törlő jumper
  • 1 x processzorhűtő-ventilátor csatoló
  • 1 x FDD csatoló
  • 1 x előlapi audio csatoló
  • 1 x előlapi csatlakozó
  • 1 x IDE
  • 1 x IEEE 1394a
  • 1 x soros port
  • 1 x SPDIF in
  • 1 x SPDIF out
  • 1 x rendszerventilátor csatoló
  • 3 x USB 2.0/1.1
  • 7 x SATA 3Gb/s

Bővítőhelyek

  • 1 x PCI Express x16 foglalat, x16 sebességű
  • 1 x PCI Express x16 foglalat, x4 sebességű
  • 2 x PCI

Hátlapi csatlakozók

  • 2 x USB 3.0
  • 1 x D-Sub
  • 1 x DisplayPort
  • 1 x DVI-D
  • 1 x eSATA 3Gb/s
  • 1 x HDMI csatoló
  • 1 x IEEE 1394a
  • 1 x PS/2 billentyűzet vagy PS/2 egér csatoló
  • 1 x RJ45 LAN
  • 1 x SPDIF kimenet (optikai)
  • 6 x jack csatoló (Vonalbemenet / Vonalkimenet / Mikrofon bemenet / Sorround hangszóró (hátsó hangszóró) kimenet / Center hangszóró kimenet / Mélynyomó kimenet / Elülső hangszóró kimenet)
  • 6 x USB 2.0/1.1

Méretszabvány

  • microATX
  • 244 mm x 244 mm

Hardver monitorozás

  • CPU túlmelegedés védelem
  • CPU/Rendszerventilátor szabályozás
  • CPU/Rendszerhőmérséklet érzékelés
  • CPU/Rendszer/Tápegység ventilátorvédelem
  • CPU/Rendszer/Tápegység ventilátor sebességérzékelés
  • Feszültségszintek érzékelése

BIOS

  • 2 x 64 Mbit flash
  • Award BIOS
  • PnP 1.0a, DMI 2.0, SM BIOS 2.4, ACPI 1.0b
  • DualBIOS™ támogatás

Ajándék szoftver

  • Norton Internet Security (OEM verzió)

Operációs rendszer

  • Microsoft® Windows® 7/ Vista/ XP

Egyéb tulajdonságok

  • @BIOS™
  • Auto Green
  • Letöltőközpont
  • Q-Flash™
  • Dynamic Energy Saver™ 2 támogatás
  • Q-Share támogatás
  • Smart 6™ támogatás
  • GIGABYTE EasyTune támogatás
  • Xpress™ BIOS rescue védelem
  • Xpress™ Install
  • Xpress™ Recovery 2

Megjegyzések

  • Az eltérő Linux verziók támogatottsága miatt kérjük, hogy a lapkakészlet meghajtóprogramját közvetlenül a lapkakészlet gyártójának honlapjáról töltse le.
  • A legtöbb hardver- és szoftvergyártó már nem nyújt hivatalos támogatást a Win9X/ME rendszerekhez. Ha valamely gyártó mégis közzétenne ilyeneket, azokat hozzáférhetővé tesszük a weboldalon.

Megjegyzés

  • *To reach DDR3 2200 MHz and above, you are required to use with Intel Core i7/Core i5 CPU without HD Graphics and install a discrete graphics card.
  • When using Intel Core i5/Core i3/ Pentium CPU with HD Graphics, the maximum memory speed supported is 1666 MHz

Az ASUS P7H57D-V EVO a H57-es PCH-ra épülő kínálat krémje. Teljes ATX méretű, akár SLI vagy CrossFireX rendszer is kiépíthető rajta, de természetesen csak akkor, ha nem Clarkdale CPU kerül a foglalatba, hiszen akkor nem jut elég PCI-Express szál a diszkrét videokártyáknak. A túlhajtás kiemelt jelentőségű ennél a modellnél. A TurboV lapkának köszönhetően az automatikus túlhajtási képesség is igen fejlett, de a manuális tuningnál sincs megkötve a kezünk. A szokásos paraméterek mellett lehetőség van az integrált grafikus mag órajelének és feszültségének állítgatására is.

A TurboV nem csak a tuningban, hanem a diagnosztikában és a hűtésben is kiemelt szerepet kap. A "Overclock" képességek mellett a mai kor követelményeinek megfelelően mindent megtalálunk rajta, beleértve az USB 3.0 és a SATA 6 GB/s-os portokat, az energiahatékonyságért pedig a már ismert EPU felel. A RAM modulokat szintén lesz lehetőségünk kihajtani, ugyanis a lap 2133 MHz-ig nyújt nem hivatalos támogatást. Az egyéb szolgáltatások egy része is már ismerős lehet az ASUS P7P55D Deluxe modellt bemutató korábbi cikkünkből.

Főbb tulajdonságok:

  • Intel LGA1156 platform / Intel® H57 Express Chipset
  • ASUS Hybrid Technology
  • ASUS TurboV EVO
  • ASUS GPU Boost
  • T.Probe Technology aktív hűtéshez
  • ASUS 12 Hybrid Phase: 12 hibrid fázis felépítés = 8+3 fázis × T.Probe)
  • Intel® Graphics támogatása H57/H55 PCH-val

Teljes specifikáció:

Processzor

Intel® Socket 1156 Core™ i7 Processor/Core™ i5 Processor/Core™ i3 Processor/ Pentium® Processor
Supports Intel® Turbo Boost Technology
* The Intel Turbo Boost Technology support depends on the CPU types.
** Refer to www.asus.com for Intel CPU support list

PCH

Intel® H57 Express Chipset

Memória

4 x DIMM, Max. 16 GB, DDR3 2133(O.C.)*/1600/1333/1066 Non-ECC,Un-buffered Memory
Dual Channel memory architecture
Supports Intel® Extreme Memory Profile (XMP)
*Hyper DIMM support is subject to the physical characteristics of individual CPUs. Some hyper DIMMs only support one DIMM per channel. Please refer to Memory QVL for details.
**Refer to www.asus.com or this user manual for the Memory QVL(Qualified Vendors Lists).

Bővítősínek

2 x PCIe 2.0 x16 (single at x16 or dual at x8/x8 mode)
1 x PCIe 2.0 x1 (5GT/s, blue slot)
2 x PCIe 2.0 x1 (2.5GT/s, gray slots)
2 x PCI
*Dual x8 mode is only supported by Intel non-Integrated graphics (Lynnfield) processors. For more detail please visit www.Intel.com

VGA

Supports HDMI with max. resolution 1920 x 1200@60Hz

Multi-GPU támogatás

Supports ATI® Quad-GPU CrossFireX™ Technology
Supports NVIDIA® Quad-GPU SLI™ Technology
*SLI™ and CrossFireX™ mode are available only for Intel non-iIntegrated graphics (Lynnfield) processors.

Tárolás

Intel® H57 Express Chipset built-in
6 xSATA 3.0 Gb/s ports
Intel Matrix Storage Technology Support RAID 0,1,5,10
Marvell® SATA 6Gb/s controller:
- 2 x SATA 6.0 Gb/s ports (gray)
Marvell® 88SE6111 SATA & PATA controller:
- 1 x UltraDMA 133/100/66 for up to 2 PATA devices
- 1 x eSATA 3Gb/s port (SATA on-the-go)

LAN

Realtek® 8112L Gigabit LAN controller featuring AI NET2

Audio

Realtek® ALC889 8-Channel High Definition Audio CODEC
- Absolute Pitch BD192/24
- DTS Surround Sensation UltraPC
- BD audio layer Content Protection
- Supports Jack-Detection, Multi-streaming, Front Panel Jack-Retasking
- Optical S/PDIF out ports at back I/O

IEEE 1394

VIA® 6308P controller supports 2 x 1394a port(s) (one at mid-board; one at back panel)

USB

NEC® USB 3.0 controller:
- 2 x USB 3.0 ports (blue; at back panel)
Intel® H57 Express Chipset:
- 12 x USB 2.0 ports (8 ports at mid-board, 4 ports at back panel)

ASUS egyedi funkciók

Unique PCIe X4 Bridge Chip for Ultra Performance
- True USB 3.0 Support
- True SATA 6Gb/s Support
ASUS Xtreme Design:
ASUS Hybrid Processor - TurboV EVO
- TurboV, Auto Tuning, CPU Level UP and Turbo Key
- GPU Boost
ASUS 12 Hybrid Phase*
- T.Probe Technology for Active Cooling
- 8+3 Phase Power Design
* 12 Hybrid Phase = 8+3 Phase x T.Probe
ASUS Hybrid OS - Express Gate
ASUS Xtreme Design
ASUS Exclusive Features
- MemOK!
- ASUS EPU
ASUS Quiet Thermal Solution
- ASUS Fanless Design: Stylish Heat-sink solution
- ASUS Fanless Design: Stack Cool 3
- ASUS Fan Xpert
ASUS Crystal Sound
- ASUS Noise Filter
ASUS EZ DIY
- ASUS Q-Shield
- ASUS Q-Connector
- ASUS O.C. Profile
- ASUS CrashFree BIOS 3
- ASUS EZ Flash 2
- ASUS MyLogo 2
- Multi-language BIOS
ASUS Q-Design
- ASUS Q-LED (CPU, DRAM, VGA, Boot Device LED)
- ASUS Q-Slot
- ASUS Q-DIMM

Túlhajtási funkciók

Precision Tweaker 2
- vCore: Adjustable CPU voltage at 0.00625V increment
- vIMC: 128-step IMC voltage control
- vDRAM Bus: 64-step DRAM voltage control
- vPCH: 152-step chipset voltage control
- vCPU_PLL: 32-step reference voltage control
- iGPU: Adjustable iGPU voltage at 0.0125V increment
SFS (Stepless Frequency Selection)
- PCI Express frequency tuning from 100MHz up to 200MHz at 1MHz increment
- Internal Base Clock tuning from 80MHz up to 500MHz at 1MHz increment
Overclocking Protection
- ASUS C.P.R.(CPU Parameter Recall)

Külső I/O csatlakozók

1 x DVI
1 x D-Sub
1 x HDMI
1 x S/PDIF Out (Optical)
1 x IEEE 1394a
1 x LAN(RJ45) port
8 -Channel Audio I/O
1 x PS/2 Keyboard (Purple)
1 x External SATA 3Gb/s
2 x USB 3.0/2.0 ports (blue)
4 x USB 2.0/1.1

Belső I/O csatlakozók

4 x USB connectors support additional 8 USB ports
1 x IDE connector
1 x COM port connector
2 x SATA 6.0Gb/s connectors
6 x SATA 3.0Gb/s connectors
1 x CPU Fan connector
2 x Chassis Fan connector (1x4-pin, 1x3-pin)
1 x Power Fan connector
1 x IEEE1394a connector
Front panel audio connector
1 x S/PDIF Out Header
24-pin ATX Power connector
1 x 8-pin ATX 12V Power connector
System Panel(Q-Connector)
1 x MemOK! button

BIOS

64 Mb Flash ROM , AMI BIOS, PnP, DMI2.0, WfM2.0, SM BIOS 2.5, ACPI 2.0a, Multi-language BIOS, ASUS EZ Flash 2, ASUS CrashFree BIOS 3

Menedzselhetőség

WfM 2.0,DMI 2.0,WOL by PME,WOR by PME,PXE

Kellékek

User's manual
2 in 1 Q-connector
1 x UltraDMA 133/100 cable
2 x Serial ATA 3.0Gb/s cables
2 x Serial ATA 6.0Gb/s cables
1 x 2-port USB and eSATA module
1 x ASUS SLI bridge connector
ASUS Q-Shield

Telepítőlemezek

Drivers
Anti-virus software (OEM version)
ASUS Update
ASUS Utilities

Szabvány

ATX Form Factor
12 inch x 9.6 inch ( 30.5 cm x 24.4 cm )


Tesztkonfigurációnk a következő elemeket tartalmazta:

  • Alaplapok:
    • GIGABYTE GA-H55M-USB3
    • ASUS P7H57D-V EVO
  • Processzor:
    • Intel Core i5 661 3,33 GHz
  • Processzorhűtő:
    • Intel gyári hűtő
  • Memória:
    • Kingston HyperX 1600 MHz MHz 10-11-11-29 2 × 2 GB 1.65 V
  • Merevlemezek:
    • HITACHI 160 GB SATA2 (HDS721616PLA380)
    • Samsung 200 GB SATA2 (SP2004C)
  • Videokártya:
    • Központi egység mellé integrált Intel grafikus mag
  • Tápegység: Xigmatek NRP-HC1501 1500 W
  • Szoftverkörnyezet:
    • Windows 7 RTM 64 bit HUN
    • Intel INF 9.1.1.1019
    • Intel Graphics Media Accelerator
  • Megjelenítő: ASUS 24T1 TV monitor

A teljes rendszer fogyasztása:

H55M-USB3-mal nyugalmi állapot:

74 W

H55M-USB3-mal terhelt állapot:

114 W

Mint láthatjuk, a várakozásoknak megfelelően a rendszer igen kedvező fogyasztási jellemzőkkel rendelkezik, a fenti értékek a gép egészére értendőek, két darab merevlemezzel. Manapság egy nyugalmi állapotban 74-et, valamint terhelve 114 W-ot fogyasztó komplett PC szívderítő látvány az energiahatékonyságot is szem előtt tartó gépépítő számára.

Az alaplapokba ültetett Core i5 661, azaz a Clarkdale

Méréshez használt programok, mérőalkalmazások, játékprogramok:

  • 3DMark Vantage 1.1
  • Everest 5.30.1900
  • CPU-Z 1.5.2.2 X64
  • Afterburner 1.1.0
  • GPU-Z 0.3.8
  • FRAPS 3.0.3
  • Resident Evil 5
  • World in Conflict v10.10 b34
  • Far Cry 2 v1.01
  • Tom Clancy's H.A.W.X. 1.02
  • Call of Duty: Modern Warfare 2
  • Windows Media Player Classic Home Cinema

Elsőként kezdjük a processzor erejét vizsgáló alkalmazásokkal!

GIGABYTE H55M-USB3ASUS P7H57D-V EVO
Everest Queen: 18882 18875
Everest PhotoWorx: 18130 18123
Everest Julia: 7436 7434
Frizt Benchmark szorzó: 13,14 13,04
Fritz Benchmark pontszám: 6309 6260
Pov-Ray 3.7 beta 35: 2278 2274
CineBench 11.5: 2,85 2,88
WinRar 3.92: 1979 1974
SuperPI 1M: 11,934 11,981
SuperPI 32M: 11 m 35,669 s 11 m 37,976 s

Memóriával kapcsolatos műveletek:

GIGABYTE H55M-USB3 kontra ASUS P7H57D-V EVO

Merevlemez-kezelés: Everest HDD Read Suite

GIGABYTE H55M-USB3

ASUS P7H57D-V EVO

Következzenek a grafikus magra irányuló méréseink!


Átlagolt FPS értékek GIGABYTE H55M-USB3ASUS P7H57D-V EVO
3Dmark06 default: 2042 2051
Far Cry 2 DX9 800×600 low: 33 33
Far Cry 2 DX9 1280×1024 low: 22 22
Resident Evil 5 800×600 low: 31 31
Resident Evil 5 1280×1024 low: 25 25
World in Conflict 800×600 low: 54 51
World in Conflict 1280×1024 low:

32

31

H.A.W.X. 800×600 low: 55 53
H.A.W.X. 1280×1024 low: 36 36
Modern Warfare 2 800×600 low: 23 22
Modern Warfare 2 1280×1024 low: 18 17

A grafikus alrendszer játékok alatti teljesítménye ugyan még mindig nem nevezhető elkápráztatónak, de az megkérdőjelezhetetlen, hogy a mag nagy mértékű fejlődésen ment keresztül G4x elődjéhez képest, és a ráncfelvarrás, valamint a beépített újabb technológiák éreztetik áldásos hatásukat. 1280 × 1024-es felbontás felett nem igazán éri meg próbálkozni komolyabb játékokkal, és a minőségi profilnál is a "low" lesz a barátunk, de tény hogy ezekben a viszonylag új címekben is gyakran képes játszható szintet produkálni, ami egy CPU-ba integrált vezérlőtől nem olyan rossz teljesítmény, főleg akkor, ha az Intel előző szériás integrált megoldásait vesszük alapul. Az eredményekből az is kiolvasható, hogy az alaplapok között gyakorlatilag nincs különbség, de ez aligha lep meg bárkit is, hiszen magán a deszkán és PCH-ban már gyakorlatilag semmi sincs, ami a teljesítményt befolyásolná.

Videolejátszás a grafikus mag gyorsítása nélkül, majd annak alkalmazásával:

Abban az esetben, ha egy gyengébb központi egységet választunk integrált grafikus maggal, jó szolgálatot tehet a GPU-gyorsítás lehetősége, de erősebb CPU esetében sem baj, ha a GPU besegít a HD anyag (főleg FULL HD, Blu-Ray tartalom) lejátszásában, ennek következtében a processzornak több erőforrása marad az egyéb feladatok elvégzésére. A teszthez a Media Player Classic Home Cinema lejátszó programot választottuk, melybe egy 1080p-s, tehát egy 1920 × 1080 pixel felbontású bemutató anyagot töltöttünk be. Az első lejátszásnál nem aktiváltuk a GPU-gyorsítást, míg a második szakaszban aktívvá tettük a DXVA-t.

CPU-terhelés DXVA nélkül: jelenleg 20 %

CPU-terhelés DXVA-val: jelenleg 6 %

A képernyőmentéseken jól látható az aktuális processzorterheltség. A GPU-gyorsítás alkalmazása nélkül 18-25 % körül alakult a CPU terheltsége (a képen éppen 20 %), a DXVA bekapcsolását követően ez drasztikusan lecsökken, 3-8 %-ra, a mentésen látható pillanatban éppen 6 %. Persze a 25 % sem tűnik drasztikusnak, és valójában nem is az, de kalkuláljuk bele, hogy ugyan FULL HD-s, de nem Blu-Ray anyagról van szó, valamint tesztünkben a Core i5-661 szerepel, ami a legerősebb modell. Emiatt előfordulhat, hogy olcsóbb és kisebb teljesítményű darab esetén ez a terheltségi mutató jóval nagyobb lenne, ha pedig ott van a GPU-gyorsítás lehetősége, miért ne használnánk ki? A véleményünk az, hogy a technológia alkalmazása mindenképpen ajánlott!


Az igazság az, hogy a véleményünk egybehangzóan jó az új Clarkdale processzorokról és a CPU + GPU hybrid megoldásról. Nyilván az lesz majd az igazi, ha az egészet egy szilíciumszeletből alakítják majd ki, de a mostani megoldás is sikeres rajtot vett és teljesen életképes. Habár a GPU teljesítménye kíválónak nem nevezhető, ha belegondolunk, ezt nem is nagyon várhattuk, hiszen egy CPU-ba integrált megoldásról van szó, mely parányit sem játékosoknak készült. Ennek elenére szerény beállításokkal el lehet vele szórakozgatni néhány játékprogramban is, de az igazi előnyi az, hogy néhány komponensből egy teljes rendszert építhetünk, ami ráadásul nagyon kedvező fogyasztás szempontjából is, ezért kicsi és halk PC-k építhetőek belőle, irodába, munkára, filmnézésére, akár HTPC-be. Ehhez kell az is, hogy a GMCH hardveresen támogatja a HD videok gyorsítását, melyet ki is próbáltunk, és meggyőződhettünk hatékonyságáról. E képesség megléte örömteli, de valljuk be, napjainkban elvárható is. Az új processzorokkal több új PCH is érkezett, talán a kelleténél több is. Mi a H55-tel dolgozó micro-ATX szabványú GIGABYTE H55M-USB3-at és a H57-tel operáló ASUS P7H57D-V EVO alaplapokat próbálhattuk ki élesben.

Előbbinél a kompakt méret, utóbbinál az extra szolgáltatások tetszettek igazán, emellett örültünk az általánosan is jellemző gazdag és naprakész kimenetkínálatnak. Az alaplapok teljesítményét tekintve viszont elmondhatjuk, hogy egy átlagos felhasználó semmilyen különbséget nem tapasztal. A P55-nél már levontuk a konzekvenciákat, mely szerint az alaplap már igen kis mértékben szól bele a gép teljesítményébe. Hogy miért? Mivel már semmilyen olyan "alkatrész" nincs rajta, ami azt jelentősen befolyásolhatná. Az Intel abba az irányba ment el, hogy inkább minden legyen a processzorban, és mára ez odáig jutott, hogy az integrált memóriavezérlő és a PCI-Express vezérlő mellett most már videovezérlőt is találunk a kupak alatt. Nem gondolnánk hogy ez baj, sőt, ez a jövő!

Az alaplapgyártóknak így nagyobb tere nyílik az egyéni megoldások felé, és a különböző PCH-kkal, illetve külső gyártók lapkáival eltérő felhasználási területeket megcélzó modelleket adhatnak ki a piacra, ilyen például a még csak most terjedő USB 3.0 és a SATA 3.0. A GIGABYTE alaplapját elsősorban azoknak tudnánk ajánlani, akik kis méretű irodai gépet, vagy esetleg HTPC-t szeretnének építeni, az ASUS H57-re épülő deszkáját pedig azoknak, akik átlagos méretű PC-t szeretnének extra szolgálatásokkal és fejlett túlhajtási funkciókkal, és nem zárkóznak el attól, hogy jövőben komolyabb bővítést eszközöljenek a gépükön, hiszen erre az ASUS P7H57D-V EVO minden lehetőséget megad.

Visszatérve a Clarkdale processzorokra. Eddig csupa szépet és jót mondtunk, de egy dologról még nem beszéltünk, mely nem éppen ezekkel a jelzőkkel illethető, ez pedig a vételár. Hiába a rengeteg előny, ha hasonló (vagy kicsit gyengébb) teljesítmény hozható ki a régebbi szériás hardverekből, jelentősen olcsóbban! Pedig az új CPU-k debütálása óta már jópár hónap eltelt, mégsem csökkentek úgy az árak, ahogy azt várnánk, bár az itthoni drágaságba most ismét keményen belejátszik az elharapódzott devizaárfolyam. A tesztben szereplő Core i5-661 például 50 000 Ft környékén, illetve valamivel a felett érhető el, ami egy kétmagos processzorért horror, még akkor is ha GPU van benne. Hogy legyen mihez mérni, ez a CPU még a négymagos Core i5-750-nél is drágább néhány ezressel, igaz, órajelben is elég jelentős különbség van.

A legolcsóbb integrált GPU-s processzor jelen pillanatban a Core i3-530, 2,93 GHz-es órajellel, bruttó ~30 000 Ft-ért. Ez már barátságosabb összeg, de még mindig igen messze van a jó ár/teljesítmény mutatótól. Amíg nem mérséklődnek megfelelően az árak, addig a GPU-s Core i5 és Core i3 modellek csak elméletben vonzó alternatívák, olcsó gép nem igazán építhető belőlük, pedig ez egy lényeges jellemző lenne. Alaplap fronton picit jobb a helyzet, itt ahogy annak lennie kell, a felszereltséghez és a kialakításhoz mérten alakulnak az árak, ennek megfelelően az apró GIGABYTE H55M-USB3 26-29 000 Ft környékén, míg a minden földi jóval megspékelt felsőkategóriás ASUS P7H57D-V EVO 46-48 000 Ft-os összegért lehet a friss szerzeményünk. Mivel az árakat -- főleg a processzor árait -- még mindig nem érezzük ott, ahol lenniük kéne, viszont magáról a platformról kedvező a véleményünk, ezért az ár/teljesítmény mutató miatt egyelőre konkrétan ajánlani nem tudjuk, de a tetszett minősítést mindenképpen megérdemli, ahogyan az alaplapok is!

GIGABYTE H55M-USB3 ASUS P7H57D-V EVO

A Clarkdale és az alaplapok, mint platform

Cikkünkhöz fórumunkban szólhattok hozzá!

A Core i5-661 processzort valamint a GIGABYTE H55M-USB3 alaplapot a GIGABYTE, míg az ASUS P7H57D-V EVO az ASUS hazai képviselete biztosította a tesztünkhöz, köszönjük!