Leteszteltük: GIGABYTE BRIX – egy újabb tégla a falban

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Kicsit sablonosan azt mondhatjuk, hogy a fal, amibe a BRIX (nem brick) illeszkedik, nem elválaszt, hanem összeköt minket egy új világgal, egy digitális világgal. Szép lassan elfelejthetjük a hatalmas, nehéz és hangos számítógépeket, hiszen napjainkban már szinte minden területen a miniatürizálás az, ami dominál. Emiatt, szinte meg sem lepődünk, amikor egy újabb apró gépről kapunk hírt. Egész más azonban hírt kapni egy ilyen eszközről, más megnézni a fotókon, és NAGYON más ezt kézbe fogni.

Talán sokan vannak, akik emlékeznek arra a nem is túl távoli időre, amikor a miniatürizálás egyik élharcosa a VIA volt. Apró, legalábbis az akkori mércével mérve kicsi alaplapok, ezekre integrált harmatgyenge processzorok. Mégis, aki valóban kicsi gépet szeretett volna építeni, annak nem nagyon volt más választása.

brix27

Kipróbáltuk: GIGABYTE Aivia Xenon - zseblámpának és egérnek nem jó

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
Egy ömlengősen sok dicsérettel teli cikket terveztem írni, de ahogy mondják, ember tervez, Isten végez, aztán még bele keverik a sors kezét meg hasonló ökörségeket is a képletbe. A lényeg, hogy a dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy azt eltervezzük. Még nagyobb baj, ha általában másképp alakulnak, de itt még nem tartunk, ne fessük a falra a Xenont. Vagy az ördögöt, vagy amitől éppen vadul vetjük a kereszteket.

9-GIGABYTE-Aivia-Xenon

Gigabyte netbook – lehet másképp?

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

Aki egy kicsit is figyelemmel kíséri a hordozható gépek fejlődését, az szinte mindent tud a netbookokról. Az elmúlt évekig ez a meghatározás nem is létezett, aztán jött az ASUS és jött az Eee PC. Az első Eee meglehetősen butácska gép volt, nem csak a hardver volt gyengécske, de a méret okán a kijelző felbontása is hagyott némi kívánnivalót maga után. A gép mégis sikeres lett, olyannyira, hogy a többi gyártónak is rá kellett ébrednie, hogy az ASUS bizony új piacot nyitott, mely ráadásul nyereséges piac, így nem szabad belőle kimaradni.


A netbookok sikere leginkább két okra vezethető vissza. Az egyik az ár, a másik az akkumulátoros üzemidő. Az árról nem kell sokat regélni. Hordozható gépek terén igazán olcsónak számított a gép, és hiába harsogta a szaksajtó, hogy az ár nem minden, nem szabad normális gép helyett megvenni, ezt sokan nem hallották meg. Valószínűleg nem ezres, hanem több nullával nagyobb számú lehet azon csalódott vevők listája, akik utólag jöttek rá, hogy egy netbook lehet szép, lehet szagos, lehet olcsó, de elsődleges számítógépnek nem megfelelő. Mi magunk is többször leírtuk, hogy ezeknek a gépeknek meg van a saját helyük, a saját felhasználási területük, amire ragyogóan használhatók. Mi például előszeretettel megyünk velük sajtótájékoztatóra, ahol sok-sok órán keresztül jegyzetelhetjük az elhangzottakat, hogy aztán később normális formába öntve cikk vagy hír készüljön a leírt anyagból.

Az elmúlt másfél két évben oldalunkon is sok cikk jelent meg ezekről az apró számítógépekről. Akit érdekel a téma, az lassan álmából felkeltve is felsorolja az Intel Atomra épülő gépek hardveres jellemzőit, mert bár a gyártó más, a külső más, a gépek belül szinte azonosnak mondhatók. Persze vannak különbségek. A kijelző fajtája és felbontása, a beépített vezeték nélküli csatolók száma és fajtája, és még jó néhány dolog eltérhet, ám az alap azonos. Persze létezik a piacon egy Ion is az NVIDIA-tól, ám valahogy az erre a platformra épülő gépek nem nagyon akarnak szerkesztőségünkbe érkezni. Gyanítható, hogy a boltok polcain sincs belőlük túl sok, aminek nem tudunk örülni, hiszen a grafikus teljesítmény jóval túlmutat az Intel megoldásán.


Sajnos jelen cikkünkben sem próbálhattuk ki az Iont, ám mégsem kellett csalódnunk, hiszen a Gigabyte-tól érkezett két gép mégis különleges. Végre megbontják az unalmas monotonitást, ami a netbookokat jellemzi, így végre nekünk is van újra írnivalónk, nem kell folyton magunkat ismételni. Emiatt ebben a cikkben a hardverre nem sok szót fogunk vesztegetni, a cél inkább a Gigabyte gépeinél az egyéb képességek bemutatása lesz.

Vágjunk is bele, lássuk mit kaptunk a Bluchiptől! 


Első áldozatunk fekete dobozban érkezett, melyet barna csík szegélyez. Ez a barnaság nem véletlen, hiszen a dobozból kikerülő gép is meglehetősen szép, metál hatású barna fényezést kapott. A képességeket böngészve tipikus netbooknak tűnik, a különbözőségről egyedül talán a neve árulkodik, hiszen ez egy TouchNote. A Gigabyte jól láthatóan idegenkedik a netbook névtől, hiszen mind két nálunk járt egység egyedi elnevezést kapott.


A TouchNote név már előre sugallja, hogy itt valami mással, különlegessel is megfűszerezte a gyártó a jól ismert felépítést, ez pedig nem más, mint az érintés érzékeny kijelző. De ne szaladjunk nagyon előre, lássuk előbb, mit találunk a dobozban! A fekete kartonketrecből egy fehér kerül elő. Ezt kinyitva már meg is találjuk a gépet, alatta pedig a mellékelt körítést. Az első, ami feltűnik, hogy a gyártó egy nagyon kellemes kinézetű hordtáskával is megajándékozza vásárlóját. A fekete tatyó rendelkezik egy cipzáras első zsebbel, és ugyancsak cipzáras nagy rekesszel. Előbbiben elfér egy egér és a tápegység, utóbbiba a gépet helyezhetjük. A táska abszolút bizalomgerjesztő, minden szégyenkezés nélkül használhatjuk a gép hordozására, akár tárgyalásokra is beülhetünk vele. Egyetlen hátrányként azt róhatjuk fel neki, hogy anyaga szereti a port gyűjteni.

A táskán kívül a szokásos dolgokat kapjuk. Leírást, telepítő lemezt, tápegységet. A gépet felnyitva találjuk meg a második ajándékot, mely egy a gép színéhez passzoló puha törlőkendő. Ennek később nagyon fogunk örülni, mert a burkolat szereti az ujjlenyomatainkat összegyűjteni és eltárolni, ezért a kendőt sűrűn fogjuk használni, és nem csak a kijelző tisztogatására.

A kiegészítőkön túllépve lássuk a gépet!

Méretét tekintve lényegében a szokásos netbook adatokat láthatjuk. A 265 x 214 x 41,4 milliméteres gép 1,4 kilót nyom a mérlegen. Az első érdekességet már a bekapcsolást megelőzően felfedezhetjük, ez pedig az akkumulátor, pontosabban az, hogy az aksi kilóg a gép fenekéből. Rögtön elő is vesszük a technikai specifikációt, amiből rájövünk az okra. Ez bizony egy hat cellás egység, mely 7650 mAh-ás. A gyártó szerint nagyjából 6,5 órás üzemidőt biztosít, amit persze mi is le fogunk ellenőrizni.


Ahogy a netbookoknál megszokhattuk, csatlakozót csak a gép két oldalán találunk. Hátul ugye az akkumulátor miatt nincs hely, elől pedig a kis méret miatt lenne kényelmetlen bármit is csatlakoztatni, hiszen mindenbe beleakadna kezünk. Szemből nézve a baloldalon kapott helyet a D-Sub kimenet, egy USB port, egy ezüst színű gomb, melyre később térünk ki, valamint egy mikrofon be- és egy fejhallgató kimenet. A jobb oldalon találjuk a tápegység csatlakozóját, egy Ethernet portot, a bekapcsoló gombot, két USB aljzatot, egy 4-1-ben kártyaolvasót, és egy Express Card nyílást. Nyissuk fel a fedelet, lássuk mi rejtőzik alatta!

A kinyitást követően rögvest feltűnik, hogy a szokásos két zsanér helyett csak egyet találunk, ezt pedig középen. A zsanér előtt egy nyíl mutatja a forgatás irányát, vagyis ennél a gépnél a kijelzőt hátrafelé is fordíthatjuk. Persze ennek nem lenne értelme, hiszen akkor nem látnánk, hogy mit írunk. A fordítás után emiatt illik a kijelzőt visszahajtani hátlapjával a billentyűzetre, és hipp-hopp, máris van egy tabletünk, vagyis tábla PC-nk. Itt érdemes közbeszúrni, hogy véleményünk szerint a 2010-es év nagy részben a tabletek térnyeréséről fog szólni, ennek pedig előjeleit is láthatjuk már. Az ASUS, az MSI és az Apple is készül, vagy már be is mutatott ilyen gépet.

A Gigabyte T1028 persze több mint egy tablet, hiszen rendelkezik billentyűzettel, vagyis szimplán felnyitva egy netbookot használunk, csak a kijelző átfordítás után lényegül át, ez tehát egy "kettőt az egyben" gép.

A billentyűzet teljesen átlagosnak mondható. A gombok nem túl nagyok, de ez adódik a gép teljes méretéből is. Lenyomásuk viszonylag határozott, a sikeres leütést egy kis pattanás is jelzi, így észrevesszük már érintésre is, ha kihagyunk egy betűt a szövegből. A kis méretnek két további hátránya van. Az egyik, hogy numerikus billentyűzetről felesleges is álmodnunk, a másik pedig, hogy a funkcióbillentyűk mindegyike az Fn gomb lenyomása után érhető el. Ezek persze nem nagy tragédiák, hiszen numerikus billentyűzetből létezik USB-s, a funkciók elérésnek módja pedig már trendszerűen halad abba az irányba, hogy nem kapnak külön gombokat a gépen. Egyetlen apró negatívum, hogy a billentyűk közepe nincs mélyítve, így a találat kicsit bizonytalanabb.

Egy hordozható gépen alapból találunk érintés érzékeny felületet, ez pedig nem más, mint a szép (vagy ronda) magyar szóval tapipadnak nevezett alkalmatosság, mely az egeret hivatott kiváltani. A Gigabyte gépén ez is különleges, hiszen multitouch támogatással rendelkezik, vagyis a többujjas érzékelés sem idegen neki. Persze a kis méret miatt csak kevés funkciót tudunk vele kihasználni, de például a képek nagyítására, oldalirányú görgetésre és scrollozásra hatásosan használhatjuk.

Most következhet az érdekesebb rész, a tablet funkció. Itt csalódással állapítottuk meg, hogy a multitouch nincs támogatva, tehát ahogy a legtöbb PDA-n csak egy ujjal, vagy a kijelző keretébe rejtett stylusszal, vagyis tollal böködhetünk.

A próbák alatt a kijelző érzékenysége megfelelőnek bizonyult. A Gigabyte mellékel a géphez egy egyszerű programot, melyet elindíthatunk, úgy ahogy egy programot szokás, de használhatjuk erre a célra az előzőekben említett kis ezüst színű gombhoz a gép baloldalán. Ezen a programon keresztül állíthatjuk be, hogy a működési profil az akkut kímélje, vagy legyen a gép a lehető leggyorsabb, forgathatjuk a kijelző képét állóra vagy fekvőre, bekapcsolhatunk a külső kijelzőt.

Mostantól viszont jön a feketeleves. Sajnos van egy olyan tény, amiről be kell számolnunk, és amelyről csak részben tehet a gyártó. Adott egy gép, mely tabletként használható, viszont ahhoz hogy így használjuk, nem árt némi szoftveres segédlet. Az érintés érzékeny eszközök használata más felületet igényel, mint a hétköznapi használat, hiszen az ujjunkat használjuk leggyakrabban, azzal pedig nem tudunk olyan pontosan böködni, mint a stylusszal. Igen írtuk, hogy penna is rendelkezésre áll, azonban jó tudni, hogy ennek a használatához igen csak elkél egy plusz fólia a kijelzőre, hiszen gyorsan össze tudjuk karistolni vele, ha mindig azonos pontra bökünk. Szóval a probléma az, hogy ezen a gépen az egyetlen Gigabyte beállító programtól eltekintve nem találunk olyan alkalmazást, mely a tablet használatot segíteni, így pedig ugye nem sok értelme van az egésznek. A problémán némileg segítene, ha legalább nem a Windows 7 Starter kiadása lenne telepítve. Igaz ugyan, hogy a gép teljesítményéhez ez illik, ám ebben nincs benne az a néhány apró figyelmesség sem, amit a Microsoft a tablet használóknak nyújtani tud.

Nos, írtunk már a dobozról, a csatlakozókról, a billentyűzetről, adósak vagyunk még a kijelzővel, legalábbis képminőség terén. A felbontáson nem lepődünk meg, az 1366 x 768 pixeles érték normális egy notebook esetén, sőt van ennél rosszabb képességekkel bíró hordozható masina is. Lényeges, hogy a háttérvilágítás LED-es, ami nem csak fényerőre és a kontrasztra, de a fogyasztásra is jótékony hatással van. A széleken tapasztalható kicsit magasabb fényerő használat közben, de közel sem akkora, mint egy normál fénycsöves megvilágítás esetén, ráadásul ez a kis különbség teljes fényerőnél el is tűnik.

Lássuk felsorolásszerűen milyen finomságokat találunk még a gépben! A legkevésbé finom a mindössze 1,3 MP-es kamera a káva felső részében. A hangszórók 1,5 wattosak, ami elegendő a géphez. Vezeték nélküli eléréshez több lehetőség is biztosított. Találunk 2.1-es Bluetooth adapter, n-es szabványt támogató vezeték nélküli hálózati csatolót, és a végére az igazi csemege, a beépített 3,5G modem, mellyel út közben is megfelelő sebességű internet kapcsolatot teremthetünk.

Ahogy az előzőekben írtuk a hardvert különösebben nem tárgyaljuk, hiszen az Intel 945GSE lapkakészlet ICH7M-el megfejelve nem ismeretlen már előttünk, ahogy az egymagos N280-as Atom processzor sem az. Memóriából DDR2 áll rendelkezésre, még pedig 1 GB, ezt maximálisan 2 GB-ra bővíthetjük.

Lássuk a következő gépet! 


Ahogy azt írtuk a második gép sem lesz teljesen hagyományos notebook. Igaz, első ránézésre kevésbé tűnik különlegesnek, mégis, szívünkhöz valahogy ez áll közelebb. A csomagolásról és a tartozékokról már nem értekezünk bővebben, hiszen két különbségtől eltekintve minden megegyezik az előző gépnél tapasztaltakkal. Az egyik eltérés, hogy a dobozon körbe futó csík nem barna, hanem kék, a másik, hogy a dobozban két tápegységet találunk. Az előző gépnél a barna csík utalt a gép színére is, ennél azonban a dobozból kikerülő alkalmatosság fehér, avatatlan szem akár Mac-nek is nézhetné.

A nagyobb különbségek a gépet kézbe fogva tűnnek fel. A csatlakozók elrendezése változott. Szemből nézve a baloldalon találjuk a D-Sub aljzatot, emellett pedig csak egy egyelőre ismeretlen funkciójú és formájú csatlakozót találunk. A jobb oldalon van a tápegység, az Ethernet és három USB aljzat, valamint a 4 az 1-ben kártyaolvasó és az elmaradhatatlan Express Card csatlakozó.

Az akkumulátort csatlakoztatva feltűnik, hogy itt nem lóg ki a gépből, így gyorsan meg is néztük a kapacitását. Meglepődve vettük észre, hogy a teljesítmény tekintetében itt sem lehet panaszunk, hiszen az nem is 7650, hanem egyenesen 7800 mAh-ás. Az ok, ami miatt ez mégis el fér a házban az lehet, hogy az előző gépnél az átlagostól eltérő zsanér miatt kevesebb hely állt rendelkezésre.

Abból, hogy eltér a zsanérozás már sejthető, hogy e gép esetén nem tudjuk a kijelzőt átfordítani, így az is, hogy a kijelző sem érintés érzékeny. Viszont a tapipad az maradt, ami ebben az esetben is multitouch képes kivitel.

A gombok formája megegyezik a barna gépével. A mechanika a gombok alatt más lehet, mert érezhetően rövidebb úton járnak, a kattintás sem annyira meggyőző, így ebből a szempontból a TouchNote valamivel jobb. Ennek a gépnek van azonban egy olyan képessége, ami nekünk nagyon tetszett, ehhez a képességhez köthető a baloldali ismeretlen csatlakozó.


A dobozt kibontva ölünkbe pottyan ugyanis egy dokkoló. Ez egy formás fehér keret, mely átlátszó plexi talpat kapott, és amelybe a gépet állítva helyezhetjük el. Emiatt találunk a dobozban két tápegységet, mert így az egyik állandó jelleggel a dokkolóba van dugva. Persze ez nem minden. A dokkoló hátuljában találunk három USB csatlakozót, egy Ethernet portot és egy D-Sub csatolót is. Így nyilvánvalóvá válik, hogy ismét egy kettő az egyben szerkezettel van dolgunk, és pont ez az a képesség, ami nekünk annyira bejött.


Mire használja egy átlag felhasználó az otthoni gépét? Levelet ír, szörfözik az interneten, esetleg pasziánszozik, dokumentumot vagy Excel táblát szerkeszt. Mire lehet egy netbookot használni? Hát, nagyjából az előbb felsoroltakra. Itt jön viszont a netbookok óriási hátránya a kis méret. Kicsi a kijelző, a billentyűzet. Ezen az állapoton segít a dokkoló. Ráköthetünk normális monitort, egeret, billentyűt, és hipp-hipp kész is az asztali gép, ha beleállítjuk a Gigabyte Booktopját.

Annak, aki sokat használ hordozható gépet nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy sok macera adódik abból, hogy sokszor nem tudjuk, hogy egy adott állomány amivel dolgozni szeretnénk az asztali gépünkön, vagy a hordozhatóan van. Az biztos, hogy ha a notit bent hagyjuk a munkahelyen, akkor pont arra az adatra lesz szükségünk otthon, ami azon van. A Gigabyte Booktop segít ezen a helyzeten. A gépet elvihetjük magunkkal megbeszélésre, aztán otthon szépen dokkolunk, és használjuk tovább, mint asztali gépet. Egyszerűen fenséges!


A hardver kiépítésre most sem térünk ki. Kis különbséggel megegyezik az előző modell adataival. A méretek is közel azonosak, ahogy a gép tömege is, ami mindössze 0,1 kilogrammal van a TouchNote alatt. Megegyezik a processzor, a lapkakészlet, egyszóval minden más, bele értve a 3,5G modemet is.

Lássunk gyorsan egy akku tesztet, és már következhet is az értékelés!  


Szokásos teljesítménymérő alkalmazásainkat most nem futtattuk le, aminek egyszerű az oka. A sok egyforma kiépítésű gépet mér ezerszer lemértük, aki erre kíváncsi látogasson el oldalunk mobil szekciójába. Amit viszont minden hordozható gépnél szükségesnek találunk lemérni az akkumulátoros üzemidő. A teszt közben egy DivX kódolású filmet futtatunk loopolva, a fényerőt és a gép teljesítményét középtájon hagyva. Ez a Gigabyte esetén nem is nehéz, hiszen három profilból választhatunk, így mi a középsőnél maradtunk, ami alacsonyabb fényerőt jelent a kijelzőn, és a terheléstől függően állítódik a CPU teljesítménye is.

Nos, a mérések után csalódottan vettük tudomásul, hogy az akkumulátoros üzemidő alul múlta várakozásainkat. A meglehetősen jó teljesítménnyel bíró akkumulátorok ellenére a TouchNote esetén 4 óra 15-, míg a Booktopnál 4 óra 35 percet mértünk.

A konkurenciánál némileg gyengébb időket nem tudjuk mire vélni. Ahogy írtuk az akkumulátor bőven eleget tud ahhoz, hogy egy hat órás üzemidő fussa belőle. A hardver sem különleges, ahogy a kijelzők sem azok. Ennek ellenére egy erős órával rövidebb ideig bírták, mint amire számítottunk. Az ok talán szoftveres lehet, vagyis a Gigabyte programjában az energiatakarékos funkciók lehettek volna takarékosabbak. Tény, hogy a Booktop esetén meglepően nagy volt a képernyő fényereje. Ha így van, akkor bár boldogok nem vagyunk a dologtól, azért nagyon keseregnünk sem kell, hiszen létezik manuális beállítás is, csak nem annyira kényelmes. Alacsonyabb fényerő mellett egy félórácskát biztos nyújthatunk az üzemidőn.

Összefoglalás

Elérkeztünk az utolsó néhány bekezdéshez, ahol verdiktet kell mondanunk a gépekről. A véleményünk vegyes, de inkább a jó irányba billen a mérleg nyelve.

Kezdjük azokat a tulajdonságokat, amikkel nem voltunk megelégedve. Elsőként a billentyűzet. Ahogy írtuk nem rossz, de a gombok lehettek volna kicsit homorúak. A TouchNote esetén a gépelés határozottsága, a billentyű leütéséhez szükséges erő, a billentyű útja megfelelő volt, így határozott visszajelzést kaptunk a leütés tényéről. A Booktop esetén a billentyű útja és határozottsága kicsit rosszabbnak tűnt.

Szerencsére a Booktopnál be is fejeződik a rossz tulajdonságok felsorolása, nem úgy a TouchNote-nál. Ez a gép egy kis csalódást okozott, leginkább a rendkívül szegényes szoftveres körítés miatt. Maga a gép rendesen teszi a dolgát, de egy számítógép, főleg egy ilyen speciális gép szoftverek nélkül féllábú (sőt inkább negyed) lábú óriás. Aki ilyen gépet vesz, az készüljön fel rá, hogy ha használni is szeretné az érintőkijelzőt, akkor bizony fel kell túrnia a netet a megfelelő szoftverekért.

Az oldal elején írtunk az akkumulátorokról, illetve az üzemidőkről. Mivel gyanúnk szerint inkább szoftveres mint hardveres problémával állunk szemben, így egy fél rosszpontot adunk csak miatta.

Következzenek a jó dolgok. Már a kicsomagoláskor feltűnő, hogy mind a két szerkezet igen jól van összeszerelve. A kijelző nem nyeklik-nyaklik, még az egy zsanéros megoldás esetén sem. A műanyagok vastagnak tűnnek, kellemes tapintásúak. Sajnos a barnán az ujjlenyomatok erősen meglátszanak, de a fehér borítás olyan, mint a szürke autó, nem látszik rajta a kosz. Nagyon tetszett nekünk, hogy a Gigabyte ezeknél a gépeknél igyekezett kilépni a netbookok szürke áradatából, és belevittek egy kis pluszt, egy kis extrát, amitől rögtön kívánatosabbak lettek. A dokkoló valódi főnyeremény, hiszen aki nem akar játszani a gépén az a Booktop megvásárlásával nem csak egy mutatós és elegáns hordozható masinát, hanem egy otthoni gépet is vásárol. Igaz, ebben az esetben szükségünk lesz egy külső megjelenítőre, egy egérre és egy billentyűzetre, de ezeket meg kéne venni akkor is, ha asztali gépet vennénk, magának az asztali gépnek az árát viszont megspóroljuk.


A gépek tehát összességében kimondottan jó benyomást tettek ránk. Egy dologgal vagyunk még adósak, ez pedig az ár. A masinákat több különböző kiépítésben is meg lehet megvásárolni. A különbözőség ebben az esetben a háttértár méretét, az akkumulátor kapacitását, valamint a 3,5G modem meglétét vagy hiányát jelenti. Hozzánk a legjobb kiépítésű gépek érkeztek, így ezek ára a családon belül a legmagasabb. A Bluechip üzletében az M1022G Booktop bruttó 150 490.-, míg a T1028G TouchNote 162 490 forintba kerül. Ezek azonban a legdrágább készülékek, így ajánlott az alábbi képre kattintani, hogy az alacsonyabb összegeket is lássátok. Ami biztos, hogy ha valaki az olcsóbbra szavaz, akkor is kap egy érintő kijelzőt, vagy a Booktop esetén dokkolót, tehát a lényeges és érdekesebb tulajdonságok megmaradnak.

A Gigabyte gépek tehát a Bluechiptől érkeztek hozzánk, köszönjük, hogy kipróbálhattuk őket!

Bemutatjuk: Gigabyte Aivia M8600 – egér a csúcsról

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív

logo

Ahogy Gábor kollegám mondta, ez nálam az egerek hete, és valóban. Bár nyájas olvasóink nem az írások elkészültének sorrendjében olvashatják a cikkeket, ettől a tény még tény marad, nem kevesebb, mint négy egerekkel foglalkozó cikk készül.

12

A mostani, ahogy a cím is mutatja a Gigabyte Aivia sorozatának egy tagját helyezi a fókuszba. Nem új a termék, mégis írnom kell róla. Miért? Egyszerű, mert tetszik! Ritkán adatik meg a lehetőség, hogy valamilyen hardverről csak azért írjak, mert tetszik, de most ez történt. Gyakorlatilag kitéptem Garami Ákos, a hazai Gigabyte képviselet vezetőjének kezéből, így Ő most egy régi egeret volt kénytelen elővenni. Érezzünk együtt vele, nem lehetett jó az M8600 után, mondhatni erős visszalépés volt.

1

A következő oldalakon tehát, ahogy az eddigiek alapján várható is, egy erősen ömlengős írást olvashattok, nézzétek el nekem!


A Gigabyte Aivia M8600 egy túlméretes Vimes dobozban érkezik hozzánk. A csomagolás elég meghökkentő, szimpla dobozokhoz szokott kezünk bizonytalanul tekergeti a három részből álló csomagolást, nem tudva honnan bukkan elő valami meglepetés. Szerencsénkre minden rekesz tartalma valami érdekes dolgot!

19

A felső részben lakik az egér, az alsóban a tartozékok. Ez utóbbiak egy kis táskában lapulnak, ami jó, hiszen könnyen tudjuk magunkkal cipelni, ha LAN partira megyünk. Ezzel az egérrel amúgy is érdemes ilyen közösségi elfoglaltságokat találni, mert garantáltan villoghatunk vele.

5

A szütyő amúgy egy USB kábelt, egy akkumulátort és egy dokkolót rejt magában. Ez utóbbi szerkezet meglehetősen érdekes. Az USB kábellel köthetjük a géphez, ami még nem jelent meglepetést. Az viszont sokkal inkább, hogy nem csak az akkumulátort dughatjuk bele, hanem az egeret is feltehetjük a tetejére. Arra ügyeltek a Gigabyte-nál, hogy így egyszerre ne próbáljuk meg az akksi és az egér töltését, ha az akkut bedugjuk, az egeret nem lehet csatlakoztatni, nem fér el.

24

Amúgy, talán nem túl evidens módon, a Gigabyte Aivia M8600-hoz két akkumulátort is kapunk, így amíg az egyiket az egérrel fogyasztjuk, a másikat tölthetjük, így sosem kerülünk abba a kellemetlen helyzetbe, hogy nem egerezhetünk.

26

A Gigabyte Aivia M8600 külsőleg meglehetősen szokatlan, leginkább egy kémrepülő radarok elől rejtőzködő vonalait másolja. Bár egy egeret nem keresnek a radarok a forma mégis jó, mert bár elsőre furcsának tűnnek a határozott élek, kézbe fogva ebből semmit nem érzünk. Kényelmes a fogása, a háta megfelelő hosszúságú, így nagyobb tenyérrel rendelkezők számára sem lesz kényelmetlen.

34

Fontos kérdés szokott lenni, hogy egy egér csak jobb kezeseknek készül-e. Örömmel jelenthetem, hogy az M8600 kétkezes, olyannyira, hogy az oldalán lévő gombokat áttükrözték mind a két oldalra.

31

Ha már a külsőnél tartunk, nem árt a méretekkel is tisztába lenni. A 90-60-90 nem játszik, az Aivia 134 × 73 × 43 milliméteres kiterjedéssel bír, tömege akkumulátorral együtt 148 gramm.

32

Lássuk a kezelőszerveket! A legérdekesebbnek az egér tetején világító izék tűnnek. Ezek közül a hátsó, a legnagyobb jel egy színkód, ami azt mutatja, hogy milyen profilt (a profilokra később visszatérünk) használunk éppen. Ezalatt három nyíl világíthat zöld vagy piros színben. Itt láthatjuk az egér töltöttségi szintjét vagy az érzékenység fokát.

4

A világító nyilak két oldalán egy-egy hosszú gombot láthatunk, melyek mellé + és – jeleket pingáltak. Itt állíthatjuk az egér érzékenységét. A görgő természetesen dönthető és lenyomható is, így három gombot helyettesít a rendes görgető funkció mellett.

3

A jobb és balkéznek szánt kapcsolók mellett már csak az oldallapon találunk kattintható rész, még pedig kettőt-kettőt. Feljebb jeleztem, hogy az oldalsó gombokat tükrözték, ami egyben azt is jelenti, hogy nem tudunk külön funkciót rendelni mind a négy gombhoz, a bal felsőé megegyezik a jobb felsővel, a bal alsó a jobb alsóval.

6

Utolsó felderítetlen területnek az egér alja maradt. Itt három gombot találunk. Az egyik a ki-, illetve bekapcsoló, a másik egy connect gomb, amivel a dokkolóval tudjuk összehangolni egerünket, a harmadik pedig az akku eltávolítására szolgáló kapcsoló.

Egy érdekesség maradt még ki, ez pedig a Gigabyte Aivia M8600 elején található, első pillantásra nem is felfedezhető nyílás.

29

Egy pici bebuktatható fedél alatt egy USB csatlakozó rejtőzik, aminek segítségével a vezeték nélküli egeret vezetékessé tudjuk alakítani. A vezetékessé alakítás azonban nem csak azzal az előnnyel jár, hogy nem merül le a telep. Hardcore játékosok számára ilyenkor aktivizálódik a Twin-Eye Laser érzékelő, az érzékenység pedig akár 6500 dpi is lehet 50 g gyorsulás mellett. Normál, vezeték nélküli üzemmódban az érzékenység 100 és 5600 dpi között állítható. Ez sem rossz, hétköznapi halandónak vagy kezdő hentelőnek bőven elegendő.


Nem a Gigabyte Aivia M8600 az első Aivia termék, ami megfordul nálam. Emiatt már nem ismeretlen előttem, de kedves olvasóim előtt sem a termékhez mellékelt szoftver. A Ghost Macróra keresztelt csomag az egyik legjobb, amit ebben a témában láttam. Minden féle különösebb tudás nélkül tudjuk a gombokat programozni. A húzd és ejtsd módszerrel tudjuk a funkciókat a különböző kattintókra tenni, ráadásul pont ennyire egyszerű a makrók programozása is.

20

Ez esetben különböző kattintás sorozatokat állíthatunk elő, amivel ugráskombinációk, ütéskombinációk vagy hasonló elmés dolgok állíthatók elő. A funkciókat egy listába „dobjuk” bele abban a sorrendben, ahogy végre szeretnénk hajtani.

21

További finomság, hogy akár öt különböző profilt is beállíthatunk, így különböző játékokhoz programozhatjuk az egeret. A profilokhoz színt rendelhetünk, ez a szín pedig megjelenik az egér hátán, ahogy azt az előző oldalon írtam. Így egy pillantással felmérhetjük, hogy melyik játékhoz van éppen beállítva a Gigabyte Aivia M8600. A Gigabyte-nál úgy gondolhatták, hogy makróból sosem elég, így nem kevesebb, mint hetven különböző kombinációt tárolhatunk el a 32 KB-os belső memóriában.

22

A makrókon és a gombok programozhatóságán kívül állíthatjuk még az érzékenységet, a lekérdezés sebességét 125 és 1000 Hz között, valamint a görgő sebességét is.


A Gigabyte Aivia M8600 beüzemelése gyerekjáték. Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, hogy a programozásához szükség lesz a kábeles kapcsolatra, másképp nem boldogulunk. A beállításokkal eltöltött idő nehezen mérhető, az biztos, hogy több játékra is szeretnénk normálisan belőni, akkor néhány órát elszüttyöghetünk a makrókkal és az egyéb finomhangolással.

2

Ahogy írtam az egér kétkezes jószág. Ha kiválasztottuk, hogy jobb vagy balkézzel használjuk, beállítottunk minden gombot és egyebet, akkor indulhat a játék! Elsőre furcsa volt a hát közepén végigfutó él, kicsit nyomta a tenyeremet. Egész addig volt ez így, amíg rá nem jöttem, hogy egy picit ferdén kell fogni, úgy érem el a hüvelykujjammal rendesen az oldalsó gombokat, és úgy az él pont befekszik a hüvelykujj alatti párna és a tenyér közé, így pedig nagyon biztossá válik a fogás.

9

Használat közben feltűnt, hogy a 148 grammos tömeg elég sok, ráadásul az akku miatt nagyon farnehéz az M8600. Ezeket a problémákat könnyen orvosolhatjuk az USB kábel csatlakoztatásával és az akku kivételével. Kőkemény játékosok amúgy sem fognak vezeték nélküli egeret használni. Ennek az egér érzékenységén kívül még egy oka van, akku, ami bizony néha lemerül. A Gigabytenál pont ezért két hasznos segítséget adtak. Az egyik, hogy az akkumulátoros üzemidőt 50 órára emelték, a másik, hogy a leírás szerint az akksi cseréjéhez elegendő két másodperc. Ez minden bizonnyal így van, ám ez az adat hasonlít az autók gyárban megadott átlagfogyasztásához, amit igen nehéz elérni. Nem mértem az időt, de 5 másodperc alá nem nagyon tudtam bemenni ez tuti. Persze kit zavar ez, ha 50 óráig játszhatok a csere előtt?

 

Összegzés

 

Az elején ömlengős cikket ígértem, de most visszaolvasva, amit írtam sehol sem találom az ömlengést. Pedig megtehettem volna, hogy folyamatosan lelkendezek, de erre semmi szükség. Ha valaki végig olvassa, amit írtam, akkor rájöhet, hogy egy igazán jó egeret próbáltam ki, ami ráadásul érdekes ötletekkel van tele.

7

Nagyon tetszik, hogy két akku jár hozzá, hogy a vevő egyben, de nem egyszerre lehet dokkoló az egérnek, és töltő a második akkunak, ahogy az is, hogy az egeret egy könnyed mozdulattal tudjuk vezetékessé varázsolni.

1

Érdekes, de kényelmesen használható forma. Érzésre is nagyon jó minőségű anyagok. Megfelelő érzékenység, és a két akkuval összesen 100 órányi vezetékmentes élvezet. Ez, ha nem akarunk kábelt használni, több mint négynapnyi folyamatos játékot jelent, ha pedig a dokkolót is használjuk az akksi töltésére, akkor végtelen mennyiségű szórakozást ígér.

18

Az egyetlen dolog, amibe beleköthetünk az ár. Itthon 23 és 25 ezer forint közötti bruttó árakat találtam, ami nem kevés pénz. Ezért az árért már a nevesebb gamer termékek gyártói is kínálnak egereket, ami kérdésessé tesz, hogy a Gigabyte terméke megéri-e az árát. Az biztos, hogy mutatós és nagyon jó funkciókkal felvértezett cuccot kap, aki erre adja ki a pénzét. A minőség és a szolgáltatások miatt csak ajánlani tudom!